Program a Szentendrei Skanzenben

 

Kedves Programra jelentkezők,
Kedves Tagtársak!

Ebben a tájékoztatóban szeretnénk megosztani a kirándulással kapcsolatos információkat, tudnivalókat.

A kirándulás napja: 2021. július 28. (szerda)

A kirándulás helyszíne: Szentendre – Skanzen

Gyülekezés: 7 óra 45 perc Budapest, XIV. ker. Nagy Lajos király útja 125. szám előtti murvás parkolóban

8 óra 15-re mindenkinek a buszon kell lennie, türelmi idő 8 óra 20 percig van.

Indulás: 8 óra 25 perckor, ez időpont után érkezőket nem tudjuk megvárni.

Érkezés a Skanzenhez kb. 9 órakor. Kollegáink a bejáratnál ásványvizet fognak osztani 0,5 l / fő.

A csoportbeosztást elkészítettük, minden csoportvezető megkapta a névsort és 9 óra 30 perckor a különböző kézműves foglalkozások helyszínét el kell foglalni.

11 óráig tartanak a foglalkozások, 11.30-ra vissza kell érnünk a Vigadóhoz, ahol 12 órától ebédet kapunk.

Az ebéd: csontleves csiga tészta, sertéspörkölt kagyló tészta, csemege uborka és rétes + 1 üveg ásványvíz.

Ebéd közben Fodor Ágnes elnök asszonyunk tájékoztatja a tagságot a 2020-as év szakmai munkájáról és eredményeiről, az egyesület közhasznúsági beszámolójáról. Az ebéddel egybekötött rendhagyó közgyűlésen továbbá döntés születik a 2022. évi tagdíjról és az MVGYOSZ küldöttek listájának kiegészítéséről. A közgyűlésen csak azok jogosultak szavazni, akiknél helyben ott van a tagsági könyv és erre az évre befizették a tagdíjat.

Ezek után kötetlen program következik 14 óra 20 percig.

Gyülekező: 14.30 kor a kijáratnál, a buszok 15 órakor indulnak vissza a Szugló utcába.

Kérünk mindenkit, hogy az időpontokat szigorúan tartsa be, hogy ne kelljen fölöslegesen várakozni!!!

A két bérelt buszon a helyek megteltek, így aki még szeretne jönni, azt a szentendrei helyszínen 9 órakor szeretettel várjuk.

Kérdés esetén kérjük, keressék a közösségi civilszervezőket, illetve az Ügyfélszolgálat munkatársait.

VGYKE

A terézvárosi Lámpás Klub 2018. évi visszatekintése

Terézvárosban is megkezdődött a látássérültek klub élete. A nyitó rendezvényt 2018. február 21-én 15 órakor az Eötvös 10 Közösségi Színtérben tartottuk meg. Terézváros alpolgármestere, Dr. Bundula Csaba és egyesületünk elnöke, Fodor Ágnes közösen meggyújtották a lámpást, mely jelképezi, hogy itt is világítanak a lámpások.

Egy különleges életúttal rendelkező tolmács tagtársunk, Benczekóvits Lajos érdekfeszítő előadást tartott nekünk. Megtudtuk tőle, hogy több nyelven beszél.

Voltunk a Szent István Bazilikában. A lepelkutatás legnagyobb szaktekintélye, Dr. John Jackson magyarországi előadókörútjának utolsó állomása volt ez az esemény.

Az Eötvös 10-ben A tánc világnapja alkalmából a törzsi tánctól a hip-hopig sokminden szóbakerült: időutazáson vehettünk részt táncban és zenében. A tánc világnapján nem maradhatott el a közös tánc sem.

A költészetnapja alkalmából Ézsiás László vak költő jött el hozzánk. Olyan átéléssel mond verset, hogy aki hallgatja, annak nemcsak a füléig jut el, amit hall, hanem a szívét is megérinti a vers üzenete.

Ellátogattunk a Zeneakadémiára is, ahol a Hárfa diploma koncerten vettünk részt a Solti teremben.  Csodálatosan szép koncert volt, az élményt méginkább fokozta az előadás helyszíne.

Az Ének az esőben című örökzöld musicalt tekinthettük meg az Operett Színházban. Csodálatos előadás volt.

A Városliget volt a félévzáró megbeszélésünk színhelye. Felelevenítettük az elmúlt hónapok eseményeit, továbbá beszéltünk a második féléves klubokról és programokról.

A Fehér bot napja alkalmából műsorral egybekötött programot tartottunk az Eötvös 10 Színtér kamaratermében. A rendezvény a VGYKE elnök asszonyának megnyitó beszédével kezdődött. Majd Dr. Bundula Csaba, Terézváros alpolgármestere köszöntött minket. A meghívott előadóművészek közreműködésével fantasztikus, színvonalas előadásban volt részünk.

