Meghívó a Rendőrmúzeumba

Mindenkit örömmel tájékoztatunk arról, hogy a következő klub programunk alkalmával a Rendőrmúzeumot látogatjuk meg! A rendezvény alkalmával egy nagyszerű tárlatvezetést is kapunk.

Helyszín: 1087 Budapest, Mosonyi u. 5.

Találkozó 2018.09.28.-án 13.30.-13.45. között a Keleti pályaudvarnál, a 24.-es villamos végállomásánál.

Onnan együtt megyünk a Rendőrmúzeumba, kérlek titeket legyetek pontosak!

Visszajelzésedet várjuk 2018.09.24.-ig

Mobil: +36-30-576-9185
Email: lampas.kobanya@gmail.com

Samu Attila
közösségi civilszervező

A képen a rendőrmúzeum bejárata látható

WBU kérdőív – Időskorú látássérültek

A Vakok Világszövetségének Időskorúkkal Kapcsolatos Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága felmérést készít az időskorú látássérültek és a nemzeti tagszervezetek között az időskorú látássérültek minél szélesebb körű bevonása és társadalmi szerepvállalásuk erősítése érdekében. Ennek keretében érkezett az MVGYOSZ-hez a kérés, hogy minél több magyarországi időskorú látássérülthöz juttassuk el a mellékelt kérdőívet.

A kérdőív innen tölthető le:  Idoskoru latasserultek – WBU kerdoiv 2018.05.14

Kérjük, hogy minél többen töltsék ki a mellékelt kérdőívet és küldjék meg charles.mossop@cnib.ca részére.

Bár a kérdőív eredetileg angol nyelvű, az MVGYOSZ készséggel vállalja a magyar nyelven megválaszolt kérdőívek továbbítását a WBU részére. Amennyiben a magyar nyelvre lefordított kérdéseket kívánják megválaszolni, kérjük azt, az international@mvgyosz.hu címre megküldeni, legkésőbb 2018. június 25-ig.

A képen egy kérdőív látható, ceruzával

A kép forrása: http://www.vizontogyogyszertar.com/

Akadálymentes tárlatvezetés Ferencvárosban

A ferencvárosi Lámpás Klub a felkereste a kerület helytörténeti tárlatát, ahol egy akadálymentes tárlatvezetést szerveztek a részükre. Erről készített egy tudósítást az M1 Esély című műsorának a stábja, amit most megtekinthetünk itt is.

Múlt-Kor

A zuglói Lámpás klub lelkes kis csapata egy nem mindennapi időutazáson vett részt 2018. február 23-án délután. Utunk a Magyar Nemzeti Múzeumba (1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.) vezetett, ahol a Középkori Magyarország kiállítást nézhettük meg. Tárlatvezetőink Bittera Éva és kolléganője Lilla voltak segítségünkre. Éva beszélt a középkorról Lilla pedig a tapintható tárgyakat mutatta be és adta körbe nekünk.

A látógatócsoport néhány tagja egy kiállítási tárgyat tapint

Ez a kiállítás a Magyar Királyság fénykorát mutatja be, Szent István uralkodásától az ország három részre szakadásáig. Az Árpád-kor az államalapítástól 1000-től egészen 1301-ig, az Árpád-ház férfiágának kihalásáig tartott, mindaddig az uralkodók Árpád nagyfejedelem leszármazottai közül kerültek ki. A korszak I. István koronázásával kezdődött, és III. András halálával zárult, és 23 király 301 évig tartó uralmát jelenti. Ebben a korszakban sorra alakultak az egyházak és az ország védelmére a lovagrendek.

A lovagok viseletét, harci eszközeit, a korabeli ruhaviseletet, és néhány használati tárgyat ismerhettünk, tapinthattunk meg. Megismerhettük Sárkányölő Szent György legendáját is, és hallottunk történeteket a középkor vendégszokásairól is. A legérdekesebb, hogyha valakit vendégségbe hívtak az evőeszközt saját magának kellett vinnie, csak tányért kapott a vendéglátójától.

A látogatócsoport látható egy tárló előtt

Csoportunk tagjaival egyetértve egy nagyon különleges és érdekes múltidéző kiállításon vettünk részt, amit két tárlatvezetőnk Éva és Lilla tettek felejthetetlenné.

Mivel a középkor itt még nem ért véget, ezért megbeszéltük, hogy egy másik alkalommal folytatjuk az időutazást.

