Ez az interaktív lehetőség segített igazán átérezni a régi felszerelések súlyát és a technikai fejlődés jelentőségét, így a múzeum kincsei valóban életre keltek számunkra.
A Katasztrófavédelmi Múzeumban jártunk
Január 30-án egy rendkívül tartalmas délelőttöt töltöttünk a Katasztrófavédelmi Múzeumban, ahol a tűzvédelem történetét ismerhettük meg az őskortól egészen a modern korig. A kiállítás látványosan idézte fel a múlt nagy tűzeseteit és a tűzoltás eszközeinek technikai fejlődését, miközben hiteles képet kaptunk a tűzoltók embert próbáló mindennapjairól is. A program különlegessége volt, hogy a szakmai tárlatvezetés során számos történelmi tárgyat és eszközt nemcsak közelről szemlélhettünk meg, hanem a saját kezünkbe is foghattunk, ami még testközelibbé tette az élményt.
Ez az interaktív lehetőség segített igazán átérezni a régi felszerelések súlyát és a technikai fejlődés jelentőségét, így a múzeum kincsei valóban életre keltek számunkra.
Kindl Réka
közösségi civilszervező
Új hullámos kávézóban jártunk
2026.01.30.
Az Erzsébetvárosi Lámpás Klub csapata egy borongós péntek délutánon ellátogatott a Green Corner Bakery and Cafe-ba, amely egy új hullámos kávézó. Tulajdonosa egy látássérült fiatalember, aki nagyot álmodott informatikusként, hogy átnyergel a vendéglátás világába.
A program elején Dániel elmondta, 2025 tavaszán nyitottak, társa baristaként kávékat készít, ő pedig süti a péksüteményeket. Mindenki kóstolhatott különféle kávékat és péksüteményeket. Később a kávéfőző gép felépítését ismerhettük meg, és meg is tapinthattuk azt.
Kellemes délutánt tölthettünk együtt a különleges kávék, a szíves vendéglátás és egymás társaságában.
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
Buli a Zila Kávéházban
A VGYKE XIX. kerületi Lámpás Klubja egy sütizős programot szervezett január 29-én a Zila Kávéházba. A kiszolgálás tökéletes volt, a pincér kedvességével és segítőkészségével hozzájárult az alkalom jó hangulatához.
Az eseményen kötetlen beszélgetés keretében folytattuk a klubnapon elkezdett ötletelésünket az éves programokkal kapcsolatban, a tagok igényeit figyelembe véve. Elhangzottak olyan javaslatok, amelyek eddig még nem vetődtek fel, pl. a jógázás lehetősége vagy a repülőtér látogatás. Nagy hangsúlyt kaptak a múzeumok és kastélylátogatások, de a színházi előadásokon való részvételi lehetőség is.
Az összejövetelen több dologról is beszélgettünk, igyekeztünk olyan témákat választani, amelyekhez mindenki hozzá tudott szólni. Alapvetően inkább élménybeszámolóikat mesélték el a résztvevők, amelyek a korábbi programokhoz kapcsolódtak. A buli annyira jól sikerült, hogy megbeszéltük, gyakrabban szervezünk majd ilyen sütizős találkozókat.
Klubjaink és programjaink Kispest Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg.
Rátóti Krisztina
közösségi civilszervező
Angyalok és építészet -Makovecz Imre 90 – kiállítás látogatás
2026.01.29.
Nagyon érdekes kiállításon vehettünk részt, ami -mint kiderült- két év munkájának köszönhetően állt össze. A tárlatot Grekofski Nathalie építész vezetésével látogathattuk végig, a művésznő jóvoltából a csoport számára kedvezményesen.
Igen gazdag tudás mély tartalommal került átadásra. Érdekes információkat tudhattunk meg az építésznőtől.
Nathalie tizenöt éven át dolgozott Makovecz Imrével, így sok érdekességgel ismerkedhettünk meg általa az organikus építészetről. Sokat mesélt Makovecz Imre munkásságáról, életének állomásairól, az építészete lényegéről, és az építészet szellemtudománnyal való kapcsolatáról.
Pataky Andrea
közösségi civilszervező
Az óbudai lámpások a játékok világában
Ki nem szeretett játszani gyerekkorában? Vagy már felnőttként is, ki ne szeretne játszani? – Legfeljebb már másfajta, inkább társas játékkal, vagy egyéb, közösségi játékokkal? Minden játék egyfajta készségfejlesztő eszköz is. A gyereknek tapasztalatszerzést, felnőttnek pedig közösségi élményt jelent. De vajon tudjuk-e, hogy régen milyen játékokkal játszottak? Mely játékok voltak szüleink, nagyszüleink kedvencei? – Erre kaphat választ, aki ellátogat az Óbudai Múzeum „Játék a városban” című kiállítására, ahogy tettük ezt az Óbudai Lámpás Klub tagjaival januári programunk keretében.
