Kívülről szemlélve talán csak a kicsit szokatlan viselkedés tűnik fel. De kevesen látják az autizmus másik arcát. A szorongásokat, a rettegést, az önpusztító félelmeket. A Történetek a szabadság előszobájából sorozat legújabb részében szereplő, doktori képzésre készülő Sziszi felnőttkorában tudta meg, hogy nemcsak kisfia autista, hanem ő maga is. Most elmeséli, milyen így élni. Lejegyezte: Prónay-Zakar Gina.
Hatéves volt a fiam, mire a diagnózisát kézhez kaptuk. Azt írták: rajta van az autizmus-spektrumon. A gyerekemet évek óta vizsgálták, én meg végig csak morfondíroztam magamban, hogy de hát ő nem lehet autista, hiszen én is pont ilyen voltam. Megvannak a maga „tarka-macskái”. Épp, mint nekem. Arra csak két évvel később döbbentem rá, hogy mennyire. Amikor a saját diagnózisommal álltam a kezemben.
Elmondom én neked szívesen, hogy mi ez az egész. De mindenki máshogy éli meg az autizmust. Ez csak az én történetem. Egy csomó jó dologgal. Hogy mégis mi a jó benne?
Nyilván azt hiszed, hogy ebben a káoszban rád már nem tudok figyelni, pedig de. Volt már több mint harminc évem gyakorolni. Egy függönyt kell húznom az egész elé, és megpróbálni leárnyékolni. Ha most a kezembe veszem a telefonodat, akkor is legalább húsz kép villan be egyszerre, színek, érzések, helyszínek, arcok. És ez mindig így megy.
Mondjuk azt, hogy ezek az autizmusom szórakoztatóbb „tünetei”. Régen az autizmusról az Esőember ugrott be a többségnek. Pedig az egy teljesen szélsőséges eset. Raymond értelmi fogyatékos, miközben számos autista magasan képzett, kiemelkedő intelligenciával, és egyébként is, nem minden érintett rendelkezik különleges képességekkel. Ahogy attól sem leszel autista, ha mondjuk kiváló a számmemóriád. Mostanában viszont egyre több jó fej autisztikus karakter tűnik fel a sorozatokban, például az én egyik kedvencem, Dr. Sheldon Cooper az Agymenőkből.
Ma szinte divat autistának lenni. Előfordul, hogy emberek egy-két ismert tünet alapján diagnosztizálják magukat, és aztán állati büszkék a különlegességükre. Tisztára autista vagyok! – mondogatják nevetve.
Amikor szorongsz. Amikor tikkel a szemed az idegességtől. Amikor egyszerűen képtelen vagy megfejteni, mire gondolhat a másik, mert nem tudsz leolvasni semmit az arckifejezésekből. És amikor a szintén autista fiad attól retteg, hogy egyszer öngyilkosságot követ el. Na, az baromira nem vicces.
A saját gyerekemet szerettem volna megérteni, az ő félelmeit, fájdalmait, szorongásait, ezért visszanéztem az én gyerekkoromra. És minél jobban elmerültem benne, annál több rossz emlék jött elő. A középiskolát gyűlöltem, volt egy csapat osztálytársam, akik folyamatosan szekíroztak. Magamnak való voltam, mindig kilógtam. Előfordult, hogy két hétig nem szólaltam meg. Egyáltalán. Az egyik barátnőm az osztályban azt mondta a tanároknak, hogy hangszálgyulladásom van, ezért békén hagytak. A könyvek és a saját fantáziám világába gubóztam be.
Mert fantáziám az volt. Sok is. Rengeteget meséltem fejből, kitaláltam izgalmas történeteket. És persze már az óvodában is hazudozósnak csúfoltak, miközben én tényleg láttam, hogy az óvónéni a lábánál fogva kilógatta az egyik túl hangos kisfiút, aztán kidobta az ablakon. Olyan valóságos volt… én biztos voltam abban, hogy ez megtörtént.
Két évvel ezelőtt az őrjítő szorongásaim és pánikrohamaim miatt végre kognitív terápiával foglalkozó szakemberhez fordultam. Túl voltam akkor már a depresszión meg minden más finomságon. Erre ő azt mondta egy idő után, hogy talán csak a tüneteket kapirgáljuk, miközben a háttérben valami más van. Az minden esetre gyanús volt, hogy a másnál kiválóan működő ilyen-olyan meditációs technikák engem csak még jobban felidegesítettek.
Tényleg, feltűnt neked, hogy sokkal több a fiú autista? Ugye? Pedig nem arról van szó, hogy ez a fiúkra inkább jellemző, banálisabb oka van. Az, hogy
Legtöbbször egyszerűen egy az egyben felvesszük például egy kedvenc irodalmi hős, vagy épp egy tévés sorozatszereplő komplett szokásrendszerét, mimikáját, beszédstílusát. Könyvekből, filmekből tanulunk meg helyzeteket kezelni, szófordulatokat, viselkedésmintákat. Szóval az autista lányok belül nagyon mások, mint az úgynevezett neurotipikus társaik, mégis látszólag tökéletesen teszik a dolgukat.
Nyolcvan százalékban legalábbis. A maradék húsz százalék viszont őrjítő. Amikor kontrollálhatatlan és megállíthatatlan remegés tör rád, ha foglalt a kedvenc ülőhelyed a vonaton. Hogy ha zsinórban nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt te jó előre és pontosan megtervezted, akkor jöhet egy kiborulás, elsötétül a világ, és még esetleg van időd elrohanni, elbújni, hogy mások ne vegyék észre. És bármennyire is akarod, képtelen vagy megnyugtatni magad. Ez az autizmus. Ez is az.
A munkahelyemen pont ezért majdnem mindenkinek elmondtam, hogy mi a helyzet nálam. Kell, hogy tudják. Nem befolyásol sok mindent, de arra számítaniuk kell, hogy néha problémáim vannak. Néha félrevonulok, máskor túlpörgök. Meg van, hogy nem értek valamit pontosan, mert éppen valaki túl hangosan játszik trombitán az élő színpadon a fejemben, de olyankor visszakérdezek, és elmagyaráztatom a feladatot. Ennyi. Kialakítottam egy sajátos tanulási technikát, amivel elvégeztem az egyetemet. Három diplomám van, és most akarok csinálni egy doktorit is mellé. Tökéletesen képes vagyok a legapróbb részleteket is megfigyelni, és mindegyikre vissza is emlékszem. Csak épp máshogy vagyok behuzalozva.
Érted ezt? Tízévesen! Ezt senki nem akarja a gyerekének. De legalább értem őt, és mellette vagyok. Ő meg mindig elmondja, mennyire örül annak, hogy mi milyen egyformák vagyunk.
Nem érzem magunkat különlegesnek. Autisták vagyunk. Az, hogy ezt végre kimondták, azért jó, mert segít jobban megismerni magamat, a kisfiamat; azt, hogy mi miért történik, és hogyan lehet megküzdeni a nehézségekkel. Ezért tudom ma már szeretni és elfogadni az autizmusomat, akkor is, amikor nagyon nehéz… vagy nagyon fáj. És egyre több az olyan pillanat, amikor boldog és szabad vagyok.
Autista vagyok. A fiam is az – Történetek a szabadság előszobájából

