Az újbudai Klub egy állatokhoz nevelő foglalkozáson vett részt Budakeszin.
A mai városi ember sok tekintetben elidegenedett a természettől, és sok olyan dolgot érez természetellenesnek, ami valójában a lehető legtermészetesebb. Például sokan idegenkednek az állatoktól, és nem tudják, miként kell viselkedni a közelükben. Erre a gondolatra került felfűzésre a vadasparki kirándulásunk.
Az első állomáson egy érdekes bemutatón vehettünk részt, ahol leginkább a galambokat ismerhettük meg. A galambokról megtudhattuk, hogy azon kevés madarak egyike, akik tejjel táplálják a fiókáikat. Mivel a galambok is képesek milliós nagyságrendben városokat lakni, ma elsősorban a koszt és a betegséget társítjuk hozzájuk, de a múltban csupa pozitív dolog jelképeként utaltak rá. Ezek igazságtartalmáról is megtudhattunk dolgokat.
Ezt követően jött a legizgalmasabb rész, ahol őzekkel barátkozhattunk. Az őzekhez való bejutás előtt megtudtuk a szabályokat. Az első az volt, hogy legyünk csendesek, ne hangoskodjunk. A második az, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. A harmadik pedig az, hogy üljünk le, álljunk meg, ne menjünk az őzek után, hanem várjuk meg amíg ők közelítenek meg minket. Ezek a szabályok általában a legtöbb állatra érvényesek, de az őzek különösen félősek. Ráadásul nem is mernek az emberre támadni, de a hangoskodás, a hirtelen mozdulat vagy a kergetése elvezethet odáig, hogy menekülés közben véletlenül egy embernek ütköznek. Amint megtudtuk, ezek a szabályok általánosak, minden állatnál követni ajánlatos.
Szomorú érdekesség, hogy miközben a területükön voltunk, sokan mások is velünk együtt jöttek be, akik nem tartották be a szabályokat. Ők éppen körbevettek egy őzt minden irányból, majd egy hangos nevetéstől megijedve az őz megpróbált kitörni az emberek gyűrűjéből és majdnem nekiment egy kisgyereknek.
Többször láthattuk azt is, hogy amikor csendben voltunk, egy helyben álltunk vagy ültünk, illetve nem tettünk hirtelen mozdulatokat, akkor az őzek jöttek oda hozzánk. A velünk lévő vezető azt is elmondta, hogy amikor állatokat szeretne valaki fényképezni vagy megfigyelni, akkor is alapvető fontosságúak ezek a szabályok. Ha valaki ezeket nem tartja be, akkor soha nem fog tudni jó fényképeket készíteni.
A következő állomásunk a bivalyoknál volt, akik a meleg miatt éppen a pocsolyában tartózkodás jogáért küzdöttek meg egymással. A dagonyázásért folytatott harc kifejezetten komótos, szinte ráérős lökdösődés volt, inkább tűnt játéknak. A vezetőnk elmondta, hogy akár a közelükbe is mehetnénk, ha ugyanazokat a szabályokat megtartanánk, melyeket az őzek esetében megismertünk. A bivalyok alapvetően békések, nem támadnak addig, amíg nem éreznek veszélyt. Az embert kifejezetten jól tűrik, érdekes lénynek tartják.