Az Óbudai Múzeum „Játék a városban” című kiállítása izgalmas utazásra invitálja a látogatókat a városi játékok világába. A tárlat bemutatja, hogyan formálták a városi terek, utcák és közösségek a gyermekek játékszokásait a múlt századokban egészen napjainkig. A kiállításon számos klasszikus játék – például a gumizás, az ugróiskola, a golyózás vagy a csúzlizás – eredetét és fejlődését ismerhetjük meg. Ezek a játékok gyakran a kreativitásra és az egyszerűségre épültek: az ugróiskola már az ókori Rómában is népszerű volt, a golyózás pedig több évszázados múltra tekint vissza Európában. A gumizás a 20. század közepén vált elterjedtté, főként lányok körében. Mindegyik játéknak megvan a maga története, amely tükrözi a korszak társadalmi és kulturális változásait, miközben a közös játék örömét és a közösségi élmény fontosságát hangsúlyozzák. A „Játék a városban” című kiállításon – ahogy segítőnk, Kovács Olívia elmondta – a múzeum 6000 darabos gyűjteményéből mintegy 1200 darabot mutatnak be a látogatóknak.
Eredetileg tematikus tárlatvezetést szerettünk volna, vagyis egy olyan tárlatvezetőt kaptunk volna, aki kimondottan a játékok történetéről is tudott volna mesélni, azonban a Múzeum erre szakosodott munkatársa betegsége miatt nem tudta vállalni a tárlatvezetést. Ekkor támadt az az ötletünk, hogy szavazásra bocsájtjuk a programra jelentkezett klubtagok körében, hogy látogassunk-e el magunk a kiállításra, vagy menjünk el majd egy másik alkalommal, amikor a Múzeum pótolni tudja a tematikus tárlatvezetést. Tagjaink úgy döntöttek, hogy így is érdemes lenne meglátogatni a kiállítást. Így január 27-én, egy derűs, verőfényes napsütéses kedd délutánon ellátogattunk a Múzeumba. Végül a Múzeum egy másik munkatársa, Kovács Olívia volt segítségünkre, aki szintén nagyon sokat mesélt a kiállított játékokról, régi mesekönyvekről, a hölgyek egykori nagy kedvenceiről, például a Barbie-babákról, vagy a fiúk egykori nagy szenvedélyéről, a Matchbox-okról. A bő másfél órás sétát követően is velünk maradt még, miután többen úgy döntöttünk, hogy a Múzeum földszintjén lévő, óbudai helytörténeti kiállítást is megtekintjük. Ott is nagyon sok segítséget kaptunk tőle. A program résztvevői mindannyian rendelkeznek kis mértékű látásmaradvánnyal, így mindannyian élveztük a nagy méretű házak, hajók látványát, mivel Óbuda helytörténetében különösen fontos szerepet kapott a közel két és fél évszázadon át tartó hajógyártás. A kiállított tárgyak szinte száz százaléka vitrinben van, és annak ellenére, hogy nem tudtuk kezünkbe venni a kiállított tárgyakat, így is élvezetes volt számunkra. A kiállítás élvezetét fokozta az a hihetetlen empátia, figyelmesség, segítségnyújtás, amelyben a Múzeum valamennyi munkatársa részesített minket. Ezt meg is köszöntük azzal, hogy írtunk pár kedves sort a Múzeum vendégkönyvébe. Örömünkre szolgált, hogy a résztvevők között volt két teljesen éplátó hölgy, akik szintén sokat segítettek nekünk.
Jószívvel ajánlom Hírlevelünk minden kedves Olvasójának, hogy látogasson el az Óbudai Múzeumba, amely alig 2 perc sétára található a H5 HÉV és az 1-es villamos Szentlélek téri megállójától.
A programról képeket a Közösség Lámpásai – Óbudai Látássérültek Klubja Facebook-oldalán találnak.
Ruzsa Viktor
közösségi civilszervező
József Attilára emlékeztünk
2026.01.24.
Ki ne ismerné az alábbi sorokat:
„Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek…” (J.A.)
2026 első klubprogramján József Attilára emlékeztünk.
A hányattatott sorsú költő egész életében a szeretetet és a szerelmet kereste.
Verseiben a vágyódás az örök nő, az anya és a szerelem iránt élete során mindvégig nyomon követhető volt. A Gát utcai házban mindössze 3 hónapot élt édesanyjával és testvéreivel. Az emlékhely a földszinten van, de a költő egy első emeleti szoba-konyhás lakásban látta meg a napvilágot.
Verseiben a mérhetetlen nyomor, a tehetetlenség és a düh is megjelenik. Egy olyan világról mutat be társadalomrajzot, ahol a végtelen gazdagság és a végtelen szegénység egyaránt megjelent.
