Ki a nyílt munkaerőpiacra! – sajtóközlemény

A kép forrása: https://www.kiplinger.com/

Fodor Ágnes elnök bemutatta a VGYKE munkaerőpiaci szolgáltatását a Terézvárosi Magazinban is.

Először szó esik a járvány okozta küzdelmekről, kihívásokról látássérültek szempontjából, majd az egyesület elnöke rátér a szolgáltatás ismertetésére, kitűzött céljaira, végül a VGYKE egyéb szolgáltatásairól is olvashatunk. Egy látássérült munkavállaló szemszögét is megismerhetjük.

A cikk ide kattintva olvasható.

VGYKE

VGYKE a Ferencváros Újságban

A Ferencvárosi Közérzeti Magazin februári száma a megváltozott munkaképességűek alkalmazásával, elbocsátásával is foglalkozott.

Ennek kapcsán kérdezték Házi Tamás szakmai vezetőt.

Házi Tamás, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) szakmai vezetője szerint a cégeknek megéri fogyatékkal élő embert alkalmazni, mert egyrészt ez különböző adókedvezményekkel és bértámogatással jár, másrészt, ha a munkáltató nem vesz fel minden huszonötödik dolgozó után egy fogyatékkal élőt, évente 1,3 millió forintot kell befizetnie az államnak.

„Összeadok, kivonok, és rájövök: a cégek vagy nagyon gazdagok, vagy ismernek
valami jogi kiskaput, másként több fogyatékkal élő alkalmazott lenne az állami és versenyszférában. A cégek most támogatást kapnak az épek és a fogyatékkal élők után is, ha megtartják őket, így a cégek vezetői válogathatnak, kit rúgnak ki. Lehet találgatni.”

A cikk írója kifejti, hogy ez évtől megszűnt a kereseti korlát: ha egy megváltozott munkaképességű személy többet keres a minimálbér másfélszeresénél, most már akkor is részesülhet rokkantsági ellátásban. Szomorú tény, hogy kevés ilyen munkavállaló létezik.

„Tudok olyan cégről, amelyik felvett fogyatékkal élőket négyórás minimálbérre, de nem azért, hogy dolgozzanak, csak hogy meglegyen a kvóta” – méltatlankodik Házi Tamás.

A Kézenfogva Alapítvány és a Feszofe Nonprofit Kft. is kifejti véleményét a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról, ahogy egyesületünk szolgáltatása is bemutatkozik:

A KézenFogva Alapítvány abban reménykedik, hogy a feloldások után sok
embert sikerül elhelyezniük. Ebben bízik a VGYKE is. Ők novemberben indították el munkaközvetítő programjukat. A munkaerőpiacon a látássérültekhelyzete a legrosszabb. Szinte nincs olyan állás, amihez ne kellene látni. Még az irodai munkák a legvakbarátabbak. Azon belül pedig a home office lenne az igazi kánaán. Akkor sem nekik, sem más fogyatékkal élőknek nem
kellene megküzdeniük az akadályoktól hemzsegő városokkal, irodaházakkal.

Az őket nehezen elfogadó közeg ellenállásáról nem is beszélve.

A teljes cikk a februári szám 20. oldalán olvasható, „MI/TI/ŐK” címszó alatt.

Forrás:
https://www.ferencvaros.hu/wp-content/uploads/2021/03/D9_2021_02.pdf

Emlékezetes volt a Sikeres látássérültek klubja

Az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda nemcsak képzőtermét bocsátotta rendelkezésünkre, hanem vezetője, Kovács Krisztina jóvoltában segítségünkre volt például a teafőzésben is, hogy ezzel is hozzájáruljunk a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

A fotón azt látjuk, ahogy Pál Szilvia moderátor beszél a klub résztvevőihez

Pál Szilvia elsőnek Krayné Faragó Zsuzsannát konferálta be, aki hat tibeti hangtálat mutatott be, a hozzájuk való ütőkkel együtt. Ezeknek nemcsak a hangját hallgattuk áhítatosan, hanem a rezgésüket is átérezhettük, mert mindenki kézbe foghatta és megszólaltathatta e különleges hangszereket. Már amennyire hangszernek lehet őket nevezni, hiszen zenei hatásuknál fontosabb az élettani – tudniillik nagyon jó stresszkezelők.