Ezt követően egy másik dagonyázó állatot kerestünk fel, a vaddisznókat. A vaddisznók sajnos semmilyen módon nem foglalkoztak velünk, az ottlétünk alatt végig aludtak. E miatt a programunkból sajnos a gyakorlati bemutatót ki kellett hagynunk. Megtudtuk azt, hogy a vaddisznók általában éjszaka aktívak, nappal inkább pihennek. Azt is megtanultuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad a kicsi vaddisznókat megfogni. Könnyen hihetnénk, hogy az amúgy aranyos, barátságos kismalacok eltévedtek, de az anyjuk mindig a közelükben van, csak csendes és észrevétlen. Ha az ember megközelíti őket, akkor azonnal támadnak, amit nehéz kivédeni.
A következő állomásunk a farkasoknál volt. Egy triót nézhettünk meg, és a vezetőnk folyamatosan magyarázta, milyen viselkedések zajlanak éppen a szemünk előtt. Kiderült, hogy a farkasok valójában nagyon előzékeny állatok egymással szemben. Ennek ellenére nem ajánlott embernek a közelükbe menni. Meglepő, de a fogságban tartott és emberhez szokott farkasok nagyon hamar támadnak. A szabadon élő társaik inkább félnek és menekülnek, nagyon nehezen merészkednek az emberek közelébe. Náluk is érvényesek az őzeknél emlegetett szabályok, és azok alkalmazásával akár a simogatásig is eljuthatnánk, de a vezetőnk azt javasolta, hogy ezzel inkább soha ne is kísérletezzünk.
Találkoztunk a medvékkel is, melynek éppen az adott aktualitást, hogy mostanában gyakori a medvék megjelenése a magyarországi területeken. Tanácsként azt kaptuk, hogy semmiképpen ne közelítsük meg őket. Mivel ugyanúgy kerüli az embert, mint a legtöbb állat, ezért igyekezzünk valamilyen módon folyamatos zajjal haladni az erdőben, és akkor nem fog a közelünkbe jönni. Ha kicsi medvebocsot látunk, akkor a vaddisznóknál hallottak miatt, soha ne menjünk a közelébe, hanem gyorsan távolodjunk el!
Végül a pillangókhoz érkeztünk el, ahol a feladatunk az volt, hogy a tanult viselkedési szabályok alkalmazásával videót kellett készítenie róluk valamelyikünknek. A viselkedési szabályok eléggé eredményesnek bizonyultak, mivel mindenki, aki megpróbálkozott a videókészítéssel, az sikerrel is járt.
Nagyon köszönjük a vezetőnknek, Mátyásnak, a segítségét, mert általa nagyon sok izgalmas és érdekes élménynek lehettünk a részesei! Reméljük, hogy a legközelebbi programunkon is ennyire kellemes tapasztalatokkal lehetünk majd gazdagabbak.
Állatokhoz nevelés a Vadasparkban
Az újbudai Klub egy állatokhoz nevelő foglalkozáson vett részt Budakeszin.
A mai városi ember sok tekintetben elidegenedett a természettől, és sok olyan dolgot érez természetellenesnek, ami valójában a lehető legtermészetesebb. Például sokan idegenkednek az állatoktól, és nem tudják, miként kell viselkedni a közelükben. Erre a gondolatra került felfűzésre a vadasparki kirándulásunk.
Az első állomáson egy érdekes bemutatón vehettünk részt, ahol leginkább a galambokat ismerhettük meg. A galambokról megtudhattuk, hogy azon kevés madarak egyike, akik tejjel táplálják a fiókáikat. Mivel a galambok is képesek milliós nagyságrendben városokat lakni, ma elsősorban a koszt és a betegséget társítjuk hozzájuk, de a múltban csupa pozitív dolog jelképeként utaltak rá. Ezek igazságtartalmáról is megtudhattunk dolgokat.

