Szentendrén egy családi vállalkozás csodálatos gyűjteményének lehettünk látogatói. A HÉV-től egy nagyon szép dunaparti séta után jutottunk el a Ladik utcába. Olyan kedves, barátságos volt a fogadtatás és a tárlatvezetés, mintha régóta ismertük volna egymást. Így is volt, csak nem közvetlenül, hanem közvetve. Játékokon, berendezési tárgyakon és persze az autókon keresztül, amelyek mindannyiunk számára fontosak voltak egykoron.
A kiállítás első termében régi technikai eszközöket láthattunk. Hallottuk, hogy 1950-2004 között a műszaki berendezéseket a KERAVILL-ban árusították, ami a Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat –ból formált mozaikszó. Találkoztunk bútorszerűen megformált TV-vel, lemezjátszóval, rádióval egybe építve. Kézbe vehettünk Zenit fényképezőgépet, Sokol-rádiót. A falakat régi bakelitlemez borítók díszítették és mese videokazettákat vehettünk kézbe. A fiatalok számára ez utóbbiak már ismerősek voltak.
A következő teremben egy játékgyűjteményt nézhettünk meg. Sok számunkra eddig új történetet hallhattunk az egyes darabokról. Kiderült, hogy a Matchbox autó egy játékgyáros apuka kezei közül nőtte ki magát. A nyugtalanul viselkedő lányának készítette el az első darabot, segítségül az iskola fegyelmének megszokásához.
A tv-maciról több „pletykát” hallottunk, miszerint a fogmosási technikájának helyességét 14 fogorvos ellenőrizte le, hogy biztos jó példa legyen a gyerekek számára. 1980-ban Farkas Bertalan fölvitte magával a világűrbe és esténként üzenetet küldtek vele a gyerekeknek. Innen származik az a szólás, hogy: fellőtték a pizsamát! Láthattuk az 1980-as moszkvai olimpia kabalafiguráját, a Misa mackót, az elsőt az olimpiai kabalafigurák sorában.
A rengeteg játékot végignézve, néhányat megfogdosva jutottunk el egy 60-as évek stílusában berendezett nappaliba és konyhába. Műbőr fotelekből nézhettünk a VIDEOTON TV-készülékből sugárzott korabeli reklámfilmeket. A fiatalok számára is volt néhány ismerős szlogen. Sok érdekes tárggyal találkozhattunk és hallhattuk történeteiket. Az utolsó évtizedek technikai fejlődése nagyon távolra röpített minket ettől a világtól. Patronos szódaszifont vehettünk a kezünkbe kávédarálót tekergethettünk. Keveredni láttuk a népi hangulatot idéző tárgyakat a „korszerű” alumínium és bakelit tárgyakkal.
Végezetül az udvaron kötöttünk ki, ahol a szocialista autóipar már feledésbe merült jellegzetes darabjait láthattuk, sőt bele is ülhettünk néhányba és fényképezhettünk bennük. A személyautók közül a híres Trabantot, Wartburgot, kicsi Polskit próbálhattuk ki. Természetesen a híres Ikarus autógyár egyes darabjait is megnézhettük, körbe járhattuk, sőt a vezető ülésbe is beleülhettünk. Meghallgattuk a sikeres múltját a gyárnak. A koronája volt a fotózás lehetőségeknek, hogy az oldalkocsis MZ-motort is ki lehetett próbálni nekifeszülve a hatalmas sebesség légellenállásának. Szerencsénk volt, mert belecsöppentünk egy olyan világba, ami közös nevező volt a huszonéves és a hatvanéves számára egyaránt.
Kiss Júlia
közösségi civilszervező
vak Archives - Oldal 229 a 361-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Megtaláltuk azt a helyet, ahol nincs digitális lábnyom!
Szentendrén egy családi vállalkozás csodálatos gyűjteményének lehettünk látogatói. A HÉV-től egy nagyon szép dunaparti séta után jutottunk el a Ladik utcába. Olyan kedves, barátságos volt a fogadtatás és a tárlatvezetés, mintha régóta ismertük volna egymást. Így is volt, csak nem közvetlenül, hanem közvetve. Játékokon, berendezési tárgyakon és persze az autókon keresztül, amelyek mindannyiunk számára fontosak voltak egykoron.
