Időnként szóba került az a programjainkon, hogy milyen helyeken jó lakni. Ezen beszélgetéseink során került elő, hogy egy betonrengetegnek nevezett lakótelep is lehet kellemes lakóhely. Ennek okán jutottunk el Újpestre, ahol a panelépületek közötti bőséges zöldfelületet ökoparkká alakították át és megpróbáltuk ezt a nagyobb területet bejárni.
A park egyik érdekessége, hogy az eredetileg kialakított zöldfelületeket és utcabútorokat meghagyták, így azokat vagy felújították vagy helyben újrahasznosították. Például a régi ping-pong asztalok alatti vastag betonréteget ledarálták és az új burkolatok alépítményéhez felhasználták. A cél az volt, hogy minden menthetőt megtartsanak és semmit ne vigyenek ki a felújított területekről, hanem valamilyen módon hasznosításra kerüljenek. Így a kitermelt föld is helyben maradt, melyből zajfogó dombot készítettek, csökkentve a sétálók zajterhelését.
Arra különösen ügyeltek, hogy a csapadékhiányt jól tűrő növényfajtákat használjanak fel, így a park területén soha nem kell mesterséges esőt varázsolni, vagyis öntözni. Ezzel együtt arra is törekedtek, hogy a lehető legtöbb őshonos magyarországi növényfajtát telepítsék be, így a biológiai sokféleség alapjait is megteremtsék. A sokféle növény használatának a velejárója lett a madárfauna bővülése is, mely igazolta a cél megvalósulását. A madarak betelepítése és tartós maradása végett etetőket, itatókat és odúkat helyeztek el a fákon. A növényzetet úgy állították össze, hogy az fészkelőhelyet és táplálékot is biztosíthasson a legtöbb madár részére.
A kialakítás során arra is figyeltek, hogy lehetőleg a környéken élő vállalkozók legyenek bevonva a munkálatokba, így sokakban kialakítottak valamiféle kötődést az új parkosítás iránt. Ennek annyi alapja már eleve volt, hogy nagyon sok panelépület előtt lehet a lakók által gondozott virágoskerteket látni, vagyis a helyben élők egy részében már eleve létezett egy parkosításra való törekvés.
A megépítés során nem csupán a teljes akadálymentesség volt szempont, hanem az is, hogy a nagy tereket az összes ott élő ember igényei szerint alakítsák ki. Ezért felméréseket végeztek a tervezés előtt a helyi igények megismerése érdekében, illetve ahol taposásnyomokkal volt megtörve a fű, oda közlekedőfelületet készítettek.
Az is érdekesség, hogy a projekt, hasonló magyarországi közparkok költségeihez képest, csupán az ötödrészébe került a helyi önkormányzatnak. Mivel nem kell öntözni és lényegesebben kevesebb a rongálás is, ezért az üzemeltetés is olcsóbb – legalábbis a kihelyezett táblák ezt adják a sétálók tudtára.
A hangulatos kirándulás közben valóban volt egy olyan érzésünk, mintha erdőben vagy ligetben sétálnánk. Azt is érzékeltük, hogy madárcsicsergés töltötte be a teret, valamint számos helyen árnyékot is találhattunk, ami melegebb időben sokat számít. Reméljük, hogy a soron következő kirándulásaink egyikén-másikán újabb hasonló parkokba is eljuthatunk majd, így mód nyílik a személyes tapasztalaton alapuló összehasonlításra is!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
VGYKE Archives - Oldal 249 a 379-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Kirándulás az újpesti ökoparkban
Időnként szóba került az a programjainkon, hogy milyen helyeken jó lakni. Ezen beszélgetéseink során került elő, hogy egy betonrengetegnek nevezett lakótelep is lehet kellemes lakóhely. Ennek okán jutottunk el Újpestre, ahol a panelépületek közötti bőséges zöldfelületet ökoparkká alakították át és megpróbáltuk ezt a nagyobb területet bejárni.
A park egyik érdekessége, hogy az eredetileg kialakított zöldfelületeket és utcabútorokat meghagyták, így azokat vagy felújították vagy helyben újrahasznosították. Például a régi ping-pong asztalok alatti vastag betonréteget ledarálták és az új burkolatok alépítményéhez felhasználták. A cél az volt, hogy minden menthetőt megtartsanak és semmit ne vigyenek ki a felújított területekről, hanem valamilyen módon hasznosításra kerüljenek. Így a kitermelt föld is helyben maradt, melyből zajfogó dombot készítettek, csökkentve a sétálók zajterhelését.
