2018. március 9-én tartják a XII. Téli Paralimpia nyitóünnepségét a dél-koreai Phjongcshangban. A világ legnagyobb parasport eseményén idén három sportoló képviseli hazánkat, köztük Balogh Zsolt vak alpesi síelő és vezetője, Bocsi Bence. Most történik meg először, hogy téli Paralimpián magyar látássérült sportoló is részt vesz. A Magyar Paralimpiai csapat tagja még Lőrincz Krisztina, aki kerekesszékes sportolóként biatlonban és sífutásban áll rajthoz.
A kép forrása: csaladhalo.hu
Egy kis történelem
A Paralimpiai Játékok fogyatékos emberek részvételével rendezett nemzetközi sportversenyek az Olimpiai Játékok mintájára. Az első, akkor még nem Paralimpia néven, de ahhoz hasonló szellemben rendezett verseny 1948-ban zajlott mindössze 14 kerekesszékes férfi és nő részvételével a londoni olimpiával egyidőben. A kis íjászverseny mára az Olimpiával egyenrangúnak tekinthető világeseménnyé nőtte ki magát, például a 2008-ban Pekingben rendezett Paralimpián már 148 ország 4124 sportolója vett részt.
Hivatalosan 1960-tól rendeznek világjátékokat fogyatékos sportolók részvételével, ám ekkoriban a sportversenyek elsődleges célja még a rehabilitáció volt. A fogyatékos emberek élsportja 1992-ben kapcsolódott össze az olimpiai mozgalommal. Azóta az Olimpiával azonos helyszínen, annak zárását követő harmadik héten kezdődnek a Paralimpiai Játékok, 2012. óta pedig nem csak megrendezni, hanem reklámozni is együtt kell a két sporteseményt.
Eleinte csupán mozgássérült sportolók vettek részt a fogyatékosok világjátékain, később kapcsolódtak be a látássérültek, illetve részben az értelmi fogyatékossággal élők. A siket sportolók külön olimpiai mozgalma a Siketlimpia, az értelmi fogyatékos sportolók pedig a Speciális Olimpiai Mozgalmon belül versenyeznek, bár rendszeresen jelen vannak a Paralimpián is.
A Paralimpiák előtti időkben is voltak fogyatékossággal élő élsportolók, akik ép társaikkal versengtek az Olimpiákon. 1904-ben egy műlábas tornász volt az első, de híres magyar sportolónk, Halassy Olivér is fogyatékossággal élt, egy villamos-baleset következtében egyik lábát amputálták, ennek ellenére az épek között nyert olimpiai aranyérmet a magyar vízilabda csapat tagjaként 1932-ben és 1936-ban is. A közelmúlt leghíresebb fogyatékos sportolója, aki olimpiai kvalifikációt szerzett, Oscar Pistorius volt, aki két műlábbal ért el elképesztő eredményeket az ép sprinterek között.
A Paralimpiai sportolókat fogyatékosságuk szerint kategóriákba sorolják annak érdekében, hogy hasonló képességekkel rendelkező személyek versenyezzenek egymással. Sportáganként eltérő lehet a versenyzők osztályozása, illetve vannak sportágak, melyeket kifejezetten látás- vagy mozgássérült sportolók űznek, ilyen például a csörgőlabda vagy a boccia. Az osztályozás korábban a diagnózison alapult, ma már a megmaradt képességek mértékét veszik figyelembe a sérülés keletkezési okától függetlenül.
Paralimpia vagy Paraolimpia?
A Paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az Olimpia szavak összetételével hozták létre, és csak később módosult annak értelmezése a görög para (mellett) és az Olimpia szavak összetételére, ami az Olimpiai Játékokhoz való kapcsolódást, az azzal való hasonlóságot fejezi ki. A Paralimpia kifejezést alig harminc éve, 1988-ban használták először, a fogyatékos emberek világjátékaira korábban a Bénultak Világjátékaiként vagy a Fogyatékosok Olimpiájaként hivatkoztak.
A köznyelvben elterjedt “paraolimpia” szó legendája, hogy annak használatát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megtiltotta arra hivatkozva, hogy a fogyatékosok sportjával összefüggésben nem engedélyezik az olimpia szó használatát. Valójában hivatalosan sose nevezték a Paralimpiát paraolimpiának.
Téli Paralimpia
Téli játékokat fogyatékos sportolók számára először 1976-ban rendeztek Svédországban, ez volt az első alkalom, amikor nem csak kerekesszékes résztvevői voltak a versenyeknek. A VI. téli Paralimpiától, azaz 1998-tól kezdve a téli Paralimpiákat a nyárihoz hasonlóan a téli Olimpia évében, az azt követő harmadik héten rendezik. Idén már a XII. Téli Paralimpiára kerül sor a dél-koreai Phjongcshangban.
A fogyatékos emberek téli világjátékai sajnálatos módon még a nyári Paralimpiáknál is kevesebb figyelmet kapnak hazánkban. Magyar paralimpikon először 2002-ben Salt Lake Cityben vett részt téli Paralimpián, ő Navratyil Sándor kerekesszékes alpesi síző volt. Ezt követően 2006-ban Torinoban és 2010-ben Vancouverben is ott voltak mozgássérült alpesi sízőink, a 2014-es szocsi Paralimpiára viszont egyáltalán nem utazott magyar sportoló.
A téli Paralimpiákon egészen a közelmúltig öt sportágban versenyezhettek a látás- és mozgássérült sportolók: alpesi és északi sízés, biatlon, jéghoki és kerekesszékes curling; a lista 2018-tól egészült ki a snowboardozással.
Síversenyzés korlátok nélkül?
Az alpesi síszámok a téli Olimpia és Paralimpia leglátványosabb és legnépszerűbb sportágai, a látás- és mozgássérült versenyzők az ép sportolókhoz hasonlóan lassú és gyors számokban egyaránt összemérik teljesítményüket. A mozgássérült sízők ülő kategóriájában kerekesszékes sportolók indulnak, akik egy síbobnak vagy monosínek nevezett eszközben ülve száguldanak a pályán, míg az álló kategóriában jellemzően végtagsérüléssel vagy hiánnyal élő sportolók küzdenek meg egymással.
