A délelőtti hóesésben indultunk tagjainkkal, egy jó kis program reményében, a Sziklakórház felé.
Egy szerencsés számú (13) létszámmal érkeztünk meg, a helyszínre. Az előtérben, árusítással egybekötött kiállítás várt bennünket. Míg a túravezetőre vártunk, mindenki kedvére vásárolhatott.
A sziklakórház múltjáról láthattunk, egy kis rövidfilmet, és ezzel elindult a program. Megkezdtük a 10-15 méter mélyen fekvő járatrendszer felfedezését. Rémisztő volt, a 60-70 éves eredeti környezetben bejárni (az előkészítőket, betegfelvevő, kórtermek, és műtő helyiségeket) melyeknek hatását szinte élőnek tűnő viaszfigurákkal helyettesítették.
Meghatódva hallgattuk, a túravezetőnk történeteit, a régmúlt (sokunk számára elevenen élő) eseményekről. Ezt követően átléptünk az atomháborúzás korába. Láthattuk ( Hirosima, és Nagaszaki) ellen elkövetett atomtámadás következményeit. Ennek hatására kezdték el építeni a sziklakórházzal egybekötött atombunkert.
Félelmetes volt látni, a hatalmas (áramfejlesztőt, légszűrőket) melyek biztosították volna az elektromos áramot, és a tiszta levegőt. Sokáig hatása alatt voltunk a látottaknak. Köszönet, a fantasztikus tárlatvezetésnek!
Újpestiek a múltban!
A délelőtti hóesésben indultunk tagjainkkal, egy jó kis program reményében, a Sziklakórház felé.

Egy szerencsés számú (13) létszámmal érkeztünk meg, a helyszínre. Az előtérben, árusítással egybekötött kiállítás várt bennünket. Míg a túravezetőre vártunk, mindenki kedvére vásárolhatott.
A sziklakórház múltjáról láthattunk, egy kis rövidfilmet, és ezzel elindult a program. Megkezdtük a 10-15 méter mélyen fekvő járatrendszer felfedezését. Rémisztő volt, a 60-70 éves eredeti környezetben bejárni (az előkészítőket, betegfelvevő, kórtermek, és műtő helyiségeket) melyeknek hatását szinte élőnek tűnő viaszfigurákkal helyettesítették.

Meghatódva hallgattuk, a túravezetőnk történeteit, a régmúlt (sokunk számára elevenen élő) eseményekről. Ezt követően átléptünk az atomháborúzás korába. Láthattuk ( Hirosima, és Nagaszaki) ellen elkövetett atomtámadás következményeit. Ennek hatására kezdték el építeni a sziklakórházzal egybekötött atombunkert.
Félelmetes volt látni, a hatalmas (áramfejlesztőt, légszűrőket) melyek biztosították volna az elektromos áramot, és a tiszta levegőt. Sokáig hatása alatt voltunk a látottaknak. Köszönet, a fantasztikus tárlatvezetésnek!
Kulman Erika és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők
Martin McDonagh: Alhangya

A kép forrása: allevents.in
A negyedéves zenés színművész osztály vizsgaelőadása audionarrációval 2018. február 24-én (szombaton) lesz megtekinthető az Ódry Színpadon, 15,00 órás kezdettel.
Az Alhangya című előadásban számos, a nézői nyugalom megzavarására alkalmas jelenet látható: négy nyíltszíni gyilkosság, három megvakítás, egy skalpolás, egy lábkörömletépés, verekedés, kínzás, miközben betegre nevetjük magunkat. Nem beszélve az emberi butaságról, melynek fekete humorú karikatúrája végig átüt a történeten.
Az előadás alatt a narrációt látássérült vendégeink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül követhetik. Az eszközök és a jegyek limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Email: akadalymenteskultura@gmail.com
Telefon: +36 20 516 4146
Helyszín: Ódry Színpad, 1088 Budapest, Vas u. 2/c
Megközelíthetőség: Metróval a Blaha Lujza tér és Astoria megállóktól, valamint busszal az Urániától.
Jegyár: látássérültek, valamint egy fő kísérőjük számára 950 Ft/fő
A nap menete:
14:30 – érkezés és találkozó a ruhatárnál
14:40 – a készülékek és fülhallgatók kiosztása, üzembe helyezése, büfé és mosdó használat, a nézőtéri helyek elfoglalása
15:00 – az előadás kezdete
A narrációt készítette, valamint az előadást narrálja: Cseh Adrienn
Az előadás hossza 90 perc, szünet nélkül.
Az előadás után mindenkit várunk szeretettel egy rövid élménybeszámolóra és tapasztalatcserére! Igény szerint a helyszínre való eljutásban segítséget biztosítunk.
Civil Szervezetek Napja
Angyalföldön minden év elején lehetőséget biztosítanak a kerületi civil szervezeteknek a bemutatkozásra. A civil szervezetek megismerhetik egymást is, de különböző vonzó programokkal a kerület lakóit is invitálják a szervezők, így a bemutatkozás lehetősége nem csupán elméleti. Az Egyesületünk rendszeresen megjelenik ezen az alkalmon és minden esetben valóban megtapasztaltuk az újabb és újabb, számunkra korábban ismeretlen személyekkel való találkozás örömét.

