Látássérültek számára akadálymentesített festménykiállításokban nem bővelkednek a programfüzetek, ennélfogva izgatottan vártuk az eseményt, utoljára két éve találkoztunk ezzel a kezdeményezéssel, akkor még a Szépművészetiben. Többedmagunkkal várakozva az előtérben, én alapvetően festménynarrációkra számítottam, ezért mikor a tárlatvezető hölgy úgy kezdte, hogy az lesz, de mégsem, meglepődtem. És valóban, ez nem egy narrált tárlatvezetés volt, hanem egy interaktív élménybarangolás térben és időben, melynek én is segítője lehettem. Egy rövid bemutatkozókör után, mikor elmondtam, mivel foglalkozom, az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek, a festmények némelyikéhez biztosítsam én a narrációt. Nagyon élveztem.
A kiállítás egy századfordulós kispolgári szalonnak berendezett kellemes hangulatsarkában kezdtük a művészeti körsétát. Miközben a Galéria kincsestárából csakis számunkra elcsent színpompás, festett, kézzel is jól kivehető aranydíszes csészécskéit adtuk körbe, a kor jellegzetes stílusirányzatáról, a biedermeierről beszélgettünk. Igazán otthonosan éreztem magam, aktuális olvasmányom jutott eszembe: Márai Sándor, Az igazi c. regénye, no nem az Egy polgár vallomásai, de azért mégiscsak… Nincsenek véletlenek. Előbb minket kérdeztek, mit tudunk erről a korról és az uralkodó stílről, majd megtudhattuk, hogy melyek a biedermeier jellegzetességei. A festészetben a zsánerképek: a köznép kissé idillikus ábrázolása (pl. a földön dolgozó parasztok), úri portré, mely szépséget, nemességet sugároz és időtálló, valamint a csendéletek, jobbára tárgyfotók, lényegük a “halott”, azaz mozdulatlan természet kompozíciós jellege: gyümölcsöstálak, vázák vagy akár egy lefestett bútor. Mind portrét, mind csendéletet megcsodálhattunk ebben a klasszikus polgári miliőt bemutató sarokban.
Miután a csésze körbeért, letisztult, egyszerű, de mégis a nemesség finom eleganciáját utánozni igyekvő bútorokat ismerhettünk meg, például egy különös műgonddal faragott széket, melynek támláját két ívesen egymás-felé hajló sasfej díszíti és egy komódot, aranyszín kovácsolt berakással. Elvileg nem érhettünk volna a kiállított darabokhoz, de – hála a tárlatvezető hölgynek – megtettük. Ahogy továbbmentünk, előbb a polgári élet, az egyik látogatót idézve “bulis” oldalával találkozhattunk. A maga idejében megbotránkoztató festmény, mely elénk tárult, hálóingre vetkőzött ifjú hölgyeket, itt-ott kivillanó bokákat és vállakat, kibomló hajkoronákat ábrázolt: jellegzetes vojeur perspektíva, a néző mintegy kulcslyukon át lesi meg a lányok éjszakai könnyed pletykálkodását. Ezt a nézőpontot festési technika körforma fényfókusza is igyekezett érzékeltetni. Ezután egy hivalkodó, kissé komikusan klasszicizáló festményhez volt szerencsénk, ahol a kevéssé kifinomult ízlésű, a kor kedvelt kifejezésével élve “újgazdag” kereskedő magát formálta meg, mint római nemest, császárt, saruban és rövid, színes selyemtógában.
A kiállítás egy másik termének előterében azt a kérdést kaptuk, szerintünk, nemzetközi porondon ki a legismertebb magyar festő. Kis tanakodás után nagyjából egybehangzólag döntöttünk Munkácsy Mihály mellett, már csak a kiállítás tematikájából is következtetve. Jó tipp volt, mert ezt követően megismerkedhettünk egy kifejezetten a kor igényeit kiszolgáló festményével, mely ugyanakkor a kiállítás hívófotója is a szóróanyagokon – ez egy tipikus szalonkép. A hölgy elmesélte nekünk, hogy a zsánerképek, portrék és csendéletek mellett a polgári festészet kedvelt témája volt a szoba belterek ábrázolása, melyekkel az úri eleganciát illett prezentálni. Ehhez kapcsolódóan beszéltünk a “kép a képben” technikáról is, amikor a megfestett szobabelső falán egy festmény köszön vissza, mely vélhetőleg magának a látott festménynek a mását szimbolizálja. Ezek a festmények kifejezetten sematikusak, kedvelt elemeik: a kissé zsúfoltan berendezett szobák, nehézkes, sötét tónusú faragott fabútorai között könnyű, díszes porcelánok, ezüstök és fűzős, hosszú, rakott-szoknyás, csipkeberakásos ruháikban könnyed csevegésbe merülő nemesi vagy polgári származású hölgyek, mellettük – szinte csak véletlenül ott felejtve – gyerekek. Gyakori elemek még a szobadíszként szolgáló növények: páfrányok, vázában virágcsokor és a mesterséges térben kissé idegenül ható, de az úri kedvtelést remekül érzékeltető állatok, melyek vagy pökhendiek, mint egy vadászkutya vagy egzotikusak, mint mondjuk egy arapapagáj.
Ahogy továbbhaladtunk, Munkácsy egy másik műve is elénk tárult – egyike a legismertebbeknek, melynek egyszerűségében megbúvó csendes szomorúsága nagyon megfogott. Ezzel a képpel zárnám a beszámolómat és ezt választottam erre a hétre narrációgyanánt is. Bár azt még meg kell jegyeznem, hogy a kiállítás részeként a fülnek, orrnak és az ízlelőbimbóknak is igyekeztek kedvezni, áthaladtunk ugyanis a zeneszalonon, ahol jazz dallamok kavalkádja fogadott minket és végezetül, akinek kedve volt, angol teákat, illetve egy borkülönlegességet is kóstolhatott. Köszönjük a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak ezt a különleges programot!
