Ki nem szeretett játszani gyerekkorában? Vagy már felnőttként is, ki ne szeretne játszani? – Legfeljebb már másfajta, inkább társas játékkal, vagy egyéb, közösségi játékokkal? Minden játék egyfajta készségfejlesztő eszköz is. A gyereknek tapasztalatszerzést, felnőttnek pedig közösségi élményt jelent. De vajon tudjuk-e, hogy régen milyen játékokkal játszottak? Mely játékok voltak szüleink, nagyszüleink kedvencei? – Erre kaphat választ, aki ellátogat az Óbudai Múzeum „Játék a városban” című kiállítására, ahogy tettük ezt az Óbudai Lámpás Klub tagjaival januári programunk keretében.
Eredetileg tematikus tárlatvezetést szerettünk volna, vagyis egy olyan tárlatvezetőt kaptunk volna, aki kimondottan a játékok történetéről is tudott volna mesélni, azonban a Múzeum erre szakosodott munkatársa betegsége miatt nem tudta vállalni a tárlatvezetést. Ekkor támadt az az ötletünk, hogy szavazásra bocsájtjuk a programra jelentkezett klubtagok körében, hogy látogassunk-e el magunk a kiállításra, vagy menjünk el majd egy másik alkalommal, amikor a Múzeum pótolni tudja a tematikus tárlatvezetést. Tagjaink úgy döntöttek, hogy így is érdemes lenne meglátogatni a kiállítást. Így január 27-én, egy derűs, verőfényes napsütéses kedd délutánon ellátogattunk a Múzeumba. Végül a Múzeum egy másik munkatársa, Kovács Olívia volt segítségünkre, aki szintén nagyon sokat mesélt a kiállított játékokról, régi mesekönyvekről, a hölgyek egykori nagy kedvenceiről, például a Barbie-babákról, vagy a fiúk egykori nagy szenvedélyéről, a Matchbox-okról. A bő másfél órás sétát követően is velünk maradt még, miután többen úgy döntöttünk, hogy a Múzeum földszintjén lévő, óbudai helytörténeti kiállítást is megtekintjük. Ott is nagyon sok segítséget kaptunk tőle. A program résztvevői mindannyian rendelkeznek kis mértékű látásmaradvánnyal, így mindannyian élveztük a nagy méretű házak, hajók látványát, mivel Óbuda helytörténetében különösen fontos szerepet kapott a közel két és fél évszázadon át tartó hajógyártás. A kiállított tárgyak szinte száz százaléka vitrinben van, és annak ellenére, hogy nem tudtuk kezünkbe venni a kiállított tárgyakat, így is élvezetes volt számunkra. A kiállítás élvezetét fokozta az a hihetetlen empátia, figyelmesség, segítségnyújtás, amelyben a Múzeum valamennyi munkatársa részesített minket. Ezt meg is köszöntük azzal, hogy írtunk pár kedves sort a Múzeum vendégkönyvébe. Örömünkre szolgált, hogy a résztvevők között volt két teljesen éplátó hölgy, akik szintén sokat segítettek nekünk.
Az óbudai lámpások a játékok világában
Ki nem szeretett játszani gyerekkorában? Vagy már felnőttként is, ki ne szeretne játszani? – Legfeljebb már másfajta, inkább társas játékkal, vagy egyéb, közösségi játékokkal? Minden játék egyfajta készségfejlesztő eszköz is. A gyereknek tapasztalatszerzést, felnőttnek pedig közösségi élményt jelent. De vajon tudjuk-e, hogy régen milyen játékokkal játszottak? Mely játékok voltak szüleink, nagyszüleink kedvencei? – Erre kaphat választ, aki ellátogat az Óbudai Múzeum „Játék a városban” című kiállítására, ahogy tettük ezt az Óbudai Lámpás Klub tagjaival januári programunk keretében.
