„Trabanton szállni élvezet“

Kedves tagjaink kedves érdeklődők!
„Trabanton szállni élvezet“

„Trabanton szállni élvezet“ Vagyis a trabant is egy autó? Igen, persze, méghozzá milyen jól mutat a rajzon! És a többi autócsoda is.
Vendégünk Bizsó László Virgil, aki látássérültkén csodálatos autókat rajzol. Erről beszélgetünk a klubnapon.

Kipróbálunk egy új rajzttechnikát, az úgynevezett fraktálrajzot is, hogy mire jó, miért terjed el egyre inkább a használata.

A klubnai időpontja: 2023. auguszuts 04. 14.00-16.00 óra között

Helyszín: Ferencvárosi Művelődési Központ
Budapest Haller u. 27. 1093

Aki rajzol szabad ember, és kifejezi a saját érzéseit egy egy alkotásban. Hallgassátok figyelmesen a klubnapon elhangzottakat, hogy tanuljatok, okuljatok, és legyetek ti is szabadok, ahogy mindenki aki valamely művészetet előveszi. Saját tapasztalatból írom soraimat, hiszen jómagam is hódolok pár művészetnek. ( A Szerk.)

Érdekesség:  Kipipáltál mára mindent egy végtelen feladatlistán, de holnap ugyanaz a stressz, ugyanaz az egyhelyben állás és lelki nehézségek várnak. A fraktálrajz lényege nem az, hogy rágódjunk a múlton, hanem hogy a tudatunk mélyéről, színek és formák segítségével teremtsük meg a belső harmóniát. A fraktálrajz egy óriási terület rengeteg szakirodalommal, formával és gyakorlattal. Ezen az oldalon bemutatjuk a technika alapjait, és hogy hogyan kezdhetsz neki ennek az új, fantasztikus útnak.
Forrás: fraktalrajz.hu

A klubnap a ferencvárosi önkormányzat támogatásával valósul meg.

Mindenkit sok szeretettel vár Szalainé Tündi közösségi civilszervező.

Szalai Miklósné Tündi
közösségi civilszervező IX. kerület

Telefonszám: 06/30/1866321
Telefonszám: 06/70/4320147
E-mail: ferencvaros.szervezo@vgyke.com

Eseményünk Facebookon: https://www.facebook.com/events/772440238004391/?ref=newsfeed

#Klubnap #Látássérült #Autórajz #Trabant #Fraktálrajz #Rajztechnika #FerencvárosiMűvelődésiKözpont #KözösségiCivilszervező #Klub #Esemény #Érdeklődők #Autók #Rajzolás #Támogatás #Budapest #Ferencváros #Önkormányzat #Közösség #Program #Rajzművészet #Kreativitás #Művészet #Közösségépítés #Rendezvény #KözösségiEsemény #Klubnap

„Tapintható képek kerámia lámpák”

Kép: https://kult18.hu/esemeny/pik/20230602-/
Kedves Klubtagok, Kedves Érdeklődők!
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra!
Helyszíne: Kondor Béla Közösségi Ház (1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.) Időpont: 2023. július 26. (szerda) 15 óra

„Tapintható képek kerámia lámpák”

Vendégünk lesz Huszár Rita keramikus, a VGYKE szervezésében létrejött, a Pestszentimrei Közösségi Házban 2023. augusztus 31-ig megtekinthető „Tapintható képek kerámia lámpák” című kiállítás egyik alkotója. 18 éve rajzol, fest és 14 éve foglalkozik agyagozással, csodálatos kerámia szobrok és lámpák készítésével. Számtalan eszközt kipróbált, és sok alkotónál vett részt művészeti kurzusokon.
A klubnapon személyesen is megismerkedhetünk vele, beszélgetünk az agyagról, majd inspirációt nyerünk a készülő alkotásokhoz. Mindenki egy kicsit művésznek érezheti majd magát, hiszen elkészítheti saját kis kerámiáját, melyet aztán haza is vihet.
Mindenkit sok szeretettel várunk!

Egy pár darab érdekes kérdés amely felmerülhet: Mi az agyag? milyen tulajdonságait ismerjük? Hogyan lesz belőle kerámia? milen technikákat alkalmazhatunk? mennyi idő míg egy egy alkotás elkészül? Befolyásolhatja e az alkotást az, ha bizonyos hangulatban kezdünk neki alkotni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre is talán megkaphatjuk a választ. merjetek bátran kérdezni, hátha kedvet kaptok hozzá, hogy alkossatok ti is valami szépet.

Pázmán Krisztina
Közösségi civilszervező
Elérhetőségek:
Telefon: 06 30 852 2131
E-mail: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com

#kerámia #agyag #művészet #tapintás #képek #lámpák #klubnap #klubprogram #kézműveskedés #agyagozás #elkészítés

Gyöngyfűzés

Kedves tagjaink, kedves érdeklődők!
Következő klubnapunkat is a már jól megszokott helyszínen a Ferencvárosi Művelődési Központban tartjuk.

Téma: Gyöngyfűzés az alkotás örömére, gyöngyöt fogunk fűzni. Az elkészült karkötőket, nyakláncokat mindenki hazaviheti a klubnap után.