De jöjjön akkor a narráció.
A festmény sötét tónusú, de nem csak a polgári miliő mélybarna, masszív antik bútorainak köszönhetően, hanem a vászon alapozásához használt kátrányos, bitumenes anyag miatt is, mely a realizmus térhódításával, az érzelmi hatás fokozása érdekében kezdett elterjedni. Erről a technikáról csak jóval később derült ki, hogy súlyosan károsítja a festményeket, szó szerint felemésztve az eleinte még élénk, majd egyre elhalványuló színeket. A kép, ami itt látható, mesterségesen világosított fotó, az eredeti sokkal sötétebb, mondhatni zord, mintha egy viharos délutánon beszűrődő homályos fényben látnánk csak a festményt.
Egy valaha szebb napokat látott szoba tárul elénk. Középen hátul masszív, faragott tálalószekrény, mellette balra komód, rajta lazán a falnak támasztva, vastag, porlepte könyvek, talán lexikonok, albumok és egy kerekded sötétkék porcelánváza, rövid, keskenyedő nyakán fogantyúval. A falon a váza fölött vastag, ugyancsak faragott fakeretes, tompafényű tükör, éppen csak akkora, hogy a nyakunkat, arcunkat láthassuk benne. A fal maga kopott, a vakolat foltokban málladozik. A tálalótól jobbra kissé viseltes, de azért még elegáns támlás szék, ívesre faragott fejes karfája, gondos asztalosmunka. A szék fölött üresen tátongó könyvespolc. A szoba közepén hosszúkás étkezőasztal, rajta, a kor divatjának megfelelő díszes, rojtos kárpit, nyitott könyvek és egy tintatartó. Az asztalfőn, a nézőnek balra maga az idős Milton ül egy bézs bársonnyal bevont patinás karszékben, befelé figyel, közben egyik lábát lazán előrenyújtja, kissé felgyűrve ezzel az asztal alatti könnyű, rojtos szőnyeget. A kép bal szélén egy ablak tűnik fel, a beszűrődő gyenge fényben látjuk a költő lehajtott fejét, arca komor. Az asztalt, körötte tüsténkedő lányai veszik körbe, a hölgyek galléros, fűzős, hosszú szaténruhát viselnek, hajuk egy része kontyban, a többi leengedve. Arcuk átszellemült, apjukra figyelnek. Az idős korára megvakult költő épp az Elveszett paradicsom sorait diktálja a másik oldali asztalfőn ülő – vélhetően – legidősebb lányának, aki lúdtollal ír az előtte kinyitva heverő és az asztal sarkáról lazán lelógó füzet lapjaira. A két másik lány az asztal hosszabbik oldala mögül figyeli a költőt, egyikük közben hímez, másikok szolgálatkészen áll, hátha apjának szüksége van valamire. Az egész jelenet nagyon bensőséges, kicsit szomorú, de mégis felemelő, emberi.
Kalandozás a századforduló polgári világában
Látássérültek számára akadálymentesített festménykiállításokban nem bővelkednek a programfüzetek, ennélfogva izgatottan vártuk az eseményt, utoljára két éve találkoztunk ezzel a kezdeményezéssel, akkor még a Szépművészetiben. Többedmagunkkal várakozva az előtérben, én alapvetően festménynarrációkra számítottam, ezért mikor a tárlatvezető hölgy úgy kezdte, hogy az lesz, de mégsem, meglepődtem. És valóban, ez nem egy narrált tárlatvezetés volt, hanem egy interaktív élménybarangolás térben és időben, melynek én is segítője lehettem. Egy rövid bemutatkozókör után, mikor elmondtam, mivel foglalkozom, az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek, a festmények némelyikéhez biztosítsam én a narrációt. Nagyon élveztem.
A kiállítás egy századfordulós kispolgári szalonnak berendezett kellemes hangulatsarkában kezdtük a művészeti körsétát. Miközben a Galéria kincsestárából csakis számunkra elcsent színpompás, festett, kézzel is jól kivehető aranydíszes csészécskéit adtuk körbe, a kor jellegzetes stílusirányzatáról, a biedermeierről beszélgettünk. Igazán otthonosan éreztem magam, aktuális olvasmányom jutott eszembe: Márai Sándor, Az igazi c. regénye, no nem az Egy polgár vallomásai, de azért mégiscsak… Nincsenek véletlenek. Előbb minket kérdeztek, mit tudunk erről a korról és az uralkodó stílről, majd megtudhattuk, hogy melyek a biedermeier jellegzetességei. A festészetben a zsánerképek: a köznép kissé idillikus ábrázolása (pl. a földön dolgozó parasztok), úri portré, mely szépséget, nemességet sugároz és időtálló, valamint a csendéletek, jobbára tárgyfotók, lényegük a “halott”, azaz mozdulatlan természet kompozíciós jellege: gyümölcsöstálak, vázák vagy akár egy lefestett bútor. Mind portrét, mind csendéletet megcsodálhattunk ebben a klasszikus polgári miliőt bemutató sarokban.
