Látássérültek, akiknek különös ismertető jele, hogy táncolnak. Az Ifiházban, ahol szerdánként 16 órakor kezdődik a Vak-Sikk tánccsoport próbája. S hogy mi is ez a Vak-Sikk? 2014 októberében alakult meg Puskás Anett vezetésével olyan fiatalokból, akik szeretnék felhívni a fogyatékkal élők figyelmét arra, hogy bátran vállalják fel magukat, ne éljenek elszigetelten. Tavaly, a fehér bot világnapján debütált a csapat a közönség előtt, s nem is akármivel: a Metallica Nothing Else Matters című dalának üzenetével: „Légy önmagad, semmi más nem számít”.
Mindenki nagyon lelkes a Vak-Sikk próbáin
A kezdeményezés szimpatikusnak és ígéretesnek tűnik, egy szerdai napon ellátogattunk hát a Vak-Sikk csoport egyik próbájára. Egy mosolyogós, fiatal lány várt minket: Puskás Anett, a tánccsoport megálmodója, életre keltője. Gyerekkorában versenytáncos volt – még Békés megyében –, ekkor vált a műfaj szerelmesévé. Látása több szintet romlott, ekkor már nem folytathatta tovább a hobbiját. Most maximum 10 százalékot lát, távolra viszont még ennél is kevesebbet – ám ennek ellenére sem adta fel.
„A látássérülteknek nincs táncháza Debrecenben, hát akkor csináljunk egyet” – gondolta a fiatal lány, s most az Ifiházban tartja a próbákat. Mint mondja, a táncon kívül a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektetnek a csoporttal, ugyanakkor a negatív berögződésekből való kimozdításra és a rossz testtartás ellensúlyozására is figyelnek.
Néhányan a csapatból: Puskás Anett a kép bal szélén
Anett imád táncolni, lendülete és energiája szétárad a teremben, nem beszélve a vidámságáról, az életigenléséről. A tánccsoport nevét egyébként séta közben találta ki, s mint elárulta, utalnak a fiatalosságra, újszerű összefogásra, ugyanakkor a sikk szó jelzi az értéket és a színvonalat is.
A próbára a táncolni vágyók Berettyóújfaluból, Kabáról, Nyíregyházáról, Hajdúböszörményből és Monostorpályiból is érkeznek, de természetesen járnak ide olyan fiatalok is, akik Debrecenben tanulnak – például az egyetemen. Puskás Anett a Fehér Bot Alapítvány munkatársa, legtöbbjük pedig elemi vagy foglalkozási rehabilitációra jár, de akad jogász is, aki a Munkaügyi Központ kirendeltségénél dolgozik, valamint angol tanár is. Hegedűs Emese hobbijának az írást említi, de imád olvasni is. Tájékozottsága hamar ki is derül, mert amikor Anett a keringőről kérdez, Emese azonnal mesélni kezdi, honnan ered, kinek a nevéhez fűződik, és „egy-két-há’, egy-két-há’”…
Boros Lajos, aki már ismerősen mozog a Vak-Sikk berkein belül, mint örök poéngyáros mindig hozzáfűz valami vicceset egy-egy elszóláshoz az órákon, néha kifigurázva, amit körülötte hall. Bár kiigazodik egyedül is a mindennapokban, csak a többi érzékszerveire hagyatkozhat, ugyanis egyáltalán nem lát, párjára százszázalékosan szüksége van. Mint Boros Lajos elárulja, számára a tánc egyáltalán nem idegen: „Az osztályfőnökömmel kellett keringőznöm, hogy ne bukjak meg történelemből” – fogalmaz tréfálkozva.
Szívesen látnak bárkit a próbákon, aki szeretne táncolni
Anettnek az is kihívás, hogyan tudja a legpontosabban körülírni a tánclépéseket, és ha még több eredményt szeretne elérni a tanítványoknál, akkor meg is mutatja egyenként mindenkinek. Mivel ő is hasonló cipőben jár, így könnyebben megy a segítségnyújtás. Érthető, magyarázza, hogy a legtöbb esetben hosszú hónapokkal járó depresszió következik be, miután valaki elveszti a látását. Ez a foglalkozás is arra hivatott elsősorban, hogy kimozdítsa korlátozott életvitelükből ezeket az embereket, lehetővé téve számukra, hogy egy családias, baráti környezethez csatlakozzanak. „Vannak, akik nagyon zárkózottak, őket nem szabad ilyenkor erőszakosan kérlelni, hogy kimozduljanak” – mondja Anett, aki úgy látja, mindenképpen szükséges, hogy az ember nyitott legyen a világra, és türelmes barátok vegyék körül – még ilyen helyzetben is. „Egy idő után, úgyis hajlani fog, arra, hogy újra felfedezze a világot” – teszi hozzá.