A kép forrása: csaladhalo.hu
A látássérült sízőket – sok más sportághoz hasonlóan – itt is három kategóriába sorolják, közös azonban ezekben, hogy minden látássérült versenyző előtt egy guide, azaz vezető halad. A B1-es, teljesen vak sportolók az alpesi sí sportágban ritkaságszámba mennek, a 2018-as téli Paralimpián a magyar Balogh Zsolt mellett mindössze egy szlovák versenyző tartozik ebbe a kategóriába. Ez viszont nem jelenti azt, hogy bármelyiküknek is garantált legalább az ezüstérem, hiszen teljesítményüket a B2-es, azaz aliglátó, valamint a B3-as, azaz gyengénlátó sportolókéval együtt értékelik egy ún. időmódosító szorzó használatával. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az időt mérő óra lassabban ketyegne, amikor B1-es versenyző halad a pályán. Erre a módosításra azért van szükség, mivel pusztán a vezető hangját és instrukcióit követve értelemszerűen lassabban tud haladni egy vak versenyző, mint a megmaradt látását a pálya és a vezetője lekövetésében is hasznosítani képes sportoló. Ezzel együtt sem ritka, hogy a B1-es versenyzők is 60-70 kilométeres sebességgel száguldanak a lejtőkön és kerülgetik a pályát alkotó kapukat.
a kép forrása: csaladhalo.hu
Zsolt vezetője, Bocsi Bence egy mikrofonon keresztül ad a rallis navigátorokéhoz hasonlóan rövid és határozott instrukciókat, melyeket Zsolt a vezető hátára erősített hangszóróból hall. A pályán való tájékozódás során nem csupán a guide által mondott szavak jelentenek számára támpontot, hanem azok hangsúlya, a hanglejtés és a hangszóróból érkező hang iránya is. A versenyző feladata, hogy a vezetője utasításait a lehető legpontosabban lekövetve haladjon ugyanazon a nyomvonalon, amit a vezetője és a pálya kijelöl számára. A guide feladata összetett, mert miközben versenytempót kell mennie a pályán, az irányítás során saját helyzetétől teljesen el kell vonatkoztatnia, vagyis nem azt kell közvetítenie, ahol éppen ő tart, hanem ami a látássérült versenyző számára következik. A látássérült versenyző és a vezető közös tevékenysége igazi csapatmunka, ami maximális összeszokottságot és kölcsönös bizalmat igényel. Ebben az esetben tehát szó szerint vehetjük, hogy Zsolt vakon bízik Bencében.
Sítáboroktól a Paralimpiáig
Zsolt vakon született, ám sose volt kérdés számára, hogy ugyanúgy élhet, mint bármely más kortársa: egyetemen tanult, dolgozik és sose szeretett sokáig egy helyben maradni. Tizenkét évesen tanult meg síelni egy svájci sítáborban, ahol már 1995-ben valóság volt az, amit Magyarországon csak majdnem húsz évvel később tapasztalhattak meg a síelni vágyó látássérültek: ott már ekkor képzett oktatók foglalkoztak a vak és gyengénlátó gyerekekkel és fiatalokkal a sípályán, az edzéseken minden tanulóra egy-egy oktató jutott. Zsolt ezután testvérével és egyetemi évfolyamtársaival járt síelni, de az évi egy-két alkalmat kevésnek találta. Számára a sízésben az élvezetet a sebesség, az adrenalin, a mozgás öröme és a friss levegő adja. Több látássérültek számára adaptált sportágat is kipróbált, végül a síelés mellett a tandemkerékpározás lett a szenvedélye.
Balogh Zsolt első magyar látássérült síversenyzőként 2011 óta méretteti meg magát a nemzetközi mezőnyben Fábián Attila edző irányításával. Bocsi Bencével 2013 óta alkotnak egy párost és szereztek 2017-ben kvalifikációt a téli Paralimpiára. A látássérült sportolók vezetői a világjátékokon ugyanolyan sportolónak számítanak, mint az általuk vezetettek, dobogós helyezés elérésekor éppúgy érmet kapnak és elismerésben részesülnek, mint a fogyatékos sportolók.
Bence is világ életében sportolt. Gyermekként megtanult síelni és kacérkodott a versenyzés gondolatával, ám ez végül nem valósult meg. A vívóteremben természetes volt számára, hogy ép társaival rendszeresen kerekesszékbe ülve együtt edzettek mozgássérült sporttársaikkal, így már kamaszként megtapasztalta az egyenlő esélyek megteremtésének fontosságát, ép és fogyatékos emberek együttműködésének természetességét. Ezek után nem kellett sokat győzködni, hogy Zsolt segítője, vezetője legyen. A pályán hatalmas koncentrációval és pontossággal irányítja a vak versenyzőt, de az edző- és versenypályán kívül is sok időt töltenek együtt, már félszavakból, hangsúlyokból is értik egymást.
Egyenlő esélyek?
A mai napig gyakran éri kritika a döntéshozókat, a médiát és a támogatókat is, amiért a Paralimpiai Játékok és a paralimpikonok még mindig nem részesülnek olyan mértékű figyelemben, támogatásban, anyagi és erkölcsi elismerésben, mint az Olimpia és az olimpikonok. Hazánkban először 2016-ban volt élő televíziós közvetítés a Paralimpiáról, az érmet nyerő paralimpikonok díjazása pedig még mindig messze elmarad az érmes olimpikonokétól. Kétségtelen ugyanakkor, hogy társadalmi érdeklődés és szemlélet terén érzékelhető a fejlődés, egyre több paralimpikonunk áll példaképként nem csak sorstársai, hanem az ép fiatalok előtt is.
A 2018-as téli Olimpiára és Paralimpiára készülő sportolók közösen tettek fogadalmat január 22-én, ami szintén a parasportolók és az őket felkészítő szakemberek növekvő elismerését jelzi. Ugyancsak a fogyatékossággal élő sportolók és segítőik elismeréseként döntött úgy az országgyűlés 2017. decemberében, hogy 2018-tól minden év február 22-én ünnepeljük a magyar parasport napját.
Zsolt teljesítménye önmagában is üzenetként szolgálhat számos látássérült vagy más fogyatékossággal élő társunknak: érdemes nagyot álmodni és el is indulni az álmaink megvalósításának útján még akkor is, ha járatlan útra lépünk. Lehet, hogy még soha senki nem mondta, hogy vakon is lehet síelni vagy mozgássérültként is képes lehet valaki maratont futni, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy lehetetlen. Első látássérült téli paralimpikonunk ugyanakkor a fogyatékos gyermekek és fiatalok szüleinek is üzen: nem szabad a gyermeküket félteni, mindentől megóvni, mert azzal csak az élettől, a tapasztalásoktól zárják el őt. Ezeket a gyerekeket és fiatalokat is engedni kell felfedezni és fejleszteni saját képességeiket, megfogalmazni álmaikat és céljaikat még akkor is, ha ez lehetetlennek vagy kockázatosnak tűnik.