A Magyar Színházban is voltunk. Megtekintettük a Valahol Európában című musicalt. Csodálatos előadás volt.

Egyik klubnapunkon vendégünk volt Petneházy Emőke, az AKKU egyesület audionarrátora. Film vetítéssel egybe kötött audionarrált előadást tartott. Beszélt az audionarrációról, annak múltjáról, a mai magyarországi jelenéről, nehézségekről, dilemmákról, tapasztalatokról.

A 2019-es évre is sok és különleges klubot és kulturális programot szervezünk tagjaink számára.

Köszönöm Terézváros Önkormányzatának és az Eötvös 10 Színtérnek a támogatásukat.

Lukács Erzsébet / Böbke
VI- VII. kerületi közösségi civilszervező

A képen azok a művészek láthatóak, akik felléptek a Fehér bot napja alkalmából rendezett ünnepségen.

Ismét József Attila estre invitálja Önöket a Holdvilág Kamaraszínház

Ezt az előadást ugyan nem kiéri audionarráció (a helyi tolmácsrendszer meghibásodása miatt), de ha a látássérült érdeklődők meghallgatják az alábbi előnarrációt, melyet az áprilisi előadáshoz készítettem, akkor sokat megismerhetnek a darab hangulatából és kísérőnarráció nélkül is csodálatos színházi élményben lehet részük!

Időpont: 2017. december 10., 20:00
Helyszín: Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (1131 Budapest, József Attila tér 4.)
Megközelíthető: 105-ös busz, József Attila téri megálló

Jegyinformáció és jegyrendelés:
Telefonon: 405-8759, 401-0070
E-mailen: szinhaz@holdvilag.hu, koltaijuditholdvilag@gmail.com
A jegyek a helyszínen is megvásárolhatók, az előadás előtt.

Az előnarráció az alábbi linken hallgatható meg. FONTOS! Mivel ez egy régebbi felvétel, még az áprilisi előadás-időpont szerepel benne, ettől eltekintve, az ismertető minden egyéb részlete érvényes a mostani előadásra is!

Mindenkit szeretettel vár a Holdvilág Kamaraszínház csapata!

Krimikomédia Újpesten

A képen a tagok láthatóak a szinházban

 A darab címe, „Leszek az özvegyed” amely egy vicces, humoros krimi. Az ismert színészek játéka, tartalmasabbá tette az estéjét mindenkinek. Várjuk a következő előadást.

a képen a tagok láthatók a szinházban

A darab rövid tartalma:

Ez a nem szokványos párbeszéd akkor zajlik a házas felek között, amikor kölcsönös mérgezési kísérlet után világossá vált a helyzet, miután igen rutinos özvegyekről van szó. Mind a ketten hat esetben örököltek igen nagy vagyont, párjaik halála után. Újra összeházasodnak és mindent meg tesznek, hogy egymást a halálba juttassák, az örökség miatt. A praktikák tárházát alkalmazzák, egymáson. A végkifejlet az lesz, hogy mindketten meghalnak. Az örökség pedig az asszony nevelt fiát illeti meg. Minden klubtagunknak tetszett az előadás és betekintést kaptunk az angol humor és a két hozományvadász életébe.

Kulman Tiborné Era és Széles Attiláné Panka

Pralinétúra a Csokoládé Múzeumba

Itt már vártak minket, majd egy rövid bevezető után megismertük az épület történetét, ami a jelenlegi múzeum kialakításával fejeződött be. Egy sejtelmes, sötét fa falburkolattal kialakított és freskókkal kiegészített romantikus hangulatú helyre érkeztünk. A bútorok is régiesek voltak, rengeteg apró polcos üvegajtós vitrinnel, amik zsúfolásig voltak megtöltve régi bonbonos dobozokkal, amik még nem nagyipari termékek, hanem illatos, mára egy kicsit megkopott, szinte személyre szóló dísztárgyak voltak.

A képen a tagok a Csokimúzeumban ülnek

Meghallgattuk, hogy a magyarországi csokoládé készítés kezdetén őrölt piros paprikáért cserében került Magyarországra a kakaóbab. A 18. sz. elején már ismert volt a csokoládé, de innivaló formájában. A forradalmi változást a kakaóvaj előállítása jelentette, aminek a segítségével szilárd halmazállapotúvá tudták tenni ezt a csemegét.

A történelmi áttekintés után az első állomása a túránknak, a csoki szökőkútban mártott marcipán golyó elkészítése és elfogyasztása volt.