Ezt követően jött a legizgalmasabb rész, ahol őzekkel barátkozhattunk. Az őzekhez való bejutás előtt megtudtuk a szabályokat. Az első az volt, hogy legyünk csendesek, ne hangoskodjunk. A második az, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. A harmadik pedig az, hogy üljünk le, álljunk meg, ne menjünk az őzek után, hanem várjuk meg amíg ők közelítenek meg minket. Ezek a szabályok általában a legtöbb állatra érvényesek, de az őzek különösen félősek. Ráadásul nem is mernek az emberre támadni, de a hangoskodás, a hirtelen mozdulat vagy a kergetése elvezethet odáig, hogy menekülés közben véletlenül egy embernek ütköznek. Amint megtudtuk, ezek a szabályok általánosak, minden állatnál követni ajánlatos.
Szomorú érdekesség, hogy miközben a területükön voltunk, sokan mások is velünk együtt jöttek be, akik nem tartották be a szabályokat. Ők éppen körbevettek egy őzt minden irányból, majd egy hangos nevetéstől megijedve az őz megpróbált kitörni az emberek gyűrűjéből és majdnem nekiment egy kisgyereknek.

Többször láthattuk azt is, hogy amikor csendben voltunk, egy helyben álltunk vagy ültünk, illetve nem tettünk hirtelen mozdulatokat, akkor az őzek jöttek oda hozzánk. A velünk lévő vezető azt is elmondta, hogy amikor állatokat szeretne valaki fényképezni vagy megfigyelni, akkor is alapvető fontosságúak ezek a szabályok. Ha valaki ezeket nem tartja be, akkor soha nem fog tudni jó fényképeket készíteni.
A következő állomásunk a bivalyoknál volt, akik a meleg miatt éppen a pocsolyában tartózkodás jogáért küzdöttek meg egymással. A dagonyázásért folytatott harc kifejezetten komótos, szinte ráérős lökdösődés volt, inkább tűnt játéknak. A vezetőnk elmondta, hogy akár a közelükbe is mehetnénk, ha ugyanazokat a szabályokat megtartanánk, melyeket az őzek esetében megismertünk. A bivalyok alapvetően békések, nem támadnak addig, amíg nem éreznek veszélyt. Az embert kifejezetten jól tűrik, érdekes lénynek tartják.
Ezt követően egy másik dagonyázó állatot kerestünk fel, a vaddisznókat. A vaddisznók sajnos semmilyen módon nem foglalkoztak velünk, az ottlétünk alatt végig aludtak. E miatt a programunkból sajnos a gyakorlati bemutatót ki kellett hagynunk. Megtudtuk azt, hogy a vaddisznók általában éjszaka aktívak, nappal inkább pihennek. Azt is megtanultuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad a kicsi vaddisznókat megfogni. Könnyen hihetnénk, hogy az amúgy aranyos, barátságos kismalacok eltévedtek, de az anyjuk mindig a közelükben van, csak csendes és észrevétlen. Ha az ember megközelíti őket, akkor azonnal támadnak, amit nehéz kivédeni.
A következő állomásunk a farkasoknál volt. Egy triót nézhettünk meg, és a vezetőnk folyamatosan magyarázta, milyen viselkedések zajlanak éppen a szemünk előtt. Kiderült, hogy a farkasok valójában nagyon előzékeny állatok egymással szemben. Ennek ellenére nem ajánlott embernek a közelükbe menni. Meglepő, de a fogságban tartott és emberhez szokott farkasok nagyon hamar támadnak. A szabadon élő társaik inkább félnek és menekülnek, nagyon nehezen merészkednek az emberek közelébe. Náluk is érvényesek az őzeknél emlegetett szabályok, és azok alkalmazásával akár a simogatásig is eljuthatnánk, de a vezetőnk azt javasolta, hogy ezzel inkább soha ne is kísérletezzünk.
Találkoztunk a medvékkel is, melynek éppen az adott aktualitást, hogy mostanában gyakori a medvék megjelenése a magyarországi területeken. Tanácsként azt kaptuk, hogy semmiképpen ne közelítsük meg őket. Mivel ugyanúgy kerüli az embert, mint a legtöbb állat, ezért igyekezzünk valamilyen módon folyamatos zajjal haladni az erdőben, és akkor nem fog a közelünkbe jönni. Ha kicsi medvebocsot látunk, akkor a vaddisznóknál hallottak miatt, soha ne menjünk a közelébe, hanem gyorsan távolodjunk el!
Végül a pillangókhoz érkeztünk el, ahol a feladatunk az volt, hogy a tanult viselkedési szabályok alkalmazásával videót kellett készítenie róluk valamelyikünknek. A viselkedési szabályok eléggé eredményesnek bizonyultak, mivel mindenki, aki megpróbálkozott a videókészítéssel, az sikerrel is járt.
Nagyon köszönjük a vezetőnknek, Mátyásnak, a segítségét, mert általa nagyon sok izgalmas és érdekes élménynek lehettünk a részesei! Reméljük, hogy a legközelebbi programunkon is ennyire kellemes tapasztalatokkal lehetünk majd gazdagabbak.
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Előadás a szem betegségeiről
Júniusi klubnapunkon tizenheten voltunk együtt Békásmegyeren. Mindenki nagy érdeklődéssel fogadta Dr. Kis János endo-krinológus előadását a szembetegségekről.

