Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Meghallgattattak a „jogos” kérdések

A klubnap résztvevőit – Pallos Juditot, a kerületi önkormányzat civil referensét, Kocsonya Józsefet, a kerületi mozgáskorlátozottak egyesületének vezetőjét, dr. Bölkény Ágota jogászt, Kis Gábort és Kiss Mártát, a Láthatár bolt munkatársait, akik árubemutatót tartottak, vásárlási lehetőséget is biztosítva, és természetesen, minden egyes klubtagot, illetve érdeklődőt – Moldován Eszter közösségi civil szervező köszöntötte.

A klub hagyománya, hogy a szervezők részben adományokból vásárolt aprósüteménnyel, teával, kávéval, üdítővel, illetve a klub tagjai maguk készítette süteménnyel, szendviccsel vendégelik meg a részvevőket. Ezúttal – a többi között – Csukáné Polyák Erzsébet készítette vegán-kolbászos szendvicsek kerültek az asztalra.

A klub a közelmúltban eredményesen pályázott egy szilvásváradi kirándulás anyagi feltételeinek megteremtésére, amiről Csukáné Polyák Erzsébet közösségi civil szervező szólt. A tervezett programot Simon F. Nándor közösségi civil szervező vázolta, részletesen említve az oda- és a visszautazás lehetőségeit, a szállást, valamint a helyszíni kirándulást a Szalajka-völgybe.

A klubnap vendégelőadója dr. Bölkény Ágota, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jogtanácsosa volt: a negyedszázados tapasztalattal rendelkező jogász a szociális ellátásokról, a nyugdíjazásról, a foglalkoztatással kapcsolatos lehetőségekről, problémákról beszélt.
Több kérdést is kapott, például a rehabilitációs ellátásról, a rokkantsági ellátásról, az egészségügyi felülvizsgálatról és az ápolási díjról.

A tájékoztató előadást követően a klubtagjai megismerkedhettek a VGYKE Láthatár boltjának, a látássérültek mindennapjait megkönnyítő, praktikus eszközeivel, amelyek természetesen, megvásárolhatóak is voltak.

A májusi klubnap, akárcsak a korábbiak, egy kötetlen, jó hangulatú beszélgetéssel zárult: Tóth Péter klubtag például verseket szavalt. Az iroda falán faragott képekből rendezett tapintható kiállításban is gyönyörködhettek a jelenlevők.

II. Dél-pesti Fúvószenekari Találkozó

A KMO Művelődési Ház és az Obsitos Fúvószenekar, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával második alkalommal szervezte meg a fúvószenei találkozót a Városház téren 2016. május 28-án. A ragjaink egy része előre jelezte, hogy szeretné, ha közösen elmennénk a rendezvényre, ezért megszerveztük, hogy aki csak előre jelezte, az jelen lehessen.

A Pesterzsébeti Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola Ifjúsági Fúvószenekara, a Csepeli Egressy Béni Református Művészeti Középiskola Fúvószenekara, a Rákosmente Városi Fúvószenekar és a Kispesti Obsitos Fúvószenekar szolgáltatta az élményt. A találkozón a zenekarok önálló hangversenyt adtak, majd a végén közös záró számmal búcsúztak.

Mi is részt vettünk klubtagjainkkal ezen a kellemes hétvégi programon.  A tagjaink jól szórakoztak, mert a különböző zenei stílusok között mindenki megtalálta a kedvére valót, ahogyan azt előre sejtettük is. Hallottunk klasszikus műveket, filmzenéket, indulókat, és még rock and roll is. Nagy élmény volt, ha megrendezik jövőre, ott leszünk.

Bernát Zsuzsanna

Rákosmenti lámpásokkal a Zwack Unicum Múzeumban

Elsőként egy alámondásos filmet tekinthettünk, amely a család és a gyár történetét mutatta be. Ebből megtudtuk, hogy a Zwack család őse II. József orvosa volt, aki az uralkodó gyomorpanaszai enyhítésére készítette el az első Unicumot. Az uralkodó megízlelte ezt az italt, felkiáltott:

Das ist ein Unicum!

ami azt jelenti, hogy az ital egyedi.

A filmet követően tárlatvezetésben volt részünk, amely alkalmával a családdal és a céggel kapcsolatos tárgyakkal, képekkel és relikviákkal ismerkedtünk meg.

Innen a sétáltunk tovább a régi lepárló üzembe, ahol pazar gyógynövény illat fogadott minket. A szárított gyógynövényeket megtapinthattuk, és meg is illatolhattuk. Az Unicum több mint 40 féle gyógynövényből készül, titkos recept alapján. Majd kirándulásunkat gyártási területen folytattunk, ahol a megkóstoltuk az Unicumot és az Unicum szilvát.

