Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken:
http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Újpesten tabukat döntögettünk és lelepleztünk egy titkot
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1. Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása.
2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor)
3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer).
4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód).
5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében.
6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok.
7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek.
8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken:
http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
A Fény Alapítvány mikulása
A kép forrása: http://thebridgeinnhotel.com.au
December 2-án délután a Hermina út 47-ben Mikulás ünnepséget rendezünk, ahol a Mikulás mellett lesz bűvész, valamint zenés műsorral fellép Huzella Péter Kossuth díjas művész is.
A mikulás ünnepségre hat gyermek és kísérőik jelentkezését tudják elfogadni a Fény Alapítvány munkatársai. Jelentkezni a VGYKE ügyfélszolgálatának telefonszámain tudnak, 2017. november 15-ig.
Elérhetőségeink:
Vezetékes számunk: (1) 384-55-41
Mobiltelefonos elérhetőségünk: (70)387-52-67
Klubnap volt Rákosmentén
Az októberi klubnapunkon megemlékeztünk az aradi vértanúkról és ismerkedtünk a XVII. kerületi Polgárőrséggel.
Kezdésként emlékeztettük tagjainkat a közeli programokra és megbeszéltük az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Ezután átadtuk a szót vendégünknek: Farkas Tamásnak, a Delta Polgárőr Egyesület elnökének. Tőle megtudhattuk, hogy az Országos Polgárőrség 1994-ben alakult.
A Delta 1997-ben vált le, tehát már 20 éve működnek a kerületben. Összesen 26 tagjuk van, ebből 12 aktív. Az itt vállalt szolgálat önkéntes, és nincs korhatár. Feladataik közé tartozik rendezvények biztosítása a kerületben és országosan is.
Vendégünk megmutatott nekünk egy önvédelmi fegyvert (gázspray) is, de a lelkünkre kötötte, hogy ne nyomjuk meg, mert könnyezhetünk utána. Arra a legbüszkébb, hogy egyszer sikerült elfogniuk egy gyilkost és elkapták a kerületi körözési lista élén álló bűnözőt.
Végül meghallgattuk a polgárőrkabarét, amelyet a telefonjáról játszott le nekünk. Ezt követően tagjaink érdekességeket, és kevésbé köztudott dolgokat tudtak meg Péter jóvoltából az aradi vértanúkról.
A napot névnaposunk és születésnaposunk felköszöntésével zártuk. Jana köszöntötte őket, de ezúttal hangszeres kíséret nélkül adta elő dalait.
Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők
Meghívás beszélgetésre
Kép forrása: palyazatmenedzser.hu
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft (FSZK) a Fogyatékos Emberek szervezeteinek Tanácsával (FESZT) együttműködve civil szakmai műhelysorozatot szervez 2017. augusztus 30. és szeptember 20. között, melynek soron következő állomása Budapesten lesz.
A fórumok során a résztvevők együtt gondolkodnak a szociális intézményi férőhely kiváltás kérdéseiről, a közösen megoldandó és megoldható feladatokról, a fogyatékossággal élő emberek ellátásában bekövetkező változásokról.
A rendezvény időpontja: 2017. november 15. (szerda)
A rendezvény helyszíne: Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpont (1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14. – Lurdy Ház 3. emelet, ETIKK iroda)
Bővebb információ a helyszínről: http://www.etikk.hu/kozpontrol/
A részletes programról a mellékelt meghívóból tájékozódhat.
A helyi civil szerveződések, szolgáltatók nagyban segíthetik a fogyatékossággal élő embertársaink befogadását, társadalmi integrációját, ezért várjuk szeretettel rendezvényünkre, legyen társunk a közös gondolkodásban.
Kérem, hogy részvételi szándékát jelezze a major.szilvia@fszk.hu e-mail címre, vagy a 36-30-846-3568-as telefonszámon, speciális igényének feltüntetésével együtt.