Hangsúlyozta, hogy leggyakrabban a cukorbetegség okozhat látásromlást, vagy súlyosabb esetben a vakság is bekövetkezhet.
Ennek elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy mindig figyeljünk oda a helyes táplálkozásra. Beszélt a makula degenerációról, a szaruhártyán, és a szivárványhártyán megjelenő betegségekről.

Sok mindenről szó esett és a jelenlévők minden kérdésre választ kaptak a szembetegségekkel kapcsolatban. Kötetlen beszélgetésre is maradt idő.
Nyári programokat tervezgettünk a mielőbbi találkozás reményében.
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező
WBU kérdőív – Időskorú látássérültek
A Vakok Világszövetségének Időskorúkkal Kapcsolatos Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága felmérést készít az időskorú látássérültek és a nemzeti tagszervezetek között az időskorú látássérültek minél szélesebb körű bevonása és társadalmi szerepvállalásuk erősítése érdekében. Ennek keretében érkezett az MVGYOSZ-hez a kérés, hogy minél több magyarországi időskorú látássérülthöz juttassuk el a mellékelt kérdőívet.
A kérdőív innen tölthető le: Idoskoru latasserultek – WBU kerdoiv 2018.05.14
Kérjük, hogy minél többen töltsék ki a mellékelt kérdőívet és küldjék meg charles.mossop@cnib.ca részére.
Bár a kérdőív eredetileg angol nyelvű, az MVGYOSZ készséggel vállalja a magyar nyelven megválaszolt kérdőívek továbbítását a WBU részére. Amennyiben a magyar nyelvre lefordított kérdéseket kívánják megválaszolni, kérjük azt, az international@mvgyosz.hu címre megküldeni, legkésőbb 2018. június 25-ig.

A kép forrása: http://www.vizontogyogyszertar.com/
Családi nap a Piroska Óvodában
Júniusban a Piroska Óvoda családi napot tartott (telephelyén a Pesti út 368. sz. alatt), amelyre mi a XVII. ker. lámpásai szokás szerint meghívást kaptunk.

Ezúttal kolléganőnk és Gandhi nevű kutyája tartott velünk. Alig foglaltuk el a helyünket, máris sikerült bevonzanunk a gyerekeket és szüleiket. Az idén párosító játékkal készültünk: amelyet kétféleképpen is lehet játszani: szemtakaró nélkül memória játékként, érzékenyítésként pedig szemtakaróval párosíthatók össze a kis hengerek, különböző textúrájú anyagokkal a tetejükön.

Természetesen nem maradt el a Braille-írásos mesekönyv sem, és Gandhi is nagyon érdekelte a gyerekeket.
A napot megtisztelte jelenlétével Riz Levente, kerületünk polgármestere is, akit meghívtunk egy párosító érzékenyítő játékra, valamint egy kutyás kísérős feladatra is. Mindkettőnek örömmel tett eleget. Nagyon örültünk, hogy ilyen bevállalós polgármesterünk van!
Ezúttal is köszönjük a támogatást Rákosmente Önkormányzatának, amiért hozzájárul az érzékenyítős programjaink megtartásához!
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők
Motivációs tábor Alsótoldon
Az „AC-DC Találd meg a helyed!” program keretében látássérült egyetemistáknak és fiatal diplomás látássérülteknek szervez motivációs tábort a VGYKE a Nógrád megyei Alsótoldon. Az akadálymentes szállásra különbusszal érkezik a csoport. A napi teendők és a programok során az egyesület személyi segítői állnak rendelkezésre.
Mi a célunk? Az, hogy tréningjeink és előadásaink olyan új megközelítést és információ csomagot adjanak, amelyek segítik az álláskeresés vagy munkahelyváltás sikerét.
Milyen szabadidős programokat kínálunk? Pancsolást az udvari medencében, közös sétákat, szalonnasütést, lovaskocsizást és lovaglást, a szomszédos Hollókő felfedezését.
Meghívott szakembereink: Erdős Judit szociálpolitikus; Drienyovszki János tréner, mediátor; Kisházy Gergely szervezetpszichológus és Törő Edina HR-tanácsadó.
Időpont: 2018. augusztus 31-szeptember 3., péntektől hétfőig.
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A résztvevők korlátozott száma miatt érdemes minél hamarabb jelentkezni.
Érdeklődés és regisztráció itt: acdc@vgyke.com
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Kft.


