2019. január 1-jétől már nem kapnak rehabilitációs kártyát azok, akik erre eddig jogosultak voltak.
Mint ismeretes 2012-től a rehabilitálhatónak minősülő, majd 2017. január 1-jétől már a b2 és c2 komplex minősítésű megváltozott munkaképességű személyek is igényelhették a rehabilitációs kártyát, amely az őket foglalkoztató munkaadók számára adókedvezményt biztosított.
Idén született meg a szociális hozzájárulási adóról rendelkező 2018. évi LII. törvény, ami 2019. január 1-én lép hatályba.
Ennek, a megváltozott munkaképességű munkavállalókat is érintő egyik legfontosabb rendelkezése, hogy változott azon jogosultak köre, akik után az adókedvezmény igénybe vehető.
Bár a megváltozott munkaképességűek ezután rehabilitációs kártyát már nem igényelhetnek, azonban a velük összefüggésben eddig érvényesített, a szociális hozzájárulási adó megfizetése alóli kedvezmény továbbra is megmarad a következők szerint:
Az adókedvezményt a megváltozott munkaképességűnek minősülő személyek foglalkoztatásával összefüggésben lehet érvényesíteni. Megváltozott munkaképességűnek minősülnek mindazok, akiknek az egészségi állapota a komplex minősítés alapján 60 %, vagy kisebb mértékű, illetve komplex minősítés nélkül azok, akik 2011. december 31-én I. vagy II. továbbá III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra voltak jogosultak, 2012. január 1. után pedig rehabilitációs, vagy rokkantsági ellátásban részesülnek.
Ez azt jelenti, hogy bővült azon személyek köre, akikkel kapcsolatban az adókedvezmény érvényesíthető. Mostantól ugyanis a d), valamint az e) komplex minősítéssel rendelkező megváltozott munkaképességűek után, sőt – a komplex minősítéssel nem rendelkező – volt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasok foglalkoztatása esetén is érvényesíthető lesz.
A kedvezményt továbbra is az alábbi foglalkoztatások esetén lehet érvényesíteni:
a foglalkoztató, aki megváltozott munkaképességű személyt munkaviszonyban alkalmaz (a megbízási jogviszony tehát erre nem teremt alapot),
bizonyos gazdasági társaságok megváltozott munkaképességű tagjával fennálló adókötelezettséget eredményező jogviszony (pl. betéti társaság, közkereseti társaság, korlátolt felelősségű társaság, egyéni cég, stb.),
egyéni vállalkozó, ha megváltozott munkaképességű.
A fentiekből látható, hogy továbbra sem illeti meg viszont adókedvezmény a munkáltatót, ha olyan munkavállalót foglalkoztat, aki ugyan súlyosan fogyatékosnak minősül, azonban nem a most említett ellátásokat kapja, hanem rokkantsági járadékban, vagy csak fogyatékossági támogatásban részesül.
Érthetetlen a szabályozás ily módon történt kialakítása, hiszen a súlyosan fogyatékos, de más ellátásra jogosult munkavállalók is ugyanolyan hátrányban vannak a munkaerőpiacon, mint azok, akik után a kedvezmény érvényesíthető. Aggályosnak tartjuk továbbá azt is, hogy a költségvetési szervek nem érvényesíthetik az adókedvezményt akkor sem, ha megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatnak. Álláspontunk szerint ez a szabályozás komoly hiányossága, ugyanis ezeket a szerveket nem ösztönzi arra, hogy – a munkaerőpiacon egyébként rendkívül hátrányos helyzetben lévő – megváltozott munkaképességű embereket alkalmazzanak.
A kedvezményt munkaviszony, illetve tagi jogviszony esetében a foglalkoztató, illetve a társaság, egyéni vállalkozó esetében pedig maga a vállalkozó érvényesítheti.