Program
09:30 – 09.45 Regisztráció
09.45 – 10.30 Köszöntő – a FESZT tevékenységeinek bemutatása, kiváltásban vállalt szerepe
10.30 – 12.00 Támogatott lakhatás bemutatása Magyarországon – FSZK TÁRS Projekt – Kutatási Munkacsoport
12.00 – 12.10 Szünet
12.10 – 12.45 A kiváltás szakmai támogatása – FSZK TÁRS Projekt – Projektvezetés
12.45 – 14.00 Összefoglalás, zárszó
14.00 – Ebéd
Iskolai szemléletformálás a Dob utcában
Az elmúlt hónapban jártunk az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskolában. Közel 160 diákkal beszélgethettünk az etika órák keretében a látás hónapjához csatlakozva.
Az első nap első óráján picit izgatottan kezdtünk neki a programnak. Először tisztáztuk a látássérültség fogalmát és csoportjait, majd beszélgetni kezdtünk. Szó esett a közlekedésről, a segítségnyújtás módjairól vakoknál és gyengénlátóknál egyaránt, valamint a vásárlásról. A fizetést ki is próbálhatták a vállalkozó szelleműek, azaz tapasztalatot szereztek hogyan is különböztetjük meg az érméket, valamint arról is, hogy a papír pénz nem ismerhető fel tapintás alapján.
A második napon szintén érdeklődő diákokkal hozott össze bennünket a sors. Nagyon sokféle kérdést tettek fel a szembetegségekről, a mindennapi életről és lelkesen próbálták ki a kísérést és a pénzfelismerést. Mindkét alkalommal megismertettük a csoportokat a Braille-írással is, röviden elmagyaráztuk nekik a lényegét és az írógépet is megnézhették.
Mindig nagy örömmel találkozunk iskolásokkal is, mert rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy számos kérdés él bennük és érdeklik őket a válaszok. Azt gondoljuk, hogy az oldott hangulatban az érintettektől származó válaszok nem pótolhatóak semmivel és szükségesek is egy idősödő társadalomban, ahol egyre többször lehet találkozni látássérültekkel, akik bizonyos helyzetekben a látók segítségével könnyebben tudnak boldogulni.
Ide kattintva elolvasható, hogy miként adott az iskola hírt a látogatásunkról.
Illetve ide kattintva olvasható, ahogyan a facebook-oldalukon is megemlítettek minket.
Nagyon szeretnénk megköszönni az iskolának és külön Grecsnik Gyöngyinek is a meghívásért, a szeretetteljes fogadtatásért és a kedvességéért!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Novemberi klub délután Zuglóban
Mai klub délutánunkon Págány Noémi a VGYKE Masszázs szolgáltatásától, Szilágyi Erika és Leány Ferenc Ügyfélszolgálatunk munkatársai látogattak meg bennünket.
Noémi részletesen beszámolt arról hogyan vehető igénybe a masszázs szolgáltatás, megadta az elérhetőségeket ahol nem csak vele, hanem kolléganőivel is lehet időpontot egyeztetni masszőrjeinkhez, akik több helyszínen is elérhetők. Beszélt az árakról és akciókról, aki úgy gondolta vásárolhatott masszázs bérletet is. Ismertette a különböző masszázsokat és szervezetünkre való jótékony hatásairól is beszélgettünk. Kérésünkre néhányunkat irodai masszázsban részesített, aminek igazán örültünk.
Ezután Szilágyi Erika ügyfélszolgálatunk új munkatársa is bemutatkozott, LeányFeri pedig ismertette az ügyfélszolgálat munkáját, elérhetőségeit. Egyesületünk fontos munkája folyik náluk, hiszen minden új tagunk velük találkozik először a tagfelvételkor, fontos információkat kapunk a „Hírlevél” szolgáltatáson keresztül, ami Erika új ötletei, újságírói múltja és tapasztalata révén új formát ölt majd, természetesen továbbra is figyelembe véve az akadálymentesítés szabályait.