A standunk a számítógépek képernyőfelolvasóit, a Braille-írást és néhány érdekes segédeszközt mutatott be, mely iránt meglepően nagy volt az érdeklődés. Maga az írógép már eleve felkeltette a figyelmet, időnként még sorállás is kialakult, hogy kipróbálhassák a Braille-írás készítését a látogatók. Az írógép előtt ülve automatikusan felmerült az informatikai eszközök használata, mely a képrenyőolvasóra, majd a többi eszközre terelte a figyelmet. Az asztalunkon lévő szórólapok és kártyanaptárok is pár darab kivételével gazdára találtak.
Külön öröm volt számunkra, hogy találkozhattunk olyan látássérültekkel is, akikkel korábban még nem találkoztunk. Őket és a családjukat is meghívtuk az angyalföldi Lámpás Klub rendezvényeire, reméljük mindenkivel fogunk találkozni! Annak is örültünk, hogy néhány olyan ember is felkeresett minket, akinek közvetlen hozzátartozója látássérült és a terveik közé vették a Klubbal való megismerkedést. Elmondták, hogy nagyon nehezen találnak olyan szabadidős programokat ahova látássérültek könnyedén elmehetnek, ezért megörültek a létezésünk hírének. Nagyon kellemes beszélgetéseink voltak, melyeken nem egyszer azt is megmutathattuk a képernyőolvasós laptopon, hogy milyen programokat szerveztünk a tavalyi évben.

Ugyan évek óta kint vagyunk a civil szervezetek napján és más hasonló rendezvényeken is, ezúttal is megtapasztaltuk, hogy mennyire nagy segítség egy ilyen rendezvény létezése abban, hogy a kerületi lakosok szemléletét formálni tudjuk és találkozhassunk a közösségszervezésünk célcsoportjával. Ezért szeretnénk ezúton is köszönetet mondani a kerületi szervezőknek, akik segítettek bennünket a civil szervezetek napján megélt találkozásokhoz!
Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Játékklub vak, aliglátó, gyengénlátó és éplátó felnőttek részére
„A szabad, kreatív játék segíti a gyermeket emberré válni, és a felnőttet embernek maradni.” (Takács Bernadett)
- Ha tudsz és akarsz időt szakítani 2018-ban is arra, hogy csapatépítő játékokkal és társasjátékokkal vidáman eltölts körünkben egy szombat délutánt, és így aktívan pihenj, testet, lelket fiatalító, egészséget karbantartó játékos tevékenykedésekbe belefeledkezve felüdülj;
- Ha szereted a berozsdásodott agytekercseket csiszoló nyelvi játékokat, „észbontó” rejtvényfeladványokat, a biztonságos mozgással egybekötött játékos megmoccanásokat, vagy ha csak nevetésre vágysz, felhőtlenül örömteli pillanatokra;
- Ha szívesen kipróbálnád magadat különféle páros és kiscsoportos játékos szituációkban és örömest fejlesztenéd asszociációs, improvizációs készségeid, emlékezőtehetséged, kreativitásod és alkalmazkodóképességed;
- Ha kíváncsi vagy arra, hányféle memorijátékkal rukkolunk elő a Te szórakoztatásodra a Játékklub ideje alatt;
Akkor köztünk a helyed! Jelentkezz!
A játékklub legközelebbi időpontja:
2018. február 24. szombat: 15.00—18.00
Jelentkezési határidő:
2018. február 22. csütörtök, 20.00 óra.
Tervezett csoportlétszám: 12 fő.
Jelentkezhetnek:
Látássérült és látó felnőttek 18 éves életkortól.
FIGYELEM! Nagyobbacska gyermekek is jöhetnek szüleikkel, rokonukkal, ismerősükkel együtt!
Helyszín:
Néhány lépésre a Thököly út és Gizella út kereszteződésétől, egy magánlakás tágas és kényelmes nappalijában.
Megközelíthető:
a 7-es buszcsalád bármelyik tagjával, továbbá 5-ös, 8E-s, 108E-s, 110-es, 112-es és 133E-s autóbuszokkal, valamint 72-es trolibusszal és az 1-es villamossal.
Költségek:
A programon való részvétel díjmentes, de az együttlét költségeit egymás közt megosztjuk.
(A legelső alkalom úgynevezett kóstoló alkalom, ingyenes!)
Bővebb információk a bieber.m@freemail.hu e-mail címen kérhetők.
Kérem a tárgysorban feltűntetni: Játékklub felnőttek részére.
Bieber Mária

A kép forrása: http://www.64ouncegames.com/
Parasport-történelmet írunk – Először indul magyar látássérült sportoló a téli Paralimpián
2018. március 9-én tartják a XII. Téli Paralimpia nyitóünnepségét a dél-koreai Phjongcshangban. A világ legnagyobb parasport eseményén idén három sportoló képviseli hazánkat, köztük Balogh Zsolt vak alpesi síelő és vezetője, Bocsi Bence. Most történik meg először, hogy téli Paralimpián magyar látássérült sportoló is részt vesz. A Magyar Paralimpiai csapat tagja még Lőrincz Krisztina, aki kerekesszékes sportolóként biatlonban és sífutásban áll rajthoz.

