Bizony elég furcsa dolgok a köztéri szobrok! Néha ugyanis útra kelnek és átköltöznek a város egy másik pontjára. Ugyanilyen „helyváltoztató” szobor a ma az Erzsébet teret díszítő Danubius kút is. Az először 1883. október 22-én felavatott kút eredetileg a Kálvin teret díszítette, csak 1959-ben költözött át jelenlegi helyére. A szoborcsoportot eredeti formájában Fessler Leónak köszönhetjük, az allegorikus alakoknak pedig Ybl Miklós építész álmodott méltó kútépítményt. A második világháborúban súlyosan megsérült kút újbóli felállításáról 1951-ben kezdtek el gondolkozni. A nyolc évvel később másodszor is felavatott kutat Győri Dezső szobrászművésznek köszönhetjük. Már a megalkotásának körülményei is kalandosak és számtalan városi legenda övezi, de először nézzük meg alaposabban a négy szoboralakot!
A történelmi Magyarország négy nagy folyóját jelképező allegorikus alakok neo-reneszánsz kút medencéin foglalnak helyet (1. kép). Az alapot biztosító többkaréjos íves kő medencén akárcsak valami szobortalapzaton ücsörög a Tisza, Dráva és a Száva folyókat megszemélyesítő, lenge ruházatú női alakok. Mindegyik a rá jellemző tárgyat (attribútumot) tartja ölében vagy kezében. A fejük felett gazdagon faragott medence tálja olyan hatást kelt, mintha csak a heves esőktől vagy a nyári tűző napsütéstől szeretné megóvni a klasszikus szépségű alakokat. A medence legalsó, a szobrok feje felett található tálját halakkal, kagylókkal és más, a vízi világhoz kötődő elemekkel díszítették alkotói. Ismerjük meg jobban a folyókat megszemélyesítő nőalakokat!
Itt van elsőként a ’Tisza’ (2. kép). A hölgy kezében halakkal teli hálót tart, kezeivel kecsesen bontogatja a halászhálót és veszi szemügyre annak gazdagság zsákmányát. Vállára omló haját koszorú díszíti. Felsőteste társaiéhoz hasonlóan meztelen, látni engedi idomait. Deréktól lefelé dúsan redőzött lepel fedi, a mester részletgazdagon és élethűen faragta ki a lágy anyag gyűrődéseit. A textil alatt tökéletesen kivehető a lábak mozdulata, ahogy bal behajlított lábát kissé maga alá húzza.
Mellette ül a ’Dráva’, ölében csigák sokasága látható. (3. kép) Haját szalaggal, babérkoszorúval és kagylóval díszítő nőalak állát bal kezében nyugtatva, elgondolkozva tekint maga elé. Közben jobb lába elfektetett klasszikus faragott kő vázán pihen. Egyetlen öltözéke neki is a derekát és lábait fedő lepel.
Végül itt van a ’Száva’, lábainál sast ábrázoló címerrel. (4. kép) Háta közepéig, derekáig érő hullámos dús hajába mintha csak a szél kapott volna bele, fejét babérkoszorú ékesíti. Testtartása könnyed és egyben férfias: behajlított bal lábát jobb térdén nyugtatja oly módon, hogy baljának bokája jobb térdén nyugszik. A nőalak a távolba réved, miközben kezeit lábán nyugtatja.
Fedetlen bájaikkal akár erotikus megjelenésűek is lehetnének ezek az alakok, ám elnézve őket ez eszünkbe sem jut. Tagjaik erősek, férfiasak, hatalmas és erőtől duzzadó testük leginkább Michelangelo alakjait idézik emlékezetünkbe. A női alakok között dús szakállú, bajszos, hosszú hajú tengeri istenek arcképeit faragták a kút testére.
A kút legfelső medencetálján, győzedelmes pózban látható a Dunát jelképező férfialak. A hosszú hajú és szakállú, atlétákat is megszégyenítő izomzattal rendelkező férfi ágyékát lepel borítja. Bal kezében nagyméretű kagylót tart, jobbjával óriási evezőn támaszkodik. Jobb lábát egy delfinen nyugtatja. Klasszikus, komoly arca szintén Michelangelót, méghozzá Mózes szobrát idézi. (Ha érdekel a világhírű reneszánsz szobor, a róla készült narrációt itt elolvashatod.)
Említettem, hogy több történet is él a városi emlékezetben arról, hogy miért döntött úgy korának egyik legbefolyásosabb pénzintézete, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, hogy egy ilyen drága köztéri alkotással ajándékozza meg a fővárost. Az egyik elképzelés szerint az eredetileg a Ferenciek terére tervezett kút felállítása mellett azért döntött a takarékpénztár, mert a Ferenciek terén álló épületének homlokzata előrébb ugrott az engedélyezett terveken megjelöltnél és lelkiismeretfurdalásuktól vezérelve írták ki a pályázatot. Talán egy kicsit hihetőbb az a magyarázat, hogy bírósági döntés kötelezte a homlokzati túlnyúlás miatt a pénzintézetet egy ilyen művészeti alkotás adományozására. A cég persze megpróbálta húzni a költséges művészeti kártérítés megrendelését, ám ekkor Budapest polgármestere felállíttatta a bankkal szemben a város első nyilvános vécéjét. Ez persze elég nagy motivációt jelentett!
Ha szeretnél többet megtudni a Danubius kút történetéről, akkor érdemes meghallgatni a Gönczi Ambrussal, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjével készített izgalmas beszélgetést: 9.tv – Ferencvárosi séták – Danubius Kút – YouTube
Somogyi-Rohonczy Zsófia
szobor Archives - Oldal 2 a 3-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Narráció 16
A Danubius kút allegorikus figurái
Erzsébet tér
Bizony elég furcsa dolgok a köztéri szobrok! Néha ugyanis útra kelnek és átköltöznek a város egy másik pontjára. Ugyanilyen „helyváltoztató” szobor a ma az Erzsébet teret díszítő Danubius kút is. Az először 1883. október 22-én felavatott kút eredetileg a Kálvin teret díszítette, csak 1959-ben költözött át jelenlegi helyére. A szoborcsoportot eredeti formájában Fessler Leónak köszönhetjük, az allegorikus alakoknak pedig Ybl Miklós építész álmodott méltó kútépítményt. A második világháborúban súlyosan megsérült kút újbóli felállításáról 1951-ben kezdtek el gondolkozni. A nyolc évvel később másodszor is felavatott kutat Győri Dezső szobrászművésznek köszönhetjük. Már a megalkotásának körülményei is kalandosak és számtalan városi legenda övezi, de először nézzük meg alaposabban a négy szoboralakot!
A történelmi Magyarország négy nagy folyóját jelképező allegorikus alakok neo-reneszánsz kút medencéin foglalnak helyet (1. kép). Az alapot biztosító többkaréjos íves kő medencén akárcsak valami szobortalapzaton ücsörög a Tisza, Dráva és a Száva folyókat megszemélyesítő, lenge ruházatú női alakok. Mindegyik a rá jellemző tárgyat (attribútumot) tartja ölében vagy kezében. A fejük felett gazdagon faragott medence tálja olyan hatást kelt, mintha csak a heves esőktől vagy a nyári tűző napsütéstől szeretné megóvni a klasszikus szépségű alakokat. A medence legalsó, a szobrok feje felett található tálját halakkal, kagylókkal és más, a vízi világhoz kötődő elemekkel díszítették alkotói. Ismerjük meg jobban a folyókat megszemélyesítő nőalakokat!
Itt van elsőként a ’Tisza’ (2. kép). A hölgy kezében halakkal teli hálót tart, kezeivel kecsesen bontogatja a halászhálót és veszi szemügyre annak gazdagság zsákmányát. Vállára omló haját koszorú díszíti. Felsőteste társaiéhoz hasonlóan meztelen, látni engedi idomait. Deréktól lefelé dúsan redőzött lepel fedi, a mester részletgazdagon és élethűen faragta ki a lágy anyag gyűrődéseit. A textil alatt tökéletesen kivehető a lábak mozdulata, ahogy bal behajlított lábát kissé maga alá húzza.