Minthogy rehabilitációs kártya mostantól nem lesz, a megváltozott munkaképesség tényét a munkavállalónak a komplex minősítésről szóló dokumentummal, aki pedig nem vett részt komplex felülvizsgálaton annak a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj megállapító határozattal, illetve azon irattal lehet igazolni, ami ezen ellátás megváltozott munkaképességű ellátásként történő folyósításáról tájékoztat. Adókedvezményként ezután is az adóalap, de legfeljebb a minimálbér kétszerese után megállapított adó (19,5 %) megfizetése alól mentesül az arra jogosult.
Gulyásné Dr. Bölkény Ágota
jogtanácsos
Forrás: MVGYOSZ hírlevél 70. szám
Forrás: www.magyarhirlap.hu
munkaerő Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
A kártya megszűnik, a kedvezmény marad
2019. január 1-jétől már nem kapnak rehabilitációs kártyát azok, akik erre eddig jogosultak voltak.
Mint ismeretes 2012-től a rehabilitálhatónak minősülő, majd 2017. január 1-jétől már a b2 és c2 komplex minősítésű megváltozott munkaképességű személyek is igényelhették a rehabilitációs kártyát, amely az őket foglalkoztató munkaadók számára adókedvezményt biztosított.
Idén született meg a szociális hozzájárulási adóról rendelkező 2018. évi LII. törvény, ami 2019. január 1-én lép hatályba.
Ennek, a megváltozott munkaképességű munkavállalókat is érintő egyik legfontosabb rendelkezése, hogy változott azon jogosultak köre, akik után az adókedvezmény igénybe vehető.
Bár a megváltozott munkaképességűek ezután rehabilitációs kártyát már nem igényelhetnek, azonban a velük összefüggésben eddig érvényesített, a szociális hozzájárulási adó megfizetése alóli kedvezmény továbbra is megmarad a következők szerint:
Az adókedvezményt a megváltozott munkaképességűnek minősülő személyek foglalkoztatásával összefüggésben lehet érvényesíteni. Megváltozott munkaképességűnek minősülnek mindazok, akiknek az egészségi állapota a komplex minősítés alapján 60 %, vagy kisebb mértékű, illetve komplex minősítés nélkül azok, akik 2011. december 31-én I. vagy II. továbbá III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra voltak jogosultak, 2012. január 1. után pedig rehabilitációs, vagy rokkantsági ellátásban részesülnek.
Ez azt jelenti, hogy bővült azon személyek köre, akikkel kapcsolatban az adókedvezmény érvényesíthető. Mostantól ugyanis a d), valamint az e) komplex minősítéssel rendelkező megváltozott munkaképességűek után, sőt – a komplex minősítéssel nem rendelkező – volt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasok foglalkoztatása esetén is érvényesíthető lesz.
A kedvezményt továbbra is az alábbi foglalkoztatások esetén lehet érvényesíteni:
a foglalkoztató, aki megváltozott munkaképességű személyt munkaviszonyban alkalmaz (a megbízási jogviszony tehát erre nem teremt alapot),
bizonyos gazdasági társaságok megváltozott munkaképességű tagjával fennálló adókötelezettséget eredményező jogviszony (pl. betéti társaság, közkereseti társaság, korlátolt felelősségű társaság, egyéni cég, stb.),
egyéni vállalkozó, ha megváltozott munkaképességű.
A fentiekből látható, hogy továbbra sem illeti meg viszont adókedvezmény a munkáltatót, ha olyan munkavállalót foglalkoztat, aki ugyan súlyosan fogyatékosnak minősül, azonban nem a most említett ellátásokat kapja, hanem rokkantsági járadékban, vagy csak fogyatékossági támogatásban részesül.
Érthetetlen a szabályozás ily módon történt kialakítása, hiszen a súlyosan fogyatékos, de más ellátásra jogosult munkavállalók is ugyanolyan hátrányban vannak a munkaerőpiacon, mint azok, akik után a kedvezmény érvényesíthető. Aggályosnak tartjuk továbbá azt is, hogy a költségvetési szervek nem érvényesíthetik az adókedvezményt akkor sem, ha megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatnak. Álláspontunk szerint ez a szabályozás komoly hiányossága, ugyanis ezeket a szerveket nem ösztönzi arra, hogy – a munkaerőpiacon egyébként rendkívül hátrányos helyzetben lévő – megváltozott munkaképességű embereket alkalmazzanak.