Utána Dr. Gombás Judité lett a szó, aki szívesen mesélt hobbijairól és tanulmányairól, amelyek egy idő után összeforrtak. Tizenhét évesen kezdett lovagolni, mivel – látássérültségére hivatkozva- előtte lebeszélte őt az iskolait tesitanár a sportolásról. Judit azonban ekkor annyira lelkes lett, hogy több sportággal is megismerkedett, majd a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS) egyik alapító tagjává vált. Ennek az útnak a végén pedig disszertációt írt a Testnevelési Egyetemen a látássérültek sportolási lehetőségeiről, majd doktorrá avatták.

Másik „szerelme” az idegennyelvtanulás. Csillogó szemmel emlékezett vissza arra, hogyan találkozott ötödikes korában találkozott egy csodálatos pedagógussal, aki megszerette vele az angol nyelvet. Más idegennyelveket is könnyen megtanult, és jó ideig nyelvtanárként dolgozott. Jelenleg viszont az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktató-kutató munkatársa, ahol nagyon jól érzi magát a bőrében.

Ócsvári Áron életének még korábbi stádiumában van, de hasonlóan mozgalmas múlt áll mögötte. Ő is sok örömét találta a különféle sportágakban. Kirándulással, úszással kezdte, és mára eljutott több extrém sport műveléséig. Az informatikára is hamar rátalált, ennek – és az INFOALAP támogatásának – volt köszönhető, hogy eljutott a NASA űrtáborába is, ahová sok látássérült fiatalt meghívtak. A szervezőknek Áron szerint sem az volt a céljuk, hogy mondjuk vak űrhajósokat képezzenek, sokkal inkább az, hogy a látássérült diákok is képet kapjanak arról, hányféle szaktudás szükséges e bonyolult csúcstechnika háttérmunkálataihoz. A fiatalembernek van energiája tanulás mellett dolgozni is. Most írja a diplomamunkáját az ELTE programtervező informatikus szakán, de már több éve vállal emellett informatikai jellegű munkákat, sőt, vállalkozást is indított ezen a területen.

Rendkívül szimpatikusan válaszoltak arra a kérdésre, hogy „Szerintetek mi a siker? Mi kell a sikerhez?”. Kiemelték, hogy feltétlenül kell hozzá jó adag szerencse, aztán nem lankadó érdeklődés, kitartás és hit abban, hogy a látássérültség ellenére is össze fognak jönni a dolgok.

 

Felkérés kutatásban való részvételre

Újabb kutatást készítek, amely a vak és aliglátó személyek munkaerő-piaci helyzetét tárja fel. Ehhez keresek résztvevőket.

A kérdőív kitöltése pár percet vesz igénybe, nekem nagy segítség lenne, illetve megoldást találhatnánk a témával kapcsolatos esetleges problémákra. Ezenfelül képet kaphatnánk a témát érintően sok mindenről.

A kérdőív a következő hivatkozás megnyitása után érhető el:

https://docs.google.com/forms/d/1XYro6mV-49BUFOBFmX9Q1yJyZRYSzLnSF305ObF4xSY/viewform?ts=5bb72abc&edit_requested=true&fbzx=5084100932909506000

Mindenki kitöltését előre is nagyon szépen köszönöm!

Fóris Norbert

A képen egy kérdőív látható, ceruzával

A kép forrása: http://www.vizontogyogyszertar.com/

Kőbányán járt az ACDC

A kőbányai Lámpás Klub a nyári szünet utáni első összejövetelét, a havi klubnapunkat, szeptemberben tartottuk a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban! 5 személy, és a (láthatár bolt) munkatársai részvételével!

Vendégünk volt az ACDC munkatársa, Pál Szilvia! A program nagyon jó hangulatban zajlott a klubtagjainkat magával ragadta az elő adás!