Ismerkedés a Braille-írással
Egy váratlan esemény miatt a tervezett téma módosítására kényszerültünk az újbudai klubnapon, így a Braille-írás került az asztalunkra, a szó legszorosabb értelmében. Hálásak voltunk kolléganőnknek, Andinak, amiért vállalta a gyors helyettesítést, illetve azért az élményért is, melyet neki köszönhetünk. Ugyanis a korábbi klubnapokon elhangzottak alapján azt gondoltuk, hogy a Braille-írás nálunk nem túl népszerű, azonban ha ez így is volt, a helyzet egész biztosan megváltozott.

Andi elmondta, hogy a Braille-írás ismerete valóban nem eléggé elterjedt, mivel a beszélő eszközök visszaszorították rá az igényt. Elmondta, hogy ő személy szerint ezzel nagyon nem tud egyetérteni. Szerinte egy látó diáktól vagy látó felnőttől sem fogadjuk el, ha a beszélő eszközök miatt nem sajátítaná el az írás-olvasást, ehhez hasonlóan egy síkírást olvasni képtelen látássérültnek is rendelkeznie kell valamilyen módszerrel, amin keresztül írásban ki tudja magát fejezni és információt tud befogadni.
Példának említette a négyes metró liftjeinek gombjait, ahol sokszor az ezüstszínű felületet megsüti a nap és olyankor egy gyengénlátónak is gondot okozhat a megfelelő gomb megtalálása. Különösen azért, mert nem csak a peron, aluljáró és a felszín gombok léteznek, hanem számos parkolószint és üzemi megálló. Neki ilyen esetekben a Braille-feliratozás szokott segíteni. Több hasonló példát is említett, amikor a Braille-feliratozás valóban hasznos segítség lehet egy gyengénlátónak is, ezért mindenkit arra ösztönzött, hogy legyen nyitott a pontírás megismerése felé.

Említette azt is, hogy a pontok érzékelése fejleszthető, így csak nagyon kevés azon emberek száma, akik elől a Braille-írás teljesen elzárt. Részükre segítség lehet a Moon-írás, amely az ujjukkal rosszul érzékelő, szerzett vakoknak lett kifejlesztve, de komoly hátrány, hogy inkább csak angol nyelvű anyagok léteznek ilyen formában Magyarországon.
Megtudtuk tőle, hogy az MVGYOSZ épületén belül nagyon korszerű, digitális Braille-eszközökkel felszerelt könyvtár is elérhető, amit érdemes felkeresni az eszközökkel való ismerkedés miatt is. Maguk az eszközök még nagyon drágák, de számolni kell az elterjedésükkel. Említésre került az is, hogy az Egyesület tagjai részére ingyenesen elérhető a Braille-tanfolyam, amelyet mindenkinek a figyelmébe ajánlott.
A beszélgetés végén mutatott egy általa hozott Braille-írógépet, amin mindenki szabadon írogathatott és ehhez segítséget is adott, ha szükség volt rá. Többen életükben először írhattak ilyen módon és nagy örömmel töltötte el őket, hogy akár írásban is ilyen gyorsan ki tudják magukat fejezni.
Örömmel tapasztaljuk, hogy a klubnapi témáink gyakorlatias segítséget jelentenek! Reméljük egyre többen fognak élni a jövőben az ebben rejlő lehetőségekkel!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ismerkedés a szinkronnal
Júniusban az erzsébetvárosi lámpások meghívására Haber Ferenc, a MAFILM Audió Kft. vezetője látogatott el a VII. kerületi klubba, hogy előadást tartson a szinkronról. Erre az alkalomra az erzsébetvárosi tagok mellett a rákosmenti klub érdeklődői tagjait is beszerveztük, így szép számmal gyűltünk össze a Wesselényi utcai Erőműv Házban.