Időpont: 2023. június 2. 14.00-16.00 óra között

Helyszín: FMK Budapest Haller u. 27. 1093

Az egyik hatás, ami minden hobbira jellemző, hogy a kikapcsolódással eltöltött idő hatására boldogabbak, magabiztosabbak leszünk. Ez a boldogság nem csak a hobbi idejére, hanem a mindennapokra, a munkavégzésre is hatással van.

Fizikailag is jó hatással van az egészségre a gyöngyfűzés, mivel csökkenti a stresszt, aminek hatására csökken a szívroham esélye. Emellett a gyöngyfűzés növeli az energiaszintet és csökkenti a vérnyomást is, melyek mind hozzájárulnak az egészséges élethez.

A gyöngyfűzés fejleszti a kognitív képességeket is, ami kifejezettel előny nagyon fiatal gyerekek és nagyon idős emberek számára. Gyermekkorban a kognitív képességek kialakulására, fejlesztésére nagy hatással vannak a kézi foglalkozások. Idős korban pedig az emberek már nem folytatnak olyan sok kreatív, gondolkodtató tevékenységet, aminek következtében képességeik is romlanak. A gyöngyfűzés kiváló megoldás ennek a képességromlásnak a lelassításához, megelőzéséhez.

Közösségi előnyökkel is jár a gyöngyfűzés, ugyanis nem csak egyedül lehet folytatni, hanem csoportban ismerősökkel, barátokkal, de akár teljesen ismeretlen emberekkel is, akikkel összeismerkedhetünk a közös hobbi révén. Ez szintén kifejezetten előnyös lehet idős korban, amikor az emberek körül már kevesebben sürögnek-forognak.

Érdekességek forrása:  https://www.webtars.hu/

Mindenkit sok szeretettel várok a foglalkozásra. A program a Ferencvárosi Önkormányzat támogatásával valósul meg.

Mindenkit sok szeretettel vár:

Szalai Miklósné Tündi

közösségi civilszervező

Telefonszám: 06/30/1866321

Telefonszám: 06/70/4320147

E-mail: ferencvaros.szervezo@vgyke.com

#Gyöngyfűzés #hobbi #kreativitás #egészség #kézműveskedés #klubnap #kézügyesség #művészet #nyaklánc #karkötő

Rajzolni látássérültként?

 

Kedves Klubtagok és Érdeklődők!

2023. második klubnapján Bizsók László Virgil látássérült rajzművészt látjuk vendégül.

Virgil mesél nekünk a kezdetekről, a technikáiról, de több saját munkáját is megmutatja majd nekünk.

Íme néhány kedvcsináló videó a művészről:

1. videó
2. videó

Az érdeklődők a klubnapot online a XVI. kerületi Lámpás Klub Facebook-oldalán is figyelemmel követhetik, mely később is visszanézhető, meghallgatható lesz.

Helyszín: Napraforgó Központ (1163 Budapest, Cziráki utca 22. 1. emelet, klubterem)

Időpont: 2023. 02. 20. 15:00-16:30

Visszajelzését várjuk a részvételről, illetve amennyiben segítségre van szüksége (kíséret stb.) a megjelenéshez.

A VGYKE tagjai mellett természetesen nagy szeretettel várunk bárkit: látássérülteket bármely korosztályban, más fogyatékossággal élőket, jól látó társaikat, ismerőseiket, lelkes önkénteseket is!

Kollárszky Boglárka és Majláth Mónika
Közösségi Civilszervezők

E-mail: 16.kerulet.szervezo@vgyke.com

Tel.: +3630/513-0776, 0670/773-40-54,

Facebook-oldal

Narráció 20

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Fehér László: Aluljáró II.
1978, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/aluljaro-ii/)
farostlemez, olaj, 241 × 170 cm

Elérkeztünk az utolsó narrációhoz ebben a sorozatban. Az elmúlt húsz hétben közösen felfedeztük a Szépművészeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria híres, vagy kevésbé ismert alkotásait, melyeken keresztül szerettünk volna kedvet csinálni a múzeumlátogatáshoz, a képzőművészethez. Noha a vizuális művészetbe soroljuk ezeket az alkotásokat, szeretnénk, ha azok is bátran elébük állnának, akiknek a látása sérült. Ehhez segítettünk közelebb kerülni az elmúlt hónapokban, érdekességekkel, életutakkal, műleírásokkal.

Reméljük, Önök is éppen annyira élvezték ezeket az alkalmakat, mint mi!

Fehér László 1953-ban született Székesfehérváron. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, festő szakon. Több külföldi ösztöndíjat is elnyert diplomázás után, sokat utazott, sokat látott. Amikor a hetvenes években a pályája indult, még fotórealista képeket festett. A fotórealizmust már érintettük kettővel ezelőtti narrációnkban, amikor Méhes László egyik képét mutattuk be. Ez a festészeti irányzat a fényképezésen alapul és fő jellemzője a részletek aprólékos kidolgozása, egészen a valóságban talán nem is látható apróságokig. Ezekben az időkben a fotórealizmus még sokakban visszatetszést keltett, kihívónak, felforgatónak tartották, és ez kiemelten igaz volt Fehér László képeire is, hiszen ő egy-egy társadalmi réteget, annak életmódját mutatta be kíméletlen őszinteséggel.