A képen a kőbányai tagok láthatók, amint leültek egy asztalhoz a klubteremben

Pál Szilvia az ACDC program működését, lényegét mutatta be nekünk. A kérdések zápora árasztotta el az előadónkat, tagjainkat nagyon érdekelte az ACDC program.

A képen a kőbányai klubtagok láthatóak, amint egy asztal mellett ülve hallgatják Pál Szilviát

A program második felében mindenki mesélt a nyári élményeiről, az őszi terveiről!

Samu Attila
közösségi civil szervező

Az AC-DC program és jogi tanácsok Rákosmentén

Sok szeretettel hívunk következő klubnapunkra, melyet 2018 október 2-án, kedden délután 14:00-16:30 óra között tartunk a Rákoshegyi Közösségi Házban, (17. kerület, Podmaniczky Zsuzsanna u. 3.)

Klubnapunkra két témában is érkeznek vendégeink. Az egyik Pál Szilvia, aki egyesületünk AC-DC találd meg a helyed programját ismerteti. A másik dr. Ozvári-Lukács Ádám és Réka, akik Szilviához hasonlóan pályázat keretében nyertek lehetőséget arra, hogy a kerületi klubokon jogi témájú konzultációt tartsanak, és válaszoljanak tagjaink felmerülő jogi problémáira. Már most gondolkodhattok azokon a kérdéseken, amikre a házaspártól választ vártok. A fennmaradó időt beszélgetéssel, eszegetéssel töltjük ki, nem feledkezve meg a név- és születésnaposainkról sem.

Részvételi szándékotokat mindenképpen jelezzétek!

E-mail: lampas.rakosmente@gmail.com
Krayné Faragó Zsuzsanna: 06 70 984 8468
Acsay Péter: 06 70 248 59 53

Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ill. ha van olyan személy, aki szívesen segítene önkéntesként a klub és más programok lebonyolításában, ajánld a rákosmenti Lámpás Klubot!

Klubjaink Rákosmente Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg

Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők

A képen kalapács és mérleg látható, mint ami a bírói igazságszolgáltatás jelképe

Forrás: www.jogsegely.sk

Sikeres látássérültek klubja 2.0

Október végére időzítettük az „ACDC Találd meg a helyed!” projekt következő állomását. Reméljük, szép őszi időben látogathattok majd el a Sikeres látássérültek klubja második összejövetelére, amelyre két, sokak által ismert vendéget hívtunk meg: Gombás Juditot és Ócsvári Áront.

Helyszínül a Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda (SHÜTI) képzőtermét választottuk, amit régebben Fogyatékosügyi Központnak hívtak.

Cím: 1088 Bp., Múzeum krt. 4/a, alagsor 123.

Időpont: október 24., szerda 15.00 óra

Jelentkezés levélben: acdc@vgyke.com

Várunk szeretettel!

Klubnap a munkakeresésről

Ha valaki látássérült, akkor könnyen meg tudja tapasztalni azt, hogy egy munkaerőhiánnyal küszködő munkaerőpiacon is nagyon nehezen talál magának megélhetést. Mivel ez a téma egy jó ideje mindig előkerült a kötetlen beszélgetésekben, ezért szerveztünk egy tapasztalatcserét lehetővé tévő klubnapot.

Az egyik újbudai klubtag a saját élményeit meséli a munkakeresésről

Az első körben mindenki összefoglalta azt, hogy az eddigi életében miként oldotta meg a munkahelyét, ami meglepően sok dolgot hozott a felszínre. Kiderült, hogy a korábban ismételgetett sémák, melyek lehatárolták, hogy milyen munkakörökben dolgozhat egy látássérült ember, egyáltalán nem teljesültek a jelenlévőkön. Nagyon sokféle, egyáltalán nem szokványos utakon találtak megélhetési forrást maguknak a tagjaink, ami jó kezdetet nyújtott a tapasztalatcseréhez.