Mint vendégünktől megtudtuk, hazánkban a szinkron a 30-as években kezdődött. Az 50-es években alakult meg a Pannónia Filmstúdió, ahol később a szinkronmunkálatok folytak. Azt is megtudhattuk, hogy egy stáb milyen tagokból áll. Kiderült az is, hogy mi pontosan a feladata a fordítónak, a hangmérnöknek, a vágónak, gyártásvezetőnek, és a szinkronrendezőnek. A stáb először megkapja a filmet, amit fölszabdalnak ún. „tekercsekre”, utána kiválasztják a filmhez a megfelelő színészt. Nagy szinkronizálandó film esetén általában több hangmintát küldenek ki a külföldi film forgalmazójának. Ha ez jóváhagyásra kerül, csak akkor folytatódik a szinkron felvétele az adott színésszel.

Az előadónk még sok-sok érdekességet megosztott velünk, és ígéretet kaptunk arra, hogy kisebb csoportokban ellátogathatunk majd egy igazi stúdióba. Reméljük sikerül!
Köszönjük Erzsébetváros és Rákosmente Önkormányzatának támogatását a klub működéséhez!
Acsay Péter, Jánosi Veronika, Kővári Józsefné és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők
Történelmi séta a Margitszigeten
Felelevenítettük a Margitsziget történelmét , nevezetességeit. Sétavonatozás után fagyiztunk, közben kellemesen elbeszélgettünk és a zenélő kútnál csendben zenét hallgattunk.

A fák lombjai alatt kellemes, hűs levegő vett bennünket körül. Utunk végére érvén, elköszöntünk egymástól. Jókedvvel indult haza a csipet-csapat!

Tartalmas délutánt töltöttünk el együtt.
Köszönjük a Terézváros Önkormányzat által támogatott programunkat!
Lukács Erzsébet (Böbke)
közösségi civilszervező
Gyere velünk a segédeszközök tárházába!
Következő klubnapunkat 2018. június 27-én 15 órától 17 óráig tartjuk a szokásos helyen, a Kondor Béla Közösségi Házban. Címe: 1185 Kondor Béla Sétány 8.
A klub első felében vendégünk lesz a Láthatár Segédeszköz Bolt munkatársa, Katona Zsuzsanna, és megismerkedünk a Bolt termékeivel, eszközeikkel és munkájukkal.

Természetesen a zene, mint mindig, most sem maradhat el. Erről Domoszlai János és Horváth Dávid gondoskodnak.
Bepótoljuk a szülinapra tervezett kvízkérdések megválaszolását. A klubot kötetlen beszélgetés és csemegézés zárja.
Az alábbi elérhetőségeken várjuk jelentkezéseteket.
Juhos Róbert: 06 70 377 32 35
Mészáros Gábor: 06 20 9436 289
Email: lampas.bp18@gmail.com
Szeretettel várunk klubnapunkon!
Juhos Róbert és Mészáros Gábor
közösségi civilszervezők
A masszázs megújít, Facebook oldalunk is megújul!
Új oldalunk a következő linken érhető el:
https://www.facebook.com/vgykegyogymasszazs/
A megosztásokat, lájkokat előre is köszönjük!

A kép forrása: egeszsegedre.8x.hu
Felfedeztük a füleki várat
Az ez évre tervezett, várakat felkereső sorozatunknak az utolsó állomásán voltunk, Füleken. Azokon a klubnapokon melyeken a családtörténettel foglalkoztunk, sokszor példaként idéztük ezt a várat is. Annak az egyik példájaként volt felidézve, hogy egy nemesi családnak sok látható, kézzel is megfogható emléke van, köztük egy jelentősebb épület is. Mivel sokat beszéltünk a füleki várról, ezért mindenképpen szerettük volna megismerni testközelből is.
Fülek egyébként nem volt ismeretlen a számunkra, mert egy nagyon régi klubnapon már az egyik vendégünk beszélt a városról. Úgy emlegette, mint a magyar és a szlovák nyelv közötti határvonalat. Arról beszélt nekünk, hogy véleménye szerint Fülek az a hely, ahol az emberek beszélik és használják a magyar nyelvet, a szlovák nyelvhasználat pedig erősen vissza van szorulva annak ellenére, hogy minden kiírás szlovákul is létezik. A megérkezésünk és ottlétünk alatt ennek számos példáját felfedeztük, így valóban nem volt szükségünk tolmácsolásra.
Maga a vár egy kialudt vulkáni kúpra lett felépítve. A nagyobb része romokban áll, így inkább egy várromra emlékeztet messziről a képe. Az épület azonban még így is a település fölé emelkedik és meghökkentően hatalmas. A helyszínre érve megtudtuk, hogy többször töltötte be az erőd funkcióját, ezért mindent, amit egy klasszikus vártól remélünk, azt itt megkaphatjuk.