A hetvenes évek végén készített képeket, ezek egyike a ma bemutatott festmény is, a nagyvárosi sivár élet hétköznapi jeleneteiről, reggeli rohanásról, munkáról, tömegközlekedésről. Ezek mind fekete-fehérek, tehát nincs rajtuk szín, olyanok, mintha ügyetlen amatőr fényképek nagyításai lennének. Ezt a hatást erősítik a szokatlan beállítások és furcsa nézőpontok.

Később készített képeket a zsidó valláshoz kapcsolódóan, ekkortájt színesebbek lettek képei, valamint a valósághoz való hűségükből is veszítettek. Ezután egy olyan korszaka következett, amikor az alakoknak csak a körvonalait tette a képre, mint egy képregény rajzolt figurái. Sok esetben egy-egy hangsúlyos színnel dolgozott, vagy nem használt színeket egyáltalán, majd ismét visszatért a fotószerű festményekhez, ekkor már családtagjairól, barátairól, művészekről, neves művészeti közszereplőkről festett életnagyságúnál is nagyobb portrékat.

1984-ben nősült meg, két gyermeke született: egy fiú és egy lány.

A kilencvenes évektől installációkat, azaz térkompozíciókat készített, ekkor a térben helyezte el az általa kitalált elemeket. A körvonalakból álló alakjait vagy azok egy csoportját vashuzalokból hajlította meg és ezeket állította a térbe. Számos európai városban volt kiállítása, több díjat nyert, 2000-ben kapta meg a Kossuth-díjat.

Nagyméretű képet nézünk, magassága jóval egy magas férfi felett jár, szinte akkora, mint a világ legmagasabb emberének magassága, 240 centiméter. A címe: Aluljáró II.

A hetvenes évek Budapestjén járunk, ennek bizonyítéka egy fekete-fehér fénykép, amelyet óriásira nagyított a festő és ezt festette meg. A kép egy hétköznapi jelenetet ábrázol, egy nagyvárosi tömegközlekedési jelenetet. Egy lépcsősor tetején állunk, lábunk előtt indulnak a lépcsők lefelé, egy sötét alagútba. Szabályosan közlekedünk, a lépcsők jobb oldalán állunk, mellettünk vezet egy korlát lefelé. Az aluljárót három oldalról üvegtáblák fogják körbe és védik meg attól, nehogy beleessen valaki. Szemben velünk egy kis kerek lámpa van a lépcsők felett, ami megvilágítja azokat, ha eljön az este.

Négy alak van a képen, ám ebből egyet semennyire sem látunk. Ha megszámoljuk a lábakat a képen, akkor jövünk rá, hogy négyen vannak, de ebből csak hármat tudunk leírni. Egy figura megy lefelé az aluljáróba, három pedig felénk tart, felfelé a lépcsőn. A nekünk háttal lévő, szinte az utolsó lépcsőfokon tartó férfialak távol van már tőlünk, testével kicsit balra fordul, arra megy majd tovább. Mivel a kép fekete-fehér, ezért a ruhájának színéről csak sejtésünk lehet, de mivel akkoriban nem volt nagy választék sem ruhákban, sem anyagokban, ezért nincs nehéz dolgunk. Egy – valószínűleg – világosbarna ballonkabát van rajta, hátul kicsit felsliccelve, öv nélkül. Olyan dinamikus a férfi mozgása, hogy egészen fellibben a kabát alja a szökkenésben, ahogyan az utolsó lépcsőfokokat sietve megteszi. Nadrágja sötét, cipője is, ezen egy kis fény csillan meg. Arcát nem látjuk, hiszen háttal van, haja rövid, éppen csak kikandikál a szőrmesapka alól, mely fejét takarja.

A bal oldalon jönnek többen is felfelé az aluljáróból. Legfelül egy női alak van, majdnem a lépcső tetején, előttünk, alakja szinte akkora, mint a kép magassága. Belőle sem sokat látunk, mivel a kép bal széle függőlegesen kettévágva az alakot, pont úgy, hogy sem a fej, sem a nyak nincs már a képen, csak a bal váll. Sötét szövetkabátot visel, ami kissé nagy rá, nem simul a testére. Bal kezében egy nejlonzacskót visz, ami szinte világít a fényben. Bal lábát emeli éppen, ezzel lép a számára következő lépcsőfokra, így kibukkan a kabát alól egy világos színű szoknya, vagy nadrág. Azért vagyunk határozatlanok, mert csak egy kis részlet villan ki a ruhadarabból, ami így női ruha is lehet, meg férfi is.

Mögötte, pár lépcsőfokkal lemaradva, egy férfi érkezik. Ő az egyetlen, akinek az arcát is látjuk. Egy idősebb férfi, fején világos árnyalatú kalap (az életben valószínűleg barna), orrán szemüveg. Arcán gondolkodó arckifejezés, fejét lesüti, maga elé néz, valószínűleg azért, nehogy orra bukjon a lépcsőkön. Bőre sima, borotvált. Fehér inget visel, sötét nyakkendővel. Szövetkabátja takarja öltönyének zakóját és az élére vasalt, sötét öltönynadrág is csak térd alatt bukkan elő alóla.