A fotó csak illusztráció, forrás: flickr.com
Kívülről szemlélve talán csak a kicsit szokatlan viselkedés tűnik fel. De kevesen látják az autizmus másik arcát. A szorongásokat, a rettegést, az önpusztító félelmeket. A Történetek a szabadság előszobájából sorozat legújabb részében szereplő, doktori képzésre készülő Sziszi felnőttkorában tudta meg, hogy nemcsak kisfia autista, hanem ő maga is. Most elmeséli, milyen így élni. Lejegyezte: Prónay-Zakar Gina.
Ez vagyok én
Hatéves volt a fiam, mire a diagnózisát kézhez kaptuk. Azt írták: rajta van az autizmus-spektrumon. A gyerekemet évek óta vizsgálták, én meg végig csak morfondíroztam magamban, hogy de hát ő nem lehet autista, hiszen én is pont ilyen voltam. Megvannak a maga „tarka-macskái”. Épp, mint nekem. Arra csak két évvel később döbbentem rá, hogy mennyire. Amikor a saját diagnózisommal álltam a kezemben.
Elmondom én neked szívesen, hogy mi ez az egész. De mindenki máshogy éli meg az autizmust. Ez csak az én történetem. Egy csomó jó dologgal. Hogy mégis mi a jó benne?
Hát, ha azt mondom, hogy ebben a pillanatban, miközben veled beszélgetek, a fejemben három színpadon pörög három tök különálló előadás, plusz egy film a mozivásznon, és ez csak egy része a teljes show-nak, az jó?
Nyilván azt hiszed, hogy ebben a káoszban rád már nem tudok figyelni, pedig de. Volt már több mint harminc évem gyakorolni. Egy függönyt kell húznom az egész elé, és megpróbálni leárnyékolni. Ha most a kezembe veszem a telefonodat, akkor is legalább húsz kép villan be egyszerre, színek, érzések, helyszínek, arcok. És ez mindig így megy.
Esőember és a többiek
Mondjuk azt, hogy ezek az autizmusom szórakoztatóbb „tünetei”. Régen az autizmusról az Esőember ugrott be a többségnek. Pedig az egy teljesen szélsőséges eset. Raymond értelmi fogyatékos, miközben számos autista magasan képzett, kiemelkedő intelligenciával, és egyébként is, nem minden érintett rendelkezik különleges képességekkel. Ahogy attól sem leszel autista, ha mondjuk kiváló a számmemóriád. Mostanában viszont egyre több jó fej autisztikus karakter tűnik fel a sorozatokban, például az én egyik kedvencem, Dr. Sheldon Cooper az Agymenőkből.
Ma szinte divat autistának lenni. Előfordul, hogy emberek egy-két ismert tünet alapján diagnosztizálják magukat, és aztán állati büszkék a különlegességükre. Tisztára autista vagyok! – mondogatják nevetve.
Te, én úgy megráznám ezeket a szerencsétleneket! Az autizmus nem menő, a fenébe már!
Amikor szorongsz. Amikor tikkel a szemed az idegességtől. Amikor egyszerűen képtelen vagy megfejteni, mire gondolhat a másik, mert nem tudsz leolvasni semmit az arckifejezésekből. És amikor a szintén autista fiad attól retteg, hogy egyszer öngyilkosságot követ el. Na, az baromira nem vicces.
Ez az én autizmusom
A saját gyerekemet szerettem volna megérteni, az ő félelmeit, fájdalmait, szorongásait, ezért visszanéztem az én gyerekkoromra. És minél jobban elmerültem benne, annál több rossz emlék jött elő. A középiskolát gyűlöltem, volt egy csapat osztálytársam, akik folyamatosan szekíroztak. Magamnak való voltam, mindig kilógtam. Előfordult, hogy két hétig nem szólaltam meg. Egyáltalán. Az egyik barátnőm az osztályban azt mondta a tanároknak, hogy hangszálgyulladásom van, ezért békén hagytak. A könyvek és a saját fantáziám világába gubóztam be.
