Áprilisi szemléletformáló programjaink
Áprilisi szemléletformáló programjaink
Április közepén három alkalomra került sor.
Szemléletformálás az Újlaki Magyar-olasz Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Egészségnapján
2024. április 15.
A Budapest II. kerületi Újlaki Magyar-olasz Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában Egészségnapot tartottak, melyre a VGYKE érzékenyítő csapatát is meghívták.
Az Egyesületet Ruzsa Viktor, valamint Török-Zselensky Eszter Unó kutyával képviselte az Egészségnapon.
Három osztálynak, összesen 80 diáknak tartottunk interaktív szemléletformáló foglalkozást.
A program keretében beszéltünk a látássérülés fogalmáról, megismerhették a fehérbotos és kutyás közlekedést, elmondtuk, miről ismerhetik fel a vakvezető kutyát, hogyan közeledhetnek, ismerkedhetnek velük.
A szemléletformálás fókuszában a látássérülteknek való szakszerű segítségnyújtás, valamint a vakvezető kutyával való mindennapos közlekedés állt.
A tanulók nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak. Sok kérdésük volt, például: Mit lát az, aki nem lát? Hogyan álmodik az, aki soha nem látott? Hogyan tanulnak a vakok számolni az iskolában? Hogyan használják a látássérültek az okos eszközöket?
Minden kérdésükre örömmel adtuk meg a válaszokat, amit lehetett, azt pedig be is mutattuk nekik.
Természetesen a foglalkozás végén Unó simogatása sem maradhatott el, amibe minden kisdiák lelkesen vetette bele magát.
Török-Zselensky Eszter
II. kerületi közösségi civilszervező
Érzékenyítés és termékbemutató a rákosmenti Holdsugár Gondozási Központban
2024. április 16.
Mi, Rákosmente lámpásai érzékenyítő programunkkal ezúttal a kerületi időseket segítő Gondozási Központban jártunk. Erre az alkalomra velünk tartott Németh Robi a Láthatár boltból és Török-Zselensky Eszter Unó nevű vakvezető kutyájával.
Áprilisi szemléletformáló programjaink – az alkalom résztvevői
Bemutattuk egyesületünket, a lámpás klubot és a Braille-írást is. Nagy sikert arattak a beszélő termékek: a vérnyomásmérő és az óra.
A program végén kérdésekre válaszoltunk, és aki akarta, megsimogathatta Unót is.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
Közösségi civilszervezők
Érzékenyítés a rákosmenti Kossuth Lajos Ált. Iskolában
2024. április 19.
Az érzékenyítő mintaprogram keretében a rákoskerti Kossuth Lajos Általános Iskolában érzékenyítettünk három negyedikes osztályt.
Két osztályteremben dolgoztunk, az egyikben a vakos és fehérbotos közlekedés, Braille-írás volt a téma, a másikban pedig játékos feladatokkal tehették próbára magukat a jelentkező diákok.
A kommunikációt helyeztük az előtérbe, hiszen nagyon fontos beszélni ahhoz az emberhez, aki látássérült. A padlón elhelyezett iskolatáskák között vezette egyik diák a másikat, aki szemtakarót viselt. Így a gyakorlatban is megtapasztalhatták a gyerekek, milyen látássérültnek lenni.
Áprilisi szemléletformáló programjaink – egy diák vezeti a társát akadályok között.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
Közösségi civilszervezők
#akadálymentes #aliglátó #április #Brailleírás #fehérbot #gyengénlátó #közlekedés #látássérült #mindennapok #segédeszköz #szemléletformálás #vak #vakvezetőkutya #VGYKE
„Hülyén hangzik egy vaktól, de vizuális típus vagyok”
„Hogyan képzelem én azt, hogy egy férfi bármikor is megkívánhat engem? Mi vakok, valóban vagyunk annyira felelőtlenek, hogy gyereket vállaljunk? Hogyan fog gondoskodni róluk? Honnan tudja, hogy a párja nemcsak megjátssza az orgazmust?” Nem tudom, én hogyan reagálnék, ha nekem tennék fel ezeket a kérdéseket, de Antónia nem jött zavarba. „Az orgazmusnak vannak biológia jelei, egyébként pedig, ön honnan tudja, hogy a párja nem játssza meg az orgazmust?” – reagálta a Láthatatlan kiállításon feltett kérdésekre a vendégének.
Most 24 éves, tizenhat éves korában vakult meg magas szemnyomás következtében. Tizenkét műtétet is végeztek rajta, de a látása folyamatosan romlott, nem tudták megállítani. „Egy ideig úgy láttam, mint a férfiak: a fehér színt felismertem, de a bézst a tojáshéjszíntől nem tudtam megkülönböztetni” – emlékszik vissza a műtétek közötti időszakra. Ma a fantomlátását használja arra, hogy elképzeljen dolgokat. „Hülyén hangzik ez egy vak szájából, de nagyon vizuális típus vagyok. Sokáig láttam és használtam is a látásom, megmaradtak dolgok, sokszor elkezdem vizualizálni a körülöttem lévő dolgokat.”