A kedvezményt munkaviszony, illetve tagi jogviszony esetében a foglalkoztató, illetve a társaság, egyéni vállalkozó esetében pedig maga a vállalkozó érvényesítheti.
Minthogy rehabilitációs kártya mostantól nem lesz, a megváltozott munkaképesség tényét a munkavállalónak a komplex minősítésről szóló dokumentummal, aki pedig nem vett részt komplex felülvizsgálaton annak a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj megállapító határozattal, illetve azon irattal lehet igazolni, ami ezen ellátás megváltozott munkaképességű ellátásként történő folyósításáról tájékoztat. Adókedvezményként ezután is az adóalap, de legfeljebb a minimálbér kétszerese után megállapított adó (19,5 %) megfizetése alól mentesül az arra jogosult.
Gulyásné Dr. Bölkény Ágota
jogtanácsos
Forrás: MVGYOSZ hírlevél 70. szám
Forrás: www.magyarhirlap.hu
Klubnap a munkakeresésről
Ha valaki látássérült, akkor könnyen meg tudja tapasztalni azt, hogy egy munkaerőhiánnyal küszködő munkaerőpiacon is nagyon nehezen talál magának megélhetést. Mivel ez a téma egy jó ideje mindig előkerült a kötetlen beszélgetésekben, ezért szerveztünk egy tapasztalatcserét lehetővé tévő klubnapot.
Az első körben mindenki összefoglalta azt, hogy az eddigi életében miként oldotta meg a munkahelyét, ami meglepően sok dolgot hozott a felszínre. Kiderült, hogy a korábban ismételgetett sémák, melyek lehatárolták, hogy milyen munkakörökben dolgozhat egy látássérült ember, egyáltalán nem teljesültek a jelenlévőkön. Nagyon sokféle, egyáltalán nem szokványos utakon találtak megélhetési forrást maguknak a tagjaink, ami jó kezdetet nyújtott a tapasztalatcseréhez.
Ez nem jelenti azt, hogy a kifejezetten látássérülteknek nyitott munkahelyekkel ne rendelkeznének tapasztalatokkal azok, akik megszólaltak! Szinte az összes tipikus munkahelyről rendelkeznek testközeli élményekkel, jellemzően elég rosszakkal. A direkt látássérültekre, megváltozott munkaképességűekre vagy fogyatékos emberekre szabott munkahelyeken általában a megalázó bánásmód, a fokozott mértékű kiszolgáltatottság, az alacsony fizetés és számos tekintetben jogsértő gyakorlatok a jellemzőek. Akadnak kivételek, de ezek száma sajnos elég kevés.
Érdekes felismerés volt, hogy sok esetben akkor talált valaki igazán jó munkahelyet magának, amikor krízishelyzetbe került, mert a megszokott utak eredménytelennek bizonyultak és nem tudtak azokon át munkához jutni. Olyankor megálltak és felmérték a saját erősségeiket és azt, hogy vajon milyen jellegű cégnek lenne szüksége ezekre a képességekre? Aztán tudatosan a válaszuk megfogalmazása alapján kezdtek keresni és célba is értek. Az egyik tagunk például rájött, hogy ideális pultos lenne belőle egy kocsmában, de olyan sok elképzelése volt magáról a kocsmáról, mint intézményről, hogy azok egyik kocsma kereteibe sem fértek volna bele. Ezért kibérelt egy helyet és nyitott egy saját kocsmát, ami azon a környéken a legsikeresebb lett. Egy másik tagunk arra ébredt rá, hogy ő nagyon kedves tud maradni akkor is, amikor mindenki más ingerült és ideges, valamint ez nagyon megnyugtat másokat. Ezért egy olyan helyet talált magának, ahol nehéz helyzetekbe került emberekkel kellett az első interjút felvennie.