Miután a csésze körbeért, letisztult, egyszerű, de mégis a nemesség finom eleganciáját utánozni igyekvő bútorokat ismerhettünk meg, például egy különös műgonddal faragott széket, melynek támláját két ívesen egymás-felé hajló sasfej díszíti és egy komódot, aranyszín kovácsolt berakással. Elvileg nem érhettünk volna a kiállított darabokhoz, de – hála a tárlatvezető hölgynek – megtettük. Ahogy továbbmentünk, előbb a polgári élet, az egyik látogatót idézve “bulis” oldalával találkozhattunk. A maga idejében megbotránkoztató festmény, mely elénk tárult, hálóingre vetkőzött ifjú hölgyeket, itt-ott kivillanó bokákat és vállakat, kibomló hajkoronákat ábrázolt: jellegzetes vojeur perspektíva, a néző mintegy kulcslyukon át lesi meg a lányok éjszakai könnyed pletykálkodását. Ezt a nézőpontot festési technika körforma fényfókusza is igyekezett érzékeltetni. Ezután egy hivalkodó, kissé komikusan klasszicizáló festményhez volt szerencsénk, ahol a kevéssé kifinomult ízlésű, a kor kedvelt kifejezésével élve “újgazdag” kereskedő magát formálta meg, mint római nemest, császárt, saruban és rövid, színes selyemtógában.
A kiállítás egy másik termének előterében azt a kérdést kaptuk, szerintünk, nemzetközi porondon ki a legismertebb magyar festő. Kis tanakodás után nagyjából egybehangzólag döntöttünk Munkácsy Mihály mellett, már csak a kiállítás tematikájából is következtetve. Jó tipp volt, mert ezt követően megismerkedhettünk egy kifejezetten a kor igényeit kiszolgáló festményével, mely ugyanakkor a kiállítás hívófotója is a szóróanyagokon – ez egy tipikus szalonkép. A hölgy elmesélte nekünk, hogy a zsánerképek, portrék és csendéletek mellett a polgári festészet kedvelt témája volt a szoba belterek ábrázolása, melyekkel az úri eleganciát illett prezentálni. Ehhez kapcsolódóan beszéltünk a “kép a képben” technikáról is, amikor a megfestett szobabelső falán egy festmény köszön vissza, mely vélhetőleg magának a látott festménynek a mását szimbolizálja. Ezek a festmények kifejezetten sematikusak, kedvelt elemeik: a kissé zsúfoltan berendezett szobák, nehézkes, sötét tónusú faragott fabútorai között könnyű, díszes porcelánok, ezüstök és fűzős, hosszú, rakott-szoknyás, csipkeberakásos ruháikban könnyed csevegésbe merülő nemesi vagy polgári származású hölgyek, mellettük – szinte csak véletlenül ott felejtve – gyerekek. Gyakori elemek még a szobadíszként szolgáló növények: páfrányok, vázában virágcsokor és a mesterséges térben kissé idegenül ható, de az úri kedvtelést remekül érzékeltető állatok, melyek vagy pökhendiek, mint egy vadászkutya vagy egzotikusak, mint mondjuk egy arapapagáj.
Ahogy továbbhaladtunk, Munkácsy egy másik műve is elénk tárult – egyike a legismertebbeknek, melynek egyszerűségében megbúvó csendes szomorúsága nagyon megfogott. Ezzel a képpel zárnám a beszámolómat és ezt választottam erre a hétre narrációgyanánt is. Bár azt még meg kell jegyeznem, hogy a kiállítás részeként a fülnek, orrnak és az ízlelőbimbóknak is igyekeztek kedvezni, áthaladtunk ugyanis a zeneszalonon, ahol jazz dallamok kavalkádja fogadott minket és végezetül, akinek kedve volt, angol teákat, illetve egy borkülönlegességet is kóstolhatott. Köszönjük a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak ezt a különleges programot!
De jöjjön akkor a narráció.
Munkácsy Mihály: Milton
A festmény sötét tónusú, de nem csak a polgári miliő mélybarna, masszív antik bútorainak köszönhetően, hanem a vászon alapozásához használt kátrányos, bitumenes anyag miatt is, mely a realizmus térhódításával, az érzelmi hatás fokozása érdekében kezdett elterjedni. Erről a technikáról csak jóval később derült ki, hogy súlyosan károsítja a festményeket, szó szerint felemésztve az eleinte még élénk, majd egyre elhalványuló színeket. A kép, ami itt látható, mesterségesen világosított fotó, az eredeti sokkal sötétebb, mondhatni zord, mintha egy viharos délutánon beszűrődő homályos fényben látnánk csak a festményt.
Egy valaha szebb napokat látott szoba tárul elénk. Középen hátul masszív, faragott tálalószekrény, mellette balra komód, rajta lazán a falnak támasztva, vastag, porlepte könyvek, talán lexikonok, albumok és egy kerekded sötétkék porcelánváza, rövid, keskenyedő nyakán fogantyúval. A falon a váza fölött vastag, ugyancsak faragott fakeretes, tompafényű tükör, éppen csak akkora, hogy a nyakunkat, arcunkat láthassuk benne. A fal maga kopott, a vakolat foltokban málladozik. A tálalótól jobbra kissé viseltes, de azért még elegáns támlás szék, ívesre faragott fejes karfája, gondos asztalosmunka. A szék fölött üresen tátongó könyvespolc. A szoba közepén hosszúkás étkezőasztal, rajta, a kor divatjának megfelelő díszes, rojtos kárpit, nyitott könyvek és egy tintatartó. Az asztalfőn, a nézőnek balra maga az idős Milton ül egy bézs bársonnyal bevont patinás karszékben, befelé figyel, közben egyik lábát lazán előrenyújtja, kissé felgyűrve ezzel az asztal alatti könnyű, rojtos szőnyeget. A kép bal szélén egy ablak tűnik fel, a beszűrődő gyenge fényben látjuk a költő lehajtott fejét, arca komor. Az asztalt, körötte tüsténkedő lányai veszik körbe, a hölgyek galléros, fűzős, hosszú szaténruhát viselnek, hajuk egy része kontyban, a többi leengedve. Arcuk átszellemült, apjukra figyelnek. Az idős korára megvakult költő épp az Elveszett paradicsom sorait diktálja a másik oldali asztalfőn ülő – vélhetően – legidősebb lányának, aki lúdtollal ír az előtte kinyitva heverő és az asztal sarkáról lazán lelógó füzet lapjaira. A két másik lány az asztal hosszabbik oldala mögül figyeli a költőt, egyikük közben hímez, másikok szolgálatkészen áll, hátha apjának szüksége van valamire. Az egész jelenet nagyon bensőséges, kicsit szomorú, de mégis felemelő, emberi.
