A levendulák bűvöletében – beszámoló az újpesti klub tihanyi kirándulásáról

 

Sok tervezés, szervezés után végre elérkezett a nagy nap: az újpesti klub elindult Tihanyba!

Hangolódásképp már a buszon kiosztottuk a résztvevőknek a helyszín bejárása során nekik vett levendulás csokidrazsét, általunk sütött levendulás édes és sós süteményeket, hűtött vizet, hiszen Tihanyig hosszú az út… Végül nagyobb fennakadások nélkül érkeztünk meg első helyszínünkre: a tihanyi Levendula Házba.

A látogatóközpontban a kávézótól a bolton át a kiállításokig sokféle programlehetőség közül lehet választani. Először megnéztük a Balaton-felvidék kialakulásával, a levendula lepárlásával, és Bittera Gyula munkásságával kapcsolatos állandó kiállítást: ennek során jártunk működő vulkánban, megláboltuk a Kis-Balaton mocsarát, kőzetmintákat tapinthattunk, megnézhettük, miképp is néz ki egy lepárló. Miután mindenki élve megúszta e kalandokat, pihenésképp beültünk a vetítőterembe, és megtekintettünk egy, a levendula kultúrtörténetével, felhasználásával foglalkozó kisfilmet.

Rövid szünet után (ami alatt a levendulás gofritól a szintén levendulás kávéig mindenféle jót ki lehetett próbálni a büfében – persze “hagyományos” étel-ital is akadt a kínálatban) kézműveskedéssel folytattuk a napot, levendulás szappant készítettünk szappanpehely, levendulavíz és szárított virág felhasználásával.

A csoport levendulás szappangolyó készítése közben

Gyors kör az ajándékboltban, vagy még egy kávé a büfében – azután felgyalogoltunk Tihany belvárosába, ahol a Tűzkert Étterem várt ízletes ebéddel: házi kőrözöttes-sajtos kenyérlepénnyel, ragulevessel, lekváros palacsintával. Bizony, még Hablatynak, a vakvezető labradornak is pincér szolgálta fel a friss ivóvizét!

Ebéd után jóval ráérősebb tempóban indultunk tovább: néhányan megkóstolták a fagylaltot (volt levendulás is), megkerestük Mihail Kolodko Gombóc Artúr-szobrát, gyönyörködtünk a Balaton türkizében és távolban sok fehér vitorlán. Szerencsénkre nagyon kellemes sétaidőt fogtunk ki aznapra! Ám nem andaloghattunk sokáig, az Apátság látogatóközpontjában már vártak ránk – miénk volt a moziterem fél órára, ahol a bencés rend történetével, szellemiségével ismerkedhettünk meg. Ugyan a majorság bejárására ezúttal nem volt módunk, magát a (pillanatnyilag külső felújítás alatt álló) templomot megnézhettük: vezetőnk mesélt az épületről, Tihany “királyőrző” mivoltáról, Szent Benedek Regulájáról – még frissen szedett levendulát, többféle tömjént is kaptunk szaglászásra, otthoni kipróbálásra! Egy rövid, ám annál szebb orgonakoncertet követően az altemplom majdnem ezeréves oszlopait is megtapinthattuk.

Maradt némi szabadidőnk: volt, aki fagyizni ment, mások ajándékboltba – olyan is akadt, aki kipróbálta a híres Apátsági Rege Cukrászda Balatonra néző teraszát és süteményeit is. Mire összegyűlt a csapat, buszunk is megérkezett – hogy, mielőtt még nekivágnánk a Budapestre tartó hosszú útnak, elvigyen minket a nap utolsó helyszínére: az Aszófő és Örvényes között félúton található Levendula Labirintusba levendulát szedni. Kicsit aggódtunk, találunk-e még szednivalót a labirintusként ültetett bokrokon, hiszen a virágzás már bő hete tartott – de szerencsénk volt, és aki akart, hatalmas csokor illatos, lila virággal térhetett haza, hogy aztán a molyriasztástól a teázáson át a gasztronómiáig ezer módot találjon otthon levendulája hasznosítására.

A csapat levendulaszedésen

Persze, nem mindenkit érdekelt a virágszüret – ám a labirintusban (melynek alacsony bokrait többen csak átléptük, láthatóan meglepve ezzel a tereptárgyak kikerülésére képzett vakvezető kutyát) pad is akadt! Aki leült, hallgathatta a szorgos méhek zümmögését, nézhette, ahogy a már megnyesett bokrok ezüstös-zöldjét felváltja a még lábon álló virágok sötétlilája, amit csak egy-egy szál fehér margaréta tör meg olykor – Újpest színei, örültünk páran. A sorok között lepkék cikáztak, és mindent betöltött a levendulamező parfümös illata… Az illatot aztán magunkkal hoztuk a buszra is a teleszedett zsákocskák segítségével; éppen úgy, ahogy a szerzett élményeket is.

Czagány Izabella és Murgács Jánosné
Közösségi civilszervezők