A képen a Csokimúzeumban vannak a tagok

A következő terem a Rákóczy Lovagterem volt, ahol megcsodálhattunk egy gyönyörű Feszty Árpád: „II. Rákóczi Fejedelem bevonulása a szabadságharcba” című festményét. Itt egy csomagolt bonbont kaptunk, majd egy olyan terembe léptünk, ahol a vitrinek régi csokoládé üzletbelső részeként voltak kialakítva.

További utunk a pincébe vezetett, ahol a Múzeum által készített Rákóczy nevét viselő pálinka márkának termékeit láttuk. Iparművész által tervezett ruhákba voltak öltöztetve a palackok némelyek sújtásos bekecsre emlékeztettek, de volt, amelyik egészen modern estélyi ruhára. A falak téglával voltak burkolva, a világítás csak ezeket a különös palackokat világította meg. Több ponton a kiállítótermekben láthattunk bonbonokkal díszített estélyi ruhás gyönyörű próbababákat.

Alkalmunk volt készíteni egy saját egyedi finomságot is. Tésztából készült tálcára olvasztott csokit folyattunk, majd saját ízlésünknek megfelelően ízesíthettük. Csilivel,fahéjjal, gyömbérrel, kókuszreszelékkel, vörös borssal, napraforgóvirággal, rózsaszirommal, mandulával, vagy mákkal tetszés szerint.

Amíg lehűtötték nekünk a desszertünket, hogy megszilárduljon, addig egy ismereterjesztő filmet nézhettünk meg a csokoládégyártás történetéről a mozi szobában. Miközben néztük a filmet, mindig a szóban forgó csokoládéfajtákból kaptunk egy-egy kóstolót. A játékfilm a Fürkész című ismeretterjesztő film sorozatból volt. Többek között a fiatal Straub Dezső és Benkő László szereplésével 1982-ből

Végezetül a “Shop”-ban kötöttünk ki, ahol bevásárolhattunk.

Felejthetetlen élményben volt részünk!

 

Kiss Julia és Juhos Róbert
XVIII. közösségi civilszervezők

Vakrepülés Színtársulat: Az éjszaka tapintása

Tegnap este a Vakrepülés Színtársulat, Az éjszaka tapintása c. előadásán jártunk Eszterrel és Danival. Az eredeti művet Donáti István írta, a rendező, Sallai Zoltán. A Vakrep egy különleges formáció jobbára vak színészekkel, minden előadás interaktív érzékenyítés, ahol a nézők ezúttal kivételesen hallgatók, szagolók, tapintók és ízlelők, mert látnivaló az nem sok van, egészen az előadás zárópillanatáig, amikor is a társulat tagjai “felfedik” magukat, mielőtt levonulnak a színpadról.

A vakrepülés tehát sötétben zajlik, valóban teljes sötétben, sehol egy kósza pislák, s hogy ez így is maradjon, kikapcsoltatnak velünk minden kütyüt, aminek fénye van, csalni nem ér. Törökülésben, de legalábbis felhúzott lábakkal ülünk a földön, párnákon, amiket gumimadzagokkal kell magunkra erősíteni. Meglepő módon a vizualitás teljes hiánya, csak az első öt percben nyomasztó, addig Daniba karolok. Az előadás kezdete előtt van egy “próbarepülés”, akinek túl megterhelő a sötétség, elhagyhatja a termet. Mindenki marad, nem csoda, izgalmas kalandnak ígérkezik ez a “négypróba”, látás nélkül. Rövidesen megszólal (talán) jobbra tőlem két szereplő, Rita (Simon Rita) és barátnője, Mariann (Hényel Annamária). Az irányérzékem kicsit bizonytalanabbul működik, de ösztönösen a hang felé fordulok, legalábbis azt hiszem. A teremnek elég intenzív az akusztikája, úgyhogy nem tudom teljes biztonsággal megállapítani, honnan beszélnek.

Rövidesen egy “buszon” találjuk magunkat, Görögországba tartunk, az ellátás része egy kis sütemény és üdítő, előbbit azonnal felismerem (de nem mondom meg, legyen meglepetés, ha elmentek megtapasztalni a kalandot), az üdítőt pedig olyan gyorsan megiszom, hogy észre se veszem, mit ittam, hoppá! Mögöttem egy hölgy sokat kínlódik, hogy megtalálja a szívószál hegyével a kis kétdecis dobozon a még kisebb befóliázott lukacskát, de végül csak sikerül. A dobozokat Laci (Nagy László) szedi össze, aki légiutas-kísérőnk és idegenvezetőnk egy személyben – a feladat adott, találj bele a szemeteszsákba és közben ne gáncsold ki a sötétben az úriembert, aki épp úgy nem lát, mint te.