A kép forrása: csaladhalo.hu
Egy kis történelem
A Paralimpiai Játékok fogyatékos emberek részvételével rendezett nemzetközi sportversenyek az Olimpiai Játékok mintájára. Az első, akkor még nem Paralimpia néven, de ahhoz hasonló szellemben rendezett verseny 1948-ban zajlott mindössze 14 kerekesszékes férfi és nő részvételével a londoni olimpiával egyidőben. A kis íjászverseny mára az Olimpiával egyenrangúnak tekinthető világeseménnyé nőtte ki magát, például a 2008-ban Pekingben rendezett Paralimpián már 148 ország 4124 sportolója vett részt.
Hivatalosan 1960-tól rendeznek világjátékokat fogyatékos sportolók részvételével, ám ekkoriban a sportversenyek elsődleges célja még a rehabilitáció volt. A fogyatékos emberek élsportja 1992-ben kapcsolódott össze az olimpiai mozgalommal. Azóta az Olimpiával azonos helyszínen, annak zárását követő harmadik héten kezdődnek a Paralimpiai Játékok, 2012. óta pedig nem csak megrendezni, hanem reklámozni is együtt kell a két sporteseményt.
Eleinte csupán mozgássérült sportolók vettek részt a fogyatékosok világjátékain, később kapcsolódtak be a látássérültek, illetve részben az értelmi fogyatékossággal élők. A siket sportolók külön olimpiai mozgalma a Siketlimpia, az értelmi fogyatékos sportolók pedig a Speciális Olimpiai Mozgalmon belül versenyeznek, bár rendszeresen jelen vannak a Paralimpián is.
A Paralimpiák előtti időkben is voltak fogyatékossággal élő élsportolók, akik ép társaikkal versengtek az Olimpiákon. 1904-ben egy műlábas tornász volt az első, de híres magyar sportolónk, Halassy Olivér is fogyatékossággal élt, egy villamos-baleset következtében egyik lábát amputálták, ennek ellenére az épek között nyert olimpiai aranyérmet a magyar vízilabda csapat tagjaként 1932-ben és 1936-ban is. A közelmúlt leghíresebb fogyatékos sportolója, aki olimpiai kvalifikációt szerzett, Oscar Pistorius volt, aki két műlábbal ért el elképesztő eredményeket az ép sprinterek között.
A Paralimpiai sportolókat fogyatékosságuk szerint kategóriákba sorolják annak érdekében, hogy hasonló képességekkel rendelkező személyek versenyezzenek egymással. Sportáganként eltérő lehet a versenyzők osztályozása, illetve vannak sportágak, melyeket kifejezetten látás- vagy mozgássérült sportolók űznek, ilyen például a csörgőlabda vagy a boccia. Az osztályozás korábban a diagnózison alapult, ma már a megmaradt képességek mértékét veszik figyelembe a sérülés keletkezési okától függetlenül.
Paralimpia vagy Paraolimpia?
A Paralimpia szót eredetileg az angol paraplegic (bénult) és az Olimpia szavak összetételével hozták létre, és csak később módosult annak értelmezése a görög para (mellett) és az Olimpia szavak összetételére, ami az Olimpiai Játékokhoz való kapcsolódást, az azzal való hasonlóságot fejezi ki. A Paralimpia kifejezést alig harminc éve, 1988-ban használták először, a fogyatékos emberek világjátékaira korábban a Bénultak Világjátékaiként vagy a Fogyatékosok Olimpiájaként hivatkoztak.
A köznyelvben elterjedt “paraolimpia” szó legendája, hogy annak használatát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megtiltotta arra hivatkozva, hogy a fogyatékosok sportjával összefüggésben nem engedélyezik az olimpia szó használatát. Valójában hivatalosan sose nevezték a Paralimpiát paraolimpiának.
Téli Paralimpia
Téli játékokat fogyatékos sportolók számára először 1976-ban rendeztek Svédországban, ez volt az első alkalom, amikor nem csak kerekesszékes résztvevői voltak a versenyeknek. A VI. téli Paralimpiától, azaz 1998-tól kezdve a téli Paralimpiákat a nyárihoz hasonlóan a téli Olimpia évében, az azt követő harmadik héten rendezik. Idén már a XII. Téli Paralimpiára kerül sor a dél-koreai Phjongcshangban.
A fogyatékos emberek téli világjátékai sajnálatos módon még a nyári Paralimpiáknál is kevesebb figyelmet kapnak hazánkban. Magyar paralimpikon először 2002-ben Salt Lake Cityben vett részt téli Paralimpián, ő Navratyil Sándor kerekesszékes alpesi síző volt. Ezt követően 2006-ban Torinoban és 2010-ben Vancouverben is ott voltak mozgássérült alpesi sízőink, a 2014-es szocsi Paralimpiára viszont egyáltalán nem utazott magyar sportoló.
A téli Paralimpiákon egészen a közelmúltig öt sportágban versenyezhettek a látás- és mozgássérült sportolók: alpesi és északi sízés, biatlon, jéghoki és kerekesszékes curling; a lista 2018-tól egészült ki a snowboardozással.
Síversenyzés korlátok nélkül?
Az alpesi síszámok a téli Olimpia és Paralimpia leglátványosabb és legnépszerűbb sportágai, a látás- és mozgássérült versenyzők az ép sportolókhoz hasonlóan lassú és gyors számokban egyaránt összemérik teljesítményüket. A mozgássérült sízők ülő kategóriájában kerekesszékes sportolók indulnak, akik egy síbobnak vagy monosínek nevezett eszközben ülve száguldanak a pályán, míg az álló kategóriában jellemzően végtagsérüléssel vagy hiánnyal élő sportolók küzdenek meg egymással.

