Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Klubnap a cukrászdában

A harmadik kerületben működő Lámpás Klub szokásossá vált helysége éppen zárva tartott. ezért különleges helyen tartottuk a klubnapunkat. Igazat megvallva, a helyszín nagyon ideális volt, mind az időjáráshoz, mind a klubnap témájához.

A helyszín egy cukrászda volt, ahol egy óriási fagyizással kötöttük egybe a beszélgetést. A beszélgetés témája a nyári élmények voltak. Mivel egy-két ember már volt nyaralni az idén, így friss élménybeszámolókat is meghallgattunk, illetve a nyaralni készülők terveit és nyaralási tippjeinek is nagyon örültünk.

Beszélgettünk arról is, hogy milyen praktikus szempontok miatt éppen a nyár a pihenés időszaka és sok más hasonló gondolat is előkerült. A hangulat, mint mindig, ezúttal is nagyon jó volt és azt sem vettünk észre, hogy elfogyott a hűsítő fagyi.

Mit láttunk a Kossuth téren?

Július közepén közös programot szerveztünk a XVIII. kerületi Lámpás Klubbal, melyen a Rákosmentén működő Lámpás Klub tagjai szintén részt vettek.

Az Országházról készített tapintható maketteket mentünk megnézni, de sok más látnivaló is akadt, ezért úgy döntöttünk, hogy körbesétáljuk a Parlamentet, és megnézzük a kőtárat, a szobrokat, majd a Duna partján sétálunk vissza.

A Kossuth tér északi oldalán helyreállított egykori szellőzőalagútban nyílt meg az Országház Kőtára, amely a Parlament felújításakor az épületről lekerült homlokzatdarabokat, vízköpőket, majomkutyákat és a tér történetét mutatja be a látogatóknak.

A Duna partján áll az ország legnagyobb épülete, az Országgyűlés állandó helyszíne, a neogótikus stílusban épült Parlament. Az épületegyüttest 1884–1904 között építették Steindl Imre tervei szerint. A 691 helyiségből álló építmény hossza 268 m, kupolájának magassága 96 m.

2000 óta az Országházban láthatóak a magyar koronázási jelvények is, Szent István koronája, a jogar, az országalma és a reneszánsz kori kard. Kiss Juli kolléganőnk pár érdekességgel egészítette ki mindazt, amit olvashattunk. Elmondta például, hogy hazai anyagokból, hazai iparosokkal építették föl az épületet. A Kárpát-medence növényvilágát elevenítették meg a díszítéseknél. 22-23 karátos aranyból mintegy 40 kg-ot használtak fel a díszítéskor. Az épület számos helyén láthatóak a Róth Miksa által készített üvegfestések és üvegmozaikok. Magyar festők alkotásai díszítik az Országházat, köztük Munkácsy Mihály Honfoglalás című műve.

A tapintható Országház makett nagy segítség a nemlátóknak, mert így el tudják képzelni, milyen a valóságban az épület. A makett mellett Braille írással készített ismertető volt, ami megkönnyítette a makett „nézését”.

A Duna partján folytattuk sétánkat, ahol Acsay Péter kollégánk az Országgyűlési Könyvtárról adott rövid ismertetőt. Megtudtuk, nyilvános országos jogi szakkönyvtár, ahova minden 18 éven felüli magyar és külföldi állampolgár beiratkozhat.

A Kossuth téren több szobor felkeltette érdeklődésünket. Itt található a Kossuth-szobor, II. Rákóczi Ferenc szobra, Andrássy Gyula szobra, és az Országház déli szárnya előtti területen József Attila szobra.

Szinte egyszerre kezdtük el szavalni József Attila A Dunánál című  versét:

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

A nap már magasan állt és nagy volt a hőség, mire visszaértünk a 2-es villamos megállójába. A program annyira tartalmas volt, hogy az előzetesen megbeszélt margitszigeti kirándulást egy későbbi időpontra halasztottuk.

Bernát Zsuzsanna

Interaktívan a siketvakok életéről

Július 13-i klubnapunkra is egy igazán érdekes témát választottunk. Mivel a közelmúltban volt a Siketvakok világnapja, ennek apropóján meghívtuk Lenkai Viki kolléganőnket, aki egyébként maga is érintett a témában.

Azt ígérte, hogy interaktív, játékos délutánra számíthatunk, ez teljes mértékben így is történt.

Először totó segítségével tehettük próbára tudásunkat, így mérhettük fel, hogy mennyire is vagyunk felkészültek a siketvaksággal kapcsolatban, illetve megismerhettük a siketvaksággal kapcsolatos fontos tényeket.