A kiállítás első termében régi technikai eszközöket láthattunk. Hallottuk, hogy 1950-2004 között a műszaki berendezéseket a KERAVILL-ban árusították, ami a Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat –ból formált mozaikszó. Találkoztunk bútorszerűen megformált TV-vel, lemezjátszóval, rádióval egybe építve. Kézbe vehettünk Zenit fényképezőgépet, Sokol-rádiót. A falakat régi bakelitlemez borítók díszítették és mese videokazettákat vehettünk kézbe. A fiatalok számára ez utóbbiak már ismerősek voltak.
A következő teremben egy játékgyűjteményt nézhettünk meg. Sok számunkra eddig új történetet hallhattunk az egyes darabokról. Kiderült, hogy a Matchbox autó egy játékgyáros apuka kezei közül nőtte ki magát. A nyugtalanul viselkedő lányának készítette el az első darabot, segítségül az iskola fegyelmének megszokásához.
A tv-maciról több „pletykát” hallottunk, miszerint a fogmosási technikájának helyességét 14 fogorvos ellenőrizte le, hogy biztos jó példa legyen a gyerekek számára. 1980-ban Farkas Bertalan fölvitte magával a világűrbe és esténként üzenetet küldtek vele a gyerekeknek. Innen származik az a szólás, hogy: fellőtték a pizsamát! Láthattuk az 1980-as moszkvai olimpia kabalafiguráját, a Misa mackót, az elsőt az olimpiai kabalafigurák sorában.
A rengeteg játékot végignézve, néhányat megfogdosva jutottunk el egy 60-as évek stílusában berendezett nappaliba és konyhába. Műbőr fotelekből nézhettünk a VIDEOTON TV-készülékből sugárzott korabeli reklámfilmeket. A fiatalok számára is volt néhány ismerős szlogen. Sok érdekes tárggyal találkozhattunk és hallhattuk történeteiket. Az utolsó évtizedek technikai fejlődése nagyon távolra röpített minket ettől a világtól. Patronos szódaszifont vehettünk a kezünkbe kávédarálót tekergethettünk. Keveredni láttuk a népi hangulatot idéző tárgyakat a „korszerű” alumínium és bakelit tárgyakkal.
Végezetül az udvaron kötöttünk ki, ahol a szocialista autóipar már feledésbe merült jellegzetes darabjait láthattuk, sőt bele is ülhettünk néhányba és fényképezhettünk bennük. A személyautók közül a híres Trabantot, Wartburgot, kicsi Polskit próbálhattuk ki. Természetesen a híres Ikarus autógyár egyes darabjait is megnézhettük, körbe járhattuk, sőt a vezető ülésbe is beleülhettünk. Meghallgattuk a sikeres múltját a gyárnak. A koronája volt a fotózás lehetőségeknek, hogy az oldalkocsis MZ-motort is ki lehetett próbálni nekifeszülve a hatalmas sebesség légellenállásának. Szerencsénk volt, mert belecsöppentünk egy olyan világba, ami közös nevező volt a huszonéves és a hatvanéves számára egyaránt.
Van, hogy néhány szó, többet mond ezer képnél. Hiszek benne, hogy a vizuális kultúra mindenkié, legyen az egy kiállítás, egy film vagy egy színházi előadás. Látássérült, elsősorban vak emberekkel és emberekért dolgozom, audionarrátor vagyok, ami tulajdonképpen annyit tesz: “képtolmács”.
Célom, hogy hozzáférhetővé tegyek mindent, ami vizualitást feltételez: híres festményeket, fotókat a nagyvilágból, mértékadó színházi előadásokat, tartalmas filmeket és kiállításokat vagy akár innovatív konferenciák képanyagait. Nehéz ezt így elképzelni? Akkor hallgasson bele a világ egyik leghíresebb festményéről – Gustav Klimt A csók c. remekművéről készült narrációba:
A színházi előadások akadálymentesítése még ennél is izgalmasabb, igazán interaktív, integrált és közösségi élmény, ott ugyanis a látássérült nézők a látó nézőkkel együtt foglalnak helyet a nézőtéren. Előtte azonban kapnak egy hangos programfüzetként működő anyagot a narrátortól, hogy teljesebb legyen az élmény. Ezt követően pedig még az előadás előtt lehetőségük nyílik a színészek és a narrátor közreműködésével felmenni a színpadra, megismerni a kulisszát testközelből. Így valósul meg egyidejűleg a társadalmi szerepvállalás és a szemléletformálás.
