Azt ígértük, hogy az integrált és szegregált oktatás kérdése elő fog kerülni egy klubnapon és ez márciusban meg is történt. Azért, hogy a beszélgetés izgalmas és érdekes legyen, sikerült biztosítani olyanok jelenlété, akik mindkét formában tanultak, valamint az egész kérdést egy szülő szemével is megismerhettük.
A beszélgetés elején elhangzott, hogy nem vitát szeretnénk gerjeszteni, hanem eddig nem nagyon ismert gondolatokat szeretnénk előhozni a megjelentek tapasztalataiból, hogy azokat mások hasznosíthassák. Mindenki azonnal el is mondta, hogy nyitott mások gondolataira, nem akar senkit sem meggyőzni a saját nézetéről. Amint hamar kiderült, nem volt akkora nagy eltérés a vélemények között, hogy nagyon kiélezett viták alakulhassanak ki, de ez nem okozott problémát, mert vita nélkül is újszerű gondolatokkal találkozhattunk.
A szülői oldalról elhangzott, hogy egy integrált osztályban a tanár nem feltétlenül ismeri a speciális igényeket, így sokszor a látássérült diák nem szándékoltan, de egyféle kísérleti nyúllá válhat. Van rá esély, hogy a tanár kétkedik és nem tudja a látássérült diákkal kapcsolatban, hogy milyen feladatot adhat ki a számára, pontosan milyen elvárásokkal élhet és hol vannak a diák tényleges határai. E mellett a legnagyobb probléma a segédeszközök hiánya. Amíg egy szegregált iskolában eleve jelen vannak a segédeszközök a termen belül, az integrált oktatásban ezek általában hiányoznak és még egy olyan helyzet megoldása sem egyszerű, mint a táblahasználat. A szülőben ezért folyamatosan az a képzet alakult ki, hogy sok mindent tűrni kell, ami az integrált oktatás egy rejtett költsége.
Azt is megtudtuk, hogy a szülő az iskolai évek alatt mégis kétkedik. A mai világban ritka az olyan diák, akinek ne lennének speciális figyelmet érintő igényei és ezeket az iskola valamilyen módon folyamatosan tolerálja. “Éppen ezért egy igazolt speciális igény, mint a látássérültség, miért nem fogadható be nagyobb toleranciával, miért kell az elvárhatónál nagyobb mértékben alkalmazkodnunk?” – kérdezte a szülő. A válasz a felvételi rendszerben lehet, ahol a látássérült diák befogadása a szegregált iskolába amolyan szívességnek tűnik, holott ez tényszerűen nem egészen helytálló. legalábbis így hangzott a szülői dilemma.
A volt diákok részéről elhangzott, hogy egy integrált osztályban az optikai segédeszközök használata probléma lehet, mert van olyan életkor, amikor ezt egyes osztálytársak a megbélyegzésre használják fel. Nagyon nem mindegy az sem, hol ül a diák. Számít a sor, az oszlop, a távolságok, az ablak és a tábla helye, valamint a pillanatnyi megvilágítás. Többen említették a jelenlévők közül azt is, hogy a táblai szöveg olvashatósága sem mellékes, ami szinte esetenként változhat. Egy diák ezért érezheti úgy, hogy nem mer szólni, mert könnyen rásül az a bélyeg, hogy neki mindig mindennel csak baja van.
