A Pályázat kiírója: Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete A Pályázat leírása: Országos irodalmi verseny amatőr írók részére. A pályázatban elsősorban valós élményeken alapuló, esetleg fiktív születésnapi események novellában való megörökítését várjuk, természetesen a “Fények Vakondjának” humoros, ironikus elemeivel megírva.
A pályázat beadása: 2014. augusztus 11-től 2014. szeptember 22-ig A Pályázat címe: “Fények vakondja 4.” Ajánlás: az irodalmi versenyt elhunyt sorstársunkra, Kerekes Gézára emlékezve hirdetjük meg.
A pályázat benyújtásának módja: Csak elektronikusan az info@jnszmvakok.hu e-mail címre küldve. A pályaműveket magyar nyelven, Word dokumentum (.doc) formátumban várjuk, melyek terjedelme ne legyen több, mint három oldal, Times New Roman betűtípussal és 12-es betűmérettel.
Az idei évben kizárólag prózában várunk pályaműveket.
A pályázók köre: bárki. A pályázatokat csak magyar nyelven fogadjuk el. Díjazás: az első három helyezett értékes jutalomban részesül
A pályázók műveit szakmai zsűri bírálja el. A zsűritagok elé a pályamunkák csak jeligével ellátva kerülnek, a jeligéhez tartozó személy kilétét a zsűri is a bírálat végén ismerheti meg. Kérünk minden pályázót, hogy válasszon magának egy jeligét és egy “biztonsági” pótjeligét is.
Ezzel a jeligés rendszerrel is szeretnénk biztosítani a verseny tisztaságát. A verseny végeredményének kihirdetésére 2014 novemberében, Szolnokon kerül sor, Egyesületünk kulturális rendezvényén, melyet Egyesületünk megalakulásának 10 éves évfordulójának alkalmából szervezünk meg.
A pályázókat az eredményhirdetésről elektronikus úton kiküldött meghívóval értesítjük. A győztes pályamű a rendezvényen előadásra kerül. A beérkezett alkotásokat az Egyesületünk honlapján is közöljük (www.jnszmvakok.hu), ahol a közönség szavazatai alapján is eredményt hirdetünk. A közönségszavazás nyertese külön jutalomban részesül.
A pályázatokat a csatolt adatlappal együtt a fenti e-mail címre várjuk.
A pályázattal kapcsolatban további információ kérhető:
Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete
5000 Szolnok, Móra F. u 15. fsz/12. Telefon: 06-56/514-085
VGYKE Archives - Oldal 375 a 380-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Fények vakondja IV. irodalmi pályázat
Forrás: www.kultfm.hu
A Pályázat kiírója: Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete A Pályázat leírása: Országos irodalmi verseny amatőr írók részére. A pályázatban elsősorban valós élményeken alapuló, esetleg fiktív születésnapi események novellában való megörökítését várjuk, természetesen a “Fények Vakondjának” humoros, ironikus elemeivel megírva.
A pályázat beadása: 2014. augusztus 11-től 2014. szeptember 22-ig A Pályázat címe: “Fények vakondja 4.” Ajánlás: az irodalmi versenyt elhunyt sorstársunkra, Kerekes Gézára emlékezve hirdetjük meg.
A pályázat benyújtásának módja: Csak elektronikusan az info@jnszmvakok.hu e-mail címre küldve. A pályaműveket magyar nyelven, Word dokumentum (.doc) formátumban várjuk, melyek terjedelme ne legyen több, mint három oldal, Times New Roman betűtípussal és 12-es betűmérettel.
Az idei évben kizárólag prózában várunk pályaműveket.
A pályázók köre: bárki. A pályázatokat csak magyar nyelven fogadjuk el. Díjazás: az első három helyezett értékes jutalomban részesül
A pályázók műveit szakmai zsűri bírálja el. A zsűritagok elé a pályamunkák csak jeligével ellátva kerülnek, a jeligéhez tartozó személy kilétét a zsűri is a bírálat végén ismerheti meg. Kérünk minden pályázót, hogy válasszon magának egy jeligét és egy “biztonsági” pótjeligét is.
Ezzel a jeligés rendszerrel is szeretnénk biztosítani a verseny tisztaságát. A verseny végeredményének kihirdetésére 2014 novemberében, Szolnokon kerül sor, Egyesületünk kulturális rendezvényén, melyet Egyesületünk megalakulásának 10 éves évfordulójának alkalmából szervezünk meg.