Hallgasson bele egy ilyen hangos programfüzetbe, ún. előnarrációba is:
Végezetül, mutatnék egy népszerű mesét is, narrálva:
https://www.youtube.com/watch?v=5bjZdsoWAIY
Mi történt eddig
Lassan négy éve dolgozom egy látássérültekkel foglalkozó civil szervezetnél, ez alatt az idő alatt megismerhettem a szemléletformálás és a társadalmi szerepvállalás fontosságát, valamint alkalmam nyílt a közösségépítésben is részt venni.
Előbb ún. érzékenyítő programok keretében igyekeztem szemléletváltásra ösztökélni oktatási intézmények diákjait és az utca emberét bizonyos közösségi rendezvényeken, majd civil szervezőként, mentorként működtem egy helyi látássérült közösség életében, különböző kulturális programokat szervezve a klub tagjainak. Mindkét feladatkör nagyon tanulságos és izgalmas előjátéka volt jelenlegi hivatásomnak, mert előbb kívülről, a többségi társadalom szemszögéből, majd pedig belülről ismerhettem meg a látássérültek világát.
Eközben már a kezdetektől írtam narrációkat, egész sorozataim jelentek meg különböző témákban, többek között a Vakok Iskolájában található Nádor Terem csodálatos szecessziós ólomüveg ablakának mívesen festett részleteiről, melyből egy könyvet is tervezek kiadni, integrált, akadálymentes képalbum formájában.
Egy közösségi rendezvényen ismerkedtem meg egy kis kamaraszínház vezetőjével, aki egy pályázat keretében meghívott, hogy narráljam a repertoárban lévő mesedarabok közül a közönség által legnépszerűbbnek ítélt műveket, ebből a projektből származik az a mese is, amelynek az előnarrációját fentebb linkeltem. Jelenleg öt színdarab teljes akadálymentesítési munkálatai vannak mögöttem a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve.
Következő lépések
Ha nyernék, alkalmam nyílna rá, hogy beruházzak egy tolmácsrendszerre, ami ahhoz kell, hogy ezek a színházi előadások továbbra is elérhetőek legyenek a látássérült közösség számára. Az előadás alatt ugyanis a vak vagy gyengénlátó nézők egy fülhallgatón keresztül követik a narrációt és így nem zavarják a látó nézőket, akikkel egy nézőtéren ülnek. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint mikor egy nemzetközi konferencián, Ön a tolmácsot hallgatja. A színházban rendelkezésre álló tolmácsrendszer sajnos elöregedett és tönkrement, így az előadások akadálymentesítése jelenleg szünetel.
Emellett – mivel rendelkezem saját stúdióval – szeretnék belevágni filmek narrációval történő akadálymentesítésébe is, természetesen ezeket a filmeket sem csak látássérült közösségek számára tenném hozzáférhetővé. Integrált vetítéseken a látó közönség is eldönthetné, hogy szeretné-e a narrációt hallgatni a tolmácseszközök segítségével, így jutva új élményhez és többlettartalomhoz.
Fontosnak tartom továbbá, hogy az érintettek ne kerüljenek hátrányba pl. egy tudományos konferencián sem, ahol rengeteg a képalapú prezentáció, melynek a hozzáférhetővé tétele ma Magyarországon rendkívül korlátozottan megoldott. Hogy csak egy példát említsek, jártam olyan városfejlesztési, egyetemes tervezést célzó konferencián, ahol minden fogyatékossági csoport képviselőire gondoltak, csak a látássérültekre nem, mikor a prezentációkat összeállították, tele képanyagokkal. Sajnos a legtöbb művészeti tárlat is ilyen, erősen képi és a vitrinek mögött érinthetetlen. A szó teremtő ereje nélkül egy vak embernek elérhetetlen marad.
Hogyan segít mindez másokon
Én mozgássérült vagyok, úgyhogy nem teljesen ismeretlen számomra az érzés, amikor valaki hátrányba kerül, kívül reked. Mikor egy kisgyerek szembejön velem az utcán és odasúgja a kérdést az anyukájának: “A néni miért jár így?” és az anya zavartan lepisszegi, eszembe jut, hogy ennek nem kéne így lennie.