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők

Látogatás a Semmelweis Múzeumban

2018. február végén a híres Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban tettünk látogatást. E nap alkalmával nagyon sok hasznos dolgot, információt kaphattunk a régi orvoslás és gyógyítás módszereiről, eljárásairól.

A mai ember számára talán elképzelhetetlen dolog lenne, hogy mi történne, ha ebben a régmúlt időben élne, és ha ne adj, Isten orvoshoz kellene mennie. A kiállítás a nyugati medicina történetét mutatja be. Megtudhattuk hogyan zajlott le például egy szülés, egy fogászati kezelés.

Egy régi fogorvosi rendelő felszerelései láthatóak a képen

Mindezeket eszközökkel és képekkel szemléltették és pár tárgyat még meg is foghattunk. Ilyen volt egy megoperált koponya, melyre 50 forintos pénzérmét ragasztottak, így szemléltetve miként fejlődik ki a nyílás helyén új csontszövet egy beültetett ezüst lemez hatására.

Ami még számunka érdekes volt az egy fogászati fúrógép, amit lábbal hajtott a fogorvos. Találkozhattunk régi orvosi eszközökkel, berendezésekkel, még magzateltávolító kanállal is.

Semmelweis Ignác munkásságáról is szó volt, egyetemista éveitől kezdve egészen az orvossá válásáig. Különböző történeteket hallhattunk az egyiptomitól egészen az újkorig mikor milyen gyógymódokat alkalmaztak, milyen orvoslási mód szerint jártak el.

A látogatók közül kettő egy Semmelweis-festmény előtt állnak

Emlékszobájában festményeket, régi könyveket, dokumentumokat láthattunk.

Köszönjük tárlatvezetőnknek az előadását, aki mindezt elmesélte, megismertette velünk a magyar tudományos orvoslás kezdetét, nagyon tartalmas volt!

Juhos Róbert
közösségi civilszervező

Rendőrmúzeumban voltunk

A 2018. február 20-án tartott tárlatvezetés a rendőr múzeumban kellemes hangulatban zajlott.

A képen a látogatócsoport ül a múzeum egyik termében

Daka Béla rendkívül érthetően és színesen vezetett körbe bennünket. A tagok akik velünk voltak, már korábban jártak itt, de annyira tetszett nekik, hogy úgy érezték el kell jönniük újra. A múzeum sok mindent elénk tárt, különböző történeteket ismerhettünk meg. A régi és az új rendőrségi módszereibe , munkájába betekintést nyertünk.

A látogatócsopport az egyik kiállítóteremben áll

Kezünkbe vehettük és felpróbálhattuk a Zrínyi sisakot, különböző gumibotokat, a bilincset is kipróbálhattuk és a golyóálló mellényt is.

Gazdag élményben volt részünk. Másoknak is ajánlom ezt a programot.

Háry Anikó és Lenkainé Vajda Viktória
közösségi civilszervezők

Ferencváros helytörténete

Szeretettel várunk mindenkit március 13-án kedden a Ráday utca 18. lévő Helytörténeti Múzeumba, ahol 14 órától egy tárlatvezetés segítségével megismerhetjük Ferencváros történetét. A tárlatvezetés során sok tárgyat meg is foghatunk Reméljük, hogy felkeltettük érdeklődésedet!

Találkozó fél 2-kor a Ráday utca és az Erkel utca sarkánál.

Kérjük, hogy március 10-ig jelezd részvételi szándékodat az alábbi elérhetőségeken:
Email: lampas.ferencvaros@gmail.com
Telefon: 0630 186 6321

Háry Anikó és Lenkainé Vajda Viktória
közösségi civilszervezők

 

Postamúzeumban jártunk

Régi tervünk volt eljutni a Postamúzeumba és szerencsénkre a hideg, havas idő, pont megfelelő alkalom volt egy beltéri kikapcsolódásra. A tárlatvezető nagy örömmel fogadott minket, mi pedig kíváncsian vártuk, hogy mivel fog minket meglepni.