Megérkezvén úticélunkhoz egy utcai búcsú forgatagába kerülünk, “idegenvezetőnk” indítványozza, hogy táncoljunk egyet, mindenki feláll a sötétben és bizonytalanul lépegetünk erre-arra. Mellettünk egy kötél feszül ki a terem széltében, aki igényli, irányzék gyanánt megfoghatja. Egy hölgy a kezem ügyében nem találja a “kapaszkodót”, a hangja alapján megtippelem hol lehet a keze és arra mozdítom a kötelet. Ő nem veszi észre, hogy segítséggel, de megtalálja és elkapja. Mindenféle hangokat hallunk, ami egy utcabálon nem szokatlan, de azért így vakon, nem túl megnyugtató. Minden egyes petárdadurranásnál összerezzenek, mondjuk tény, hogy én amúgy is frászt kapok a hirtelen zajoktól. Hátulról átölelem Danit, “biztonságban vagyok”. Mikor “kitáncoltuk” magunkat kicsit ügyetlenkedve leülünk, mindegy hova, a hátsónkon még mindig ott van a párna, a többi részletkérdés. (Csak az előadás után – mikor felgyúlnak a fények – döbbenünk rá, hogy mennyire szétzilálódott az eredeti “ülésrend”, pedig úgy tűnt, alig mozdultunk el “tánc” közben.)

Megy tovább az előadás, egy, a főszereplő Péter (Pál Zsolt,Pille”) és csábítója, Kalliopi (Máj Kriszta) között lezajló romantikus jelenetet hallgatva, nyúlnék Dani felé, de egy idegen vállat találok meg, a formájából ítélve női váll, már csak azért sem lehet Danié, mert a ruha tapintása is ismeretlen. Dani észreveszi, hogy őt keresem és megérint. Ahogy megsimítom a kezét, az első röpke gondolatom, ha én eltévedtem, talán ez a kéz is eltévedt, de aztán megérzem az összetéveszthetetlen gyűrűt az úján, tehát jó kéz van jó helyen. 🙂 Odasúgom Daninak, hogy az előbb letapiztam valakit, ő meg – a hangjából ítélve – mosolyogva visszasúgja, hogy igen, Esztert, hála az Égnek! 🙂 Közben a színpadon a mi pálinkánknak megfelelő, autentikus görög italt – úzót – bontanak, ánizs illat lengi be a teret (gyengébbek kedvéért: Negro), ami egy kellemetlen pillanatig a fájdalomcsillapító illatát és ízét is eszembe juttatja, amit néhanapján szedek.

Az előadás zárásaként a sziklaszirten álló főszereplőt képzelhetjük el, a tenger hullámai csapdossák a sziklafalat, közben a víz egy csillaggal (Borics Nikolett) beszélget. A csillag arról kérdezi a tengert, hogy milyen, ha valaki nem látja a fényt, a beszélgetés amolyan tanmese. Számomra a konklúziónak ez a fajta kihangsúlyozása kicsit szájbarágósnak hatott, hiszen megtapasztaltuk, így mindenki magának tette egyértelművé, hogy látás nélkül is lehet élni, de valahol érthető a didaktikus jelleg, mert ez kicsit minden érzékenyítésre jellemző. Az előadásnak megvannak az apróbb hiányosságai, leginkább talán a színészi játék terén, de ezek teljes mértékben megbocsáthatóak, tekintve, hogy amatőr színtársulatról beszélünk, akik ráadásul mindent önerőből tartanak fenn.

Nagyon nagy élmény volt, mindenkinek érdemes megtapasztalnia, részemről biztos, hogy a többi előadásra is elmegyek!

Időpont: 2017. október 30. hétfő, 18:00
Helyszín: Zuglói Civil Ház (1144 Budapest, Csertő park 12.)
Megközelíthető: Az Örs Vezér térről a 82 trolival a 2. megállónál leszállva (Vezér utca)

Egy riport a tagokkal, két részletben:
http://www.vipcast.hu/2011/11/19/az-ejszaka-tapintasa/1093
http://www.vipcast.hu/2011/11/19/a-vakok-vilaga/1112

És egy másik, kicsit személyesebb hangvételű, Máj Krisztával és Pál Zsolttal, a társulat művészeti vezetőivel:
https://www.youtube.com/watch?v=jRrgBunHyK8

Az előadáshoz tartozó Facebook-esemény:
https://www.facebook.com/events/230770700788501/?acontext=%7B%22ref%22%3A%223%22%2C%22ref_newsfeed_story_type%22%3A%22regular%22%2C%22feed_story_type%22%3A%2222%22%2C%22action_history%22%3A%22null%22%7D

A képen a Vakrepülés Színtársulat logója látható, fehér alapon egy kisrepülő fekete grafikája, aminek a szélvédőjét egy nagy napszemüveg takarja. A felirat fölül: "Vakrepülés Színjátszó Egyesület", alul: "www.vakrep.hu, Láthatatlan játék a sötétben".

Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további ismertetőket olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983

Megláttuk a láthatatlant

Péntek délután egy nagyon érdekes meghívásnak tettünk eleget. A Kézzelfogható Alapítvány által rendezett tapintható képzőművészeti kiállítást látogattuk meg vakos tárlatvezetéssel.

A képen kagylók láthatóak felfúzve amiknek különleges hangjuk van

A képet: Kiss Julia készítette

Szakszerű tárlatvezetőnk volt Baráth Mária személyében, aki segített értelmezni a „látottakat”. Minden alkotás mellett a síkíráson kívül Braille-írással is olvashattuk a szükséges információkat.

Amint megérkeztünk a gyengén látóknak szemtakarót kellett fölvenni. Tárlatvezetőn kívánsága volt ez, hogy először tapintva „nézzük” meg a kiállított tárgyakat, amiknek a legnagyobbja egy kb 60x60x60 cm-es kockában elfért volna, a legkisebb pedig még akár a tenyerünkbe is. Anyaghasználat szempontjából gazdag volt a választék a hideg és kemény tapintású kőtől a gyapjúból nemezelt tárgyakig.

a képen egy szines táblakép látható több méretú fadarabokból

A képet: Kiss Julia készítette

Az alkotások egyik részénél az volt a kihívás, hogy föl kellett ismerni egy-egy tárgyat. Ilyen volt rögtön az első kép, ahol gyerekjátékok, kis cipő, baba szét voltak szórva a képen, felidézve a vörös iszap katasztrófa tragikus emlékét. Egy másik alkotásnál tengeri kagylókat és kavicsokat lehetett kézzel felismerni.

Különleges felületű tárgyakkal is találkoztunk. Ilyen volt egy foncsorozott üveg tál és még több kerámiatárgy (Szemereki Teréz: Madár, Vágó Szilvia: Barangold körül, Dr. Rácz József Zoltán: Prométheusz). Egyik kavics-szerűen, másik gazdagon tagolt formájával szerzett örömet nekünk.

Egy lekicsinyített, körhintához hasonló alkotás a hangjával gyönyörködtetett minket. Egy forgatható szerkezetbe zsinóron lógatva fémből készített kagylókban fém golyócskák voltak bezárva, amelyek szabadon tudtak mozogni, ha elindították a szerkezetet, így egy szélcsengőhöz hasonló hangot hozott létre.

a képen egy pici tenyérbe fogható kerámia mázas tárgy van

A képet Kiss Julia készítette

Az egyik sarokban egy gyönyörű színes táblakép volt kiállítva (Zámbó Attila: Bohém Angyal). Színesre festett deszka elemekből állt, a festék vastagsága és az elemek különböző méretének térbeli játéka okozott tapintható élményt. Itt egy váratlan fordulatot vett a programunk, mert egy fiatal hölgy lépett oda hozzánk, aki szintén látogatója volt a kiállításnak és megkért minket, hogy fényképezhessen le minket a kép előtt, mert az édesapja az alkotó, aki nem tudott még eljönni, megnézni a kiállítást. Természetesen örömmel tettünk leget a kérésnek.

A képen egy szemtakarós fiatalember tárgyat tapint

A képet: Kiss Julia készítette

A gyengénlátók számára az élmény betetőzése az volt, amikor levehették a szemtakarót és úgy nézhettek körbe.

Ezúton is köszönjük a Kézzelfogható Alapítványnak, Baráth Máriának és egymásnak a kellemes délutánt, amiben részesülhettünk.

Kiss Júlia és Juhos Róbert
közösségi civilszervezők

Érintsd meg a belváros múltját (1. rész)

Már 2015-ben megfogott a kezdeményezés, mikor először jártam ezen a sétán, akkori klubtagjaimmal. Később az Imagine Budapest egy másik, látássérülteknek szervezett kirándulásán is részt vettem, így ezúttal már ismerősként üdvözöltek a szervezők. Besegítettem a látogatók toborzásába, a programlehetőséget a Lámpáskollégáknak is elküldve. Nagy örömömre Vasné Pintér Terike a III. kerületből többedmagával csatlakozott, így végül szép számmal összegyűltünk a Kálvin téri templom bejáratánál, ahol Szekeres Júlia idegenvezető várt bennünket. Indulhatott is a kalandozás térben és időben. Első állomásunk a Mátyás király korabeli városfal, ma is régi impozáns jellegét őrző maradványa volt. A porhanyós mészkő összetéveszthetetlenül rücskös, darabos tapintása önmagában érdekes, de az anekdotikus történelmi kitekintés tette igazán izgalmassá a helyszínt.