A bejárást ez esetben is részekre osztottuk, hogy a legjobban tudjuk kihasználni az időt. Megtekintettük a kerítésen kívüli részeket, a vártornyot és a nagyobb helyet foglaló romos területet.
A kerítésen kívüli részeken kevés látnivaló volt, de a cél az volt, hogy érzékeljük hol voltak eredetileg a vár határai. Nem meglepő módon az épületet nem a tényleges határainál védték, hanem jóval előtte. Így, ha az ostromlók ezeken a külső vonalakon át is jutottak volna, még messze lettek volna a vár bevételétől. Érdekesség, hogy a vár bevétele nem is ostrommal sikerült, hanem a várvédők lerészegedése miatt az egyik ellenséges rab megszökött és egy nem őrzött ablakon át bejutottak a törökök, így nem volt szükség hagyományos ostromra.

A vár tornya azért érdekes, mert teljesen helyre van állítva és bőven az ember megjelenése előtti időktől mutatja be a térség történetét a török utáni időkig. Ezeket a történelmi korszakokat szintenként rendezték be, így egy nagyon izgalmas időutazáson vehettünk részt. Számunkra nagyon érdekes volt a klubon történt beszélgetések miatt az is, hogy milyen emlékek maradtak meg az egykori nemesi családtól, így a tárlatvezető talán olyan érdeklődést tapasztalhatott meg a részünkről, amelyben valószínűleg még nem sokszor volt része. A legfelső szinten egy kis bemutatót is kaphattunk a török időkben használt fegyverekből, mely sokaknak nagyon tetszett.

Maga a romterület bejárása nem volt egyszerű, mivel a hatalmas és romos lépcsők nem mindig voltak megfelelőek azoknak, akiknek nem ép a látásuk. A főbb helyekre azonban így is eljutottunk. Akik rendszeresen velünk tartanak ezekre a kirándulásokra, már megszokták, hogy megkeressük a vízellátást biztosító kutat, azt a bejáratot, ahol nagyobb szekerek is be tudtak hajtani, valamint az érdekesebb őrhelyeket, melyek a vár védelmében kulcsszerepet játszottak.
Fülekről Budapestre tartva megálltunk Ipolytarnócon is, ahol az ősparkot kerestük fel. Ezen a területen zajlik egy kísérlet, mely az eredetileg őshonos fákat próbálja helyreállítani. Bár a területre nem lehetett bemenni, elgyalogolhattunk mellette, ennek köszönhetően pedig képet kaphattunk az egykor őshonos növényi élővilágról.
A tanösvény azért is volt nagyon érdekes, mert valamikor régen a terület egy tengerpart volt, ahol ma már a környéken ismeretlen állatok éltek együtt. A fogaik, lábnyomaik meg is maradtak, ezeket meg is foghattuk, köztük a cápák fogait is. Számos érdekes információt hallhattunk az ember előtti múlt kutatásának a módszertanáról.