A pályázókat az eredményhirdetésről elektronikus úton kiküldött meghívóval értesítjük. A győztes pályamű a rendezvényen előadásra kerül. A beérkezett alkotásokat az Egyesületünk honlapján is közöljük (www.jnszmvakok.hu), ahol a közönség szavazatai alapján is eredményt hirdetünk. A közönségszavazás nyertese külön jutalomban részesül.
A pályázatokat a csatolt adatlappal együtt a fenti e-mail címre várjuk.
A pályázattal kapcsolatban további információ kérhető:
Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete
5000 Szolnok, Móra F. u 15. fsz/12. Telefon: 06-56/514-085
Segédeszköz bemutató és vásár Szentendrén
Lovas Judit klubvezető fogadott minket. Az épületből látszólag eltűntek az idősek, pedig dehogy: egytől egyig rendszeres reggeli tornájukat végezték. Katona Zsuzsi boltvezető és Bárdosné Edit azonnal beálltak közéjük, ilyen erősen hatott a jó példa.
Amíg a nénik, bácsik kifújták magukat, kiraktuk a mindennapi életünket megkönnyítő sok praktikus kütyüt és eszközt. Mind az ellátottak, mind a gondozónők érdeklődéssel vették körül az asztalt, kezükben forgatták a hangjelzéses főzőórát, a nagy számlapos vekkert, a hagymavágót, nagyítókat. Az egyik néni egy Rubik kockával szemezett.
Kolléganőm körbe vitte a székeken ülő nehezebben mozgó idős embereknek is a bemutatott tárgyakat.
Zsuzsi nagy türelemmel és szeretettel mutatta meg a segédeszközök használatát.
Moldován Eszter
Szentendre Közösségi Mentora
Egy újabb remek nap a Lámpás Klub életében
Egy jó kis csapat gyűlt össze a Kispesti mentorok szervezésével. Reggel 9 óra tájban el is kezdtek gyülekezni a jelentkezők. Hatalmas embersereg gyűlt össze, körülbelül 150-200 fő. Nekünk a hajón még külön székeket is kellett kérnünk, akkora volt a tumultus.
9:30-kor kezdetét vette az utazás. Érkezésünkkor Editke, a szentendrei Lámpás kolléganőnk és Eszter, a segítője már nagyon várt minket.
A hajón kapott térkép, illetve Editke és Eszter jóvoltából könnyű dolgunk volta programtervet illetően. Elsőként a Malommúzeumot tekintettük meg. Nagyon impozáns volt, sok szép képpel. Ezt követően még maradtunk egy kicsit a múzeum udvarán, hiszen Jani mentortársunk hozott magával egy gitárt, s ha már megpihentünk, hát fakadjunk is dalra! Jani remek előadása még a betérő látogatóknak is tetszett, olyannyira, hogy egy csekélyke összeggel hozzá is járultak Jani tehetségének gondozásához.
Ezt követően jöhetett a megérdemelt fagyizás. Végezetül a elsétáltunk a Duna partra, majd elértünk a BKV közlekedési kiállításához. Ez mindenkinek nagyon tetszett, mert valamennyi járműre fel lehetett ülni. Volt itt régi villamos, hév, mozdony, trolibusz. Itt is tartottunk egy hosszabb pihenőt, ismét előkerült a gitár. Együtt énekeltünk, daloltunk, volt, aki még egy kis „Cleveland-i csoszogóst” is beiktatott és táncra perdült.
Ezután elindultunk hazafelé, de ezúttal nem hajóval, hanem tömegközlekedéssel értünk a célállomásra.
Összességében egy remek napot tudhatunk magunk mögött. Az egész csapat nagyon jól érezte magát. Az időjárás is nekünk kedvezett, gyönyörű, verőfényes napsütést kaptunk. Reméljük még sok ilyenben lesz részünk!
Szikora Szilárd
Kispest Közösség Lámpása
Meghívó
Forrás: www.sikerado.hu
A kutatás célja, hogy a diplomás pályakövetési rendszerhez hasonlóan képet kapjunk a fogyatékkal élő felsőoktatási hallgatók munkaerőpiacra való átlépésének körülményeiről.
A fenti cél elérése érdekében fókuszcsoportos beszélgetést szervezünk 8 fő érzékszervi károsodással élő, 1- 5 éve diplomát szerzett személlyel.
A beszélgetés körülbelül egy 90- 120 perces, strukturált fókuszcsoportos interjú, melynek keretében tapasztalataikra, nehézségeikre, véleményükre lennénk kíváncsiak, kifejezetten a munkaerőpiacon való érvényesülés tekintetében.