Erika és Feri lehetőséget adtak tagjainknak befizetni a jövő évi tagdíjat, ezzel megkönnyítve az utazással járó esetleges kellemetlenségeket. Néhányan ki is használtuk ezt az alkalmat.
Ez a délután is gyorsan elszaladt, de még felhívtuk tagjaink figyelmét a decemberi „Csodagömb Karácsonyi Nagycirkusz” programunkra, amire lehetőségük van jelentkezni, a VGYKE-ben tartandó Karácsonyi vásárunkra, amihez kértük tagjaink segítségét néhány apró saját készítésű ajándék elkészítéséhez és természetesen a többi lámpás klub tárgyai közül is válogathatnak családtagjaiknak ajándékot.
Nagyon sok hasznos információval lettünk ma gazdagabbak és reméljük, hogy több tagunkhoz is eljut az információ a lámpás klubunkról, programjainkról.
Kiss Márti és Tanai Csaba
XIV. kerületi közösségi civilszervezők
Rákosmente ünnepi gálaestje
Az idei fehérbot-napi gálánkra a Vakok Iskolájának Nádor termében került sor, amelyre a Jubileumi Eötvös Kórus közel egy órás koncertfelajánlást tett. Az ünnepséget Fodor Ágnes Egyesületünk elnöke nyitotta meg.
Ezután következett a koncert, de előtte Balassa Ildikó karnagy röviden bemutatta a kórust, amely az Eötvös József Gimnázium fennállásának 150. évfordulójára alakult. Tagjai öregdiákok és fiatalok, akiket az éneklés szeretete köt össze.
Repertoárjuk széles skálán mozog: énekeltek nekünk magyar népdalokat, ószláv nyelven pravoszláv egyházi éneket, Schubert művet németül, és spirituálékat angol nyelven. A koncert ezekkel a dalokkal hivatalosan véget ért, de még megörvendeztettek minket két ráadással is. Ezután állófogadás következett, amelynek alkalmával vendégeinket hidegtálak várták.
Köszönjük Rákosmente Önkormányzatának a támogatását, mert ez a nap nélkülük nem jöhetett volna létre!
Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők
Forduljon az Egyenlő Bánásmód Hatóság ügyfélszolgálatához
A kép forrása: http://www.egyenlobanasmod.hu
ha bármilyen okból hátrányos megkülönböztetés éri, akkor keressen minket!
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság feladata a hátrányos megkülönböztetéssel okozott jogsértések kivizsgálása és megszüntetése.
Keresse fel Dr. Szatmári Éva Pest megyei egyenlőbánásmód-referens ügyfélfogadását:
+36 30/960657
eva.drszatmari@gmail.com
Pest Megyei Kormányhivatal
1052 Budapest, Városház u. 7. (tel: +36 1/485-6957)
2017.11.13. hétfő 11:30-15:30
Gyömrő Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal
2230 Gyömrő, Fő tér 1. (tel: +36 29/330 011)
2017.11.20. hétfő 11:30-15:30
Tököl Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal
2316 Tököl, Fő út 117. (tel: +36 24/520 920)
2017.11.27. hétfő 11:30-15:30
Egyenlő bánásmód– mindenkit megillet!
Törökőr módosítási terve
A kép forrása: http://sunrise.mizuglonk.hu
Zugló Önkormányzata a H2020 Sunrise nyertes projektje keretében a zuglói lakókkal közösen szeretné elkészíteni Törökőr mobilitás tervét. Ehhez készített egy a helyiek igényeit, véleményét felmérő kérdőívet vakbarát verzióban. Ennek kitöltésére van most lehetőség:
Kérdőív:
https://kwiksurveys.com/s/mm7qq9Ca#/0
Térkép, ahol a javaslatokat jelölni lehet:
http://sunrise.mizuglonk.hu/#terkep
Te ázzunk? Ne, inkább teázzunk!