Mindenki siet, mindenki magába zárkózik: egy igazi nagyvárosi pillanat.

Fehér László 2010-ben volt Veiszer Alinda vendége a Záróra című műsorban, egy izgalmas beszélgetés kerekedett belőle:

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.

Narráció 19

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Roskó Gábor: Nézzük, mi újság a világban
1989, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/nezzuk-mi-ujsag-a-vilagban/)
rétegelt lemez, akril, olaj, 153 × 153 cm

Roskó Gábor 1958-ban született Budapesten. Igen korán szenvedélyesen rajzolt, édesanyja, Rónai Éva textilművész műhelyében pedig a kézműves szakma szeretetét tanulta meg. Középiskolai tanulmányait a Kisképzőben végezte, mely a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ismertebb neve, itt ötvösnek tanult. Ezután a Magyar Képzőművészeti Főiskolára került, ahol sokszorosító grafika szakon diplomázott, de később úgy nyilatkozott, hogy az Erdély Miklós vezette Indigó csoportnak többet köszönhetett, mint a felsőoktatásban eltöltött éveinek.

Sok helyen megfordult Európában ösztöndíjjal, tanulmányutakon. 1995-ben kapott Munkácsy-díjat, mely a képzőművészek egyik igen fontos díja Magyarországon. Elsősorban grafikusként és keramikusként ismert, de festészeti munkái is különlegesek, semmi mással nem összehasonlíthatóak, és valójában ezekkel került be a hazai kulturális köztudatba. Műveiben hangsúlyos szerep jut az allegóriáknak (olyan szóképek, melyek segítségével az ábrázolt események, személyek vagy fogalmak kapnak egy második, rejtett jelentést, értelmezést) és az iróniának. Roskó önkényesen válogatott történeti és képi utalásai között találunk ókori állatmeséket, zsidó hagyományt, valamint távoli tájak kultúráinak elemeit.

Újságokba készített rajzai és akvarelljei játékosak, furcsák, kesernyés humorúak. Ezeket a témákat később kerámiaszobrokba ülteti át, ezekből lesznek az emberformájú háztartási gépek és eszközök: megkövesedett varrógép vagy emberfejű porszívó.

A kép címe: Nézzük, mi újság a világban. Játékos, szinte színházi cím, mintha egy felnőtteknek szóló mesét hallanánk. Egy nagy méretű, négyzetes kép előtt állunk, magassága és szélessége ugyanaz. Falemezre készült a festmény. A kép középpontjában egy férfi ül, őt vesszük észre először. Egy kárpitozott széken foglal helyet, melynek íves, fából készült lábai vannak, magas támlája és párnáját piros szövet borítja. A férfi ülő alakja függőlegesen kitölti a képet: barna bőrcipőbe bújtatott lábfejét elvágja a kép alsó széle, a kalapja pedig majdnem eléri a kép felső szélét.

Egy férfi ül velünk szemben ezen a széken. Ránk néz, legalábbis felénk, fején kék színű kalap, ami olyan, mint egy hajóskapitány-kalapja. Arca hosszúkás, sima, álla hegyes, állkapcsa határozott, erős. Orra szabályos, szája keskeny és kicsi. Szemei laposak, tekintete fáradt, talán unott. Szemei barnák, szemöldöke keskeny. Füle nagy, haját takarja a hajóskapitány kalapja. Testalkata erőteljes, zömök, bár magasságát nem tudjuk, hiszen ül. Vállai csapottak, egy galléros, narancssárga, rövid ujjú póló van rajta. Karjait összefűzi maga előtt, kicsit védekezően. Barna rövidnadrágban ül, alsó lábszárát egészen térdig felhúzott fehér zokni takarja.

A férfitól jobbra, a kép bal szélén egy róka áll. És ha azt mondjuk, hogy áll, akkor azt szó szerint értjük: hátsó két lábán, nekünk háttal, kicsit féloldalasan áll, és a férfit nézi. Pont olyan magas, hogy majdnem egy magasságban van a feje a férfiéval. A tarkóját látjuk, tekintetét a férfi arcába fúrja. Egy katonai (talán tábornoki) egyenruhát visel, vagyis csak egy kabátot, melynek vállára és gallérjára katonai rangjelzéseket varrtak. A hátul felvágott kabátból kilóg a róka lompos farka. Kezeit, vagyis mellső lábait a háta mögött kulcsolja össze, jobb kezében egy videókazettát tart. Ez egy régi VHS-kazetta (a VHS magyarul otthoni videórendszert jelent), amire a mai fiatalok már nem emlékeznek, de a nyolcvanas években, amikor ez a kép is készült, a filmeket otthon vagy tévében lehetett látni, vagy felvételről, ezeket a felvételeket pedig videókazettákon tárolták és terjesztették. A VHS-kazetta egy könyvméretű fekete, műanyag doboz, benne két fehér orsóval. Az egyikre mágnesszalag van feltekerve, és a lejátszás során egyik orsóról fut át a szalag a másikra.

