Évzárókon jártunk

Az Egyesületünk kitelepülésének a célja az volt, hogy helyben tudjuk informálni a megjelent szülőket, diákokat és hozzátartozókat. Mindkét iskolában egy diszkrét, csendes helyet kaptunk, ahova bárki oda tudott lépni beszélgetni, nézelődni vagy bármilyen információt kérni. Az előre becsült igényt jóval meghaladó mértékben éltek is a lehetőséggel.

Egy szülő a Láthatár Bolt asztalánál beszélget a Gyengénlátók Iskolájában a kerületi szervezőnkkel

Az egyik asztalnál a Láthatár Bolt kínálata volt kihelyezve, de nem csupán azért, hogy a termékeket bemutassuk vagy eladjuk, hanem azért is, hogy alkalmat adjon a beszélgetésre. Számos szülő tárta fel milyen problémára keres segédeszközöket és ehhez adtunk érintettként is segítséget, tanácsot. Ismét kiderült, hogy számos kérdés él sokakban a segédeszközökkel kapcsolatban és egy azonnal, diszkrét módon igénybe vehető szaktanácsadásra hatalmas az igény.

Az ügyfélszolgálat asztala előtt áll egy szülő és egy diák a Gyengénlátók Iskolájában

Az asztalnál alkalom nyílt arra is, hogy azonnal be lehessen lépni. Ezen túlmenően felvilágosítást adtunk a pályázatainkról, a nálunk létesített tagsággal igénybe vehető szolgáltatásokról. Tekintettel arra, hogy mennyi előny jár a VGYKE-tagsággal, nem is csoda, ha többen éltek is a lehetőséggel.

A Láthatár Bolt asztala sok nagyítóval a Gyengénlátók Iskolája évzáróján

Mindezek mellett bemutattuk a klubhálózatunkon keresztül elérhető programkínálatot is. A klubhálózatunknak van három olyan előnye, amelyik az Egyesületünket jól ismerők számára nem meglepő, de valahol mégsem magától értetődő. Ezek közül az egyik, hogy Budapest szinte teljes területét lefedjük, így aránylag kevés utazással elérhetőek a programjaink. A másik, hogy alapvetően ingyenes és változatos a programkínálat, így sokféle érdeklődést ki tudunk szolgálni. A harmadik nagy előnyünk, hogy bár minden korosztályt szívesen látunk magunk között, de vannak kifejezetten családoknak vagy kifejezetten gyerekeknek szervezett programjaink.

A képen a gyengénlátók iskolájában kihelyezett plakátunk látható, amin a kitelepülésünk meghirdetésre került

Nagyon jó beszélgetéseink voltak és azzal a kellemes érzéssel jöttünk el, hogy hatalmas igény van mindarra, amit a klubhálózatunkon, a boltunkon és az ügyfélszolgálatunkon keresztül biztosítunk. Örülünk annak, hogy sokaknak segítséget jelentenek mindezek! Külön köszönjük az érintett iskolák vezetőségének is, hogy engedélyezték a kitelepülésünket!

Kiss Márta
közösségi civilszervező

Pályázati kiírás

A pályázat keretösszege 200.000,- Ft, amely az MVGYOSZ-nek a VGYKE részére 2018. évben leosztott SZJA 1%-os támogatási keretéből kerül finanszírozásra.

Egyesületünk ezen pályázattal azon diák tagjait kívánja támogatni, akik általános vagy középiskolai tanulmányaikat folytatják.

Pályázatot nyújthatnak be a VGYKE azon rendes tagjai, akik a 2018-as évre befizetett érvényes tagsági jogviszonnyal rendelkeznek, illetve akik a 2018-as tagdíjat legkésőbb a pályázat benyújtásakor személyesen befizetik.

Pályázni kizárólag a VGYKE által kiadott pályázati űrlap teljeskörű és a valóságnak mindenben megfelelő kitöltésével, illetve a kitöltött űrlap határidőben történő benyújtásával lehet. Az űrlap mellé kötelező mellékletként csatolni szükséges a pályázó eredményesen lezárt tanulmányi évét igazoló bizonyítvány másolatát.

A támogatási összeg egyszeri 10.000,- Ft . A támogatásról kizárólag a VGYKE elnöksége dönt a pályázati adatlapon feltüntetett információk alapján.