A beszélgetésekről videofelvétel és egy jegyzet készülne, melyet a zárótanulmány elkészítéséhez használnánk, természetesen anonim módon.
A fókuszcsoportos beszélgetés ideje: 2014. szeptember 9. kedd, 17:30 A helyszíne: VGYKE, Cserf-s Központ, 1146 Budapest, Hermina u. 57. Megközelítés: a 72-es és a 74-es trolibusz Bethesda utcai megállójától körülbelül 50 méterre
A beszélgetésen résztvevők ajándékcsomagot kapnak!
Várunk Minden érintett frissdiplomást, hogy tapasztalataikkal segítsék kutatásunkat!
Minden igazságot könnyű megérteni, ha már felfedeztük őket. A lényeg, hogy fel kell fedeznünk őket. /Galilei/
Jubileumi Braille-olvasásverseny
Forrás: www.kerdezze.com
19-én pénteken a versenyzők érkezését és a szálláshelyek elfoglalását követően, városnéző sétára kerül sor, ahol a résztvevők megismerkedhetnek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyével. A sétát követően finom vacsorával zárjuk a napot. Maga a verseny másnap, 20-án 10 órától veszi kezdetét.
Idén Ferenczik Adrienne kortárs megyei író munkásságát ismerhetik meg az olvasók.
Ferenczik Adrienne író, újságíró, a Nyíregyházi Televízió több szakmai díjjal kitüntetett szerkesztő-riportere. Televíziós riportjai és újságcikkei mellett 2010 óta irodalmi műveit is megismerheti a nagyközönség. Irodalmi antológiákban megjelent novelláiban a mai magyar társadalom problémáira mutat rá, a történetekben megjelenik a munkanélküliség, a pénztelenség, a szegénység, s az olvasók megismerhetik a különböző élethelyzetbe került szereplők lelki vívódásait.
Novellái után 2012-ben megjelent első regénye, a Napfényes Riviéra. A szerző, noha imádja a napfényt és a tengert, regényének sem a napfényhez, sem a tengerhez nincs köze. Ez csupán egy televíziós szappanopera címe, amelynek fontos, ha úgy tetszik sorsdöntő szerepe van a könyv hőseinek életében. A regény kimondatlan tanulsága szerint a televíziós agymosás napjaikban a modern házasság egyik legfőbb ellenségévé, családbomlasztó erejévé, a szellemi lepusztulás jelképévé vált. Hivatásos televíziós lévén az írónő megfigyelései különösen hitelesek. Ferenczik Adrienne a modern középosztálybeli házasság válságát vizsgálja szórakoztatóan, de egy vérbeli riporter éles szemével.
A Napfényes Riviéra után 2013-ban megjelent a szerző második regénye, az Incognito. Az Incognito egy tóparti szálloda az osztrák határ mentén, amely különleges hangulatával tökéletes helyszín arra, hogy három különböző korú hölgy egy éjszaka lelkileg egymásra találjon. Egyikük elhunyt férjét siratja, másikuk azért jött ide, hogy végre eldöntse, kilép-e a házasságából, a legfiatalabb pedig szerelmi csalódásában öngyilkosságra készül. Mindannyiuknak oka van a keserűségre, s ha másként is látják saját párkapcsolatukat, az Incognito bárjában kiderül, hogy a sokévnyi korkülönbség és az egymástól eltérő problémáik dacára sokkal több bennük a közös, mint amennyit a fantázia felölelni képes. Mármint az olvasói fantázia, mert az írónő képzelőereje lenyűgöző, és a legrafináltabb fantasy-szerzőket megszégyenítően bizarr, mégis teljesen hiteles történetet tár elénk a női lélek kimeríthetetlen gazdagságának bizonyságaként.
Ferenczik Adrienne harmadik regénye, a Hepi börszdéj jelenleg előkészület alatt áll.
A Braille-olvasásverseny zsűrijében helyet foglal maga az írónő is, valamint Dr. Bihari Albertné, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület titkára, valamint Kuminka Györgyné, az MVGYOSZ elnökségének és a Braille Bizottság tagja.
Amíg a zsűri meghozza a döntést, addig a látássérült emberek olvasását elősegítő és megkönnyítő eszközök bemutatójára és egyéni kipróbálására kerül sor, gyártók, forgalmazók és segédeszközboltok bevonásával.
Jelentkezni az egyesület elérhetőségeinek bármelyikén folyamatosan lehet, a szállás a versenyzőknek és egy fő kísérőnek ingyenes. Szeretettel várunk mindenkit, aki számára fontos a Braille-kultúra megóvása, az olvasás élményének népszerűsítése.
