Rohan az idő. Már az áprilisi klubnapunk is elmúlt. Szép számmal gyűltünk össze a klubdélutánunkon, amelyet sikeresnek mondhatunk.
Következő vendégünk, Noémi, tájékoztatást tartott, az egyesület masszázs szolgáltatásáról, árairól, kedvezményeiről és ízelítőt adott tagjainknak, a masszírozás gyógyító hatásáról. Érdekes és hasznos munkakört betöltő munkatársunk, Erika, felhívta a figyelmünket, egy színházi előadásra.
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű szép hatalmas erdő. Rengeteg madár faj élt, ebben az ételben is gazdag fa sokaságban. Az erdő közepén még egy vidáman csorgadozó kis patak is díszítette az amúgy is pompázó tájat. A tisztás közepén haladt át, előbukkanva a fák közül áthaladva a virágok, és a zöldellő magas fű között, hogy aztán eltűnjön az erdő sűrűjében.
Az állatoknak több okból is fontos volt ez a tisztás. Először is azért, mert itt tudták oltani szomjukat, meg aztán mindig itt tartották a gyűléseiket hetente egyszer. Fontos dolgokat beszéltek meg ezeken az összejöveteleken.
Történt egyszer, hogy rigóéknál négy fióka bújt ki a tojásokból. Azonnal repült a varjú, és kürtölte is szét erdő szerte, az örömhírt. Rigó mama szépen nevelgette, etetgette fiókáit. Amikor már akkorák voltak, hogy repülni is tudtak, már maguknak kellett megtalálni az élelmet. Három fióka szépen cseperedett, hízott is. De a negyedik nagyon kis satnya, vékonyka, kicsi maradt.
Kérdezgette a mamája, hogy miért nem eszik, hiszen rengeteg az élelem az erdőn, mezőn. De a kis rigó, csak szomorúan hallgatott. Nagyon szomorú volt rigó mama, nem tudta mitévő legyen. Aztán a heti állatok gyűlésén elpanaszolta bánatát.
A bölcs bagoly azt tanácsolta rigó mamának, hogy vigye el fiókáját, harkály doktorhoz, majd ő megvizsgálja. Rigó mama így is tett megfogadta a bölcs bagoly tanácsát, és elvitte csemetéjét harkály doktor bácsihoz. A doktor bácsi megvizsgálta a rigó gyerkőcöt, de nem talált semmi bajt. Végül, leültette egy tábla elé, amelyet elvitt legalább öt méterre tőle. Majd megkérdezte, mit lát a táblán. De sajnos nem látta a képek mit ábrázolnak a táblán.
A harkály doki bácsi egyre közelebb hozta, a rajzokkal tele táblát. Mikor már olyan közel volt a tábla, hogy szinte a kis csőrét súrolta, sorolta fel a finomabbnál finomabb ételek nevét. Kapott a fejére egy nehéz szemüvegkeretet, melybe sorra próbálta a dioptriás lencséket egészen addig, míg a kis rigó a legmesszebb ellátott vele, és el tudta mondani, mit lát a táblán.
Nagyon kedves volt a harkály doktor bácsi is. A vizsgálat sem fájt, kicsit inkább szórakoztató volt, ahogy egyre jobban látott a kipróbált lencsékkel. Végül kapott egy csinos kis szemüveget, mellyel meglátott messziről hernyót, bogarat, minden ennivalót amivel a rigók táplálkoznak. Így aztán ő is szépen meghízott, megnőtt, mint a testvérei, és gyönyörű felnőtt rigó lett belőle.
Egészségről volt szó Újpesten
Rohan az idő. Már az áprilisi klubnapunk is elmúlt. Szép számmal gyűltünk össze a klubdélutánunkon, amelyet sikeresnek mondhatunk.
Ismét nálunk jártak a Halláscentrum már jól ismert munkatársai, Linda, és Szabina. Összegyűjtött 2017. évre szóló tájékoztatókkal érkeztek hozzánk, amelyben a leggyakrabban felmerülő megváltozott munkaképességű személyeket érintő információk vannak. A klub ideje alatt hallásvizsgálatot végeztek és a tagjainkat tanácsokkal látták el. A klubéletünk segítésére hoztak nekünk egy csomag Braille-papírt, és szendvicsekkel kedveskedtek nekünk.
Következő vendégünk, Noémi, tájékoztatást tartott, az egyesület masszázs szolgáltatásáról, árairól, kedvezményeiről és ízelítőt adott tagjainknak, a masszírozás gyógyító hatásáról. Érdekes és hasznos munkakört betöltő munkatársunk, Erika, felhívta a figyelmünket, egy színházi előadásra.
Hladony Sándor önkormányzati képviselő úr, színes programokat hozott nekünk Újpestről. Végül a jeles napok sem maradhattak el. Ennek keretében, a nemzetközi gyermekkönyv alkalmából, Panka egy rövid, saját írású mesével lepett meg minket, melyet ezen beszámoló végén mindenki elolvashat. Bizony nehezen álltunk fel a székekről, és búcsúztunk el egymástól.
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
A bölcs tanács
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű szép hatalmas erdő. Rengeteg madár faj élt, ebben az ételben is gazdag fa sokaságban. Az erdő közepén még egy vidáman csorgadozó kis patak is díszítette az amúgy is pompázó tájat. A tisztás közepén haladt át, előbukkanva a fák közül áthaladva a virágok, és a zöldellő magas fű között, hogy aztán eltűnjön az erdő sűrűjében.