Mert fantáziám az volt. Sok is. Rengeteget meséltem fejből, kitaláltam izgalmas történeteket. És persze már az óvodában is hazudozósnak csúfoltak, miközben én tényleg láttam, hogy az óvónéni a lábánál fogva kilógatta az egyik túl hangos kisfiút, aztán kidobta az ablakon. Olyan valóságos volt… én biztos voltam abban, hogy ez megtörtént.
Két évvel ezelőtt az őrjítő szorongásaim és pánikrohamaim miatt végre kognitív terápiával foglalkozó szakemberhez fordultam. Túl voltam akkor már a depresszión meg minden más finomságon. Erre ő azt mondta egy idő után, hogy talán csak a tüneteket kapirgáljuk, miközben a háttérben valami más van. Az minden esetre gyanús volt, hogy a másnál kiválóan működő ilyen-olyan meditációs technikák engem csak még jobban felidegesítettek.
Tényleg, feltűnt neked, hogy sokkal több a fiú autista? Ugye? Pedig nem arról van szó, hogy ez a fiúkra inkább jellemző, banálisabb oka van. Az, hogy
a lányokat sokkal ritkábban diagnosztizálják. Az autista lányok remekül el tudnak sajátítani mintákat, viselkedési szokásokat, nagyon ügyesen beilleszkednek. Túl ügyesen.
Ez az én életem
Legtöbbször egyszerűen egy az egyben felvesszük például egy kedvenc irodalmi hős, vagy épp egy tévés sorozatszereplő komplett szokásrendszerét, mimikáját, beszédstílusát. Könyvekből, filmekből tanulunk meg helyzeteket kezelni, szófordulatokat, viselkedésmintákat. Szóval az autista lányok belül nagyon mások, mint az úgynevezett neurotipikus társaik, mégis látszólag tökéletesen teszik a dolgukat.
Nyolcvan százalékban legalábbis. A maradék húsz százalék viszont őrjítő. Amikor kontrollálhatatlan és megállíthatatlan remegés tör rád, ha foglalt a kedvenc ülőhelyed a vonaton. Hogy ha zsinórban nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt te jó előre és pontosan megtervezted, akkor jöhet egy kiborulás, elsötétül a világ, és még esetleg van időd elrohanni, elbújni, hogy mások ne vegyék észre. És bármennyire is akarod, képtelen vagy megnyugtatni magad. Ez az autizmus. Ez is az.
A munkahelyemen pont ezért majdnem mindenkinek elmondtam, hogy mi a helyzet nálam. Kell, hogy tudják. Nem befolyásol sok mindent, de arra számítaniuk kell, hogy néha problémáim vannak. Néha félrevonulok, máskor túlpörgök. Meg van, hogy nem értek valamit pontosan, mert éppen valaki túl hangosan játszik trombitán az élő színpadon a fejemben, de olyankor visszakérdezek, és elmagyaráztatom a feladatot. Ennyi. Kialakítottam egy sajátos tanulási technikát, amivel elvégeztem az egyetemet. Három diplomám van, és most akarok csinálni egy doktorit is mellé. Tökéletesen képes vagyok a legapróbb részleteket is megfigyelni, és mindegyikre vissza is emlékszem. Csak épp máshogy vagyok behuzalozva.
Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra. Nemcsak átérzem, hanem száz százalékosan tudom, mit él át a most tízéves kicsi, érzékeny, okos fiam. A rettegéseket. A szorongásokat. A halálfélelmet.
Érted ezt? Tízévesen! Ezt senki nem akarja a gyerekének. De legalább értem őt, és mellette vagyok. Ő meg mindig elmondja, mennyire örül annak, hogy mi milyen egyformák vagyunk.
Nem érzem magunkat különlegesnek. Autisták vagyunk. Az, hogy ezt végre kimondták, azért jó, mert segít jobban megismerni magamat, a kisfiamat; azt, hogy mi miért történik, és hogyan lehet megküzdeni a nehézségekkel. Ezért tudom ma már szeretni és elfogadni az autizmusomat, akkor is, amikor nagyon nehéz… vagy nagyon fáj. És egyre több az olyan pillanat, amikor boldog és szabad vagyok.
Forrás: wmn.hu
Új klub alakult