A hallott történeteknek azonban van egy olyan oldala is, hogy sokszor a képességeknek és vágyaknak megfelelő állásokhoz valamilyen végzettséget is előírnak. Amint kiderült, nem egy esetben önmagában a papírok beszerzése sem volt egyszerűen elérhető cél. Hallhattuk, hogy a tanulási folyamat is támogatható ösztöndíjakkal, de sokszor hatalmas nagy küzdelem egy ilyen tortúrát megjárni és ezt általában évente kétszer meg kell ismételni. Nagyon sokat segítene egy olyan központ, ahol az összes elérhető támogatási lehetőségről lehetne informálódni, de hiába van erre igény, ezt senki nem szolgálja ki, így a munkakeresőnek magának kell ezt megszerveznie.
Abban az esetben viszont sokkal rosszabb a helyzet, amikor valakinek nincs lehetősége tanulni vagy éppen extrém gyorsan kell állást találnia. Az ilyen esetekben jól jönnek a bejáratott utak, melyekre számos tippet hallhattunk. Érdekes helyzet állt elő, amikor az egyik klubtagunk felajánlotta a segítségét, hogy majd ő betelefonál egy olyan munkahelyre, ahol kifejezetten látássérülteket foglalkoztatnak. A beszélgetés olyan volt, mintha tökéletesen akarta volna illusztrálni azt, hogy miért kerülik el olyan sokan ezeket a foglalkoztatókat. A telefont felvevő recepciós egyáltalán nem volt segítőkész, nagyjából negyed óra alatt sikerült csak ahhoz a munkatárshoz eljutni, akit az ilyen kérdésekkel keresni kell. Utána sem volt egyszerű a beszélgetés, de ez most csak abból a szempontból volt tanulságos, amiről a hívást megelőzően beszélgettünk.
A klubdélután végén úgy álltunk fel, hogy talán az egyik legpraktikusabb, legtöbbet segítő klubnapon vettünk részt. Mindannyian gazdagabbak lettünk az elhangzott tapasztalatoknak köszönhetően és egészen biztos, hogy amikor majd esetleg munkát kell keresnünk, sokkal több eszközünk lesz, mint eddig volt.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Jó gyakorlatok a foglalkoztatásban: VGYKE
Az FSZK TÁRS Projekt Foglalkoztatási Munkacsoportja az elmúlt év folyamán több helyszínen gyűjtött foglalkoztatási jó gyakorlatokat. Mindenhol találtak számos, megosztásra érdemes megoldást: az érdeklődők – többek között – brand-építéssel, bérmunka-végzéssel, stratégiakészítéssel, innovatív technológiák alkalmazásával kapcsolatos követésre méltó, jól működő megoldásokról olvashatnak.
A munkacsoport munkatársai legutóbb a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületénél jártak. Az egyesület a foglalkoztatás terén a szolgáltatásnyújtást részesíti előnyben, szemben a termék-előállítással. Minden tevékenységet megváltozott munkaképességű munkavállaló végez; közöttük vannak vak, gyengénlátó, de látó személyek is. Fő tevékenységük a gyógymasszázs, amit külső igénybevevők számára biztosítanak. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak a látássérültek közösségének építésére és számukra rehabilitációs szolgáltatások nyújtására is.
Élettapasztalatával, magabiztos, erőt sugárzó jelenlétével szinte már-már tapinthatóak voltak azok a pozitív rezgések, amelyek valamennyi jelenlévőre inspirálóan hatottak.
Kérdésekből ezúttal sem volt hiány, megtudhattuk, hogy Katalin évtizedek óta sikeres üzletasszonyként áll helyt, e mellett pedig tanít, újabb nyelveket sajátít el és nagy szenvedélye az utazás.
Te hogyan éled meg azt, hogy látássérült vagy?