Az akkori város jóval a mai utcaszint alatt helyezkedett el, így ahhoz, hogy megérinthessük a falat, nekünk is lejjebb kellett lépcsőznünk egy emelettel a “föld alá”. A lejárat két utcai üzlet között, szinte észrevétlenül búvik meg egy üvegajtó mögött. Itt lent, kicsit eltávolodva az utcazajtól zavartalanul beszélgethettünk. Szemben a fallal megcsodálhattunk egy kör-alakú, kőből faragott autentikus térképet, ez igazítja el az arra járót a reneszánsz korabeli városkép kavalkádjában. Megtudhattuk, hogy a falrész tulajdonképpen csak érdekesség gyanánt maradt meg, mert valójában már a 16. században elkezdtek bele egyre több helyen kapukat vájni, ahogy a város egyre nőtt, majd pedig a 18. századra már szinte teljesen lebontották, lévén akadályozta a dinamikusan fejlődő pesti oldal terjeszkedését.

A belváros, különösen ez a környék rengeteg történelmi és kulturális emléket, értéket őriz. Nekem például nagyon tetszett a közeli Lövölde tér története, melybe idegenvezetőnk bepillantást engedett. Mint megtudtuk, a 18. században a polgárság feladatai közé tartozott a városok biztonságának és békéjének megőrzése. Egy 1701-ből származó rendeletben I. Lipót király kötelezte a céheket, hogy mestereik minden vasár- és ünnepnapon lövészetre járjanak, a távol maradókat pedig pénzbírság fenyegette. Mária Terézia 1740-ben elrendelte, hogy minden felnőtt férfipolgár egy éven át lövészeteken vegyen részt.

1824-ben avatták fel a Zambelli András tervei alapján készült új lövöldét, a Kálvin tér környékén, a mai Királyi Pál utcában. A klasszicista épületnek hosszú dór oszlopsora, díszes diadalívszerű kapuja, és I. Ferenc látogatását ábrázoló timpanonja volt. A tulajdonképpeni lőtér mellett vendéglők, pipázó-, társalgó- és tánctermek szolgáltak a színes kulturális élet színteréül és egy park is tartozott az épülethez, így a létesítmény a polgári élet egyik központjává vált. A megnyitóra rendezett ünnepélyen 300 terítékes vacsorát adtak.

A sokak szerint Pest ékességének számító lövöldét az 1838-as árvíz pusztította el, de 1840-re újraépítették. Az új épületet a Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde tér északkeleti sarkában álmodták meg. Az előző lövöldéhez hasonlóan ezt is Zambelli András tervezte, és 1840-ben Habsburg József nádor avatta fel. Mikor ezt meghallottam, rögtön eszembe jutott, hogy az ő neve látássérült körökben ismerősen csenghet, hiszen a Vakok Általános Iskolájának létrejöttét jelentős összeggel támogatta és a Nádor Terem róla kapta a nevét. A nádor egyébként, az itt található csodálatos ólomüvegablakról is visszaköszön, erre az üvegfestményekről készült narrációk olvasói biztosan emlékeznek.

Megtudhattuk továbbá, hogy a klasszicista stílusú lövölde két épületegyüttesből állt. Az egyikben vendéglők, éttermek és kiszolgáló helyiségek, a másikban pedig a lőcsarnokok és a lövészmester lakása voltak, a lövőház parkjába pedig díszes kapun át lehetett bejutni. 1874-ben, az itt működő lövöldéről nevezték el a teret Lövölde térnek. Kis érdekesség, melyet szintén Szekeres Julitól, vezetőnktől tudhattunk meg: a lövöldéből származik a “fején találta a szöget” kifejezésünk. A lőgyakorlatokon használt céltáblák közepébe ugyanis egy szöget vertek, ha a gyakorlatozó jól célzott és eltalálta, az maximum pontot ért és számíthatott társai elismerésére. És még egy kis érdekesség: az akkoriban használt céltáblák nem kör, hanem négyzet alakúak voltak, mert így könnyebben meg lehetett határozni a mértani középpontot a sarkok átlóinak metszéspontjánál.