A pályázati felhívás és adatlap 2018. május 1-től letölthető innen: vgyke_adatlap_tanulmanyi_2018,

illetve beszerezhető személyesen vagy kérhető e-mailben a VGYKE központi ügyfélszolgálatán és kistérségi irodáiban az alábbi elérhetőségeken:

VGYKE központi ügyfélszolgálat: 1146 Budapest, Hermina út 57.
Telefon: (1) 384-5541 (1-es menüpont)
E-mail: ugyfel@vgyke.com

Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete
Cím: 2040 Budaörs, Szivárvány utca 5.
Telefon: (23) 428-727 (70) 773-4054
E-mail: budaors@vgyke.com

Cegléd és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete
Cím: 2700 Cegléd, Alkotmány utca 11.
Telefon: (70) 773-4044
E-mail: cegled@vgyke.com

Dabas és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete
Cím: 2370 Dabas, Szent István tér 1/B.
Telefon: (70) 773-4072
E-mail: dabas@vgyke.com

Gödöllő és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete
Cím: 2100 Gödöllő, Szabadság u. 23.
Telefon: (70) 387-5265
E-mail: godollo@vgyke.com

Látássérültek Pilisvölgye Egyesülete
Telefon: (70) 387-5263
E-mail: pilisvorosvar@vgyke.com

Dunakanyari Látássérültek Egyesülete
Cím: 2600 Vác, Földvári tér 14.
Telefon: (70) 773-4078
E-mail: vac@vgyke.com

A pályázatok benyújtási határideje: 2018. június 30.

A pályázatok benyújthatók postai úton a VGYKE postacímére: 1380 Budapest, Pf. 1075 illetve személyesen a VGYKE központi ügyfélszolgálatán és kistérségi irodáiban. Az egyesület ügyfélszolgálati irodáiban munkatársaink előzetes egyeztetés esetén állnak rendelkezésükre a pályázati adatlapok kitöltésében.

Postai benyújtás esetén határidőben benyújtottnak minősül az a pályázat, melyen a postai bélyegző dátuma 2018. június 30.

A pályázatokat a VGYKE elnöksége folyamatosan hagyja jóvá a meghatározott keretösszegig. legkésőbb 2018. július 8. napjáig.

A nyertes pályázók listája elérhető lesz a VGYKE honlapján és hírlevelében.

Felhívjuk figyelmüket továbbá, hogy a pályázat benyújtása nem jelenti automatikusan a támogatás odaítélését!

Budapest, 2018. május 09.

A képen egy iskolai tantermi tábla látható

A kép forrása: https://thetomatos.com

Kispesti Városünnep 2018

Június 10-én, ahogy az elmúlt tíz esztendőben, nagyszabású fesztivállal – koncertekkel, kirakodóvásárral, mobil játékokkal – ünnepeltük a település születésnapját. Remek hangulatú családi programok, sztárfellépők, helytörténeti kiállítás, kulturált vendéglátás várta a családok apraja-nagyját a Templom téren és az Ady Endre úton. Kispest önálló településsé válásának 147. évfordulóján a Városünnep szlogenje: A kihagyhatatlan 11-es.

A VGYKE asztala, látogatókkal körülvéve a kispesti városnapokon

A rendezvényen a VGYKE is jelen volt. Mi, Kispest Lámpásai kollégáinkkal ismét részt vettünk a Városünnepen. Különböző érzékenyítő eszközöket, szimulációs szemüvegeket, párosító eszközöket, vak sakkot, vak dominót, és egyéb segédeszközöket hoztunk.

Nagy érdeklődés övezte munkánkat sokan kipróbálták a párosító játékot Krayné Faragó Zsuzsannával, Acsay Péter Braille-könyvből olvasott fel és beszélt a fehérbotos közlekedésről.

A kispesti városnapon egy látogató párosító játékot játszik

Tanai Csaba Bonca kutyával érkezett, és az érdeklődők mindent megtudhattak tőle a vakvezető kutyákról, és elmondta azt is, hogy amióta kutyával közlekedik, sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, és könnyebben jut el mindenhová.

Bonca kutya és gazdája látható, amint egy család ismerkedik velük a kispesti városnapokon

Ezek a rendezvények nagyon fontosak számunkra, mert közelebb kerülhetnek hozzánk az emberek és megismertethetjük velük a látássérültek mindennapi életét, segédeszközeinket. Megtudhatják, hogy látássérültként is lehet teljes életet élni.

A városünnep az esti tűzijátékkal ért véget.

Köszönjük a lehetőséget Kispest Önkormányzatának és a KMO Művelődési Háznak!