Németh Orsolya
Forrás: csaladhalo.hu
paralimpia Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Parasport-történelmet írunk – Először indul magyar látássérült sportoló a téli Paralimpián
2018. március 9-én tartják a XII. Téli Paralimpia nyitóünnepségét a dél-koreai Phjongcshangban. A világ legnagyobb parasport eseményén idén három sportoló képviseli hazánkat, köztük Balogh Zsolt vak alpesi síelő és vezetője, Bocsi Bence. Most történik meg először, hogy téli Paralimpián magyar látássérült sportoló is részt vesz. A Magyar Paralimpiai csapat tagja még Lőrincz Krisztina, aki kerekesszékes sportolóként biatlonban és sífutásban áll rajthoz.
A kép forrása: csaladhalo.hu
Egy kis történelem
A Paralimpiai Játékok fogyatékos emberek részvételével rendezett nemzetközi sportversenyek az Olimpiai Játékok mintájára. Az első, akkor még nem Paralimpia néven, de ahhoz hasonló szellemben rendezett verseny 1948-ban zajlott mindössze 14 kerekesszékes férfi és nő részvételével a londoni olimpiával egyidőben. A kis íjászverseny mára az Olimpiával egyenrangúnak tekinthető világeseménnyé nőtte ki magát, például a 2008-ban Pekingben rendezett Paralimpián már 148 ország 4124 sportolója vett részt.
Hivatalosan 1960-tól rendeznek világjátékokat fogyatékos sportolók részvételével, ám ekkoriban a sportversenyek elsődleges célja még a rehabilitáció volt. A fogyatékos emberek élsportja 1992-ben kapcsolódott össze az olimpiai mozgalommal. Azóta az Olimpiával azonos helyszínen, annak zárását követő harmadik héten kezdődnek a Paralimpiai Játékok, 2012. óta pedig nem csak megrendezni, hanem reklámozni is együtt kell a két sporteseményt.
Eleinte csupán mozgássérült sportolók vettek részt a fogyatékosok világjátékain, később kapcsolódtak be a látássérültek, illetve részben az értelmi fogyatékossággal élők. A siket sportolók külön olimpiai mozgalma a Siketlimpia, az értelmi fogyatékos sportolók pedig a Speciális Olimpiai Mozgalmon belül versenyeznek, bár rendszeresen jelen vannak a Paralimpián is.
A Paralimpiák előtti időkben is voltak fogyatékossággal élő élsportolók, akik ép társaikkal versengtek az Olimpiákon. 1904-ben egy műlábas tornász volt az első, de híres magyar sportolónk, Halassy Olivér is fogyatékossággal élt, egy villamos-baleset következtében egyik lábát amputálták, ennek ellenére az épek között nyert olimpiai aranyérmet a magyar vízilabda csapat tagjaként 1932-ben és 1936-ban is. A közelmúlt leghíresebb fogyatékos sportolója, aki olimpiai kvalifikációt szerzett, Oscar Pistorius volt, aki két műlábbal ért el elképesztő eredményeket az ép sprinterek között.
A Paralimpiai sportolókat fogyatékosságuk szerint kategóriákba sorolják annak érdekében, hogy hasonló képességekkel rendelkező személyek versenyezzenek egymással. Sportáganként eltérő lehet a versenyzők osztályozása, illetve vannak sportágak, melyeket kifejezetten látás- vagy mozgássérült sportolók űznek, ilyen például a csörgőlabda vagy a boccia. Az osztályozás korábban a diagnózison alapult, ma már a megmaradt képességek mértékét veszik figyelembe a sérülés keletkezési okától függetlenül.
Paralimpia vagy Paraolimpia?
A Paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az Olimpia szavak összetételével hozták létre, és csak később módosult annak értelmezése a görög para (mellett) és az Olimpia szavak összetételére, ami az Olimpiai Játékokhoz való kapcsolódást, az azzal való hasonlóságot fejezi ki. A Paralimpia kifejezést alig harminc éve, 1988-ban használták először, a fogyatékos emberek világjátékaira korábban a Bénultak Világjátékaiként vagy a Fogyatékosok Olimpiájaként hivatkoztak.
A köznyelvben elterjedt “paraolimpia” szó legendája, hogy annak használatát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megtiltotta arra hivatkozva, hogy a fogyatékosok sportjával összefüggésben nem engedélyezik az olimpia szó használatát. Valójában hivatalosan sose nevezték a Paralimpiát paraolimpiának.
Téli Paralimpia
Téli játékokat fogyatékos sportolók számára először 1976-ban rendeztek Svédországban, ez volt az első alkalom, amikor nem csak kerekesszékes résztvevői voltak a versenyeknek. A VI. téli Paralimpiától, azaz 1998-tól kezdve a téli Paralimpiákat a nyárihoz hasonlóan a téli Olimpia évében, az azt követő harmadik héten rendezik. Idén már a XII. Téli Paralimpiára kerül sor a dél-koreai Phjongcshangban.
A fogyatékos emberek téli világjátékai sajnálatos módon még a nyári Paralimpiáknál is kevesebb figyelmet kapnak hazánkban. Magyar paralimpikon először 2002-ben Salt Lake Cityben vett részt téli Paralimpián, ő Navratyil Sándor kerekesszékes alpesi síző volt. Ezt követően 2006-ban Torinoban és 2010-ben Vancouverben is ott voltak mozgássérült alpesi sízőink, a 2014-es szocsi Paralimpiára viszont egyáltalán nem utazott magyar sportoló.
A téli Paralimpiákon egészen a közelmúltig öt sportágban versenyezhettek a látás- és mozgássérült sportolók: alpesi és északi sízés, biatlon, jéghoki és kerekesszékes curling; a lista 2018-tól egészült ki a snowboardozással.
Síversenyzés korlátok nélkül?