Mellette ül a ’Dráva’, ölében csigák sokasága látható. (3. kép) Haját szalaggal, babérkoszorúval és kagylóval díszítő nőalak állát bal kezében nyugtatva, elgondolkozva tekint maga elé. Közben jobb lába elfektetett klasszikus faragott kő vázán pihen. Egyetlen öltözéke neki is a derekát és lábait fedő lepel.
Végül itt van a ’Száva’, lábainál sast ábrázoló címerrel. (4. kép) Háta közepéig, derekáig érő hullámos dús hajába mintha csak a szél kapott volna bele, fejét babérkoszorú ékesíti. Testtartása könnyed és egyben férfias: behajlított bal lábát jobb térdén nyugtatja oly módon, hogy baljának bokája jobb térdén nyugszik. A nőalak a távolba réved, miközben kezeit lábán nyugtatja.
Fedetlen bájaikkal akár erotikus megjelenésűek is lehetnének ezek az alakok, ám elnézve őket ez eszünkbe sem jut. Tagjaik erősek, férfiasak, hatalmas és erőtől duzzadó testük leginkább Michelangelo alakjait idézik emlékezetünkbe. A női alakok között dús szakállú, bajszos, hosszú hajú tengeri istenek arcképeit faragták a kút testére.
A kút legfelső medencetálján, győzedelmes pózban látható a Dunát jelképező férfialak. A hosszú hajú és szakállú, atlétákat is megszégyenítő izomzattal rendelkező férfi ágyékát lepel borítja. Bal kezében nagyméretű kagylót tart, jobbjával óriási evezőn támaszkodik. Jobb lábát egy delfinen nyugtatja. Klasszikus, komoly arca szintén Michelangelót, méghozzá Mózes szobrát idézi. (Ha érdekel a világhírű reneszánsz szobor, a róla készült narrációt itt elolvashatod.)
Említettem, hogy több történet is él a városi emlékezetben arról, hogy miért döntött úgy korának egyik legbefolyásosabb pénzintézete, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, hogy egy ilyen drága köztéri alkotással ajándékozza meg a fővárost. Az egyik elképzelés szerint az eredetileg a Ferenciek terére tervezett kút felállítása mellett azért döntött a takarékpénztár, mert a Ferenciek terén álló épületének homlokzata előrébb ugrott az engedélyezett terveken megjelöltnél és lelkiismeretfurdalásuktól vezérelve írták ki a pályázatot. Talán egy kicsit hihetőbb az a magyarázat, hogy bírósági döntés kötelezte a homlokzati túlnyúlás miatt a pénzintézetet egy ilyen művészeti alkotás adományozására. A cég persze megpróbálta húzni a költséges művészeti kártérítés megrendelését, ám ekkor Budapest polgármestere felállíttatta a bankkal szemben a város első nyilvános vécéjét. Ez persze elég nagy motivációt jelentett!
Ha szeretnél többet megtudni a Danubius kút történetéről, akkor érdemes meghallgatni a Gönczi Ambrussal, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjével készített izgalmas beszélgetést: 9.tv – Ferencvárosi séták – Danubius Kút – YouTube
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
A Danubius kút allegorikus figurái
Erzsébet tér
Bizony elég furcsa dolgok a köztéri szobrok! Néha ugyanis útra kelnek és átköltöznek a város egy másik pontjára. Ugyanilyen „helyváltoztató” szobor a ma az Erzsébet teret díszítő Danubius kút is. Az először 1883. október 22-én felavatott kút eredetileg a Kálvin teret díszítette, csak 1959-ben költözött át jelenlegi helyére. A szoborcsoportot eredeti formájában Fessler Leónak köszönhetjük, az allegorikus alakoknak pedig Ybl Miklós építész álmodott méltó kútépítményt. A második világháborúban súlyosan megsérült kút újbóli felállításáról 1951-ben kezdtek el gondolkozni. A nyolc évvel később másodszor is felavatott kutat Győri Dezső szobrászművésznek köszönhetjük. Már a megalkotásának körülményei is kalandosak és számtalan városi legenda övezi, de először nézzük meg alaposabban a négy szoboralakot!
A történelmi Magyarország négy nagy folyóját jelképező allegorikus alakok neo-reneszánsz kút medencéin foglalnak helyet (1. kép). Az alapot biztosító többkaréjos íves kő medencén akárcsak valami szobortalapzaton ücsörög a Tisza, Dráva és a Száva folyókat megszemélyesítő, lenge ruházatú női alakok. Mindegyik a rá jellemző tárgyat (attribútumot) tartja ölében vagy kezében. A fejük felett gazdagon faragott medence tálja olyan hatást kelt, mintha csak a heves esőktől vagy a nyári tűző napsütéstől szeretné megóvni a klasszikus szépségű alakokat. A medence legalsó, a szobrok feje felett található tálját halakkal, kagylókkal és más, a vízi világhoz kötődő elemekkel díszítették alkotói. Ismerjük meg jobban a folyókat megszemélyesítő nőalakokat!
Itt van elsőként a ’Tisza’ (2. kép). A hölgy kezében halakkal teli hálót tart, kezeivel kecsesen bontogatja a halászhálót és veszi szemügyre annak gazdagság zsákmányát. Vállára omló haját koszorú díszíti. Felsőteste társaiéhoz hasonlóan meztelen, látni engedi idomait. Deréktól lefelé dúsan redőzött lepel fedi, a mester részletgazdagon és élethűen faragta ki a lágy anyag gyűrődéseit. A textil alatt tökéletesen kivehető a lábak mozdulata, ahogy bal behajlított lábát kissé maga alá húzza.
Mellette ül a ’Dráva’, ölében csigák sokasága látható. (3. kép) Haját szalaggal, babérkoszorúval és kagylóval díszítő nőalak állát bal kezében nyugtatva, elgondolkozva tekint maga elé. Közben jobb lába elfektetett klasszikus faragott kő vázán pihen. Egyetlen öltözéke neki is a derekát és lábait fedő lepel.
Végül itt van a ’Száva’, lábainál sast ábrázoló címerrel. (4. kép) Háta közepéig, derekáig érő hullámos dús hajába mintha csak a szél kapott volna bele, fejét babérkoszorú ékesíti. Testtartása könnyed és egyben férfias: behajlított bal lábát jobb térdén nyugtatja oly módon, hogy baljának bokája jobb térdén nyugszik. A nőalak a távolba réved, miközben kezeit lábán nyugtatja.
Fedetlen bájaikkal akár erotikus megjelenésűek is lehetnének ezek az alakok, ám elnézve őket ez eszünkbe sem jut. Tagjaik erősek, férfiasak, hatalmas és erőtől duzzadó testük leginkább Michelangelo alakjait idézik emlékezetünkbe. A női alakok között dús szakállú, bajszos, hosszú hajú tengeri istenek arcképeit faragták a kút testére.
A kút legfelső medencetálján, győzedelmes pózban látható a Dunát jelképező férfialak. A hosszú hajú és szakállú, atlétákat is megszégyenítő izomzattal rendelkező férfi ágyékát lepel borítja. Bal kezében nagyméretű kagylót tart, jobbjával óriási evezőn támaszkodik. Jobb lábát egy delfinen nyugtatja. Klasszikus, komoly arca szintén Michelangelót, méghozzá Mózes szobrát idézi. (Ha érdekel a világhírű reneszánsz szobor, a róla készült narrációt itt elolvashatod.)
Említettem, hogy több történet is él a városi emlékezetben arról, hogy miért döntött úgy korának egyik legbefolyásosabb pénzintézete, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, hogy egy ilyen drága köztéri alkotással ajándékozza meg a fővárost. Az egyik elképzelés szerint az eredetileg a Ferenciek terére tervezett kút felállítása mellett azért döntött a takarékpénztár, mert a Ferenciek terén álló épületének homlokzata előrébb ugrott az engedélyezett terveken megjelöltnél és lelkiismeretfurdalásuktól vezérelve írták ki a pályázatot. Talán egy kicsit hihetőbb az a magyarázat, hogy bírósági döntés kötelezte a homlokzati túlnyúlás miatt a pénzintézetet egy ilyen művészeti alkotás adományozására. A cég persze megpróbálta húzni a költséges művészeti kártérítés megrendelését, ám ekkor Budapest polgármestere felállíttatta a bankkal szemben a város első nyilvános vécéjét. Ez persze elég nagy motivációt jelentett!