Arra különösen ügyeltek, hogy a csapadékhiányt jól tűrő növényfajtákat használjanak fel, így a park területén soha nem kell mesterséges esőt varázsolni, vagyis öntözni. Ezzel együtt arra is törekedtek, hogy a lehető legtöbb őshonos magyarországi növényfajtát telepítsék be, így a biológiai sokféleség alapjait is megteremtsék. A sokféle növény használatának a velejárója lett a madárfauna bővülése is, mely igazolta a cél megvalósulását. A madarak betelepítése és tartós maradása végett etetőket, itatókat és odúkat helyeztek el a fákon. A növényzetet úgy állították össze, hogy az fészkelőhelyet és táplálékot is biztosíthasson a legtöbb madár részére.
A kialakítás során arra is figyeltek, hogy lehetőleg a környéken élő vállalkozók legyenek bevonva a munkálatokba, így sokakban kialakítottak valamiféle kötődést az új parkosítás iránt. Ennek annyi alapja már eleve volt, hogy nagyon sok panelépület előtt lehet a lakók által gondozott virágoskerteket látni, vagyis a helyben élők egy részében már eleve létezett egy parkosításra való törekvés.
A megépítés során nem csupán a teljes akadálymentesség volt szempont, hanem az is, hogy a nagy tereket az összes ott élő ember igényei szerint alakítsák ki. Ezért felméréseket végeztek a tervezés előtt a helyi igények megismerése érdekében, illetve ahol taposásnyomokkal volt megtörve a fű, oda közlekedőfelületet készítettek.
Az is érdekesség, hogy a projekt, hasonló magyarországi közparkok költségeihez képest, csupán az ötödrészébe került a helyi önkormányzatnak. Mivel nem kell öntözni és lényegesebben kevesebb a rongálás is, ezért az üzemeltetés is olcsóbb – legalábbis a kihelyezett táblák ezt adják a sétálók tudtára.
A hangulatos kirándulás közben valóban volt egy olyan érzésünk, mintha erdőben vagy ligetben sétálnánk. Azt is érzékeltük, hogy madárcsicsergés töltötte be a teret, valamint számos helyen árnyékot is találhattunk, ami melegebb időben sokat számít. Reméljük, hogy a soron következő kirándulásaink egyikén-másikán újabb hasonló parkokba is eljuthatunk majd, így mód nyílik a személyes tapasztalaton alapuló összehasonlításra is!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Megláttuk a láthatatlant
Péntek délután egy nagyon érdekes meghívásnak tettünk eleget. A Kézzelfogható Alapítvány által rendezett tapintható képzőművészeti kiállítást látogattuk meg vakos tárlatvezetéssel.
A képet: Kiss Julia készítette
Szakszerű tárlatvezetőnk volt Baráth Mária személyében, aki segített értelmezni a „látottakat”. Minden alkotás mellett a síkíráson kívül Braille-írással is olvashattuk a szükséges információkat.
Amint megérkeztünk a gyengén látóknak szemtakarót kellett fölvenni. Tárlatvezetőn kívánsága volt ez, hogy először tapintva „nézzük” meg a kiállított tárgyakat, amiknek a legnagyobbja egy kb 60x60x60 cm-es kockában elfért volna, a legkisebb pedig még akár a tenyerünkbe is. Anyaghasználat szempontjából gazdag volt a választék a hideg és kemény tapintású kőtől a gyapjúból nemezelt tárgyakig.
A képet: Kiss Julia készítette
Az alkotások egyik részénél az volt a kihívás, hogy föl kellett ismerni egy-egy tárgyat. Ilyen volt rögtön az első kép, ahol gyerekjátékok, kis cipő, baba szét voltak szórva a képen, felidézve a vörös iszap katasztrófa tragikus emlékét. Egy másik alkotásnál tengeri kagylókat és kavicsokat lehetett kézzel felismerni.
Különleges felületű tárgyakkal is találkoztunk. Ilyen volt egy foncsorozott üveg tál és még több kerámiatárgy (Szemereki Teréz: Madár, VágóSzilvia: Barangoldkörül, Dr. RáczJózsefZoltán: Prométheusz). Egyik kavics-szerűen, másik gazdagon tagolt formájával szerzett örömet nekünk.
Egy lekicsinyített, körhintához hasonló alkotás a hangjával gyönyörködtetett minket. Egy forgatható szerkezetbe zsinóron lógatva fémből készített kagylókban fém golyócskák voltak bezárva, amelyek szabadon tudtak mozogni, ha elindították a szerkezetet, így egy szélcsengőhöz hasonló hangot hozott létre.