Az alpesi síszámok a téli Olimpia és Paralimpia leglátványosabb és legnépszerűbb sportágai, a látás- és mozgássérült versenyzők az ép sportolókhoz hasonlóan lassú és gyors számokban egyaránt összemérik teljesítményüket. A mozgássérült sízők ülő kategóriájában kerekesszékes sportolók indulnak, akik egy síbobnak vagy monosínek nevezett eszközben ülve száguldanak a pályán, míg az álló kategóriában jellemzően végtagsérüléssel vagy hiánnyal élő sportolók küzdenek meg egymással.
A kép forrása: csaladhalo.hu
A látássérült sízőket – sok más sportághoz hasonlóan – itt is három kategóriába sorolják, közös azonban ezekben, hogy minden látássérült versenyző előtt egy guide, azaz vezető halad. A B1-es, teljesen vak sportolók az alpesi sí sportágban ritkaságszámba mennek, a 2018-as téli Paralimpián a magyar Balogh Zsolt mellett mindössze egy szlovák versenyző tartozik ebbe a kategóriába. Ez viszont nem jelenti azt, hogy bármelyiküknek is garantált legalább az ezüstérem, hiszen teljesítményüket a B2-es, azaz aliglátó, valamint a B3-as, azaz gyengénlátó sportolókéval együtt értékelik egy ún. időmódosító szorzó használatával. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az időt mérő óra lassabban ketyegne, amikor B1-es versenyző halad a pályán. Erre a módosításra azért van szükség, mivel pusztán a vezető hangját és instrukcióit követve értelemszerűen lassabban tud haladni egy vak versenyző, mint a megmaradt látását a pálya és a vezetője lekövetésében is hasznosítani képes sportoló. Ezzel együtt sem ritka, hogy a B1-es versenyzők is 60-70 kilométeres sebességgel száguldanak a lejtőkön és kerülgetik a pályát alkotó kapukat.
a kép forrása: csaladhalo.hu
Zsolt vezetője, Bocsi Bence egy mikrofonon keresztül ad a rallis navigátorokéhoz hasonlóan rövid és határozott instrukciókat, melyeket Zsolt a vezető hátára erősített hangszóróból hall. A pályán való tájékozódás során nem csupán a guide által mondott szavak jelentenek számára támpontot, hanem azok hangsúlya, a hanglejtés és a hangszóróból érkező hang iránya is. A versenyző feladata, hogy a vezetője utasításait a lehető legpontosabban lekövetve haladjon ugyanazon a nyomvonalon, amit a vezetője és a pálya kijelöl számára. A guide feladata összetett, mert miközben versenytempót kell mennie a pályán, az irányítás során saját helyzetétől teljesen el kell vonatkoztatnia, vagyis nem azt kell közvetítenie, ahol éppen ő tart, hanem ami a látássérült versenyző számára következik. A látássérült versenyző és a vezető közös tevékenysége igazi csapatmunka, ami maximális összeszokottságot és kölcsönös bizalmat igényel. Ebben az esetben tehát szó szerint vehetjük, hogy Zsolt vakon bízik Bencében.
Sítáboroktól a Paralimpiáig
Zsolt vakon született, ám sose volt kérdés számára, hogy ugyanúgy élhet, mint bármely más kortársa: egyetemen tanult, dolgozik és sose szeretett sokáig egy helyben maradni. Tizenkét évesen tanult meg síelni egy svájci sítáborban, ahol már 1995-ben valóság volt az, amit Magyarországon csak majdnem húsz évvel később tapasztalhattak meg a síelni vágyó látássérültek: ott már ekkor képzett oktatók foglalkoztak a vak és gyengénlátó gyerekekkel és fiatalokkal a sípályán, az edzéseken minden tanulóra egy-egy oktató jutott. Zsolt ezután testvérével és egyetemi évfolyamtársaival járt síelni, de az évi egy-két alkalmat kevésnek találta. Számára a sízésben az élvezetet a sebesség, az adrenalin, a mozgás öröme és a friss levegő adja. Több látássérültek számára adaptált sportágat is kipróbált, végül a síelés mellett a tandemkerékpározás lett a szenvedélye.
Balogh Zsolt első magyar látássérült síversenyzőként 2011 óta méretteti meg magát a nemzetközi mezőnyben Fábián Attila edző irányításával. Bocsi Bencével 2013 óta alkotnak egy párost és szereztek 2017-ben kvalifikációt a téli Paralimpiára. A látássérült sportolók vezetői a világjátékokon ugyanolyan sportolónak számítanak, mint az általuk vezetettek, dobogós helyezés elérésekor éppúgy érmet kapnak és elismerésben részesülnek, mint a fogyatékos sportolók.
Bence is világ életében sportolt. Gyermekként megtanult síelni és kacérkodott a versenyzés gondolatával, ám ez végül nem valósult meg. A vívóteremben természetes volt számára, hogy ép társaival rendszeresen kerekesszékbe ülve együtt edzettek mozgássérült sporttársaikkal, így már kamaszként megtapasztalta az egyenlő esélyek megteremtésének fontosságát, ép és fogyatékos emberek együttműködésének természetességét. Ezek után nem kellett sokat győzködni, hogy Zsolt segítője, vezetője legyen. A pályán hatalmas koncentrációval és pontossággal irányítja a vak versenyzőt, de az edző- és versenypályán kívül is sok időt töltenek együtt, már félszavakból, hangsúlyokból is értik egymást.
Egyenlő esélyek?
A mai napig gyakran éri kritika a döntéshozókat, a médiát és a támogatókat is, amiért a Paralimpiai Játékok és a paralimpikonok még mindig nem részesülnek olyan mértékű figyelemben, támogatásban, anyagi és erkölcsi elismerésben, mint az Olimpia és az olimpikonok. Hazánkban először 2016-ban volt élő televíziós közvetítés a Paralimpiáról, az érmet nyerő paralimpikonok díjazása pedig még mindig messze elmarad az érmes olimpikonokétól. Kétségtelen ugyanakkor, hogy társadalmi érdeklődés és szemlélet terén érzékelhető a fejlődés, egyre több paralimpikonunk áll példaképként nem csak sorstársai, hanem az ép fiatalok előtt is.
A 2018-as téli Olimpiára és Paralimpiára készülő sportolók közösen tettek fogadalmat január 22-én, ami szintén a parasportolók és az őket felkészítő szakemberek növekvő elismerését jelzi. Ugyancsak a fogyatékossággal élő sportolók és segítőik elismeréseként döntött úgy az országgyűlés 2017. decemberében, hogy 2018-tól minden év február 22-én ünnepeljük a magyar parasport napját.
