Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Jákon jártunk

Tavaly tavasszal kaptunk lehetőséget arra, hogy elmenjünk Jákra és megnézzük a sokunk által csak a könyvekből ismert jáki templomot. A korlátozott számban elérhető helyek miatt többen lemaradtak a programról, így ebben az évben nagyon igyekeztünk, hogy ismét lehetőségünk legyen eljutni a faluba.

Az épület bejárását három részre bontottuk, hogy a rendelkezésre álló időt a legjobban tudjuk kihasználni. Az első szakaszban körbejártuk az épületet, a másodikban a könyvekből ismert építmény belsejét néztük meg, a harmadikban pedig egy kisebb kápolnát.

Az épület megtalálása egyébként egyszerű volt, mert a templom tornyai nagyon messziről is láthatóak voltak, így csupán “toronyiránt” kellett sétálnunk. A templom a község legmagasabb épülete, egy kisebb domb tetején áll, amit lépcsőn is meg lehet közelíteni vagy akár egy kis kerülővel egy lépcsőmentes, enyhe emelkedőn is. A templomnak rendkívül szép udvara van, sok szép és illatozó fával és gondozott kerttel.

Mielőtt beléptünk egy oldalsó kicsike ajtón, megtudtuk, hogy maga a “jáki templom” néven ismert épület nem a köznép temploma volt, hanem a szerzeteseké. Ez egy nagyméretű épület volt az építése idején, ilyet a köznép számára nem volt szokás kialakítani. A bejárást is négy részre kellett ezért felosztanunk a hatalmas belső tér és a bennük elhelyezett látnivalók miatt.

A könyvekből ismert kapu mögött egy kisebb csarnok helyezkedik el, ahol a szerzetesek és a vendégek a megérkezéshez kapcsolatos rítusokat elvégezhették. A falakon több, nagyon régi freskó látható, melyeket megpróbáltunk mindenki számára érthetővé tenni.

A két oldalsó hajó egy-egy oltárban végződik, de önmagukban is akkora méretűek, mint máshol egy nagyobb kápolna. A falakon sok évszázadot túlélt szobrokat látni, melyek narrációja a jól látók számára is annyira érdekes volt, hogy egy létszámunkat sokszorosan meghaladó tömeg alakult ki körülöttünk. A mellékhajók egyikét egy rózsaablak zárja le, melynek hatása sötétben érzékelhető a legjobban. A templom látogatásakor a világítás csak néhány percre kapcsolódik fel, így a belső tér fényben és sötétben is megnézhető, ezért a rózsaablak nem kerüli el a látogatók figyelmét.

A főhajóban egy hatalmas oltár uralja a képet, de akik jobban látnak, a felső ablaksorokat is észre tudták venni. Amikor az oltárnak hátat fordítottunk, akkor láthattuk azt a karzatot, ahova a földbirtokos és családja ülhetett le. Ezen a ponton voltunk abban a helyzetben, hogy mindannyian megérthettük, milyen hatalmas építményben vagyunk. Ez a földesúri karzat a képekről ismert főbejárat mögött helyezkedik el és a sok látnivaló miatt egyszerű nem észrevenni.

A templomból kilépve mentünk át a köznép számára épített kápolnába, melyet Szent Jakabról neveztek el. A templom meglepően kicsi, a belső tere szinte csak az oltár és az előtte lévő alig három négyzetméteres rész. Meglepve kérdeztük, hogy miként fértek be a falusiak? A megoldás mindannyiunkat meglepett! Az épület kör alakú és a falai nagyon vastagok. Alaposabban megnézve a falakat, észre lehetett venni, hogy a belsejében egy hosszú körkőrös lépcsősor van, ahova a falusiak felálltak, így onnan, állva és felülről nézhették az oltár előtti szertartást. Ez a fajta elhelyezés nagyon ritka, a megjelentek közül egyikünk sem találkozott még vele, pedig sok kultikus épületet láttunk már korábban.

Korábbi klubnapjainkon sokszor szóba kerültek a családkutatás témakörén belül a nemesi családok és a reprezentatív épületeik. Ezen alkalmakkor többször példának emlegettük a németújvári várat, mely a batthányiak központja. Erre való tekintettel elmentünk megnézni ilyen szemmel is a várat, mivel Jáktól nincs annyira messze. Az út önmagában is lenyűgöző, de a vezetőnknek köszönhetően nagyon sok érdekes történetet hallhattunk a környékről.

A vár sok érdekessége közül az egyik az, hogy egy kialudt vulkáni kúpon fekszik. Mivel nagyon meredek a hegy oldala, ezért hatalmas teljesítménynek számít gyalog feljutni. Mi sem vállalkoztunk rá, így a várhoz épített siklón mentünk fel. A várban láthattuk a reprezentatív gyűjteményt, mely nem csupán a várlakók életét dokumentálta, hanem a nemesi család jelentős embereiről készített festményeket, a hivatalukhoz kötődő ruhákat és más eszközöket mutatta be. Megtudhattuk mi a célja a lovagteremnek és a vadászteremnek, de láthattunk egyes korszakokra jellemzően berendezett szobákat is. A számunkra érdekes tanulság a korábbi klubnapok miatt az volt, hogy a nemesi életformának olyan sok tárgyi emléke marad meg egy családon belül, amit nem lehet évtizedek alatt elfeledni.

Visszafelé érdekes történeteket hallottunk a helyben élők identitásának alakulásáról és több ponton is megálltunk, ahol ezzel kapcsolatos fontos helyek voltak. Ezek közül kettő kiemelkedő volt a többi közül.

Láthattunk például olyan speciális éttermeket, melyekben csak helyi ételeket és italokat kínálnak. Ezeknek a neve buschenschank. Ezek olyan helyek, ahol a helyben élő termelő a gazdaságában előállított ételeket eredetileg egy fatányérra helyezte, mellé pedig a saját italait, jellemzően a borait szolgálta fel. Ezeket a különleges éttermeket törvény védi és nagyon sok gazdasági előnyt kapnak, így életben tudtak maradni sok évszázadon keresztül is.

Megálltunk egy burgenlandi temető mellett is, ahol nagyon sok magyaros hangzású név volt. Az ottani alkalmi vezetőnk nagyon érdekes történeteket mesélt a magyaros nevekről és a családok identitásáról. Amivel megajándékozott minket, az valójában egy Burgenland-történet volt, melyért nagyon hálásak vagyunk, valóban gazdagabbak lettünk neki köszönhetően.

Visszatekintve úgy érezzük, hogy nagyon sokat tanulhattunk ebből a kirándulásból és mindenkinek ismételten szeretnénk kifejezni ezért a köszönetünket! Őszintén reméljük, hogy a kirándulásainkhoz egyre több embernek megjön a kedve és legközelebb sokkal többen mehetünk el újra Jákra és a környékére!

Neumann Károly
közösségi civilszervező