Az Óbudai Múzeum „Játék a városban” című kiállítása izgalmas utazásra invitálja a látogatókat a városi játékok világába. A tárlat bemutatja, hogyan formálták a városi terek, utcák és közösségek a gyermekek játékszokásait a múlt századokban egészen napjainkig. A kiállításon számos klasszikus játék – például a gumizás, az ugróiskola, a golyózás vagy a csúzlizás – eredetét és fejlődését ismerhetjük meg. Ezek a játékok gyakran a kreativitásra és az egyszerűségre épültek: az ugróiskola már az ókori Rómában is népszerű volt, a golyózás pedig több évszázados múltra tekint vissza Európában. A gumizás a 20. század közepén vált elterjedtté, főként lányok körében. Mindegyik játéknak megvan a maga története, amely tükrözi a korszak társadalmi és kulturális változásait, miközben a közös játék örömét és a közösségi élmény fontosságát hangsúlyozzák. A „Játék a városban” című kiállításon – ahogy segítőnk, Kovács Olívia elmondta – a múzeum 6000 darabos gyűjteményéből mintegy 1200 darabot mutatnak be a látogatóknak.
Eredetileg tematikus tárlatvezetést szerettünk volna, vagyis egy olyan tárlatvezetőt kaptunk volna, aki kimondottan a játékok történetéről is tudott volna mesélni, azonban a Múzeum erre szakosodott munkatársa betegsége miatt nem tudta vállalni a tárlatvezetést. Ekkor támadt az az ötletünk, hogy szavazásra bocsájtjuk a programra jelentkezett klubtagok körében, hogy látogassunk-e el magunk a kiállításra, vagy menjünk el majd egy másik alkalommal, amikor a Múzeum pótolni tudja a tematikus tárlatvezetést. Tagjaink úgy döntöttek, hogy így is érdemes lenne meglátogatni a kiállítást. Így január 27-én, egy derűs, verőfényes napsütéses kedd délutánon ellátogattunk a Múzeumba. Végül a Múzeum egy másik munkatársa, Kovács Olívia volt segítségünkre, aki szintén nagyon sokat mesélt a kiállított játékokról, régi mesekönyvekről, a hölgyek egykori nagy kedvenceiről, például a Barbie-babákról, vagy a fiúk egykori nagy szenvedélyéről, a Matchbox-okról. A bő másfél órás sétát követően is velünk maradt még, miután többen úgy döntöttünk, hogy a Múzeum földszintjén lévő, óbudai helytörténeti kiállítást is megtekintjük. Ott is nagyon sok segítséget kaptunk tőle. A program résztvevői mindannyian rendelkeznek kis mértékű látásmaradvánnyal, így mindannyian élveztük a nagy méretű házak, hajók látványát, mivel Óbuda helytörténetében különösen fontos szerepet kapott a közel két és fél évszázadon át tartó hajógyártás. A kiállított tárgyak szinte száz százaléka vitrinben van, és annak ellenére, hogy nem tudtuk kezünkbe venni a kiállított tárgyakat, így is élvezetes volt számunkra. A kiállítás élvezetét fokozta az a hihetetlen empátia, figyelmesség, segítségnyújtás, amelyben a Múzeum valamennyi munkatársa részesített minket. Ezt meg is köszöntük azzal, hogy írtunk pár kedves sort a Múzeum vendégkönyvébe. Örömünkre szolgált, hogy a résztvevők között volt két teljesen éplátó hölgy, akik szintén sokat segítettek nekünk.
Jószívvel ajánlom Hírlevelünk minden kedves Olvasójának, hogy látogasson el az Óbudai Múzeumba, amely alig 2 perc sétára található a H5 HÉV és az 1-es villamos Szentlélek téri megállójától.
A programról képeket a Közösség Lámpásai – Óbudai Látássérültek Klubja Facebook-oldalán találnak.
Ruzsa Viktor
közösségi civilszervező
József Attilára emlékeztünk
2026.01.24.
Ki ne ismerné az alábbi sorokat:
„Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek…” (J.A.)
2026 első klubprogramján József Attilára emlékeztünk.
A hányattatott sorsú költő egész életében a szeretetet és a szerelmet kereste.
Verseiben a vágyódás az örök nő, az anya és a szerelem iránt élete során mindvégig nyomon követhető volt. A Gát utcai házban mindössze 3 hónapot élt édesanyjával és testvéreivel. Az emlékhely a földszinten van, de a költő egy első emeleti szoba-konyhás lakásban látta meg a napvilágot.
Verseiben a mérhetetlen nyomor, a tehetetlenség és a düh is megjelenik. Egy olyan világról mutat be társadalomrajzot, ahol a végtelen gazdagság és a végtelen szegénység egyaránt megjelent.