Azt vallom, hogy nagyon fontos megtartanunk emberi oldalunk azon részét, amely magába foglalja, hogy tudunk megköszönni, hálásnak lenni, tenni másokért, és nem érezzük azt, hogy „nekünk ez jár, mert valamit elvett tőlünk az élet, így kompenzálnia kell”. Legjelentősebb feladatunk látássérültként, hogy ugyanolyanok maradjunk, mintha nem lennénk azok. Fogadjuk el a segítséget, ahol kell, persze e mellett legyünk önállóak is.
A szélsőségek sosem vezetnek jóra, így mindig tudatosan elkerültem őket. Úgy próbáltam beilleszkedni a társadalomba – legyen az a munkaerőpiac, baráti kör, esetleg az iskolai közösség, ahol most dolgozom –, hogy egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy nekem bármin is kevesebbet kellene dolgoznom azért, mert nem látok.
Számodra mit jelent a segítségkérés? Szívesen teszed, vagy inkább igyekszel önállóan tevékenykedni?
Nehéz megtalálni a középutat, ami egyszerre jelenti azt, hogy megkeresem a magam kenyerét, és nem szorulok rá senkire, de eközben tudok, merek és akarok segítséget kérni, hálásnak lenni, alázattal elfogadni és megköszönni. Úgy vagyok független, önálló és magamat vakként is megvalósítani tudó, hogy eközben nem állítom azt, hogy nem kell a segítség, amikor kell.
Mesélj nekünk üzletasszonyi pályafutásodról. Hogy kezdődött mindez?
1981-ben végeztem tanárként, ez volt az a pálya, amelyhez éreztem affinitást és úgy gondoltam, hogy jó is lennék benne. Maradtam hát az ELTE Idegennyelvi Lektorátusán és tanítottam, akkoriban még szóba sem került a nyelviskola. A későbbiekben férjhez mentem, két gyermeknek adtam életet, és a kisebbik is már 5 éves volt, amikor a férjemmel elkezdtünk dolgozni a tervek megvalósításán.
1992-ben létrehoztunk egy kis nyelviskolát, így egyszerre több lábon álltam, hiszen mellette folytattam az egyetemen való tanítást és a magánoktatást is.
Milyen szakmai tudás kellett ahhoz, hogy vállalkozóként érvényesülni tudjatok?
Autodidakta módon sajátítottuk el a fortélyokat: adott volt egy bölcsész és egy műszaki értelmiségi, akiknek nem volt közgazdasági végzettsége. Nem mentünk egyetemre, hogy megtanuljuk a vállalkozásfejlesztés metódusát, hanem fokozatosan rájöttünk, hogy mily módon kell kiszámolni egy tandíjat, hogyan kalkuláljunk a terembérrel, a tanárok fizetésével, stb.
Viszonylag hamar kiderült, hogy ezt jól tudjuk működtetni: ’94-’95-ben már annyi tanítványunk és csoportunk volt, hogy föl kellett vennünk még két tanárt.
A sikerek hatására milyen mértékben változott meg az életed és mivel foglalkozol pontosan ma?
2002-ben annyira komollyá vált a helyzet, hogy ott hagytam az egyetemet és a stabil megélhetést biztosító vállalkozást választottam. Jelenleg a nyelviskola szakmai vezetője vagyok, de emellett otthonosan mozgok már a felnőttképzési törvények, a végrehajtási rendeletek és a megváltozott jogi körülmények területein is.
Részben van egy felügyeleti részem, továbbá az én feladatom az összehangolás, és én döntök a tendereken való elindulásról. A mai napig 10 órát dolgozom, fél 8-tól, este negyed 9-ig.
Hogyan pihensz, mi kapcsol ki?
Három dolog pihentet leginkább: az angol-amerikai, kanadai és ausztrál irodalom, a klasszikus zene és az utazás. A férjemmel sokat utazunk, ami mindig feltölt. Kedvenc helyem Olaszország, ezért elkezdtem olaszul is tanulni. 2 éve voltunk Szardínián, s az ott tapasztalt élmények azóta is felülmúlhatatlanok számomra.