Az első klubnapot december 4-én tartjuk, 14:00-17:00 óra között, a Nyitott Ajtó Együttműködési Iroda helyiségében, 1156 Budapest, Páskomliget u.6.
(az Újpalotai Vásárcsarnokkal szemben, a CIB Bank mellett)
Megközelíthető:
a 196, 296, 96, 130, 231 buszokkal, valamint a 69-es villamossal (Vásárcsarnok megálló)
Az esemény regisztrációhoz kötött.
A részvételi szándékát kérem időben jelezze Moldován Eszternél
illetve Csukáné Polyák Erzsébetnél
valamint a Facebook-on december 1-jéig, a XV. kerületi látássérültek zárt csoportjában.
(Szeretettel fogadjuk a kerületi látássérültek csatlakozását az oldalhoz).
Amennyiben módjában áll, szívesen fogadjuk hozzájárulását némi aprósütemény, üdítő formájában.
Mindenkit sok szeretettel várunk, hívja el a hozzátartozóit, a barátait is!
Üdvözlettel:
Moldován Eszter közösségi civil szervező
Csukáné Polyák Erzsébet mentorszülő segítő
Mozgalmas klubdélután Kispesten
A klubnapunkat lázas készülődés előzte meg. Hogyan díszítsük a termet, milyen finomságokkal kedveskedjünk vendégeinknek, és klubtagjainknak? Advent közeledtével zöldszínű hópelyhes szalvéta, és piros szaloncukor egészítette ki a terítéket, illetve varázsolta ünnepivé a hangulatot. Szendvicseket készítettünk, de természetesen a mézes puszedli sem maradhatott ki. Ádámné Szladovits Vali nekünk okozott hatalmas meglepetést, ugyanis finom sajtos rudat sütött, mindenki nagy-nagy örömére.