Ez nem jelenti azt, hogy a kifejezetten látássérülteknek nyitott munkahelyekkel ne rendelkeznének tapasztalatokkal azok, akik megszólaltak! Szinte az összes tipikus munkahelyről rendelkeznek testközeli élményekkel, jellemzően elég rosszakkal. A direkt látássérültekre, megváltozott munkaképességűekre vagy fogyatékos emberekre szabott munkahelyeken általában a megalázó bánásmód, a fokozott mértékű kiszolgáltatottság, az alacsony fizetés és számos tekintetben jogsértő gyakorlatok a jellemzőek. Akadnak kivételek, de ezek száma sajnos elég kevés.

Érdekes felismerés volt, hogy sok esetben akkor talált valaki igazán jó munkahelyet magának, amikor krízishelyzetbe került, mert a megszokott utak eredménytelennek bizonyultak és nem tudtak azokon át munkához jutni. Olyankor megálltak és felmérték a saját erősségeiket és azt, hogy vajon milyen jellegű cégnek lenne szüksége ezekre a képességekre? Aztán tudatosan a válaszuk megfogalmazása alapján kezdtek keresni és célba is értek. Az egyik tagunk például rájött, hogy ideális pultos lenne belőle egy kocsmában, de olyan sok elképzelése volt magáról a kocsmáról, mint intézményről, hogy azok egyik kocsma kereteibe sem fértek volna bele. Ezért kibérelt egy helyet és nyitott egy saját kocsmát, ami azon a környéken a legsikeresebb lett. Egy másik tagunk arra ébredt rá, hogy ő nagyon kedves tud maradni akkor is, amikor mindenki más ingerült és ideges, valamint ez nagyon megnyugtat másokat. Ezért egy olyan helyet talált magának, ahol nehéz helyzetekbe került emberekkel kellett az első interjút felvennie.

Két klubtag egy asztal mellett beszélget

A hallott történeteknek azonban van egy olyan oldala is, hogy sokszor a képességeknek és vágyaknak megfelelő állásokhoz valamilyen végzettséget is előírnak. Amint kiderült, nem egy esetben önmagában a papírok beszerzése sem volt egyszerűen elérhető cél. Hallhattuk, hogy a tanulási folyamat is támogatható ösztöndíjakkal, de sokszor hatalmas nagy küzdelem egy ilyen tortúrát megjárni és ezt általában évente kétszer meg kell ismételni. Nagyon sokat segítene egy olyan központ, ahol az összes elérhető támogatási lehetőségről lehetne informálódni, de hiába van erre igény, ezt senki nem szolgálja ki, így a munkakeresőnek magának kell ezt megszerveznie.

Abban az esetben viszont sokkal rosszabb a helyzet, amikor valakinek nincs lehetősége tanulni vagy éppen extrém gyorsan kell állást találnia. Az ilyen esetekben jól jönnek a bejáratott utak, melyekre számos tippet hallhattunk. Érdekes helyzet állt elő, amikor az egyik klubtagunk felajánlotta a segítségét, hogy majd ő betelefonál egy olyan munkahelyre, ahol kifejezetten látássérülteket foglalkoztatnak. A beszélgetés olyan volt, mintha tökéletesen akarta volna illusztrálni azt, hogy miért kerülik el olyan sokan ezeket a foglalkoztatókat. A telefont felvevő recepciós egyáltalán nem volt segítőkész, nagyjából negyed óra alatt sikerült csak ahhoz a munkatárshoz eljutni, akit az ilyen kérdésekkel keresni kell. Utána sem volt egyszerű a beszélgetés, de ez most csak abból a szempontból volt tanulságos, amiről a hívást megelőzően beszélgettünk.

A klubdélután végén úgy álltunk fel, hogy talán az egyik legpraktikusabb, legtöbbet segítő klubnapon vettünk részt. Mindannyian gazdagabbak lettünk az elhangzott tapasztalatoknak köszönhetően és egészen biztos, hogy amikor majd esetleg munkát kell keresnünk, sokkal több eszközünk lesz, mint eddig volt.