Többek között megtudtuk azt, hogy a siketvakság egy gyűjtőnév. Azokat tartják siketvaknak, akiknek a látásukkal is és a hallásukkal is probléma van. Ebből következik az a helyzet, hogy sokféle siketvak ember létezik. Akad ugyan olyan ember, akinek semennyi hallása és semennyi látása sincs, de ez nagyon ritka. A legtöbb siketvak vagy a hallására vagy a látására képes valamennyire támaszkodni, csak a megmaradt látása vagy hallása nem teljesen ép. Olyan is van, akinek a látása is és a hallása is viszonylag használható, csak mindkettő annyira sérült, ami miatt sokféle segítséget kell használnia.

Azt is megtudtuk, hogy külön jelzéssel ellátott bot is létezik a siketvakoknak és vannak a siketvakok számára készített segédeszközök. Ennek egy tipikus példája a folyadékszintet rezgéssel jelző érzékelő. Mivel az érzékelés képességének és hiányának sokféle kombinációja előállhat, ezért a siketvakok kommunikációja is nagyon sokféle. Vannak olyanok, akik képesek síkírással olvasni, mások braille-írást használnak. A jobban látók jelelnek, de az abszolút nem látók és nem hallók számára létezik a Lorm, amit később mi is kipróbálhattunk.

A program végén kiélhettük játékos kedvünket. Ebben volt jelposta, négykezes activity, valamint a Lorm abc kipróbálása, melyek jó hangulatú lezárást biztosítottak a klubdélutánunknak.

Doktor Kata, Hulé Kati

Hulladékokról beszéltünk

A témához M. Pétert hívtuk meg, aki az egyik szállítási cégnél dolgozik. Megtudtuk, hogy különbség van a szemét és a hulladék között. Érdekes példákat hallottunk a témakör különleges megoldásairól. Ezek közül az egyik legérdekesebb az volt, amikor állatokat próbáltak alkalmazni megoldásként, például malacokat. Arról is hallottunk egy történetet, hogy az egyik nagyváros új polgármestere a lakosság kímélése érdekében, kivezette a szelektív hulladékgyűjtést és az milyen negatív következményekkel járt.

Hamar kiderült, hogy a témakörnek van olyan területe, ami látássérült szempontból kihívást jelent. Az ezekről való beszélgetés során megtudtuk, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldása nem csupán a látássérülteknek jelent segítséget, hanem az ép látású embereknek is.

Az egyik ilyen terület a lakosság tájékoztatása. Mivel nem egyetlen cég foglalkozik a lakossági szemétszállítással, ezért szinte cégenként más-más megoldásokat választanak. Van példa arra is, hogy az érintett személy önmaga választhatja ki a számára megfelelő és érthető tájékoztatási formát, ami az ép látású embereknek is könnyebbségnek bizonyult.

Ez egy vak embernél akár azt is jelentheti, hogy egy alkalmazást tölthet le a telefonjára, amelyik hangüzenettel az általános információkat vagy az éppen aktuális teendőket közli. Ez az alkalmazás a kölcsönös kommunikációt is kiszolgálja, így például van lehetőség az évenként egyszer ingyenes lomtalanítás megrendelésére is.

Erre felkaptuk a fejünket, mert kiderült, hogy nem egy olyan település van Magyarországon, ahol nem a szállítással foglalkozó cég jelöli ki az éves lomtalanítás időpontját, hanem mindenki egyénileg jelenti be, hogy mikor van rá szüksége és akkor történik meg. Ezzel a várost ideiglenesen megszálló lomvadászok is eltűntek a településről.

Ha valaki nem tudja kezelni az alkalmazást vagy nincs hozzá megfelelő eszköze, akkor ugyanezeken a helyeken mód van arra is, hogy önmaga határozza meg a tájékoztatás neki megfelelő formáját. Ez lehet általa is olvasható levél vagy az aktuális eseményekről mindig tájékoztató telefonos hangüzenet. Ennek a rugalmas, a lakossági igényekhez alkalmazkodó kommunikációs formáknak természetesen nem csupán a látássérültek veszik hasznát, hanem mindenki más is.

A másik terület a szelektív gyűjtés tényleges módja, vagyis a „mit hova kell dobni?” kérdésre adott válaszok. Nagyon hamar kiderült, hogy a szállítócég kommunikációja még egy ép látású embernek sem mindig egyértelmű. Megtudtuk, hogy a szelektálás módjában akár cégenként is eltérés lehet, vagyis a budapesti módszer nem feltétlenül egyezik meg egy másik magyarországi nagyvároséval. Ezért gyakran történik olyan, hogy aki az egyik városban jól tájékozott, rossz módon használja a szelektív gyűjtőket, mert a másik városban ugyanaz a színkód némileg mást jelent.