Zsolt teljesítménye önmagában is üzenetként szolgálhat számos látássérült vagy más fogyatékossággal élő társunknak: érdemes nagyot álmodni és el is indulni az álmaink megvalósításának útján még akkor is, ha járatlan útra lépünk. Lehet, hogy még soha senki nem mondta, hogy vakon is lehet síelni vagy mozgássérültként is képes lehet valaki maratont futni, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy lehetetlen. Első látássérült téli paralimpikonunk ugyanakkor a fogyatékos gyermekek és fiatalok szüleinek is üzen: nem szabad a gyermeküket félteni, mindentől megóvni, mert azzal csak az élettől, a tapasztalásoktól zárják el őt. Ezeket a gyerekeket és fiatalokat is engedni kell felfedezni és fejleszteni saját képességeiket, megfogalmazni álmaikat és céljaikat még akkor is, ha ez lehetetlennek vagy kockázatosnak tűnik.
Németh Orsolya
Forrás: csaladhalo.hu
Rétvári szerint oka van, hogy kevesebb pénzt kapnak a paralimpikonok
Kép forrása: mindenamisport.com
A szocialista Kunhalmi Ágnes kérdezett rá az Emmit vezető Balog Zoltánnál, hogy miért kapnak a paralimpiai aranyérmesek 17,5 millió forintot, amikor négy éve még 23 millió járt nekik. Az ezüstért és a bronzért 12,5 millió és 10 millió jár, ez a londoni paralimpián még 18 és 14 millió volt. A jelenlegi összegek az ép olimpikonok által kapott pénz felével egyenlőek.
Balog helyett államtitkára, Rétvári Bence válaszolt írásban Kunhalminak, először is azzal kezdte, hogy 2013-ban azzal a céllal csökkentették az összeget, hogy a jutalmazás helyett a sérültek sportjának az állami támogatása emelkedjen. És azóta ugyan kétszer felülvizsgálták az erről szóló jogszabályt, de senki nem szólt, hogy kevés volna a pénz, “az érintett civil érdekképviseleti és sportszakmai feladatokat egyaránt ellátó MOB a kormányrendelet tartalmával egyetértett”.
Aztán azt kedi el ecsetelni, hogy nem szabad egyenlőségjelet tenni a parasport az épek sportja közé, ahogyan például az épek között is más összeget kapnak az egyéniben és csapatban érmet szerzők. A versenyek kiválasztási rendszere is más, és abszolút győztes sincs egy számban, hanem több kategóriában hirdetnek győztest, a fogyatékosság súlyosságától függően.
És Rétvári abban is különbséget lát, hogy sokkal több ember között sokkal nagyobb a vetélkedés az épek versenyein, mert míg ott csak minden harminchetedik kap aranyérmet, addig a paralimpikonoknál minden nyolcadik.
Végül arra is kitér, hogy Svédország, Luxemburg és Izland például nem biztosít jutalmat sem az olimpiai, sem pedig a paralimpiai versenyeken érmet szerző sportolói számára, és Dániában a paralimpián aranyérmet szerző sportolók az épek jutalmának 50, Bulgáriában 20, Litvániában 15 százalékát kapják.
Forrás: HVG
Paralimpia 2016: három éremmel lettünk gazdagabbak
Kép forrása: MTI / Koszticsák Szilárd
Osváth Richárd ezüstérmet szerzett a kerekesszékes vívók A sérültségi kategóriájának kard egyéni versenyében a riói paralimpia hétfői versenynapján. A Törekvés SE 31 éves vívója egész nap remekül teljesített, a hatos csoportjából három győzelemmel és két vereséggel lépett tovább a legjobb nyolc közé, ahol 15-10-re verte a francia Ludovic Lemoine-t.
Az elődöntőben az a görög Vaszileiosz Ntunisz következett, aki veretlenül zárta a csoportkört, többek között Osváthot is 5-2-re megverte. Sikerült a visszavágás, az újabb meccs 15-12-vel végződött, így a magyar vívó bekerült a döntőbe. A fináléban az ukrán Andrij Demcsuk volt az ellenfél.
Bár a Karióka 3-as csarnokban messze nem volt telt ház, a mintegy 1500 néző remekül szórakozott, a rendezők jobbnál jobb zenékkel gondoskodtak a remek hangulatról, a közönség pedig partner volt, a nézők táncoltak, tapsoltak, énekeltek a döntő felvezetéseként.
Az Osváthot Rióban segítő edző, Pákey Béla világklasszis kardvívónak jellemezte Demcsukot, aki igazolta is a hírét, ugyanis nagyon gyorsan és magabiztosan vívott, sorra adta a tusokat, így pillanatok alatt 10-3-ra elhúzott. A magyar mindent megpróbált, de erejéből csak a szépítésre futotta, az ukrán végül 15-8-ra nyert, Osváth pedig második helyen végzett.
Ezzel övé a magyar küldöttség ötödik riói érme, egyben a harmadik ezüst.
“Bár elvesztettem a döntőt, nagyon boldog vagyok, nem is gondoltam volna, hogy el tudok idáig jutni a mai nap folyamán. Amikor május-június körül kiderült, hogy milyen csoportban leszek, azt mondtam, ez nagyon erős” – nyilatkozott Osváth Richárd. “Aztán kicsit borult az, amit én gondoltam, hiszen az olasz ellen győzelemre számítottam, majd kikaptam, a címvédő kínait viszont nagy meglepetésre sikerült legyőznöm. Az a francia, akivel a negyeddöntőben vívtam, eddig mindig megvert, most valahogy sikerült meglepnem. És talán a tét megnyomta őt. Az elődöntő aztán felemás volt, a görög vezetett 8-5-re és 9-6-ra is, izgalmakkal teli küzdelem volt, szerencsére többet hibázott, mint én, és éreztem, hogy most bele kell adni mindent. A csoportban kikaptam tőle, az ott tapasztaltakat viszont hasznosítottam az elődöntőben. A finálé aztán már sima volt, gratulálok az ellenfelemnek!”
A magyar sportoló azt mondta: a legjobban valószínűleg 16 hónapos Áron fia fog örülni az éremnek, amelyet hazavisz Rióból, ráadásul a medál rázásra hangot ad, így a kisfiú biztosan jól szórakozik majd vele.
