Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Állatokhoz nevelés a Vadasparkban

Az újbudai Klub egy állatokhoz nevelő foglalkozáson vett részt Budakeszin.

A mai városi ember sok tekintetben elidegenedett a természettől, és sok olyan dolgot érez természetellenesnek, ami valójában a lehető legtermészetesebb. Például sokan idegenkednek az állatoktól, és nem tudják, miként kell viselkedni a közelükben. Erre a gondolatra került felfűzésre a vadasparki kirándulásunk.

Az első állomáson egy érdekes bemutatón vehettünk részt, ahol leginkább a galambokat ismerhettük meg. A galambokról megtudhattuk, hogy azon kevés madarak egyike, akik tejjel táplálják a fiókáikat. Mivel a galambok is képesek milliós nagyságrendben városokat lakni, ma elsősorban a koszt és a betegséget társítjuk hozzájuk, de a múltban csupa pozitív dolog jelképeként utaltak rá. Ezek igazságtartalmáról is megtudhattunk dolgokat.

Ezt követően jött a legizgalmasabb rész, ahol őzekkel barátkozhattunk. Az őzekhez való bejutás előtt megtudtuk a szabályokat. Az első az volt, hogy legyünk csendesek, ne hangoskodjunk. A második az, hogy ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. A harmadik pedig az, hogy üljünk le, álljunk meg, ne menjünk az őzek után, hanem várjuk meg amíg ők közelítenek meg minket. Ezek a szabályok általában a legtöbb állatra érvényesek, de az őzek különösen félősek. Ráadásul nem is mernek az emberre támadni, de a hangoskodás, a hirtelen mozdulat vagy a kergetése elvezethet odáig, hogy menekülés közben véletlenül egy embernek ütköznek. Amint megtudtuk, ezek a szabályok általánosak, minden állatnál követni ajánlatos.

Szomorú érdekesség, hogy miközben a területükön voltunk, sokan mások is velünk együtt jöttek be, akik nem tartották be a szabályokat. Ők éppen körbevettek egy őzt minden irányból, majd egy hangos nevetéstől megijedve az őz megpróbált kitörni az emberek gyűrűjéből és majdnem nekiment egy kisgyereknek.

Többször láthattuk azt is, hogy amikor csendben voltunk, egy helyben álltunk vagy ültünk, illetve nem tettünk hirtelen mozdulatokat, akkor az őzek jöttek oda hozzánk. A velünk lévő vezető azt is elmondta, hogy amikor állatokat szeretne valaki fényképezni vagy megfigyelni, akkor is alapvető fontosságúak ezek a szabályok. Ha valaki ezeket nem tartja be, akkor soha nem fog tudni jó fényképeket készíteni.

A következő állomásunk a bivalyoknál volt, akik a meleg miatt éppen a pocsolyában tartózkodás jogáért küzdöttek meg egymással. A dagonyázásért folytatott harc kifejezetten komótos, szinte ráérős lökdösődés volt, inkább tűnt játéknak. A vezetőnk elmondta, hogy akár a közelükbe is mehetnénk, ha ugyanazokat a szabályokat megtartanánk, melyeket az őzek esetében megismertünk. A bivalyok alapvetően békések, nem támadnak addig, amíg nem éreznek veszélyt. Az embert kifejezetten jól tűrik, érdekes lénynek tartják.

Ezt követően egy másik dagonyázó állatot kerestünk fel, a vaddisznókat. A vaddisznók sajnos semmilyen módon nem foglalkoztak velünk, az ottlétünk alatt végig aludtak. E miatt a programunkból sajnos a gyakorlati bemutatót ki kellett hagynunk. Megtudtuk azt, hogy a vaddisznók általában éjszaka aktívak, nappal inkább pihennek. Azt is megtanultuk, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabad a kicsi vaddisznókat megfogni. Könnyen hihetnénk, hogy az amúgy aranyos, barátságos kismalacok eltévedtek, de az anyjuk mindig a közelükben van, csak csendes és észrevétlen. Ha az ember megközelíti őket, akkor azonnal támadnak, amit nehéz kivédeni.

A következő állomásunk a farkasoknál volt. Egy triót nézhettünk meg, és a vezetőnk folyamatosan magyarázta, milyen viselkedések zajlanak éppen a szemünk előtt. Kiderült, hogy a farkasok valójában nagyon előzékeny állatok egymással szemben. Ennek ellenére nem ajánlott embernek a közelükbe menni. Meglepő, de a fogságban tartott és emberhez szokott farkasok nagyon hamar támadnak. A szabadon élő társaik inkább félnek és menekülnek, nagyon nehezen merészkednek az emberek közelébe. Náluk is érvényesek az őzeknél emlegetett szabályok, és azok alkalmazásával akár a simogatásig is eljuthatnánk, de a vezetőnk azt javasolta, hogy ezzel inkább soha ne is kísérletezzünk.

Találkoztunk a medvékkel is, melynek éppen az adott aktualitást, hogy mostanában gyakori a medvék megjelenése a magyarországi területeken. Tanácsként azt kaptuk, hogy semmiképpen ne közelítsük meg őket. Mivel ugyanúgy kerüli az embert, mint a legtöbb állat, ezért igyekezzünk valamilyen módon folyamatos zajjal haladni az erdőben, és akkor nem fog a közelünkbe jönni. Ha kicsi medvebocsot látunk, akkor a vaddisznóknál hallottak miatt, soha ne menjünk a közelébe, hanem gyorsan távolodjunk el!

Végül a pillangókhoz érkeztünk el, ahol a feladatunk az volt, hogy a tanult viselkedési szabályok alkalmazásával videót kellett készítenie róluk valamelyikünknek. A viselkedési szabályok eléggé eredményesnek bizonyultak, mivel mindenki, aki megpróbálkozott a videókészítéssel, az sikerrel is járt.

Nagyon köszönjük a vezetőnknek, Mátyásnak, a segítségét, mert általa nagyon sok izgalmas és érdekes élménynek lehettünk a részesei! Reméljük, hogy a legközelebbi programunkon is ennyire kellemes tapasztalatokkal lehetünk majd gazdagabbak.

Neumann Károly
közösségi civilszervező