Ha szeretnél többet megtudni a Danubius kút történetéről, akkor érdemes meghallgatni a Gönczi Ambrussal, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjével készített izgalmas beszélgetést: 9.tv – Ferencvárosi séták – Danubius Kút – YouTube
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
Forrás: fortepan.hu
Vörösmarty szobor
Kedves Olvasó!
Hermész szobrát a hátunk mögött hagyva, a Váci utca kirakatai között sétálva haladunk tovább. Az egykori Pesti városfal végét jelző Váci kapu helyére érve már a Vörösmarty térre nyílik rálátásunk. Érdekesség, hogy az egykori városkapu helyét és formáját az eltérő színű kőburkolat jelzi a lába elé néző sétálónak. A Vörösmarty tér impozáns épületei között pedig az 1908 május 24-én felavatott nagy magyar költő előtt tisztelgő szoborcsoporttal ismerkedhetünk meg.
Az időjárás viszontagságai, a téli hideg nem kedvez a carrarai márványnak és a haraszti mészkőnek, amiből az alakokat és a talapzatot kifaragták, így a téli hónapokra letakarják a szobrot. Műanyaggal van beborítva most is, így egy 1958-as régi fotót hoztam illusztrációként. Érdemes megfigyelni, hogy mennyire más volt 60 évvel ezelőtt a tér. A szoborra magas fák árnya vetült, a háttérben pedig autó és busz is látható, hiszen a mai sétatéren egykoron élénk autóforgalom folyt, sőt még autószalonok is helyet kaptak.
Ahogy a mellékelt képen is látható, a szoborcsoport alakjai jócskán meghaladják az embernagyságot. A csoport felett, óriási kő padján ülő költő alakja 330 centiméter magas, míg a lábainál a korabeli magyar társadalmat szimbolizáló tömeget alkotó figurák 275 centiméteresek. A költőt egyszerű ruházatában örökítették meg a szobrászok (Kallos Ede és Telcs Ede), de az ábrázoláson feltűnik a Vörösmartyra jellemző, nyakába kötött kis kendő is. Az ülő alak jobb lábán nyugtatja mindkét kezét, kissé előre hajol és elgondolkozva tekint maga elé. Padjának talapzatán a Szózat jól ismert sorai olvashatók a kőbe vésve csupa nagybetűvel: „Hazádnak rendületlenül legyél híve oh magyar”
Miután tiszteletünket tettük a költőnél, merüljünk el a korabeli társadalom sztereotipizált tagjait megörökítő alakok sokaságában a Márkus Géza által tervezett talapzat alsóbb részén. A szobrász elképzelése szerint az alakok a Szózatot hallgatják, így arckifejezésükre egyfajta áhítat jellemző. A szobortömeg két nagy csoportra bomlik. Szemben állva a szoborcsoporttal a bal oldali szoborcsoportot szemlélve, balról jobbra haladva a következő figurákat ismerhetjük meg. Az első három alak talán egy kézműves család tagjait ábrázolja. A kötényt viselő bajszos férfi jobb karjával a hozzá húzódó, mezítlábas kisfia vállát karolja át. Bal karjába fiatal felesége karol, a nő jobb kezével könnyedén az egész szoborcsoport valamennyi alakját összekötő virágfűzért vagy babérkoszorút emeli. A nő szája kissé nyitva, mintha a költeményt énekelné vagy szavalná társaival. Tovább haladva gazdagabb öltözetű kislány látható, kezében kis virágcsokrot tart. Bal kezét fátylat viselő, elegáns ruhájú anyja fogja. A fátylat mintha csak egy szellő vagy egy mozdulat energiája mozdítaná meg. Ezzel az ábrázolással a szobrász élettel, mozgalmassággal tölti meg az alakokat. Mellettük idősödő, méltóságteljes szakállat és bajszot viselő férfi látható a 19. századi jellegzetes férfi öltözékben. Egyszerű szabású kabát zsinórozással, lábszár középig érő jellegzetes csizma a lábán. Fejével az eddigi alakoktól elfordul, ellentétes irányba néz, bal karjába kiskamasz fiatal lánya karol. Térjünk át a tömeg másik nagy csoportjának, a néző számára jobb oldalon látható alakoknak a megismerésére. Haladjunk az ő esetükben jobbról balra, az emlékmű központi tengelye velé. Jobb szélén szintén egy háromtagú család látható, középen a valószínűleg kétkezi munkás férfi, amelyre a jobb vállán nyugvó ásó utal. Balján fiatal felesége hajtja férje vállára fejét, kezében ő is kis virágcsokrot szorongat. Az apa bal oldalán nagyobbacska fia énekel komoly arccal. A fiú jobb kezében virágcsokor, baljában talán könyvet tart, amellyel a tanulás általi felemelkedést jelképezi.
A fiúcska mellett álló, zászlót tartó fiatal férfi az egyik legérdekesebb figurája a csoportnak. Alakját egy valós személyről mintázta Telcs Ede. Ő Yrjö Liipola finn szobrász, aki a cári uralom elől menekül Finnországból hazánkba és 1904 és 1934 között tevékenykedett Magyarországon. Művészeti munkája mellett politikai tevékenységet is folytatott, konzulként is dolgozott. A szoborcsoport készítése idején pedig Telcs Ede diákja volt, így lehetett ő a zászlót tartó diák modellje. Tőle balra, idős bajszos pásztor alakja támaszkodik botjára, mellette fiatal anya látható gyermekeivel. Érdemes körbe sétálni a szoborcsoportot, ugyanis izgalmas alakokkal találkozhatunk a hátsó talapzaton is, sőt az eddig megismert alakokról is teljesebb képet kaphatunk. Vitathatatlan, hogy míg a szobor frontján több a társadalom módosabb tagjainak az ábrázolása, a hátsó felén a szegényebb rétegek kerültek megmutatásra. Szerényebb öltözetű fiatal lányok és férfiak, kezükben tartva munkaeszközeiket. A csoport megrázó ábrázolása a kendős idős asszony, akinek ráncos arcán megmutatkozik dolgos élete minden küzdelme. Mellette álló mezítlábas fiatal fiút, talán unokáját, védelmezőn karolja át.
Érzelmekkel telített szoborcsoportot ismerhettünk meg Kallos Ede és Telcs Ede munkájában, de tartogat még számunkra egy romantikus történetet az alkotás. A népszerű anekdota szerint, amikor gyűjtést szerveztek a szobor elkészítésére, egy Liszkay János nevű koldus is úgy döntött, hogy hozzájárul a nagy költő emlékművének elkészítéséhez. Nem volt más kincse, így az édesanyjától örökölt ezüst húszkrajcárost, másnéven Máriás, küldte el a bizottságnak, akiket úgy megérintett a felajánlás, hogy azt változatlan formában be is építették a szoborba. A mára már megfeketedett pénzérme a szoborcsoport jobb oldalán, két gyermekével ábrázolt anya mellett, kezében tartott kisgyermeke közelében található.
Az illusztrációként használt fotó a fortepan.hu oldalról származik. Képszáma 16208, adományozója Kotnyek Antal.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
Hermész-kút a Váci utcában
Budapest -és általában a városok- utcáit nemcsak nemzeti hősök, királyok és hadvezérek népesítik be, hanem időről időre istenségek is felbukkannak. Ezúttal egy görög isten, Hermész alakjával foglalkozunk kicsit részletesebben.
Az egyik leglátványosabb Hermész ábrázolással a Váci utca forgatagában találkozhatunk, pontosabban a Váci utca és a Régiposta utca találkozásánál kialakított kis téren. 1983-ban itt állították fel Giovanni de Bologna 16. századi németalföldi szobrász Hermész ábrázolásának bronz szobrát, aminek Wild László építész tervezett elegáns kő kutat. A nyolcszögletű kútból négyzetes oszlop emelkedik ki, amelynek egy-egy oldalán egy bronz halfejből folyik ki a víz. Az oszlop tetején félgömb alakú elemen egyensúlyoz a görög istenség. A kút kávájára kényelmesen le is ülhetünk, ha a nagy nyári melegben megpihennénk egy kicsit.