Az interaktív kiállításon versei hallhatók az érdeklődők számára, illetve fotók mutatják be életútját.
Az emlékhelyen végül egész kis irodalmi szalon alakult ki, ugyanis Romhányi „Rímhányó”, Karinthy és Kosztolányi barátsága is szóba került a „Nyár” c. vers felidézésével.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Zenés adventi várakozás Rák Katival
2025. december 18-án Rák Kati színművésznő Zenés-prózával egybekötött adventi estjén járt a IX. kerületi Lámpás Klub.
Ismert és kevésbé ismert költők karácsonyi verseiből válogatott a művésznő, illetve novellákból.
Természetesen az ismert karácsonyi dalok sem maradhattak el a repertoárból, a nézőkkel közösen énekelte a „Kiskarácsony, nagykarácsony” c. dalt.
A program előrevetítette az adventi hangulatot, a várakozást, a csodára várást.
A műsort gitáron Bernáth Ferenc gitárművész kísérte, a programnak a Jókai Anna szalon adott otthont.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Karácsonyi dallamok, zenés advent Ferencvárosban
2025.12.10.
2025 utolsó klubnapján Béres Tímea szopránénekes és Somogyvári Zoárd zongorista karácsonyi zenés adventi műsorral kedveskedett tagjainknak. A művésznő gyakran fellép Milánóban az opera kedvelők társaságában, és természetesen hazánkban is több helyre hívják.
Kísérője, Zoárd Zeneakadémiára jár, fő érdeklődési köre Bartók életművének a tolmácsolása.
A délután folyamán klasszikus dallamok csendültek fel, pl. az Ave Maria, vagy a Csendes éj. A program végén közös énekléssel a Mennyből az Angyalt énekelték a megjelentek. A zenei est a karácsonyi ünnepkör közeledtét tette még fényesebbé, a várakozást kellemesebbé. A programról a Buda TV felvételt készített.
Programjaink, klubnapjaink a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósulnak meg.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Égi és földi szerelem modern köntösben
2025. november 30-án a IX. kerületi Lámpás Klub Budapesten, a Nemzeti Színházban Vörösmarty Mihály örök érvényű darabját, a Csongor és Tündét tekintette meg.
A rendező, Vidnyánszky Attila Csongor és Tünde szerelmét, kalandjait XXI. századi modern köntösben álmodta meg. Mai utcakép ad teret a kalandoknak, Mirigy, a boszorkány ármánykodásának, a három ördögfi vitájának, a tudósok eszmefuttatásának. Különlegessége volt a darabnak a zenés betétek beillesztése, mely még élvezhetőbbé tette a művet, melyet teltház előtt játszottak.
Programjaink, klubnapjaink a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósulnak meg.
Szalai Miklósné Tündi
közösségi civilszervező
A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje a Zeneakadémián
A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje a Zeneakadémián
Kedves Klubtagok! Kedves Érdeklődők!
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubprogramunkra, ahol egy feledhetetlen komolyzenei élmény vár ránk.
Oliver von Dohnányi és a Budafoki Dohnányi Zenekar: Amerikai fantázia.
Műsoron:
Dohnányi: Amerikai rapszódia, op. 47
Gershwin: Concerto in F
Dvořák: 9. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az Újvilágból”)
Közreműködnek:
Szüts Apor (zongora)
Vezényel: Oliver von Dohnányi
Budafoki Dohnányi Zenekar
Helyszín: Liszt Ferenc Zeneakadémia (1061 Budapest Liszt Ferenc tér 8.)
Időpont: 2025. november 28. péntek 19:30-22:00
Találkozás: 18:00 órakor az M3 metró Határ úti megállójánál
Részvételi szándékodat kérlek, jelezd mihamarabb a lenti elérhetőségek valamelyikén. Jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésre.
Jegyár: 4900-7900 Ft között várható.
Szeretettel várunk Mindenkit!
Pázmán Krisztina
közösségi civilszervező
Elérhetőség:
Telefon: 06 30 852 2131
E-mail: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com
Mivel foglalkozik a sommelier? Borászat a belvárosban? Miért nyúl a nyúl?
2025.11.08.
Ezekre a kérdésekre választ kaptunk a Mai Nyúl kézműves borászatban.
És miért nyúl? Mert kedves, aranyos és mindenki szereti. Ezért lett ez a kis borászat elnevezve a nyúlról.
Lesti Zoltán sommelier -vagyis borszakértő- kalauzolt bennünket végig kis birodalmán, ahol évente 4-5000 liter bort készítenek. Fehér- és vörösbor egyaránt szerepel a kínálatban, mivel kis kézműves borászat, a legmagasabb minőségre törekednek, amit tükröz az is, hogy szinte kizárólag Michelin csillagos éttermeknek szállítanak.