A beszámolót és a narrációt írta: S. Tóth Erika
További festmény- és fotónarrációk, egyéb érdekességek az alábbi oldalon: https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/
Ha megtetszett, csatlakozzon az alábbi csoporthoz is egy kis tapasztalatcserére:
https://www.facebook.com/groups/1724010601224121/
A Láthatár bolt ajánlatai
Továbbra is folytatjuk nyereménysorsolásunkat.
Márciusi vásárlóink között 1db A/4-es lapnagyítót sorsolunk ki!
Ízelítő termék kínálatunkból:
- 10x nagyítású, dupla lencsés,10 LED-es kézi nagyító 3500 Ft
A nagyító lencséje dupla üvegből készült, átmérője 6,5 cm, vastagsága 3 cm.
- 2,5x Nagyító szemüveg 2800 Ft
- Polarizált napszemüveg 5900 Ft
- Szemüvegre csíptethető napellenző 2500 Ft
- Nikkula 7*18mm monokuláris távcső 6900 Ft
Valamint konyhai eszközök:
- Almaszeletelő 550Ft
- Fokhagyma pucoló és daráló 750 Ft
- Műanyag tároló dobozok 300 FT-tól
Weboldalunkon, valamint Facebook oldalunkon képekkel, leírásokkal is találkozhatnak. Megrendeléseket e-mail címünkre küldhetnek. A Láthatár boltban továbbra is csak készpénzzel tudnak fizetni!
Elérhetőségeink és a bolt nyitva tartása:
Katona Zsuzsanna
Sándor, József és Benedek a szentendrei klubnapon
Az első tavaszi klubnapunkra sokan eljöttek Szentendrén és igazán a tavasz jegyében vette kezdetét. Ugyanis volt közöttünk Sándor, József és Benedek. Mind a hárman vállalták, hogy egy közös fotóval megörökítsük ezt a nem mindennapi találkozást.
Vendégünk volt Tanai Csaba és kutyája Bonca. Csaba részletesen beszámolt a vakvezető kutya iskoláról. Elmondta hogyan képzik ki a kutyákat, hogyan lehet kutyát igényelni. Arról is beszélt, hogy együtt vizsgáztak kutyájával, és azóta is milyen nélkülözhetetlen segítőtárs mindennapi életében.
Az előadás után a kérdések sem maradtak el és a látássérültek és a gimnázium diákjai odamentek Boncához egy simogatásra. A látássérültek között voltak akik már régen nem találkoztak, és a viszontlátás öröme jó volt mindenkinek.
Mindezeket még kellemesebbé tették az asztalokon lévő finomságok, amit jó beszélgetések közben elfogyasztottunk. Mindenki nagyon jól érezte magát, így várjuk a következő találkozást.
Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező
A VGYKE szentendrei Lámpás Klubjának programjai megvalósítását az Inneltrade Kft. támogatta, melyért ezúton is hálás köszönetet mondunk!
Meghívás Kispestre
Sok szeretettel meghívunk benneteket következő klubnapunkra, melynek
helyszíne: XIX., Táncsics M. u. 7. 1. em. (Családsegítő Központ),
időpontja: 2017. március 30. (csütörtök) 15 óra
A témánk egy kérdés: tudjátok mi az audiónarráció?
Gyertek el márciusi klubnapunkra, ahol vendégünktől, S. Tóth Erikától mindent megtudhattok róla.
Másik témánk szintén egy kérdés: március 17-e Szent Patrik napja. De vajon ki volt Ő?
A hónap szülötte Arany János (1817. március 2.). Kvízjátékunkkal rá emlékezünk.
És aki mindezekről tudósít: Ruzsa Viktor a Civil Rádiótól.
Szeretettel várunk mindenkit!
Részvételi szándékotokat kérjük, feltétlenül jelezzétek!
Telefon: 06/70/984-8868
E-mail: lampas.kispest@gmail.com
Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
Figyelem! Ismét lesz lehetőség gyógycipőt készíttetni!
Kép forrása: verlon.hu
A cipőket katalógusból lehet kiválasztani, melyet előzetes mintavétel alapján személyre szabottan készítenek el. Ortopéd orvossal együtt előre egyeztetett időpontban lábvizsgálatot tartunk.
A gyógyszerkeretet nem érinti a vásárlás.
Amennyiben nem rendelkeznek közgyógy igazolvánnyal, a cipők ára kb. 20.000 Ft, elkészítési ideje két hónap.
A modellek megtekinthetők a www.betet-kft.hu oldalon.
Minimum 10 fő jelentkezését várjuk, akik szeretnének élni a lehetőséggel!