Reméljük jövőre is meghívnak bennünket a város születésnapi rendezvényére!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők

Találkozás a 13-as, sárga villamoson

– Lábhoz! Még maradj. – adta ki az utasítást kutyájának a fekete szemüveges férfi, és fejét a közeledő villamos felé fordította.
A labrador szót fogadott. Leült a lábához, de látszott rajta, hogy éberen figyel. Ösztönei azt diktálták, hogy most ő a döntéshozó. Ő határozza meg az indulás időpontját, a végcélt és az útirányt. Hiszen vakvezető kutyaként ő helyettesítette gazdája szemeit.
A villamos zökkenve megállt, csikorogva kinyíltak az ajtók, és a várakozók egymást lökdösve igyekeztek mielőbb feljutni, hogy ülőhelyet foglaljanak.
– Kevés a hal, sok a fóka. – vigyorgott egy kamasz, és a piaci táskákkal megrakott asszonyságot félrelökve, lehuppant az egyik ülésre.
– Micsoda szemtelenség! Ezek a mai fiatalok! – méltatlankodott az ősz bácsika, és sértődötten megpödörte a bajuszát.
Ezt a mellette szorongó lányok már nem tűrhették szó nélkül. Abbahagyták a mobiljuk pötyögtetését, és rárivalltak:
– Maga csak ne általánosítson! A XXI. században élünk, nem az ókorban. Ki kell használni minden lehetőséget, kinek van ideje ma udvariaskodni?

Balázs a villamos hátsó szegletébe húzódva még erősebben markolta a kutyaszíjat. Születésétől fogva vak volt. Már megszokta a világtalansággal járó sötétséget, sőt, néha ha maga volt, még jól is érezte magát ebben a homályos, egyhangú világban, ahol nincsenek színek, képek, de annál ingergazdagabb illatokban és hangokban. Szerette a kellemes zenét, a halk beszédet és a versekbe font szavakat. Ezek a rikácsoló, egymást sértegető emberek a villamoson, olyan távolt álltak tőle. Idegenkedett ettől a viselkedéstől, és még kiszolgáltatobbnak érezte magát, mint kinn az utcán, ahol fehér botját maga elé tartva, meg-megállt, ha valamilyen akadályba ütközött.

Ekkor megszólalt egy mobiltelefon csengőhangja.
– Vivaldi tavaszi szimfóniája. – suttogta csak úgy magának és a hang irányába fordította az arcát. Nem látta, hogy ki telefonál, de a hangja olyan lágy és nyugtató volt, mint kedvenc zeneszerzőjének lírai dallamai. Akaratlanul is figyelte az ismeretlen lány beszélgetését, amelyet néha elnyomott a villamos alvázának surrogása.
– Zeneóráról jövök anyu. Ma kedvencem, Vivaldi műveit gyakoroltuk. Olyan csodás, szinte mesebeli. – csacsogta édesen.
Balázson valamilyen furcsa borzongás futott végig. Olyan, amilyet még eddig soha nem érzett. Micsoda véletlen. Pont ezen a zsúfolt járgányon, és pont most, amikor ő is szolfézs órára siet a zongoratanárához. És ami még különösebb, az ő kedvence is Vivaldi. Véletlen lenne? A bölcsek szerint, véletlenek nincsenek…

Attól a naptól kezdve, azoknak a perceknek élt, amikor találkozhatott az ismeretlen lánnyal. Minden nap egy időben érkezett az állomásra, és ő mindig várta. Már messziről megismerte a lépteit. Úgy surrant, mint az őzike, amikor valamilyen neszre felkapva a fejét, szökdelve eltűnik a bokrok között. Így jelent meg, és ilyen gyorsan tűnt el az életéből, amikor leszállt a negyedik állomáson.

Balázs már ismerte az illatát. Valamilyen virágillatú parfümöt használt, amely még akkor is ott lengedezett, amikor már leugrott a villamos lépcsőjéről.
– Talán ibolya, vagy májusi orgona? – tűnődött a férfi, és mélyen magába szívta.
Hogy ettől a virágillattól, vagy a szerelemtől lett teljesen elbódulva, nem tudta, de tény, hogy a nap huszonnégy órájában, csak rá gondolt.

Róla álmodozott, és őt látta maga előtt, amikor csodálatos dallamok születtek, ha ujjai végigfutottak a zongora billentyűin. Fülig bele volt habarodva ebbe az ismeretlen lányba, de nem merte megközelíteni.
– Kinek kell egy ilyen világtalan? – tette fel magának a kérdést, és szemei megteltek könnyel.
– Soha nem lesz az enyém. – szomorkodott, és elhatározta, hogy többet nem fog a 13-as villamoson utazni.