Az interaktív kiállításon versei hallhatók az érdeklődők számára, illetve fotók mutatják be életútját.
Az emlékhelyen végül egész kis irodalmi szalon alakult ki, ugyanis Romhányi „Rímhányó”, Karinthy és Kosztolányi barátsága is szóba került a „Nyár” c. vers felidézésével.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Zenés adventi várakozás Rák Katival
2025. december 18-án Rák Kati színművésznő Zenés-prózával egybekötött adventi estjén járt a IX. kerületi Lámpás Klub.
Ismert és kevésbé ismert költők karácsonyi verseiből válogatott a művésznő, illetve novellákból.
Természetesen az ismert karácsonyi dalok sem maradhattak el a repertoárból, a nézőkkel közösen énekelte a „Kiskarácsony, nagykarácsony” c. dalt.
A program előrevetítette az adventi hangulatot, a várakozást, a csodára várást.
A műsort gitáron Bernáth Ferenc gitárművész kísérte, a programnak a Jókai Anna szalon adott otthont.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Karácsonyi dallamok, zenés advent Ferencvárosban
2025.12.10.
2025 utolsó klubnapján Béres Tímea szopránénekes és Somogyvári Zoárd zongorista karácsonyi zenés adventi műsorral kedveskedett tagjainknak. A művésznő gyakran fellép Milánóban az opera kedvelők társaságában, és természetesen hazánkban is több helyre hívják.
Kísérője, Zoárd Zeneakadémiára jár, fő érdeklődési köre Bartók életművének a tolmácsolása.
A délután folyamán klasszikus dallamok csendültek fel, pl. az Ave Maria, vagy a Csendes éj. A program végén közös énekléssel a Mennyből az Angyalt énekelték a megjelentek. A zenei est a karácsonyi ünnepkör közeledtét tette még fényesebbé, a várakozást kellemesebbé. A programról a Buda TV felvételt készített.
Programjaink, klubnapjaink a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósulnak meg.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Égi és földi szerelem modern köntösben
2025. november 30-án a IX. kerületi Lámpás Klub Budapesten, a Nemzeti Színházban Vörösmarty Mihály örök érvényű darabját, a Csongor és Tündét tekintette meg.
A rendező, Vidnyánszky Attila Csongor és Tünde szerelmét, kalandjait XXI. századi modern köntösben álmodta meg. Mai utcakép ad teret a kalandoknak, Mirigy, a boszorkány ármánykodásának, a három ördögfi vitájának, a tudósok eszmefuttatásának. Különlegessége volt a darabnak a zenés betétek beillesztése, mely még élvezhetőbbé tette a művet, melyet teltház előtt játszottak.
Programjaink, klubnapjaink a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósulnak meg.
Szalai Miklósné Tündi
közösségi civilszervező
A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje a Zeneakadémián
A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje a Zeneakadémián
Kedves Klubtagok! Kedves Érdeklődők!
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubprogramunkra, ahol egy feledhetetlen komolyzenei élmény vár ránk.
Oliver von Dohnányi és a Budafoki Dohnányi Zenekar: Amerikai fantázia.
Műsoron:
Dohnányi: Amerikai rapszódia, op. 47
Gershwin: Concerto in F
Dvořák: 9. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az Újvilágból”)
Közreműködnek:
Szüts Apor (zongora)
Vezényel: Oliver von Dohnányi
Budafoki Dohnányi Zenekar
Helyszín: Liszt Ferenc Zeneakadémia (1061 Budapest Liszt Ferenc tér 8.)
Időpont: 2025. november 28. péntek 19:30-22:00
Találkozás: 18:00 órakor az M3 metró Határ úti megállójánál
Részvételi szándékodat kérlek, jelezd mihamarabb a lenti elérhetőségek valamelyikén. Jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésre.
Jegyár: 4900-7900 Ft között várható.
Szeretettel várunk Mindenkit!
Pázmán Krisztina
közösségi civilszervező
Elérhetőség:
Telefon: 06 30 852 2131
E-mail: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com
Mivel foglalkozik a sommelier? Borászat a belvárosban? Miért nyúl a nyúl?
2025.11.08.
Ezekre a kérdésekre választ kaptunk a Mai Nyúl kézműves borászatban.