Az itt felhozott példa a „PET palack” felirat volt. Létezik olyan cég, amelyik ma sem sorolja bele a kupakot ebbe a kategóriába, de még az ép látású emberekhez sem tudták eljuttatni ez az információt. A felirat alá kihelyezett rajzon hiába nincs kupak az üvegen, ez nem bizonyult elegendőnek. Ezt tapasztalva a cég kiírta az alábbi szöveget: „köszönjük, hogy ide csak palackot dob”, ennek ellenére továbbra is bekerültek a kupakok a gyűjtőbe, mivel a lakosság úgy értelmezte, hogy a kupak is a palackhoz tartozik. Ez jól rámutat arra, hogy a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos kommunikáció nem annyira egyszerű. A színkódok helyes dekódolása egy ma is megoldásra váró probléma.

Láthattunk példákat arra vonatkozóan is, hogyan próbálják vakoknak is értelmezhetővé tenni a szelektív gyűjtőket. A braille-felirat nem jöhet szóba egy gyűjtőnél, mert a szemetes környezetében nem kellemes élmény tapogatni. Ezért a gyűjtők nyílását alakították át. A bemutatott példán az üvegek gyűjtője kör alakú, a papírhulladéké lekerekített téglalap, a vegyes hulladéké pedig szögletes négyzet volt. Az érzékelés a kidobásra ítélt hulladékkal történik, nem kell kézzel vagy bottal megérinteni a kukákat.

Az egyes fogyatékossági csoportokhoz való alkalmazkodás, mindig a lakosság újabb és újabb csoportjának jelentett előnyt. A kerekesszékesekhez való alkalmazkodás esetében a gyerekek is nyertesek lettek. Az értelmi fogyatékosok segítettek tömören és egyértelműen kommunikálni, ami a kommunikáció hatékonyságát nagymértékben javította.

A felsorolt példákból megtudtuk, hogy bár a cégeknek komoly kihívás a lakossággal való kommunikáció, ebben éppen a különböző fogyatékos emberek megfelelő kiszolgálása jelentette és jelenti ma is az előrelépést. Ez a fajta figyelem azt is megteremtette, hogy a pozitív esetekben, a vállalati kultúra részévé vált az igényekhez való alkalmazkodás, ami a hatékonyságot és a minőséget is javította. A többségünk talán nem is gondolta volna, hogy ilyen hasznos oldala is létezik a fogyatékos emberek igényeire való figyelésnek.

Végig mindenki szabadon tehetett fel kérdéseket, de olyan sok kérdés került elő, hogy nem maradt idő mindenre. Ezért úgy egyeztünk meg az előadóval, hogy majd szeptemberben folytatjuk.

Lenkai Viki, Neumann Károly

Parlamenti séta

Olyan épületet néztünk meg ma a Rákosmente Lámpásai, a Kispest Lámpásai és a 18. kerület Lámpásaival, amely mindnyájunk számára ismerős, szeretjük is nagyon, büszkék is vagyunk rá.

Hiába szoktuk meg a létezését, mégis rácsodálkoztunk ma délelőtt, hogy milyen szép. Megtudtuk, hogy 1882 és 1904 között épült Steindl Imre tervezte és Országháznak hívják.

Ekkor épült a  Hősök tere, az Andrássy út, a Nyugati pályaudvar és több híd a Dunán. Hazai anyagokból, hazai iparosokkal építették föl. A Kárpát medence növény-világát elevenítették meg a díszítéseknél.

A kor elvárásának megfelelően az alaprajzi elrendezés a kétkamarás rendszerben működő parlamenti működéshez alkalmazkodik. Az épület 268m hosszú 123 m széles és 96 m magas. 10 belső udvara van 13 liftje, 27 kapun keresztül lehet bejutni 3km hosszú vörös szőnyeg díszíti a folyosóit, 199 képviselő és 600 alkalmazott dolgozik
benne. 22-23 karátos aranyból mintegy 40 kg-t használtak fel a díszítéskor. Roth Miksa üvegei Lotz Károly, Munkácsy Mihály történelmi témájú alkotásai díszítik az épületet.

Meghallgattuk Acsay Péter érdekes beszámolóját az Országgyűlés Könyvtáráról, amiből kiderült, hogy minden nagykorú használhatja a jogi szakkönyvtárat.

Körbe jártuk az Országházat, megnéztük a tapintható makettet és a kőtárat. Sokat beszélgettünk, élveztük a Duna hűsítő levegőjét, jól éreztük magunkat. Az ígért margitszigeti sétát elhalasztottuk a következő alkalomra, mert annyira elszaladt az idő.