A képet Kiss Julia készítette
Az egyik sarokban egy gyönyörű színes táblakép volt kiállítva (Zámbó Attila: BohémAngyal). Színesre festett deszka elemekből állt, a festék vastagsága és az elemek különböző méretének térbeli játéka okozott tapintható élményt. Itt egy váratlan fordulatot vett a programunk, mert egy fiatal hölgy lépett oda hozzánk, aki szintén látogatója volt a kiállításnak és megkért minket, hogy fényképezhessen le minket a kép előtt, mert az édesapja az alkotó, aki nem tudott még eljönni, megnézni a kiállítást. Természetesen örömmel tettünk leget a kérésnek.
A képet: Kiss Julia készítette
A gyengénlátók számára az élmény betetőzése az volt, amikor levehették a szemtakarót és úgy nézhettek körbe.
Ezúton is köszönjük a Kézzelfogható Alapítványnak,BaráthMáriának és egymásnak a kellemes délutánt, amiben részesülhettünk.
Kiss Júlia és Juhos Róbert közösségi civilszervezők
A FESZT pályázatot hirdet
Az FSZK-val (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.) kötött partnerszerződés alapján a FESZT részt vesz a „Szociális intézményi férőhely kiváltási szakmai koordinációs műhely kialakítása” című projekt (TÁRS projekt) munkájában.
A fogyatékossággal élő emberek intézményi ellátásában történelmi lehetőségnek, mérföldkőnek tekintjük azt a lépést, mely a következő években lehetőséget ad a nagy létszámú intézményekből a méltó, önrendelkező, családias, helyi közösségbe ágyazott teljes élet elérésére az intézményben lakó fogyatékossággal élő társaink számára.
Ez a lépés átfogó változást jelent a fogyatékosságügy szemléletének fejlődésében, s ezzel együtt igen nagy kihívás a társadalom, a kormányzat, a szolgáltatói rendszer és az érdekvédelem számára egyaránt. Jelentős társadalmi szemléletváltást kell elérni fogyatékossággal élő társaink társadalmi integrációjának megvalósulása érdekében a helyi közösségekben, a szolgáltatások attitűdjében annak érdekében, hogy társaink a társadalom egyenrangú tagjaiként képességeiknek megfelelően önálló, önrendelkező, emberhez méltó közösségi életet élhessenek a jövőben.
Feladatok:
a FESZT érdekvédelmi tanácsadó szolgáltatás működtetése, a tanácsadók koordinálása
kapcsolattartás
a tanácsadók havi beszámolóinak kezelése szakmai és adminisztratív szinten
a beszámolók alapján teljesítés igazolások kiállítása
a tanácsadók kiküldetéseinek, munkavégzésének adminisztrálása, bérszámfejtés előkészítése
a tanácsadók munkájához kapcsolódó események, találkozók megszervezése és lebonyolítása
a tanácsadók munkájának szakmai támogatása
Elvárások:
felsőfokú végzettség
MS Office magas szintű felhasználói ismeretek – kifejezetten az excel magas szintű ismerete
szociális területen szerzett tapasztalat
jó kommunikációs és szervező készség
önálló munkára való alkalmasság
Előnyt jelent:
csoportok koordinálásában szervezett tapasztalat
érdekvédelemben szerzett tapasztalat
kampányok, rendezvények lebonyolításában szerzett tapasztalat
pályázatírási és projektmenedzselési tapasztalat
angol nyelvtudás
Munkavégzés időtartama, helye: heti 40 órában, Budapesten
Jelentkezés módja és határideje: E-mail-ben önéletrajz és motivációs levél megküldése bruttó fizetési igény megjelölésével a feszt.erdekvedelem@gmail.com e-mail címre.
Jelentkezési határidő: 2017. október 25.
Forrás: www.allas-munka.blog.hu
Októberi véradások
Budapest III. kerületében:
2017. október 16. 10:00 – 14:00 SAP Hungary 1031 Budapest Záhony utca 7
2017. október 17. 09:00 – 12:30 Varga István Kereskedelmi Szakközépiskola 1039 Budapest Hatvany Lajos utca 7
2017. október 20. 14:00 – 19:00 Óbudai Auchan 1033 Budapest Szentendrei út 115
Budapest VI. kerületében:
2017. október 17. 14:00 – 18:00 Westend – véradókamion 1069 Budapest WestEnd
(kamion)
Budapest VIII. kerületében:
2017. október 20. 10:00 – 16:00 Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1083 Budapest Práter utca 50a
(Práter utca 50a)
Budapest IX. kerületében:
2017. október 17. 09:30 – 12:30 Lónyai Gimnázium 1092 Budapest Kinizsi utca 1-7
2017. október 18. 09:00 – 16:00 Ferencvárosi pu. 1097 Budapest Fék utca 2-4
2017. október 19. 09:00 – 16:00 Ferencvárosi pu. 1097 Budapest Fék utca 2-4.