És miért nyúl? Mert kedves, aranyos és mindenki szereti. Ezért lett ez a kis borászat elnevezve a nyúlról.
Lesti Zoltán sommelier -vagyis borszakértő- kalauzolt bennünket végig kis birodalmán, ahol évente 4-5000 liter bort készítenek. Fehér- és vörösbor egyaránt szerepel a kínálatban, mivel kis kézműves borászat, a legmagasabb minőségre törekednek, amit tükröz az is, hogy szinte kizárólag Michelin csillagos éttermeknek szállítanak.
A kiváló minőségű termékekből tagjaink is kóstoltak. Érdekesség volt, hogy már 2025-ös bor is kóstolható volt a magas cukorfoknak köszönhetően.
Az uraknál a fehér bor vitte a pálmát, a hölgyek inkább az édes vörösborra voksoltak.
A szőlő az ország valamennyi bortermelő vidékéről érkezik. Érdekesség, hogy néha a borokat „keverik”, így egy különleges ízvilágú termék jön létre.
A családias hangulat még közelebb hozta egymáshoz a tagokat.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Kalandozás a csokoládé világában
Különleges programon vett részt a VGYKE Kispesti Lámpás Klubja. A Kossuth téri Szamos Csokoládémúzeumot látogattuk meg október 21-én.
A program tárlatvezetéssel zajlott. Tárlatvezetőnk, Szegedi Kinga a múzeum 5 kiállító termén keresztül kalauzolt végig bennünket, ahol a csokoládé készítés folyamatát a kezdetektől napjainkig mesélte el és a készítéshez használt eszközökről is beszélt. Ezeket szemléltető eszközök segítségével is bemutatta nekünk. Kezünkbe vehettük a csokoládé alapanyagát, a kakaóbabot, amelyet meg is kóstolhattunk. Olyan étcsokoládét is kaptunk, amely a kakaóbab felhasználásával készült. Azt is megkóstolhattuk. A magas kakaó tartalmú étcsokoládé volt az első a csokoládék közül, amelyet elkészítettek. Megtudtuk, hogy a kakaóbab felhasználásának története hosszú időre nyúlik vissza, egészen a maják koráig, ők jöttek rá arra, hogy ez jó alapanyag egy édesség elkészítéséhez. Kezdetben vízzel, vaníliával ízesítették és forró italként használták. Később kezdték el a kakaóbabot leőrölve, vaníliával, majd fahéjjal és cukorral keverve szilárd táplálékként használni. Az embereket foglalkoztatta a csokoládé készítés. Az 1500-as évektől kezdve kezdtek rájönni arra, hogy ha különböző formákba beleöntik a forró csokoládé italt, akkor az egy idő után megdermed. A formákból kiöntve pedig különböző alakzatú édességeket tudnak így elkészíteni. A formákból kiöntött csokoládémasszát lefagyasztották és úgy még könnyebben tudták tárolni. Ez az ún.. temperálás, amellyel napjainkban is készítik a finom édességeket.
A csokoládé készítéséhez használt sablonokat kezdettben fából és fémből csinálták, majd megjelentek a műanyagok is. A múzeumban kiállított tárgyak között sok ilyen sablon található, amelyek közül néhányat mi is megfoghattunk. Tárlatvezetőnk a készítéshez használatos eszközöket is bemutatta. Megfoghattunk egy tűzhelyet, amelyen kannák voltak a víz forralásához, egy másik edényben pedig a masszát melegítették, majd azt keverték össze egy harmadik edényben. Ezt követte a temperálás. A temperáláshoz használt eszközt is megtapinthattuk, amely egy kőműveskanálhoz hasonlító eszköz. Idegenvezetőnk megmutatta nekünk, hogy milyen volt a keverésnek a hangja. Nem csak eszközöket tapinthattunk meg, hanem a csokoládé reklámozásához használt próbababát, ami egy csokoládélánynak volt felöltöztetve nagyon élethűen.
Ezután rátértünk a Szamos csokoládéra és a marcipánra. A marcipán feltalálása is egy érdekes dolog volt. Egy cukrászmester kisfia jött rá arra, hogy a mandulát cukorral és vízzel keverve egy édes massza keletkezik és kihűtve nagyon szép formákat lehet belőle készíteni és finom édességként fogyasztható. Ez kapta a marcipán nevet.