Könnyebb volt ezt elhatározni, mint betartani. Napokig nem mozdult ki otthonról. Csak ült a zongora előtt és muzsikált.
– Tél van a szívemben, fagyos tél. – sóhajtotta és órákon át Vivaldi „Tél” szimfóniáját zongorázta.

– Balázs fiam, mi van veled? Azt hallom, hogy a muzsikád mind érzékibb és sokat fejlődtél, de azt is látom, hogy valami bánt. – szólította meg egy szolfézs órán idős zenetanára, és a vállára tette a kezét.
– Közeleg az Országos Zongoraverseny időpontja, te pedig mind kedvetlenebb vagy. Mi bánt fiam? – faggatta.
Balázs csak megvonta a vállát: „Már nem érdekel a verseny.”

Pedig ott legbelül érezte, hogy nem mond igazat. Igenis szeretett volna a legjobb lenni. Megmutatni magának és a világnak, hogy még vaksága ellenére is ő a legkiválóbb zeneművész. Eddig ezért élt, órákat gyakorolt, mindent háttérbe szorított, hogy bebizonyítsa, hogy a zene a szívében lakik, és kikívánkozik onnan…

Ezen gondolkozott akkor is, amikor hazafelé a villamoson zötykölődött. Jampi nagyon nyugtalan volt, hol leült a lába mellé, hol felállt és nyüszítve eltávolodott.
– Mi a bajod pajtás? – simogatta meg a fejét, és elnevette magát, amikor egy idegen kutya csaholását hallotta meg a közelükben.
– Hát szerelmes lettél? Te is? – kérdezte, és elengedte a labradort, hogy a másik kutyát megközelítse.

Lett is ebből kavarodás! A szuka kitépte a pórázát gazdája kezéből és egészen a sofőrig futott. Játékosan ugrált egyik ülésről a másikra, és kacéran vakkantva hívogatta Jampit, aki elfelejtette, hogy szolgálatban van, és lihegve rohant utána.
– Vivalda, gyere vissza! Azonnal gyere, lábhoz! – kiáltotta el magát a szuka gazdája, de Viva fittyet hányt a parancsra. A két kutya egymást kergette a döcögő villamoson. Az utasok először felháborodva, majd nevetve kísérték ezt a féktelen viháncolást. Még a hegyes bajuszú öregúr is megbocsátóan csóválta a fejét:
– Hiába, na! Az ember, azaz a kutya is elveszíti a fejét, ha szerelmes.

A játék végének az egymásba sodródott pórázok vetettek véget. Ott ült a két pihegő, szerelmes labrador az utastér közepén, és farkcsóválva nyugtázta, hogy sűrű bocsánatkérések közepette, gazdijaik is megközelítették egymást.
– Ezer bocsánat, Vivalda volt a hibás. – mentegetőzött valaki, és Balázs felismerte azt az ibolyaillatú parfümöt, amely körüllengte a lányt.
Alig tudta kinyögni:
– Nem, nem, Jampi volt neveletlen.
– Már hónapok óta figyellek benneteket. Ti is a 13-assal utaztok? – csacsogta a lány, és kezet nyújtott.
– Viola vagyok.
Balázs megfogta azt az erős szorítású, mégis nőiesen karcsú ujjakat. Végigsimította a puha ujjbegyeket és önkéntelenül is a szájához emelte. Már olyan régóta szerette volna megcsókolni. Markában tartotta a törékeny kézfejet, és Viola nem rántotta el.
– Imádom a zenét, Vivaldi a kedvencem. – áradozott a lány.
– Nekem is, a „Tavasz” szimfóniája. – vágta rá Bazsi.
Fogták egymás kezét, és záporoztak a kérdések meg a válaszok.
– Szereted az állatokat?
– Igen, a kutya a kedvencem.
– Nekem is.
– Kedvelem a verseket.
– Én is.
– Zeneszerző szeretnék lenni.
– Én is.
– Most olyan boldog vagyok, hogy ilyen megértő társra találtam.
– Én is.
Ki tudja, hogy meddig tartott volna, ez a kérdezek-felelek játék, ha a villamos nem ért volna a végállomásra.
– Tessék leszállni! – hallották a sofőr erélyes hangját.
Balázsba belenyilallt az aggodalom. Attól félt, hogy elveszíti a lányt, de Viola felé hajolt, és a fülébe súgta:
– Úgy érzem, mintha már régóta ismernélek.
– Én is.
Megvárták, míg a mellettük elhaladó 13-as, sárga villamos „tadamm – tadamm” surrogása eltávolodik. Egymásba karoltak, és a két viháncoló kutyát vezetve, elindultak egy reményteli, közös jövő felé. 