Az októberi klubnapunkat a szokásostól eltérően egy teaházban tartottuk, mivel a mesemúzeum munkatársai az általunk kiválasztott időpontban nem tudtak számunkra tárlatvezetést biztosítani. A tagjainkkal a Teaház a Vörös Oroszlánhoz nevű teázóba látogattunk el és ott beszélgettünk egymással.
Azt már a belépéskor láttuk, hogy a hely nagyon kellemes, a személyzet nagyon kedves és segítőkész. Megérkezésünkkor egy emeleti helységbe invitáltak bennünket, ahol egy külön kis helyet (barlangot) kaptunk, ahol elhelyezkedhettünk.
Nagyon nehéz lenne olyan teafélét találni, amelyik nem volt elérhető a kínálatban. Éltünk is a lehetőséggel és sokféle teát megkóstoltunk. A kínálatban a fekete, zöld és vörös teák rengeteg választéka volt elérhető, számos ízesítéssel. Mivel minden rendelés 3,5 decis kancsóban érkezett így egymás választásaiba is bele tudtunk kóstolni, mivel bőven önthettünk mindegyik kancsóból mindegyik pohárba.
Miközben ízlelgettük a teákat, a teaház ismertetőjét elolvasva megtudhattuk, hogy milyen hatásai vannak az adott teának és milyen ízeket kell benne felismernünk. Ez a teákkal ismerkedős délután nagyon tetszett a tagjainknak, így hamarosan megismételjük és akik kimaradtak belőle, azok sem maradtak le semmiről, legközelebb velünk tarthatnak!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
A program Erzsébetváros Önkormányzatának a támogatásával valósult meg, melyért köszönetet mondunk!
Baráthegyi Kutyaiskolás álláshirdetés kutyáknak
A kép forrása: http://www.barathegyisegitokutya.hu
Ösztöndíjjal támogatott felsőfokú továbbtanulási lehetőség labrador retrieverek számára!
Keressük azokat az 1-1,5 éves labrador retriever kutyákat, akik elhivatottságot éreznek magukban a vakvezetői pálya iránt, és akikről jelenlegi gazdáik szerény térítés ellenében, nemes lélekkel lemondanak, hogy így segítsenek egy látássérült emberen.
A jelentkezők közül személyes elbeszélgetés és orvosi alkalmassági vizsgálat alapján választjuk ki a nyerteseket, akiknek a tanfolyam sikeres elvégzése után garantált álláslehetőséget biztosítunk prémium minőségű táplálással, kiemelkedő színvonalú egészségügyi ellátással és biztos nyugdíjjal.
A sikeresen vizsgázott vakvezető kutya egy látássérült ember állandó kísérője és elválaszthatatlan társa lesz. Rengeteg élmény vár rá és annyi szeretetet fog kapni életében, amennyi csak egy kutyaszívben elférhet.
Az ideális jelölt tulajdonságai:
- barátságos megjelenés és viselkedés
- felhasználói szintű pórázhasználat
- tárgyalóképes magyar nyelvismeret
- jó együttműködési képesség
- jó kommunikációs képesség
- jó stressztűrő képesség
- oltási könyvvel igazolt, korának megfelelő oltások
- regisztrált mikrochip
Előny:
- közlekedési eszközök felhasználói szintű ismerete
- lakáshasználat felhasználói szintű ismerete
- városi sétákban való gyakorlat
- más állatfajok ismerete, szeretete
Jelentkezés módja:
önéletrajzot a térítési igény megjelölésével a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány honlapján, a kapcsolat menüpontban megjelölt elérhetőségeken várjuk!