Miért ne kérdezhetné meg őszinte és ártatlan kíváncsisággal egy gyermek, hogy miért járok így vagy akár azt, hogy “mi az a bot a bácsi kezében”? Fehér bot, igen. Vannak akik így közlekednek vagy kutyával, mások meg kerekesszékkel. Van aki, jelnyelven kommunikál, egyikünk a fülével lát, másikunk a szemével hall és ez jól van így, sőt. Értéket adunk egymásnak a sokszínűséget és empátiát, odafigyelést. Nem, ez nem egy egyoldalú dolog. Gondoljon csak bele, Ön mondjuk eltöri a lábát, mankóval jár és leejt valamit, amit nem tud felvenni. Az a vak ember, aki arra jár, szívesen felveszi Önnek, csak magyarázza el, merre van az adott tárgy. Mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk és bárhonnan érkezhet rá válasz, ha nyitottak vagyunk rá.
A művészet, a kultúra csodálatos közegéül szolgálhat ennek a szemléletváltásnak, hisz egy színdarab, egy film, egy mese, egy festmény vagy egy fotó mindnyájunkat ugyanúgy megérint, az élmény közös.
Végezetül egy kérés
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha ti is segítetek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! Önöknek egy kattintás, nekem az álmom! 🙂
A projekthez készítettem egy saját tervezésű “logót” is, melyben benne van az eddigi munkám summája és minden szakmai elhivatottságom. A kivitelezésért páromnak, S. Tóth Dánielnek tartozom köszönettel.
Egy vízszintes téglalapot látunk, ami hat egyenlő négyzetre oszlik, akár egy Braille-cella. Mindegyik négyzetben egy-egy kép. A felső sor képei balról jobbra a következők. Egy megkapó pillanat a Hamupipőke egyik narrált előadásának kulisszabejárásáról. Az egyik kedves látássérült nézőm épp megérinti a herceg (Petyi János) gyönyörű, fényes, kék és arany szaténfelöltőjét. A Gattaca c. film plakátja, melynek csak a felső harmadát látjuk a film címével, a többi takarásban van. Végül pedig egy tündéri fotó a Kockásfülű nyúl c. meséből, az intró jól ismert pillanata, mikor a nyuszi kiugrik a bőröndből és tornázni kezd.
Az alsó sor képei a következők, balról jobbra haladva. A Nádor Terem csodálatos ólomüveg ablakáról készült narrációsorozat egyik egyik képe, mely Árpád-házi Szent Margitot ábrázolja, amint a karjában tartott liliomokra veti tekintetét. Gustav Klimt A csók c. festménye, melynek csak az alsó harmada látszik, a felső takarásban van. Végezetül pedig a világ egyik leghíresebb fotója, a Csók a Times Square-en: egy a háborúból hazatérő matróz, örömében orvul elkap egy csinos nővérkét a kikötőben. A képek előtt egy ovális keretben az Erste Bank logója, valamint a “Higgy magadban” felirat látható pirossal kiemelve.
Kérdése van a pályázat kapcsán vagy szeretné elmondani a véleményét? Keressen bátran a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna a hétfőn kezdődő szavazás aktuális állásáról? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol minden nap megosztom majd az aktuális eredményt, előre is köszönöm a támogatást, izguljunk együtt! 🙂
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Ingyenes zöldhályog-szűrés
A kép forrása: https://s5.favim.com
Időpont: 2017. november 16. csütörtök, és november 17. péntek és november 18. szombat, minden egyes napon 10.00 és 18.00 között.
A helyszín: MVGYOSZ székháza Budapest, XIV. kerület Hermina út 47, földszint, Sipeki terem (a portával szemben levő terem).
A szűrővizsgálatot a Szent Imre kórház szemészeti osztályának főorvosa és kollégái végzik. Előzetes időpont egyeztetésre sajnos nincs mód, a betegirányítást a kórház munkatársai a helyszínen végzik. Türelmüket és megértésüket köszönjük!
Gy. Dobos Mariann: „Közösséget építünk – Egy látássérült szervezet élete”
A honlapunk főoldalán található sárga négyzetek közül a harmadiknak a neve “könyvünk”-re módosult. Ezen négyzet alatt, valamint ide kattintva elérhetőek a könyv elektronikus változatai, köztük a képernyőfelolvasóra optimalizált változatának az első része is.
Ezen az oldalon lehetőség van a könyv sajtómegjelenéseit is figyelemmel kísérni, mely aloldal folyamatosan bővül, de már most is több tudósítást és interjút lehet elolvasni illetve meghallgatni.