A kép forrása: csaladhalo.hu
A látássérült sízőket – sok más sportághoz hasonlóan – itt is három kategóriába sorolják, közös azonban ezekben, hogy minden látássérült versenyző előtt egy guide, azaz vezető halad. A B1-es, teljesen vak sportolók az alpesi sí sportágban ritkaságszámba mennek, a 2018-as téli Paralimpián a magyar Balogh Zsolt mellett mindössze egy szlovák versenyző tartozik ebbe a kategóriába. Ez viszont nem jelenti azt, hogy bármelyiküknek is garantált legalább az ezüstérem, hiszen teljesítményüket a B2-es, azaz aliglátó, valamint a B3-as, azaz gyengénlátó sportolókéval együtt értékelik egy ún. időmódosító szorzó használatával. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az időt mérő óra lassabban ketyegne, amikor B1-es versenyző halad a pályán. Erre a módosításra azért van szükség, mivel pusztán a vezető hangját és instrukcióit követve értelemszerűen lassabban tud haladni egy vak versenyző, mint a megmaradt látását a pálya és a vezetője lekövetésében is hasznosítani képes sportoló. Ezzel együtt sem ritka, hogy a B1-es versenyzők is 60-70 kilométeres sebességgel száguldanak a lejtőkön és kerülgetik a pályát alkotó kapukat.