Jelentkezni lehet személyesen a Láthatár boltban,
cím: 1146 Budapest, Hermina út 57,
illetve az alábbi két telefonszámon:
(1) 384 55 41,
06 70 383 36 11
Nyitva tartás:
hétfő, péntek: 08.00-15.00 óra között
kedd-csütörtök: 09.00-17.00 óra között
Jelentkezzen minél előbb, hogy ne maradjon le!
Várjuk szeretettel!
Klubnap versekkel – az újpesti nőnap
Március első napján, versekkel kedveskedett Kulman Tibor a hölgyeknek. Sokadszorra lep meg bennünket gyönyörű verssoraival. Különösen, az egyik verse aratott sikert, melyet kérésünkre ismét felolvasott.
Csernus János, az Újpesti Napló újságírója is megtisztelt minket jelenlétével. Annyira megtetszettek Tibor versei, hogy engedélyt kért, azok nyilvános megjelenítésére az újságban. Nagy örömmel igent mondott a vers írója.
Bemutatta újdonságait, Kiss Márta, a Láthatár bolt kedves munkatársa. Sokan érdeklődtek az újdonságok iránt. Felsorolta, az asztalon található eszközök sokaságát. Elmondta, mit, mire, hogyan lehet a legkönnyebben használni.
Most már folyamatosan ellátogat hozzánk, Galler Brigitta rendőr főtörzszászlós körzeti megbízott, aki hasznos tanácsokkal látta el tagjainkat. Felhívta, figyelmünket mire vigyázzunk otthon, a vásárlások alkalmával, valamint az új csalási praktikák kivédésére.
Nem maradhatott el, a nők felköszöntése, illetve felolvastuk, hogy mikortól ünnepeljük meg a nők napját. Beszélgettünk az alvás világnapjáról, ezen belül az alvászavarokról, és azok megelőzéséről. Jó kedvvel búcsúztunk el egymástól.
Kulman Erika és Szélesné Panka
közösségi civilszervezők
Élménybeszámoló első kézből – Ágacska
Február 26-án ismét narrált előadáson voltunk családommal. Én magam nagyon szeretem a színházat, de azt kell, hogy mondjam a Tomi részéről is megvan a színház iránti szeretet. Ez alkalommal Csukás István Ágacska című meséjét néztük meg. Kicsit féltem a darabtól, mert általában előtte mindig mesélek Tominak róla, de a neten nem találtam olyan változatot, amit fel tudtam volna olvasni neki. Nagy meglepetésemre ezt a mesét fogadta a legjobban. Amikor megérkeztünk, már tudta hol vagyunk, és teljes „extázisban” volt. Személyesen Koltai Judit a darab rendezője köszöntötte Tomikát név szerint, amit a saját nyelvecskéjén viszonzott is. A színészek is már ismerősökként köszöntek oda nekünk, míg előadás előtt gyorsan megetettem kisfiamat, hogy ne a korgó gyomorra, hanem az előadásra tudjon koncentrálni. A színpadi bejáráson is már olyan boldog volt Tomi, hogy alig bírtam őt tartani a kezemben, kacarászott, járt keze, lába. Öröme csak fokozódott, amikor Ágacskától kapott egy kis ágacskát is ajándékba. Kezecskéjével minden ruhát megtapintott, és a színészek hangját is megismerte. Nagyon jól éreztük magunkat, és már most tervezzük, hogy májusban ismét megyünk a Szélike királykisasszony című meseelőadásra. Köszönjük a színészeknek a remek előadást, S. Tóth Erikának pedig az audiónarrációt.
Néczin Marianna
Március 15-étől újra automatikusan nyílnak az ajtók az M2-es és az M4-es metrón
A kép forrása: bkk.hu
A fogyatékkal élőket képviselő érdekvédelmi szervezetek véleményeit, illetve az utasok visszajelzéseit figyelembe véve a BKK március 15-étől visszaállítja az M2-es és az M4-es metró vonalán az állomásra érkező szerelvények ajtóinak automatikus nyitását, tehát a ki- és beszálláskor az utasoknak ezentúl nem kell megnyomniuk az ajtónyitó gombot leszálláskor.
2015. október közepétől a BKK bevezette az M2-es és az M4-es metróvonalain a szelektív, vagy más néven egyedi ajtónyitási rendet annak érdekében, hogy az ajtók elhasználódása jelentősen csökkenthető, a járművek légkondicionálásának hatékonysága pedig javítható legyen.
Azonban a rendszer bevezetése óta a fogyatékkal élőket képviselő érdekvédelmi szervezetektől és az utasok egy részétől is olyan jelzések érkeztek a BKK-hoz, amelyek megvizsgálását és kiértékelését követően a cég úgy döntött, hogy visszaállítja a korábbi automatikus ajtónyitás rendjét. Így mostantól az M2-es és az M4-es metróvonalon közlekedő Alstom-szerelvények ajtói egyszerre nyílnak és záródnak.
- Az M4-es metróvonalon a nyitási és a záródási folyamat automatikus
- Az M2-es metróvonalon az ajtókat a járművezető központilag nyitja illetve zárja.
E két metróvonalon az ajtók záródását jelző hang- és fényjelzés kezdetén az ajtónyitó gombok inaktívvá válnak, a gombokon látható zöld fény kialszik. Fontos, hogy a jelzés után 5 másodperccel az ajtók automatikusan becsukódnak, tehát ekkor a járművekre már nem szabad sem be-, sem róluk kiszállni. Az ajtók odazárás elleni védelemmel vannak ellátva. Amennyiben érzékelik, hogy az ajtószárnyak közé akadály (személy vagy tárgy) kerül, annak az ajtónak a zárási folyamata megszakad, majd lassan folytatódik.