Hamarosan elérhető lesz majd egy új aloldal is, ahol össze lesznek gyűjtve a honlapunk könyvhöz kapcsolódó híranyagai is.
Mindenkinek kellemes olvasást kívánunk!
Színészmúzeumban jártunk az angyalföldi tagokkal
Október végén a Színészmúzeumban jártunk XIII. kerületi tagjainkkal. A program terve még év elején fogalmazódott meg bennünk, amikor is rájöttünk, hogy a színészet történetét még nem ismerjük igazán.
Tárlatvezetőnk egy kedves fiatal hölgy volt, aki maximálisan mindent megmutatott, amit csak lehetett tapintani és sokat mesélt a XX. század elejének színészi világáról.
BajorGizi házában került kialakításra a múzeum, amely egy nagy villa, melynek felső része ad otthont az állandó kiállításnak. A múzeum szobáin haladva, végig tudtuk követni egy színdarab születését. Az első teremben Huszka Jenő korabeli híres zeneszerző bútorait, munkáit találhatjuk meg ezáltal megismerve a zenés színház fontosságát a korban. A következő helyszín a próbaterem, ahol olvasó próba szövegeit egy üveg asztalon és a színpadot találhatjuk, ahol a próbák zajlanak. A termet színesíti még Fedák Sári fényképe is.
Az utolsó helyszínen a régi Astóriánál épült első Nemzeti Színház tapintható makettjét tapogathattuk meg, nagyon szépen kidolgozott, érzékletes volt. Ez a színház az 1800-as évek végén épült, majd a I. világháború alatt lerombolták, később a Blaha Lujza téren épült egy újabb Nemzeti Színház, melyből a pártállami időszak alatt kellett elköltöznie az akkori társulatnak, melynek tagja volt például Gobbi Hilda is.
Az utolsó teremben ismerkedhettünk meg továbbá a táncos színházzal, ki is lehetett próbálni a különféle lépéseket, valamint meg lehetett fogni a balettcipőket, valamint a királyi páholy székeit is megnézhettük.
Érdekes, nem mindennapi élményekben volt részünk a múzeum meglátogatásával, melytől sokkal, de sokkal többet kaptunk, mint amennyit reméltünk.
Tóth Andrea és Jánosi Veronika
közösségi civilszervezők
Olcsóbb konditerem Angyalföldön
A Fény Alapítvány megállapodást kötött a Suhanj Alapítvánnyal, hogy a Budapest, XIII. kerület Tátra utca 6 sz. címen lévő fogyatékkal élő emberek számára is létesített konditermükben minden látássérült 600ft /alkalmankénti áron veheti igénybe a szolgáltatást, 900ft helyett. Minden alkalomból 300Ft-ot a Fény Alapítvány térít!
A konditeremben speciálisan látássérülteknek is tartanak órákat, ahol az óraadó hölgy maga is látássérült.
Várják szeretettel az Alapítvány munkatársai jelentkezéseiket!
Kiegészítés: a kedvezményes belépéshez MÁK-kártya vagy tagsági könyv szükséges vagy bármilyen más, látássérültséget igazoló igazolvány. Ezek egyikének a bemutatása mellett hivatkozni kell a Fény Alapítványra és így lehet 600 forintért jegyet vásárolni.
A Fény Alapítvány aláírástanfolyama
Vakok esetében természetes, hogy nehézséget okoz, ha egy golyóstollal alá kell írniuk nevüket egy dokumentumon. Van, aki nem is képes rá. Pedig az élet számos területén szükség van erre.
E fontos készség javítására, kifejlesztésére kínál segítséget az MVGYOSZ, a Fény Alapítvánnyal összefogva, aláírás tanfolyamain.
Ha Ön, vagy ismerőse
aláírni soha nem tanult született vak, aliglátó, vagy gyengénlátó, vagy
az aláírást már ismerő, de ritkán használó veleszületetten vak, aliglátó, vagy gyengénlátó,
látását gyermekként, vagy felnőtt korban elvesztett sorstárs, kinek aláírása javításra szorul
jöjjön el a tanfolyamra és váljon profi aláíróvá!
A foglalkozásokat tapasztalt gyógypedagógus tartja, a részvétel ingyenes. Időtartamuk esetenként 60 perc, hetente egy-két alkalommal. Az aláírás elsajátításához elegendő óraszám nem meghatározható, hiszen annak készségszintű használata és alkalmazása a tanuló képességeitől, ismereteitől, látásmaradványától függ.