A szatmárnémeti születésű Osváth ígéretes vívó volt, bekerült a román válogatottba is, egy sérülés azonban kettétörte a pályafutását. Több műtét után egy 2008-as baleset óta nem tudja behajlítani a jobb lábát. A para-karrierje már Magyarországon indult: paralimpiai bronz- (2012, London, tőr), világbajnoki ezüst- és Európa-bajnoki aranyérmes. Most pedig immár paralimpiai ezüstérmes is.
Az asztaliteniszező Pálos Péter (S11) bronzérmet szerzett a riói paralimpia hétfői versenynapján. Az enyhén értelmi fogyatékos kategória londoni bajnoka a dél-koreai Kim Dzsi Tae ellen játszott, s 38 perc alatt 3-2-re nyert.
Pálos az első szettet gyorsan, négy perc alatt megnyerte (11-5), a második felvonásban azonban sokkal nagyobb küzdelemre kényszerült, de nyolc perc alatt, szoros hajrát követően jobbnak bizonyult (13-11).
A harmadik játszmában ellépett az ázsiai sportoló, és bár Pálos felzárkózott, sőt, meccslabdája is volt, nem tudta lezárni a találkozót (11-13). A negyedik felvonásban a magyar kezdett jobban, de mivel ellenfele fordított és ismét a minimális, kétpontos különbséggel nyert (9-11), döntő szettre volt szükség. Ebben végig a BVSC 31 éves játékosa állt jobban, és magabiztos részsikere (11-4) a bronzérmet jelentette számára.
Pálos a riói magyar paralimpiai küldöttség hatodik érmét szerezte: három ezüst mellett ez a harmadik bronz.
A finálé után meglehetősen csalódottan nyilatkozott az M5 televíziónak és kijelentette: talán élete legrosszabb játékát produkálta:
“Kicsit jobban akartam, ez csak a szív diadala volt”.
Pálos végül hozzátette: sajnálja, hogy a nehezebbik ágra került, mert kis szerencsével második helyen is végezhetett volna, de
“egy rossz szavam nem lehet, mert éremért jöttem és az megvan”.
Az asztaliteniszezők közül kedden Csonka András döntőt vív az S8-as sérültségi kategóriában. A 27 éves sportoló a kínai címvédővel, Csao Suajjal játszik majd magyar idő szerint 15.45-től. Egy órával később a pingpongcsapat meglepetésembere, a szegedi Major Endre az S1 bronzmérkőzésén lesz érdekelt a dél-koreai Nam Ki Von ellen.
Tóth Tamás bronzérmet nyert az S9-es sérültségi kategória 100 méteres gyorsúszó számában a riói paralimpia hétfői versenynapján. A szám másik magyarja, Sors Tamás hatodik lett a döntőben. Tóth négy éve, Londonban két ezüstérmet is szerzett, az egyiket ebben a számban.
A délelőtti előfutamból a holtversenyes második idővel jutott be az esti döntőbe, s akkor azt mondta: nem úszta ki magát. A fináléban nagyon erősen kezdett, 50 méternél ő fordult elsőként, a táv második felében azonban két ausztrál riválisa megelőzte.
“Abszolút az volt a taktika, hogy kezdjek, amilyen gyorsan csak tudok, aztán utána reménykedjek, hogy nem előznek meg kettőnél többen” – nyilatkozott a Vasas Totó becenévre hallgató úszója, aki végtaghiánnyal született, a jobb kézfeje nem fejlődött ki. – Örülök ennek a bronzéremnek, az első ötven méterem pedig nagyon bíztató a keddi 50 méter gyors előtt.”
Tóth hozzátette: nem gondolta volna, hogy ilyen rossz időeredménnyel is érmet lehet nyerni 100-on, de az úgynevezett last call roomban, ahonnan a versenyzőket a medencéhez szólítják, már mindenki nagyon ideges és feszült volt, így elég rossz idők születtek.
A vasárnap 200 vegyesen ezüstérmes Sors Tamásnak ez amolyan jutalomúszás volt, hetedikként került a nyolcas fináléba és egy helyet még előre is tudott lépni úgy, hogy féltávnál még harmadik volt. Négy éve ő bronzérmes volt ebben a számban.
A 24 éves Tóth Tamás a magyar küldöttség hetedik érmét gyűjtötte be Rióban, három ezüst mellett ez a negyedik bronz.
Forrás: Rehabportál
Nyolcvankét fős a 2016-os Paralimpia magyar delegációja
Kép forrása: mindenamisport.hu
A delegáció tagjai pénteken vehették át forma- és sportruházatukat, valamint az utazó felszerelést. A csapat első tagjai szeptember elsején indulnak Rióba, majd szeptember 3-án és 6-án követik őket a többiek. A csapat zászlaját a szeptember 7-i nyitóünnepségen a hetedik paralimpiájára készülő, kétszeres paralimpiai bajnok Ráczkó Gitta úszó viszi.
“A Magyar Paralimpiai Bizottság szorosan együttműködik a riói szervezőkkel, egyelőre semmi olyanról nincsen tudomásunk, amely a magyar csapat versenyzését, illetve ellátását nehezítené – idézte Szabó László elnököt a Magyar Paralimpiai Bizottság szombati hírlevele. – Természetesen mi is ismerjük a nemzetközi sajtót bejárt híreket a jegyértékesítés, illetve a szervezés nehézségeiről, reméljük, ezek rendeződnek a hátralevő bő két hétben. Követjük és tájékozódunk az orosz parasportolók kizárásával kapcsolatos sportdiplomáciai és döntőbírósági fejleményekről, hiszen ez érintheti a mi sportolóinkat is, számos orosz riválisunk van. Magyarország legderűsebb és legszebb sportolói csapata készen áll arra, hogy büszkén képviselje hazáját és honfitársait a riói paralimpián.”
A magyar paralimpiai csapat eskütételére jövő vasárnap, a Nemzeti Színházban kerül sor.
Magyarországnak jelenleg 40 kvótája van a játékokra:
asztalitenisz (6): Arlóy Zsófia, Berecki Dezső, Csonka András, Major Endre, Pálos Péter, Zborai Gyula
Jóváhagyták a magyar paralimpiai csapat összetételét
Szabó László, az MPB elnöke az MTI érdeklődésére azt mondta, egy-két halvány esélyük van még szabadkártyák révén kvótát szerezni, de ezekben nem igazán reménykednek. A 39-es létszám hattal több, mint a négy évvel ezelőtti, londoni.