Ahogy én is kicsit utánaolvastam, további érdekességekre is bukkantam. A lövölde épülete 1890-ig állt a téren. Az épület lebontása után a teret megnagyobbították és köréje bérpalotákat építettek. A Lövölde tér 6. szám alatt működött a Kairó kávézó, melynek gyakori vendégei voltak Teleki Pál politikus, Szablya-Frischauf Ferenc iparművész, Fülep Lajos és Felvinczi Takács Zoltán művészettörténészek is, valamint Gundel Antal lapszerkesztő. Ő egyébként Gundel János fia, aki a Gundel éttermet alapította. Antal testvére Gundel Károly, ő virágoztatta fel és gazdagította különleges fogásokkal a méltán népszerű helyet, megszilárdítva ezzel a későbbi gasztrodinasztiát. A Kairo kávézóban megforduló értelmiségiek 1906-ban egy rövid életű hetilapot is kiadtak Szerda címmel.

Következő állomásunk szemben a várfalhoz vezető lejárattal Petőfi és Szendrey Júlia lakása volt a Királyi Pál utca 18. szám alatt. Korábban a Dohány utcában is éltek – akkor Tabakgasse volt az utca neve –, ahol Jókai Mór volt a bérlőjük, ám ebbe a lakásba már nélküle költöztek. Tárlatvezetőnk elmesélte, hogy Petőfi súlyosan összeveszett barátjával, amiért az megszökött a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózával. Petőfi és felesége már sajnos nem tölthettek sok időt ebben a lakásban, bár fiuk, Zoltán még itt született meg. A szabadságharc ideje alatt azonban a család Nagyszalontára költözött.

imagine

Kedves Olvasók! Tartsanak velem a jövő héten is, amikor tovább barangolunk a belváros történelmi, irodalmi és építészeti emlékei között.

Segítségül hívott forrásanyagok:
https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B6v%C3%B6lde_t%C3%A9r
http://magyarhirlap.hu/cikk/82996/Seta_Petofi_nyomaban_a_Belvarosban

Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további beszámolókat olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983

Meghívó

Hernádi Paula, grafikus, zománcművész JEL-KÉP, TŰZZEL-VASSAL című kiállítására invitálunk benneteket.

A helyszín: Nagy Balogh János Kiállítóterembe (1191 Budapest, Ady E. út 57.).

Mohay Orsolya művészettörténész lesz a tárlatvezetőnk, és teszi számunkra akadálymentessé a kiállítást.

Időpont: 2017. október 5. (csütörtök) 15 óra

Találkozunk a szokott helyen, 14 óra 45 perckor a 42-es villamos Templom téri megállójában (a Határ úti metrómegállótól a 42-es villamossal harmadik megálló.)

Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!

Elérhetőségeink:
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com

Szeretettel várunk mindenkit!

a képen: Nagy Balogh János Kiállítóterem látható
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők

Városnéző sétára indultunk

Szeptember 7-én harmadik kerületi klubtagokkal csatlakoztunk a Kálvin téren ahhoz a látássérült csoporthoz, amely Szekeres Júlia idegenvezetővel városnézésre indult. Irodalmi, történelmi sétát tettünk az V. kerület déli részén.

Először megnéztük a középkorban épült városfalat. Megtudtuk. hogy Mátyás király építette a törökök támadása ellen. Az utcán szembe állt az a ház, ahol Petőfi Sándor lakott néhány évig.  Az Egyetem tér felé haladva több történelmi személyiségről hallottunk. Megnéztük a pesti árvíz érdekességeit is.

a képen: Terike a tagokkal

Tovább mentünk és megérkeztünk a Károlyi Mihály utcában található Károlyi-Palotához, amely közel hatvan éve a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad otthont. Megtudtuk, hogy a palota első formájában 1696-1698 között épült barokk stílusban. Több tulajdonosa volt, majd 1766-ban lett a Károlyi családé. A reformkor politikájának és irodalmának neves alakjai mind megfordultak a palotában. A hozzá tartozó kertet 1932-ben rendbe tették és közkertté nyilvánították (Károlyi-kert).

20170907_155618

A kertet az idők során többször átalakították. Fénykorában még egzotikus növényeket is neveltek a virágházban. a kertben pedig lugasokat telepítettek. Utoljára 1996-ban az elhasználódás miatt  ismét áttervezték. A parkban van szökőkút jelentős gyepfelülettel az évszaknak megfelelő virágokkal, kanyargós sétányokkal. A parkban található az ország egyik legidősebb fehér eperfája.

Sétánk végére érve kellemesen elfáradtunk, de megérte!

Új ismeretekkel és a sok látnivaló élményével megint gazdagabbak lettünk.