Szerző: Ács Ibolya
E-mail: acsibolya1@freemail.hu
Mobil: 0630 31 61 236

Felhívás régi hangfelvételek beküldésére

Ahogy azt 2018. április 9-én Dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke bejelentette, a Szövetséget egy számítógépes zsaroló vírus támadta meg. A vírus hatására az informatikai rendszer megbénult, a levelező rendszer, illetve a hálózat nem működött. Mára sikerült a működést visszaállítani, viszont a dokumentumok és az összegyűjtött hanganyagok elvesztek a vírusnak köszönhetően.

Ennek okán ismét Önökhöz fordulunk segítségért. Kérjük Önöket, hogy juttassák el hozzánk a birtokukban lévő, a Szövetséghez, illetve a látássérültekhez kötődő régi hangfelvételeket. A felvételek elérhetőek lesznek az ősszel megnyitásra kerülő „Emlékközpontban”.

A hangfelvételek beküldési szándékát jelezhetik a szervezes@mvgyosz.hu címen 2018. július 1-ig, melyen keresztül Puskás Anettel értekezhetnek a beküldeni kívánt hanganyagokról, és a beküldés módjáról.

Köszönjük előre is segítségüket!

Puskás Anett
szervező

Forrás: az MVGYOSZ 29. számú hírlevele

A képen egy könyvekre helyezett fejhallgató látható

Vidám délután a Margitszigeten

A VII. kerületi Önkormányzat támogatásával vidám délutánt töltöttünk együtt tagjainkkal a Margitszigeten. A terézvárosi Lámpás Klub tagjai is csatlakoztak hozzánk vezetőjükkel.

A képen a margitszigeti zenélő szökőkút látható

A sziget Margit-híd felőli oldalán lévő szökőkúttól indultunk útnak a kisvasúttal. A kisvonaton történelmi és helytörténeti érdekességeket hallhattunk a sziget történetéről magnóról.

A képen két erzsébetvárosi klubtag látható a margitszigeti kisvonaton

Fél órás utunk állomásai a teljesség igénye nélkül az alábbiak voltak: kis állatkert, Rózsakert és a Japán kert, a szerzetes rend romjai, ahol Szent Margit királylány élt, és utunk végén következett a Zenélő kút, amely a marosvásárhelyi mása. Kirándulásunk záróakkordjaként hűsítő fagyit fogyasztott a csapat. Köszönjük a részvételt minden megjelentnek.

Jánosi VeronikaKőváriné Orsolya
közösségi civilszervezők

Állatokhoz nevelés a Vadasparkban

Az újbudai Klub egy állatokhoz nevelő foglalkozáson vett részt Budakeszin.

A mai városi ember sok tekintetben elidegenedett a természettől, és sok olyan dolgot érez természetellenesnek, ami valójában a lehető legtermészetesebb. Például sokan idegenkednek az állatoktól, és nem tudják, miként kell viselkedni a közelükben. Erre a gondolatra került felfűzésre a vadasparki kirándulásunk.

Az első állomáson egy érdekes bemutatón vehettünk részt, ahol leginkább a galambokat ismerhettük meg. A galambokról megtudhattuk, hogy azon kevés madarak egyike, akik tejjel táplálják a fiókáikat. Mivel a galambok is képesek milliós nagyságrendben városokat lakni, ma elsősorban a koszt és a betegséget társítjuk hozzájuk, de a múltban csupa pozitív dolog jelképeként utaltak rá. Ezek igazságtartalmáról is megtudhattunk dolgokat.

Az újbudai klub tagjai a budakeszi vadasparkban előadást hallgatnak

Ezt követően jött a legizgalmasabb rész, ahol őzekkel barátkozhattunk. Az őzekhez való bejutás előtt megtudtuk a szabályokat. Az első az volt, hogy legyünk csendesek, ne hangoskodjunk. A második az, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. A harmadik pedig az, hogy üljünk le, álljunk meg, ne menjünk az őzek után, hanem várjuk meg amíg ők közelítenek meg minket. Ezek a szabályok általában a legtöbb állatra érvényesek, de az őzek különösen félősek. Ráadásul nem is mernek az emberre támadni, de a hangoskodás, a hirtelen mozdulat vagy a kergetése elvezethet odáig, hogy menekülés közben véletlenül egy embernek ütköznek. Amint megtudtuk, ezek a szabályok általánosak, minden állatnál követni ajánlatos.