a kép forrása: csaladhalo.hu
Zsolt vezetője, Bocsi Bence egy mikrofonon keresztül ad a rallis navigátorokéhoz hasonlóan rövid és határozott instrukciókat, melyeket Zsolt a vezető hátára erősített hangszóróból hall. A pályán való tájékozódás során nem csupán a guide által mondott szavak jelentenek számára támpontot, hanem azok hangsúlya, a hanglejtés és a hangszóróból érkező hang iránya is. A versenyző feladata, hogy a vezetője utasításait a lehető legpontosabban lekövetve haladjon ugyanazon a nyomvonalon, amit a vezetője és a pálya kijelöl számára. A guide feladata összetett, mert miközben versenytempót kell mennie a pályán, az irányítás során saját helyzetétől teljesen el kell vonatkoztatnia, vagyis nem azt kell közvetítenie, ahol éppen ő tart, hanem ami a látássérült versenyző számára következik. A látássérült versenyző és a vezető közös tevékenysége igazi csapatmunka, ami maximális összeszokottságot és kölcsönös bizalmat igényel. Ebben az esetben tehát szó szerint vehetjük, hogy Zsolt vakon bízik Bencében.
Sítáboroktól a Paralimpiáig
Zsolt vakon született, ám sose volt kérdés számára, hogy ugyanúgy élhet, mint bármely más kortársa: egyetemen tanult, dolgozik és sose szeretett sokáig egy helyben maradni. Tizenkét évesen tanult meg síelni egy svájci sítáborban, ahol már 1995-ben valóság volt az, amit Magyarországon csak majdnem húsz évvel később tapasztalhattak meg a síelni vágyó látássérültek: ott már ekkor képzett oktatók foglalkoztak a vak és gyengénlátó gyerekekkel és fiatalokkal a sípályán, az edzéseken minden tanulóra egy-egy oktató jutott. Zsolt ezután testvérével és egyetemi évfolyamtársaival járt síelni, de az évi egy-két alkalmat kevésnek találta. Számára a sízésben az élvezetet a sebesség, az adrenalin, a mozgás öröme és a friss levegő adja. Több látássérültek számára adaptált sportágat is kipróbált, végül a síelés mellett a tandemkerékpározás lett a szenvedélye.
Balogh Zsolt első magyar látássérült síversenyzőként 2011 óta méretteti meg magát a nemzetközi mezőnyben Fábián Attila edző irányításával. Bocsi Bencével 2013 óta alkotnak egy párost és szereztek 2017-ben kvalifikációt a téli Paralimpiára. A látássérült sportolók vezetői a világjátékokon ugyanolyan sportolónak számítanak, mint az általuk vezetettek, dobogós helyezés elérésekor éppúgy érmet kapnak és elismerésben részesülnek, mint a fogyatékos sportolók.
Bence is világ életében sportolt. Gyermekként megtanult síelni és kacérkodott a versenyzés gondolatával, ám ez végül nem valósult meg. A vívóteremben természetes volt számára, hogy ép társaival rendszeresen kerekesszékbe ülve együtt edzettek mozgássérült sporttársaikkal, így már kamaszként megtapasztalta az egyenlő esélyek megteremtésének fontosságát, ép és fogyatékos emberek együttműködésének természetességét. Ezek után nem kellett sokat győzködni, hogy Zsolt segítője, vezetője legyen. A pályán hatalmas koncentrációval és pontossággal irányítja a vak versenyzőt, de az edző- és versenypályán kívül is sok időt töltenek együtt, már félszavakból, hangsúlyokból is értik egymást.
Egyenlő esélyek?
A mai napig gyakran éri kritika a döntéshozókat, a médiát és a támogatókat is, amiért a Paralimpiai Játékok és a paralimpikonok még mindig nem részesülnek olyan mértékű figyelemben, támogatásban, anyagi és erkölcsi elismerésben, mint az Olimpia és az olimpikonok. Hazánkban először 2016-ban volt élő televíziós közvetítés a Paralimpiáról, az érmet nyerő paralimpikonok díjazása pedig még mindig messze elmarad az érmes olimpikonokétól. Kétségtelen ugyanakkor, hogy társadalmi érdeklődés és szemlélet terén érzékelhető a fejlődés, egyre több paralimpikonunk áll példaképként nem csak sorstársai, hanem az ép fiatalok előtt is.
A 2018-as téli Olimpiára és Paralimpiára készülő sportolók közösen tettek fogadalmat január 22-én, ami szintén a parasportolók és az őket felkészítő szakemberek növekvő elismerését jelzi. Ugyancsak a fogyatékossággal élő sportolók és segítőik elismeréseként döntött úgy az országgyűlés 2017. decemberében, hogy 2018-tól minden év február 22-én ünnepeljük a magyar parasport napját.
Zsolt teljesítménye önmagában is üzenetként szolgálhat számos látássérült vagy más fogyatékossággal élő társunknak: érdemes nagyot álmodni és el is indulni az álmaink megvalósításának útján még akkor is, ha járatlan útra lépünk. Lehet, hogy még soha senki nem mondta, hogy vakon is lehet síelni vagy mozgássérültként is képes lehet valaki maratont futni, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy lehetetlen. Első látássérült téli paralimpikonunk ugyanakkor a fogyatékos gyermekek és fiatalok szüleinek is üzen: nem szabad a gyermeküket félteni, mindentől megóvni, mert azzal csak az élettől, a tapasztalásoktól zárják el őt. Ezeket a gyerekeket és fiatalokat is engedni kell felfedezni és fejleszteni saját képességeiket, megfogalmazni álmaikat és céljaikat még akkor is, ha ez lehetetlennek vagy kockázatosnak tűnik.
Németh Orsolya
Forrás: csaladhalo.hu
Audionarrációs filmklub
Mit nézünk meg?
A film címe: Emberek és istenek
Mit érdemes tudni a filmről?
Magyarul beszélő, francia filmdráma, 122 perces, 2010-ben készült.
Miről szól a film?
A film a 90-es évek közepén játszódik egy algériai, hegyi falucskában. 8 francia ciszterci szerzetes élt itt együtt a helyi muszlimokat segítve békességben egészen addig, amíg felfegyverzett, fundamentalista szélsőségesek meg nem támadták a falut. Végül ezek az iszlamista radikálisok elraboltak és megöltek hét szerzetest, akiknek nem sokkal az események bekövetkezte előtt lehetőségük volt arra, hogy döntsenek saját sorsuk alakulásáról.
A történet lassan bontakozik ki. Először megismerjük a szerzetespapok életét, személyiségét, kapcsolatrendszerét, a szegénységben élő falusiakat. A film elején látjuk őket, amint sétálnak, fát cipelnek, gyógyítanak, olvasnak, tesznek-vesznek, végzik a szertartásokat, vagyis látszólag nem történik semmi. Olyan, mintha regényt írna a rendező: minden részlet, szín, hang és mimika fontossá kezd válni.
A döntéshozatal lassú és nehézkes folyamatát megjelenítő film Cannes-ban nagydíjat kapott. A film személyes történeteken keresztül érzékelteti a vallási és erkölcsi döntéshozatallal járó feszültségeket. Sorra merülnek fel az élet legfontosabb kérdései. Vajon mennyire hívő az ember, ha éppen a saját életéről van szó? Mit jelent a vallás, mit a közösség és mit a személyes felelősség? És amikor Christian atya azt mondja társának, hogy egyszer már feláldoztad az életed, akkor minden érthetővé válik a néző számára is, kiderül, hogy valójában kérdések sincsenek.
“Én azt mondtam: Ti istenek vagytok, mindnyájan a Fölséges fiai. De meghaltok, mint más ember, elhullotok, mint akármelyik főember” – hangzik a mottó, amely köré Xavier Beauvois a filmet felépítette.
Tehát olyan emberekről szól a történet, akik életükben Istent szolgálják, és halálukban egyszerre jelenik meg az isteni és az emberi lényeg.
Xavier Beauvois filmje a Cannes-i fesztiválon elnyerte a Nagydíjat és a keresztény filmes közösség díját, az Ökumenikus Díjat. A kritikai- és fesztiválsikereken túl a film a vetítőtermekben is nagy sikert aratott, például Franciaországban közel négymillióan látták, és négy hétig vezette a nézettségi listát is. Magyarországon is sikerfilm lett.
Figyelem! A vetítés után egy bögre finom, meleg tea és sütemények mellett beszélgetést is tervezünk a látottak és hallottak kapcsán.
A filmklub időpontja:
2018. február 23. péntek, 17.00 órától nagyjából 20.30 óráig.
A minél pontosabb kezdés érdekében 16.45 órától várjuk az érdeklődőket.
Az élő narrációt Bieber József biztosítja.
Természetesen látó családtagot, barátot, ismerőst is szívesen látunk.
Helyszín:
Néhány lépésre a Thököly út és Gizella út kereszteződésétől, egy magánlakás tágas és kényelmes nappalijában.
Megközelíthető:
a 7-es buszcsalád bármelyik tagjával, továbbá 5-ös, 8E-s, 108E-s, 110-es, 112-es, 133E-s autóbuszokkal, valamint 72-es trolibusszal és az 1-es villamossal.
Költségek:
Az együttlét költségeit egymás közt megosztjuk. A legelső részvétel úgynevezett kóstolóalkalom, azaz a program ingyenesen kipróbálható.
Jelentkezni és bővebb információkat kérni legkésőbb a program előtti csütörtök 20.00 óráig a következő e-mail címen lehet: bieber.m@freemail.hu
Kérem a tárgysorban feltüntetni: Audionarrációs filmklub felnőttek részére.
Bieber Mária

A kép forrása: mafab.hu
Zuglói klubdélután
Februári klubnapunkon, amit 2018. február 14-én tartottunk a Zuglói Civil Házban (Bp. Csertő park 12.) 14-16 között. Örömmel köszöntöttük három tagunkat, akik először látogattak el hozzánk és a klubnap végén nagyon pozitív élményekkel távoztak. Ez azért nagy öröm számunkra, mert nagyobb lendületet ad a munkánkhoz és bízunk abban, hogy minél többen eljönnek majd közénk és megismernek bennünket, a munkánkat és felismerik, hogy jó közösségben lenni, ahol megoldást találhatunk, a problémákra vagy csak jól érezhetjük magunkat a közös beszélgetések, kirándulások alkalmával.