A férfi bal oldalán, nekünk jobbra, egy ördögszerű lény áll, szintén állathoz hasonlatos testtel, szintén emberszerűen a lábain, mint a róka vele szemben, de ez a vörös testű, arctalan lény, akinek szája helyett mintha csőre lenne, ráadásul feje mindkét oldalán, egyik nagyra nyitott csőréből pedig sárga kígyónyelv nyúlik ki. Ez a háromlábú lény két mellső végtagjával egy kormánykereket fog, ami egy hatalmas piros teáskannából nőtt ki. Ez a teáskanna, mely nagyobb, mint az emberi figura feje, egy háromszögletű kis asztalkán ül. Ennek az asztalkának van egy alsó polca is, ezen a polcon, a teáskanna alatt egy videómagnó van, mellyel azt a videókazettát lehetne lejátszani, ami a róka kezében van.

A padló a figurák alatt vörös színű, melyre a szék és az asztal alatt egy színes, vörös alapon sárga és kék mintás szőnyeget terítettek. A távolban hegyek, melyek kékben, zöldben és barnában csúcsosodnak, mintha egy vadul hullámzó tengeri vihar lenne. Komorak és távoliak ezek a hegyek, az előttünk meghúzódó pokolian vörös térben játszódó jelenet mintha csak lebegne a hegyektől körülölelt térben.

A kép címe (Nézzük, mi újság a világban) vajon a festő kérdése? Vagy a kép egyik szereplőjének a gondolata? Vajon a kérdésre a válasz, hogy mi újság a világban, a videókazettán van? Megnézték már? Meg fogják nézni? A kép 1989-ben készült, a rendszerváltás idején, így ekkoriban tényleg húsbavágó volt ez a mondat, egy betonfalon innen és túl is.

A következő videó 2013-ban készült, egy portré a művészről, melyben ő maga is beszél magáról és a műveiről:

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.

Narráció 18

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Méhes László: Langyos víz I.
1970, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/langyos-viz-i/)
farost, olaj, 60 × 80 cm

Az utolsó három narráció alkotói kortársaink, akikkel szinte bármikor és bárhol találkozhatnánk. Ezeket a műveket a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményéből válogattuk.

Méhes László 1944-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványa volt, akinek Riviéra című festményét már bemutattuk egy korábbi narrációban. Méhes pályája elején álomszerű, varázslatos képeket festett. Kidolgozott egy új grafikai eljárást is, melynek segítségével fényképszerű tárgylenyomatokat hozott létre, ezt az eljárást pedig monopol typiának hívta (szójáték, ami utal a fémlemezre készült festmény lenyomatára, aminek monotípia a neve). Nehezen indul a karrierje itthon, sok helyről visszautasították. Részt vett az IPARTERV kiállításain. Az 1969-es IPARTERV-kiállításon a Hétköznap című ceruzarajzával szerepelt, melyet a közönség első látásra fotónak gondolt. Ez lett a magyar hiperrealista festészet első alkotása. A hiperrealizmus a valóság apró részleteit is hűen vagy akár felnagyítva ábrázoló képzőművészeti irányzat, melynek elnevezése arra utal, hogy ennyire részletesen a valóságban talán nem is lehet látni az ábrázolt tárgyat.

A Hétköznap című képet a hatvanas-hetvenes évek fordulóján csak a szakma képviselői értették meg. Ezután készült el a Langyos víz sorozat, mely felhívta a figyelmet a kispolgári elkényelmesedésre és tespedtségre, miközben megmosolyogta azt. Azonnal feltűnést keltettek képei különös humorukkal, melyet a címadás is erősített, s ez a sorozat a nagyközönség körében is ismertté tette.

A sorozat egy hajdúszoboszlói levelezőlapból indult, amit a művész talált. Első látásra megragadta a fürdőben készült kép, később maga is odautazott és vásárolt még párat belőle. A festés során a fotók hibáit elnagyolta, a félrenyomott színeket eltúlozta, hogy ezekre a nyomtatási hibákra is felhívja a figyelmet a mesterien kidolgozott festményen.

Méhes szavaival: “Emlékművet állítok az élet egy pillanatának.”

A festészettel párhuzamosan performanszokra is vállalkozott. A performansz alapvetően előadást jelent, a képzőművészetben viszont arra használjuk, amikor a művész saját testét, vagy személyiségét, esetleg annak közvetlen környezetét használja témaként és kifejezési eszközként, művét pedig élőben mutatja be.

A hetvenes években egy útja során átutazott Párizson, ami lenyűgözte őt. Ezután több kiállításon is szerepelt Franciaországban, itt vált később nyilvánvalóvá, hogy Méhes távol a nyugati világtól is pont úgy fejlődött művészileg, mintha annak középpontjában lett volna. Nemzetközi hírnevet szerzett, majd 1979-ben Franciaországba emigrált, azóta egy, a fővároshoz közeli kisvárosban él, ahol 1992-ben művészeti iskolát alapított és vezet azóta is.

Ha a képet akként szemléljük, ami, és nem tesszük mellé az értelmezéseket, akkor pontosan olyan, mintha egy óriásira nagyított fényképet tartanánk az óriási kezünkben. A kép címe: Langyos víz I. A számbeli jelzés azt mutatja, hogy egy sorozat része a kép.