Szerdánként próbálnak
S bizonyítandó, hogy ez egy valóban nyitott közösség, elárulja, hogy nemcsak látássérülteket várnak a próbákra az Ifiházban, hanem bárkit, akinek kedve van mozogni egy kicsit az ismerős dallamokra, és elsajátítani néhány alap tánclépést. S ha már mindenki ennyire kedves, vidám és befogadó, akkor miért is ne?
vak Archives - Oldal 343 a 361-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vak-Sikk: így táncolnak Debrecenben a látássérültek
Látássérültek, akiknek különös ismertető jele, hogy táncolnak. Az Ifiházban, ahol szerdánként 16 órakor kezdődik a Vak-Sikk tánccsoport próbája. S hogy mi is ez a Vak-Sikk? 2014 októberében alakult meg Puskás Anett vezetésével olyan fiatalokból, akik szeretnék felhívni a fogyatékkal élők figyelmét arra, hogy bátran vállalják fel magukat, ne éljenek elszigetelten. Tavaly, a fehér bot világnapján debütált a csapat a közönség előtt, s nem is akármivel: a Metallica Nothing Else Matters című dalának üzenetével: „Légy önmagad, semmi más nem számít”.
Mindenki nagyon lelkes a Vak-Sikk próbáin
A kezdeményezés szimpatikusnak és ígéretesnek tűnik, egy szerdai napon ellátogattunk hát a Vak-Sikk csoport egyik próbájára. Egy mosolyogós, fiatal lány várt minket: Puskás Anett, a tánccsoport megálmodója, életre keltője. Gyerekkorában versenytáncos volt – még Békés megyében –, ekkor vált a műfaj szerelmesévé. Látása több szintet romlott, ekkor már nem folytathatta tovább a hobbiját. Most maximum 10 százalékot lát, távolra viszont még ennél is kevesebbet – ám ennek ellenére sem adta fel.
„A látássérülteknek nincs táncháza Debrecenben, hát akkor csináljunk egyet” – gondolta a fiatal lány, s most az Ifiházban tartja a próbákat. Mint mondja, a táncon kívül a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektetnek a csoporttal, ugyanakkor a negatív berögződésekből való kimozdításra és a rossz testtartás ellensúlyozására is figyelnek.
Néhányan a csapatból: Puskás Anett a kép bal szélén
Anett imád táncolni, lendülete és energiája szétárad a teremben, nem beszélve a vidámságáról, az életigenléséről. A tánccsoport nevét egyébként séta közben találta ki, s mint elárulta, utalnak a fiatalosságra, újszerű összefogásra, ugyanakkor a sikk szó jelzi az értéket és a színvonalat is.
A próbára a táncolni vágyók Berettyóújfaluból, Kabáról, Nyíregyházáról, Hajdúböszörményből és Monostorpályiból is érkeznek, de természetesen járnak ide olyan fiatalok is, akik Debrecenben tanulnak – például az egyetemen. Puskás Anett a Fehér Bot Alapítvány munkatársa, legtöbbjük pedig elemi vagy foglalkozási rehabilitációra jár, de akad jogász is, aki a Munkaügyi Központ kirendeltségénél dolgozik, valamint angol tanár is. Hegedűs Emese hobbijának az írást említi, de imád olvasni is. Tájékozottsága hamar ki is derül, mert amikor Anett a keringőről kérdez, Emese azonnal mesélni kezdi, honnan ered, kinek a nevéhez fűződik, és „egy-két-há’, egy-két-há’”…
Boros Lajos, aki már ismerősen mozog a Vak-Sikk berkein belül, mint örök poéngyáros mindig hozzáfűz valami vicceset egy-egy elszóláshoz az órákon, néha kifigurázva, amit körülötte hall. Bár kiigazodik egyedül is a mindennapokban, csak a többi érzékszerveire hagyatkozhat, ugyanis egyáltalán nem lát, párjára százszázalékosan szüksége van. Mint Boros Lajos elárulja, számára a tánc egyáltalán nem idegen: „Az osztályfőnökömmel kellett keringőznöm, hogy ne bukjak meg történelemből” – fogalmaz tréfálkozva.