A BKK minden érintett bevonásával tovább vizsgálja azokat a fejlesztési lehetőségeket, technológiai megoldásokat, amelyek lehetővé tennék, hogy az egyedi ajtónyitási rend az utasok minden csoportja részére megfelelően kezelhető legyen.
A hír forrása: bkk.hu
Kovács Kinga divattervező felajánlása egyesületünknek!
Kovács Kinga koncepciójának alapja, hogy minden kedves érdeklődő, azon túl, hogy nőies, egyedi, új ruhadarabokkal frissíti a ruhatárát, a vásárlásával megismerhet valami újat és segíthet is. A kollekció alapmotívuma az esztétikus, érdekes és az eddigiekhez képest szokatlan szemléletformálás. Egyedileg hímzett Braille-feliratokkal teszi az alkotó felismerhetővé a ruhadarabok színeit látássérültek számára, ugyanakkor lehetőséget nyújtva a látó vásárlók számára is, egy különös, már-már titokzatos motívum viselésére. Mint a hölgy elmondta, hiszi, hogy a divat mindenkié és a cél, hogy mindenki a lehető legjobban élvezni tudja.
Hogy az összeget mire használja az egyesület, arról az eseményen S. Tóth Erika, az egyesület egyik munkatársa ad tájékoztatást.
Röviden a koncepcióról:
‘A Vigyél színt az életedbe! (Colour up!) limited edition kollekció elnevezéséből adódóan színes, vidám ruhadarabok exkluzív válogatása. Kinga Kovacs ezzel a vibráló, 2017-es Tavaszi/Nyári kapszula kollekcióval nem csak a tavasz által hozott „új életet”, vidámságot, lehetőséget szeretné hangsúlyozni.
A Vigyél színt az életedbe! egyfajta mozgalom is, mellyel a tervező, csakúgy, amint tavasszal a természet is „ébred”- reményei szerint – az embereket is ráébresztheti arra, hogy ebben a kissé sem „tökéletes” világban mennyi gyönyörűség van, mennyi lehetőség a boldogságra, újrakezdésre, és annak megértésére, hogy valójában milyen sok dologért lehetünk hálásak, melyet gyakran elfelejtünk.
Az esemény időpontja: 2017. március 23. csütörtök, 17:00-23:00
Helyszíne: Fogasház (1073 Bp., Akácfa u. 49-51.)
A távoli víz nem jó, ha közel a tűz
“A távoli víz nem jó, ha közel a tűz” – tartja egy kínai közmondás.
A zuglói lámpások programot szerveztek, melyhez mi is csatlakoztunk. A Tűzoltó Múzeumot látogattuk meg.
Vezetőnktől, Réti Rezső muzeológustól megtudtuk, hogy a kiállítás a tűzvédelem fejlődését mutatja be az őskortól napjainkig: megismertet a tűz fejlődésével, a korabeli tűzoltók életével, munkájával, kulturális hagyományaival. A múzeumban régi tűzoltószerek mellett látható a fejlett technikát képviselő gigantikus turboreaktív oltógép is.
A házban korabeli leírások, metszetek és fényképek mutatják be az emlékezetesebb és legpusztítóbb tűzeseteket az államalapítástól a XX. századig. Az emeleti kiállítótermekben, időrendben láthatók a különböző történelmi korok tűzoltási eszközei, emléktárgyai, dokumentumai az ősemberek kiszolgáltatottságától kezdve, a tűzistenek kultuszán át, az ókor legszervezettebb tűzvédelméről híres Római Birodalomig. Megismerhetjük a középkor tűzvédelmét és a nagyobb tűzvészeket, az első hatékony tűzoltóeszközök elterjedését, a diáktűzoltóságokat, a gyári tűzoltóságokat, majd a pesti önkéntes és a hivatásos tűzoltóság megszervezésének történetét.
A múzeum tisztelettel adózik azoknak a nemzetközi hírű tűzoltóknak, akik a századfordulón több tűzoltó-világversenyen sikert-sikerre halmoztak, valamint azoknak a magyar feltalálóknak, akik több nagyszerű újítással írták be magukat a technika történetébe.
A kiállításon láthatók a XX. század technikai fejlődését bemutató eszközök, melyek között helyet kaptak az egyre korszerűbb védőruhák mellett az olaj és gázkitörések elfojtásában használt felszerelések, a jelenleg is használt légzésvédelmi eszközök és a legkorszerűbb impulzusoltó is.
A Tűzoltó Múzeum folyamatosan gyűjti a magyar és külföldi, tűzoltó vonatkozású érmeket, jelvényeket.
A mai sűrített levegős légzőkészülék ősét Kőszegi Mártony Károly (1783-1848) táborintéző főstrázsamester (ma ez őrnagyi rangnak felel meg) találta fel 1830-ban. Kőszegi Mártony egyéb találmányokkal is foglalkozott, így ő volt a tábori főzőkészülék (gulyáságyú) feltalálója, valamint mérnökként is kiváló volt, nemcsak hazánkban, de világviszonylatban is az első földnyomáskutatók egyike. Nagyarányú kísérleteivel kerek száz esztendővel előzte meg a talajmechanika modern művelőit. Ezek elméleti ismeretével is maradandót alkotott.
A múzeum egyik érdekessége az a 115 darabból álló tűzoltósisak-gyűjtemény, amely bemutatja a fejlődés főbb állomásait az ősöktől a legújabb típusú sisakokig, a főnöki vadkan-agyaros bőrsisakoktól kezdve, az asszírok bronz sisakján át, a fém, majd acélsisakokon keresztül az üvegszállal erősített poliészter sisakokig. A tárlaton megtekinthető – a magyar tűzoltósisakok teljes típusválasztéka mellett –több, európai és tengerentúli ország (amerikai, ausztrál, új-zélandi) sisakja is.