Hermész – római nevén Merkúr– alakja egy igazi klasszikus szobrászati alkotás, anatómiailag pontosan és élethűen ábrázolja az atletikus férfitest minden részletét. A szeméremre viszont adott a szobrász, Hermész ágyékát egy kis falevél takarja. Az alak testsúlyát bal lábára helyezi, azzal egyensúlyoz a fém félgömbön, míg jobb lábát kissé hátra emeli. Az elegáns mozdulatot tovább hangsúlyozza a bal kezének hüvelyk, mutató és középső ujjai között tartott kígyós, szárnyas bot és a jobb kezének könnyedén felemelt mutató tartása. Mintha csak mutatóujjával előre haladásra, munkára buzdítaná a sétában megpihenő nézőjét. De Bologna szakálltalan, örökifjú fiatal férfiként ábrázolta az istenséget, hullámos hajfürtjei kikandikálnak kalapja alól. Mégis mi teszi ezt a tökéletes ifjút mégis istenné? A szobrász gondosan felruházta ismertetőjegyeivel, másnéven attribútumaival. Lássuk sorjában! Az elsők a szárnyak: az ifjú mindkét bokájánál, valamint láthatatlanná tevő kalapján kis szárnyak láthatók, amely a gyorsaságát biztosította az istenek hírnökének is tartott Hermésznek. A második a pálcája (görög nevén kerükeión; caduceus a rómaiaknál), amelyet bal kezében tart. A kereskedelem ősi jelképének tartott pálcát a két szárnyról és a rajta tekergő két kígyóról lehet felismerni. Sokan összetévesztik a gyógyszertárak jelképeként elterjedt kígyós bottal, de ott csak egy kígyót találunk. A bronz szobor, kültéri elhelyezéséből adódóan magán őrzi a környezet hatását. A feketés sötét szobor enyhe zöld patinás árnyalatot kapott.
Néhány gondolat Hermészről, római nevén Merkúrról:
HermészZeusz és Maia nimfa gyermekeként jött a világra és az istenek hírnökeként volt ismert a görög mitológiában. Emellett a pásztorok, az utazók, a kereskedők, a súly- és hosszmértékek isteneként is tisztelték, valamint az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezőjeként tartották számon. Számtalan történet szól furfangjáról és ravaszságáról. A költészetben is járatos volt, Apollón egyik legközelibb barátja volt.
Ha szeretnél többet megtudni Hermészről, akkor ajánlom ezt a videót: Nagy mitoszok – Hermész – YouTube:
Hol találkozhatsz még Hermész szoborral Budapesten?
Az Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál, a Sugárút első épületének az egykori francia biztosító épületének, a Fonciére-palotának tetejét díszíti Szász GyulaHermész szobra. Annyiban különbözik Váci utcai társától, hogy itt az alakot drapéria takarja és nem falevél, valamint egy pénzeszsákot tart kezében és a szobrot kiegészíti két szárnyas griffmadár szobra is. Testük oroszlán, míg fejüket, szárnyukat és karmos lábukat a sastól kölcsönözték.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció 14
Hermész-kút a Váci utcában
Budapest -és általában a városok- utcáit nemcsak nemzeti hősök, királyok és hadvezérek népesítik be, hanem időről időre istenségek is felbukkannak. Ezúttal egy görög isten, Hermész alakjával foglalkozunk kicsit részletesebben.
Az egyik leglátványosabb Hermész ábrázolással a Váci utca forgatagában találkozhatunk, pontosabban a Váci utca és a Régiposta utca találkozásánál kialakított kis téren. 1983-ban itt állították fel Giovanni de Bologna 16. századi németalföldi szobrász Hermész ábrázolásának bronz szobrát, aminek Wild László építész tervezett elegáns kő kutat. A nyolcszögletű kútból négyzetes oszlop emelkedik ki, amelynek egy-egy oldalán egy bronz halfejből folyik ki a víz. Az oszlop tetején félgömb alakú elemen egyensúlyoz a görög istenség. A kút kávájára kényelmesen le is ülhetünk, ha a nagy nyári melegben megpihennénk egy kicsit.
Hermész – római nevén Merkúr– alakja egy igazi klasszikus szobrászati alkotás, anatómiailag pontosan és élethűen ábrázolja az atletikus férfitest minden részletét. A szeméremre viszont adott a szobrász, Hermész ágyékát egy kis falevél takarja. Az alak testsúlyát bal lábára helyezi, azzal egyensúlyoz a fém félgömbön, míg jobb lábát kissé hátra emeli. Az elegáns mozdulatot tovább hangsúlyozza a bal kezének hüvelyk, mutató és középső ujjai között tartott kígyós, szárnyas bot és a jobb kezének könnyedén felemelt mutató tartása. Mintha csak mutatóujjával előre haladásra, munkára buzdítaná a sétában megpihenő nézőjét. De Bologna szakálltalan, örökifjú fiatal férfiként ábrázolta az istenséget, hullámos hajfürtjei kikandikálnak kalapja alól. Mégis mi teszi ezt a tökéletes ifjút mégis istenné? A szobrász gondosan felruházta ismertetőjegyeivel, másnéven attribútumaival. Lássuk sorjában! Az elsők a szárnyak: az ifjú mindkét bokájánál, valamint láthatatlanná tevő kalapján kis szárnyak láthatók, amely a gyorsaságát biztosította az istenek hírnökének is tartott Hermésznek. A második a pálcája (görög nevén kerükeión; caduceus a rómaiaknál), amelyet bal kezében tart. A kereskedelem ősi jelképének tartott pálcát a két szárnyról és a rajta tekergő két kígyóról lehet felismerni. Sokan összetévesztik a gyógyszertárak jelképeként elterjedt kígyós bottal, de ott csak egy kígyót találunk. A bronz szobor, kültéri elhelyezéséből adódóan magán őrzi a környezet hatását. A feketés sötét szobor enyhe zöld patinás árnyalatot kapott.
Néhány gondolat Hermészről, római nevén Merkúrról:
HermészZeusz és Maia nimfa gyermekeként jött a világra és az istenek hírnökeként volt ismert a görög mitológiában. Emellett a pásztorok, az utazók, a kereskedők, a súly- és hosszmértékek isteneként is tisztelték, valamint az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezőjeként tartották számon. Számtalan történet szól furfangjáról és ravaszságáról. A költészetben is járatos volt, Apollón egyik legközelibb barátja volt.
Ha szeretnél többet megtudni Hermészről, akkor ajánlom ezt a videót: Nagy mitoszok – Hermész – YouTube:
Hol találkozhatsz még Hermész szoborral Budapesten?
Az Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál, a Sugárút első épületének az egykori francia biztosító épületének, a Fonciére-palotának tetejét díszíti Szász GyulaHermész szobra. Annyiban különbözik Váci utcai társától, hogy itt az alakot drapéria takarja és nem falevél, valamint egy pénzeszsákot tart kezében és a szobrot kiegészíti két szárnyas griffmadár szobra is. Testük oroszlán, míg fejüket, szárnyukat és karmos lábukat a sastól kölcsönözték.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
A Kodály körönd szobrai
A múlt héten, a Gellért szobor kapcsán említettem meg Ferenc József nagylelkű adományát, a Főváros díszítését szolgáló tíz nemzeti hőst megörökítő köztéri szobrot. Haladjunk tovább a városban ezeknek a szobroknak a segítségével! A következő megállónk a pesti oldalon, a Kodály köröndön lesz.
Az 1870-es években kialakuló teret eleinte csak köröndnek hívták kör alakja miatt, majd 1971. március 6-án, a zeneszerző halálának negyedik évfordulóján kapta jelenlegi nevét. A köröndöt az Andrássy út, valamint a Szinyei Merse Pál és a Felsőerdősor utca négy egyenlő részre osztja, az egyes körnegyedeken rendezett mini parkok közepén és évszázados fákkal keretezve található négy hős honvédő életnagyságúnál nagyobb patinásodó bronz szobra.