Szívesen látnak bárkit a próbákon, aki szeretne táncolni
Anettnek az is kihívás, hogyan tudja a legpontosabban körülírni a tánclépéseket, és ha még több eredményt szeretne elérni a tanítványoknál, akkor meg is mutatja egyenként mindenkinek. Mivel ő is hasonló cipőben jár, így könnyebben megy a segítségnyújtás. Érthető, magyarázza, hogy a legtöbb esetben hosszú hónapokkal járó depresszió következik be, miután valaki elveszti a látását. Ez a foglalkozás is arra hivatott elsősorban, hogy kimozdítsa korlátozott életvitelükből ezeket az embereket, lehetővé téve számukra, hogy egy családias, baráti környezethez csatlakozzanak. „Vannak, akik nagyon zárkózottak, őket nem szabad ilyenkor erőszakosan kérlelni, hogy kimozduljanak” – mondja Anett, aki úgy látja, mindenképpen szükséges, hogy az ember nyitott legyen a világra, és türelmes barátok vegyék körül – még ilyen helyzetben is. „Egy idő után, úgyis hajlani fog, arra, hogy újra felfedezze a világot” – teszi hozzá.
Szerdánként próbálnak
S bizonyítandó, hogy ez egy valóban nyitott közösség, elárulja, hogy nemcsak látássérülteket várnak a próbákra az Ifiházban, hanem bárkit, akinek kedve van mozogni egy kicsit az ismerős dallamokra, és elsajátítani néhány alap tánclépést. S ha már mindenki ennyire kedves, vidám és befogadó, akkor miért is ne?
A színdarab színvonalasságát a két főszereplő, Nyertes Zsuzsa és Heller Tamás személye biztosította.
A történet egy börtönben indult, ahol a feleséget hallgatták ki egy tárgyaláson arról, hogy férje miként gyilkolt meg egy embert. A feleség egy dallal kezdte a történet mesélését, mely a következőképp hangzott:
„Az én uram ül itten, a sötét hűvös sitten”.
A történet lényege, hogy örömmel osztotta meg feleségével a hírt, hogy vásárolt egy tengerparti lakókocsit, melynek egy hétre ők tulajdonosai lettek. Nagy nehézségek árán, erdőn-mezőn keresztül, de eljutottak tulajdonukhoz, ám egy hajó, amely olajat szállított felborult, tönkretette a lakóautót és dühében az úr megölte a hajó kapitányát.
Ezt a történetet mesélte el a színdarab különféle humoros szójátékkal, dalokkal fűszerezve.
A tagok nagyon élvezték a két órás kikapcsolódást, sokat nevettek és egy rövid időre maguk mögött hagyhatták a mindennapos problémákat, nehézségeket.
Jánosi Veronika
közösségi mentor
Meghívó
Kép forrása: www.ckh.hu
Helyszín: 1146 Budapest, Hermina út 57. CSERF-S „nagyterem”
Időpont: 2015. március 21. (szombat) 10:00 – 14:00
Előadók: Dénesné Spitzer Éva, Kapitány Imola (Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért)
Szervezet: Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) autimentorhálózat, Mozaik Közhasznú Egyesület az Autizmussal Élő Emberekért
Téma: Az autista mentorszülő hálózat kialakulása, a hálózatépítés tapasztalatai, a mentorszülők képzésének elemei, a hálózat jó gyakorlatai, a két hálózat kapcsolódási lehetőségei, a szülősegítés és a mentorálás alapvetései.
Szeretettel várunk minden szülőt, nagyszülőt, szakembert, érintetteket és érdeklődőket!
Veres Katalin
a VGYKE mentorszülő hálózatának koordinátora
“Építsünk hidakat, szívtől szívig a szeretet nevében”
Személyes élettörténetéből táplálkozik a 60. Eurovíziós Dalfesztiválon Lengyelországot képviselő Monika Kuszynska előadása: a kerekesszékes énekesnő In The Name of Love című dalában az akadályok legyőzéséről énekel.
Az énekesnőt a TVP televízió jelölte a versenyre.