Klubnapunkon a Szemléletmód munkatársai lettek volna a vendégeink, sajnos betegség miatt nem tudtak eljönni, ezért március 14-i klubnapunkra várjuk őket újra. Így kötetlen beszélgetéssel, ismerkedéssel kezdtük ezt a délutánt. Miután mindenki bemutatkozott, elmondtuk tagjainknak, hogy egyesületünk szeretettel várja az önkénteseket, akik lehetnek akár az unokák is, szívesen fogadunk pártoló tagokat és az adó 1% felajánlásáról is szót ejtettünk.
Elmondtuk, hogy 2018-ban a Zuglói Önkormányzat támogatásával, tagjaink között 20 db FUTÁR-távirányítót tudunk kiosztani, amire várjuk a jelentkezőket. Bemutattuk a FUTÁR-távirányítót és beszéltünk, arról, hogy milyen fontos segítséget nyújt a látássérült emberek közlekedésében. Tagjaink körében nagy sikert aratott és azonnal jelentkeztek is az igénylők közé.

Mivel klubnapunk egy elég jeles napra esett (Bálint nap, Valentin nap), ezért beszéltünk eredetéről. Február hónap többi jeles napjait is számba vettük, mint például Balázs napját, Julianna, Zsuzsanna napját, nem feledkeztünk meg Mátyásról sem, „aki ha jeget talál, töri, ha nem talál, akkor csinál” és a hozzájuk fűződő érdekességekről, népi hiedelmekről.
Február 14-e nemcsak a szerelmesek napja, hanem az Epilepsziások Világnapja is, védőszentjük Szent Bálint, erről is ejtettünk néhány szót és megemlítettünk néhány hírességet is, akik ebben a betegségben szenvedtek. Például Julius Ceaser, Napoleon, Nagy Péter cár, Lord Byron, Dosztojevszkij.
Ebben az évben Hamvazó szerda is február 14-ére esett. Ez egy mozgó ünnep, és a nagyböjt kezdetét jelzi, húsvét előtti negyvenedik nap. Ezen a napon katolikus pap hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. A népi hiedelem szerint a hamvazkodásnak tisztító, gyógyító hatása van, és távol tart minden bajt és gonoszt. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Profánnak tűnik talán felemlegetni, hogy dédanyáink hamuval tisztították az edényeket, ez volt a legjobb súrolószer. A földbe trágyaként keverték a hamut, meséinkben pedig a szegénylegény el sem indult szerencsét próbálni hamuban sült pogácsa nélkül.
Februárban tartják Mohácson a Busójárást, erről a népszokásról is beszélgettünk. A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása. A busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a Riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.
Klubdélutánunk jó hangulatban, gyorsan eltelt. Még egyszer megbeszéltük tagjainkkal a múzeum látogatás részleteit, amit 2018. február 23-ára tervezünk a Magyar Nemzeti Múzeumba.
Kiss Márti és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők
Martin McDonagh: Vaknyugat
A Vaknyugat egy sikerdarab Varró Dániel fordításában, Alföldi Róbert szereplésével! A Kultúrbrigád és az Átrium Film- Színház Vaknyugat című darabját 2018. február 21-én szerdán, az AKKU Egyesület közreműködésével a közönség látássérült tagjai számára akadálymentesített formában játssza.
A darab hivatalos ajánlója:
Coleman és Valene, az apjukat nemrég egy különös baleset folytán elvesztett testvérpár egy Isten háta mögötti ír faluban, annak is a legszélén él. A nagy bánat közepette – amelyben a masszív alkoholista helyi pap, Welsh atya szeretne nekik vigaszt nyújtani – mindennapjaik nagy része egymás bosszantásával, hergelésével, átverésével és idegesítésével telik. Mi több: számukra ez maga az élet – mindegy, hogy pástétom leveles tésztában vagy szentszobrocskák vagy képes magazinok vagy hasábkrumplik vagy alkoholtartalmú italok vagy birtok vagy tehenek vagy nők vagy kutyafüle: bármin és bármikor hajba kapnak, összevesznek vagy ölre mennek. Akár a legvégsőkig. Erről szól ez a darab: a bűnről és a szeretetről. Meg arról, hogy van-e élet a halál után? És előtte?
Ajánljuk családosoknak és egyedülállóknak, szülőknek és testvéreknek, barátoknak és felebarátoknak, fülig szerelmeseknek és örök ellenségeknek. Főleg embereknek.
Praktikus információk
Helyszín: 1024, Átrium Film-Színház, Margit krt. 55.
Megközelíthetőség: 4-6 os villamossal a Mechwart liget megállótól
Jegyár: látássérült vendégek, valamint egy fő kísérőjük számára 2560 Ft/fő
A jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésünkre, így 8 db regisztrációt tudunk csak fogadni!
Az esemény menete
18.15 gyülekező a színház előcsarnokában
18.20 színpadbejárás
19.00 mosdó és büféhasználat
19.15 a nézőtéri helyek elfoglalása, a fülmonitorok kiosztása és beüzemelése
19.30 az előadás kezdete
Az előadás időtartama: 2 óra 30 perc, egy szünettel.
A narrációt készítette, valamint az előadást narrálja: Szerecz Zsófi
Az előadás alatt az audionarrációt vendégeink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül követhetik. A jegyek és eszközök limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Email: akadalymenteskultura@gmail.com
Telefonon: +36 30 606 97 69