Az állatoknak több okból is fontos volt ez a tisztás. Először is azért, mert itt tudták oltani szomjukat, meg aztán mindig itt tartották a gyűléseiket hetente egyszer. Fontos dolgokat beszéltek meg ezeken az összejöveteleken.
Történt egyszer, hogy rigóéknál négy fióka bújt ki a tojásokból. Azonnal repült a varjú, és kürtölte is szét erdő szerte, az örömhírt. Rigó mama szépen nevelgette, etetgette fiókáit. Amikor már akkorák voltak, hogy repülni is tudtak, már maguknak kellett megtalálni az élelmet. Három fióka szépen cseperedett, hízott is. De a negyedik nagyon kis satnya, vékonyka, kicsi maradt.
Kérdezgette a mamája, hogy miért nem eszik, hiszen rengeteg az élelem az erdőn, mezőn. De a kis rigó, csak szomorúan hallgatott. Nagyon szomorú volt rigó mama, nem tudta mitévő legyen. Aztán a heti állatok gyűlésén elpanaszolta bánatát.
A bölcs bagoly azt tanácsolta rigó mamának, hogy vigye el fiókáját, harkály doktorhoz, majd ő megvizsgálja. Rigó mama így is tett megfogadta a bölcs bagoly tanácsát, és elvitte csemetéjét harkály doktor bácsihoz. A doktor bácsi megvizsgálta a rigó gyerkőcöt, de nem talált semmi bajt. Végül, leültette egy tábla elé, amelyet elvitt legalább öt méterre tőle. Majd megkérdezte, mit lát a táblán. De sajnos nem látta a képek mit ábrázolnak a táblán.
A harkály doki bácsi egyre közelebb hozta, a rajzokkal tele táblát. Mikor már olyan közel volt a tábla, hogy szinte a kis csőrét súrolta, sorolta fel a finomabbnál finomabb ételek nevét. Kapott a fejére egy nehéz szemüvegkeretet, melybe sorra próbálta a dioptriás lencséket egészen addig, míg a kis rigó a legmesszebb ellátott vele, és el tudta mondani, mit lát a táblán.
Nagyon kedves volt a harkály doktor bácsi is. A vizsgálat sem fájt, kicsit inkább szórakoztató volt, ahogy egyre jobban látott a kipróbált lencsékkel. Végül kapott egy csinos kis szemüveget, mellyel meglátott messziről hernyót, bogarat, minden ennivalót amivel a rigók táplálkoznak. Így aztán ő is szépen meghízott, megnőtt, mint a testvérei, és gyönyörű felnőtt rigó lett belőle.
Széles Attiláné / Panka
2017. Április 1.
Filmelemzés: A kismadár (The Miracle Worker)
Helen Keller és Anne Sullivan, egy hozzám közel álló fogalommal élve, egymásra tudtak “érzékenyülni” olyannyira, hogy abból egy évtizedekig tartó, valóban kölcsönös, valóban gyümölcsöző, mindkettejüket inspiráló együttműködés és egy őszinte bizalmon alapuló, életre szóló kapocs lett. Nem csoda hát, hogy sokakat megihletett a történetük, többek között két film és egy színdarab is született a témában. A 2000-ben készült Kismadár c. teljes estés, színes alkotás az 1962-es Csodatévő című film aprólékosan kidolgozott remake-je, ahol a drámai manírok helyébe az árnyalt ábrázolás lép.
Helen Keller csecsemő korában nem csak megvakult, de meg is süketült. A siket-vakság, mint halmozottan sérült állapot ismeretes, de a megnevezés csalóka, rendkívül ritkán jelent ugyanis valóban siketséget és vakságot. Az esetek többségében a fogyatékosságnak ez a formája “mindössze” a hallás- és látássérülés eltérő mértékű, egyidejű jelenlétére utal. Épp ezért Helen Keller esete már önmagában is nagyon különleges. Az önéletrajzi ihletésű film, élete első éveinek teljes elszigeteltségét és kilátástalanságát mutatja be, a meghatározó áttörés pillanatáig.
A kislány eleinte csak dühkitörések és öncélú hisztik segítségével kommunikál, fogalma sincs, hogyan közölje a külvilággal azt, amit közölni akar, hogy is tehetné, ha nem lát, nem hall és nem beszél. Ekkor lép be az életébe Anne Sullivan, aki maga is látássérült (gyengénlátó), így objektívan áll Helen problémájához, szakmai, tapasztalati alapon. Ezt azért fontos kiemelni, mert Helen szülei iskolapéldái nem csak a túlféltő, elkényeztető attitűdnek, de a következetlenségnek is. Nem tudnak kommunikálni a kislánnyal, ezért lekenyerezik, cukorkával tömik, hogy nyugton maradjon. Tolerálják az antiszociális viselkedést, de csak mert nem tudják kezelni lányuk sérültségét. Új nevelőnőjében, a kislány úgymond emberére talál. Anne nem csak konok, szívós és türelmes, de erélyes is, így nála nem működnek Helen eleinte makrancoskodó, agresszív manipulációs kísérletei. Ez az erőegyensúly alapozza meg azt a kapcsolatot, bizalmi kölcsönösséget, mely aztán segít a kislánynak kijutni a nyelvtelenség okozta légüres térből – amint azt Anne megfogalmazza: „a nyelv úgy kell a léleknek, mint a fény a szemnek”.