Az integrált iskolai tapasztalatokkal rendelkező volt diákok elmondták, hogy valóban jelen van az a folyamatos teher, hogy ők akartak integrált iskolába menni, nem pedig az iskola hívta őket, így óvatosan kell bánni a panaszokkal, ezért nem egyszer teljesen jogtalan helyzetet is csendben eltűrtek, például eleve teljesíthetetlen feladatra kényszerítették őket és ezért elégtelent kaptak. Azt is említették, hogy érettségit adó szegregált intézmény az ő idejükben nem létezett, így valójában nem is volt igazi választási lehetőségük, tehát nem kellett volna magukat kellemetlenül érezniük.
A szegregált iskolai élményekkel (is) rendelkezők megerősítették, hogy az egyéni igényeket az intézmény természetesnek tekinti, biztosítja a feltételeket, nem egyszer sokkal jobb oktatást biztosítva, mint amit például az integrált iskola adhat. Már a kezdetektől volt például iskola úszómedence, számos szakkör és maguk a tantermek felszereltsége is messze meghaladják az ország legtöbb integrált iskolai tantermét. Az egyik szülő éppen erre hivatkozva mondta, hogy ő a saját gyerekét legalább alsó tagozatban szeretné szegregált intézménybe járatni.
A felsorolt esetekben egyébként voltak kiemelkedően jó példák is a szegregált intézményekből. Volt például olyan tanár, aki eleve minden feladatlapot nagyobb betűvel készített el, holott ezt nem kérte tőle senki. Mégis megtette, így véletlenül sem felejtette el sohasem maradtak feladatlap nélkül a gyengénlátó diákjai és nem is kerültek megbélyegzésre. Ezen kívül még számos eset említésre került, ami bizonyította, hogy eszközszegény intézmény esetén is vannak lehetőségek, de ezek mindig az intézmény munkatársain múlik.
Abban nem volt egyetértés, hogy az alsó tagozaton az integrált vagy a szegregált oktatás jobb, de minden érintett azt vallotta, hogy idővel el kell mozdulni az integráció felé. Valamilyen módon mindenki megfogalmazta azt is, hogy az integrált tanulás megkövetel egyféle érettséget és felelősségvállalást a diáktól, ami nagyon sokban segíti a konstruktív önérdekérvényesítő képesség fejlesztését.
Az elhangzott beszámolókat nagyon kellemes volt hallgatni, rengeteg olyan mondat és érv hangzott el ugyanis, melyeken órákat lehetett még gondolkodni és örömmel hallottuk, hogy azoknak is segítettek ezek, akik kérték ennek a témának a megbeszélését. Reméljük még sok ilyen tematikus klubnapot tudunk rendezni a jövőben! Ha bárkinek ilyen igénye lenne, ahogy a márciusi klubnap is bebizonyította, érdemes jeleznie!
Klubnap az iskoláról
Azt ígértük, hogy az integrált és szegregált oktatás kérdése elő fog kerülni egy klubnapon és ez márciusban meg is történt. Azért, hogy a beszélgetés izgalmas és érdekes legyen, sikerült biztosítani olyanok jelenlété, akik mindkét formában tanultak, valamint az egész kérdést egy szülő szemével is megismerhettük.
A beszélgetés elején elhangzott, hogy nem vitát szeretnénk gerjeszteni, hanem eddig nem nagyon ismert gondolatokat szeretnénk előhozni a megjelentek tapasztalataiból, hogy azokat mások hasznosíthassák. Mindenki azonnal el is mondta, hogy nyitott mások gondolataira, nem akar senkit sem meggyőzni a saját nézetéről. Amint hamar kiderült, nem volt akkora nagy eltérés a vélemények között, hogy nagyon kiélezett viták alakulhassanak ki, de ez nem okozott problémát, mert vita nélkül is újszerű gondolatokkal találkozhattunk.