A csapatot és a formaruhákat pénteken este, látványos showműsor keretében mutatták be a Várkert Bazárban. A felvonuló kollekciót, amelyben a fehér, a sötétkék és a világosbarna szín dominál, a celeni márkát képviselő Cselényi Eszter álmodta meg, míg a küldöttség sportruházatát a magyar tulajdonú Tisza tervezte és gyártotta. Utóbbiban a hagyományos piros-fehér-zöld mellett a szürke-bordó színkombináció kapott még főszerepet. Cselényi Eszter elmondta: “Ez a projekt különösen kedves volt a számára, de egyben nagy kihívás is, mindenki esetében külön szabásmintával dolgoztak, minden sportolóra ráigazították a ruhákat”. A kollekciókat maguk a sportolók, illetve ismert színészek mutatták be a divatbemutatókon látott kifutón.
Szabó László a látványos és szórakoztató műsor végén bejelentette, hogy Rióban a hetedik paralimpiájára készülő úszó, Ráczkó Gitta viszi majd a zászlót az ünnepélyes megnyitón. “Nagy megtiszteltetés ez a számomra, nagyon örülök, hogy felkértek” – mondta az MTI-nek a kerekesszékes sportoló, akinek az a célja a játékokon, hogy fő számában, 100 méter mellen bejusson a döntőbe.
A XV. paralimpia 54 nap múlva kezdődik Rio de Janeiróban. A magyar csapat eskütételére augusztus 28-án, a Nemzeti Színházban kerül sor.
A magyarok eddig 126 érmet nyertek a paralimpiákon.
A jóváhagyott magyar paralimpiai csapat
asztalitenisz (6): Arlóy Zsófia, Berecki Dezső, Csonka András, Major Endre, Pálos Péter, Zborai Gyula atlétika (5): Biacsi Ilona, Biacsi Bernadett, Csontos Piroska, Kálmán Krisztina, Keresztesi Erika erőemelés (2): Sas Sándor, Tunkel Nándor evezés (1): Lőrincz Krisztina judo (2): Burányi Flóra, Szabó Nikolett kajak-kenu (4): Varga Katalin, Váczi Anita, Rozbora András, Suba Róbert kerekesszékes vívás (5): Dani Gyöngyi, Hajmási Éva, Krajnyák Zsuzsanna, Veres Amarilla, Osváth Richárd kerekesszékes tenisz (1): Németh Roland kerékpársport (1): Butu Arnold sportlövészet (2): Dávid Krisztina, Gurisatti Gyula úszás (10): Adámi Zsanett, Engelhardt Katalin, Illés Fanni, Kézdi Réka, Konkoly Zsófia, Pap Bianka, Ráczkó Gitta, Sors Tamás, Tóth Tamás, Vereczkei Zsolt
Forrás: MTI
Magyar cselgáncsbíró a riói paralimpián
A 2004-es athéni és a 2008-as pekingi paralimpián dolgozott utoljára magyar szőnyegbíró Tardos János révén. Tardos János jelenleg a Nemzetközi Látássérültek Sportszövetségén (IBSA) belül a judo sportág nemzetközi elnökének, Bíró Norbertnek a tanácsadója.
Tardos János lesz a riói paralimpián a látássérült judo nemzetközi főbírója, ami azt jelenti, hogy az első számú vezetője az egész viadalnak.
Gosztonyi Balázs a fiatalabb bírógeneráció egyik legtehetségesebb tagja.
Forrás: sportime.hu
Pénz nélkül, éhesen, a túlélésért küzdenek paralimpikonok
Kép forrása: sport365.hu
A Gerevich-ösztöndíjrendszer nehézkes és kevés pénzt ad, ezen próbálna meg javítani a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB).
„A magyar sportba az elmúlt években tízszer annyi pénz került, mi is érezzük a támogatást, szélesebb körű és minőségében javuló szakmai munkát tudunk végezni. A sportolóknál azonban napi szinten nem tudott megjelenni a növekvő támogatás. Már London óta egyeztetünk, de még mindig tíz évvel ezelőtti elvek szerint működik az a támogatás, amit a Gerevich-ösztöndíjból kapnak a sportolók”
– mondta Gömöri Zsolt, az MPB elnöke.
A Gerevich-ösztöndíj a professzionális felkészülésre hivatott, de a feltételei és kidolgozottsága nem nagyon vette figyelembe a fogyatékos sport igényeit. Eközben a paralimpiai kvalifikációra esélyes sportolók és sportágak száma nőtt. Rióban már a kajak-kenu és a triatlon is magyar sikerszám lehet.
Gömöri elmondta, körülbelül hatvan sportolónak, 40-50 szakembernek és 10 sportegészségügyisnek lenne szüksége a rendszeres támogatásra a Gerevich-ösztöndíjon keresztül. Az MPB havi 3 millói forintot 110-120 ember között oszt ki. Tavaly átlagosan havi 17 800 forint jutott egy-egy támogatottnak. Könnyen belátható, hogy ebből képtelenség az élsport feltételeit biztosítani.
„Világklasszis paralimpikonoknak vannak napi megélhetési gondjaik a méltatlanul alacsony havi támogatás következtében. A londoni paralimpián érmet nyert sportolók készültek úgy a játékokra, hogy napi szinten nélkülöztek, jelentős lemondással tudták vállalni a napi felkészülést, az azzal járó költségeket. A helyzet azóta sem javult. Vannak sportolóink, akik csak az edzőtáborban jutnak megfelelő táplálékhoz, mert a havi méltatlanul alacsony támogatásból legfeljebb naponta egyszer tudnak megenni egy párizsis zsömlét vagy egy pár virslit. Elvétve akad olyan paraversenyző, aki nem kényszerül arra, hogy a napi edzések mellett nyolc-tíz órát dolgozzon, és nem a megélhetésért, hanem a túlélésért”
Zsófi egy évig lesz az EPC nagykövete. Összesen nyolc, 18-25 év közötti fiatalt ért ez a megtiszteltetés a kontinensről. A fiatal nagykövetek egyhetes továbbképzésen vesznek részt az EPC bécsi központjában, utána a paralimpiai mozgalom népszerűsítése lesz a feladatuk.
Ennek kapcsán volt hallható Zsófival az az interjú, amellyel a Kossuth Rádió, Sportvilág című műsorában találkozhattak január 18-án, vasárnap. A sportolót arról kérdezték, hogy milyen feladatokat kell ellátnia az Európai Paralimpiai Bizottság (EPC) fiatal nagyköveteként, illetve, hogyan tudja majd összeegyeztetni a felkészülést a riói paralimpiára ezzel a sportdiplomáciai feladattal.
Lengyel Zsófia elmondta, hogy a legfontosabb a felkészülés a riói nyári játékokra, és bár sok versenye lesz Európán kívül, összeegyeztethetőek a különböző feladatok.
A hanganyag szerda óta elérhető a rádió honlapján.
2015 lehet a paralimpiai mozgalom legeseménydúsabb éve
Kép forrása: www.sportanddev.org
„Bár 2015-ben nincs paralimpia, a legtöbb sportágban elkezdődik a kvalifikációs időszak a jövő évi riói nyári játékokra, ezen kívül ez lesz az első alkalom, hogy minden téli paralimpiai sportágban is rendezünk világbajnokságokat. Az idei év legnagyobb eseménye a Parapánamerikai Játékok lesz Torontóban, ahol 28 országból 1600 sportoló 15 sportágban versenyez majd egymással” – emelte ki a sportvezető.
IPC elnöke elégedetten értékelte a riói paralimpia előkészületeit.
„A játékok előtti utolsó év mindig nagyon fontos a sikeres rendezés szempontjából, az előkészületek eddig a terveknek megfelelően haladtak, a házigazdák lelkiismeretes és jó munkát végeztek, idén elkezdődnek a tesztversenyek is a paralimpiai létesítményekben, még 615 van a megnyitóig, de én napról napra jobban várom a nyári paralimpiát – hangsúlyozta Sir Philip Craven. – Rio fantasztikus adottságokkal rendelkezik, mindenki nagyon jól fogja magát érezni, a város hangulata egyedi és magával ragadó, rengeteg lehetőséget kínál az önfeledt kikapcsolódásra, szórakozásra, biztos vagyok benne, hogy minden sportoló elmegy legalább egy buliba Rióban a versenye után. Rióban mindenki nagyon jól fogja érezni magát.”
Sir Philip Craven szerint 2014 igazi sikertörténet volt a nemzetközi paralimpiai mozgalom életében: a szocsi téli paralimpián új történelmi csúcsok születtek, és sikerült méltó módon megünnepelni az IPC megalakulásának 25. évfordulóját. Az ünnepi események egyik csúcspontja az IPC berlini kongresszusának gálavacsorája volt, amit szintén nagyon dicsért a brit sportvezető.
„Berlinben rengeteg előremutató megbeszélésen vehettem részt, az IPC megszámlálhatatlanul sok, rendkívül értékes javaslatot kapott a még eredményesebb és hatékonyabb működés elérése érdekében, ezek összegzése jelenleg is zajlik, és az első negyed évben elkészülő, az „IPC stratégiája 2015-2018” című anyagunkban lesz olvasható” – zárta újévi köszöntőjét Sir Philip Craven.
A Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) és a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) együttes szerdai sajtótájékoztatóján Gömöri Zsolt, az MPB elnöke hangsúlyozta: azért lenne különösen fontos, hogy valamelyik magyar válogatott ott lehessen Rióban, mert legutóbb 2004-ben szerepeltek a magyar férfi csörgőlabdások paralimpián, míg a nők még nem vettek részt a legrangosabb sporteseményen. Vetési Iván, az MKSZ elnöke kiemelte: a kézilabda-szövetség eddigi rendezési tapasztalatai garanciát jelentenek arra, hogy a Dabason és Szigetszentmiklóson sorra kerülő B-csoportos csörgőlabda Eb-t az eddigiekhez méltó színvonalon tudják megszervezni.
A viadalon a férfiaknál tíz, a nőknél hat válogatott lép pályára. Az első három helyezett jut fel az A-csoportba, így esélye marad arra, hogy a 2015-ös Eb-n vagy a világjátékokon indulási jogot szerezzen a 2016-os riói paralimpiára. Ágoston Zsolt sportági szakágvezető szerint az elvégzett munka alapján az egyik csapatnak mindenképp fel kell jutnia az A-csoportba. A nőknek arra is van komoly esélye, hogy megnyerjék a B-csoportos Eb-t, mert régebb óta játszanak együtt, és a közelmúltban a vb-ezüstérmes oroszokat is le tudták győzni.
Szabó Nikolett aranyérmes a látássérült cselgáncs VB-n!
Forrás: mno.hu
A magyar sportoló török riválisa legyőzésével jutott be a legjobb négy közé, ahol régi nagy ellenfele, a spanyolok többszörös paralimpiai és világbajnoka várt rá. Szabó az elődöntőben jukóval bizonyult jobbnak, az aranyéremért rendezett meccsen pedig ipponnal nyert egy kínai dzsúdós ellen.
Szabó Nikolett Athén, Peking és London után pályafutása negyedik paralimpiájára szerezte meg a részvételi jogot. Ő a második magyar parasportoló, aki biztosította helyét a 2016-os nyári játékokon, korábban a sportlövő Dávid Krisztina világbajnoki ezüsttel lett paralimpiai résztvevő.
Forrás: MTI
Versenybeszámoló – Paratriatlon EB
Amióta a paratriatlon felkerült a paralimpia programjára, versenyről versenyre nő a mezőny, miközben belépett a részvételi létszámkorlát és komoly várólisták alakultak ki. Sok új sportoló érkezik más sportágból, főleg – eddig sikeres – úszókkal találkozhatunk. Egyes nemzetek parasportolói (például a spanyolok és angolok) profi körülmények között, az épekkel együtt készülnek, ez a felszerelésükön, a szakmai háttéren és ennek következtében a teljesítményükön is meglátszik.
Ugyanakkor azt is ki kell emelnem, hogy első ízben minden versenyzőnk edzője jelen volt az EB-n és ez jelentősen hozzájárult a sportolók teljesítményéhez. Balla Péter, dr. Pécsi Annamária és Erdélyi Nándor az egész év során mindent megtett a sportolók optimális felkészülése érdekében és ehhez a Magyar Triatlon Szövetség és a Magyar Paralimpiai Bizottság is minden lehetséges támogatást biztosított, amiért köszönettel tartozunk.
A csapat tagja volt még Grezner Mónika, az MPB egészségügyi szakembere, aki gyógymasszőrként is segítette a sportolókat.
Minden versenyzőmmel elégedett vagyok, a küzdelem két hét múlva az olaszországi Iseo-ban folytatódik az edmonton-i világbajnokság rajtlistájára kerülésért.
