Hare Krisna

A III. kerületi Lehel utca 15-17. szám alatt található korábbi általános iskola és a Samsung elektronikai cég volt székhelyének épülete ma a Haré Krisna Oktatási és Kulturális Központnak ad otthont, melyet 2026. április 19-én a kerületi lámpás klub meglátogatott.

Impozáns, különleges épület, melyben templom, közösségi tér egyaránt helyet kapott.

Az épületegyüttes Csillaghegyen található, mely kulturális programoknak, fesztiváloknak és hittudományi főiskolának is helyet ad. Akik nagyon fiatalon bekerülnek szolgálatot tenni a templomba, ők ott is lakhatnak.

A tagok életét meghatározott rítus hatja át, imádkozás, lelki feltöltődés a mindennapok része.

Maga a vallás az 1970-es években indult el.

Egy bengáli szerzetes, A. C. Bhaktivedánta Szvámi Pabhupáda -aki a vasinava hinduizmus tanait követte- hozta el a nyugati világba a Krisna tudatot, és innen terjedt el széles körben, így Magyarországon is.

A tanokat követők vega étrendet követnek, állati eredetű húst nem fogyasztanak, halat sem, ennek ellenére különleges ízvilágot ismerhettünk meg a templomban elfogyasztott, úgynevezett vegán lakomán. Tejet fogyasztanak, de csak azt, amely a somogyvámosi Krisna templom szent teheneitől származik.

Klubnapjaink, programjaink a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósulnak meg.

Szalainé Tündi
közösségi civilszervező

Hajrá Fradi!

2026. április 14-én egy különleges, audionarrált meccs részesei lehettek azok, akik kilátogattak a Fradi stadionba a IX. kerületben.

Ezen a napon látássérült tagjaink egy kísérővel ingyen vehettek részt a focimeccsen, ahol a Fradi ellenfele a Puskás Akadémia volt.

Különleges élmény és hangulat jellemezte a meccset, tagjaink elmondása szerint tökéletes volt az audionarráció, beleélték magukat a helyzetbe, a meccs, a drukk hangulatába.

Voltak, akik most jártak először a stadionban, de többen jelezték, hogy fiatalkori élményeik jöttek vissza az esten.

Klubnapjaink, programjaink a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósulnak meg.

Szalainé Tündi
közösségi civilszervező

Kalandozás Medvevárában Hoboval

2026.03.28.

Időkapszula, választások éve és az öreg Hobó egy időutazás során különös várba téved. A herceg várába, aki feleségével, Brünhildával éldegél, vajon minden rendben a várban? Minden olyan varázslatos, mint egy mesében? Aki figyel az hallja, hogy itt sem fenékig tejföl mindennek az alja. Brünhilda a nej, csalja a herceget, ki fél attól, hogy fejére szarv kerül, s a birodalomban szarvas herceg lesz neve, de később kiderül, ő sem szent. A csúnya lány nem megy férjhez, nincs alattvaló, akinek ő kéne. Megalázza a főszakács, hogy lehet ilyen ronda egy konyhalány. Bosszút forral, de a sors közbeszól, a főszakács felbukik, a halál arat, s ő a helyébe lép egy pillanat alatt, főztje elvarázsolja az udvar népét, ez egy pozitívum a mese végén. De van ám itt is utcalány, ki sanyarú sorsra ébred, s bájait a sarkon árulva álmodik egy más, jobb világról, de néha csak a herceg ágyáról. A táncművész öreg korára, egy bokatörés után, öregen koldulva járja az utcát, hátha megszánja valaki egy finom falattal, ez hát az úr akaratja. Az öreg pap osztja az igét, ki a bűnös, s ki az ártatlan legény. Végül Hobo is bekerül a körforgásba, lehull a medve álarc, s alatta megjelenik a vén csavargó, kit a véletlen hozott az idegen országba, s dalaival járja a világot, Medvevárában mily furcsa csodákat látott.

Az előadás 2025-ben a művész 80. születésnapjára készült jutalomjátékként. Érdekesség, hogy többen már nem először látták a darabot a nézőtéren ülve, hanem másodszor, sőt harmadszor is jegyet váltottak rá. A lámpás klub tagjai most először látták, de nagyon érdekesnek találták, a dalok, az előadás módja emlékezetes marad mindannyiunknak.

Programjaink, klubnapjaink a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósulnak meg.

Szalainé Tündi
közösségi civilszervező

Golyóztunk

2026.03.14.