Szomorú érdekesség, hogy miközben a területükön voltunk, sokan mások is velünk együtt jöttek be, akik nem tartották be a szabályokat. Ők éppen körbevettek egy őzt minden irányból, majd egy hangos nevetéstől megijedve az őz megpróbált kitörni az emberek gyűrűjéből és majdnem nekiment egy kisgyereknek.

A budakeszi vadasparkban az állatsimogatóban őzikék között tartózkodnak az újbudai klubtagok

Többször láthattuk azt is, hogy amikor csendben voltunk, egy helyben álltunk vagy ültünk, illetve nem tettünk hirtelen mozdulatokat, akkor az őzek jöttek oda hozzánk. A velünk lévő vezető azt is elmondta, hogy amikor állatokat szeretne valaki fényképezni vagy megfigyelni, akkor is alapvető fontosságúak ezek a szabályok. Ha valaki ezeket nem tartja be, akkor soha nem fog tudni jó fényképeket készíteni.

A következő állomásunk a bivalyoknál volt, akik a meleg miatt éppen a pocsolyában tartózkodás jogáért küzdöttek meg egymással. A dagonyázásért folytatott harc kifejezetten komótos, szinte ráérős lökdösődés volt, inkább tűnt játéknak. A vezetőnk elmondta, hogy akár a közelükbe is mehetnénk, ha ugyanazokat a szabályokat megtartanánk, melyeket az őzek esetében megismertünk. A bivalyok alapvetően békések, nem támadnak addig, amíg nem éreznek veszélyt. Az embert kifejezetten jól tűrik, érdekes lénynek tartják.

Ezt követően egy másik dagonyázó állatot kerestünk fel, a vaddisznókat. A vaddisznók sajnos semmilyen módon nem foglalkoztak velünk, az ottlétünk alatt végig aludtak. E miatt a programunkból sajnos a gyakorlati bemutatót ki kellett hagynunk. Megtudtuk azt, hogy a vaddisznók általában éjszaka aktívak, nappal inkább pihennek. Azt is megtanultuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad a kicsi vaddisznókat megfogni. Könnyen hihetnénk, hogy az amúgy aranyos, barátságos kismalacok eltévedtek, de az anyjuk mindig a közelükben van, csak csendes és észrevétlen. Ha az ember megközelíti őket, akkor azonnal támadnak, amit nehéz kivédeni.

A következő állomásunk a farkasoknál volt. Egy triót nézhettünk meg, és a vezetőnk folyamatosan magyarázta, milyen viselkedések zajlanak éppen a szemünk előtt. Kiderült, hogy a farkasok valójában nagyon előzékeny állatok egymással szemben. Ennek ellenére nem ajánlott embernek a közelükbe menni. Meglepő, de a fogságban tartott és emberhez szokott farkasok nagyon hamar támadnak. A szabadon élő társaik inkább félnek és menekülnek, nagyon nehezen merészkednek az emberek közelébe. Náluk is érvényesek az őzeknél emlegetett szabályok, és azok alkalmazásával akár a simogatásig is eljuthatnánk, de a vezetőnk azt javasolta, hogy ezzel inkább soha ne is kísérletezzünk.

Találkoztunk a medvékkel is, melynek éppen az adott aktualitást, hogy mostanában gyakori a medvék megjelenése a magyarországi területeken. Tanácsként azt kaptuk, hogy semmiképpen ne közelítsük meg őket. Mivel ugyanúgy kerüli az embert, mint a legtöbb állat, ezért igyekezzünk valamilyen módon folyamatos zajjal haladni az erdőben, és akkor nem fog a közelünkbe jönni. Ha kicsi medvebocsot látunk, akkor a vaddisznóknál hallottak miatt, soha ne menjünk a közelébe, hanem gyorsan távolodjunk el!

Végül a pillangókhoz érkeztünk el, ahol a feladatunk az volt, hogy a tanult viselkedési szabályok alkalmazásával videót kellett készítenie róluk valamelyikünknek. A viselkedési szabályok eléggé eredményesnek bizonyultak, mivel mindenki, aki megpróbálkozott a videókészítéssel, az sikerrel is járt.

