Áprilisi klubnap a költészet jegyében – ahol mindenki jól érezte magát.
Havi klubnapunkat a szokásostól eltérő helyszínen, a Lőrinci Nagykönyvtárban tartottuk április 27-én, megemlékezve a Magyar költészet napjáról.
Ez alkalommal Taskovics Adél látogatott el hozzánk, aki „A Kereszt nem szívsorompó” című kötetéből néhány novellát, valamint saját verseit mutatta be a jelenlévő érdeklődőknek.
Adél beszélt látássérültségének kialakulásáról, jelenlegi életéről, munkájáról, valamint arról, hogy mikor kezdett el komolyabban foglalkozni az irodalommal. Elmondta, milyen élmények, események ihlették műveit. Édesanyja, Romanek Inka is elkísérte, aki néhány részletet olvasott fel Adél gyermekkori novelláiból.
A művek elhangzását követően Adélról készült fotókat láthatott a közönség kivetítve, melyeket Inka tolmácsolásában mindenki élvezhetett.
Nagyon köszönjük a Könyvtár munkatársainak, hogy ilyen gyönyörű környezetben és meleg fogadtatás közepette tarthattuk meg klubnapunkat.
Az eseményről készült néhány fotó és videó az alábbi linkeken megtekinthető:
vers Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Áprilisi klubnap a költészet jegyében
Áprilisi klubnap a költészet jegyében
Áprilisi klubnap a költészet jegyében – ahol mindenki jól érezte magát.
Havi klubnapunkat a szokásostól eltérő helyszínen, a Lőrinci Nagykönyvtárban tartottuk április 27-én, megemlékezve a Magyar költészet napjáról.
Ez alkalommal Taskovics Adél látogatott el hozzánk, aki „A Kereszt nem szívsorompó” című kötetéből néhány novellát, valamint saját verseit mutatta be a jelenlévő érdeklődőknek.
Adél beszélt látássérültségének kialakulásáról, jelenlegi életéről, munkájáról, valamint arról, hogy mikor kezdett el komolyabban foglalkozni az irodalommal. Elmondta, milyen élmények, események ihlették műveit. Édesanyja, Romanek Inka is elkísérte, aki néhány részletet olvasott fel Adél gyermekkori novelláiból.
A művek elhangzását követően Adélról készült fotókat láthatott a közönség kivetítve, melyeket Inka tolmácsolásában mindenki élvezhetett.
Nagyon köszönjük a Könyvtár munkatársainak, hogy ilyen gyönyörű környezetben és meleg fogadtatás közepette tarthattuk meg klubnapunkat.
Az eseményről készült néhány fotó és videó az alábbi linkeken megtekinthető:
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.
Érdekes képet választottam, a döntést most nem is annyira a fenti vers ihlette, talán csak hangulatában. Egyszerűen megláttam és megszerettem, remélem Önnek is tetszeni fog!
Egy egészen különleges fát látunk az őszi nap fényében pompázni egy parkban. Rendkívül terebélyes aranysárga és bordó lombozata olyan mint a játékbaba kócos haja. Betölti a teret, szinte a földig ér, mégsem ettől olyan egyedi ez a fa. A törzse és az ágai teszik már-már valószínűtlenné. Sötét színűk, szinte feketék, göcsörtösek és kacskaringósak, akár egy érhálózat. Olyan káprázatos mennyiségben, formában és különböző vastagságban futnak szerteszét, hogy első pillantásra az ember észre sem veszi, hogy amit lát, nem is egy fa, hanem kettő, egymás mellett nőttek, szó szerint tőszomszédságban. Egyszer írtam egy narrációt Piet Mondrian Vörös fa c. festményéről, lám, úgy tűnik, megelevenedett!
(Következő cikkemben megismerkedhetnek a kedves Olvasók ezzel a bizonyos festménnyel.)
NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.
Ezúttal nem fotót, hanem egy festményt választottam a vers hangulatának érzékeltetésére. Ez a kép különleges technikával készült, elsőre olyan benyomást kelt, mintha csak ráfröccsöntötték volna a fehér vászonra a festéket, ami a vonalak különös, véletlen játéka folytán csodálatos, színes és bonyolult képpé állt össze. El-elfolyó sötét tusvonalak alkotják az alapkoncepciót, mint megannyi cikázó villám vagy mint egy őszi kopár fa ágas-bogas koronája. Ebben a sűrű firkaszerűen szétterjedő vonalrengetegben alkalomlenszerűen egymásba-játszó színes festékfoltokat találunk, melyek mint pillanatnyi benyomások, művészi impressziók fokozatosan alkotnak meghökkentő összefüggést a vonalak rendszertelen rendszerében. Őszi színek ezek: ködös szürkék, hidegen felsejlő kékek, lilák és halovány, sápadt zöldek, a vonalkontúrokkal mit sem törődve, maszatosan felkenve a vászonra. Csakhogy ennek az absztraktnak arca van! Két borostyán-sárga szem, apró fekete szembogárral és egy visszafelé hajló, kicsi, hegyes csőr tűnik elő a foltok és tuskarcok kavalkádjából. Valójában mindaz, amit látunk, egy fej félprofilból, két aprócska hátrasunyított, tollhegyszerű füllel. Egy magányos kuvik lesi vészt-jósló tekintettel következő áldozatát…
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.