A 35 éves Kuszynska tizenöt éve alapított Varius Manx nevű rockzenekarával két albumot adott ki. 2003-ban a banda a dalfesztivál elődöntőjéig jutott Sonny című dalával. Három évvel később az énekesnő súlyos autóbalesetet szenvedett, akkor kényszerült kerekesszékbe. Azóta szólókarrierjére koncentrált. Ebben nagy segítsége volt férje, Kuba Raczynski, aki az In The Name of Love zenéjét is szerezte. Az érzelmes popdal szövegét az énekesnő írta.
“Művészetemmel megpróbálom összekötni a fogyatékossággal és az anélkül élő emberek világát. Az Eurovíziós Dalfesztivál idei mottója, a “Building Bridges”, azaz építsünk hidakat tökéletesen illik az én választott küldetésemhez és ez inspirálta a dal szövegét is”
– mondta el az énekesnő.
“Építsünk hidakat, szívtől szívig a szeretet nevében” – hirdeti a lengyel versenyző számának egyik sora.
Érdekel a régi járművek története? Szívesen felülnél egy, a szüleink gyermekkorában forgalomban lévő villamosra, autóbuszra, esetleg beülnél egy ilyen autóba? Ha mindezekre igen a válasz, akkor tarts velünk a Közlekedési Múzeumba!
Programunk időpontja: 2015.03.10. kedd, 13.45 és 16.00 óra között Találkozó: 13.20-13.30 között a Közlekedési Múzeum főbejárata előtt
Visszajelzéseiteket legkésőbb március 6-án 18.00 óráig várjuk alampas.bp13@gmail.come-mail címen, vagy Jánosi Veronikánál a +36/70-984-50-71-es telefonszámon!
Látásjavító szemmasszázs: Kínában már kötelező az iskolákban
Kép forrása: www.youtube.com
Ahogy Kínában, ahol az iskolákban már kötelező. Csak pár perc és mégis frissítően, jótékonyan hat. Jó volna, ha az itthoni iskolákban is bevezetnék, de amíg ez nem történik meg, tanítsuk meg a gyerekeinknek mi, hogyan vigyázzanak erre az érzékszervükre és persze végezzük mi magunk is a gyakorlatokat! És ne csak a példamutatás kedvéért! A képernyő előtt töltött sok időt ugyanis muszáj kompenzálni.
A szemmasszázs során, a hagyományos kínai orvoslásból ismert akupresszúrás pontokat is masszírozunk. Bár ez esetben a vérkeringés felpezsdítése az elsődleges cél, az energiaáramlást is beindítja, méghozzá az akupresszúrás pontok stimulálásával.
Az akupresszúra az akupunktúra tű nélküli formája. Az akupresszúrás pontok a meridiánokon találhatóak, összesen kb. 500 pontot jegyeztek fel. Az akupontok általában egy kitapinthatóan pici mélyedésben vannak. Ezek finom vagy erőteljesebb stimulálásával különböző gyógyhatást érhetünk el. Az energiavezetékekből (meridián) a hagyományos kínai orvoslás szerint testünkön összesen 14 van, melyből 12 páros, azaz mindkét karunkon és lábunkon fut, és 2 páratlan, ami a testünk középvonalán vezet.
Minimum 10 fő jelentkezését várjuk, keressen meg minket Ön is, ha szívesen élne ezzel a lehetőséggel. Természetesen érvényes igazolvány szükséges. Pontos dátumot a további hírleveleinkben közlünk.
Jelentkezni lehet: személyesen a Láthatár boltban, ügyfélszolgálatunkon vagy telefonon: a 06-1/384 55-41-es és 06-70/383-36-11-es telefonszámon.
Jelentkezzen minél előbb, hogy ne maradjon le!
Mobiltelefonos applikációval segíti a gyengénlátók tájékozódását a Somogy Megyei Kormányhivatal
Október 15-én a Fehér bot napján indult el a projekt, amely ma már minden rászoruló számára elérhető. Dr. Neszményi Zsoltkormánymegbízott a mai bemutatón elmondta: az akadálymentesítés célja az volt, hogy minden somogyi polgár egyenlő eséllyel tudja igénybe venni a közszolgáltatásokat, s az alkalmazás segítségével a látássérültek részére egy olyan hangostérkép készüljön, amely elősegíti a tájékozódást a törzshivatalt, és további négy szakigazgatási szervet, valamint az új kormányablakot is magába foglaló központi épületben. Vak és gyengénlátó sorstársainknak az applikáció lehetőséget ad arra, hogy önállóan, az épületen belül pontról-pontra mindenféle segítség nélkül eljussanak, mondta el a bemutatón Hosszú János, a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Szervezetének alelnöke. Az alkalmazást az interneten lehet elérni, országosan ezer körül van azok száma, akik érdeklődtek az applikáció iránt, hangsúlyozta Faragó László, az alkalmazást fejlesztő cég vezetője.