A szülői oldalról elhangzott, hogy egy integrált osztályban a tanár nem feltétlenül ismeri a speciális igényeket, így sokszor a látássérült diák nem szándékoltan, de egyféle kísérleti nyúllá válhat. Van rá esély, hogy a tanár kétkedik és nem tudja a látássérült diákkal kapcsolatban, hogy milyen feladatot adhat ki a számára, pontosan milyen elvárásokkal élhet és hol vannak a diák tényleges határai. E mellett a legnagyobb probléma a segédeszközök hiánya. Amíg egy szegregált iskolában eleve jelen vannak a segédeszközök a termen belül, az integrált oktatásban ezek általában hiányoznak és még egy olyan helyzet megoldása sem egyszerű, mint a táblahasználat. A szülőben ezért folyamatosan az a képzet alakult ki, hogy sok mindent tűrni kell, ami az integrált oktatás egy rejtett költsége.
Azt is megtudtuk, hogy a szülő az iskolai évek alatt mégis kétkedik. A mai világban ritka az olyan diák, akinek ne lennének speciális figyelmet érintő igényei és ezeket az iskola valamilyen módon folyamatosan tolerálja. “Éppen ezért egy igazolt speciális igény, mint a látássérültség, miért nem fogadható be nagyobb toleranciával, miért kell az elvárhatónál nagyobb mértékben alkalmazkodnunk?” – kérdezte a szülő. A válasz a felvételi rendszerben lehet, ahol a látássérült diák befogadása a szegregált iskolába amolyan szívességnek tűnik, holott ez tényszerűen nem egészen helytálló. legalábbis így hangzott a szülői dilemma.
A volt diákok részéről elhangzott, hogy egy integrált osztályban az optikai segédeszközök használata probléma lehet, mert van olyan életkor, amikor ezt egyes osztálytársak a megbélyegzésre használják fel. Nagyon nem mindegy az sem, hol ül a diák. Számít a sor, az oszlop, a távolságok, az ablak és a tábla helye, valamint a pillanatnyi megvilágítás. Többen említették a jelenlévők közül azt is, hogy a táblai szöveg olvashatósága sem mellékes, ami szinte esetenként változhat. Egy diák ezért érezheti úgy, hogy nem mer szólni, mert könnyen rásül az a bélyeg, hogy neki mindig mindennel csak baja van.
Az integrált iskolai tapasztalatokkal rendelkező volt diákok elmondták, hogy valóban jelen van az a folyamatos teher, hogy ők akartak integrált iskolába menni, nem pedig az iskola hívta őket, így óvatosan kell bánni a panaszokkal, ezért nem egyszer teljesen jogtalan helyzetet is csendben eltűrtek, például eleve teljesíthetetlen feladatra kényszerítették őket és ezért elégtelent kaptak. Azt is említették, hogy érettségit adó szegregált intézmény az ő idejükben nem létezett, így valójában nem is volt igazi választási lehetőségük, tehát nem kellett volna magukat kellemetlenül érezniük.
A szegregált iskolai élményekkel (is) rendelkezők megerősítették, hogy az egyéni igényeket az intézmény természetesnek tekinti, biztosítja a feltételeket, nem egyszer sokkal jobb oktatást biztosítva, mint amit például az integrált iskola adhat. Már a kezdetektől volt például iskola úszómedence, számos szakkör és maguk a tantermek felszereltsége is messze meghaladják az ország legtöbb integrált iskolai tantermét. Az egyik szülő éppen erre hivatkozva mondta, hogy ő a saját gyerekét legalább alsó tagozatban szeretné szegregált intézménybe járatni.
A felsorolt esetekben egyébként voltak kiemelkedően jó példák is a szegregált intézményekből. Volt például olyan tanár, aki eleve minden feladatlapot nagyobb betűvel készített el, holott ezt nem kérte tőle senki. Mégis megtette, így véletlenül sem felejtette el sohasem maradtak feladatlap nélkül a gyengénlátó diákjai és nem is kerültek megbélyegzésre. Ezen kívül még számos eset említésre került, ami bizonyította, hogy eszközszegény intézmény esetén is vannak lehetőségek, de ezek mindig az intézmény munkatársain múlik.
Abban nem volt egyetértés, hogy az alsó tagozaton az integrált vagy a szegregált oktatás jobb, de minden érintett azt vallotta, hogy idővel el kell mozdulni az integráció felé. Valamilyen módon mindenki megfogalmazta azt is, hogy az integrált tanulás megkövetel egyféle érettséget és felelősségvállalást a diáktól, ami nagyon sokban segíti a konstruktív önérdekérvényesítő képesség fejlesztését.
Az elhangzott beszámolókat nagyon kellemes volt hallgatni, rengeteg olyan mondat és érv hangzott el ugyanis, melyeken órákat lehetett még gondolkodni és örömmel hallottuk, hogy azoknak is segítettek ezek, akik kérték ennek a témának a megbeszélését. Reméljük még sok ilyen tematikus klubnapot tudunk rendezni a jövőben! Ha bárkinek ilyen igénye lenne, ahogy a márciusi klubnap is bebizonyította, érdemes jeleznie!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Egy tartalmas klubdélután Újpesten
Első vendégünk volt a kedves, ám rendőri egyenruhájában igencsak szigorú körzeti megbízott Varga Brigitta rendőr főtőrzszászlós. Elmondta nekünk, mi történt január óta a bűnözési körökben, Újpesten. Sok jó hírrel szolgált nekünk. Nagy segítségünkre van, az újpesti látássérültek biztonságos közlekedésükben is. De ismét fel kellett hívnia figyelmünket a trükkös bűnözőkre. Sajnos, még mindig becsapják az idős embereket.