A sötét tónusú fotón ködbe burkolózó park tárul elénk. Talán napszállta, talán hajnal van, az égen csak egy halovány fényfolt látszik, az út mentén két, magas fekete kovácsoltvas-kandeláber narancsos fénye töri meg a maszatos szürkeséget. A háttérben jobbról is, balról is magasba nyújtózó, hosszú, vékony-törzsű fák kopár lombja simul ágas-bogas érhálózatként ebbe az komor árnyalatba. Még hátrébb, a kép közepén egy nagyon érdekesen letört vagy kivágott, megcsonkított fa törzsének körvonalai tűnnek fel, a tönk csupaszon áll, a lenyesett ágak maradéka pedig oldalra nyúlik, mintha valami sokkarú szörny emelkedne a semmiben.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Radnóti Miklós: Naptár (3. rész)
JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.
Ez a pár soros kis ábrázolás annyira összetett, dinamikus és élettel teli, hogy egyszerűen nem találtam olyan képet, ami teljes mértékben ki tudná fejezni, inkább csak egy kedves részletet ragadnék ki, azt is inkább csak szimbolikus értelemben… Egy fiatal hölgy keskeny, hófehér bokáját és kecses lábfejét látjuk, amint egy sekélyke kis pocsolyán tipeg át óvatosan, lábujjhegyen lépkedve a nyári fényben. Ahogy lábai tükröződnek a vízfelületen, még légiesebb hatást keltenek a mozdulatai. Bokája fölött, halvány, tavaszi rózsaszín szoknya tűnik fel, alul egy leheletnyi tüll berakással. Körmeit pasztelles pirosra festette, ettől még nőiesebbnek hat ez a meztélábas zápor-hölgy. 🙂
AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.
A képen, amit választottam aranyló lombú almafaliget tárul elénk, már-már őszbe fordul a nyárutó, de azért még kellemesen borzongató melegség lengi körül az élénksárga leveleket, melyek közül itt-ott kikandikálnak a sötét, szinte feketébe hajló ágak. A fű még frissen zöldell, surrog a talpunk alatt, de egy-egy sávban már száradó avar zizegése vegyül bele. Kicsit talán melankolikus a táj, de mégis hívogató, ha itt sétálgatsz, kedved támad leülni az egyik fa tövében és beleszippantani az édeskés, párás levegőbe.
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.
A “csilla barna ékszer” még sápadtzöld tüskés, félig nyitott héjában csücsül az erre a hétre választott fotón. Sima, viaszos külsején visszaköszön a nap langyos fénye, ez teszi olyan barátságosan csillogóvá és élettel telivé. Barna avarágyának színeibe a borostyán mélyebb örökzöldje vegyül, az itt-ott kibukkanó fiatal levelek világosabbak, a nagyobbak pedig sötétebbek, egyiküknek még halvány, ágas-bogas erezete is jól kivehető.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Versíró verseny
Forrás: cassiannanderson.com
Mindannyiunk életében talán a legszebb ünnep a Karácsony, a szeretet ünnepe. Szeretnénk, ha költőink, vagy tehetséggel bíró sorstársaink megosztanák velünk a szeretet ünnepéről szóló alkotásaikat. A verseket e-mailben, síkírásban és kazettán lehet elküldeni a következő elérhetőségekre:
a Hermina Egyesület irodájába, Balog Tamás Kulturális bizottsági tag részére (thomas@herminaegyesulet.hu)
postai úton a Hermina Egyesület irodájának címére
Beküldési határidő: 2014. november 30.
A zsűri által sikeresnek ítélt versek elhangzanak az “Édes Jézus légy vendégünk” című karácsonyi műsorunkban december 7-én a Nádor teremben, továbbá CD jutalomban részesülnek.
Arra törekszünk, hogy az írások felkerüljenek az egyesület honlapjára, valamint a Vakok Világában is megjelenést nyerjenek.
Sok sikert kívánunk és várjuk műveiket, jelentkezésüket!
Horizont Kultúrcsoport vezetősége
Országos versíró pályázat
Mottónk: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.”
/József Attila/
A pályázat célja: hogy minél több amatőr pályázó megtapasztalhassa az alkotás örömét és a legjobb alkotások lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra Budapesten.
A pályázat fővédnöke: Blaskó Péter, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész.
A zsűri elnöke: Dr. Szőke László, fogyatékosságügyi főosztályvezető, Emberi Erőforrások Minisztériuma
A zsűri tagjai:
Erdős Virág, József Attila díjas költő, író, drámaíró.
Kukorelly Endre, József Attila-díjasíró, költő, újságíró, kritikus
Jónás Tamás, Arany János díjas költő, író
Dankó Hajnalka, versmondó, előadóművész
A versíró pályázatot két kategóriába soroljuk és díjazzuk; 14-18 éves korig, illetve felnőtt kategóriában 18 év fölött. Egy alkotó 1 db verssel jelentkezhet és a pályamű terjedelme maximum 2db, A/4 oldal lehet. A pályázó a nevét, életkorát valamint elérhetőségét (telefonszám) kérjük, tüntesse fel pályázatában. Az alkotókat e-mailben igazoljuk vissza.
Formai követelmények: Times New Roman betűtípus, 11-es betűméret, 1,5-es sorköz, 2,5 cm margó.
A pályaművek benyújtása: a verseket e-mailben várjuk, a következő a mozdulj@hotmail.hu címre.