A tanösvénynek a másik látványossága egy hatalmas fa, mely az egykori folyóra merőlegesen dőlt ki, majd megkövesedett, ezért sokáig hídként használták. Ennek a hatalmas fának a maradványai láthatóak ma is, különböző módokon védelmezve a látogatók elől, de megtapinthattuk egyes részeit. Nagyon sok ilyen jellegű emlék maradt meg napjainkig, mert egy közeli vulkán kitörése konzerválta az akkori élővilágot, így a területet a “magyar pompei” néven is emlegetik.
Nagyon örültünk annak a kedves fogadtatásnak, melyben mindkét helyen részesültünk és ezért ismét szeretnénk köszönetet mondani! Ha valakinek van kedve ilyen élményekhez, akkor sok szeretettel várjuk a hasonló kirándulásainkon az év még előttünk álló részében!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Térképre tettük az összes budapesti hangos gyalogos-jelzőlámpát, amelyek a vakokat és a gyengénlátókat segítik
A teljes listát az ELTE médiaszakos hallgatója, a maga is látássérült Nagy Fruzsina kérte ki a Budapesti Közlekedési Központtól, de itt is elérhető, és le is lehet tölteni. A BKK 2018-ban 18 új hangosított jelzőlámpa telepítését tervezi. A XI. kerületben 10, a XX. kerületben 4, a XII. kerületben 2, a XIV. és a XV. kerületekben pedig 1-1 új hangosított jelzőlámpa várható, ennek pontos helyét még nem tudni. Arra a kérdésre, hogy eleve mi alapján döntik el, hogy hova telepítenek akadálymentesített jelzőlámpákat, a BKK-tól nem kaptunk választ.
Kerületek
A legtöbb hangos jelzőlámpa a XI. kerületben, Újbudán van, összesen 54 db, és ugye ide terveznek még idén újabb tízet telepíteni. Csepel és Kispest kivételével a külvárosi kerületek azonban nagyon rosszul állnak hangos jelzőlámpákkal.
Azt is szerettük volna megtudni, hogy hány vak és gyengénlátó él az egyes kerületekben, de sajnos erről pontos statisztika nem létezik. A a 2011-es népszámlálás nyilvános, budapesti jelentésében csak a teljes fővárosi statisztika szerepel, kerületi nem, és a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint 2016-os mikrocenzus Budapesten külön nem vizsgálta a vakok és gyengénlátók számát, a mintavételen alapuló becslések pedig kevésbé megbízhatóak.
Így a 2011-es népszámlálás szerint akkor Budapesten 11474 gyengén- és aliglátó és 1713 vak élt. A fővárosi gyalogos átkelők akadálymentesítéséért is küzdő Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Egyesületének (VGYKE) a hozzánk eljuttatott statisztikája szerint 706 regisztrált tagja van.
Ponttérkép
A térképen pirossal jeleztük a beszélő, kékkel pedig a sípoló jelzőlámpákat. A térképbe bele lehet kattintani, a jelek fölött megjelenő ablakban a kerületet, illetve a kereszteződés nevét lehet látni. A térképbe természetesen bele lehet nagyítani. A térkép itt elérhető nagy méretben, és innen lehet mást szájtokba beágyazni is.
Map created by batorfy in CARTO
Hőtérkép
A hőtérképen jól látszódik a jelzőlámpák sűrűsége az egymástól való távolságuk szerint. Ezt a térképet itt lehet nagyban elérni.
Map created by batorfy in CARTO
A lámpák elhelyezkedéséből és sűrűségéből azt lehet látni, hogy a telepítésekkor egyfelől a tágabb belváros számíthatott prioritásnak, illetve érdekes módon Csepel központi területe. Szintén az elhelyezkedésből látható, hogy a pesti oldalon a belvárostól kifelé legyezőalakban inkább a körutakat érintette a telepítés, így a Kiskörút, Nagykörút, illetve kijebb a Könyves-Kálmán-, Hungária-, Róbert Károly körútgyűrűt, még kijebb pedig a Kőrösi Csoma-, Fehér út, Nagy Lajos király útja gyűrűt.
A budai oldalon a Margit körúton egészen a Széll Kálmán térig, továbbá délen a Bocskai út Kosztolányi Dezső téri szakasza mondható viszonylag sűrűn betelepítettnek. A belvárosból kivezető sugárutak közül a Rákóczi út mondható jól ellátottnak.
Nagy Fruzsina, Bátorfy Attila
Az írás eredeti megjelenési helye: atlatszo.hu