Egy bélyegárusító automata előtt állunk, ahonnan 10 fillérért lehetett bélyegeket vásárolni

Az első teremben elmondta, hogy a magyar nyelvű, magyar szimbólumokat használó Posta a kiegyezéssel jött létre. Az addig sárga és fekete színeket használó postai hivatalok elkezdték használni a nemzeti trikolór színeit. Ennek egyik jele a levélgyűjtő ládák piros, fehér és zöld színei, melyek a mai napig megmaradtak.

egy császári postaláda látható, a sárga és a fekete az uralkodó szín a magyar posta magyarosított postaládája, piros, fehér és zöld színekkel

 

A második teremben a különleges postai eszközöket ismerhettük meg. Láthattunk nagyon összetett elven működő távírógépeket, a postások útvonalának az optimalizálására használt régi lépésszámlálót és az első légiposta működését is megismerhettük, melyhez repülő és ejtőernyős zsák is tartozott. Ugyanott láthattunk régi utcai telefonkészülékeket is, melyeken emlékeztették a készülékhasználót arra, hogy a telefonfülke előtt sorban állnak, ezért ne beszéljen sokat.

Egy ejtőernyős postazsák, melyben leveleket dobtak le repülőről a földre

A harmadik teremben a postai szállítás eszközeit ismerhettük meg, melyek közül az egyik levélgyűjtő autót ki is próbálhattuk.

A negyedik terem a postai biztonságé volt. Páncélládákat ismerhettünk meg, valamint a magyar fejlesztésű amerikai lakatot is, melyet mindenki kipróbálhatott. Ugyanott láthattuk a titkos levelek pecsétjeit is és megtudtuk, hogy a Posta soha nem használt öt pecsétnél többet, vagyis a hétpecsétes titok nem postai fogalom.

Az ötödik teremben kipróbálhattuk a morze-távírót, a csőpostát és a telefonközpontok működését. Kapcsolhattunk hívásokat, le is hallgathattuk két beszélgető cseverészését, valamint megnézhettük a távírógép működését. Egy díszes vitrinben megismerhettük Ferenc József és IV. Károly személyes telefonkészülékeit is.

Egy telefonközpontot próbálhattunk ki, összekapcsolva két telefonállomást

A hatodik teremben a rádiózás állt a központban, ahol egy filmvetítéssel segítettek minket a csepeli adótorony megismerésében, mely kora legmagasabb emberi építményeinek egyike volt. Nagyon sok érdekes dolgot megtudhattunk a toronyról és a tetején lévő villámhárítótól.

Az utolsó részen levélgyűjtő ládákat és speciális térképekben merülhettünk el. Láthattuk azt is, hogy a nagy történelmi változások idején is a Posta mindig megpróbált ugyanaz maradni a szimbólumaiban.

A program elején éreztük, hogy sok izgalom vár minket, de azt nem is gondoltuk, hogy ennyire interaktív és információkban gazdag élménysorozatban lesz részünk. A látogatás alatt meghívást kaptunk az októberi dísztávirat-kiállításra, ahol hasonlóan izgalmas látogatásra számítunk.

Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők

Újpestiek a múltban!

A délelőtti hóesésben indultunk tagjainkkal, egy jó kis program reményében, a Sziklakórház felé.

A képen az újpesti csoport látható a bejárat előtt

Egy szerencsés számú (13) létszámmal érkeztünk meg, a helyszínre. Az előtérben, árusítással egybekötött kiállítás várt bennünket. Míg a túravezetőre vártunk, mindenki kedvére vásárolhatott.

A sziklakórház múltjáról láthattunk, egy kis rövidfilmet, és ezzel elindult a program. Megkezdtük a 10-15 méter mélyen fekvő járatrendszer felfedezését. Rémisztő volt, a 60-70 éves eredeti környezetben bejárni (az előkészítőket, betegfelvevő, kórtermek, és műtő helyiségeket) melyeknek hatását szinte élőnek tűnő viaszfigurákkal helyettesítették.

A Sziklakórház bejáratánál láthatjuk az újpesti látogatók egy részét

Meghatódva hallgattuk, a túravezetőnk történeteit, a régmúlt (sokunk számára elevenen élő) eseményekről. Ezt követően átléptünk az atomháborúzás korába. Láthattuk ( Hirosima, és Nagaszaki) ellen elkövetett atomtámadás következményeit. Ennek hatására kezdték el építeni a sziklakórházzal egybekötött atombunkert.

Félelmetes volt látni, a hatalmas (áramfejlesztőt, légszűrőket) melyek biztosították volna az elektromos áramot, és a tiszta levegőt. Sokáig hatása alatt voltunk a látottaknak. Köszönet, a fantasztikus tárlatvezetésnek!

Kulman Erika és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők

Miért is szeretnek az újpesti látássérültek a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeumba Járni?