Az órák az MVGYOSZ székházában (1146 Budapest, Hermina út 47.) lesznek, időpontjukról mindenkivel külön egyeztetés történik.
A tanfolyam részleteiről érdeklődni és jelentkezni Szőke Mártánál lehet e-mail-ben a szederkenyimarta@hotmail.com címen, vagy telefonon a 06 (30) 576-5400 számon.
A kép forrása: https://www.emailtray.com
A vakoknak is köteles segíteni a MÁV, nem csupán a mozgássérülteknek
A kép forrása: https://www.mavcsoport.hu/
Azt, hogy a vakoknak segíteni kell, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál működő Vasúti Igazgatási Szerv a napokban született közigazgatási határozata mondja ki. Jelenleg ez a segítségnyújtás csak a mozgássérültekre terjed ki.
Egy Budapesten élő, vak nő, Dr. Nyusti Szilvia fordult a felügyeleti szervhez nyár végén sérelmezve, hogy bár a MÁV üzemeltet egy telefonszámot, amin elvileg segítséget kérhetnek a fogyatékkal élők, a valóságban a vasúttársaság szerint ez a lehetőség kizárólag a mozgásukban korlátozottak számára érhető el. Márpedig a pályaudvarokon, vasútállomásokon nem mindig egyszerű önállóan, vakon közlekedni. Vezetősávok például a legtöbb helyen nincsenek, így a fővárosi pályaudvarokon sem. Bár azt a hangos utastájékoztatásból megtudhatja egy az állomásra időben érkező vak utas, melyik vágányról indul a vonata, a felszállási hely meglelése már az önállóan gyakorlottan közlekedőktől is meglehetős ügyességet igényel.
Ha vonattal érkezik az érintett valahová, nehézséget jelent, hogy nem mindig tudható, melyik vágányra fut be a szerelvény. A Keleti Pályaudvaron például igen körülményes fehér bottal megtalálni a főbejáratot, ha az első vágányra érkezik az utazó. Egy-egy átszállás, főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, szintén kihívásokkal teli mutatvány nem látva.
A hatóság most arra kötelezte a MÁV-ot, hogy a vak utasoknak segítsen ezekben az esetekben, ha utazási szándékukat utóbbiak időben bejelentik. A határozatban az is szerepel, hogy a MÁV-nak meg kell jelölnie azokat a
helyeket az állomásokon belül és kívül, ahol az érintettek segítséget kérhetnek. A vasúti hatóság a határozatot azzal indokolta, hogy a vonatkozó uniós rendelet nem csupán a mozgássérülteket illetően ír elő kötelezettséget, hanem az érvényes minden fogyatékos személyre.
A vasúttársaságnak most 90 napja van, hogy teljesítse a követelményeket vagy ha nem ért egyet a határozattal, jogszabálysértésre való hivatkozással felülvizsgálatért bírósághoz forduljon.
A hatóság egyébként azt is vizsgálta, mi a helyzet akkor, amikor – az üzletszabályzatban megjelölt lehetőséggel élve – egy vak személy egy helyjegyes vonaton szeretné megváltani menetjegyét, ám minden hely foglalt. A felügyeleti szerv itt azonos álláspontot foglal el a MÁV-val: fő szabály szerint ugyan a vak személyek minden esetben pótdíj nélkül is megválthatják jegyeiket a vonatokon, ám akkor, ha egy helyjegyes járaton minden ülőhelyet értékesítettek, a vak utas kedvéért senkit sem lehet felállítani. Ez akkor is így van, ha a vagonokban megtalálhatóak azok a piktogrammal ellátott ülőhelyek, melyeket a különféle okból erre rászorulóknak jelöl ki a vasúttársaság. Ezért azokon a helyjegyes járatokon, melyek valószínűleg teljes kihasználtsággal közlekednek, a hatóság és a vasúttársaság is azt ajánlja a vak utasoknak, váltsák meg helyjegyüket előre, amire már interneten is van lehetőség.
Friss híreink a VGYKE Láthatár boltjának kínálatából
Ízelítőül az árukészletünkből:
Megtalálható boltunkban a nagyítószemüveg, melynek oldalán állítható a zoom. A termék távcsőként működik, 300-400%-os nagyítást biztosít. Lencséi visszaverődés mentesek, ezért erős fényviszonyok mellett is zavartalanul használható.