A Felsőerdősor utca felől a köröndre beérkezve jobb oldalon az első alak Zrínyi Miklós (1. kép). Fehér, kő talapzatának lábánál félmeztelen török katonát faragott ki az alkotó, Róna József 1902-ben. Szigetvár hős védője korabeli nemesi öltözetben látható, fején tollas forgóval (kör alakú díszes rátét) díszített süveg, kezében zászló. Testsúlyát jobb lábára helyezi, csizmába bújtatott bal lábát kissé előrébb helyezi. Jobb kezében könnyedén tartja íves szablyáját, amelyet mintha éppen az imént húzott volna ki a bal oldalán lógó hüvelyéből. Bal kezében rúdra erősített zászlót tart. Arcvonásait a korabeli, róla készített rajzok alapján formázta meg Róna József. A középkorú férfi bajszot és rövid szakállat visel, tekintete a messzeségbe réved, száját mintha szóra nyitná és katonáihoz intézné utolsó, buzdító szavait. A körönd eredeti szobrai közül, egyedül Zrínyi alakja maradt meg, de a többi nemzeti hőst is érdemes közelebbről szemügyre venni.
A Szinyei utca felé haladva jobb oldalunkon Balassi Bálint, a végvári katona és költő alakja tűnik fel (2. kép). Ezt a szobrot 1959-ben Pátzay Pál szobrászművész készítette. Jól kiolvasható a két szobor közötti stíluskülönbségből, hogy hogyan változott meg ötven év alatt az ízlés a köztéri szobrok esetében. Míg Zrínyi testtartásában erő, hősiesség, pátosz érződik, addig Balassi alakja inkább szerény, talán kicsit sablonos. A terpeszállásban álló figura felemelt jobb kezében papírlapot tart. Az érett férfi tekintetét a lapon pihenteti, bal kezének gesztusa is a felolvasásban elmerülő ember tartását idézi. Ennek a hős férfinak is kard lóg a bal oldalán, ezzel is emléket állítva Balassi kettős hősiességének, hiszen az Esztergomnál hősi halált halt férfira a XVI. századi magyar költészet kiemelkedő alakjaként is emlékezhetünk. A tekintélyes bajszot és rövidre vágott hajat viselő férfi homlokát vízszintesen két mély ránc barázdálja. Ruházata szerény, közel sem olyan díszes. A nemes kapitány Zrínyi gombokkal és hímzésekkel gazdagon díszített öltözékéhez képest a költő ruházata visszafogott: lábszárközépig érő bőr csizma, lábára simuló nadrág és álló gallérú kabát, amelyet ökörfejjel díszített csatos öv fog össze derekán.
Az óra járásával ellentétesen haladva ismét egy honvédő hős, Szondy György várkapitánynak Marton László 1958-as szobrával találkozunk (3. kép). Szondy sisakban, páncélban, jobb kezében a földre támasztott íves szablyájára támaszkodva, bal lábát kissé maga elé tolva, bal kezét csípőjén nyugtatva látható. Szakállas-bajszos arcán, messzeséget pásztázó tekintetében a vele szemközt álló Zrínyi hősiességét ismerhetjük fel. Bár nem tudható biztosan, de valószínűleg Szondy nem volt nemesi származású, így érthető, hogy Zrínyi Miklóshoz képest szerényebb, inkább a katonai érdemeit jelképező vértben örökítette meg a szobrász.
Végül, de nem utolsó sorban, ismerjük meg a tér negyedik hősét, Vak Bottyánt, akiről Kiss Kovács Gyula készített 1958-ban bronz szobrot (4. kép). Bottyán János – népszerűbb nevén Vak Bottyán– a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezéreként került be a magyar történelem hősei közé. Öltözéke talán annyiban tér el Balassi Bálintétól, hogy fején a 17. században elterjedt fejfedőt láthatunk. Ezt a süveget magas nemez peremmel készítették, amelyet felhajtottak, felette a puha anyagból készült hengeres süveg leomlott kissé a viselője fejére. A hadvezér bokáig érő köpenyt visel, balján neki is hüvelyében kard lóg. Testsúlyát jobb lábán viseli, jobb hüvelykujját övébe fűzve pihenteti. Bal kezében tartott kisméretű fejsze, másnéven bárd utal katonai erényeire.
Nagy hősökkel találkozhatunk tehát lépten-nyomon a városban, érdemes róluk minél többet megtudni! Jövő héten még mindig a hősöket kutatva, mozaikokban megörökített hőskölteményekkel ismerkedünk meg.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció 12
A Kodály körönd szobrai
A múlt héten, a Gellért szobor kapcsán említettem meg Ferenc József nagylelkű adományát, a Főváros díszítését szolgáló tíz nemzeti hőst megörökítő köztéri szobrot. Haladjunk tovább a városban ezeknek a szobroknak a segítségével! A következő megállónk a pesti oldalon, a Kodály köröndön lesz.
Az 1870-es években kialakuló teret eleinte csak köröndnek hívták kör alakja miatt, majd 1971. március 6-án, a zeneszerző halálának negyedik évfordulóján kapta jelenlegi nevét. A köröndöt az Andrássy út, valamint a Szinyei Merse Pál és a Felsőerdősor utca négy egyenlő részre osztja, az egyes körnegyedeken rendezett mini parkok közepén és évszázados fákkal keretezve található négy hős honvédő életnagyságúnál nagyobb patinásodó bronz szobra.
A Felsőerdősor utca felől a köröndre beérkezve jobb oldalon az első alak Zrínyi Miklós (1. kép). Fehér, kő talapzatának lábánál félmeztelen török katonát faragott ki az alkotó, Róna József 1902-ben. Szigetvár hős védője korabeli nemesi öltözetben látható, fején tollas forgóval (kör alakú díszes rátét) díszített süveg, kezében zászló. Testsúlyát jobb lábára helyezi, csizmába bújtatott bal lábát kissé előrébb helyezi. Jobb kezében könnyedén tartja íves szablyáját, amelyet mintha éppen az imént húzott volna ki a bal oldalán lógó hüvelyéből. Bal kezében rúdra erősített zászlót tart. Arcvonásait a korabeli, róla készített rajzok alapján formázta meg Róna József. A középkorú férfi bajszot és rövid szakállat visel, tekintete a messzeségbe réved, száját mintha szóra nyitná és katonáihoz intézné utolsó, buzdító szavait. A körönd eredeti szobrai közül, egyedül Zrínyi alakja maradt meg, de a többi nemzeti hőst is érdemes közelebbről szemügyre venni.
A Szinyei utca felé haladva jobb oldalunkon Balassi Bálint, a végvári katona és költő alakja tűnik fel (2. kép). Ezt a szobrot 1959-ben Pátzay Pál szobrászművész készítette. Jól kiolvasható a két szobor közötti stíluskülönbségből, hogy hogyan változott meg ötven év alatt az ízlés a köztéri szobrok esetében. Míg Zrínyi testtartásában erő, hősiesség, pátosz érződik, addig Balassi alakja inkább szerény, talán kicsit sablonos. A terpeszállásban álló figura felemelt jobb kezében papírlapot tart. Az érett férfi tekintetét a lapon pihenteti, bal kezének gesztusa is a felolvasásban elmerülő ember tartását idézi. Ennek a hős férfinak is kard lóg a bal oldalán, ezzel is emléket állítva Balassi kettős hősiességének, hiszen az Esztergomnál hősi halált halt férfira a XVI. századi magyar költészet kiemelkedő alakjaként is emlékezhetünk. A tekintélyes bajszot és rövidre vágott hajat viselő férfi homlokát vízszintesen két mély ránc barázdálja. Ruházata szerény, közel sem olyan díszes. A nemes kapitány Zrínyi gombokkal és hímzésekkel gazdagon díszített öltözékéhez képest a költő ruházata visszafogott: lábszárközépig érő bőr csizma, lábára simuló nadrág és álló gallérú kabát, amelyet ökörfejjel díszített csatos öv fog össze derekán.
Az óra járásával ellentétesen haladva ismét egy honvédő hős, Szondy György várkapitánynak Marton László 1958-as szobrával találkozunk (3. kép). Szondy sisakban, páncélban, jobb kezében a földre támasztott íves szablyájára támaszkodva, bal lábát kissé maga elé tolva, bal kezét csípőjén nyugtatva látható. Szakállas-bajszos arcán, messzeséget pásztázó tekintetében a vele szemközt álló Zrínyi hősiességét ismerhetjük fel. Bár nem tudható biztosan, de valószínűleg Szondy nem volt nemesi származású, így érthető, hogy Zrínyi Miklóshoz képest szerényebb, inkább a katonai érdemeit jelképező vértben örökítette meg a szobrász.