Egy fürdőbeli jelenetet látunk. Férfiak és nők merülnek el mellkasuk közepéig a vízben, amiről gondolhatnánk, hogy talán ilyen mély, de az alakok között, hátul, áll egy férfi, akinek combja közepéig ér a víz, tehát ebből következtetünk arra is, hogy a többség a vízben üldögél. Összesen 22 emberről beszélünk, férfiak és nők vegyesen, fiatalok, középkorúak, talán csak 1-2 tűnik ebből a távolságból idősebbnek. Szinte mindannyian ránk néznek, aki a képet készítette vagy aki a képet nézi. Három fej fordul csak hátrafelé, ők mindannyian nők.

Legközelebb hozzánk, a kép középpontjában egy férfi ül a vízben. Hatvan év körüli, erősen ritkuló hajjal, magas homlokkal, maradék haját hátrafésülve hordja. Nagy fülei vannak, de csak a jobb fülét látjuk, mivel arcát kissé elfordítja. Szemeit összehúzza, éles ránc jelenik meg a két szeme között, kicsit szúrósan is néz emiatt. Orra kicsi, arca sima, szája telt. Testalkata erős, kicsit telt, tokáját árnyék rejti előlünk. Mellszőrzete nincs, de mellkasa félig már a vízben van.

Mellette egy nagydarab hölgy, körülbelül akkora, mint a férfi. Lehetne akár az előbb bemutatott férfi felesége is, kora ennek megfelelően ötvenes, sötét haja féloldalasan elválasztva, hátul összefogva. Magas a homloka, keskeny az orra, apró, közel ülő szemei vannak, amikkel kedvesen néz ránk, barátságosan. Keskeny szája kis mosolyra is húzódik, arcán kevés ránc. Ő is nagydarab, telt idomú hölgy, bár melle alatt van a víz tükre, viszont mivel felnéz ránk, ezért tokája meggyűrődik az álla alatt, tekintélyes kebleit pedig egy sötét színű fürdőruha takarja, aminek keskeny pántjai vannak.

A páros mellett még egy hölgy van elől, hozzánk közel. Korát vizsgálva ő is ötvenesnek tűnik, kontyba kötött sötét haját egy fehér pánttal fogja hátra. Arca kicsit megviselt, kicsit hunyorog, de mosolyog is közben. Keskeny száját összezárja, mosolya udvarias, de őszinte. Orra arányos, sötét szemei kutatóan néznek ránk. Őt is a melléig takarja a fürdővíz, sötét egyrészes fürdőruha van rajta. Bal keze kiemelkedik a vízből, ebben vastag keretes szemüvegét tartja, hogy az ne merüljön el.

Mögöttük még nők és férfiak, nagyjából egyenlő arányban. A frizurákban és a fürdőruhákban a hatvanas és hetvenes évek divatját fedezhetjük fel: göndörített, magasra tornyozott hajak, egyszerű napszemüvegek, széles fürdőnadrágok. Mindenki felénk néz, mintha éppen elkiáltottuk volna magunkat, hogy: Csííííz! De senki nem mondja utánunk, csak mosolyognak, kedvesen és zavartan, van, aki örül annak, hogy megörökítették a fürdőzését, van, aki tolakodásnak veszi. A víz lágyan fodrozódik az alakok körül.
Mivel a kép fekete-fehér, nem tudjuk meg, milyen színűek a ruhák, az emberek, a vízben tükröződő fények, pont olyan, mint egy óriásira előhívott régi, itt-ott megsárgult fénykép lenne, amin nincs egyéb, mint napsütés, szélcsend és csendesen üldögélő emberek a langyos vízben.

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.

Májusi klubnap tapintható festményekkel

 

Május 25-én megtartottuk havi klubnapunkat, melynek vendégei Romanek Inka art-díjas festőművész és lánya, Taskovics Adél voltak.

Inka megosztotta velünk gondolatait, beszélt életének meghatározó szakaszairól, munkásságáról, elmondta, számára mit jelent a festészet, mi volt az a pont az életében, ami által komolyabban elkezdett foglalkozni vele.

Festményeinek különlegessége és egyedisége abban rejlik, hogy látássérült emberek számára is láthatóvá válik a kitapintható domborműves formák által. Néhány alkotását el is hozta nekünk, így élőben is megcsodálhattuk azokat.

Klubtagjaink könnyes szemmel hallgatták Inka és Adél megrendítő történeteit, de egyúttal erőt, reményt és hitet is kaphattak arra, hogy akarattal, kitartással milyen csodás dolgokat lehet véghezvinni.

Adél az édesanyjához fűződő kapcsolatáról mesélt, és néhány humoros történetet is felidézett életükből.

A délután folyamán klubunk fennállásának 6. évfordulójáról is megemlékeztünk, valamint néhány közérdekű információ is elhangzott a jövőt illetően.

Az eseményről készült képek és videók az alábbi linkeken megtekinthetőek:

Képek
1. videó
2. videó
3. videó

Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
XVIII. kerületi közösségi civilszervezők

Szobornéző séta Kispesten

Októberre egy őszi sétát szerveztünk a kerületben. Mohay Orsolya művészettörténész a Nagy Balogh János emléktáblát, a Nagy Balogh szobrot és a Hősi emlékművet mutatta be (narrálta) a kispesti lámpás klubnak.