Budapest XI. kerületében:
2017. október 17. 10:00 – 16:00 ELTE Lágymányosi Campus 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1
2017. október 18. 10:00 – 16:00 ELTE Lágymányosi Campus 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1
2017. október 19. 10:00 – 16:00 ELTE Lágymányosi Campus 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1
Budapest XIII. kerületében:
2017. október 13. 14:00 – 17:30 WESTEND – Mozi 1132 Budapest Váci út 1
2017. október 20. 13:00 – 18:00 Duna Plaza 1138 Budapest Váci út 178
Budapest XIV. kerületében:
2017. október 16. 13:00 – 18:00 Zöld Lurkó Óvoda 1144 Budapest Füredi park 6.
Budapest XVII. kerületében:
2017. október 13. 14:30 – 18:00 Home Center 1173 Budapest Pesti út 237
Budapest XIX. kerületében:
2017. október 19. 14:30 – 18:00 SHOPMARK 1191 Budapest Üllői út 201
Budapest XXI. kerületébe:
2017. október 13. 13:00 – 18:00 Csepel Plaza 1212 Budapest II. Rákóczi Ferenc út 154-170
a kép forrása: gyorsag.hu
Robot balett
Egy páros tánckoreográfiát látunk, modern vagy inkább kortárs tánc, mely ötvözi a break, a balett és a robotikus street dance elemeit. Ez a koncepció az ellentétek harmóniájára épül, a látszólag stílusidegen tér is ennek a kerete. Nem az utcán látjuk a két táncost, hanem egy reneszánsz, mívesen kidolgozott, kazettás faburkolatú tágas bálteremben, a többszintes kristálycsillár alatt. A lány hófehér bőrű, vörös hajú, a fiú sötét bőrű és sötét hajú, a kettejük közti kontraszt csak még feltűnőbbé teszi a koreográfiában kibontakozó összhangot a stíluselemek különbözősége ellenére is. Nem viselnek jelmezt, balettruhát, a srác utcai, testkövető, elasztikus szürke farmert, sportcipőt és egy fekete pólót, a lány csak egy fekete sztreccsnadrágot és egy ugyancsak fekete lenge felsőt, mely követi a mozgását és kiemeli sápadt bőrét. Úgy jelennek meg ebben a patinás térben, mintha csak gyakorolni jöttek volna a balett-terembe, ez nem egy klasszikus színpadi előadás, ez olyan, mint egy műhelymunka, egy ellesett pillanat, hihetnénk, pedig nem az. Az első mozdulattól tudjuk, hogy színtiszta profizmusról van szó. Úgy mozog a két táncos, mintha egymás folytatásai lennének, a koreográfia maga is a szinkronműködésen alapszik. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy a zene valószínűleg a koreográfiához íródott, annak szerves része, tökéletesen lekövetve, meghangosítva a mozgást, a sarkalatos pontoknál rendkívül kifejező hangeffektekkel, úgyhogy mindenképp érdemes a videót is elindítani, kiváltképp, hogy a narráció is reflektál ezekre a hangokra.
Akkor kezdjük. Van egy rövidke kerettörténet a tánchoz, mely indítja és lezárja a koreográfiát. A srác bejön, egy tablet van nála. Mikor megérkezik, nem néz a lányra, aki mozdulatlanul áll vele szemben, csukott szemmel. Még nem “működik”, “ki van kapcsolva”. A kattanásra a fiú mellett egy virtuális képernyő jelenik meg egy átlátszó vezérlőpanellel. Körbejárja a lányt, egy számkódot pillant meg a csuklóján. Szembeállva a vezérlőpanellel beírja a számot (ez is jól hallható), a képernyőn eközben egy emberi alak számítógépes grafikáját látjuk lassan forogni. Elfordít egy virtuális billentyűt, ami olyan, mint valami biztonsági zár, aztán az ujjával a nyitókódot rajzolja a tablet képernyőjére, ami a videó virtuális képernyőjén is megjelenik és a robotlány bekapcsol. A hang, amit hallunk, nagyon kifejező, miközben lassan felemeli a fejét és megmozgatja kicsit talán olajozatlan nyakát. 🙂 A fiú ekkor leveszi a kabátját és egy laza mozdulattal elhajítja a lány mögött. Ezt a pillanatot kimerevítve, lassítva látjuk, jelentősége van, kezdődhet a tánc!