A válasz egyszerű. Mert a múzeum dolgozói figyelmesek, és felkészültek, a látássérültek fogadására. Természetesen nekünk ezek a tények, fontosak, de a látni, és hallani valókért megyünk ebbe a múzeumba is.

A klubtagok a múzeum bejárata előtt állnak

A ruhatártól elfordulva, már a földszinten elindult képzeletbeli utunk a régmúlt Kínába. Kedves idegenvezetőnk, Kardos Tatyana elmondta, a kezében tartva egy valódi kínai teásdobozt, tele valódi kínai zöld teafűvel, hogy valamikor nagyon régen még a tea Kínában fizetőeszköz volt. Teatéglákkal fizettek az emberek.

A klubtagok a múzeum egyik kiállítótermében hallgatják a tárlatvezetést

A lépcső tetejére érve, megérkeztünk az ősi -keleti világba. Kisérőnk jóvoltából nagyon sok keleti tárgyakat (műtárgyak, brokát, selyem kelmék, pici táska, bébi brokát kabátkák, szerencse lánc, és még sok érdekességet) foghattunk kezünkbe, és tapogathattunk végig. Felnőtt selyem, és brokát ruhákat is próbálhattunk. Valamint bepillanthattunk a kínai metropolisz világába, másrészt hogy a magyarországi művészetben a keleti hatások bemutatásával megjelenítse az eddig kevéssé vagy egyáltalán nem kutatott területeket.

Nagyon érdekes kirándulást tettünk ezen a délelőttön.

Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők

Móra Ferenc Múzeum: Láthatatlan – elődeink tárgyai a sötétből

Egy, mondhatni szokványos tapintható kiállításra számítottam szokatlan tárgyakkal és narrációval, de sokkal többet kaptam. A tárlat akadálymentesítési munkálatait Bacsa Erika audionarrátor végezte, aki a Szegedi Nemzeti Színházban számos előadást is elérhetővé tett már látássérült színházkedvelők számára. Egyesületi tagjaink körében is ismerős lehet a neve, ő narrálta ugyanis a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban, a FSZK (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.) szervezésében tavaly megvalósult akadálymentes tárlatot, ahova több Lámpásklub résztvevői is ellátogattak velem együtt. Erika  elhivatottsága és szakmaisága már akkor is feltűnt, ahogy egy tematikus fórumon is, ahol ugyancsak találkozhattam vele, úgyhogy elhatároztam, mindenképpen elmegyek erre a kiállításra.

A múzeumpedagógiai Nívó díjra jelölt tárlat igazi különlegessége számomra nem is a tárgyakban rejlett, bár sokukkal ott találkoztam először, pláne tapintva. Ami a leginkább megfogott, az a mese volt, melyet meghallgathattunk, miután felvettük a szemtakarókat. Eleinte úgy tűnt, egy eredeti népmeséről van szó, amit Erika olvasott fel, de nem, ezt a népmesei ízű és nyelvezetű történetet a narrátor maga írta, belefoglalva azokat a 18-19. század paraszti életben hétköznapinak számító különös tárgyakat, melyekkel később tapintva is megismerkedhettünk. Remekül tudtunk azonosulni a népnyelvi fordulatokkal tűzdelt és a nagy mesemondók stílusában előadott történeten keresztül ennek a rusztikus világnak a hangulatával, még ha csak felvételről hallhattuk is a történetet. Így kezdődött a mese:

“Egyszer régen, nagyon régen, de csak kétszáz évvel ezelőtt, élt egy család valahol, egy Szeged melletti tanyán. Szép kis család voltak ők, apa, anya meg az egy szem gyermek. Az asszony szép menyecske volt leány korában, nem csoda, ha a legény egyből beleszeretett. Pedig csak ritkán látta a szemrevaló fehérnépet. Reggel, s este, mikor a kútra ment egyszerű ruhájában. Elnézegette a lányt, amint bő ujjú, fehér vászoningében, és kékfestő rokolyában igyekszik vízért a kútra, ki-kilépve papucsából. Ott kicsit megpihent, vizes kezét megtörölte hosszú kötényében, hosszú fonott copfját megigazította, vászonkendőjét szorosabbra húzta a fején, s ment tovább dolgára. Vasárnaponként is látta a templomban. Alsószoknyái felett szinte suhogott frissen keményített rokolyája, mely szorosan ölelte karcsú derekát. Nem tudta még akkor ez a legény, hogy bizony a menyecske is szemet vetett rá. Mikor a kútra ment, látta a férfit, ahogy súlyos léptekkel terelte a nyájat a legelő felé. Nem tudta nem észrevenni, hogy azt a nehéz subát, milyen keményen tartják a férfi erős vállai. Kucsmája hiába volt makacsul a homlokába nyomva, így is látszottak huncut fekete szemei, s ejj, milyen mosolygós szájat takart a férfi vaskos kisodort bajusza…”