A kiváló minőségű termékekből tagjaink is kóstoltak. Érdekesség volt, hogy már 2025-ös bor is kóstolható volt a magas cukorfoknak köszönhetően.
Az uraknál a fehér bor vitte a pálmát, a hölgyek inkább az édes vörösborra voksoltak.
A szőlő az ország valamennyi bortermelő vidékéről érkezik. Érdekesség, hogy néha a borokat „keverik”, így egy különleges ízvilágú termék jön létre.
A családias hangulat még közelebb hozta egymáshoz a tagokat.
Szalainé Tündi
közösségi civilszervező
Kalandozás a csokoládé világában
Különleges programon vett részt a VGYKE Kispesti Lámpás Klubja. A Kossuth téri Szamos Csokoládémúzeumot látogattuk meg október 21-én.
A program tárlatvezetéssel zajlott. Tárlatvezetőnk, Szegedi Kinga a múzeum 5 kiállító termén keresztül kalauzolt végig bennünket, ahol a csokoládé készítés folyamatát a kezdetektől napjainkig mesélte el és a készítéshez használt eszközökről is beszélt. Ezeket szemléltető eszközök segítségével is bemutatta nekünk. Kezünkbe vehettük a csokoládé alapanyagát, a kakaóbabot, amelyet meg is kóstolhattunk. Olyan étcsokoládét is kaptunk, amely a kakaóbab felhasználásával készült. Azt is megkóstolhattuk. A magas kakaó tartalmú étcsokoládé volt az első a csokoládék közül, amelyet elkészítettek. Megtudtuk, hogy a kakaóbab felhasználásának története hosszú időre nyúlik vissza, egészen a maják koráig, ők jöttek rá arra, hogy ez jó alapanyag egy édesség elkészítéséhez. Kezdetben vízzel, vaníliával ízesítették és forró italként használták. Később kezdték el a kakaóbabot leőrölve, vaníliával, majd fahéjjal és cukorral keverve szilárd táplálékként használni. Az embereket foglalkoztatta a csokoládé készítés. Az 1500-as évektől kezdve kezdtek rájönni arra, hogy ha különböző formákba beleöntik a forró csokoládé italt, akkor az egy idő után megdermed. A formákból kiöntve pedig különböző alakzatú édességeket tudnak így elkészíteni. A formákból kiöntött csokoládémasszát lefagyasztották és úgy még könnyebben tudták tárolni. Ez az ún.. temperálás, amellyel napjainkban is készítik a finom édességeket.
A csokoládé készítéséhez használt sablonokat kezdettben fából és fémből csinálták, majd megjelentek a műanyagok is. A múzeumban kiállított tárgyak között sok ilyen sablon található, amelyek közül néhányat mi is megfoghattunk. Tárlatvezetőnk a készítéshez használatos eszközöket is bemutatta. Megfoghattunk egy tűzhelyet, amelyen kannák voltak a víz forralásához, egy másik edényben pedig a masszát melegítették, majd azt keverték össze egy harmadik edényben. Ezt követte a temperálás. A temperáláshoz használt eszközt is megtapinthattuk, amely egy kőműveskanálhoz hasonlító eszköz. Idegenvezetőnk megmutatta nekünk, hogy milyen volt a keverésnek a hangja. Nem csak eszközöket tapinthattunk meg, hanem a csokoládé reklámozásához használt próbababát, ami egy csokoládélánynak volt felöltöztetve nagyon élethűen.
Ezután rátértünk a Szamos csokoládéra és a marcipánra. A marcipán feltalálása is egy érdekes dolog volt. Egy cukrászmester kisfia jött rá arra, hogy a mandulát cukorral és vízzel keverve egy édes massza keletkezik és kihűtve nagyon szép formákat lehet belőle készíteni és finom édességként fogyasztható. Ez kapta a marcipán nevet.
A Szamos Csokoládégyár a Szamos család családi vállalkozása volt. Szamos Mátyás 1986-ban készítette el első csokoládéját, amely egy konyakmeggy bonbon volt. Majd egyre több csokoládét készítettek, amelyeket el tudtak adni. A Szamos csokoládémúzeumot a Szamos család alapította meg.
A kiállítási tárgyak egy részét üveg mögött tartják, ezért azokat csak a látók tudták megtekinteni, de tárlat vezetőnk arra is felkészült, hogy a vakoknak is részletes információkat tudjon róluk átadni. A program végén a múzeum előterében a sok finomságot nem csak megtekinthettük, hanem vásárolhattunk is belőlük. Köszönet Törőcsik Ágnesnek, a múzeum igazgatójának és tárlatvezetőnknek, Szegedi Kingának!
Programunk Kispest Önkormányzatának támogatásával valósult meg.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
VGYKE közösségi civilszervezők