A kispesti kirándulócsapat az egyik kispesti utcán

Sétánk szorosan kapcsolódott Nagy Balogh János festőművészhez, aki édesanyjával az 1900-as évek elejétől élt Kispesten az Ady Endre út 43-ban. Janzer Frigyes szobrászművész relief jellegű plasztikus alkotása emlékezet erre, mely Nagy Balogh portréját mutatja be, egy önarcképe alapján (1971). Nagy Balogh János azért is fontos a Kispesten élők számára, mert híres kubikus képein a Wekerle-telep építésének mozzanatait mutatja be. A nagyszabású építkezés olyannyira lázba hozta, hogy, Ács Tivadar újságíró szerint egy hatalmas méretű pannó (fára festett nagyméretű táblakép, festmény) elkészítésére készült. A pannó ugyan nem készülhetett el, de számos, a munkások kemény munkáját bemutató kubista festményt készített.

Ezért állt eredetileg, sétánk második „szereplője”, Nagy Balogh János teljes alakos szobra, a Wekerle-telep főterén. A kőből formázott, ülő alak már nem a reményekkel teli Nagy Baloghot mutatja be. Martsa István 1975-ben felállított szobra (Nagy Balogh születésének 100. évfordulójára) most az Ady Endre úton, a Templom téren várja közönségét, a Nagy Balogh János Kiállítóterem szomszédságában. Nagy Balogh János az I. Világháború során végzetes lövést kapott jobb karjába. Ugyan barátja és alkotótársa, Muszély Ágoston biztatására megpróbálta megtanulni bal kezének használatát, de ez nem sikerült. Martsa már ezt a fejében élő, szemlélődni kényszerülő Nagy Baloghot mutatja be. Palettája az ölében pihen, a teste mellett mereven combjához szorított jobb karja élettelenségről árulkodik.

A kispesti klubtagok egy szobor előtt állnak

Nagy Balogh 1919-ben bekövetkezett tragikus és hirtelen halála döbbentette rá a nagyközönséget, hogy kit is veszített el, anélkül, hogy alkalma lett volna megismerni. A Szépművészeti Múzeum kiállítást szervezett munkássága bemutatására, és rengeteg közéleti személyiség, írók, költők, művészek írtak, emlékeztek meg róla.

Kispesten Hybl József szobrászművész, több kispesti alkotóval összefogva megalapítja 1922-ben a Nagy Balogh János Képzőművészeti Kört, mely emlékét hivatott ápolni, abban az értelemben is, hogy meg nem alkuvó személyiségét, művészi alázatát is követni akarták.

Így lett harmadik állomásunk a Templom tér túloldalán Hybl József bronzból készült Hősi emlékműve. A szoborcsoportot 1928-ban állították fel, a szobor talapzatán az I. Világháborúban elesett kispesti katonák nevével. Maga az emlékmű 2-2,5 méteres, talapzatán három, ember nagyságú szobor áll. Középen Hungária alakjával, aki az ég felé nyújtja jobb karját, melyben kardot tart. Balján egy összeroskadó, sebesült magyar katona, jobbján pedig egy síró, gyermekét a hazának felajánló anya. A talapzaton ábécé-sorrendben 717, a világháború kispesti áldozatainak neve olvasható. Alatta nagybetűkkel csak két szó: “A HAZÁÉRT” Az emlékmű részét képezi még a talapzaton elhelyezett virágtartó.

A kirándulócsoport a cukrászdában ül több asztalnál

Sétánk utolsó állomása az Édeském Cukrászda volt, ahol egy szelet süti mellett megbeszéltük, hogy tavasszal folytatjuk a sétát, és újabb kerületi szobrokat nézünk meg.

Köszönjük Mohay Orsolyának, hogy velünk tartott. hogy a szobrokról, az alkotókról és Nagy Balogh János életértől mesélt, mert ezáltal környezetünket is jobban megismertük!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők

Miskolczi Emese kiállítása

 MISKOLCZI Emese Vonóshangszeren játszom, 2015

MISKOLCZI Emese Vonóshangszeren játszom, 2015

A felvételeket egymásra vágja áttűnésben úgy, hogy külön-külön senkit sem lehet felismerni, hiszen minden egyéni vonás eltűnik az egymásra montírozott szekvenciákban, ám előtűnik egy új arc, amely egyszerre mindenkié. A közös vonások felerősödnek. A folyamatban nincs manipuláció, a megközelítés dokumentum jellegű marad. Ugyanígy csengenek össze mintegy kórusként a mondatok is.

Az alkotás maga csoportkép és egyéni portré különös mixtúrája, amely a vetítővásznon egyedi vonásokból, társas jellemzőkből és a bemozdulások rebbenő kontúrjaiból szőtt vibráló, beszélő sziluettként jelenik meg.

