Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

A vak ember szabadsága

Lebilincselő előadásban volt részünk a Kondor Béla Közösségi Házban, ahol egyszerre két előadót is hallgattunk, akik úgy nyilvánultak meg ki-ki a saját módján, hogy sosem vágtak egymás szavába. Tanai Csaba és vakvezető kutyája, Bonca tettek eleget meghívásunknak.

Az előadás másfél órán át tartott, ami csak pár pillanatnak tűnt, olyan gyorsan elröpült az idő. Záporoztak az érdekes információk alig győztük kapkodni a fejünket. Például, hogy a legáltalánosabban alkalmazott kutyafajta mostanában a Labrador, amelyik eredetileg halászkutya volt ezért mellső lábujjai között úszóhártya van és még most is reflexből kimenti a gazdit, ha kell, ha nem. Hallottunk arról is, hogy milyen jól vissza tud találni egy már gyalog megtett útvonalra.

Persze ezek a különlegességek, melyek mögött a kiképzők által vezetett hosszú, nagy szakértelmet megkívánó szorgalmas munka van. Egy különleges empátia, ami a kutya és a gazdi között létre kell hogy jöjjön. Sok apró összecsiszolt, begyakorolt feladat közös megoldása jelenti egy vakvezető kutya felkészültségét.

A képzés egy éves korban kezdődik, addig önkéntes, ideiglenes gazdik gondoskodnak a kölykökről a kiképző felügyelete mellett. Addigra kiderül, hogy alkalmas-e a kutyakölyök a további munkára. Ha igen, akkor a kutyaiskolában folytatódik a kutya élete, olyan amilyen Magyarországon három helyen működik: Budapesten-Csepelen, Miskolcon és Debrecenben. Jelenleg kb. 120 vakvezető dolgozik az országban, és 80 000 látássérültet tartanak nyilván. Kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, amelynek az egyik oka abban keresendő, hogy kevesen hallgatták eddig Csaba előadását a témáról, és a másik hogy nem ismerik a jogszabályokat, amelyek a vakvezető kutyákra vonatkoznak.

Manapság már mindenhova be lehet menni velük, még az orvosi rendelőbe is elkísérhetik a gazdájukat, így tényleg óriási szabadságot nyújtanak a vak embereknek. Nyilván a gazdinak tudnia kell, hogy hova akar menni és a járművek megállóiban meg kell tudakolnia, hogy milyen jármű érkezik. Viszont az út akadályait és a járda szélét vagy a lépcsőt jelezni tudja a kutyus. Csaba szavaiból az derült ki, hogy lehet rá hagyatkozni, mert nem lépi túl a hatáskörét, és így biztonságot nyújt.

Persze az is kiderült, hogy a harmonikus kapcsolat érdekében a gazdinak is komolyan kell venni a kutya igényeit ezért fontos odafigyelni a táplálkozástól kezdve a tisztálkodáson át a napi sétáig és játékig. Olyan programokra, mint például egy rock koncert, ami esetleg a kutya számára kényelmetlen lehet, nem viszi magával.

Amikor a kutyuson hám van, akkor dolgozik, és ha valaki segíteni szeretne, akkor a másik oldalon kell kísérni a gazdit, és van rá esély, hogy a kutya úgy éli meg a helyzetet, hogy két vakot vezet és úgy fog irányítani, hogy mindnyájan elférjenek az úton. Étellel kínálni nem szabad, és megsimogatni is csak akkor, ha a gazdi megengedi. Persze félni nem kell tőle, ugatni, bántani nem fog.

Sok mindenről volt még szó, nehéz mindent felidézni. Hosszú türelmes keresés, próbálgatás, mire egy kutya és a gazdi egymásra talál. Az emberekhez hasonlóan a kutyáknak is különböző az egyéniségük így meg kell találni az ideális párost. Amikor már létre jött a kapcsolat és túl vannak a közös képzéseken, és a vizsgán is a kiképzők továbbra is rendelkezésre állnak, ha segítségre van szükség. Egy nagyon szép és különleges munka és baráti kapcsolat rajzolódott ki előttünk, amelynek három szereplője van: a Gazdi a Kutya és a Kiképző. Köszönjük szépen! Tartalmas délután volt!

A hangulatot Domoszlay János dél-amerikai zenéje gazdagította. Felidéztük közmondásokkal, mesefigurákkal, kvízjátékokkal, hogy a kutya milyen régóta és mélyen része a kultúránknak. Reméljük, hogy sikerül kedvet csinálni a vakvezető kutyatartáshoz! Egyesületünk Ügyfélszolgálata segítséget nyújt a vakvezető kutya igénylésének az adminisztratív lebonyolításában.

Kiss Julia
közösségi civilszervező