A klubnapot Fodor Ágnes nyitotta meg. Többek között az önkormányzattal való együttműködésről és a Lámpás Klubok fontosságáról beszélt. Utána Mészáros Gyöngyi mutatta be a VGYKE Ügyfélszolgálatának munkáját, szolgáltatásait. Ezúttal helyben intézte az új tagok beléptetését és tagdíjat is lehetett fizetni.
A Láthatár bolt asztalánál rengeteg segédeszközt lehetett megtekinteni és kipróbálni. Magyarul beszélő vérnyomásmérő, mérleg, zsebóra, különféle nagyítók, távcsövek, konyhai eszközök és játékok közül lehetett válogatni. Lengyelné Évi megmutatta hogyan működnek a speciális beszélő eszközök, majd a bemutatót követően vásárolni is lehetett. Ezen az alkalommal még látássérültek által készített termékek közül is lehetett válogatni. Többek között rongyszőnyegek, kerámia tárgyak és gyertyák nyitották meg a vásárlók pénztárcáját.

Az idő nagyon gyorsan telt és elmondhattuk, hogy ismét tartalmas és kellemes délutánt tölthettünk együtt. Annak pedig kifejezetten nagyon örültünk, hogy a Kispest TV megörökítette ezt a különleges klubdélutánunkat, nagyon várjuk a róla készült összeállítást!
Az összeállítás itt érhető el, a 44. percben kezdődik.
Bernáth Zsu
MONDO kártyajáték a fogyatékkal élők jogairól

A kártyajáték egyedülálló Magyarországon és azzal a céllal készült, hogy a fogyatékossággal élő gyerekek, valamint szüleik egy olyan hatékony eszközt használhassanak, ami a mindennapokban is képes a gyerekek jogainak érvényesülését elősegíteni.
- A rendezvény időpontja: 2015. november 28. szombat 12.00-17.00
- Helyszíne: Gödör Klub – G3 Rendezvényközpont, 1061 Budapest VI., Király utca 8-10 (Central Passage)
Rendezvény programja:
- 12:00 – 13:30 Charity jóga Szappan Petrával (Mandala Jógastúdiók)
- 14:00 – 15:00 MONDO, kártyajáték bemutató kerekasztal-beszélgetés
- 16:00 – 17:00 Lóci játszik ft. Szeder-Szabó Kriszti koncert
A rendezvény ingyenes, de részvételi szándékukat kérjük az esemény Facebook oldalán jelezzék.
További kérdéseikkel ne habozzanak keresni Jokán Andreát, a rendezvény szervezőjét.
Elérhetőségei:
Bővebben tájékozódni a kampányról a honlapunkon tud: szuloi.tasz.hu
Magyar siker Krakkóban: nemzetközi versenyt nyert Agárdi Szilvia

