Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Amikor álommunka a recepciós, az autószerelő és a sminktanácsadó

Magyarországon a Salva Vita alapítvány szervezte meg ezt a különleges napot 16 megváltozott munkaképességű ember számára. A jelentkezések egyébként jóval túlnőttek ezen a számon, és az alapítvány reméli, hogy az első, bemutatkozó rendezvény után, a következő években még sokkal több ilyen álmot fog tudni telesíteni. Hogy érzékeltessük a helyzet mélységeit, az egyik az alapítványhoz befutott jelentkezés szövege mindössze így hangzott: „Nagyon szeretnék dolgozni, ez a vágyam.”

Bár csak egy napról van szó, a személyes találkozások lehetőségének erejét és fontosságát hangsúlyozta Vég Katalin, a Salva Vita ügyvezetője. Hiszen így esetleg olyan munkáltatók is megtapasztalhatják, hogy milyen az – milyen kihívást és milyen örömet jelent -, ha van egy fogyatékos munkavállalójuk, ahol eddig nem volt ilyen dolgozó. Ezekkel a találkozásokkal lehet megmozdítani az emberek berögzült elképzeléseit, előítéleteit, leküzdeni a bennük a szituációtól való félelmet. Írországban mára komoly mozgalom
lett a programból, ezen a különleges
napon 650 fő, 500 munkahelyre jut el,
a szervezésben pedig 87 civil szervezet vesz részt.

Hallom a növendékeket

Szluka Lídia végzettsége szerint énektanár és kántor, angolul és németül beszél, franciául és olaszul is ír és olvas, mégis volt olyan zeneiskola, ahonnan azért utasították el, mert úgy gondolták nem tud majd a növendékekkel foglalkozni, mert vak. Ahogy ő mondta, bár nem látja, de hallja a diákok hangját, így a hangjuk képzése aligha jelenthet számára problémát.

Az a legfőbb vágya, hogy a kollégák egyenrangú partnernek tekintsék, akivel a közös módszereket kellene megtalálni, hogy az együttműködés a lehető legjobban működjön. Hangsúlyozta, hogy ezért a fogyatékos embereknek is tenniük kell, hogy olyan kvalitásokat tudjanak felmutatni, amibe nem lehet belekötni, amikor munkát akarnak vállalni. Érzékeltette, csak egy kis nyitottságra van szükség egymás felé mindkét fél részéről.

Felkészülten megyek, de meg sem hallgatnak az állásinterjún

Jánosi Veronika szintén látássérült, aki recepciósként és rendezvényszervezőként próbálhatta ki magát a Korona Hotelben. Mindig is ez a terület érdekelte, mint a HR Portálnak elmondta, többek szerint érzéke is van hozzá. Jelenleg is programokat szervez a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Egyesületénél és a Világtérkép Közhasznú Egyesületnél. A naptól azt remélte, hogy egyrészt tapasztalatot szerez, másrészt fel fogja tudni mérni ennek alapján, hogy ilyen munkakörökre szállodákban érdemes-e elküldenie a jelentkezését.

Eddigi tapasztalatai között a nyílt munkaerőpiacon volt pozitív és negatív egyaránt. Az egyik munkahelyen bár pozitív élményeket szerzett az volt a gond, hogy a képernyőolvasó szoftver nem működött együtt a callcenteres cégnél alkalmazott rendszerrel, ezért nem tudott végül ottmaradni. Sajnos, sokkal negatívabb hozzáállással is szembesülnie kellett, amikor egy állásinterjúra ugyan behívták, de nem is interjúztatták meg, amikor kiderült, hogy vak. Pedig a fogyatékosságát nem rejtette véka alá, az életrajzába is beleírta. Az érintette a legrosszabbul, hogy még az esélyét sem adták meg annak, hogy esetleg együtt kitaláljanak valami alternatív lehetőséget, amivel meg lehet oldani a felmerülő problémákat.

Veronika elmesélte, hogy interjúra általában segítővel megy, mert az útvonalat kicsit hosszabb idő, 4-5 alkalom alatt tudja elsajátítani, de mindig hangsúlyozza, hogy ha bekerül az adott munkahelyre a közlekedés nem jelent számára problémát, mert mindenképpen megtanulja az útvonalat.

Mindig is az autók érdekelték

Hosszabb időt Latinka Péterrel töltöttem, aki a Schiller Opelnél kapott egy napot, mert szervizbe, autók közelébe vágyott. Péter enyhe fokú értelmi sérült, aki egyébként műszerész végzettséggel is rendelkezik, és jelenleg is van munkája, árufeltöltőként dolgozik egy élelmiszerboltban. Ezt a munkáját nagyon szereti és élvezi.

Elmesélte, hogy már kisgyerekkora óta érdeklik az autók, annak idején apukájának is segített otthon autót szerelni. Később mechanikai műszerészként gyárban is dolgozott, de azt később felszámolták. Több munkahelye is volt az évek során, de nem mindenütt szerzett jó tapasztalatokat a kollégákkal, főnökséggel kapcsolatban. Volt, ahol rossz körülmények között dolgoztak, arról pedig inkább nem is akart mesélni, hogy időnként hogy beszéltek velük a munkatársak. De a mostani munkájában jól érzi magát, mint mondta a kollégák között nem is érzi magát fogyatékosnak.

A Schiller Opelnél már évtizedek óta dolgozik egy hallássérült munkavállaló, aki kivívta magának az őt megillető helyet a cégnél. Az autók műszaki vizsgáztatásával foglalkozik, a cégnél eladott 35 ezer autó 60 százalékát ő vizsgáztatta, mondta el a tulajdonos. Schiller Gábor tapasztalata szerint ezek a megváltozott munkaképességű munkavállalók hiányosságaikat más területeken kiemelkedően jó teljesítményükkel, készségeikkel kompenzálják. Úgyhogy a vállalkozás számára nem ismeretlen terület és élmény, hogy ilyen alkalmazottal dolgozzanak együtt.

Latinka Péter először egy Opel teljes átvizsgálásában vett részt, amibe beletartozott a világítás működőképességének vizsgálata, a motor ellenőrzése, sőt az autó felemelése is, hogy alulról is ellenőrizni lehessen, hogy minden rendben van-e.

Péter nem csak szemlélődött, hanem kerékcserében, olajszint vizsgálatában is tevékenyen részt vett, és a nagy műhelyben is körülnézett, ahol a motorok digitális vizsgálata is zajlik, és egyszerre több mint 10 autót javítanak a munkatársak. Péter megerősítette,
hogy élvezte a munkát, tetszett neki a felkínált program.

Forrás: hrportal.hu