A fiú a mozgató, gyakorlatilag ő irányítja a lányt a koreográfiában, de mindezt úgy teszi, hogy nem ér hozzá. A lány a kézmozdulataira reagál, akár egy marionett-bábu, csakhogy vezetőszál nélkül. Ehhez egymással tökéletes szinkronban kell mozogniuk. Először a fiú a lány mögé áll és partnere feje fölé helyezi egyik kezét, majd úgy csinál, mintha lenyomná, mire a lány lábai szétcsúsznak és spárgában érkezik a földre. A fiú ekkor vállmagasságban kinyújtja a karjait oldalra, mire a lány, aki rendkívül hajlékony és lazák az izületei, még mindig spárgában, a térdhajlásnak ellentétes irányban kicsit elemeli alsó lábszárát a földtől. Majd mikor a fiú karja hullámozni kezd, behajlítja térdeit és követi a mozgást. A fiú kézfeje mozdul lefelé, a lány lábfeje követi fölfelé, pipál. A srác lefelé álló alkarral behajlítja könyökét, mire társa a térdét hajlítja be, majd mindketten oldalt fordulnak és előre nyújtóznak, a fiú álló, a lány még mindig ülő helyzetben, combjaira hajolva. A fiú ekkor olyan mozdulatot tesz, mintha visszafordítaná a lányt, úgyhogy átfordulnak bal felé. A srác ekkor az egyik karját lefelé nyújtja a másikat föl, mire társa a térdét behajlítva felhúzza egyik lábát, a másikat pedig mellézárva felnyújtja. Mikor felnyújtott lábfejével hirtelen pipál, a srác feláll és bokájánál fogja felhúzza a lányt állóhelyzetbe.
A lány ezt a lábát hátralendítve haránt-terpeszbe áll és karjait vállmagasságban hátrafeszíti, oldalról látjuk. A srác mellette áll, ugyancsak terpeszben, törzsét jobbra fordítva karját ugyanabba az irányba nyújtja, amerre a lányé áll. Ekkor a lány egy pillanatra megmerevedik, mintegy rövidzárlat lép fel nála és a fiú egyedül mozog, karjaival játszva. A következő pillanatban ismét szinkronba kerülnek, még mindig terpeszben előre hajolnak, majd a lány lendületet vesz és kézenállásban a levegőben spárgázva átfordul. Mikor egyik lába földet ért, a másikat fent hagyja, lábfejével ismét pipál, majd behajlítja térdét és a fiú kezével ugyanúgy leköveti ezt a mozdulatsort, ahogy a koreográfia elején. A következő pillanatban az irányító karjával félkörívet leírva visszapördíti a lányt állóhelyzetbe. Megismétlődik a kar- és lábmozgás közti összhangjáték, majd mindketten megpördülnek a tengelyük körül, a lány az egyik lábszárát válla mellett felnyújtva. A fiú ekkor ismét jelzi, hogy nála van az irányítás, karját előrenyújtja a lány felé és úgy tesz, mintha fölé hajolna, mire a lány rogyasztott térdekkel törzsből hátrahajlik. Társa ellentétes kézmozdulatára pedig visszaáll egyenesbe. A fiú ekkor úgy tesz, mintha előre húzná társát, aki az előző mozdulat folytatásaként előrehajol.
A srác karjaival folyamatosan hullámzó, lekerekített mozdulatokat téve megkerüli a lányt, elé áll összezárt lábakkal, egyenesen és itt egy olyan mozdulatsor következik, ami még az eddigieknél is összehangzóbbnak tűnik, merthogy ezúttal egymáshoz simul a két táncos. A lány kidugja a fiú válla alatt két fehér kézfejét, mely a fiú fekete pólója és sötét bőre miatt még fehérebbnek tűnik, szinte világít. Alulról megfogja társa vállait és belekapaszkodik: törzsét, fejét nem látjuk, csak a fiú mögül oldalra, megint csak spárgában kinyújtózó két lábszárát, amit a srác karjai követnek vállmagasságú oldaltartásban. Majd a fiú felnyújtja karjait, eközben társnője leteszi lábait és kezeit a fiú mellkasára helyezi, ujjait összeérinti, így körülfogva őt. A srác leguggolva kibújik az “ölelésből” és ismét átveszi az irányítást. Mikor a lány spiccre állva megpróbál eltipegni, visszahúzza, de már ismét csak kézmozdulatokkal jelezve neki. A lány visszapördül és lendületet véve egyenes testtartással beugrik a fiú karjaiba. A fiú a derekát és a combját fogva vízszintes pózban vállmagasságig felemeli és még mindig tartva a lefelé fordítja, miközben a lány magzat pózba gömbölyödik a levegőben. A következő pillanatban kinyújtja lábait és előrehajol, ekkor a fiú leteszi a földre. Társnője, az irányító mozdulatára felnyújtja a lábát és ismét abba az álló-spárgapozícióba helyezkedik, mint mielőtt kézen állt. A fiú karjával félkörívet leírva ezúttal is ösztökéli a lányt, hogy forduljon át: levegőbe lendített lábát egyenesen tartva lerakja a földre, majd hátradől és mintha a lábszára a felsőtestének merev folytatása lenne, a lába a törzsdöntésnek ellentétes irányban ismét a levegőbe lendül. Aztán behajlítja térdét és leteszi a lábát a földre.