Magyar sikerrel zárult a Nemzetközi Dalfesztivál Krakkóban 2015. november 15-én. A Lions klubok által második alkalommal megrendezett versenyen 9 országból 16 versenyző vett részt. A látássérült énekesek nemzetközi dalfesztiváljának fővédnöki szerepét Andrea Bocelli vállalta, aki személyes levélben üdvözölte a versenyzőket. A színvonalas vetélkedés helyszíne a krakkói Operaház volt, a versenyzők zenei megszólalását pedig a Krakkói Filharmonikusok segítették. Magyarországot Agárdi Szilvia képviselte. It is love című dalát Rakonczai Viktor írta. Óriási sikert aratott, megnyerte a versenyt, valamint két további különdíjat is elhozhatott. Az egyiket Krakkó polgármestere ajánlotta fel, míg a másikat a lengyel újságírók szavazták meg számára.
Forrás: nlcafe.hu
Színházban Újpesten


Kis csapatunk izgatottan várta a kezdést, a nézőtér szépen megtelt. Kialudtak a fények, a színpad életre kelt, és egy történelmi személy elevenedett meg előttünk. Egy követhető, érdekes színdarabot láthattunk.
Nagyon jól éreztük magunkat!
A programunk az Újpest Önkormányzatának támogatásával valósult meg.
Újpest Lámpásai (Panka,Erika)
Meghívó

kép forrása: karrierkozpont.elte.hu
Időpont: 2015. december 10-én, 16.00 – 18.00 között
Helyszín: ELTE Bölcsészettudományi Kar Tanácsterme
( 1088 Budapest, Múzeum krt. 4. A épület, magasföldszint 39.)
A helyszín akadálymentes. Kérjük jelentkezését a képernyőolvasó programmal akadálymentesen használható online regisztráció során, az ott található űrlap kitöltésével 2015. december 1-ig jelezze. Utóbbit a fogyatekosugy@kancellaria.elte.hu címre kérjük visszaküldeni.
Program
- 16:00 – A vendégek köszöntése –Dr. Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, hallgatói ügyek rektori biztosa
- 16:10 – Egyenlő esélyekkel, egyenlő hozzáféréssel:
a Fogyatékosügyi Központ megalakulása – Kovács Krisztina, a Fogyatékosügyi Központ vezetője
- 16:25 – A Fogyatékosügyi Központ szolgáltatásai – Grósz Judit, Matolcsi Rita, gyógypedagógusok, Rozemberczki Zoltán, informatikus
- 16:35 – Fogyatékossággal élő hallgatók beszámolója
- 16:50 – Krizbai Teca, a PPK hallgatója előadása
- 17:00 – A Fogyatékosügyi Központ átadása – Dr. Scheuer Gyula kancellár
- 17:10 – Fogadás
A Fogyatékosügyi Központ a fogadás ideje alatt megtekinthető az alagsor 125. teremben.
Kovács Krisztina
egyetemi fogyatékos-ügyi koordinátor
ELTE Hallgatói Szolgáltató és Sportközpont
Fogyatékosügyi Központ
Több mint 1 millióan töltötték ki az egységes európai önéletrajzot

kép forrása: www.europass.hu
A Tempus Közalapítvány közleménye szerint az Europass önéletrajzot elsősorban fiatal álláskeresők és külföldi ösztöndíjprogramra jelentkező hallgatók használják, de európai uniós pályázatokhoz is sokszor mellékelik.
A statisztikák szerint az átlagos felhasználó 30 év alatti fiatal, aki legalább egy idegen nyelvet beszél, és nem rendelkezik több éves munkatapasztalattal. A végzettséget tekintve azonban vegyes a kép: diplomások és középfokú végzettségűek egyaránt használják az Europass önéletrajzot – olvasható a közleményben.
Kiemelték: az Europass portfólió tagjai közül Magyarországon még csak az önéletrajz és a motivációs levél használata terjedt el a cégek körében, de a 2014-es statisztikák szerint a gyakorlati nyelvtudást bemutató nyelvi útlevél igénylőinek száma is csaknem ötszörösére nőtt az előző évhez képest.
Az Europass dokumentumokat az elmúlt tíz évben folyamatosan fejlesztették, létrehozták például az Európai készségútlevelet, amely egyetlen fájlba rendezi az összes szükséges dokumentumot és igazolást, megkönnyítve ezzel a pályázáshoz szükséges anyagok kezelését, valamint látássérültek számára is készült önéletrajz minta – közölték.
Forrás: MA.HU
Álláslehetőség