Antónia az internetet felolvasó programmal használja. Egyedül él, dolgozik, hangszereken játszik, fent van Facebookon, és festi a haját, mert a sok altatástól és műtéttől őszülni kezdett. Ha a párja kupit hagy a lakásban, ugyanúgy észreveszi, mint bárki más, és ugyanúgy szeretne családot és gyerekeket, mint a legtöbb nő. „Persze józan ésszel, ha belegondolok, meg fogom tudni különböztetni a gyerekeimet a másikétól, de mi van, ha épp a másikét viszem haza az óvodából? Valószínűleg nem ez fog történni, de ha mégis, majd otthon szól az apjuk, hogy ez nem a mi gyerekünk” – meséli nevetve, amikor a gyerek témát firtatjuk.
Egy férfi illata
Ebben a látásorientált világban, ahol minden a külsőségekről szól, egy egész iparág épült a társkeresésre. Sokszor az alapján ítélünk meg valakit, hogy van felöltözve, jól fésült-e, mennyire ápolt, de egy vak személynél hogyan alakul ki a vonzalom? „Fontos, hogy milyen az illata. Ha valakinek nincs jó illata, azzal nem fogok elkezdeni ismerkedni. Amikor elkezdünk beszélgetni, nagyjából sejtem, hogy milyen magas, ha megérintem, tudom milyen a testalkata. A külső később lesz számomra információ, például az, hogy milyen az öltözködési stílusa, de a barátnőim mindig nagyon készségesek a témában. Tudom, hogy a páromnak milyen az illata, tudom, hogy borostás, és onnantól kezdve már jó. Nekem az Andris tetszik, még ha ez furán is hangzik.”
Antónia minden barátja látó volt, nem tudja elképzelni, hogy a párja is vak legyen. „Nem lehet általánosságban beszélni a vakok közötti párkeresésről, mert én is ismerek olyat, aki csak úgy tudja elképzelni az életét, ha a párja is vak. De két vak embernél azért felmerül a kérdés, hogyan mennek el a strandra, hogyan jönnek ki a vízből úgy, hogy meg is találják a cuccukat harmadik személy nélkül?”
Majd én viszem a botod
Antónia teljesen önálló, egyedül közlekedik, de volt olyan eset, amikor ő is eltévedt. A segítségnyújtásnál gyakran a látók nem tudják, hogyan reagálják le a helyzetet. „Az érintés nálunk a szemkontaktus, akkor fogom tudni, hogy hozzám beszélsz. De ez nem azt jelenti, hogy hajlandó vagyok elviselni, ha megsimogatnak, mint egy kiskutyát. Attól nem leszek cukibb. Volt olyan eset is, hogy jött egy néni és azt mondta, majd én viszem a botod.”
„Ott kezdődik a baj, amikor beszélgetünk valakivel, és egyszerűen nem tud túllendülni azon, hogy vak vagyok. Ez nem arról szól, hogy valaki figyelmes próbál lenni, hanem mikor megkérdezi, hogy biztosan le tudsz-e lépni a villamosról? Persze, nem a lábam fáj” – hozza fel példának a helyzetet, amikor a vak embert sokkal bénábbnak gondolják a látók, mint valójában.
A mostani párját egy szórakozóhelyen ismerte meg. „Elmentünk még egy kör sörért, és kértem, hogy hadd karoljak bele. Erre ő azt válaszolta, nem szereti, ha belekarolnak, oldjuk meg máshogy, nekem csak azért kell valaki, hogy tudjam tartani az egyensúlyom. Először nem akartam hinni a fülemnek. Megdöbbentem azon, hogy valaki ennyire normálisan reagál le egy ilyen helyzetet. Végül ő ment előttem, közben pedig fütyült, hogy tudjam, merre menjek. Nem ömlött ki a sör, és a végén meg is veregette a vállam, hogy na, belehaltál a kis piskóta lábaiddal? Akkor úgy helyére került mindent.”
Vakok Magyarországon
Nincs pontos adat arról, hány vak és látássérült él ma Magyarországon és arról sem, milyen foglalkoztatottsággal és végzettséggel rendelkeznek. A fogyatékos személyek és ezen belül a vakok létszámáról a 2000-es népszámlálás ad valamilyen információt. E szerint 577 ezren éltek akkor valamilyen fogyatékkal, bár a szakemberek szerint ez némileg alulbecsüli a számukat.
A legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik együttesen (43,6%), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítőleg 10%, a vakok és gyengénlátók aránya 14,4%. Számuk évente 6-8000-rel nő, úgyhogy napjainkban mintegy 100 ezer vak honfitársunk lehet.
Antónia amúgy két helyen is dolgozik, tapasztalata szerint a többi fogyatékkal élő csoporthoz képest a vakoknak jobbak az elhelyezkedési esélyeik a munkaerőpiacon. Érdemes megjegyezni, hogy nagyon nagy különbségek vannak mind a társkeresésben, mind az életmódban azok között, akik születésüktől kezdve vakok, vagy már felnőtt életükben vesztették el a látásukat.
Ő egyébként a Láthatatlan kiállítás mellett a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületénél is dolgozik, ahol érzékenyítő csoportot működtetnek. A csoport tagjai szemléletformáló programokat szerveznek, az elmúlt négy hétben közel hatszáz diákkal találkoztak. A céljuk, hogy a vakok és a látók közötti határokat közelebb hozzák, és hogy egyszerűbbé tegyék a hétköznapokat.
Amikor elváltunk, megkérdeztem, ő mikor lenne elégedett? „Ha reggel, mikor felkelnék, lemennék a botba, és nem nézne rám nyitott szájjal az eladó, hogy te tényleg betaláltál az ajtón?
Forrás: hvg.hu
Fotó: Túry Gergely