A fiú elmozdul mellőle, karját ismét előrelendíti, mire a lány a lábát mozdítja ugyanabban az irányban hátra, majd mindketten terpeszbe állnak, közben egymás mögé kerülnek. Ekkor a lány megint felnyújtja a válla mellett az egyik lábát és mikor leteszi, a fiú megfogja a kezét, kicsit megrántja, erre a lány, aki végig zokniban volt, lendületet véve, kb egy métert előrecsúszik a padlón, ekkor a fiú jellegzetes Jacksonos mozdulattal oldalazva mellécsoszog és olyan mozdulatot tesz a lány tarkóján, mintha kikapcsolná – ezt ismét hangeffekt támogatja. A robotlány kikapcsolt állapotban csukott szemmel előrehajtja a fejét, a fiú kimegy, elmosódó sziluettjét látjuk a háttérben, miközben a kamera még mindig a lány arcát figyeli. Amint az ajtó becsukódik, a lány szeme kinyílik – effekt. 🙂
Érdemes a stáblista zenéjét is meghallgatni, igazán eltalálták! A videót Great Plains Pictures prezentálta, táncosok: Sofiane Tiet (szokatlan neve ellenére férfi) és Nathalie Fauquette, koreográfia: Sofiane Tiet.
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Érzékenyítő beszélgetést tartottunk Szentendrén
Szentendrén, a Református Gimnázium diákjaival érzékenyítő beszélgetést tartottunk Szentmiklóssy András vak sorstársunkkal együtt.
A beszélgetésen 65 kilencedik évfolyamos diák és három pedagógus vett részt. Először sorstársunkkal közösen bemutattunk több olyan élethelyzetet, amikor a vak embernek szüksége van a segítségre. Annak fontosságát helyeztük előtérbe, hogy tájékoztassuk a vak embert arról, ami előtte vagy körülötte van. Beszéltünk arról is, hogy fontos a segítségnyújtásnál, hogy a látó és a vak ember mozgása összhangba kerüljön. Ez akkor tud jól működni, ha előre megbeszélik.
Kérdéseket tettünk fel a diákoknak. Megkérdeztük, hogy miért van szükség a fehér botra? Hogyan jut el az információ a vak emberhez? Hallottunk jó válaszokat is, de a hiányos ismereteiket közösen megbeszéltük.
Elmondtuk azt is a vak ember mindent el tud végezni a megszokott környezetében, de neki több időre van szüksége, mint annak, aki lát. Az audionarrációról is volt szó. A diákok végig figyeltek arra, amiről beszéltünk. A bátrabbak kérdéseket is tettek fel.
Beszélgetésünk végéhez közeledve még elmondtuk a diákoknak, hogy minden helyzetben menjenek oda bátran a vak emberhez és segítsenek neki.
Vasné Pintér Teréz közösségi civilszervező
A VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!
Kézműves vásár a Vakok Általános Iskolájában!
Szeretettel meghívunk benneteket első szakiskolai vásárunkra.
A helyszín: a szokásos, Ajtósi főkapu, magasföldszint.
Időpont: október 13. péntek, 9.00-13.00
Van még hely, ahol nincs digitális lábnyom? Igen, van és mi odamegyünk!
Október 13-án a hónap legszerencsésebb napján találkozzunk 9-kor a 3-as Metro Deák téri megállójában!
Kérjük, részvételi szándékodat jelezd légy szíves, mert az első 15 jelentkező részvétele ingyenes lesz!
A bérletek az alábbi masszázs helyszíneken kaphatók:
a Cserf-s irodában: ( XIV. ker. Hermina út 57.)
Zuglói Szakorvosi Rendelő: – Budapest, XIV. Hermina út 7.
Uzsoki Kórház: Budapest, XIV. Róna u. 192.
Csengery u. Szakorvosi Rendelő: – Budapest, VII. ker. Csengery u. 25.
Szent Margit Rendelő Intézet: Csobánka téri Szakorvosi Rendelő – Budapest, III. ker. Csobánka tér
Forrás: nwmassagepractice.com
Érintsd meg a belváros múltját (1. rész)
Már 2015-ben megfogott a kezdeményezés, mikor először jártam ezen a sétán, akkori klubtagjaimmal. Később az Imagine Budapest egy másik, látássérülteknek szervezett kirándulásán is részt vettem, így ezúttal már ismerősként üdvözöltek a szervezők. Besegítettem a látogatók toborzásába, a programlehetőséget a Lámpáskollégáknak is elküldve. Nagy örömömre VasnéPintér Terike a III. kerületből többedmagával csatlakozott, így végül szép számmal összegyűltünk a Kálvin téri templom bejáratánál, ahol Szekeres Júlia idegenvezető várt bennünket. Indulhatott is a kalandozás térben és időben. Első állomásunk a Mátyás király korabeli városfal, ma is régi impozáns jellegét őrző maradványa volt. A porhanyós mészkő összetéveszthetetlenül rücskös, darabos tapintása önmagában érdekes, de az anekdotikus történelmi kitekintés tette igazán izgalmassá a helyszínt.
Az akkori város jóval a mai utcaszint alatt helyezkedett el, így ahhoz, hogy megérinthessük a falat, nekünk is lejjebb kellett lépcsőznünk egy emelettel a “föld alá”. A lejárat két utcai üzlet között, szinte észrevétlenül búvik meg egy üvegajtó mögött. Itt lent, kicsit eltávolodva az utcazajtól zavartalanul beszélgethettünk. Szemben a fallal megcsodálhattunk egy kör-alakú, kőből faragott autentikus térképet, ez igazítja el az arra járót a reneszánsz korabeli városkép kavalkádjában. Megtudhattuk, hogy a falrész tulajdonképpen csak érdekesség gyanánt maradt meg, mert valójában már a 16. században elkezdtek bele egyre több helyen kapukat vájni, ahogy a város egyre nőtt, majd pedig a 18. századra már szinte teljesen lebontották, lévén akadályozta a dinamikusan fejlődő pesti oldal terjeszkedését.
A belváros, különösen ez a környék rengeteg történelmi és kulturális emléket, értéket őriz. Nekem például nagyon tetszett a közeli Lövölde tér története, melybe idegenvezetőnk bepillantást engedett. Mint megtudtuk, a 18. században a polgárság feladatai közé tartozott a városok biztonságának és békéjének megőrzése. Egy 1701-ből származó rendeletben I. Lipót király kötelezte a céheket, hogy mestereik minden vasár- és ünnepnapon lövészetre járjanak, a távol maradókat pedig pénzbírság fenyegette. Mária Terézia 1740-ben elrendelte, hogy minden felnőtt férfipolgár egy éven át lövészeteken vegyen részt.
1824-ben avatták fel a Zambelli András tervei alapján készült új lövöldét, a Kálvin tér környékén, a mai Királyi Pál utcában. A klasszicista épületnek hosszú dór oszlopsora, díszes diadalívszerű kapuja, és I. Ferenc látogatását ábrázoló timpanonja volt. A tulajdonképpeni lőtér mellett vendéglők, pipázó-, társalgó- és tánctermek szolgáltak a színes kulturális élet színteréül és egy park is tartozott az épülethez, így a létesítmény a polgári élet egyik központjává vált. A megnyitóra rendezett ünnepélyen 300 terítékes vacsorát adtak.
A sokak szerint Pest ékességének számító lövöldét az 1838-as árvíz pusztította el, de 1840-re újraépítették. Az új épületet a Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde tér északkeleti sarkában álmodták meg. Az előző lövöldéhez hasonlóan ezt is Zambelli András tervezte, és 1840-ben Habsburg József nádor avatta fel. Mikor ezt meghallottam, rögtön eszembe jutott, hogy az ő neve látássérült körökben ismerősen csenghet, hiszen a Vakok Általános Iskolájának létrejöttét jelentős összeggel támogatta és a Nádor Terem róla kapta a nevét. A nádor egyébként, az itt található csodálatos ólomüvegablakról is visszaköszön, erre az üvegfestményekről készült narrációk olvasói biztosan emlékeznek.
Megtudhattuk továbbá, hogy a klasszicista stílusú lövölde két épületegyüttesből állt. Az egyikben vendéglők, éttermek és kiszolgáló helyiségek, a másikban pedig a lőcsarnokok és a lövészmester lakása voltak, a lövőház parkjába pedig díszes kapun át lehetett bejutni. 1874-ben, az itt működő lövöldéről nevezték el a teret Lövölde térnek. Kis érdekesség, melyet szintén Szekeres Julitól, vezetőnktől tudhattunk meg: a lövöldéből származik a “fején találta a szöget” kifejezésünk. A lőgyakorlatokon használt céltáblák közepébe ugyanis egy szöget vertek, ha a gyakorlatozó jól célzott és eltalálta, az maximum pontot ért és számíthatott társai elismerésére. És még egy kis érdekesség: az akkoriban használt céltáblák nem kör, hanem négyzet alakúak voltak, mert így könnyebben meg lehetett határozni a mértani középpontot a sarkok átlóinak metszéspontjánál.
