Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Repülős klubprogram

Augusztus vége felé egy röpke órára szárnyalni hagytuk a képzeletünket. Elrugaszkodtunk a földtől és egy repülőgép fedélzetén találtuk magunkat..

Pilótánk, Várnainé Rozgonyi Sarolta a Tomory Lajos Helytörténeti Gyűjtemény múzeumpedagógusa volt. Segítségével egy kényelmes bőrülésbe süppedve hallgathattuk a Ferihegyi Repülőtér és a Malév történeti érdekességeit.

A repülőtér a Mayerfy Ferenc Xavér földbirtokosról kapta a nevét, Övé volt ez a terület, a 150 méter magas „hegy”, amin egy szőlőfajtagyűjteményt nevelt.

A repülőtér fogadóépülete egy nyilvános tervpályázat nyerteseként ifj. Dávid Károly tervei alapján épült föl 1939-43 között. Alaprajzával egy repülőgép felülnézetének körvonalát formálta meg.
A légiközlekedés dinamikus fejlődése túlhaladta az épület lehetőségeit, ezért mára csak a VIP forgalom és a teherforgalom bonyolítása folyik itt.

Hallottunk még a polgári légiforgalom fejlődéséről. Kezdetben csak belföldi járatok indultak és érkeztek ide, majd a háború után Kelet-Európába is és 1956-ban már Bécsbe is lehetett hazai légitársasággal utazni. A kiállított tablók tanulsága szerint a világ szinte minden tájára el lehetett jutni a MALÉV járataival.

Az igényes és speciális utazási forma kihívást jelentett a kor iparművészei számára is. Könnyű praktikus használati tárgyakat és reklámtárgyakat kellett tervezniük az utazás és a marketing szükségleteként, például evőeszközöket, csészéket, poharakat, táskákat egyenruhákat és hasonlókat, melyek formai megjelenésévével helyt kellet állni a nemzetközi mezőnyben. Módunkban áll ezeket a darabokat megfogni és megemelni is.

Fényképezhettünk a pilótafülke tablója előtt, majd kötetlen beszélgetéssel fejeződött be a programunk.

Kiss Julia
közösségi civilszervező

Lecsót a keceléből!

Augusztusban kirándulást szerveztünk kollégánk, Domoszlai Jana falujába: Zsámbokra. A falu nem csupán „Janáról nevezetes” hanem arról is, hogy minden év augusztusában megrendezik itt a „Lecsót a keceléből” c. rendezvényt, vagyis a lecsófesztivált.

Mielőtt folytatnám a leírást, elárulom, mit jelent a kecele. Errefelé a lányok, asszonyok kötényét hívták így régen, amibe összegyűjtötték a paprikát, paradicsomot, hagymát a kertből, vagyis a lecsó hozzávalóit.

Indulásunk korántsem volt felhőtlen: az Egyesület busza sajnos a szervizben várt javításra ahelyett, hogy minket vitt volna Zsámbokra. Az idő is elszomorodott emiatt, egész úton kiadós eső áztatta az erdőket réteket, odafelé. Ám ahogy megérkeztünk, mintha elvágták volna: hétágra sütött ki a nap.

A lecsót már a hűs sátrak alatt fogyasztottuk el. Kis szieszta után felültünk az elektromos kisvasútra, hogy körbekalandozzuk a falut. Aztán visszatértünk a fesztivál helyszínére és végigjártuk a régi falusi mesterségek kiállítását: megtapogathattunk rongyszőnyeget, ami a helyi szövőszéken készült, az agyagból, szalmából vetett vályogtéglát, valamint a fából készült mángorlót is, amivel régen mostak az asszonyok.

Beszélgethettünk kosárfonóval, és megcsodálhattunk több század eleji felújított tulipános ládát is. Megkóstoltuk a helyi pék finom kenyereit, és a zsámboki méhészek pörgette akácmézet is. A színpadon közben színes programok zajlottak: mesejáték a kicsiknek, zumba bemutató a nagyoknak, népi és lakodalmas táncok, no és természetesen a lecsófesztiválra benevezett csapatok győztesét is kihirdették.

A díjat maga a polgármester adta át a legízletesebb lecsó készítőjének. Kirándulásunkat fagylaltozással zártuk hazafelé. Tisztelet Janának, aki nap mint nap megjárja ezt az utat Zsámbok és Budapest között! Programunkon 9 fő vett részt, de nagy örömünkre szolgált, hogy más kerületből is köszönthettünk résztvevőket.

Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők

Rádiótörténet, bemutatóval

Szokásunk szerint, augusztus első keddjén tartottuk a klubnapunkat, a Maros Moziban. Ezúttal két programot is terveztünk.

Az első vendégünk Págány Noémi volt, az Egyesületünk Masszázsközpontjának munkatársa, aki ismertette azokat a helyszíneket, ahol a masszázst igénybe lehet venni Budapesten. Noémi bemutatóval is szolgált: az érdeklődők ki is próbálhatták milyen élmény egy szakképzett gyógymasszőr kezei alatt felfrissülni.

Amíg néhányan élvezték a masszírozást, addig a többiek az emeleten megcsodálhattuk Dénes Károly Rádió- és magnótörténeti gyűjteményét, amelyet Rács József mutatott meg nekünk rövid előadással fűszerezve.

A magnók vonatkozásában áttekintést kaphattunk a fejlődésükről. Láthattunk és kipróbálhattunk orsós és szalagos magnókat is, sőt, még néhány régi telefon is előkerült!

Valóságos időutazásban volt részünk! Reménykedve tekintünk a jövőbe, mert ki tudja még vajon milyen kincseket rejt még a Maros Mozi, amiről nincs is sejtésünk?

Krayné Faragó Zsuzsanna és Acsay Péter
közösségi civilszervezők

Dunai hajókirándulás

Az egyik Lámpás Klub által szervezett hajókirándulásról és városnéző sétáról az Esély című televíziós műsor is hírt adott. Ez a felvétel látható most itt is.