A Szamos Csokoládégyár a Szamos család családi vállalkozása volt. Szamos Mátyás 1986-ban készítette el első csokoládéját, amely egy konyakmeggy bonbon volt. Majd egyre több csokoládét készítettek, amelyeket el tudtak adni. A Szamos csokoládémúzeumot a Szamos család alapította meg.
A kiállítási tárgyak egy részét üveg mögött tartják, ezért azokat csak a látók tudták megtekinteni, de tárlat vezetőnk arra is felkészült, hogy a vakoknak is részletes információkat tudjon róluk átadni. A program végén a múzeum előterében a sok finomságot nem csak megtekinthettük, hanem vásárolhattunk is belőlük. Köszönet Törőcsik Ágnesnek, a múzeum igazgatójának és tárlatvezetőnknek, Szegedi Kingának!
Programunk Kispest Önkormányzatának támogatásával valósult meg.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
VGYKE közösségi civilszervezők
Látogatás a Napfény Mozgásstúdióba
Látogatás a Napfény Mozgásstúdióba
Novemberben egy igazán különleges programra invitálja tagjait a XVI. kerületi Lámpás Klub, ugyanis a XVI. kerületi Napfény Mozgásstúdióba látogatunk el, mely egy helyi barátságos családi vállalkozás.
Talán sokaknak már nem kell bemutatni a jóga jótékony hatásait, amit mind testünkre, mind elménkre gyakorol. A különböző gyakorlatok, a hangsúlyos légzéstechnika és a meditáció a keleti kultúra egy olyan szeletébe engednek betekintést, mely egy varázslatos utazást jelent számunkra.
Látogatásunk során lehetőségünk nyílik betekintést nyerni ebbe a különleges világba, hiszen mi magunk is kipróbálhatjuk a jógát.
A jógafoglalkozáson való részvétel előképzettséget nem igényel, azonban a jelentkezők számára a foglalkozás vezetője egy online kérdőívvel készül az egészségi állapot felmérésére, hogy az óra minden igényt figyelembe véve jöhessen létre.
A foglalkozásra érdemes kényelmes váltóruhát és egy törülközőt hozni.
Jelentkezési határidő: 2025. november 5. 12.00
A foglalkozás maximális létszáma 8 fő.
A program Budapest XVI. kerület Önkormányzatának támogatásával jöhetett létre.
Időpont:
2025. november 06. 14:00-15:30 óráig.
Helyszín:
Napfény Mozgásstúdió
1162 Budapest, Hermina út 16.
Találkozó:
Örs vezér téren a kürtőskalácsosnál Izával 13.00-kor, ahonnan a 144-es busszal megyünk tovább. Második találkozó: 144-es busz János utca megálló 13.30-kor
Várjuk szeretettel!
Czagány Izabella, Kollárszky Boglárka
közösségi civilszervezők
Tel.: +3670/387-5261, +3630/513-0776
E-mail: 16.kerulet.szervezo@vgyke.com
Facebook: https://www.facebook.com/lampas16bp/
A fehérbot napja Kispesten
A VGYKE Kispesti Lámpás Klubja október 3-án tartotta fehérbot napi rendezvényét.
Először Ruzsa Viktor köszöntötte a megjelenteket, kiemelte, hogy a KMO és a Kispesti Kaszinó jóvoltából lehetünk együtt, és köszönetet mondott ezért. Majd átadta a szót Fodor Ágnesnek, a VGYKE elnökasszonyának, aki hivatalosan is megnyitotta az ünnepséget. Ünnepi beszédében kitért arra, hogy október a látás hónapja, október 15-e pedig a fehérbot nemzetközi napja. Arról beszélt, hogy nagyon jó, hogy a világ egy kicsit jobban figyel a látássérült emberekre. Azt is elmondta, hogy sokszor megkérdezik tőle, hogy mit ünneplünk a fehérbot napon. Olyankor ő elmagyarázza, hogy nem magát a fehérbotot ünnepeljük, hanem pontosan az a célja ennek a napnak, hogy ilyenkor a társadalom figyelme jobban a látássérült emberek felé irányul, ezért ünnepeljük meg a fehérbot napot.