Ahogy Helen külső-belső harcát nézzük, óhatatlanul is felmerül, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az érzékszerveinknek. Evidensnek tekintjük, hogy a rendelkezésünkre állnak, így eszünkbe se jut, hogy nélkülük nem lennénk képesek felfogni semmit a külvilágból. A minket érő ingereket az érzékszerveink szűrőjén keresztül dekódoljuk és azok segítségével reagálunk mindarra, ami körülvesz bennünket. Nem csak a nonverbális, de a verbális kommunikáció is elképzelhetetlen érzékszerveink használata nélkül. Ha a beszédtanulás folyamatára gondolunk, azonnal világossá válik, hogy hallás nélkül nincs közvetlen tapasztalatunk a hangartikulációról sem, ezért van az, hogy a született siketség némasággal párosul. Persze nem lehetetlen hallás nélkül megtanulni beszélni, de emberfeletti kitartás és türelem szükségeltetik hozzá.
Sullivan, azzal, hogy megtanítja Helent a tapintható jelnyelv használatára és megérteti vele az őt körülvevő világ és a szavak kapcsolatát, igazi csodát tesz. Mert amire nincs szavunk, az nem létezik számunkra, legalábbis fogalmi rendszerünkben nem, így nem is tudunk rá reflektálni. Sőt semmilyen kommunikációra nem vagyunk képesek szavakba rendezett fogalomrendszer nélkül. Minden élőlénynek szüksége van arra, hogy strukturáltan teremthessen kapcsolatot, mindegy milyen nyelvet használ erre a célra. Az ember számára, ezen struktúra alapkövei a szavak, melyekhez jelentést társít. Helennek tehát nem csak magát a tapintható jelnyelvet, mint mozdulatsort kell megértenie és megtanulnia, hanem azt is, hogy az őt körülvevő világ és a jelek között kapcsolat van. Egy „ép” kisgyereknek ez hamar egyértelművé válik, amikor rámutat egy tárgyra és ezzel egyidejűleg hallja a tárgy nevét, de olyasvalakinek, aki nem lát és nem hall, ez rendkívül bonyolult és elvont, fizikai érintkezésen alapuló képzettársítást igényel. A film ennek a nyelvkeresési és nyelvmegértési folyamatnak a fázisait mutatja be, egészen addig, amíg a kislány, egy drámai áttörésnek köszönhetően megérti a szavak és a dolgok azonosító viszonyát és ezzel egyidejűleg a szavak és a tapintható hangrezgések kapcsolatát is, melynek segítségével végül beszélni is megtanul.
Alapvetően kétszereplős filmről beszélhetünk, a háttérkarakterek inkább csak funkciójukban vannak jelen. A gyerekszínészekkel szemben sokszor vannak fenntartásaim, Halie Kate Eisenberg azonban annyira hiteles alakítást nyújt a kis Helen szerepében, hogy miközben néztem a filmet, abból az alapvetésből indultam ki, hogy valóban vak. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni az érzéssel, hogy valahonnan ismerős… A stáblistát nézegetve döbbentem rá, hogy már más filmben is találkoztam vele. Hozzátenném, hogy nem csak a vakságot ábrázolja megtévesztő hitelességgel, egyébként is csodálatos beleérzéssel és árnyalat-gazdagsággal játszik. A jellemfejlődés minden eleme kidolgozott, és szép ívet jár be az elkényeztetett, hisztis és agresszív kis vadembertől, a mélyen kötődő, érzékeny, a világ felé egyre nyitottabb, egészséges lelkivilágú kislányig bezárólag. Az Anne Sullivant alakító Alison Elliott karakterábrázolása szintén sokoldalú és eleven, mind színesebb lesz, ahogy egyre közelebb kerül kis tanítványához, így válik a pragmatikus tanítónőből gyengéd nevelővé. A dramaturgiai felépítés fokozatos, finoman adagolt, időt hagyva a megkapó pillanatoknak. Örülök, hogy Helen és Anne történetéről született egy újabb feldolgozás, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a meghatóan szép, igazán emberi és nem utolsó sorban figyelemreméltóan hiteles filmet.
Kiegészítésként mellékelek a kedves Olvasóknak két narrált fotót is a fentiekhez.
Egy elragadóan szép, művészi portréfotó a fiatal Helen Kellerről, természetesen fekete-fehér. Helen félprofilból látszik, egy asztalnál ül, amin egy óriási könyv fekszik, kinyitva. A hölgy, bal kezét a könyv lapján nyugtatja, mintha épp csak pihenne olvasás közben, jobb kezében pedig egy a képbe jobbról behajló rózsaág. Helen, félig lehunyt szemmel, óvatosan magához húzza az egyik virágot, hogy érezhesse annak illatát.
A képen a két színésznőt láthatjuk, a Helen Kellert játszó Halie Kate Eisenberget és az Anne Sullivant alakító Alison Ellott-ot a film egyik emblematikus jelenetében, mikor a nevelőnő vizet csorgat a kerti cserépkútnál a kislány kezére és közben ugyanezt jeleli annak tenyerébe, így végül megtörténik az áttörés, összekapcsolódik fogalom és objektum, Helen megérti a tárgyak neve és a tárgyak közti azonosító viszonyt.
A kislány fodros, masnis lila egyberuhát visel, hosszú, göndör haja vállára omlik. Kicsit teltebb, angyalszobrocskákéra emlékeztető arca izgatott, érdeklődő. A nevelőnőn decens fekete, puritán rakott szoknya és ugyancsak fekete, mellényszerű felöltő, a kor divatjának megfelelően. Arcán keskeny, barna árnyalatú szemüveg – lévén érzékeny a fényre, haja szoros kontyban a tarkóján.