Nem, nem begolyóztunk, hanem bowlingoztunk. Március idusán, vagyis majdnem közepén az Atte bowling klubba látogatott a lámpás klub csapata.

Izgatottan vártuk az eseményt, ugyanis a tagok nagy része még sosem volt bowlingpályán, és sosem volt bowlinggolyó a kezében, ahogy nekem sem.

Külön kihívás volt látássérültként játszani, hisz más a térérzékelés, más az érzet. Látássérült tagjaink viszont kis segítség után nagyon ügyesen golyózták le a bábukat. A programon nem a nyerés volt a lényeg, hanem a testmozgás ilyen formában történő kipróbálása, illetve a tér érzékelése, a mozgáskoordináció fejlesztése.

Hazafelé beszélgettünk, hogy ez bizony olyan program, amit máskor is szívesen megismétlünk.

Programunk a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósult meg.

Szalainé Tündi
közösségi civilszervező

20-as évek hangulata

2026.02.18.

Egy rendhagyó dixie esten járt februári programján a IX. kerületi Lámpás Klub érdeklődő tagsága a Pinceszínházban. És miért rendhagyó?

A Benkó Dixieland Band 1957-ben alakult, amikor még bizony ez a műfaj a tiltott zene kategóriájába tartozott Magyarországon. Pár lelkes fiatal a villamosmérnöki kar 55-ös és 57-es szobájában viszont elhatározta, hogy ők ezt a különleges műfajt fogják játszani, az első nagybőgő egy szekrényre elhelyezett húr volt, de működött. Fő a találékonyság! A dixieland (vagy korai jazz) a 20. század elején, New Orleansban alakult ki a fúvószenekari hagyományok, a blues és a ragtime ötvözeteként, közös improvizációra építve. Először fehér zenészek játszották, majd a fekete közösségben terjedt el. Louis Armstrong talán a legismertebb képviselője, bár az ő zenéjében swinges elemek is felfedezhetők voltak.

A stílus magasszintű hangszertudást feltételez válaszolgatós, improvizációs formában.

A Benkó Dixieland Band megalakulása után egy ideig Dixie Kings of Hungary néven zenélt, majd visszatértek az eredeti névhez.

Az alapító, Benkó Sándor halála után új felállásban, fiatal zenészekkel kiegészítve hetente adnak műsort a műfaj kedvelőinek.

A kétórás előadás visszarepítette a hallgatóságot a 20-as évek füstös bárjaiba, az alkoholcsempészek világába, szinte megelevenedett a régi Amerika.

Remek előadás volt, kiváló zenészekkel.

Szalai Miklósné Tündi
közösségi civilszervező

A Katasztrófavédelmi Múzeumban jártunk

Január 30-án egy rendkívül tartalmas délelőttöt töltöttünk a Katasztrófavédelmi Múzeumban, ahol a tűzvédelem történetét ismerhettük meg az őskortól egészen a modern korig. A kiállítás látványosan idézte fel a múlt nagy tűzeseteit és a tűzoltás eszközeinek technikai fejlődését, miközben hiteles képet kaptunk a tűzoltók embert próbáló mindennapjairól is. A program különlegessége volt, hogy a szakmai tárlatvezetés során számos történelmi tárgyat és eszközt nemcsak közelről szemlélhettünk meg, hanem a saját kezünkbe is foghattunk, ami még testközelibbé tette az élményt.

Ez az interaktív lehetőség segített igazán átérezni a régi felszerelések súlyát és a technikai fejlődés jelentőségét, így a múzeum kincsei valóban életre keltek számunkra.

Kindl Réka
közösségi civilszervező

Új hullámos kávézóban jártunk

2026.01.30.

Az Erzsébetvárosi Lámpás Klub csapata egy borongós péntek délutánon ellátogatott a Green Corner Bakery and Cafe-ba, amely egy új hullámos kávézó. Tulajdonosa egy látássérült fiatalember, aki nagyot álmodott informatikusként, hogy átnyergel a vendéglátás világába.

A program elején Dániel elmondta, 2025 tavaszán nyitottak, társa baristaként kávékat készít, ő pedig süti a péksüteményeket. Mindenki kóstolhatott különféle kávékat és péksüteményeket. Később a kávéfőző gép felépítését ismerhettük meg, és meg is tapinthattuk azt.

Kellemes délutánt tölthettünk együtt a különleges kávék, a szíves vendéglátás és egymás társaságában.