Az elnökasszony ünnepi beszédét követően Rátóti Krisztina közösségi civilszervező is köszöntötte néhány mondatban a résztvevőket. Kiemelte azt, hogy különösen fontos október 3-a a XIX. kerületi Lámpás Klub életében, mert 2024-ben pontosan ezen a napon nyitotta meg kapuit újra négy év után a klub, amely addig csak online formában működött, de most már személyes jelenléttel látogatható. Azt is elmondta, hogy a klubnapokat minden hónap első csütörtökén tartjuk a Kispesti Kaszinóban.
Őt követte Somogyi Cseperke, a Harsányi Melinda Színitanoda növendékének előadása, aki verseket és népdalokat adott elő.
Az ünnepség hivatalos részét Vinczek György, Kispest alpolgármestere zárta le, aki elmondta, hogy azt tapasztalta, hogy az elmúlt évben dinamikusan fejlődött a klub, látja azt, hogy aktív klubélet zajlik Kispesten, és köszönetet mondott ezért.
A rendezvény második felében kötetlen beszélgetéssel, valamint süteménnyel és ásványvízzel vártuk a vendégeket. Az esemény nagy érdeklődésre tartott számot, sokan megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.
Köszönetet mondunk a Kispesti Kaszinónak és a KMO-nak, hogy lehetőséget biztosítanak arra, hogy klubjainkat és rendezvényeinket a Kispesti Kaszinó klubtermében bonyolíthassuk le.
Klubjaink és programjaink Kispest Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
VGYKE XIX. kerületi közösségi civilszervezők
Látogatás a Lakomatív Étterembe
Október 3-án délután egy különleges étterembe látogattunk az Erzsébetvárosi Lámpás Klub csapatának tagjaival. Az étterem a Lakomatív nevet viseli, érdekessége pedig, hogy az italokat vasút viszi ki az asztalokhoz.
Hozzánk először limonádék érkeztek, már ekkor is megtapinthattuk a síneket. Később, amikor kávék érkeztek, a vonat haladását is nyomon követhettük kezünkkel. Finom, nagy adag ételeket fogyaszthattunk, és kellemes hangulatú „utazáson” vehettünk részt.
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
Beethoven nyomában
2025.09.27.
Ezen a szeptemberi szombaton még az égiek is kegyesek voltak a IX. kerületi Lámpás Klubhoz, ugyanis kisütött a nap, és színpompás levelek között sétálhattunk a martonvásári Brunszvik kastélyban.
De előtte egy kézműves vásárba csöppentünk, ahol illatos, kézzel készített szappanokat, kalárisokat, mézet, lekvárt lehetett vásárolni.
A piaci sokadalom után viszont „tököltünk”. A kastélypark átváltozott egy hatalmas rétté, ahol vigyorgó, szomorú tökök néztek velünk farkasszemet, majd egy hatalmas tökkel is fotózkodtunk, mint amilyen Mátyás király meséiben is volt. Ez a tök viszont nem került királyi asztalra, hanem a látogatók fotózkodhattak vele. El sem akartuk hinni, hogy nem igazi!
A kis kalandok után az emlékmúzeumban az idegenvezetés során megismerkedhettünk a kastély történetével, a csodaszép Brunszvik nővérek életével, és Beethoven kapcsolódásával a családhoz, feltehetően plátói szerelem fűzte az egyik lányhoz, Jozefinhez.
Lényegében a híres zeneszerző életében két fontos jelenség volt jelen, a zene és a hölgyek.
A hölgyek nélkül viszont nem születhettek volna csodás szerzemények, mint pl. a Für Elise, szerencsére a zeneszerző sokszor volt fizikailag, vagy plátói módon szerelmes, és ilyenkor egy-egy zeneművet írt az adott hölgynek.
31 évesen hallása és látása megromlott, de ez sem akadályozta meg halhatatlan művek alkotásában.
A kiállítás interaktív volt, időszalag mutatta be Beethoven életét, a füleseken át zeneműveit lehetett hallgatni, és a fotósarokban időutazáson vehettünk részt.
Az egyesület riportere, Balázs Zsanett egy kis beszámolót készített az eseményről, mely feltöltésre kerül Youtube-csatornánkra.
A programot a Ferencvárosi Önkormányzat támogatta.
Szalai Miklósné Tündi
közösségi civilszervező