Neumann Károly
közösségi civilszervező

Jó gyakorlatok a foglalkoztatásban: VGYKE

Az FSZK TÁRS Projekt Foglalkoztatási Munkacsoportja az elmúlt év folyamán több helyszínen gyűjtött foglalkoztatási jó gyakorlatokat. Mindenhol találtak számos, megosztásra érdemes megoldást: az érdeklődők – többek között – brand-építéssel, bérmunka-végzéssel, stratégiakészítéssel, innovatív technológiák alkalmazásával kapcsolatos követésre méltó, jól működő megoldásokról olvashatnak.

A munkacsoport munkatársai legutóbb a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületénél jártak. Az egyesület a foglalkoztatás terén a szolgáltatásnyújtást részesíti előnyben, szemben a termék-előállítással. Minden tevékenységet megváltozott munkaképességű munkavállaló végez; közöttük vannak vak, gyengénlátó, de látó személyek is. Fő tevékenységük a gyógymasszázs, amit külső igénybevevők számára biztosítanak. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak a látássérültek közösségének építésére és számukra rehabilitációs szolgáltatások nyújtására is.

Az egyesület vezetőjével folytatott beszélgetésből született leírás a hírlevelünk mellékletében is megtalálható, melyet ide kattintva le lehet tölteni (pdf fájl).

AC/DC „Találd meg a helyed!”

2018-ban megújult formában szeretnénk elindítani az AC/DC „Találd meg a helyed!” című programunkat! E program célja az, hogy segítséget nyújtsunk minden regisztráló fiatal számára a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésben különböző szolgáltatásainkkal!

A szolgáltatásaink kialakításában szeretnénk a segítséged kérni. Szólj hozzá, adj hozzá hiszen a program a tiéd, téged szolgál!

Szeretnéd ha a tiéd lenne a legtrendibb önéletrajz? Esetleg a motívációs levél megírása okoz némi problémát? Csiszolni szeretnéd nyelvtudásod?

Szolgáltatásaink:

Mi segítünk, fordulj hozzánk bizalommal!

Az első 10 regisztráló személyre szabott, ingyenes stylist szolgáltatást kap egy profi stílustanácsadótól!

Regisztrálj most! A VGYKE-nek fontos a véleményed és a hozzászólásod! Együtt sikerülni fog!

Regisztrálj itt:

https://goo.gl/w4nmph

 

A képen egy tábla látható, angolul az álommunka felirattal

Hogyan segítsünk? – párbeszéd a fogyatékkal élő emberekről

fotó 1

Dénesné Spitzer Éva, az autista gyerekeket nevelő szülők Mozaik Egyesületének elnöke akkor kezdett foglalkozni a témával, amikor egyik fiánál autizmust diagnosztizáltak. Hasonló helyzetben lévő szülőkkel együtt alapították az egyesületet, hogy segíteni tudjanak egymásnak és mindazoknak, akik információkat keresnek, meg szeretnék osztani másokkal kérdéseiket. Családi vállalkozásként működtetnek egy kézművescsoki-manufaktúrát, minőségi termékeket gyártanak, együtt dolgoznak autista fiatalokkal – pozitív képet sugározva, a társadalmi szemléletformálást elősegítve.

fotó 2

Kovács Gábor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-magyarországi Régiójának ügyvezetője elmondta, hogy már az iskolában legjobb barátai közé tartoztak fogyatékkal élő gyerekek, fiatalon pedig önkéntesként dolgozott egy angliai farmon, ahol fogyatékkal élőkkel dolgoztak együtt. Húszéves tapasztalata alapján azt vallja, sok terápia, szolgáltatás nélkülözhető, ha sikerül bevonni a sérült embereket a munka világába. Elmondta, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy új kezdeményezés keretében egy pécsi elektronikai kisüzemben halmozottan sérült embereket és pszichiátriai betegeket foglalkoztat: jól dolgoznak, és nagyon jó közösséget alkotnak.