Jánosi Veronika
közösségi civilszervező

Buli a Zila Kávéházban

A VGYKE XIX. kerületi Lámpás Klubja egy sütizős programot szervezett január 29-én a Zila Kávéházba. A kiszolgálás tökéletes volt, a pincér kedvességével és segítőkészségével hozzájárult az alkalom jó hangulatához.

Az eseményen kötetlen beszélgetés keretében folytattuk a klubnapon elkezdett ötletelésünket az éves programokkal kapcsolatban, a tagok igényeit figyelembe véve. Elhangzottak olyan javaslatok, amelyek eddig még nem vetődtek fel, pl. a jógázás lehetősége vagy a repülőtér látogatás. Nagy hangsúlyt kaptak a múzeumok és kastélylátogatások, de a színházi előadásokon való részvételi lehetőség is.

Az összejövetelen több dologról is beszélgettünk, igyekeztünk olyan témákat választani, amelyekhez mindenki hozzá tudott szólni. Alapvetően inkább élménybeszámolóikat mesélték el a résztvevők, amelyek a korábbi programokhoz kapcsolódtak. A buli annyira jól sikerült, hogy megbeszéltük, gyakrabban szervezünk majd ilyen sütizős találkozókat.

Klubjaink és programjaink Kispest Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg.

Rátóti Krisztina
közösségi civilszervező

Angyalok és építészet -Makovecz Imre 90 – kiállítás látogatás

2026.01.29.

Nagyon érdekes kiállításon vehettünk részt, ami -mint kiderült- két év munkájának köszönhetően állt össze. A tárlatot Grekofski Nathalie építész vezetésével látogathattuk végig, a művésznő jóvoltából a csoport számára kedvezményesen.

Igen gazdag tudás mély tartalommal került átadásra. Érdekes információkat tudhattunk meg az építésznőtől.

Nathalie tizenöt éven át dolgozott Makovecz Imrével, így sok érdekességgel ismerkedhettünk meg általa az organikus építészetről. Sokat mesélt Makovecz Imre munkásságáról, életének állomásairól, az építészete lényegéről, és az építészet szellemtudománnyal való kapcsolatáról.

Pataky Andrea
közösségi civilszervező

Az óbudai lámpások a játékok világában

Ki nem szeretett játszani gyerekkorában? Vagy már felnőttként is, ki ne szeretne játszani? – Legfeljebb már másfajta, inkább társas játékkal, vagy egyéb, közösségi játékokkal? Minden játék egyfajta készségfejlesztő eszköz is. A gyereknek tapasztalatszerzést, felnőttnek pedig közösségi élményt jelent. De vajon tudjuk-e, hogy régen milyen játékokkal játszottak? Mely játékok voltak szüleink, nagyszüleink kedvencei? – Erre kaphat választ, aki ellátogat az Óbudai Múzeum „Játék a városban” című kiállítására, ahogy tettük ezt az Óbudai Lámpás Klub tagjaival januári programunk keretében.

Az Óbudai Múzeum „Játék a városban” című kiállítása izgalmas utazásra invitálja a látogatókat a városi játékok világába. A tárlat bemutatja, hogyan formálták a városi terek, utcák és közösségek a gyermekek játékszokásait a múlt századokban egészen napjainkig. A kiállításon számos klasszikus játék – például a gumizás, az ugróiskola, a golyózás vagy a csúzlizás – eredetét és fejlődését ismerhetjük meg. Ezek a játékok gyakran a kreativitásra és az egyszerűségre épültek: az ugróiskola már az ókori Rómában is népszerű volt, a golyózás pedig több évszázados múltra tekint vissza Európában. A gumizás a 20. század közepén vált elterjedtté, főként lányok körében. Mindegyik játéknak megvan a maga története, amely tükrözi a korszak társadalmi és kulturális változásait, miközben a közös játék örömét és a közösségi élmény fontosságát hangsúlyozzák. A „Játék a városban” című kiállításon – ahogy segítőnk, Kovács Olívia elmondta – a múzeum 6000 darabos gyűjteményéből mintegy 1200 darabot mutatnak be a látogatóknak.