Az Android valamint iOS platformokon működő applikáció segítségével a látássérültek az épületre szabott hangos iránytűvel nem csak az ügyintézés helyét találják meg, de a szoftver az odáig vezető úton lévő akadályokat is jelzi. Amíg egy látóember természetes módon kikerüli – gyakran észre sem veszi – az akadályokat, például fal mellett álló tűzoltókészüléket, addig egy látássérültnek ez komoly akadályt jelent. A hangostérkép ezekre az akadályokra is felhívja a figyelmet, ehhez pedig nem kell sem aktív mobilinternet sem pedig GPS kapcsolat. Az applikáció folyamatosan frissül, és nincs további eszközigénye. Az alkalmazást a látók is használni tudják útbaigazításként, ezért a főépület után a kormányhivatalhoz tartozó többi ügyfélszolgálati helyre is tervezünk hangos térképeket. Az alkalmazás használata során szerzett pozitív tapasztalatok akár egy országos akadálymentesítési terv elindítását is eredményezhetik, az applikáció pedig úgynevezett „pilot” projektje lehetne ennek a tervnek, amelyre a megszerzett tapasztalatok birtokában akár forrás is tervezhető lenne mondta el a kormánymegbízott.
Magas színvonalú, hagyomány hű tolmácsolásban élvezhettük a magyar és a szomszéd népek népzenéjét. A „Vadbarokk” című műsor törzsanyagát olyan népzenei dallamok alkották, amelyek eredete, előadásmódja kapcsolatban áll a barokk zeneirodalommal. A Fonó és a Musica Profana a barokk kamarazenekar „megvadított”, népi változatát adták elő, amelyben a hegedű, brácsa, bőgő, csembaló mellett megszólalt a duda, és a koboz is, mint népi hangszer.
A program messzemenőkig elnyerte tetszésünket, és emlékezetes maradt számunkra, hiszen az est legfontosabb momentuma az volt, hogy együtt lehettünk.
Kray Zsuzsa Domoszlai János
közösségi mentorok
XVII. k.
Agárdi Szilvia: Nem vagyunk mi ufók!
Fotó: Katona Tibor
A várvölgyi leány a “Fény árnyékában” című előadásával járja az országot, s ismerteti meg kortársait a látássérültek mindennapjaival.
– Az a célom, hogy megértessem a fiatalokkal: nem kell félni a látássérültektől, bátran szólítsanak meg bennünket, ha barátkozni, vagy segíteni szeretnének. Hiszen nem vagyunk mi ufók, csak egy kicsit másként éljük az életünket – mondja a sugárzó egyéniségű ifjú hölgy.
– Szituációs játékokkal teszem a diákok számára átélhetővé a látássérültek helyzetét, amiben egy szimulációs szemüveg is a segítségemre van. Ezt feltéve bárki megtapasztalhatja, milyen képet alkotnak a világról a vakok, csőlátással küzdők. Főállású angyalaként tavaly szeptember óta számos helyen megfordultam már előadásommal, s még jó pár helyet felkeresek az egy éves program keretében. Megyek, ahova hívnak – mesélt tovább Szilvi.
Mint elmondja, az előadás elején a diákok általában kissé megilletődve fogadják, de a végére teljesen megváltozik a szemléletük. Meglepődnek, hogy mi mindenre képes egy látássérült, s sokkal nyitottabbá válnak irányukba.
“Jómagam is sok lelki erőt merítek a reakcióikból, hihetetlenül feltölt, ha valaki mosolyog. Nem azt mondom, hogy látom, de érzem…”
S hogy mi van az énekléssel? Azt sem hagyta abba, előadásain hangjával is megörvendezteti hallgatóságát.
A Mindszenty-iskola amúgy nagy figyelmet fordít a diákok szemléletformálására, Egy hét múlva ugyancsak érzékenyítő órák sorát tartják az Esélyteremtési Ház szervezésében. A foglalkozásokon látássérültet segítő kutyával és jelnyelv tolmáccsal is találkozhatnak a diákok.