A múzeum mintaboltjában remek választékot, és kedvező árakat találtunk, így sokan vásároltak közülünk ajándékot barátaiknak, ismerőseiknek. A program nagy tetszést aratott tagjaink körében!

Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna

Látássérültek az ősember otthonában

A „Közösség Lámpásai” XV. Kerületi Látássérültek Klubjának – amely a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének keretein belül, az elmúlt esztendő decembere óta működik – 20 tagja, június 6 és 8 között, miután eredményesen vettek részt a XV. kerületi önkormányzati civil pályázaton, Szilvásváradra kirándult.

Szilvásvárad a Bükk nyugati lábánál az újkőkor óta lakott terület: az ősember barlangja néven közismert, Istállós-kői barlangban 44300 évvel ezelőtti leleteket is találtak a régészek. A táj, a Szalajka-völgy, amely valaha ipari központ volt, valóban élményt jelenthet az arra járóknak. Az itt élők egykor elsősorban szén- és mészégetéssel, hamuzsírfőzéssel foglalkoztak: a hagyomány szerint, a patak és a völgy neve a hamuzsír szlovák nevéből (szalajka) származik, más vélemények szerint, inkább az üveghuták akkori alapanyagára, a bükkfahamuból főzött alkálilúgra (sal alcali) utal.

A kiránduló látássérültek, a kísérőikkel együtt, a Szalajka-völgyben, a pisztrángtelep melletti Villa Negra Vendégházban szálltak meg, a kiszolgálásnak köszönhetően a kirándulás – a bőségesen tálalt reggelinek, ebédnek és vacsorának köszönhetően – szinte gasztronómiai túrára hasonlított.

Embert próbáló volt a félnapos, Regős József geológus-kutató, aki újpalotai lányt vett feleségül, túravezető kalauzolásával, az ősember barlangját célba vevő túra. Útközben, ami eleinte könnyűnek tűnt, később azonban, látó embernek is igencsak fárasztóvá vált, a kirándulók megkóstolták a Szikla-forrás és a Szalajka-forrás a Budapesten élő ember számára hihetetlenül tiszta vízét.

A Szalajka vízéből kicsapódó és lerakodó oldott mész fátyolhoz hasonlóan lepi be az akadályokat, a medrében pedig mésztúfa-gátakat, küszöböket építve alkotta meg a természet a zuhatagsor lépcsőit: túljutva a Fátyol-vízesésen, a már említett Szalajka-forrástól indul felfelé a szerpentines, olykor beszűkülő, fakorlátok könnyítette hegyi út – amelyen haladva jól lehet tanulmányozni a kőzetrétegeket – végén, 546 méter magasságban tátog az ősember barlangja.

Nemcsak az ősember talált itt menedéket, hanem az állatok is: a barlang egyik érdekessége az úgynevezett medvetükör: a bundáját vakarni akaró medve a barlang kiálló, hegyesebb részéhez dörgölődzött, s az a rész lassan tükör simává, vagy inkább márványra emlékeztetővé vált. Fényes Elek szerint, aki 1851-ben elsőként írta le a barlangot, ezer sertés könnyedén elférne benne – a hegy és a barlang „hivatalos” neve is valójában erre (kőistálló) utal: Istállókő. De mit is találtak itt a régészek? Csak példaként néhány lelet: rénszarvas, barlangi medve, ősbölény, mamut, barlangi oroszlán csontjait.

Még aznap délután a fáradhatatlan látássérült kirándulók az Archeoparkba mentek, ahol interaktív módon ismerkedhettek meg Szilvásvárad és a Bükk több ezer, vagy inkább több tízezer éves múltjával, méghozzá a látássérültek számára nagyon fontos lehetőséggel: tapinthatóan. Vidám hangulatot teremtett, amikor mindenki kipróbálhatta, hogyan is lehetett használni a tűzgyújtó íjat.
Természetesen, a füstölt pisztráng megkóstolása sem maradhatott ki a programból, hiszen a Szalajka-völgy egyik ismérve a pisztráng, amely egykor szabadon élt a Szalajkában, manapság inkább a pisztrángtelepről kerül a füstölőbe.

A kirándulásnak nem utolsó sorban az volt a célja, hogy bizonyítsa: a látássérültek és a látók – legalábbis egy kiadós túra keretében – a különbözőségek ellenére hasonló teljesítményre képesek. Ugyanakkor ez egy szabadidős program is volt, amelyen elsősorban azok vettek részt, akik a látássérültségükből eredő állapotuk miatt nem tudnának másképpen részt venni egy ilyen programon: így ugyanazt az érzést élhették át, amit a látó, túrázó emberek.