Eredetileg tematikus tárlatvezetést szerettünk volna, vagyis egy olyan tárlatvezetőt kaptunk volna, aki kimondottan a játékok történetéről is tudott volna mesélni, azonban a Múzeum erre szakosodott munkatársa betegsége miatt nem tudta vállalni a tárlatvezetést. Ekkor támadt az az ötletünk, hogy szavazásra bocsájtjuk a programra jelentkezett klubtagok körében, hogy látogassunk-e el magunk a kiállításra, vagy menjünk el majd egy másik alkalommal, amikor a Múzeum pótolni tudja a tematikus tárlatvezetést. Tagjaink úgy döntöttek, hogy így is érdemes lenne meglátogatni a kiállítást. Így január 27-én, egy derűs, verőfényes napsütéses kedd délutánon ellátogattunk a Múzeumba. Végül a Múzeum egy másik munkatársa, Kovács Olívia volt segítségünkre, aki szintén nagyon sokat mesélt a kiállított játékokról, régi mesekönyvekről, a hölgyek egykori nagy kedvenceiről, például a Barbie-babákról, vagy a fiúk egykori nagy szenvedélyéről, a Matchbox-okról. A bő másfél órás sétát követően is velünk maradt még, miután többen úgy döntöttünk, hogy a Múzeum földszintjén lévő, óbudai helytörténeti kiállítást is megtekintjük. Ott is nagyon sok segítséget kaptunk tőle. A program résztvevői mindannyian rendelkeznek kis mértékű látásmaradvánnyal, így mindannyian élveztük a nagy méretű házak, hajók látványát, mivel Óbuda helytörténetében különösen fontos szerepet kapott a közel két és fél évszázadon át tartó hajógyártás. A kiállított tárgyak szinte száz százaléka vitrinben van, és annak ellenére, hogy nem tudtuk kezünkbe venni a kiállított tárgyakat, így is élvezetes volt számunkra. A kiállítás élvezetét fokozta az a hihetetlen empátia, figyelmesség, segítségnyújtás, amelyben a Múzeum valamennyi munkatársa részesített minket. Ezt meg is köszöntük azzal, hogy írtunk pár kedves sort a Múzeum vendégkönyvébe. Örömünkre szolgált, hogy a résztvevők között volt két teljesen éplátó hölgy, akik szintén sokat segítettek nekünk.

Jószívvel ajánlom Hírlevelünk minden kedves Olvasójának, hogy látogasson el az Óbudai Múzeumba, amely alig 2 perc sétára található a H5 HÉV és az 1-es villamos Szentlélek téri megállójától.

A programról képeket a Közösség Lámpásai – Óbudai Látássérültek Klubja Facebook-oldalán találnak.

Ruzsa Viktor
közösségi civilszervező

József Attilára emlékeztünk

2026.01.24.

Ki ne ismerné az alábbi sorokat:
„Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek…” (J.A.)

2026 első klubprogramján József Attilára emlékeztünk.

A hányattatott sorsú költő egész életében a szeretetet és a szerelmet kereste.

Verseiben a vágyódás az örök nő, az anya és a szerelem iránt élete során mindvégig nyomon követhető volt. A Gát utcai házban mindössze 3 hónapot élt édesanyjával és testvéreivel. Az emlékhely a földszinten van, de a költő egy első emeleti szoba-konyhás lakásban látta meg a napvilágot.

Verseiben a mérhetetlen nyomor, a tehetetlenség és a düh is megjelenik. Egy olyan világról mutat be társadalomrajzot, ahol a végtelen gazdagság és a végtelen szegénység egyaránt megjelent.

Az interaktív kiállításon versei hallhatók az érdeklődők számára, illetve fotók mutatják be életútját.

Az emlékhelyen végül egész kis irodalmi szalon alakult ki, ugyanis Romhányi „Rímhányó”, Karinthy és Kosztolányi barátsága is szóba került a „Nyár” c. vers felidézésével.

Szalainé Tündi
közösségi civilszervező

Zenés adventi várakozás Rák Katival

2025. december 18-án Rák Kati színművésznő Zenés-prózával egybekötött adventi estjén járt a IX. kerületi Lámpás Klub.

Ismert és kevésbé ismert költők karácsonyi verseiből válogatott a művésznő, illetve novellákból.

Természetesen az ismert karácsonyi dalok sem maradhattak el a repertoárból, a nézőkkel közösen énekelte a „Kiskarácsony, nagykarácsony” c. dalt.

A program előrevetítette az adventi hangulatot, a várakozást, a csodára várást.

A műsort gitáron Bernáth Ferenc gitárművész kísérte, a programnak a Jókai Anna szalon adott otthont.

Szalainé Tündi
közösségi civilszervező