A fentebb említett cikk:
http://www.life.hu/sztarszerzok/takacs-nora/20130219-takacs-nora-helen-keller-siketvak-no-meghato-tortenete.html
A teljes film magyarul:
https://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A
Közgyűlésünkön vendégünk lesz a KÉZMŰ szakboltja is!
vgyke logó
A KÉZMŰ célja, tevékenységének meghatározója a megváltozott munkaképességű munkavállalók rehabilitációs foglalkoztatása, a sikeres és tartós nyílt-munkaerőpiaci elhelyezkedésük elősegítése.
Megismerkedhetünk a cég profiljába tartozó, nemzetközileg is elismert termékekkel és meg is vásárolhatjuk azokat. Elsősorban a Bőrdíszmű és a Konfekció és lakástextil részleg termékei lesznek terítéken. Válogathatunk a bőr ajándéktárgyak közül, pl.: kulcstartó, mobiltok, karkötő, kitűző, mappa, irattartó, pénztárca, táska, hátizsák, ruházati kiegészítők, valamint díszpárna, ülőpárna, ágytakaró, konyhai textíliák, bevásárló táskák is gazdára lelhetnek a rendkívüli vásáron.
A termékeket igen kedvező áron lehet megvásárolni.
Bízunk benne, hogy a KÉZMŰ-s termékek is megnyerik tetszésüket, és terveink szerint a Hermina úti Láthatár boltunkban is vásárolhatnak majd ezekből az ajándék és használati tárgyakból, sportszerekből.
Várjuk Önöket!
Új látást segítő szemüveg: eSight
A kép forrása: https://www.esighteyewear.com
A szemüveg neve: eSight
Az eszközt Kanadában készítik, és a gyártó a látás javulását, korrigálhatóságát ígéri több, mint 10 féle szemészeti probléma esetén.
Az alábbi angol nyelvű internetes oldalt megnyitva olvashatnak mind a gyártóról, illetve a kifejlesztett segédeszközről:
https://www.esighteyewear.com
A szemüveget gyártó cég immáron kiterjesztette viszonteladói hálózatát Európában is egy csehországi telephely létrehozásával.
Jó hír, hogy 2017. május 15-én és 16-án az európai képviselet vezetője, illetve szakemberei Budapestre látogatnak, és Egyesületünkhöz is elhozzák látást segítő eszközüket.
Fontos tudni, hogy az eSight tényleges kipróbálása szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjon a majdani használója arról, hogy segítséget jelenthet-e számára a szemüveg. A cég képviselői azt a tájékoztatást adták részünkre, hogy ehhez egy 40-45 perces vizsgálat elvégzése szükséges.
Várjuk tehát azok jelentkezését, akik szeretnének részt venni egy próbavizsgálaton.
A teszt fent megnevezett időtartama miatt előzetes időpontfoglalás szükséges, maximum 10 fő jelentkezését tudjuk elfogadni.
Várjuk jelentkezéseiket telefonon a 06-1-384-55-41-es vezetékes számon, illetve a 70-387-52-67-es mobilos elérhetőségen. Ügyfélszolgálatunk regisztrálja az érdeklődőket.
A szemüveg tesztelésére május 15-én hétfőn 14.00 órától, illetve az azt követő napon, 16-án, kedden 9.00 órától kerül sor.
Várjuk megkeresésüket!
Gellért-séta
A sétánk első állomása a világörökség részét képező kilátás volt, melyben a Citadella alsó részén lehetett gyönyörködni. Ezt követően megnéztük közelről a Citadellát és a Szabadság-szobrot, ahol elbeszélgettünk a szoborral kapcsolatos emlékeinkről. Kiderült, hogy akármennyi ideje is ismerjük a hegyet és a szobrot, mindannyiunknak vannak a helyhez kapcsolódó történetei, emlékei.
A séta második részében lefelé haladtunk egy lépcsőktől mentes úton, ahol jutott idő piknikezésre és beszélgetésre, valamint egy felejthetetlen dalprodukciónak is fültanúi lehettünk, melyet a csoportunk rögtönzött kórusa adott elő.
A kirándulás harmadik részében két játszótérre is bementünk, ahol lehetőség nyílt a felnőtt korosztálynak is csúszdázni és mindenféle hintákat kipróbálni. Ehhez a lehető legmegfelelőbb időszakban érkeztünk, mivel rajtunk kívül senki sem volt az egész környéken.
Amikor mások megnézték a programról készült videókat és fényképeket, azt mondták, hogy ők is szeretnének legközelebb velünk jönni és pár órát vidáman eltölteni a kellemes levegőn, kipróbálva a felnőttek részére is elérhető játékokat, beszélgetni és piknikezni.
A programon megjelent tagoktól is hasonló értelmű visszajelzéseket kaptunk, melyet nagy örömmel fogadtunk. Ezért készen állunk egy hasonló program megszervezésére, melyre mindenkit sok szeretettel várunk majd, aki ezen a tavaszi kellemes délelőttön nem tudott eljönni velünk!
Jánosi Veronika, Lenkainé Vajda Viktória, Molnárné Tóth Andrea, Neumann Károly
közösségi civilszervezők
Országos Vakvezetőkutyás Találkozó
Program:
- vakvezető kutyás verseny
- kötetlen beszélgetés gazdikkal, kiképzőkkel
- segédeszköz vásárlási lehetőség
Versenybírók:
- Juhászné Mályi Edit (Blindehundt Bt.)