Forrás: museum.hu
Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
Fejlesztési verseny a gyengénlátókért
Egyre több fejlesztő áll elő olyan szemüvegekkel, melyeket gyengénlátók és aliglátók részére készítettek. A verseny felfokozott mivolta érezhető, mert szinte minden hónapra jut egy vagy két áttörést hirdető bejelentés. Az elmúlt napokban például az eSight nevű kanadai cég jelentette be a kifejezetten gyengénlátóknak kialakított szemüvegének a megjelenését.
Az eSight terméke egy elektronikus szemüveg. A működési elve látszólag egyszerű, a szemüveg elejére három kamerából álló kamerarendszert szereltek, a szem felé eső részére részére pedig egy megjelenítőt, melynek a beállításait a megmaradt látóképességhez lehet igazítani. Ezzel a személyre szabható megjelenítéssel közel ugyanaz a látásélmény biztosítható, melynek egy ép látású ember is örvendhet. Az eSight először 2015 első napjaiban jelentette be a kész szemüveget, majd 2017 február végén újabb bejelentéssel állt elő. Az eltelt két év alatt a szemüveg méretei kisebbek lettek, mely elég fontos szempont, hiszen nem mindegy mekkora a szemüveg tömege és hova helyezkedik el a súlypontja. A most bemutatott változattal például már akár ugyanúgy lehet sportolni, ahogyan egy hagyományos szemüveggel.
A kép forrása: https://www.esighteyewear.com
A fejlesztés alapötletét az a felismerés adta, hogy bár a legtöbb gyengénlátó ember centrális látása sérült, ugyanakkor a periférikus látás sokkal jobb vagy akár szinte sértetlen állapotban megmaradt, ezért a szemüveg a periférikus látás hasznosítását célozta meg. Az eSight ezt egy lehetőségnek tekintette és erre alkotta meg a személyes látásképességhez igazítható segédeszközét. A cég viszont a mostani, második premierjén is elmondta, hogy vannak még gondjaik. Az egyik komoly dilemmájuk, hogy kell-e headset az eszköz használatához? Erre még keresik a választ, így még nem beszélhetünk igazán készen lévő, boltokba szállítható és megvehető termékről, a támogatott termék státuszának az elérése pedig még ma is távolinak tűnik. Eddig csak 1000 ember viseli az eszközt, egyféle teszt-fázisban van, de a pozitív visszajelzések köré aktív kampányt építenek fel, hogy észrevehetőek legyenek. Ki kell emelni, hogy ez a fejlesztés nem az állóképek feldogozására épül, hanem a látómezőbe kerülő érzékleteket azonnal képes átalakítani.
Az eSight szem felé eső oldala – a kép forrása: https://phys.org/
Másik nagy fejlesztési és ígéretes kísérlet az Aira, melyről már a honlapunkon is beszámoltunk. Ez az eszköz nem kifejezetten a gyengénlátókat célozza meg, mivel a szemüvegre helyezett kamera és headset egy operátorral kapcsolja össze a látássérültet, aki a szemüveg kamerája és egyéb informatikai támogatás alapján ad szóbeli segítséget. A cég nem zárkózik el attól, hogy a gyengénlátók is igénybe vehessék az Aira-rendszert, mivel így sokkal nagyobb piac nyílhat meg előttük.
Az OrCam nevet viselő rendszer fejlesztése 2010-ben indult el és már 2013 óta van tesztelhető eszközük. A rendszer alapja az, hogy a szemüveg egyik szárára szerelt kamera állóképét dolgozza fel egy berendezés, mely összesen 16 egységből áll. A fejen viselt rész a főegység, mely egy szemüveg, melyre kamerát és fülhallgatót szereltek. A zsebben hordozható alegység tartalmazza a feldolgozást végző részegységeket, melyek a kamera által rögzített képek kiértékelését a fülhallgatón keresztül ismertetik a szemüveg viselőjével. A rendszer képes a karaktereket felismerni és felolvasni, ismeri a különböző gyakori termékeket a boltokban, a fizetéshez használt eszközöket is azonosítja, valamint még az emberi arcokat is össze tudja kötni nevekkel. A termék 2500 és 3500 dollár közötti áron érhető el, de csak angol nyelvű környezetben használható és nem is tervezik más nyelveken használhatóvá tenni.
A kép forrása: http://www.orcam.com
A másik nagy projekt a ThirdEye nevet viseli. A rendszer szintén állóképek elemzésére épül. Az eszközt a kézre kell felhúzni, mintha kesztyű lenne, majd az érzékelt kép alapján rezgéssel jelzi, hogy merre kell nyúlni a kívánt tárgy megfogásáért. Ez vakoknak és a gyengénlátók egy kisebb részének könnyíti meg a bevásárlást. A projektbe a végfelhasználókat is bevonták, már a tervezési fázis legelső pillanatában, hogy a legkényelmesebb, legideálisabb eszközt adhassák a megcélzott látássérültek kezébe. Ennek az üzleti része nyilvánvalóan attól lenne jövedelmező, hogy a boltok biztosítanák a vásárlóiknak, ahogyan a kosarat vagy a bevásárlókocsit is ideiglenesen átadják a boltba lépés pillanatában.