A kép forrása: koszeg.hu
Megvan a neve a Braille-társasjátéknak
2017 őszén a Braille-bizottság pályázatot hirdetett a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megalakulásának századik évfordulója alkalmából tervezett társasjáték nevével kapcsolatosan.
A pályázati kiírásból megtudhattuk, hogy a társasjáték céljai az alábbiak:
- Megismertetni Louis Braille életének főbb eseményeit,
- játszva megtanítani/gyakoroltatni a Braille-írásrendszer alapjait (tájékozódás a hatpontrendszerben, betűk pontszámainak leolvasása),
- a pontírással kapcsolatos néhány érdekesség ismertté tétele,
- a Braille-rendszer népszerűsítése,
- kedvcsinálás a Braille-írás elsajátításához,
- néhány alapvető tudnivaló megosztása a látássérültek oktatásának történetéből,
- bepillantás nyújtása az MVGYOSZ százéves történetébe.
Továbbá az is kiderült, hogy a társasjáték célcsoportja:
- Látássérült és látó felnőtt személyek, családok és baráti társaságok.
- Gyermekeknek kb. 8—10 éves életkortól ajánlott!
- Pedagógusok és gyógypedagógusok is nagy haszonnal játszhatják tanítványaikkal együtt!
A játékot minimum 2 fő, maximum 6 fő játszhatja. De nagyobb társaság esetén egy-egy kisebb csapat is játszhat egy-egy bábuval.
A játék tartozékai a következők: 1 db fából akadálymentesen elkészített játéktábla, amely 100 db játékmezőből áll; 6 db tapintással és színek alapján megkülönböztethető bábu, 1 db tapintós dobókocka, 1 db elforgatható Braille-hasáb, továbbá 13 db szerencsekártya, 100 db feladatkártya és 1 db Braille-ábécét is tartalmazó tájékoztató füzet. A kártyák mérete, természetesen, a pontírásra való tekintettel a szokványos kártyaméretnél nagyobb! A szövegek a kártyákon és a füzetben síkírásban is, Braille-írásban is olvashatók.
A játék egyszerre nyújt új és hasznos ismereteket és kínál remek szórakozást.
A társasjáték prototípusa 2017 novemberére készült el. A játék kipróbálására még abban a hónapban lehetőség nyílt a játékklubban, amelyet Zuglóban működtetünk. Továbbá kipróbálták már a Braille-bizottság tagjai, és bemutatásra került az elnökség tagjai számára is 2018. január 30-án, az elnökségi ülés végén.
A társasjátéknak azonban sokáig nem volt neve. Végül a pályázati felhívásunkra 12 személy összesen 57 névjavaslatot küldött be. A játszani szerető és névötletet beküldő személyeknek ezúton is tisztelettel megköszönjük a pályázaton való részvételét.
A Braille-bizottság, valamint az MVGYOSZ elnökségének tagjai pontozással szavaztak a listába rendezett névötletekre. A pontozás során az alábbi szempontokat vették figyelembe: mennyire frappáns, könnyen megjegyezhető, a játék lényegét kifejező, rövid, érdeklődést felkeltő, érthető és világos a név. A második szavazási forduló végére megszületett az eredmény, ami azt is jelenti, hogy megvan a Braille-társasjáték neve! Arról az információról, hogy ki alkotta meg a győztes nevet a pályázókkal és minden kedves érdeklődővel egyidejűleg a szavazatot leadó bizottsági és elnökségi tagok is most fognak értesülni.
A társasjáték neve: Pontról pontra.
A győztes társasjátéknév kitalálója: Árvay Mária
Jutalma egy társasjáték, amelyet 2018. május 28-án, hétfőn, a Játék Világnapján vehet át a nyertes pályázó. A Braille-bizottság ugyanis a szövetséggel szoros együttműködésben erre a napra szervezi a társasjáték nyilvános és ünnepélyes bemutatóját az MVGYOSZ székházában.
Szívből gratulálunk a nyertes pályázónak, és a rendezvényre már most minden kedves érdeklődőt szeretettel invitálunk.
Bieber Mária
A hír forrása: MVGYOSZ hírlevele

A kép forrása: http://www.advancebraille.in
Téli Egészségmegőrző Napon voltunk a KMO-ban
Mi is részt vettünk a rendezvényen. Tanai Csaba, Puchnyák István és Bernát Zsuzsanna. A Láthatár bolt árukínálatából sok hasznos dolgot mutattunk be, melyek nem csak a látássérülteknek, hanem bárkinek segítségére lehetnek. Felhívtuk a látogatók figyelmét, az online vásárlásra, amit webáruházunkban a https://lathatarbolt.hu/ címen tehetnek meg.