Végül, de nem utolsó sorban, ismerjük meg a tér negyedik hősét, Vak Bottyánt, akiről Kiss Kovács Gyula készített 1958-ban bronz szobrot (4. kép). Bottyán János – népszerűbb nevén Vak Bottyán– a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezéreként került be a magyar történelem hősei közé. Öltözéke talán annyiban tér el Balassi Bálintétól, hogy fején a 17. században elterjedt fejfedőt láthatunk. Ezt a süveget magas nemez peremmel készítették, amelyet felhajtottak, felette a puha anyagból készült hengeres süveg leomlott kissé a viselője fejére. A hadvezér bokáig érő köpenyt visel, balján neki is hüvelyében kard lóg. Testsúlyát jobb lábán viseli, jobb hüvelykujját övébe fűzve pihenteti. Bal kezében tartott kisméretű fejsze, másnéven bárd utal katonai erényeire.
Nagy hősökkel találkozhatunk tehát lépten-nyomon a városban, érdemes róluk minél többet megtudni! Jövő héten még mindig a hősöket kutatva, mozaikokban megörökített hőskölteményekkel ismerkedünk meg.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció 11
Szent Gellért szobra
Sétáljunk tovább a Gellért-hegy északi oldalán, ahol az Erzsébet-híd fölé magasodva a 11. századi hittérítő és első magyar vértanú 7 méter magas szobra néz át a pesti oldalra. A szobor helyének kiválasztása sem véletlen, a legenda szerint ugyanis a püspököt egy szögekkel kivert hordóba zárva innen gurították le a Vata-féle pogányfelkelés résztvevői.
Az 1904-ben felállított szobor egyike annak a tíz köztéri szobornak (1. kép), amelyeket Ferenc József király a magyar állam alapításának ezredik évfordulójára adományozott a magyar fővárosnak. A tíz szobor közül ma is látható Pázmány Péter szobra a Horváth Mihály téren a VIII. kerületben, Zrínyi Miklós alakja a Kodály köröndön és a Béla király névtelen jegyzőjének, Anonymusnak emléket állító szobra a Városligetben. Ezt a sort egészíti ki a hittérítő 1904-ben felállított 7 méteres bronzszobra, amelyet Jankovits Gyula tervei alapján készítettek el. A hosszú hajú és szakállú idős férfi elszántan, a hittől felvértezve tekint maga elé, tekintete a messzeségbe réved. Bal kezét szívére teszi, jobb kezében egyszerű keresztet emel a magasba. Alakját földi érő, hosszú ujjú köpenyszerű ruha fedi. Ezen viseli egyszerű miseruháját. Ez a hagyományos öltözék hosszú, szinte a földig ér és íves aljjal készítik. Nincs külön ujja, a viselője a nyakánál kivágott íves nyíláson át dughatja át a fejét a felvételekor. Az anyag a püspök karjainak megemelése hatására lágy redőkben fodrozódik a teste előtt.
A hittérítő lábánál, a szobor talapzatául szolgáló sziklára támaszkodva még egy alakot láthatunk. Szobrát Gárdos Aladár szobrász mintázta meg, és míg a püspök bronz szobrán már látszik az idő nyoma és zöldeskék patina kezdte el nemessé tenni, addig a pogány férfi figuráját mészkőből faragták ki. A keresztény hitre megtérő magyarságot jelképező pogány férfi alakja bajszot visel, hosszú haját ősi magyar szokásokhoz híven arcát keretező két varkocsba fonta. Érdekes a testtartása, hiszen térdelve, mindkét kezét a sziklán nyugtatva áhítattal tekint fel a püspök alakjára. Az életerős, hódító férfi akárcsak egy kisgyermek kuporog a karizmatikus, erős hittérítő alakjának lábánál.
A szobor méltóságteljességéhez hozzájárul a Francsek Imre építész által tervezett félköríves oszlopsor a két alak mögött. Az egyszerű oszlopok alkotta építészeti hátteret már néhol benőtte a hegy növényzete, de ez csak romantikusabbá teszi és jól rímel a szobor alatt, a hegy oldalában található mesterséges vízesésre, amely forró nyári napokon felüdülést ad a szoborhoz felsétálóknak. Emlékezzünk majd erre a félköríves oszlopsorra, mint egy szobor építészeti hátterére, ha a későbbiekben a Hősök tere szobraival ismerkedünk!
Szent Gellért szobra és környezetének kialakítása szerintem nagyon izgalmas (2. kép). Gondoljunk csak bele! A forgalmas és nagyon is modern Erzsébet-híd budai oldalában található, gyakorlatilag mindenki felpillanthat rá, aki autóval, busszal, biciklivel vagy gyalog igyekszik át a pesti oldalról. A forgalmas főutat magunk mögött hagyva, elegáns balusztrádos korlátokkal övezet lépcsősorok segítségével két oldalról sétálhatunk fel először a vízesés barlangjához, ami nem természetes képződmény. Ilyen mesterségesen kialakított elemek nagyon divatosak voltak már a 18. század során is. Romantikus műromok, mesterséges sziklabarlangok és vízesések népesítették be a korabeli kerteket. A város fölé emelkedve, a Gellért-hegy gyönyörű zöld környezetében pedig ott áll a keresztény hittérítő óriási szobra. Háta mögé állva mi is letekinthetünk a nyüzsgő városra. Gyönyörű összművészeti alkotás ez, ahol a szobor, építészeti elemek és a természet harmonikusan, egymást kiegészítve alkotnak egy egészet.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
Szent Gellért szobra
Sétáljunk tovább a Gellért-hegy északi oldalán, ahol az Erzsébet-híd fölé magasodva a 11. századi hittérítő és első magyar vértanú 7 méter magas szobra néz át a pesti oldalra. A szobor helyének kiválasztása sem véletlen, a legenda szerint ugyanis a püspököt egy szögekkel kivert hordóba zárva innen gurították le a Vata-féle pogányfelkelés résztvevői.
Az 1904-ben felállított szobor egyike annak a tíz köztéri szobornak (1. kép), amelyeket Ferenc József király a magyar állam alapításának ezredik évfordulójára adományozott a magyar fővárosnak. A tíz szobor közül ma is látható Pázmány Péter szobra a Horváth Mihály téren a VIII. kerületben, Zrínyi Miklós alakja a Kodály köröndön és a Béla király névtelen jegyzőjének, Anonymusnak emléket állító szobra a Városligetben. Ezt a sort egészíti ki a hittérítő 1904-ben felállított 7 méteres bronzszobra, amelyet Jankovits Gyula tervei alapján készítettek el. A hosszú hajú és szakállú idős férfi elszántan, a hittől felvértezve tekint maga elé, tekintete a messzeségbe réved. Bal kezét szívére teszi, jobb kezében egyszerű keresztet emel a magasba. Alakját földi érő, hosszú ujjú köpenyszerű ruha fedi. Ezen viseli egyszerű miseruháját. Ez a hagyományos öltözék hosszú, szinte a földig ér és íves aljjal készítik. Nincs külön ujja, a viselője a nyakánál kivágott íves nyíláson át dughatja át a fejét a felvételekor. Az anyag a püspök karjainak megemelése hatására lágy redőkben fodrozódik a teste előtt.
A hittérítő lábánál, a szobor talapzatául szolgáló sziklára támaszkodva még egy alakot láthatunk. Szobrát Gárdos Aladár szobrász mintázta meg, és míg a püspök bronz szobrán már látszik az idő nyoma és zöldeskék patina kezdte el nemessé tenni, addig a pogány férfi figuráját mészkőből faragták ki. A keresztény hitre megtérő magyarságot jelképező pogány férfi alakja bajszot visel, hosszú haját ősi magyar szokásokhoz híven arcát keretező két varkocsba fonta. Érdekes a testtartása, hiszen térdelve, mindkét kezét a sziklán nyugtatva áhítattal tekint fel a püspök alakjára. Az életerős, hódító férfi akárcsak egy kisgyermek kuporog a karizmatikus, erős hittérítő alakjának lábánál.