kép forrása: kezenfogva.hu
Munkáltatói kapcsolattartói feladatok:
- Munkahelyfeltárás, foglalkoztatás szervezése
- Munkáltatók érzékenyítésének megszervezése és részvétel a tréningen
- A megfelelő szervezetekkel kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás
- Saját ügyfelek – munkáltatók és munkavállalók – adatainak és igényeinek adatbázisban való rögzítése;
- Részvétel szerződések, megállapodások előkészítésében, szakmai tartalmának kialakításában
Mentori feladatok:
- Célcsoport számára egyéni fejlesztési és foglalkoztatási terv alapján havi egyéni tanácsadás nyújtása és megfelelő dokumentálása, min. havi 1 alkalommal egyéni esetkezelés
- Foglalkoztatás előkészítése, munkakörök kialakítása, célcsoport betanításának megszervezése, nyomon követése
- Munkarend szervezése és felügyelte, munkavégzés felügyelete A célcsoport foglalkoztatása során a foglalkoztatási tevékenység betanítása, felügyelete, kísérése
- A célcsoport nyílt munkaerőpiacra való kiközvetítése során a munkáltatóknál történő konkrét feladatok betanítása, a fogyatékos személyek számára a munkakörnyezetbe való beilleszkedés elősegítése
- Munkáltatókkal való folyamatos kapcsolattartás, elégedettség ellenőrzése, konfliktusok, krízisek mediálása, kezelése
- Célcsoport tagok utókövetése, mentorálása
- Nyílt munkaerő piaci divízióvezetővel való kapcsolattartás, esetfelelősnek problémák jelzése
További információ, jelentkezés módja, határideje:
Jelentkezés fényképes EUROPASS önéletrajzzal és maximum 1 oldalas motivációs levéllel a bérigény megjelölésével a szasz.ibolya@kezenfogva.hu címen, 2015.11.30-ig lehetséges.
Masszázs – már a Bónusz Brigádon is!

Tudja Ön, hogy milyen jótékony hatással van a masszázs a teljesítményre? Szívesen adna lehetőséget ismerőseinek egy kis kikapcsolódásra? Látássérült gyógymasszőr munkatársaink szakértelemmel, egyesületünk pedig egy 40%-os kedvezményt biztosító kupon megvásárlásának lehetőségével várja a frissülni vágyó vendégeket!
A 200 db, kedvezményes bérletet már 25 vásárló tudhatja magáének, ne késlekedjen hát, látogasson el a kuponoldalra még ma, és ajándékozza meg családját, barátait, vagy önmagát egy frissítő masszázzsal!
5000 Ft helyett 2.990 Ft-ért juthatnak a 60 perces gyógymasszírozáshoz.
KUPON megvásárlása
További információk
Véget ért a tréning
Együtt a családokért és a nemzetért


Rákospalotán, az Alapítvány Sarokház Lakóotthonában 16 mentorszülő vehette át az említett dokumentumokat dr. Gruíz Katalintól, az Alapítvány elnökétől.
„A Sorstársi Segítő szolgálat tevékenységét azokra a veleszületett rendellenességekre terjesztették ki, melyeket a gyermek születésekor lehet látni, diagnosztizálni vagy biztonsággal előre jelezni. Ebbe a segítő munkába vonják be a különböző szervezetek mentorszülőit. A szolgáltatás célja, hogy a rendellenességgel született gyermek szülei eljussanak ahhoz a rendellenesség-specifikus szervezet által delegált sorstárs segítő vagy mentor szülőhöz, aki az érintettség okán, baráti melléállással, a megélt sors tapasztalatainak átadásával átsegítheti őket az első traumán és segítséget nyújthat a speciális élethelyzettel járó nehézségek leküzdésében. A Sorstársi Segítő Szolgálat – azon felül, hogy pótolhatatlan segítséget ad az érintetteknek – lényegében tehermentesíti az egészségügyi intézményeket is azzal, hogy már a kezdetektől a szülők mellé áll, lelki támogatással és gyakorlati tanácsokkal.” A VGYKE kész volt az összefogásra, így a hétvégeken tartott tréningeken a VGYKE mentorszülői– a házastársaikkal együtt –részt vettek.