…és még egy pillanat
A személyes Facebook-profilomon is minden közzétett fotót narrálok és nem egy ezek közül már egyesületünk hírlevelében is megjelent. Így jöttem rá arra is, hogy magamról írni egyike a legkülönösebb narrációs feladatoknak. Ha megengeded, ezúttal egy újabb bensőséges pillanat képével ajándékozlak meg. 2016 szeptemberében volt az esküvőm és ez alkalomból írtam az alábbi narrációfüzért, melynek legfontosabb eleme egy művészien megkomponált fotó, magáról a polgári ceremóniáról, érezd magad beavatva! Előtte egy kis bevezető, csak a hangulat kedvéért.
A helyszín a XII. kerületi házasságkötő, a Barabás Villa, melynek gyönyörű előudvara macskakővel borított, oldalt fák és bokrok tarkítják, közepén kör alakú szökőkút díszeleg, körötte pázsit. Nagy állóablakain kék zsalugáter figyeli az utcafrontot. A középső zsalugáter, négyelemű hófehér oszlopsor előugró árkádja mögül tűnik fel, az oszlopfőket klasszicista műgonddal faragták. Az épület, ennek a központi elemnek köszönhetően görögös hatást kelt, akár egy panteon. A hely egyszerre fennkölt és hívogató, tökéletes helyszín egy esküvőre.
A hátsó udvar, ahol a ceremóniát tartják tágas, téglalap alakú, ugyancsak macskakő burkolattal, elől pár lépcsős emelkedő után egy elkülönített udvarrésszel, akár egy kis színpad. Fehéres, pasztell-sárgás természetes mészkőtéglákból épített fal szegélyezi, itt ér véget az udvar. Mikor leülnek a vendégek a fehérrel borított székekre, az emelvény felé néznek, ahol egy hosszú asztal áll a lépcsőnek és a hátsó falnak merőlegesen. Szemben az asztallal négy szék található, a párnak és a két tanúnak, így a vendégek oldalról látják az eseményeket. A négy szék mögött hosszú lépcső vezet fel egy kis árnyas parkba, ahol a szűrt fényben gyönyörű fotókat lehet készíteni. Ez a park még a Villa területéhez tartozik.
A fotón, amit magunkról választottam felülnézetből látszunk a párommal, Danival és a két tanúval, az imént említett székeken ülve. Középen mi, oldalunkon a tanúnkkal, nekem a nővérem, Andi, Daninak az öccse, Gábor. Danin pasztell-szürke öltöny mellénnyel, fehér ing és lazacszín nyakkendő, zakózsebében pici halványzöld és narancssárga textilvirág, épp csak kikandikál. Én ragaszkodtam hozzá, hogy megtörve a klasszikus elvárásokat, ne fehérben legyek, a ruhámmal egy álmom vált valóra. Nagyon halvány barackos árnyalatú hosszú, földig érő, a mellkas- és vállrésznél virágokkal díszített, áttetsző organza anyaggal, ez teszi különlegessé. A ruha felső része azonos színű gyöngyökkel és csipkével futtatott, ehhez passzolnak a kiegészítők, melyek viszont fehérek. Gyöngysor a nyakamban, karkötő, kis gombfülbevaló, a hajamban pici virágcsatok, egy apró-gyöngyös fátyolszerű hajháló a kiengedett tincsek közé rejtve és egy gyöngyös hajtű. A fotón a felülnézeti perspektívának köszönhetően jellegzetesen kitűnik a frizurámban a cikk-cakk választék. Ölemben a menyasszonyi csokrot tartom, narancsos, bordós és fehér virágokból állította össze a virágkötő, feldobva és kiemelve a pasztell színek visszafogottságát. A szirmok közül itt-ott fehér gyöngyök bújnak elő. Az anyakönyvvezetőt hallgatjuk, mégis mintha kicsit befelé figyelnénk, arcunk elmélyülést tükröz. A fotós rendkívüli érzékkel kapta el a pillanatot, ezúton is köszönjük. A fények, a környezet valahogy mintha pont hozzánk és a ruhánkhoz idomulna, minden a helyén van. Ez a kép tökéletes mementója ennek a különleges pillanatnak.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, itt további narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