Tartalmas előadást tartottak, a Szemléletmód Rehabilitációs Központból Jardanits Szilvia, és Mikola Gyöngyvér. Ők elmondták, hogyan vehetik igénybe, a sokféle segítséget, a látássérültek.

Majd Hladony Sándor képviselő úr mondta el, mikor, és hol kapják meg a nyugdíjasok az élelmiszer csomagokat. Era felkészülten, részletes tájékoztatást adott tagjainknak, az igénybe vehető szociális segélyekről, amelyekhez nyomtatványokat is kiosztott a tagjaink között. Panka nőnapi köszöntő versével, és egy kis nőnapi meglepetéssel zártuk az igen sok információval teli délutánt.
Szélesné Panka és Kulman Erika
közösségi civilszervezők
Aki hallja adja át, hogy mit látott!
A kemény hideg, és havas időjárás ellenére is nagy volt az érdeklődés. Vendégünk volt az Akku Egyesület munkatársa Petneházy Emőke, aki a megalakulásukról, munkásságukról, és magáról az audionarrációról tartott nekünk előadást.
Mesélt a képzésről, annak időtartamáról és az általuk elért sikerekről.
Hazánkban még nem annyira elterjedt ez a dolog, van még hova fejlődnünk ezen a téren, de már jó pár színház nyitott arra, hogy több ilyen jellegű előadás, darab készülhessen. Minél szélesebb körben terjedjen el ez a fajta akadálymentesítés is.

Az összes munkatársuk azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb emberhez eljussanak, hogy minél több ember látogassa az előadásaikat, nyitottabbak legyenek ennek megismerésére és akarjanak színházba járni. A színdarabok mellett, narrált mozifilmek is készülnek, amikről a közeljövőben hallhattunk új információkat.
Megtudhattuk hogyan zajlik egy narráció, milyen szempontokra kell figyelniük és mennyi időt vesz igénybe a felkészülés.

A látássérültek az előadást egy eszköz segítségével fülhallgatón keresztül hallhatják. Ebből több féle is van. Egyik egy készülékre csatlakoztatott fülhallgatóról működik és van olyan is, amit mobiltelefonra letöltött alkalmazás segítségével lehet használni. Az előadásokat egy színpadbejárás előzi meg, ahol a nézők megismerkedhetnek az aktuális színpadi kellékekkel, a szereplők ruházatával, és magukkal a színészekkel is.
A narrációt egy előnarráció vezeti fel, melyben a narrátor elmondja a műsoron szereplő film, vagy színdarab történetét, annak szereplőit, a helyszínt, időpontot, és a jegyek költségét is. Mind ezekre azért van szükség, hogy felkeltsék az érdeklődést az előadások iránt.
Köszönjük Emőkének ezt a fantasztikus délutánt! Nagyon hasznos információkkal lettünk gazdagabbak és kívánjuk, hogy minél nagyobb sikereket érjenek el, és minél több emberhez eljusson a hírük.
Ezt követően a közérdekű információkról is szót ejtettünk és beszéltünk a jövő hónap klubprogramjáról is.
Juhos Róbert
közösségi civilszervező
Klubnap lesz Terézvárosban
Szeretettel várunk Téged és kísérődet az Eötvös10 Kulturális és Közösségi Színtér harmadik emeletén tartandó első márciusi „lámpás” klubnapunkra.
A klub ideje: 2018. március 21. (szerda) 15h-17-ig
Helyszíne: 1067 Budapest Eötvös utca 10. 3.emelet, 321-es klubszoba.
Vendégünk az Ügyfélszolgálat munkatársa lesz.
Ezen kívül ismerkedési klubnap lesz kötetlen beszélgetéssel.
A távkapcsolók ajándékozása folyamatos az új klubtagoknak, mely távirányító segítségével a BKK megállóiban kihelyezett táblák és a nagyobb csomópontokban található közlekedési jelzőlámpák meghangosíthatóak, ezáltal beszéddel segítik a tájékozódást.
Megbeszéljük a további klubnapok témáit, programjait a tagok ötletei, érdeklődési köreik alapján.
Ezután szervezem meg a klubnapokat és a programokat.
Kérlek, jelezd ha segítségre van szükséged, és a pontos létszám miatt részvételi szándékodat az alábbi elérhetőségeken:
Telefon: 06 30 498 9094
Email: lampas.terezvaros@gmail.com
Lukács Böbke
közösségi civilszervező

a kép forrása:
jegy.hu
Meghívó Zuglóba
Szeretettel várunk márciusi klubnapunkra, melyet 2018. március 14-én a Zuglói Civil Házban (1144 Budapest Csertő park 12.) 14-16 óra között tartunk.
Programunkra meghívtuk a BULÁKE Szemléletmód Rehabilitációs Központ két munkatársát, Mikola Gyöngyvért és Jordanits Szilviát, akik arról tájékoztatnak, hogy miben tudnak segítséget nyújtani a látássérült embereknek.
Kérünk, részvételi szándékodat mindenképpen jelezd!
Találkozunk az Örs vezér téren a kürtös kalácsos előtt 13-13,15 között.
Amennyiben van látássérült ismerősöd, ajánld a Zuglói Lámpás Klubot, vagy hozd el magaddal, hadd találjon ő is közösségre! Minden zuglói látássérültet és érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Elérhetőségeink
Email: lampas.zuglo@gmail.com
Kiss Márta: 06/30-327-3704, vagy 06/70-984-5071
Tanai Csaba: 06/30-768-5404

Meghívó Kőbányára
Örömmel tájékoztatunk arról, hogy a következő klubnapunkon a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola egyik munkatársát láthatjuk vendégül! Előadásában beszél, arról miként zajlik a vakvezető kutyák kiképzése! Valamint körünkben üdvözölhetjük a kerületi rendőrkapitányság képviselőjét. Megtudhatjuk milyen közbiztonsági intézkedések történtek, vannak tervben a kerület lakói érdekében!
Dátum: 2018. március. 12.-én 15:00 órától
Helyszín: Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ
1105 Budapest, X. Szent László tér 7. fsz. 53. terem
Visszajelzésedet várjuk a részvételről, és ha segítségre van szükséged (kíséret stb.) a megjelenéshez a lenti elérhetőségeinken.
Mobil: +36-70-984-1887
Email: lampas.kobanya@gmail.com
Samu Attila
közösségi civilszervező

A kép forrása: http://www.barathegyisegitokutya.hu
Meghívó Újbudára
A márciusi újbudai klubnapon közkívánatra a tanulásról fogunk beszélgetni. Megtudjuk, hogy van-e különbség akadálymentesített és egyenlő esélyű tanulás között, mi a valódi különbség integrált és a szegregált oktatás között, valamint ehhez kapcsolódó más érdekes kérdések is elő fognak kerülni.
A klubnap helyszíne: Budapesti Művelődési Központ kisterme (a lépcső alatt, bolt mellett)
Budapest, XI. Etele út 55/a (Bikás park metróállomáshoz közel)
Időpont: 2018. március 6. 14,15 perctől
A szükséges számú ülőhely biztosítása miatt a részvételi szándék előzetes jelzése ajánlott!
Neumann Károly
közösségi civilszervező

A kép forrása: http://moziru.com
Belső tájakon – Janisch Kornéliával
Mohay Orsolya művészettörténész volt a tárlatvezetőnk, de a kiállításra a művésznő is eljött, így első kézből hallhattunk az alkotás folyamatáról, az égetésről, a különböző mázakról, színekről, formákról. Janisch Kornélia azt fogalmazza meg kerámiáiban, ami hajtja, kínozza őt. Megőrizte, ami a modern kerámiaművészet célja volt: különleges, az anyag színével, a mázzal tudja kifejezni térben azt, amire más művészet nem képes.

Janisch Kornélia gondolatai: Szeretek használati tárgyakat, de „használhatatlan” tárgyakat is készíteni, melyek hangulatok, életemből apró töredékek, gondolatok, pillanatok kifejezései. Jellemzően földközeli látószögből, szubjektív nézőpontból. Inkább párás, bezáródó égbolt, erdők csendje, bonyolult szövődések, lassú hullámzás. Kedvelem a gyűrt, repedezett rusztikus felületeket, opálos mázakat, a szürke színárnyalatait, a rőt színeket. A formák jellegzetessége a véletlenszerűség. Álstruktúrák, az összefüggések elvesztése, ahol a részletek fontosabbá válnak, mint az egész; hálózatok, gyökerek, belső tájak, reflexiók, irrealitás.

A kiállítás akadálymentes és interaktív volt, minden tárgyat meg lehetett tapintani, és a kérdéseinkre is válaszokat kaptunk, tartalmas, és kellemes délutánt töltöttünk együtt. Köszönet érte!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Klubnap lesz Ferencvárosban
Sok szeretettek várunk mindenkit a márciusi klubnapunkon!
A klub ideje: 2018. március 05. (hétfő) 14h-16-ig
Helyszíne: Haller utca 27. fszt. 41 terem
Témánk a húsvét lesz
Csatlakozz hozzánk, ha csak egy jót akarsz beszélgetni és kellemes programokon szeretnél részt venni! Ebben a hónapban terveink szerint meglátogatjuk a Helytörténeti múzeumot melynek részleteiről telefonon vagy e-mailen lehet érdeklődni.
Kérjük, jelezd a pontos létszám miatt részvételi szándékodat az alábbi elérhetőségeken:
Telefon: 06 30 186 6321
Email: lampas.ferencvaros@gmail.com
Kérdéseiddel állunk rendelkezésedre és várunk szeretettel:
Háry Anikó és Lenkainé Vajda Viktória
közösségi civilszervezők
Megnyitotta kapuit a terézvárosi Lámpás Klub!
Terézvárosban is megkezdődött a látássérültek klubélete.

A nyitó rendezvény 2018. február 21-én volt az Eötvös10 Művelődési Központban. Először a terézvárosi alpolgármester úr Dr. Bundula Csaba, és Egyesületünk elnöke, Fodor Ágnes, közösen meggyújtották a lámpást, mely jelképezi, hogy itt is világítanak most már a lámpások. Ezt követően megtartották ünnepi beszédjüket és sok sikert kívántak a klub jövőjéhez. A rendezvényen vendégünk volt az Eötvös10 Közösségi Színtér program-koordinátora, Böjte Kata és egyesületünk alelnöke, Mészáros Ágnes.