Mikor a történet véget ért, a múzeum egyik munkatársának vezetésével végigjártuk a félkörívben elhelyezett asztalokat, a szemtakarót természetesen magunkon hagyva. Nekünk kellett kitalálni, hogy éppen milyen tárgy akadt a kezünk ügyébe, ami nem volt könnyű feladat, lévén jó néhányat látva is nehéz lett volna felismerni. Végighaladva a mese szövetének egyes részletein, először megismerkedhettünk a két fiatal, Julcsa és János ruháival, a lány kékfestő rokolyájával, ami színes háziszőttesből készült bő, ráncos szoknya, a parasztpapuccsal, és bő vászoninggel, valamint a férfi nehéz subájával, csizmájával, kalapjával is. Ezek után sok egyéb mellett kezünkbe vehettük például a dagasztóteknőt, a fejőedényt, és a mángorlófát, melyet a parasztcsaládok, de a régi városi polgárság is a ruhaneműk kisimítására használt. Volt a kezünk alatt vajköpülő, fagyalú és rokka, amivel az asszonyok a fonalat szőtték. Régi, még valóban vasból készült vasalóval is találkozhattunk, melynek felnyitható teteje fogazott és eleink még forró szénnel, parázzsal melegítették. Szedhettünk tojást szénaágyról és óriás gyöngyöket fűztünk tapintás alapján egy-egy keskeny fémsínre, már nem emlékszem pontosan, talán a számolást segítette ez a különös alkalmatosság.

A kiállítás végére érve, szemtakaró nélkül is megnézhettük a kézbe vett tárgyakat, bőven volt mire rácsodálkozni. Hasonlót éltem át, mint a Kézzelfogható Alapítvány Széchenyi Fürdőben megrendezett tapintható tárlatán. Egyrészt a tér méretei és rendezési elvei egész másnak, tágasabbnak, formátlanabbnak tűntek “vakon”, másrészt ismét arra jutottam, hogy az érintéses tapasztalat akkor válik valóban teljes értékűvé és értelmezhetővé, ha verbális kiegészítés, narráció is megsegíti, mert például egy gyönyörűen kimunkált, kézzel faragott tárgy mintázatának aprólékos részletei aligha érzékelhetők, pusztán tapintással – nekem legalábbis nehezemre esett ilyen nüansznyi részleteket kiérezni. A kiállítást mindenkinek csak ajánlani tudom, különleges utazás elődeink életébe, aki nem hiszi, járjon utána!

*Láthatatlan narráció: A csatolt képen egy régi pipa és azt hiszem, hogy egy dohányvágó látható.*

A tárlat még 2017. december 31-ig látogatható a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.

Amennyiben az írottak felkeltették az érdeklődését, az alábbi linken tovább tájékozódhat:
http://moramuzeum.hu/lathatatlan-elodeink-targyai-a-sotetb…/

Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Ha tetszett a cikk, látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol további élménybeszámolókat, programajánlókat, narrációkat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983

Múzeumi tárgyakat, emlékeket gyűjtünk

Az MVGYOSZ 2018. október 15-én lesz 100 éves. Ennek tiszteletére szeretnénk maradandóvá tenni történetünket, emléket állítani neves, vak és gyengénlátó honfitársainknak. Mindezt a centenáriumra megnyíló múzeumban fogjuk az érdeklődőknek bemutatni.

Ha tudomása van olyan vak és gyengénlátó személyről, aki munkássága alapján méltó a megemlékezésre, illetve tudomása van olyan eszközről, amely a régmúltban segített egy vak és gyengénlátó embert tanulásában, munkájában vagy a mindennapi életében, kérem, írja meg nekünk!

Örömmel fogadjuk a tárgyi felajánlásokat is: korabeli fotókat, emlékiratokat, segédeszközöket, munkaeszközöket vagy bármi mást.

Postacímünk: MVGYOSZ (Múzeum) 1146 Budapest, Hermina út 47.;
E-mail címünk: muzeum@mvgyosz.hu

A képen egy múzeum gyűjteményraktára látható

A kép forrása: http://www.birminghammuseums.org.uk