Mi varázsol el ilyenkor?
Minden, a szagok, a hangulatok, a sziklák tapintása, a föveny érzése, a tenger, és nem utolsó sorban az, hogy a nyelv segítségével megismerhetem az embereket.
Külön élmény számomra, hogy a múzeumokban mindent meg lehet fogni. A Vatikáni Múzeumban például adnak egy gyolcsszerű rongyot, amellyel a szobrok megtapinthatóak. Az ilyen látogatások alkalmával közelebb kerülök az adott kultúra építészetéhez és szobrászatához.
Hogyan tovább?
Jelenleg 80 foglalkoztatott tanárunk van, és 50 céggel vagyunk kapcsolatban. Felmerült már a nyugdíjba vonulás kérdése, de úgy érzem, hogy bőven van bennem erő, szívesen dolgoznék még legalább 5 évig.
Angol tanárként rá nem jöttem volna, hogy én ezt szeretem csinálni. Tanítok ma is, de kevesebbet, 14 órában hetente.
Említetted, hogy 50 céggel vagytok kapcsolatban. Ilyenkor Te tárgyalsz a cégekkel, s ha igen, milyen a fogadtatásod?
Igen, én szoktam tárgyalni, de nyilván nem egyedül megyek. Néha érzékelek egy kis feszültséget a levegőben, de ez nem számottevő és nem szokott szóba kerülni a téma.
Viszont, ha egy új csoportba megyek tanítani, már az elején tisztázom a helyzetet: elmondom, hogy mióta nem látok, és meg tudom oldani a fogalmazások javítását, de ha valaki esetleg kellemetlenül érzi magát ebben a szituációban, akkor szóljon bátran.
Volt már olyan üzlet, ami a fogyatékosságodból kifolyólag hiúsult meg?
Elképzelhető, hogy volt ilyen, de nem jellemző a magyar üzleti életre, hogy valaki ír egy levelet, hogy „Tisztelt Udvardi Katalin! Nem bízunk az Ön fogyatékos vezetési kompetenciájában, ezért nem Önök nyerték a tendert.” Ilyet sosem kaptam, de ettől még előfordulhatott.
Ha egy mondatban meg kéne fogalmaznod a hatékony tanítás titkát, hogyan írnád le?
Úgy gondolom, hogy minden a hozzáálláson áll, vagy bukik, hiszen ha komolyan veszed a diákot – legyen Ő kicsi, nagy, vagy felnőtt -, és azt látja, hogy Neked fontos az, hogy Ő megértse az anyagot, akkor a tanulási folyamat is sikeres lesz.
Ivanova Daniela
„Tartsd célkeresztben az információt!”
Terveinknek megfelelően – melyet a komoly sajtóvisszhang is megerősített -, projektünk olyan célokat tűzött ki, amelyek fontosak és lényegesek a fogyatékossággal élő emberek és a többségi társadalom mindennapjaiban. Így ismételten partnereket és szakembereket hívtunk a március 18-i alkalomra, hogy a felvetett témákban beszélgessünk egy jó kávé és szendvics mellett. Újfent bebizonyosodott, hogy egy jó ötlet lehet még jobb, ha többen is tudnak kapcsolódni hozzá, mivel számos elképzelést tudtunk átbeszélni, továbbá új inspirációkat kaptunk vendégeinktől.
Munkánk folytatásaként hamarosan beindítjuk azt a regisztrációs oldalt, amin várjuk majd leendő látássérült ügyfeleinket, álljanak diplomázás előtt, vagy akár pár évvel a diploma megszerzése után.
Addig is kérjük, kövessék figyelemmel oldalainkat!
Pál Zsolt
Kérjük, 2015-ben is segítse a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének munkáját adója 1%-ának felajánlásával! Adószámunk: 18185030-1-42 Bankszámlaszámunk: 10409015-90147559