A szobor méltóságteljességéhez hozzájárul a Francsek Imre építész által tervezett félköríves oszlopsor a két alak mögött. Az egyszerű oszlopok alkotta építészeti hátteret már néhol benőtte a hegy növényzete, de ez csak romantikusabbá teszi és jól rímel a szobor alatt, a hegy oldalában található mesterséges vízesésre, amely forró nyári napokon felüdülést ad a szoborhoz felsétálóknak. Emlékezzünk majd erre a félköríves oszlopsorra, mint egy szobor építészeti hátterére, ha a későbbiekben a Hősök tere szobraival ismerkedünk!
Szent Gellért szobra és környezetének kialakítása szerintem nagyon izgalmas (2. kép). Gondoljunk csak bele! A forgalmas és nagyon is modern Erzsébet-híd budai oldalában található, gyakorlatilag mindenki felpillanthat rá, aki autóval, busszal, biciklivel vagy gyalog igyekszik át a pesti oldalról. A forgalmas főutat magunk mögött hagyva, elegáns balusztrádos korlátokkal övezet lépcsősorok segítségével két oldalról sétálhatunk fel először a vízesés barlangjához, ami nem természetes képződmény. Ilyen mesterségesen kialakított elemek nagyon divatosak voltak már a 18. század során is. Romantikus műromok, mesterséges sziklabarlangok és vízesések népesítették be a korabeli kerteket. A város fölé emelkedve, a Gellért-hegy gyönyörű zöld környezetében pedig ott áll a keresztény hittérítő óriási szobra. Háta mögé állva mi is letekinthetünk a nyüzsgő városra. Gyönyörű összművészeti alkotás ez, ahol a szobor, építészeti elemek és a természet harmonikusan, egymást kiegészítve alkotnak egy egészet.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
Kisfaludi Strobl Zsigmond: Szabadság-szobor
Folytassuk tovább virtuális sétánkat Budapest nevezetességei között. A következő állomásunk magasról tekint le a városra, de jó páran még a régi 10 forintos pénzérmén is találkozhattak vele, amit először 1971-ben adtak ki és 1995-ig használtunk. A Gellért-hegy tetején tornyosuló, az egykori katonai erődítmény elé, a CitadelláraKisfaludi Strobl Zsigmond tervei alapján elkészült Szabadság-szobor 1947 óta sok mindent láthatott a Főváros történetéből. Eredetileg a Budapest felszabadítása közben meghalt szovjet katonák hősi emlékművének szánták a szoborcsoportot, de túlélte a politikai változásokat is.
Ha a Gellért-tér felől sétálunk fel a hegy kacskaringós útjain, akkor a zöldbe borult hegy kaptatója után hirtelen ütközünk bele a monumentális szoborcsoportba az előtte kialakított téren. (1. kép) A 14 méter magas alak masszív kő talapzatával együtt 35 méter, a talapzaton felirat olvasható csupa nyomtatott fém betűvel. „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogságáért.” Örökérvényű szavak. A három alakból álló csoport központi alakja maga a Szabadságot megtestesítő figura. Alakja nagyméretű pálmaágat emel magasba mindkét kezével tartva, így a levél könnyedén fektetve nyugszik a kezében. A figura fejét enyhén hátra hajtja, így adva át magát a győzelmet és a szent békét jelképező ág magasba emelésének, felajánlásának. Rövid hajába mintha szél kapna bele. Ugyanez a szellő mozgatja meg hosszú, tógához hasonlító öltözékét, amelynek ujjai kissé felcsúsznak vállai felé az emelő mozdulatban, lábait takarja a földig érő textília. A ruhája szemérmesen csak érzékelteti, hogy női alakról van szó. Arca a földről nézve alig látszik, egyes felvételeken viszont látható, hogy a szobrász nem akarta feltétlenül egyéni karakterrel ellátni. Szinte szenvtelen arckifejezéssel tekint az ég felé, semmilyen áhítat, lelkesedés nem figyelhető meg rajta. No, de ki is volt a modellje ennek a szobornak? A vidékről a fővárosba felköltözött fiatal lányt -későbbi nevén Thuránszkyné Gaál Erzsébet-egy villamosmegállóban várakozva pillantotta meg a szobrász. A lány először megijedt az őt bámuló férfitól, csak attól nyugodott meg egy kicsit, amikor bemutatkozott a férfi és átnyújtotta a névjegyét. Gaál Erzsébet visszaemlékezésében így írja le a szobrász első hozzá intézet szavait: “A Zsiga bácsi leszólított a Dózsa György út és a Thököly út sarkán. Már húsz méterről felismertem a nyers márványban a szobromat – mondta – Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész vagyok. Azt a nőt kell megformáznom, akinek a szebb életéért harcoltak a hősök.” A modellkedés kemény munka és lemondásokkal is járt. Elsőként le kellett vágni a lány derékig érő haját, hiszen nem illettek a tervekhez. A lány hetekig járt a szobrászhoz és alkalmanként 20 percig tartotta a pálmaágat az ég felé, miközben ventilátor szele fújta. A szobor felállításáról szóló filmhíradó részletét itt nézheted meg.
A nőalak alatt, a kő lépcsősor két oldalán egy-egy férfialak szobra látható. Ha szembe állunk a szoborcsoporttal, akkor a bal oldali figurát vegyük először szemügyre (2. kép). A talapzaton az akt szobor bal lábával előre lépve, azt derékszögben behajlítva, támadóállásban tör előre. Jobb kezében lobogó fáklyát tart, bal kezével energikusan hátra nyúl. A szobrász érzékletesen munkálta meg a fiatal test izmait. Haját és az ágyékát szemérmesen takaró leplet szintén mintha szél fújná. A drapéria egyik csücske a földre, azaz talapzatra lóg. Ez technikailag azért fontos, mert így nem két ponton (a két láb), hanem három ponton támaszkodik a szobor, tehát statikailag biztosabb. Arcát figyelve ugyanazt a kissé semleges, érzéketlenséget fedezhetjük fel, mint a központi női alak esetében, bár mintha egy kis derűt is rácsempészett volna a szobrász. Vonásai alapján fiatal férfinak vagy fiúnak vélhetnénk.
A szoborcsoport jobb oldalán már egy sokkal tetterősebb alakot vehetünk szemügyre. Az idősebb férfi alak jobb lábával lép előre és jobb ökölbe szorított kezével lesújtani készül a bal kezével megragadott hét fejű sárkányra. (3. kép) A sárkány pikkelyes fejei vicsorítva fordulnak a férfi felé, karmos lábaival a férfi lábaiba kapaszkodva próbálják ellökni sikertelenül. A sárkány a mű értelmezéseiben a fasizmus jelképeként azonosítható be. Mindhárom szobor bronzból készült, így felületüket gyönyörű kékeszöld patina fedi, amely a bronz nemes oxidációja.
Ha szeretnél még többet megtudni az ikonikus szoborról, akkor hallgatsd meg Torma Tamás rövid videóját az építészfórum oldalán!
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció 10
Kisfaludi Strobl Zsigmond: Szabadság-szobor
Folytassuk tovább virtuális sétánkat Budapest nevezetességei között. A következő állomásunk magasról tekint le a városra, de jó páran még a régi 10 forintos pénzérmén is találkozhattak vele, amit először 1971-ben adtak ki és 1995-ig használtunk. A Gellért-hegy tetején tornyosuló, az egykori katonai erődítmény elé, a CitadelláraKisfaludi Strobl Zsigmond tervei alapján elkészült Szabadság-szobor 1947 óta sok mindent láthatott a Főváros történetéből. Eredetileg a Budapest felszabadítása közben meghalt szovjet katonák hősi emlékművének szánták a szoborcsoportot, de túlélte a politikai változásokat is.