MISKOLCZI Emese Kiásom a sírját, 2016

MISKOLCZI Emese Kiásom a sírját, 2016

Je suis un pêcheur (Halász vagyok) – mondja a 11 halász, Je donne des soins (Betegeket ápolok) – mondja a 11 nővér, Díszleteket festek – mondják a Magyar Állami Operaház díszletfestői, Fúvós hangszeren játszom, – mondják a fúvósok, Muzeológus vagyok a Kiscelli Múzeumban – mondjuk mi muzeológusok, s valóban, a mozgóképeken ők és mi mind, önazonosságunkat és közösségüket egyaránt reprezentáljuk.

E különös portrék vizuális előzményeit a tudománytörténet az 1880-as években működő angol statisztikus, Francis Galton nevéhez köti. Galton a „kompozit fotográfiának” nevezett módszertől adott társadalmi csoportok közös antropológiai jellemzőinek megtalálását, esszenciális megragadását várta. Sigmund Freud az Álomfejtésben mint ideáltípusok megismerésére szolgáló metaforákat méltatta az ilyesfajta képeket, s maga is beszámolt több szereplőt vizuálisan egybemosó álmairól.

MISKOLCZI Emese A Kiscelli Múzeumban dolgozom, 2016

MISKOLCZI Emese A Kiscelli Múzeumban dolgozom, 2016

A végső soron tudományos zsákutcának bizonyuló – a szociáldarwinista elméletek szellemi környezetében is használt – metódus nyomait néhány nagy fotográfiai életmű őrzi. Az amerikai Lewis Hine (1874–1940) mellett Arthur Batut (1848–1918) − az első sárkányrepülőről készített légi felvételeiről is nevezetes francia fotográfus − foglalkozott elmélyülten ezzel a művészi technikával.

A Fővárosi Képtár tárlatán a művész legújabb, francia és magyar csoportokról, többek között zenészekről, táncosokról, ápolónőkről, gyengénlátókról, sírásókról, vasúti forgalmistákról készült keresztreferenciális videómunkáit állítjuk ki.

Egy kisebb kabinetben kitérünk a kompozit fotográfia sokrétű történeti kontextusára, így az eredetileg az életkörülmények jobbítását és a társadalmi tervezhetőséget célul tűző eugenikára is, amely a 19. század második felében Európa-szerte népszerű szociális reformmozgalomból a 20. században fajelméletek igazolására használt, eredeti ethoszából kiforgatott nézetrendszerré torzult.

Forrás: fovarosikeptar.hu

Narrált festmény – Gustav Klimt: A csók

Kép forrása: blog.arthistoryabroad.com

Kép forrása: blog.arthistoryabroad.com

A hölgy metszett, porcelánbabáéra emlékeztető vonásait és a hajába tűzdelt virágokat látva mégsem lepődünk meg a címen, a szecessziós környezetben a csók többletjelentéssel színesedik, akár a festmény maga. Válltól lefelé a két szereplő teste nem látszik, mintha puha paplan, takaró ölelné őket körbe, talán szerelmük allegóriája. Ez a paplan arany alapon színes, mintás. A férfi oldalán maszkulin formák jelennek meg, fekete-fehér téglalapok, egyenesek, a nőén pedig örvénylő csigavonalak, középen kis ponttal. Szerelmese felé közeledve ezek az pici örvények egyre színesebbek, mintha virágba borulnának. Alsó lábszára kilátszik a takaró alól, bokáján apró-levelű, aranysárga futónövény szalad lefelé, egy gombostűfejnyi színes virágok pöttyözte mezőre, ami fölött mintha lebegne a pár.
Az egész jelenet nagyon álomszerű.

 

„Vagyok 2016”

kép
A találkozó időpontja: 2016. április 23. 9:00 – 17:00.
A találkozó helyszíne: ALCOA KÖFÉM Oktatási és Közművelődési Klubház
(8000. Székesfehérvár, Verseci u. 1-15.)

Szeretnénk, ha idén is sokan eljönnének, ezért kérjük, hogy a nevezési lapot kitöltve minél előbb juttassák el nekünk az alábbi elérhetőségek egyikére:

Az április 23-i program:
9:00 Képzőművészeti kiállítás megnyitása
9:30-15:00 Ki-Mit-Tud
16:00 Eredményhirdetés
17:00 Gála

A programból látszik, idén minden egy helyen és egy napon kerül megrendezésre. Ugyan úgy, mint eddig, most is szakavatott zsűri értékeli a képzőművészeti alkotásokat, és neves színészek bírálják a produkciókat.
Ez a kilencedik VAGYOK rendezvényünk, melyet Önökkel, Veletek együtt szeretnénk megünnepelni. Kérünk minden kedves nevezőt és kísérőt, hogy az eredményhirdetésre és az azt követő gála műsorra is maradjon.

A nevezési lapokat 2016. március 31-ig kérjük megküldeni.
A kiállítási tárgyakat 2016. április 20-ig kérjük eljuttatni.

A rendezvénnyel kapcsolatban az alábbi elérhetőségeken kaphatnak felvilágosítást: vagyokrendezvény@gmail.com

http://www.lions.hu/

Mindenkit sok szeretettel várunk!
Székesfehérvár, 2016. január 13.
Lions barátsággal a Székesfehérvári Első Lions Club

” A szabadságban és az intelligenciában rejlik nemzetünk biztonsága.”