Nagy előnye, hogy viselete közben mindkét kéz szabadon marad, ezért alkalmazható többek között kézimunkához, szereléshez, olvasáshoz, valamint a közelre látáshoz is nagy segítséget nyújthat. Ajándék szemüvegtartóval árusítjuk.
Ára: 3500 forint
Fellelhető nálunk a kicsik számára nagyon közkedvelt fa fűzögethető kabát. Az élénk színű, szép és fából készült kabátka nagyméretű fa gombokkal, valamint a gombokon található nagyméretű lyukakkal van ellátva, hogy az apró kezek elsajátíthassák fűzögetés technikáját.
A szem-kéz koordinációjának fejlesztése és a finommotorikus mozgás fontos szerepet játszanak a későbbiekben is, így érdemes játékos formában becsempészni a mindennapokba ezeket a tanulási folyamatokat. A készlet tartalma egy pár élénk színű fűző zsinór is.
Ára: 1500 forint
Nem szükséges a hagyományos késekkel bajlódnia a zöldségek pucolásakor, hiszen nagy segítséget nyújthat a konyhában a boltunkban elérhető rozsdamentes acél késsel ellátott zöldséghámozó, mely csúszásmentes, illetve jól kézre álló nyéllel van ellátva.
Ára: 1300 forint
Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy egyesületünk segédeszköz boltja teljesen akadálymentesen megközelíthető! Az utcáról vezetősáv és rámpa segíti a bejutást, az épület és az üzletünk bejárata pedig széles szárnyú, így kerekesszékkel is könnyű a bejutás. Térjen be hozzánk Ön is, várjuk sok szeretettel!
Katona Zsuzsanna, Eleki Abigél és Dudikné Rácz Andrea
1146 Budapest, Hermina út 57. (72-es és 74-es troli Bethesda utcai megállója)
További információ:
Telefon: 06-1/384-55-41 , +36-70/383-36-11 vagy +36-70/984-85-93
e-mail: lathatar@vgyke.com
Nyitva tartás: H-Cs: 9-17, P: 9-15
Újpesten tabukat döntögettünk és lelepleztünk egy titkot
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1.Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor) 3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer). 4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód). 5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében. 6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok. 7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek. 8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken: http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
A Fény Alapítvány mikulása
A kép forrása: http://thebridgeinnhotel.com.au
December 2-án délután a Hermina út 47-ben Mikulás ünnepséget rendezünk, ahol a Mikulás mellett lesz bűvész, valamint zenés műsorral fellép Huzella Péter Kossuth díjas művész is.
A mikulás ünnepségre hat gyermek és kísérőik jelentkezését tudják elfogadni a Fény Alapítvány munkatársai. Jelentkezni a VGYKE ügyfélszolgálatának telefonszámain tudnak, 2017. november 15-ig.
Az októberi klubnapunkon megemlékeztünk az aradi vértanúkról és ismerkedtünk a XVII. kerületi Polgárőrséggel.
Kezdésként emlékeztettük tagjainkat a közeli programokra és megbeszéltük az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Ezután átadtuk a szót vendégünknek: Farkas Tamásnak, a Delta Polgárőr Egyesület elnökének. Tőle megtudhattuk, hogy az Országos Polgárőrség 1994-ben alakult.
A Delta 1997-ben vált le, tehát már 20 éve működnek a kerületben. Összesen 26 tagjuk van, ebből 12 aktív. Az itt vállalt szolgálat önkéntes, és nincs korhatár. Feladataik közé tartozik rendezvények biztosítása a kerületben és országosan is.
Vendégünk megmutatott nekünk egy önvédelmi fegyvert (gázspray) is, de a lelkünkre kötötte, hogy ne nyomjuk meg, mert könnyezhetünk utána. Arra a legbüszkébb, hogy egyszer sikerült elfogniuk egy gyilkost és elkapták a kerületi körözési lista élén álló bűnözőt.
Végül meghallgattuk a polgárőrkabarét, amelyet a telefonjáról játszott le nekünk. Ezt követően tagjaink érdekességeket, és kevésbé köztudott dolgokat tudtak meg Péter jóvoltából az aradi vértanúkról.
A napot névnaposunk és születésnaposunk felköszöntésével zártuk. Jana köszöntötte őket, de ezúttal hangszeres kíséret nélkül adta elő dalait.
Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők
