Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Mozgalmas július a XIII.-XIV. kerületben

Első programunkon (13-a, hétfő) egy igazán különleges és hangulatos kávézóba látogattunk el, ahol a kulináris élvezetek mellett, nem csak egymás, de a selymesen doromboló cicák társaságát is élvezhettük. Dóri, egy tagunk a XIV. kerületből, kollégáim Vera, Abi és én nagyon jól éreztük magunkat, sajnálhatja, aki kimaradt az élményből. Különleges sütiket kóstoltunk, hozzá forró csokit és almafröccsöt kortyolgattunk, közben szebbnél szebb bársonytalpúakban gyönyörködhettünk. Nassolás közben legjobb beszélgetni is, szóba kerültek többek között a jövőbeni tervek, ötletek a klub programjaival kapcsolatban. Később körülnéztünk kicsit ezen a nem mindennapi helyen.
A kávézónak két jól elkülönített tere szépen kidolgozott, részletgazdag, emellett igazi cicaparadicsom. A belső helyiségben faburkolatú falakon mászókák  és pihenőboxok egész sora várja a bentlakókat, a vendégek pedig dizájnos raklap asztalokhoz, párnázott padokra ülhetnek le, várva, hogy a cicusok tiszteletüket tegyék mellettük. Ez afféle társalgótér, kényelmes és hívogató, az ember akár el is bóbiskolhat itt, követve a a négylábú házigazdák példáját. Mi a külső kávézóhelyiséget választottuk, itt kényelmes székek, elegáns üvegfedelű asztalok várják a vendégeket, a falakon persze cicás festmények, művészi grafikák és minden, mi macskaszemnek ingere. Némely asztalnál egy jógi nyugalmával vetekedő “asztali dísz” is akad, aki épp ott tölti napi 16 óra alvásának valamelyik tíz percét az üldögélők társaságában. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, de a személyzet nagyon kedves gesztusként odahozott nekünk egy gyönyörű oroszkék cicát, szürkés, selymesen csillogó bundáját élmény volt megsimogatni. Türkizzöld szemeivel bágyadtan pislogott, mint aki már hozzá van szokva a rajongókhoz. Dóri a program záróakkordjaként fotót is készíttetett velem egy nagy fekete-fehér main coon macsekkal, hát hiába, a cicás selfie-t nem lehet kihagyni, így már biztos maradandó az élmény.

Második programunkkal (19-e, vasárnap) a nyári hőség ellen indítottunk kifejezetten kellemes támadást, naptejjel (már aki előrelátó volt), hideg üdítővel, törölközővel és matraccal felvértezve. A gárdonyi strandfürdőbe látogattunk el, ahová kisebb bolyongás után oda is találtunk. A strand területére belépve szinte azonnal megleltük a tökéletes őrhelyet egy fa terebélyes lombja alatt, közel a büféhez (ezért jó nyitásra érkezni). Erre a programra a tagok közül Tibor, kísérője Móni, Dóri és négylábú segítője Ében, valamint önkéntesünk Eszter mellett a XIX kerület egyik mentora István, a párom Dani, és az anyósom kísért el minket, azaz Verát és engem. Szikrázó napsütés, a Velencei tó vize 20-22 fokos, mi kell még? Hát egy matrac, amivel el lehet mókázni kicsit. Strandon mókában sosincs hiány, akinek kedve volt, azt megúsztattuk és szabálytalan időközönként bele is borítottuk az amúgy barátságosan sekély vízbe. Különösen a fiúkat, mert a nők már csak ilyenek ugye.
Az első két-három mártózás után meg is éheztünk kellőképpen, úgyhogy előkerültek az uzsonnák, mi pedig a párommal és Anyukával a büfé felé vettük az irányt, mert nincs pancsi lángos és jégkrém nélkül! Nem bántuk meg, finom volt. Kis délután szunya, beszélgetés, majd még egy utolsó fürdés, aztán szomorú búcsút vettünk a víztől, ki barnára, ki pirosra sülve szedelőcködött. Én már nagyon régen vágytam strandra, úgyhogy azt hiszem ez volt az eddigi legjobb klub program, amin részt vehettem, persze a lényeg, hogy a többiek is nagyon élvezték. Tibor külön megköszönte, hogy vasárnapra szerveztük, mert így ő is el tudott szabadulni a munkából.

A harmadik júliusi kiruccanást (21-e, kedd) a Margit-sziget szépségeit kiélvezve töltöttük. Zsuzsa, a XVII. kerület egyik mentorának remek javaslatára nyitott kis turistavonatra szálltunk, hogy magnó-guide segítségével megismerkedhessünk nem csak a Sziget különböző részeivel, hanem történetével és sok egyéb érdekességgel, köztük a hely fontosabb látványosságaival, szobraival, épületeivel is. Körútunk a zenélő szökőkútnál indult és a szabadtéri színpad, a kis állatkert, a Palatinus strand, a Japán kert, a víztorony és a kolostorromok érintésével, egészen az Árpád-hídig vezetett, majd vissza. Ami a guide-on nem hangzott el, azt én igyekeztem elmesélni a népes kis csapatnak. Erre a programra kifejezetten sokan látogattak el, Verán és rajtam kívül ott volt még Kata, a VII-VIII. kerület új mentora, Károly, a XI. kerület egyik mentora, Zsuzsa mentortársa Péter, a XIX. kerület mentorai: Ildikó és István, valamint hét klubtag a XIII-XIV-ből. Mikor visszaértünk, a kút épp a Micimackó egyik strófájába kezdett bele, utána talán Bach következett éles váltással. Úgy tűnik, széles a repertoár. Élményektől és információktól zsongó kobakunkat végül egy kis hideg nyalánksággal hűtöttük le, lévén közel a kisvonat állomáshelyéhez találtunk egy remek olasz fagyibódét, ahol olyan különlegességeket kóstolhattunk, mint tejszínes kókusz, mazsolás puncs, ribizli, karamell és tiramisu. Ennél jobb zárást aligha találhattunk volna ki a programnak.

Susovich Erika