Nagyon köszönjük a vezetőnknek, Mátyásnak, a segítségét, mert általa nagyon sok izgalmas és érdekes élménynek lehettünk a részesei! Reméljük, hogy a legközelebbi programunkon is ennyire kellemes tapasztalatokkal lehetünk majd gazdagabbak.

Neumann Károly
közösségi civilszervező

Előadás a szem betegségeiről

Júniusi klubnapunkon tizenheten voltunk együtt Békásmegyeren. Mindenki nagy érdeklődéssel fogadta Dr. Kis János endo-krinológus előadását a szembetegségekről.

Kiss János előadást tart Óbudán

Hangsúlyozta, hogy leggyakrabban a cukorbetegség okozhat látásromlást, vagy súlyosabb esetben a vakság is bekövetkezhet.

Ennek elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy mindig figyeljünk oda a helyes táplálkozásra. Beszélt a makula degenerációról, a szaruhártyán, és a szivárványhártyán megjelenő betegségekről.

Kiss Jánost hallgatják az óbudai klub tagjai

Sok mindenről szó esett és a jelenlévők minden kérdésre választ kaptak a szembetegségekkel kapcsolatban. Kötetlen beszélgetésre is maradt idő.

Nyári programokat tervezgettünk a mielőbbi találkozás reményében.

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező

WBU kérdőív – Időskorú látássérültek

A Vakok Világszövetségének Időskorúkkal Kapcsolatos Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága felmérést készít az időskorú látássérültek és a nemzeti tagszervezetek között az időskorú látássérültek minél szélesebb körű bevonása és társadalmi szerepvállalásuk erősítése érdekében. Ennek keretében érkezett az MVGYOSZ-hez a kérés, hogy minél több magyarországi időskorú látássérülthöz juttassuk el a mellékelt kérdőívet.

A kérdőív innen tölthető le:  Idoskoru latasserultek – WBU kerdoiv 2018.05.14

Kérjük, hogy minél többen töltsék ki a mellékelt kérdőívet és küldjék meg charles.mossop@cnib.ca részére.

Bár a kérdőív eredetileg angol nyelvű, az MVGYOSZ készséggel vállalja a magyar nyelven megválaszolt kérdőívek továbbítását a WBU részére. Amennyiben a magyar nyelvre lefordított kérdéseket kívánják megválaszolni, kérjük azt, az international@mvgyosz.hu címre megküldeni, legkésőbb 2018. június 25-ig.

A képen egy kérdőív látható, ceruzával

A kép forrása: http://www.vizontogyogyszertar.com/

Családi nap a Piroska Óvodában

Júniusban a Piroska Óvoda családi napot tartott (telephelyén a Pesti út 368. sz. alatt), amelyre mi a XVII. ker. lámpásai szokás szerint meghívást kaptunk.

Péter mutatja be az Egyesületet a családi napon a Piroska Óvodában a szülőknek

Ezúttal kolléganőnk és Gandhi nevű kutyája tartott velünk. Alig foglaltuk el a helyünket, máris sikerült bevonzanunk a gyerekeket és szüleiket. Az idén párosító játékkal készültünk: amelyet kétféleképpen is lehet játszani: szemtakaró nélkül memória játékként, érzékenyítésként pedig szemtakaróval párosíthatók össze a kis hengerek, különböző textúrájú anyagokkal a tetejükön.

Az egyik vendég egy érzékenyítős játékot próbál ki a családi napon a Piroska Óvodában

Természetesen nem maradt el a Braille-írásos mesekönyv sem, és Gandhi is nagyon érdekelte a gyerekeket.

A napot megtisztelte jelenlétével Riz Levente, kerületünk polgármestere is, akit meghívtunk egy párosító érzékenyítő játékra, valamint egy kutyás kísérős feladatra is. Mindkettőnek örömmel tett eleget. Nagyon örültünk, hogy ilyen bevállalós polgármesterünk van!

Ezúttal is köszönjük a támogatást Rákosmente Önkormányzatának, amiért hozzájárul az érzékenyítős programjaink megtartásához!

Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők

Motivációs tábor Alsótoldon

Az „AC-DC Találd meg a helyed!” program keretében látássérült egyetemistáknak és fiatal diplomás látássérülteknek szervez motivációs tábort a VGYKE a Nógrád megyei Alsótoldon. Az akadálymentes szállásra különbusszal érkezik a csoport. A napi teendők és a programok során az egyesület személyi segítői állnak rendelkezésre.

