Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

A Vakok Iskolájának mennyei dísze (1.​​ rész)​

“Nincs semmi mentségünk, hogy bármit alkossunk, ami nem meglepően szép.” Az idézet William Morristól, a neves angol iparművésztől származik és híven tükrözi mindazt, amit egy ólomüveg-ablak megpillantásakor érzünk. Az aprólékos gonddal kidolgozott, szivárványos fényárban úszó, színes üveg-festmény valóban lélegzetelállító látvány, fenséges, mintha maga az isteni gondviselés áradna be az ablakrámákon keresztül. Sokszor megcsodáltam már a Nádor Terem óriási üvegtábláit, most megkísérlek visszaadni belőlük, annyit amennyit csak tudok.

Ez a monumentalitásában is egyedi szecessziós műalkotás, mely az ország legnagyobb ólomüveg ablaka, annyi apró részletből áll, hogy érdemes tábláról-táblára bemutatni, de kezdjük ezeknek szemet gyönyörködtető képeknek a formáival és elhelyezkedésével. A terem belmagassága kb hat méter, ehhez viszonyítva az ablak pedig nagyjából öt méter magas és négy méter széles. A környezete arannyal futtatott kazettás díszmennyezet, a kazetták egészen a fal felső harmadáig lefutnak, ezekbe ágyazódik az ablakráma felső harmada. Ennek a csodaszép keretnek a formája olyan, akár a templomi sekrestye nagy, vastag gyertyáié, fölül, kicsivel a plafon alatt hullámívesen lekerekített, majd ez a hullámív fokozatosan kiegyenesedik ahogy végigfut a falon lefelé egészen nagyjából egy méterrel a padlózat fölött egy téglalapot bezárva.

A kereten belül három nagyobb egységet találunk, két kisebb kicsúcsosodó gyertyaforma ívű üvegtábla-csoportot és fölül egy fordított esőcsepp-forma képcsoportot, mely tökéletesen beilleszkedik a gyertyák csúcsai közé, akár egy virág bibéje a szirmokkal körülölelt kehelybe. Ez a három nagyobb, művészien kidolgozott belső keretezéssel elválasztott egység több kisebb egységre tagolódik. A gyertyákat egyenként hét részlet alkotja, alul két téglalap alakú állókép, fölöttük két klasszikus, árkádos ablakforma, még följebb két pici kúp alakú kép, legfölül pedig egy rombusz-forma, mely a két kúp közé csúszik.

A felül lévő esőcsepp alakú képcsoport négy kisebb részre tagolható, a jellemző félkörívet egy legyezőforma és két tojásdad kép alkotja, a könnycsepp csúcsát pedig egy ugyanolyan rombusz, mint a másik két képcsoport, csúcsát, tehát ami az alul lévő képcsoportokban a gyertya lángját, az fölöl a fordított könnycsepp csúcsát alkotja. Az ablak teljes egészét a szimmetria határozza meg, ebben a tökéletesen egymás mellé csúszó három kicsi rombuszban, mely a három képcsoport összekötő eleme és egyben centruma ez az alkotói koncepció érhető tetten.

A teljes nagyablak formakoncepcióján kívül helyezkedik el még négy apró kör alakú ablak, mely a nagy ablak legfelső traktusát egészíti ki, de annak keretén kívül található. A gyertyaforma fönti mélyedésébe csúszik be kettő kör és amellett még kettő, ugyancsak a szimmetria elvét követve.

A négy kis körablak egy-egy mélyedésben található, melyet míves keret fog közre. Mindegyik ablakon ugyanaz a kép látható, melynek közepén egy klasszikus címerforma fehér területet figyelhetünk meg. A címer háromszögekkel díszített keretén kívül, fölül középen egy angyalportrét látunk, melyet két kék angyalszárny vesz körül, a címer alsó részén pedig virágmotívumok futnak, akár a dúsan burjánzó indák, kacsok. A kehelyforma kék virágok terebélyesre nyílnak, szirmaik egyenként is megszámolhatók és nem meglepő módon szimmetrikusan helyezkednek el, a nagyobb virágokon 4-4, a kisebbeken 3-3 található. A virágokat összekötő indák halovány-zöldes apró-levelűek, a szirmok tövében található csigavonalban felpöndörödő kacsok pedig, légiesen könnyű, pasztelles lila árnyalatukkal engedik át a beáramló szivárványosan tört, villódzó fényt.

S. Tóth Erika