- Lakatos Krisztina (Vakvezető Kutyakiképzők Országos Egyesülete)
- Nyíriné Kovács Mária (Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola)
- Németh Ágnes, Renkó Zsuzsanna, Rózsa Kata (MVGYOSZ)
Helyszín:
MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központ
1212, Bp. Dunadűlő út 206883 hrsz.
(Hollandi út 1-el szemben)
További információ: Schiff Mónika iskolavezető 06-30/195-43-13
Legyen a munkatársunk!
Forrás: imprintpilates.com
2017. május elsejei kezdéssel, heti 20 órai munkára látássérült, vagy egyéb megváltozott munkaképességű, minimum egy év szakmai gyakorlattal rendelkező gyógymasszőr végzettségű munkatársat keresünk.
Minden egyéb információt az alábbi elérhetőségen kaphat:
Kis Erika, a szolgáltatások vezetője
06 70 383 36 10
BULÁKE- ahol mindig történik valami
Mikor és hogyan alakult meg a BULÁKE?
2005-ben vetődött fel a VGYKE-n belül, hogy a Buda körüli agglomerációban és máshol is, valamilyen módon meg kellene jeleníteni a helyi látássérültek érdekeit. Az akkori helyzetben úgy értékelték az Egyesület vezetői, hogy nem lenne túl hatékony Budapestről szervezni a környékünkön élők mindennapi ügyeinek a képviseletét, ezért a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva, felkértek minket egy helyi egyesület megalakítására. Ez lett a Buda-környéki Látássérültek Egyesülete. Nagyjából a budai agglomeráció déli része a működési területünk azóta is.
Körülbelül hány tagotok van?
Nagyságrendileg 100 fős tagságról beszélhetünk.
Hogyan próbáljátok a többi látássérültet is felkutatni és a közösségetekbe szervezni?
Ez egy örökös probléma és a legnehezebb feladataink egyike. A felkutatásban ugyanis kötve van a kezünk, mivel a hivatalok nem adhatják ki a látássérültek elérhetőségeit. Ráadásul az utazási kedvezmények többségének az igénybevétele nem függ az egyesületi tagságtól sem, ezért nincs semmilyen belépési kényszer a látássérültek részéről. Ez önmagában nem is lenne baj, de azt tapasztaljuk, hogy értékes segítségtől eshetnek el a látássérültek és a családtagjaik, egy látássérülteket segítő egyesület nélkül. Ezért a lehetséges segítő szolgáltatásainkat helyezzük előtérbe. Főként házi segítségnyújtást ajánlunk fel, melyek az önálló élethez biztosítanak támogatást. Látjuk azt is, hogy a közösségi programjaink is vonzóak, mert ideális környezetet és társaságot biztosítanak. Törekszünk a médiaszereplésekre is, de a sok élő kapcsolat és a szájhagyomány a leghatékonyabb módszer arra, hogy a létezésünkről és a tevékenységünkről az érintett személyek hírt kapjanak.
Ha az eredményeitekre nézel, mire vagy a legbüszkébb?
Talán arra, hogy a BULÁKE a munkája során sikeresen átültette a valóságba azt a személetet, hogy a segítettből segítővé váljunk. A helyi társadalom aktív szereplőivé válhattunk, mert minden kollégánkból elő akartuk és elő is tudtuk hozni azokat az értékeket, amelyekre másoknak szüksége van. Például ez történik akkor, amikor egy látássérült gyógymasszőrként kezd el dolgozni. Ma már elmondhatjuk, hogy az általunk működtetett gyógymasszázs a helyi egészségügyi ellátórendszer részévé tudott válni. Ennek óriási szemléletformáló ereje van, mert úgy válnak láthatóvá a látássérültek, mint akik nem csupán elvárják a speciális helyzetük figyelembevételét, hanem a legjobb tudásuk szerint adnak is valami értékeset. Ezért ma már ott tart az Egyesületünk, hogy a tagjai felé házi segítségnyújtással, közösségépítéssel, egyéni esetkezeléssel és érdekképviselettel tud szolgálni, a társadalom felé pedig magas színvonalú gyógymasszázzsal, szemléletformálással és érdekképviselettel.
(Fatime szerényen hallgatott arról a beszélgetés során, hogy ő az ország első helyi esélyegyenlőségi szószólója, de ez a tény is a hatékony munkájuk elismerése – a szerkesztő megjegyzése)
Milyen rendszeres programjaitok vannak?
Havonta tartunk klubot, Budaörsön vagy Érden. Évente egyszer szervezünk egy életmódtábort, ahol sok korosztály van együtt és nagyon sokat tanulhatunk egymástól. Ezt minden évben új helyszínen, új élményeket gyűjtve szervezzük meg. Igyekszünk minden hónapban legalább egy szabadidős programot is szervezni, mely során színházba, múzeumba vagy kirándulásra megyünk el. Mindig változatos, színes programra törekszünk, így mindenféle korosztály és mindenféle érdeklődési kör kiszolgálásra kerül. Igyekszünk olyan tevékenységeket is elérhetővé tenni, amit egyénileg nem egyszerű megszervezni egy látássérültnek. Ilyen például az íjászat, az autóvezetés vagy a barlangászat.
Hogyan értékeled a tavalyi éveteket?
Az egyik nagy eredményünk az volt, hogy érezhetően jelen vagyunk Budaörs életében, ami egy civil szervezet esetében nagy szó. Ugyanennyire fontos, hogy végre van egy a saját tulajdonunkban álló telephelyünk, melyet most vásároltunk meg. Harmadik sikerünk az Omega együttes jótékonysági fellépése, mely a szervezésünkben valósult meg. Ezekre nézve csak elégedettséggel nyilatkozhatok a tavalyi évi munkánkról.