fotó 3

Benda Márta egy középiskolában dolgozik iskolapszichológusként, és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntese. Látássérültként saját élményét osztotta meg a jelenlévőkkel: tizenegy éves kora óta tanult integráltan, ami számára sokkal jobb volt, mint a vakok iskolája, ahová negyedik osztályos koráig járt. Szerencsésnek tartja magát, mert számára természetes látók között élni, dolgozni. Viszonylag könnyen talált munkát, pedig látássérültként és pályakezdőként ez nem volt egyértelmű. Iskolapszichológusként dolgozva könnyen alakított ki jó kapcsolatot a gyerekekkel. Elmondta ennek a titkát is: természetes számára, hogy beszéljen magáról, lehet kérdezni, lehet nevetni is az állapotából fakadó vicces szituációkon. Véleménye szerint a kamaszok nyitottak és elfogadóak, azt pedig különösen értékelik, ha valaki őszinte, nem játssza meg magát.

fotó 4

Bánlaki Szabolcs kiadványszerkesztő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Élelmiszer-technológusként végzett az egyetemen, ezt követően került kerekesszékbe, ezért nem szakmájában keresett munkát, hanem a grafikai, képi világgal kezdett foglalkozni. Fontos számára, hogy távmunkában dolgozhat, mert így nap közben jut idő a rehabilitációs tevékenységekre.

Tóth Simon Ferenc moderátor a bemutatkozásokat követően az integráció kulcskérdéseire és a felmerülő problémákra irányította a figyelmet. A beszélgetőtársak jó tapasztalatokkal rendelkeztek az integrációról, ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy a szerencsésebb helyzeteket ismerik, és vannak sokan, akikhez lakóhelyüknél, helyzetüknél fogva vagy az integráció hiányosságai miatt nem jutnak el a megfelelő szolgáltatások.

fotó 5

Dénesné Spitzer Éva szerint kulcsfontosságú a segítő környezet. A csokimanufaktúrában nagy gondot fordítanak arra, hogy nyílt munkaerőpiaci állásokra készítsék fel az autista fiatalokat, és segítsék őket az elhelyezkedésben. Az autista fiatalok részéről fontos, hogy reális legyen az elképzelésük a munkáról, amelyet végezni szeretnének, a társadalom részéről pedig fontos, hogy rendelkezzenek információkkal – az emberek félnek az ismeretlentől, segíteni kell őket, hogy meg tudjanak nyílni.

Kovács Gábor hangsúlyozta, hogy ma is sok a hiányosság, a hiba az integráció terén, munkaerőpiaci szolgáltatások szűnnek meg, sok problémát pedig nem is lehet látni, mert a fogyatékkal élő emberek nem kerülnek be a rendszerbe, különösen a nem urbanizálódott területeken. Ugyanakkor a fogyatékkal élő személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998-as törvény óta nagy lépések történtek, különösen az oktatás és az akadálymentesítés területén.

fotó 6

Benda Márta kiemelte, hogy amikor a vakok iskolájában tanult, másképp kommunikált: a szubkultúra megváltoztatja a kommunikációt, ott „vakosabban” beszélnek, vagyis hangosabban, rájátszva a hangsúlyokra. A kétféle oktatási intézmény között azonban nem ez a legfőbb különbség. Személyes tapasztalata az volt, hogy az integrált iskolában elsősorban gyerekeket nevelnek, míg a vakok iskolájában elsősorban vakokat. Pedig nagyon fontos, hogy a fogyatékosság ne „falja fel” az embert – hangsúlyozta. A fogyatékkal élő ember teljes ember, így is kell tekintenie önmagára.

Bánlaki Szabolcs hangsúlyozta, hogy a mai világban sok munkahelyen nincs jelentősége annak, hogy valaki testi fogyatékkal él, hiszen ugyanúgy el tudja végezni az adott szellemi munkát. Ugyanakkor ezeken a helyeken nagyon fontos lenne az akadálymentesítés. Ha nem akadálymentes a környezet, akkor a mozgásában korlátozott ember hasznos adózóból segítségre szoruló emberré válik, élete tele lesz küzdelemmel.