Ahogy én is kicsit utánaolvastam, további érdekességekre is bukkantam. A lövölde épülete 1890-ig állt a téren. Az épület lebontása után a teret megnagyobbították és köréje bérpalotákat építettek. A Lövölde tér 6. szám alatt működött a Kairó kávézó, melynek gyakori vendégei voltak Teleki Pál politikus, Szablya-Frischauf Ferenc iparművész, Fülep Lajos és Felvinczi Takács Zoltán művészettörténészek is, valamint Gundel Antal lapszerkesztő. Ő egyébként Gundel János fia, aki a Gundel éttermet alapította. Antal testvére Gundel Károly, ő virágoztatta fel és gazdagította különleges fogásokkal a méltán népszerű helyet, megszilárdítva ezzel a későbbi gasztrodinasztiát. A Kairo kávézóban megforduló értelmiségiek 1906-ban egy rövid életű hetilapot is kiadtak Szerda címmel.
Következő állomásunk szemben a várfalhoz vezető lejárattal Petőfi és Szendrey Júlia lakása volt a Királyi Pál utca 18. szám alatt. Korábban a Dohány utcában is éltek – akkor Tabakgasse volt az utca neve –, ahol Jókai Mór volt a bérlőjük, ám ebbe a lakásba már nélküle költöztek. Tárlatvezetőnk elmesélte, hogy Petőfi súlyosan összeveszett barátjával, amiért az megszökött a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózával. Petőfi és felesége már sajnos nem tölthettek sok időt ebben a lakásban, bár fiuk, Zoltán még itt született meg. A szabadságharc ideje alatt azonban a család Nagyszalontára költözött.
Kedves Olvasók! Tartsanak velem a jövő héten is, amikor tovább barangolunk a belváros történelmi, irodalmi és építészeti emlékei között.
Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további beszámolókat olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!
S. Tóth Erika audionarrátor, kommunikációs munkatárs Mobil: +3630 755 6983
Ferencvárosban is égnek a lámpások
A IX. kerületben, mint közösségi civil szervező, októbertől elkezdtem az itt lakó látássérültek közösségének összekovácsolását.
Fontosnak tartom, hogy hidat képezzek az egyesület és a tagok között. Feladatomnak tekintem a tagok problémáinak közvetítését. Szervezési feladatomnak tartom a közösségi élet kulturális és szabadidős tevékenységekkel való feltöltését. Olyan programokra gondolok, amiket mi közösen szeretnénk megvalósítani.
Minden hónapban szeretnék egy klubdélutánt, ahol mindenről lehet beszélgetni. Fontosnak tartom, hogy a közösségi életet veletek együtt alakítsam, formáljam.
Remélem, hogy egy nagyon jó kis csapatot fogunk kialakítani!
Szentendrén az első őszi klubnapunkon szép számmal gyűltünk össze, mint mindig. A nyári szünet után jó volt viszontlátni egymást. A segítő diákok is kipihenten érkeztek és lelkesek voltak, mint mindig.
Mindenkinek volt valamilyen élménye a nyárról és ezekről jó volt beszélni újra. Az élménybeszámolók után viszont az előttünk lévő program lehetőségeket fontolgattuk.
Először megbeszéltük azokat a kirándulásokat, melyeket még a közeljövőben szeretnénk megvalósítani.
Előadás is volt a klubnapon egy fontos témával kapcsolatban. Vendégünk volt Dr. Kis János látássérült endokrinológus.
Beszélt nekünk különböző bélbetegségekről, a betegség kezdeti tüneteiről. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy kisebb – korábban nem észlelt – tünetekre is figyeljünk oda. Ha időben fordulunk orvoshoz, akkor gyógyszeres kezeléssel is meg tudjuk előzni a nagyobb bajt. Ott is elhangzott, és más egészségmegőrző előadásokon is hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy egészségesen táplálkozzunk! Ez a legfontosabb tényezője a belek zavartalan működésének. Ha arra törekszünk, hogy egészséges legyen a napi étkezésünk, akkor máris csökkenthetjük a bélbetegségek kialakulásának esélyét. Az előadás után kérdéseket tettek fel az érdeklődők a hallottakkal kapcsolatban.
Ezen a klubnapon az egészségünkre való odafigyelés került középpontba. Sokat tudunk tenni azért, hogy megvédjük, hogy megőrizzük egészségünket.
Vasné Pintér Teréz közösségi civilszervező
A VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!