A mostani hétvégén, az utolsó tréning napon, minden egyes megjelent beszámolt a nyári munkálkodásáról. Érdekes és izgalmas volt később az egyik szituációs gyakorlat, amelyben „eljátszották”: hogyan is „ajánlják be” magukat, például egy kórházba, hogyan mutassák be a sorstárs segítők tevékenységét a kórház vezetőinek, hangsúlyozandó a konkrét segítségnyújtás mibenlétét is.

A mentorszülők valójában az elkövetkező hetekben és hónapokban fogják megtudni és tapasztalni, hogy a felkészülésüknek köszönhetően milyen eredményes munkát végezhetnek, illetve azt, hogy az egészségügyi és szociális intézmények, szervezetek, valamint az önkormányzatok miképpen élnek – élhetnek – azzal a lehetőséggel, amelyet a mentorszülők tevékenysége biztosíthat.
Csukáné Polyák Erzsébet
Mentorszülő és szülősegítő munkatárs
Első lépések az Erzsébetváros Lámpásainál

Kép forrása: infopoly.info
Kialakítottuk fix klubnapunkat, ami minden hónap második szerdáján kerül majd megrendezésre 15 órától 17 óráig, a 7. kerületi K11 Művészeti és Kulturális Központban.
Első klubunk alkalmával (2015.09.09.) az ismerkedésé volt a főszerep, hiszen egy új közösség megalakulásakor ez az első és legfontosabb dolog. A beszélgetés hamar oldottá vált, a vendégek lelkesen meséltek hobbijukról, kedvteléseikről.. Szóba kerültek terveink, azaz, hogy milyen programok megvalósításán szeretnénk dolgozni, s ezekhez mindenkinek volt néhány jó ötlete. Hamar körvonalazódott, hogy az egyik kulturális célpontunk a színházi élet lesz, hiszen kiderült, hogy erre mindenki nagyon nyitott.
A Mozgáskorlátozottak Erzsébetvárosi Szervezetével sikerült jó kapcsolatot kialakítani, és vezetőjük támogatásával Erzsébetváros kiemelkedő, a kerületi civil szervezeteket felvonultató rendezvényén, a Civil Korzón jelenhettünk meg október 3-án. Az esemény remek bemutatkozási lehetőséget biztosított számunkra, és kiemelt lehetőséget kaptunk a kapcsolatépítésre. Munkánk sikeres elindításához a kerületi civil szervezetek megismerése elengedhetetlen, ezért a programra nagyon készültünk: rengeteg tájékoztató anyagot vittünk, melyeket a nagy érdeklődésre való tekintettel hamar el is osztogattunk.
Kata az érdeklődőket a Braille írás rejtelmeibe avatta be, és eközben tartalmas beszélgetések alakultak ki az érdeklődőkkel.
Második klubunk alkalmával (2015.10.14.) a további ismerkedésen túl a kerületi nevezetességekről és a kerületben fellelhető szórakozási és kulturális lehetőségekről is beszélgettünk. Kiderült, hogy mindenkinek megvannak a maga kedvenc helyei, programjai és megbeszéltük, hogy ezeket egymásnak is meg fogjuk mutatni, illetve ellátogatunk majd idővel ezekre a helyekre.
Kata és Abigél
Erzsébetváros közösségi mentorai
(06-70/387-52-66) ; (06-70/984-85-93)