Ha a Gellért-tér felől sétálunk fel a hegy kacskaringós útjain, akkor a zöldbe borult hegy kaptatója után hirtelen ütközünk bele a monumentális szoborcsoportba az előtte kialakított téren. (1. kép) A 14 méter magas alak masszív kő talapzatával együtt 35 méter, a talapzaton felirat olvasható csupa nyomtatott fém betűvel. „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogságáért.” Örökérvényű szavak. A három alakból álló csoport központi alakja maga a Szabadságot megtestesítő figura. Alakja nagyméretű pálmaágat emel magasba mindkét kezével tartva, így a levél könnyedén fektetve nyugszik a kezében. A figura fejét enyhén hátra hajtja, így adva át magát a győzelmet és a szent békét jelképező ág magasba emelésének, felajánlásának. Rövid hajába mintha szél kapna bele. Ugyanez a szellő mozgatja meg hosszú, tógához hasonlító öltözékét, amelynek ujjai kissé felcsúsznak vállai felé az emelő mozdulatban, lábait takarja a földig érő textília. A ruhája szemérmesen csak érzékelteti, hogy női alakról van szó. Arca a földről nézve alig látszik, egyes felvételeken viszont látható, hogy a szobrász nem akarta feltétlenül egyéni karakterrel ellátni. Szinte szenvtelen arckifejezéssel tekint az ég felé, semmilyen áhítat, lelkesedés nem figyelhető meg rajta. No, de ki is volt a modellje ennek a szobornak? A vidékről a fővárosba felköltözött fiatal lányt -későbbi nevén Thuránszkyné Gaál Erzsébet-egy villamosmegállóban várakozva pillantotta meg a szobrász. A lány először megijedt az őt bámuló férfitól, csak attól nyugodott meg egy kicsit, amikor bemutatkozott a férfi és átnyújtotta a névjegyét. Gaál Erzsébet visszaemlékezésében így írja le a szobrász első hozzá intézet szavait: “A Zsiga bácsi leszólított a Dózsa György út és a Thököly út sarkán. Már húsz méterről felismertem a nyers márványban a szobromat – mondta – Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész vagyok. Azt a nőt kell megformáznom, akinek a szebb életéért harcoltak a hősök.” A modellkedés kemény munka és lemondásokkal is járt. Elsőként le kellett vágni a lány derékig érő haját, hiszen nem illettek a tervekhez. A lány hetekig járt a szobrászhoz és alkalmanként 20 percig tartotta a pálmaágat az ég felé, miközben ventilátor szele fújta. A szobor felállításáról szóló filmhíradó részletét itt nézheted meg.
A nőalak alatt, a kő lépcsősor két oldalán egy-egy férfialak szobra látható. Ha szembe állunk a szoborcsoporttal, akkor a bal oldali figurát vegyük először szemügyre (2. kép). A talapzaton az akt szobor bal lábával előre lépve, azt derékszögben behajlítva, támadóállásban tör előre. Jobb kezében lobogó fáklyát tart, bal kezével energikusan hátra nyúl. A szobrász érzékletesen munkálta meg a fiatal test izmait. Haját és az ágyékát szemérmesen takaró leplet szintén mintha szél fújná. A drapéria egyik csücske a földre, azaz talapzatra lóg. Ez technikailag azért fontos, mert így nem két ponton (a két láb), hanem három ponton támaszkodik a szobor, tehát statikailag biztosabb. Arcát figyelve ugyanazt a kissé semleges, érzéketlenséget fedezhetjük fel, mint a központi női alak esetében, bár mintha egy kis derűt is rácsempészett volna a szobrász. Vonásai alapján fiatal férfinak vagy fiúnak vélhetnénk.
A szoborcsoport jobb oldalán már egy sokkal tetterősebb alakot vehetünk szemügyre. Az idősebb férfi alak jobb lábával lép előre és jobb ökölbe szorított kezével lesújtani készül a bal kezével megragadott hét fejű sárkányra. (3. kép) A sárkány pikkelyes fejei vicsorítva fordulnak a férfi felé, karmos lábaival a férfi lábaiba kapaszkodva próbálják ellökni sikertelenül. A sárkány a mű értelmezéseiben a fasizmus jelképeként azonosítható be. Mindhárom szobor bronzból készült, így felületüket gyönyörű kékeszöld patina fedi, amely a bronz nemes oxidációja.
Ha szeretnél még többet megtudni az ikonikus szoborról, akkor hallgatsd meg Torma Tamás rövid videóját az építészfórum oldalán!
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
A Budavári Palota és Savoya Jenő szobra
Kedves Olvasók!
Folytatódik a VGYKE műalkotásokat bemutató sorozata, amelynek keretében hétről hétre egy újabb művészeti érték narrációjával és a hozzá kapcsolódó művészettörténeti információkkal találkozhattok. Az ötven alkotásból álló sorozatot ezúttal úgy állítottuk össze, hogy Budapest és környékén tett sétának is beillik. Több nagy múzeum is csatlakozott sorozatunkhoz, így a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Gödöllői Királyi Kastély épületével és gyűjteményének izgalmas darabjaival is megismerkedhettek majd. Budapest azonban a múzeumokon túl is bővelkedik látnivalókban, így köztéri szobrok, hidak, ipari műemlékek is feltűnnek majd időről időre a narrációk között.
Sok minden miatt csodálatos hely Budapest, de leginkább talán azért, mert olyanok, mint a mindent tudó mesemondók. Az épületek, hidak, szobrok akár több száz év történeteit mesélhetnék el. Ilyen épület a Magyar Nemzeti Galériának otthont adó Budavári Palota is, amelynekk egyik épületrészét a fotón is láthatod.
A szikrázó augusztusi napfényben álló méltóságteljes épületet központi bejáratának három ajtajára lépcsősor vezet fel, a kapuk felett klasszikus oszlopok tartják a háromszög alakú építészeti elemet, a timpanon. Eddig nagyon hasonlít az előző sorozatban már szereplő Műcsarnok épületére (olvasd itt) A timpanon felett magasodik két ablaksorral az óriási patinazöld kupola. Gyönyörű ez a kissé matt, kékeszöld szín, ami a réz oxidációjával jön létre. Emléktáblák, szobrok is büszkén viselik, valójában a nemesség, az érték jelzőjének is tekinthetjük. Visszatérve az épületre: a timpanonos főbejárat két oldalát a földszinten árkádok, felettük pedig két emelet magas oszlopokkal díszített falszakasz alkotja. Ez az épületrész kissé beljebb helyezkedik el, tehát mind jobbra, mind balra jócskán kiugrik két 3 szintes épületrész. Ennek ablaksorait féloszlopok díszítik. Ez azt jelenti, hogy az oszlopok nem körbejárhatók, hanem csak kissé kiemelkednek a fal síkjából. Az oszlopok nemcsak térben, hanem színben is elütnek a faltól. Az oszlopok világosak (a napfényes nyári napokon vakítóan fehérek), míg a falak kicsit sötétebb barnának tűnnek.
A Budavári Palotát nemcsak azért érdemes meglátogatni, mert gyönyörű panoráma nyílik innen a Duna felé, hanem mert történelmi és építészeti emlék. Igazi klasszikus. Története Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király koráig nyúlik vissza, de a törökök idejében, illetve 1686-os visszafoglalásakor súlyosan megsérült. Újjáépítését Mária Terézia idején, 1749-ben kezdték el a korban divatos barokk stílusban. Amit viszont a mai állapota tükröz, az már a 19. század építészete, amikor Ybl Miklós és Hauszmann Alajos neobarokk elemekkel bővítették ki. Ennek köszönheti méltőságteljes külsejét, amelyben minden elem az értéket, a tekintélyt és a kimértséget tükrözi. A fehéren világító oszlopok az antik hagyományokat, a szabályosan, emeletenként más-más stílusú ablakok az oszlopokkal együtt alkotott ritmusukkal a következetességet , az épület előtti tágas tér és a dunai panoráma a hatalmat képviseli számomra.
A kép előterében látható a Budavári palota történetének egyik fontos szereplőjéről készült bronz szobor. Róna József szobrász Savoya Jenőt, Buda várának egyik hős felszabadítóját lovon ábrázolja. Az izmos paripa mellső lábait megfeszíti, fejét lehorgasztja, hátsó lábai közül egyiket kecsesen kissé felemeli. A nemes állat erőt sugároz. A rajta ülő hadvezért jobb kezében parancsnoki pálcát tart és talán a várat ostromló katonákat irányítja. A címerrel és domborművel díszített kő talapzaton domborműveket találhatunk, csatatéri jelenetek láthatók rajtuk. A fotón szereplő alakok jól érzékeltetik, hogy a talapzat jó két ember nagyságú.
A II. világháború alatt az épület egy része megsemmisült és csak az 1960-as években kezdték el az újjá építését. Ezután már nem királyok lakhelyéül szolgált, inkább művészet otthona lett. Jövő héten már a Magyar Nemzeti Galériában folytatjuk utunkat tovább.
Szeretnél többet megtudni az épületről? Ezeket a cikkeket ajánlom!