fotó 7

Bánlaki Szabolcs felvetéséből kiindulva érdekes kép rajzolódott ki Budapestről: úgy tűnik, a város egyes részein a mozgássérültek jelenlétének hatására átalakul a környezet. A Marczibányi téren működik a mozgássérültek rehabilitációs központja, nagy intézmény iskolával, gyógytornával, számos szolgáltatással. A mozgássérültek ellepték a környéket, azáltal kialakult egy mikrokörnyezet, amelyben az igényekhez alkalmazkodnak a szolgáltatások, fejlett szinten van az akadálymentesítés. Innen kiindulva pedig a négyes-hatos villamos vonalán tovább terjed ez a környezet, hiszen az akadálymentesített járművel tovább tudnak haladni a mozgássérültek, és Hűvösvölgy felé is tágul a kör. Kovács Gábor hozzátette, hogy itt is a kritikus tömeg elve működik: minél nagyobb igény mutatkozik, a várostervezőknek annál inkább figyelembe kell venniük. Fordítva is lehetséges ez, erre Pécs akadálymentesített főterét említette példaként: az egyetemes tervezés elvét megvalósítva olyan területet hoztak létre, amely mindenki számára használható.

fotó 8

Mennyire érzékeny a társadalom a fogyatékkal élők problémái iránt? – hangzott el a következő kérdés. Bánlaki Szabolcs azt tapasztalja, hogy apró dolgokban, a pillanatnyi problémák megoldását illetően nagy érzékenység van az emberekben, mindig akad segítség az utcán. Ha azonban távolabbról tekintünk a problémára, inkább félelem, viszolygás van az emberekben. Jól látszik ez akkor, amikor a gyerekek felé próbálják kommunikálni a fogyatékosságot. Pedig a gyerekek nyitottak, velük könnyen és természetesen meg lehet beszélni mindent. Kíváncsiak, hagyni kell őket kérdezni, beszélni kell nekik arról, amit látnak. Két irányból működik a segítség – hangsúlyozta. Ahhoz, hogy jól működjön az együttélés, a fogyatékkal élő embereknek is nyitniuk, kommunikálniuk kell a társadalom felé.

fotó 9

Benda Márta szerencsésnek érzi magát, mert fiatal látássérült nőként könnyű helyzetben van, kedvesek és segítőkészek vele az emberek. Kiemelte, hogy segíteni kell az embereknek abban, hogy tudjanak segíteni. Biztatni szokta azokat, akik az utcán a segítségére sietnek, és bizonytalanok, jól csinálják-e. „Én navigálok, te vezetsz” – szokta mondani azoknak, akik nem tudják, merre is kell menni.

Kovács Gábor és Spitzer Éva gyakorlati dolgokat emelt ki, amelyek megkönnyítik az együttélést. Kovács Gábor hangsúlyozta, hogy amikor egy fogyatékkal élő emberrel kommunikálunk, valóban vele beszéljünk, rá nézzünk, ne a segítőjére, például a jeltolmácsára. Spitzer Éva „Bocs-kártyát” ad időnként azoknak, akik felháborodnak fia viselkedésén. A kártya arról tájékoztat, miért viselkedik furcsán egy autista gyerek, el lehet kerülni vele a sok magyarázkodást.

fotó 10

A beszélgetés során kiderült, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál körülbelül száz megváltozott munkaképességű ember dolgozik, Pátyon kerámiaüzemet, teacsomagolót, Tarnabodon elektronikai bontóüzemet működtetnek. Sok, a nyílt munkaerőpiacon jelen lévő cég is alkalmaz fogyatékkal élőket, sok kis cég éppen azért nyitott a probléma iránt, mert rokoni, ismerősi körben van megváltozott munkaképességű ember, akit foglalkoztatnak.

Hogyan nevezzük helyesen a fogyatékkal élő embereket? – merült fel a kérdés a beszélgetés végén. Bánlaki Szabolcs és Benda Márta mindketten olyan emberek, akiket különösen nem zavar, milyen szóval írják le állapotukat. Vannak kifejezések, amelyeket nem szeretnek – a tolókocsi például nem kerekesszék, hanem betegszállító kocsi; a vak kifejezéshez pejoratív asszociációk társulnak, a látássérült szó jobban leírja a helyzetet –, de véleményük szerint inkább személyiségfüggő, ki mennyire érzékeny a megnevezésekre.

Fotó: Lambert Attila

Forrás: magyarkurir.hu