Bemutattuk egyesületünket, beszéltünk a kerületben végzett munkánkról. Sokan felpróbálták a szimulációs szemüvegeket, és érdeklődtek a különböző szembetegségekről. A színfelismerő is nagy tetszést aratott. Tanai Csaba a vakvezető kutyákkal, és a kutyás közlekedéssel kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Bonca kutya pedig elvarázsolt kicsiket, nagyokat egyaránt.
Ismeretségeket kötöttünk, szórólapot osztogattunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy Burány Sándor országgyűlési képviselő úr ellátogatott hozzánk, és érdeklődéssel kísérte munkánkat.

Pártoló tagunk, Urbanek Péterné is eljött az egészségnapra, és végig velünk maradt. Sikeres és tartalmas napot töltöttünk a KMO-ban, és remélem öregbítettük egyesületünk hírnevét!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
A Pesti Magyar Színház narrált előadásai februárban
Február 21. szerda 15 óra: Tündér Míra
Február 23. péntek 19 óra: Valahol Európában
Február 24. szombat 15 óra: Valahol Európában
Február 26. hétfő 15 óra: Rumini
Február 28. szerda 19 óra: Naptárlányok
Tájékoztatjuk, hogy előadásainkat – előre egyeztetett időpontokban – színpadbejárás előzi meg, amennyiben az előadás előkészületei ezt megengedik. De bizonyos esetekben csak az előadást követően van lehetőség a színpad bejárására.
Jegyigénylés és részletes információk:
Tóth Cecília, társadalmi felelősségvállalási referensnél
E-mail: akadalymentesites@mszinhaz.hu
Telefonszám: +36 70 903 8955

A kép forrása: librarius.hu
Ferdepályás liftek oldhatják meg az M3-as metró akadálymentesítését
A MEOSZ székházában tartott keddi egyeztetésen a MEOSZ, a főváros és az M3-as metróberuházás projektjének képviselői megállapodtak abban, hogy a projektigazgatóság bekéri a gyártóktól a ferdepályás liftek műszaki adatait, és ezt követően folytatják a tárgyalásokat.
A MEOSZ, a főváros és az M3-as metróberuházás projektjének képviselői kedden egyeztetést tartottak a MEOSZ székházában azokról az akadálymentesítési műszaki megoldásokról, amelyek az önálló, biztonságos és méltóságteljes használatot teszik lehetővé a hármas metró valamennyi állomásán. A megbeszélésen minden állomás esetében külön-külön megvizsgálták, hogy melyek azok a műszaki megoldások, amelyek a fenti célokat a lehető legjobban szolgálják.
A megbeszélésre azt követően került sor, hogy a MEOSZ a kormány és a főváros képviselőivel folytatott 2018. február 7-i egyeztetésen megállapodás született arról, hogy az M3-as metró 20 állomása közül már 18 akadálymentes lesz. Tarlós István főpolgármester úgy nyilatkozott, hogy az esélyegyenlőség megteremtése érdekében a főváros saját erőforrásból a Kálvin téri megálló mellett, további öt megálló akadálymentesítését magára vállalja a projekten kívül, de azzal párhuzamosan. A kormány képviselőit a MEOSZ elnöke arra kérte: biztosítsák a költségvetésből a fennmaradó két állomás, az Ecseri út és a Pöttyös utca teljes körű akadálymentesítéséhez szükséges összeget. A kormány képviselője jelezte: amennyiben a főváros előterjeszti az ígért 18 megálló akadálymentesítésén felül a további 2 megállóra vonatkozó akadálymentesítési javaslatot, úgy a kormány megfontolja a finanszírozását.
A 2018. február 13-i egyeztetésen a MEOSZ elfogadhatónak találta, hogy 6 állomás esetében, vagyis a Kálvin tér, a Corvin negyed, a Nyugati pályaudvar, az Arany János utca, a Ferenciek tere és a Klinikák megállóknál ferdepályás liftekkel valósuljon meg az akadálymentesítés. Ezek Nyugat-Európa több országában már beváltak, s megfelelnek azoknak a kritériumoknak is, amelyeket a MEOSZ mindvégig hangsúlyozott az önálló, biztonságos és méltóságteljes használat kapcsán.
Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke elmondta: az M3-as projektigazgatóság képviselője jelezte, hogy bekéri 7 gyártótól a ferdepályás liftek műszaki paramétereit, s következő alkalommal a MEOSZ bevonásával kiválasztják azokat, amelyeket a legmegfelelőbbnek találnak a mozgáskorlátozottak biztonságos közlekedése szempontjából. A MEOSZ csak olyan ferdepályás liftet talál elfogadhatónak, amelyben az aktív kerekesszékek, az elektromos kerekesszékek, és elektromos mopedek is elférnek.
Az egyeztetés résztvevői abban is megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a ferdepályás liftek honosítása és hatósági elfogadtatása érdekében, különös tekintettel arra, hogy ilyen eszközök még nincsenek használatban Magyarországon. E tekintetben számítanak a magyar kormány, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közreműködésére is. Kovács Ágnes elmondta: a megbeszélésen az is elhangzott, hogy a Pöttyös és az Ecseri utcai megállók vonatkozásában műszakilag megoldható a hagyományos liftek kialakítása, mely megállónként nem éri el az egymilliárd forint bekerülési költséget. Figyelemmel azonban arra, hogy ezen állomásokhoz kapcsolódóan még egyéb, projekten kívüli, térrendezési tervek is vannak a főváros asztalán, így ezen metrómegállók sorsáról a következő tárgyalásokon kíván a MEOSZ egyeztetni.

A kép forrása: https://www.nytimes.com