Wittinghoff Tamás Budaörs polgármestere és Nyikes Fatime, a BULÁKE elnöke, amint megnyitják az Omegával szervezett jótékonysági koncertet
Milyen célotok van 2017-ben?
Mivel a frissen vásárolt telephelyünk beázott, ezért a felújítás a nagy tervünk. Nagyon szeretnénk bővülni, de ehhez először is még szilárdabban biztosítani kell a bevételeinket. Ezek mellett pedig szeretnénk megőrizni egy számunkra nagyon fontos értéket, mely záloga a hatékony munkánknak. Összesen 30 alkalmazottja van az Egyesületünknek. Ez akkora létszám, amely lehetővé teszi, hogy egyszerre legyünk professzionálisak és egyben családiasak. Ez a nagyon jó légkör az a különleges érték, melyet a remélt fejlődésünk és bővülésünk mellett is nagyon szeretnénk megóvni.
Szeretnéd tudni, hogyan működik egy civil ház?
A kép forrása: http://www.zugloicivilhaz.hu
Szeretettel meghívunk 2017. április 25-én a Zuglói Civil Házban tartandó klubdélutánunkra. Vendégünk Mag Pál a Civil Ház koordinátora, aki bemutatja nekünk a civil ház működését, programjait. Beszél arról, miért fontos egy ilyen kulturális központ a lakosság körében.
Ha érdekel a téma és szeretnél egy kellemes hangulatú délutánt velünk tölteni, gyere el és hozd magaddal kísérődet is.
Időpont: 2017.április 25.(kedd) 15-17 óra
Helyszín: Zuglói Civil Ház 1144 Budapest Csertő park 12. (1 előadóterem)
Jelentkezéseket a lampas.zuglo@gmail.com vagy
Kiss Márta: 06/30-327-3704,06/70 984-5071
Tanai Csaba: 06/30-768-5404 várjuk.
Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők
Egy szerethető kiállítás
Április 5-én egy nagyon szívet melengető élményben volt részünk. A Széchenyi fürdőben megrendezett Tapintható kiállítást néztük meg. Szívem szerint átkeresztelném a címet Szerethető kiállításra. A rendezők által megvalósított koncepció mentén láthattuk az alkotásokat, amelyet pontosan megfogalmaztak a honlapjukon:
A kiállításon vak és látássérült alkotók műveit lehet tapintva megismerni, illetve képzőművészek, iparművészek és különböző fogyatékossággal élő művészek munkáit lesz lehetőség megtapasztalni. A látogatóknak izgalmas élményben lesz részük, mert bekötött szemmel csak a tapintásukra hagyatkozva „nézhetik” meg a műveket és találhatják ki, hogy vajon mi van a kezük alatt.
Első kézből tapasztalhatják meg, hogy mennyire másképpen érzékelik a világot ezek a csodálatos emberek és az ő szemeiken keresztül láthatják egy pillanatra, hogy milyen különleges világban is élnek ők.
Az ígéretnek megfelelően tényleg megtapinthattuk az alkotásokat egy nagyon kedves és készséges látássérült önkéntessel. A tapogathatóságon kívül az alkotások címe és alkotójának neve Braille-írással is föl volt tüntetve. Így a látássérültek is rögtön otthon érezhették magukat.
Gyönyörű fa, kerámia és fém szobrokat láthattunk, amelyek általános emberi érzéseket fejezek ki különböző méretű, anyagú, felületkiképzésű megformálással.
A kiállításhoz egy kézművesfoglalkozás kapcsolódott, sok kedves, vidám, így vagy úgy sorstárs résztvevőkkel, akik nagyon megörültek nekünk. Pillanatok alatt egy önfeledt alkalom részesei lehettünk. Origami madár hajtogatása volt a foglalkozás témája, amelyet Jovány Barbara és Szőke Márta vezetett. Munka közben a közös ismerősökről és különböző kedvelt programokról folyt az eszmecsere.
Az esemény többet nyújtott, mint egy kiállítás megtekintése, mert egy kellemes társasági eseményben is részesülhettünk, amibe nagyon jól érezhettük magunkat.
Kiss Julia
közösségi civilszervező
Akciós a SzeTi!
Megtartottuk nyereménysorsolásunkat. Márciusi szerencsés vásárlónk Nyírő József (Csemő) lett. Nyereménye egy A/4 lapnagyító, melyet postán küldünk el. Gratulálunk!
Cikkszám: B06082
A Húsvét előtt meghirdetett Személyi Titkár (SzeTi) akciónkat a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítottuk! Továbbra is szuper kedvezményesen 72.600.- forint helyett 32.700.- forintért lehet hozzájutni. A készüléket a megbízhatóság és időtállóság jellemzi, üzletünkben szabadon kipróbálható!
Néhány funkció a sok közül:
Gyors üzenetek rögzítése (diktafon), naptár bejegyzések (napi, heti és éves eseményekhez is), melyekhez a felmondott szöveget a beállított időben lejátssza (vége az elfelejtett évfordulóknak, eseményeknek, szüli- és névnapoknak!), ismétlődőre beállítható figyelmeztetések (villany- gáz- és vízóra leolvasáshoz, például vagy számlák befizetési határidejéhez!), lista összeállítása bevásárláshoz, menetrend vagy órarend felmondásának lehetősége, hosszú felvételi idő, MP3 felvételi és lejátszási lehetőség, és még számtalan hasznos funkció, melyek a mindennapok megkönnyítését szolgálják.