A kép forrása: http://news.psu.edu/
A NuEyes csak a gyengénlátókat célozta meg az okosszemüvegével, melyből két változatot lehet megvásárolni. A 6000 dollárért elérhető alapverzió tulajdonképpen egy hangvezérelt digitális nagyító, melyen a nagyítás, a kontraszt és megjelenítéshez használt színek is állíthatóak, valamint mód van filmek megtekintésére is és képes az írott vagy nyomtatott karaktereket felismerni. A 6200 dollárért árult fejlettebb változata azonban internetböngészőt is tartalmaz, emailt is tud kezelni, képes alkalmazások futtatására és még a közösségi oldalakat is lehet vele használni.
A kép forrása: https://nueyes.com/
A most bemutatott fejlesztések a legígéretesebbek, de ezeken kívül a nagy IT-cégek is fejlesztik a saját eszközeiket, melyek különböző fázisokban tartanak. Ezek már nem egy esetben a sokezres tesztelői tábor használatában is vannak és az olyan rendszerekbe is beépülnek, mint amilyen az Aria, amelynek az egyik alapja egy Google okosszemüveg, a másik pedig a Google Maps. Ezekről viszont most nem esett szó, mert a nagyobbak fejlesztésének a sikereiről biztosan értesülünk, a most bemutatott eredményekről azonban nem biztos.
„Az ész a fontos, nem a haj”
Március 2-án mi, a kispesti és a XVlll. kerületi lápmás klubok közös programot szerveztünk. A Fodrász Múzeumot látogattuk meg.
A gyűjtemény első darabjait még az 1950-es években kezdte el gyűjteni Pinke Károly fodrász, akinek tervei között szerepelt egy fodrász múzeum megalapításának terve is. Munkáját végül Korom Gyula vette át, aki 1996 óta, régiségkereskedők bevonásával, aukciókon való vásárlásokkal és a piacok látogatásával folyamatosan gyarapította a múzeum gyűjteményét. Ennek köszönhetően a múzeum tulajdonában lévő tárgyak száma mára meghaladja a háromezret.
Magyarországon ez az egyetlen ilyen gyűjtemény, Európában is csupán hét darab ilyen jellegű múzeum létezik. Ezek azonban Korom Gyula Fodrász Múzeumával szemben, nem egyetemesen gyűjtik a fodrászat történetének emlékeit, hanem annak egy-egy kiemelt témáját, területét járják csak körül.
Univerzalitása mellett a magyar Fodrász Múzeum abban is eltér többi európai társától, hogy itt oktatói tevékenység is folyik, kifejezetten a fodrász szakma tanulói számára, a szakma alaposabb megismerése érdekében. A múzeumot most Korom Zsuzsanna (Korom Gyula lánya) vezeti, aki nagy szeretettel fogadott bennünket.
Először a múzeum berendezési és kiállítási tárgyait néztük meg, majd leültünk, és Zsuzsanna megismertetett bennünket a fodrászat történetével, és a szakma kellékeivel. megtudtuk, hogy a borbélyok voltak a fodrászok elődei, a borbélyság generációról generációra szállt. Törzsvendégeik a falu elöljárói közül kerültek ki, és csak férfiak jártak hozzájuk. Egy borbélynak 25-30 borotvája volt, különböző pengevastagsággal. Solingenben és Sheffieldben készültek a legjobb borotvák. Közben kézről-kézre jártak az általuk használt eszközök: borotvapamacs, szappanozótál, borotva, szappan, Fenőszíj, melynek egyik oldala marhabőr, másik vászon.
A felcserek kisebb orvosi beavatkozásokat végeztek: foghúzás, érvágás, köpölyözés. Minden felcser borbély is volt, de nem minden borbély volt felcser. Megnéztük a fogkulcsot, kézi fogfúrót, és a köpölyözőt.
Több érdekes dolgot is megtudhattunk. Például megtudtuk, hogy 1895-ben, King Camp Gillette alkotta meg az első egyszer használatos pengéjű borotvát. Az első világháború után már inkább a hölgyek frizurázkodtak. Kettévált a borbélyság, hölgy fodrász és úri fodrász néven. A legenda szerint, az első szakállvágás úgy történt, hogy tűzrakásnál leégett az ősember szakálla. Sokáig alkalmazták az égetéses módszert. A hajat kagyló élével kezdték levágni.
Az ókorban Kleopátra henna+indigó növény főzetével festette feketére a haját. Mai napig ismert a róla elnevezett Kleopátra-frizura. A középkorban otthon készítették frizurájukat a hölgyek. Általában befonták, vagy feltűzték kontyba. Természetben talált anyagokkal díszítették. Pl. strucctollal, virágokkal, gyöngyökkel, szalagokkal.
A marcell hullám feltalálója Marcell Grateau francia fodrász volt. A természetes hajhoz hasonló hullámokat akart létrehozni vashullámosítással. Először fésű nélkül, hajsütővassal és kézzel készítette a hullámokat, majd később használt már fésűt is. A vashullámosítás ezen formáját, melyet ondolálásnak is neveznek nagyon gyorsan és széles körben elterjedt a XIX. és XX. század elején.
Megnéztük még a múzeumban található meleg dauergépet, csavarókat, csipeszeket, sütővasakat, parókákat, hajszárítókat, hajszárító búrákat. Kedvencünk egy pici lendkerekes hajszárító volt. Ezt borbély használta férfiak rövid hajánál.
Nagy érdeklődéssel hallgattuk az előadást, és örömünkre szolgált, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhettünk a múzeum tárgyaival, megismerhettük a tárgyak történetét, használatát is.
Búcsúzáskor egy pici fésűmedált kaptunk ajándékba. Ez volt ám a meglepetés! A Fodrász Múzeumot jó szívvel ajánlom a többi lámpás klubnak is, ha szeretnének egy akadálymentes, interaktív, vidám délutáni programot!
Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező