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

 

Nyárzáró és ősznyitó Újpesten

Augusztusban 26-án és 27-én mi újpesti lámpások kitelepültünk az újpesti városnapokra. Nagy izgalommal mentünk ki kollégáinkkal, Mártival és Csabával, na és persze Boncával, a vakvezető kutyussal. A nagy meleg ellenére szívesen beszélgettünk az emberekkel a VGYKE-ről és a kerületi Lámpás Klubról. A piac területén kaptunk helyet kicsit távol a főtértől, de azért megálltak és szívesen hallgatták, amit tudni kell a tevékenységeinkről. Miben kaphatnak segítséget a látássérültek a VGYKE–től, illetve a kerületi klubtól? Milyen lehet a látássérültek mindennapi élete, hogyan lehet nekik segíteni?

ujpest2 ujpest1

Felkeresett bennünket a halláscentrum vezetője, Bocsevits Linda, akivel már a közös piaci programunkat terveztük meg. Nagy örömmel fogadott bennünket, Galler Brigitta rendőr főtörzszászlós, a körzeti megbízott, két kézlenyomat készítése között. Megbeszéltük az előadását a következő klubnapunkon.

A városnapi forgatagban sok élmény és tapasztalat hatott ránk.

A szeptemberi klubnapon aztán el is látogatott hozzánk Varga Brigitta rendőr főtörzszászlós körzeti megbízott és tájékoztatott a nyár bűnözési eseményeiről. Elmondta, hogy nyáron a bűnözők is nyaraltak így kevés rablás és más érdemleges bűncselekmény sem történt.

A  klubon beszéltünk a programokról, a jeles napokról és milyen programok lesznek még. Hladony Sándor képviselő úr sok mindent elmondott az újpesti programsorozatokról. A metró felújításának a részleteiről és a pótlóbuszok indulásának időpontjairól is. Sok érdekességet tudtunk meg a metrófelújítás, folyamatairól és munkálatairól. Az idő hamar elszaladt , de még mindig tudtunk volna beszélgetni a nyaralásról és a ránk váró sok programokról. Így lassan mindenki elindult haza felé .

klubnapon az asztal körülA képen : Varga Brigitta rendőr főtörzszászlós tart előadást

 

A szeptember elejei közös programjainkban szerepet kapott egy látogatás a Bazilikában, amely felülmúlta minden várakozásunkat!

A szívünknek kedves idegenvezetőnkkel való újabb találkozásunk, már az amúgy is vidám kedvünket fokozta. Ráadásnak a látnivalók, amerre csak néztünk!

Az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház az Esztergom-Budapesti főegyházmegye székesegyháza. A klasszicista stílusban épült templom 1822 és 1869 között  épült és a  Szent István téren áll. Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas. Méreteit tekintve a római Szent Péter-Bazilika, a londoni Szent Pál-székesegyház, a Milánói dóm és a Kölni dóm után Európa egyik legnagyobb bazilikája. Világviszonylatban a tizennyolcadik.

A képen aa szabadban ülnek a tagokA képen az újőesti tagok állnak a Bazilikában

A plébánia területéhez tartozik a Simor Papi Otthon kápolnája. A plébánia területén élő hívek száma 800 fő.  Amikor beléptünk az óriási kapun, hatalmas tér nyílt meg előttünk. A hosszú padsorok között végig menvén, eljutunk a bazilika közepéig. Onnan felnézve, a kupola tárult a szemünk elé. Idegenvezetőnk, hosszasan vezetett be minket, a bazilika történelmébe.  Beszélt még a belső tér minden oltáráról, képeiről, szobrairól, és minden történelmi csodáról, ami a helyszínen látható. A Bakócz-kápolna az egyetlen építészeti emlék, amely az első, a középkori Szent Adalbert-székesegyházból (átépített formában ugyan, de) megmaradt. Ezen a helyen lepett meg bennünket gyönyörű énekével idegenvezetőnk Franciska.

A Bazilikában ülve hallgatják az idegenvezetőtA képen a gyülekezés pillanata látható

De még fokozta a varázslatot Kováts Péter orgonaművész egy húsz perces fantasztikus orgonajátékkal. Még szívesen hallgattuk volna a bazilikát betöltő orgonajátékot, de már hívogatott minket a Kálvária domb tetejének kilátója és egy közös fotó az idegenvezetőnkkel!

Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösségi civilszervezők

Sérült Gyermekek Napja az Állatkertben

Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) és a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK) idén is szeretettel vár mindenkit a Sérült Gyermekek Napján, amelyet immár 26. alkalommal rendezünk meg. A rendezvényen a részvétel ingyenes az értelmi fogyatékossággal élő gyermekeknek, fiataloknak és családjaiknak, illetve intézményeknek, nappali- és lakóotthonoknak.

Időpont: 2017.09.18.
Helyszín: 1146 Budapest, XIV.ker. Állatkerti krt. 6-12.  

A képen a Fővárosi Állat-és Növénykert bejárata látható

a kép forrása: zoobudapest.com