Tartozékok: hálózati adapter és USB kábel (számítógéphez csatlakoztatható)
Méret: 58mm X 93mm X 18mm
Súly: 73 gramm
4 Gb beépített memória.
2 év garancia az eszközre és 1 év az akkumulátorra.
Jöjjön el és próbálja ki mielőbb, hiszen a készlet korlátozott, ne maradjon le róla!
Weboldalunkon, valamint Facebook oldalunkon képekkel, leírásokkal is találkozhatnak. Megrendeléseket e-mail címünkre küldhetnek.
Újdonságaink:
Itt a tavasz, ezért a kabátok lekerülésével előbukkannak a csuklónkat díszítő időmérőink. Nem mindegy, hogy mit viselünk! Fontos a megbízhatóság, precizitás és nem utolsó sorban a komfort és a dizájn is!
Üzletünkbe többféle karóra érkezett melyek kipróbálhatók és így mindenki megtalálhatja a saját részére a legmegfelelőbbet!
Ízelítőül a készletből:
Mechanikus karóra fehér, jól tapintható Braille számlappal (a fedél 6 óránál nyitható és csepp- valamint porálló), milánói (szövött) acél szíjjal kapható, mely sima csattal záródik. Az óratok 38 mm átmérőjű és minőségi kínai szerkezetet rejt magában. Unisex kivitel.
Ára: 11.500.-
Angolul beszélő karóra, elegáns fekete bőr szíjjal. Cseppálló burkolat jellemzi az óra tokját mely 38mm átmérőjű és minőségi japán mechanikát rejt magában. Egy gomb megnyomásával angol nyelven mondja be a pontos időt. Megbízható és pontos időjelzés jellemzi! Nők és Férfiak részére is ajánlott.
Ára: 7.500.-
Elnökségünk úgy határozott, hogy a VGYKE tagok részére a Láthatár boltban folyamatosan 10% vásárlási kedvezményt biztosít a nagyítók és a beszélő eszközök körére.
A kedvezmény igénybevételéhez szükséges a VGYKE tagságot igazoló fényképes igazolvány, érvényes 2017. évre befizetett tagdíjjal.
Weboldalunkon, valamint Facebook oldalunkon képekkel, leírásokkal is találkozhatnak. Megrendeléseket e-mail címünkre küldhetnek. A Láthatár boltban továbbra is csak készpénzzel tudnak fizetni!
Elérhetőségeink és a bolt nyitva tartása:
Eleki Abigél
Katona Zsuzsanna
Magyar Nemzeti Galéria – Múzeum+ Remix
A szokásos bemutatkozókör után (mindig vannak új emberek, úgyhogy jól jön) rá is tértünk, hogy mi az a remix és vajon miért ez a címe az aktuális tárlatnak. Beszélgettünk a zenéről, mint ennek az “újrakeverésnek” a legkézenfekvőbb és legtermékenyebb művészeti ágáról. Szerencsénkre a fogalmak közötti barangolást egy kedves régi-új látogató is segítette, aki zenetanári hivatása lévén igazi bennfentesként mesélt nekünk a témáról. Megtudhattuk, hogy a zenei vándormotívumok újragondolása, más elemekkel való elegyítése nem csak a ma ismert modern zenei tendenciák sajátja, valójában mindig is jelen volt ihletforrásként ebben a dinamikusan változó művészeti ágban. Zsófinak a 80-as, 90-es évek zenei megamixei, nekem a manapság divatos crossover zenei megoldások jutottak eszembe: dupstep elemekkel színesített klasszikus zene, mely közelebb hozza a fiatalokhoz Mozartot, Beethovent vagy akár egy súlyos wágneri operát. Itt említettük még a liraizált metálzenét, ami olyan elképesztő népszerűségnek örvend, hogy ezrek esnek transzba egy-egy koncerten, mikor az eredetileg teszem azt operaénekesnő szárnyalóan tiszta hangjának aláfestéseként megszólal az elektronikus hangszeres háttér.
Ahogy áttértünk egyéb művészeti ágakra Zsófi elmondta, hogy a terem, ahol ülünk, tulajdonképpen egy óriási mix, hiszen a szobrok olyan sűrű gyűjteménye vesz minket körül, mint a századforduló művészeti szalonjainak kiállítótereiben, ahol minden stílus és alkotó, szinte mint egy raktárban kapott helyet. Előkerült a remake fogalma is, ami fogja az eredeti műalkotást és a forrásmotívumokat megtartva újrateremti más kontextusba helyezve azt. Kiválasztottunk egy csodaszép szobrot, melynek a feliratát tilos volt elolvasni. Zsófi azt kérdezte tőlünk, hogy ábrázolnánk a művészet fogalmát kézzelfogható formában. Sokunknak jutott eszébe a múzsa, aki isteni, tünékeny lényével megihleti az alkotót. Nem álltunk messze a valóságtól. Ferenczy István Pásztorlány című szobra előtt ültünk, mely a klasszicista formanívó csodálatos példája. A mű keletkezéséről sok érdekeset tudhattunk meg, miután Zsófi megkért, hogy narráljam a kecses nőalakot ábrázoló remeket vagy remake-t. (Bocsánat, kihagyhatatlan szóvicc!)