A megnyitó után mindenki elmondta gondolatait a programokról rendezvényekről. Átadásra került az ajándék távkapcsoló az új tagoknak.

Kötetlen beszélgetés alakult ki, amely jó hangulatban nyilvánult meg.

Itt szeretném megköszönni az önkormányzat részéről a támogatást és a bizalmat!
Szeretnénk, ha minél több klubtagunk eljönne minden hónap harmadik szerdáján 15-17 óra között a klubnapunkra. Színhelye az Eötvös10 Közösségi Szintér.
Lukács Böbke
közösségi civilszervező
Február Rákosmentén
Rákosmente lámpásaiként fontosnak tartjuk, hogy az akadálymentes kultúrát megismertessük tagjainkkal, vagyis minél több narrált előadást szervezzünk számukra. Ezért február 1-én A muzsika hangja c. előadást néztük meg a Pesti Magyar Színházban összesen 12-en. Megérkezéskor Tóth Cecília audionarrátortól megkaptuk az Ipodjainkat, amihez egy fülhallgató csatlakozott. Ennek segítségével hallhattuk a narrációt.

A színek változását úgy jelezték, hogy a tüllfüggönyre különböző képeket vetítettek, ilyenkor mi a készüléken hallottuk ezeket a dolgokat Cilitől. A mélyen humánus történet, a szereplők, a zene nagy örömet okozott, és csodálatos hatással volt ránk. A programon 12 fő vett részt.

Még tavaly történt, hogy egyik kolléganőnk megismertetett minket Fürstné Panni senior boldogságtánc oktatóval. Mivel ez a hónap a vidámságé elhatároztuk, hogy Pannit meginvitáljuk a február 6-i klubunkba, hogy tagjainkkal is meg ismertesse a mozgás örömét. Röviden bemutatta ezt a mozgásformát, amely Németországból indult, és terjedt el. Mint kiderült, ez a nagyon aktív szellemi munka serkentőleg hat az agyi működésre.

Először két ülőtáncot, majd egy állótáncot tanultunk meg. Elsőként mindig a lépéseket vettük át, amit ezt követően zenével együtt gyakoroltunk. Bár meglehet, hogy nem mindig a zene ritmusára mozogtunk, mégis élveztük a táncot, hiszen sokat nevettünk közben.

Ezt követően ismertettük a vaklakás pályázatot, és javaslatokat, ötleteket gyűjtöttünk tagjainktól arról, hogy milyen kirándulásokon és egyéb őket érdeklő programokon szeretnének részt venni ebben az évben. A napot kötetlen beszélgetéssel, eszegetéssel jókedvűen zártuk. A klubon 13 fő vett részt.
Acsay Péter és Kray Zsuzsa
közösségi civilszervező
Érdekes előadások az újpesti klubnapon
Klubnapunkon, a közlekedésbiztonságról beszél majd Varga Brigitta.
Eljönnek hozzánk Jardanits Szilvia és Mikola Gyöngyvér, a Szemléletmód Rehabilitációs Központból. Ők elmondják, hogyan segítenek a látássérülteknek, és még sok érdekességről tájékoztatják tagjainkat.
Mi történik ebben a hónapban a naptár szerint? Felolvassuk Erával.
Mi is változott ebben az évben a látássérültek jogai körül? Ezzel a témával, illetve beszélgetéssel zárjuk klubdélutánunkat.
Mindenkit várunk szeretettel!
Címünk: 1043.Tavasz u. 4.
Ady Művelődési Ház Galéria Terme.
Időpont: 2018. március 07. 15 és 17 óra között
Elérhetőségeink:
Era: 06-30/498-9033,
Panka: 06-70/602-9368
Email: lampas.ujpest@gmail.com
Kulman Tiborné/Era, és Széles Attiláné/ Panka
közösségi civilszervezők