Mi a célunk? Az, hogy tréningjeink és előadásaink olyan új megközelítést és információ csomagot adjanak, amelyek segítik az álláskeresés vagy munkahelyváltás sikerét.

Milyen szabadidős programokat kínálunk? Pancsolást az udvari medencében, közös sétákat, szalonnasütést, lovaskocsizást és lovaglást, a szomszédos Hollókő felfedezését.

Meghívott szakembereink: Erdős Judit szociálpolitikus; Drienyovszki János tréner, mediátor; Kisházy Gergely szervezetpszichológus és Törő Edina HR-tanácsadó.

Időpont: 2018. augusztus 31-szeptember 3., péntektől hétfőig.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A résztvevők korlátozott száma miatt érdemes minél hamarabb jelentkezni.

Érdeklődés és regisztráció itt: acdc@vgyke.com

Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft.

az fszk logója

az emmi logója

Ismerkedés a Braille-írással

Egy váratlan esemény miatt a tervezett téma módosítására kényszerültünk az újbudai klubnapon, így a Braille-írás került az asztalunkra, a szó legszorosabb értelmében. Hálásak voltunk kolléganőnknek, Andinak, amiért vállalta a gyors helyettesítést, illetve azért az élményért is, melyet neki köszönhetünk. Ugyanis a korábbi klubnapokon elhangzottak alapján azt gondoltuk, hogy a Braille-írás nálunk nem túl népszerű, azonban ha ez így is volt, a helyzet egész biztosan megváltozott.

Az egyik klubtag Braille-írást olvas az újbudai klubnapon

Andi elmondta, hogy a Braille-írás ismerete valóban nem eléggé elterjedt, mivel a beszélő eszközök visszaszorították rá az igényt. Elmondta, hogy ő személy szerint ezzel nagyon nem tud egyetérteni. Szerinte egy látó diáktól vagy látó felnőttől sem fogadjuk el, ha a beszélő eszközök miatt nem sajátítaná el az írás-olvasást, ehhez hasonlóan egy síkírást olvasni képtelen látássérültnek is rendelkeznie kell valamilyen módszerrel, amin keresztül írásban ki tudja magát fejezni és információt tud befogadni.

Példának említette a négyes metró liftjeinek gombjait, ahol sokszor az ezüstszínű felületet megsüti a nap és olyankor egy gyengénlátónak is gondot okozhat a megfelelő gomb megtalálása. Különösen azért, mert nem csak a peron, aluljáró és a felszín gombok léteznek, hanem számos parkolószint és üzemi megálló. Neki ilyen esetekben a Braille-feliratozás szokott segíteni. Több hasonló példát is említett, amikor a Braille-feliratozás valóban hasznos segítség lehet egy gyengénlátónak is, ezért mindenkit arra ösztönzött, hogy legyen nyitott a pontírás megismerése felé.

Andi a Braille-írást magyarázza az újbudai klubnapon az egyik klubtagnak

Említette azt is, hogy a pontok érzékelése fejleszthető, így csak nagyon kevés azon emberek száma, akik elől a Braille-írás teljesen elzárt. Részükre segítség lehet a Moon-írás, amely az ujjukkal rosszul érzékelő, szerzett vakoknak lett kifejlesztve, de komoly hátrány, hogy inkább csak angol nyelvű anyagok léteznek ilyen formában Magyarországon.

Megtudtuk tőle, hogy az MVGYOSZ épületén belül nagyon korszerű, digitális Braille-eszközökkel felszerelt könyvtár is elérhető, amit érdemes felkeresni az eszközökkel való ismerkedés miatt is. Maguk az eszközök még nagyon drágák, de számolni kell az elterjedésükkel. Említésre került az is, hogy az Egyesület tagjai részére ingyenesen elérhető a Braille-tanfolyam, amelyet mindenkinek a figyelmébe ajánlott.

A beszélgetés végén mutatott egy általa hozott Braille-írógépet, amin mindenki szabadon írogathatott és ehhez segítséget is adott, ha szükség volt rá. Többen életükben először írhattak ilyen módon és nagy örömmel töltötte el őket, hogy akár írásban is ilyen gyorsan ki tudják magukat fejezni.

Örömmel tapasztaljuk, hogy a klubnapi témáink gyakorlatias segítséget jelentenek! Reméljük egyre többen fognak élni a jövőben az ebben rejlő lehetőségekkel!

Neumann Károly
közösségi civilszervező