A XVIII. század végén és a XIX. század elején születő klasszicizmus az antik példa követésével, tökéletesen kialakított formákkal kívánta a harmóniát megjeleníteni. Az első magyar igazán klasszicista szobrászművész Ferenczy István, Rómában végzett tanulmányai folyamán készült a Pásztorlányka. A fehér márványból megalkotott szobrot a római Palazzo Venezia udvarán faragta ki a művész, melyhez mestere Canova több tanáccsal is hozzájárult. Amikor elkészült a szoborral saját kezűleg becsomagolta, hazaküldte Magyarországra, és felajánlotta a nemzetnek, mellyel célja a magyar nemzeti művészet megteremtése volt. A szobor a klasszicista ízlésnek tökéletesen megfelelő antikizáló nőalak, mely első pillantásra hűvösen nyugodtnak tűnik. Ennek ellenére arca és mozdulata mégis érzelemmel teli. A szobrász azt a pillanatot örökítette meg, mikor a pásztorlány a porba rajzolja távozó kedvesének alakját, hogy az örökre emlékezetében maradjon. A legenda szerint így keletkezett az első rajz. A művész ezért alkotását a szép mesterségek kezdenének nevezte.
A szobrot nem csupán a klasszicista műgond, a minden irányból precíz aranymetszés szimmetriája teszi különlegessé, hanem az is, hogy a rajz és festészet születése mellett, közvetve a zenéjét is ábrázolja. A lányka látszólag féltérdre ereszkedve ábrándozik a távolba révedve, de ha minden irányból megfigyeljük, kiderül, hogy egy kürtön üldögél. Mint megtudhattuk, ez szobrászati trükk, így stabilizálta az alkotó a márvány terhétől törékeny figura súlypontját. Megérinteni ugyan nem volt szabad ezt a megkapó szépségű ifjú hölgyet, de azért igyekeztem és igyekszem az olvasónak is átadni valamennyit a látványból.
A pásztorlány a szobor alapjául szolgáló márványlapon ereszkedik féltérdre, ahogy ezt már fentebb is írtam. Finom-szabású, fölül fodros tógaruhája sűrű redőkben takarja testét, kebleit, kecses vállait és nyakát szabadon hagyva. A hosszú ruha alól egyik oldalt kibukkan meztelen lábfeje, azon ül, legalábbis első pillantásra. Valójában nem a földön lévő térdén, hanem a másikon támaszkodik könyökével, karját behajlítja és kézfejét finom mozdulattal arca mellé helyezi, mint amikor valaki mélyen gondolataiba merül. Alakját oldalról, profilból látjuk, de arcát félrefordítva szembenéz velünk, közben másik karját lazán leengedve a kezében lévő botot tartja, mellyel majd megörökíti távozó kedvese alakját. A kissé elrejtett kürt ebből a szögből nem látszik, de ha körbejárjuk a szobrot, felfedezhetjük a ruha redői alatt a lányka háta mögött.
Ahogy tovább mentünk a következő terembe, ismét egy óriási mix tárult a szemünk elé. Múlt hónapban, mikor a “Szalon” volt a Múzeum+ tárlat témája, beszéltünk azokról a polgári társasági összejövetelekről, melyeknek elsősorban a rang és a gazdagság minél nagyobb szabású demonstrációja volt a céljuk, a kulturális sznobizmus jegyében. Egy olyan fallal találkoztunk, amit bármelyik magára valamit is adó polgári háztartás méltán megirigyelhetett volna. A nagyjából négy méter belmagasságú teremben a plafontól a padlóig festmények áttekinthetetlen kavalkádja fogadott minket: portrék, zsánerképek, csendéletek és tájképek egész sora, ahogy azt a kor vezető stílusirányzata a biedeirmeier megkívánta. A felvonultatott festők többsége névtelen, de azért akadtak jeles alkotók is köztük. Talán négy képet választottunk ki, amiről részletesebben beszélgettünk. Köztük volt Szinyei Merse Pál egyik, a maga korában nagy felháborodást keltő alkotása, mely az impresszionisták formabontó megoldásaihoz hasonlóan szembe ment az akkori perspektíva- és ábrázolásrendszer minden szabályával.
A mű címe Őszi tájkép – az 1900-ban készült olajfestményen, szokatlan módon nem sok van a tájképfestészet akkoriban dívó líraiságából, sokkal inkább realista elemekkel dolgozik, meghökkenti a nézőt. Szándékosan a kép előterében elhelyezve a tér háromnegyedét meghatározhatatlan pasztell-barna sártenger borítja, mely lehet szikkadt vagy süppedő, nehéz megállapítani. A sarat távolabb dombok szegélyezik, rajtuk bordó, sápadt-zöld és sárga lombú fák, itt-ott bokrok bukkannak fel, még távolabb pedig mérges örökzöldek vonala nyúlik hosszan. Felettük a kor tájképeinek többségén fenséges, levegős, bárányfelhők tarkította halovány-kék ég szinte csak mutatóban jelenik meg, mintha a festményen szándékosan eltolódott volna a perspektíva.
Remélhetőleg májusban is lesz Múzeum+ tárlat, örülnénk neki. Már nem pusztán szakmai kíváncsiságból, de személyes elkötelezettségből is ott leszek. Zsófival remekül tudunk együtt dolgozni, ő a művészettörténeti háttér-ismeretekkel örvendezteti meg az információéhes közönséget, én a narrációt igyekszem biztosítani, melyben a jelenlévő műkedvelő kísérők is a segítségemre vannak. Remek kezdeményezés a Magyar Nemzeti Galéria részéről ez az interaktív és akadálymentes tárlatsorozat, köszönjük!
A beszámolót írta: S. Tóth Erika