Címünk: 4400 Nyíregyháza, Országzászló tér 8. II. emelet 215. Telefon: 06-42-407-486, Mobil: 06-30-373-1380 E-mail:ugyfelszolga@upcmail.hu Web:www.vakegy.hu
Ősszel jön a Rehab Critical Mass
Néhányan megelégelték, hogy levegőnek nézik őket, és augusztus elején elkezdték szervezni a fogyatékkal élők hazai mozgalmát. Az egyik főszervezővel beszélgettünk a normabontó kezdeményezésről.
Forrás: http://rehabportal.hu
Október 18-án délután háromkor az Emberi Erőforrások Minisztériuma elől indul a Kritikus tömeg 4 keréken: kerekesszékesek vonulása, ami a Critical Mass példáját követve összefogást hirdet a fogyatékkal élők és a társadalom többi rétegei között. A szervezők szerint “az így létrejövő kritikus tömeg a puszta létével demonstrálja, hogy egy egymásra figyelő közösségben akarnak élni, az ember értékét nem hasznosságában mérik, hanem önmagában fontos.”
Magyarországon sokan azt gondolják, hogy csak azoknak vannak szükségletei, akik sokan vannak. Azt szeretnénk megmutatni, hogy mi is vagyunk elég sokan. Annyian, hogy foglalkozni kell velünk
– mondta Kiss Csaba, a mozgalom elindítója. Azért az Emmi elől indulnak, mert egyrészt most hozzájuk tartozik a terület,
másrészt nekünk is tudatosítani kell magunkban, hogy annak az épületnek az ablakai mögött ülnek azok az emberek, akiken a sorsunk részben múlik.
A mozgalmat jelenleg hárman-négyen szervezik aktívan, napról napra többen csatlakoznak hozzájuk, de még nagyon az elején járnak (Facebookon is lehet csatlakozni). Kiss szerint Magyarországon az érdekérvényesítés általában gyerekcipőben jár, igaz ez a fogyatékkal élők közösségére is, akiknek ezt még tanulniuk kell, de közben el is kell kezdeniük.
Reagálni kell valahogy
Kiss máshogy mozog és beszél, mint a többség. Megérti az emberek reakcióját, mégis tudatosan ő beszél a videón, és az is tudatos, hogy szinkronizálás helyett feliratozták. Azt mondta az Indexnek, hogy ez egyfajta szembesítés, reakcióra késztetés.
Ha engem lát, hall valaki, akkor rajtam kívül álló okok miatt olyan helyzetbe kerül, hogy reagálnia kell valahogy. Vagy elfordul, és hárít. Vagy megáll, és elgondolkodik. Ekkor tud mélyen megváltozni az emberek hozzáállása.
Kiss szerint ezekkel a helyzetekkel lehet elérni, hogy megváltozzon az emberek hozzáállása, mert az ilyen mélyen gyökerező berögzüléseket – mint hogy milyen reakciót vált ki a megjelenése az emberekből.
Nem lehet igazságok pufogtatásával elérni, erre mindenkinek magának kell eljutnia
– mondta. Szerinte szükség van a saját élményre, ő pedig annyit tud tenni, hogy vállalja magát, és a szembesítés kockázatát.
Arról is beszélt, hogy közben a mozgalom szempontjából gondoskodniuk kell arról, hogy az információ sértetlenül, és mindenki számára emészthető formában átmenjen.
Éppen ennek érdekében lesznek olyan alkalmak, amikor nem én fogok szerepelni, megszólalni. Külön szervezetek foglalkoznak mozgássérültekkel, siketekkel, vakokkal, és úgy gondolom, hogy teszik is a dolgukat, de ez kevés
– fogalmazott Kiss, aki nem gondolja, hogy ő egy személyben fogja megváltoztatni a rendszert, nem is szeretné kisajátítani a mozgalmat, de úgy érezte, hogy lépnie kell.
Helyszín: Ady Endre Művelődési Ház, Galéria terem.
Forrás: sopron.varosom.hu
Ezen alkalommal a szüret kerül terítékre, mikor is alkalmad nyílik megkóstolni Újpest méltán népszerű borát, melyet az újpesti önkormányzat adott ajándékba az egy éves születésnapi rendezvényünkön.
Részvételi szándékod kérjük, jelezd nekünk e-mail-ben a lampas.ujpest@gmail.com címen, vagy telefonon a 06-70-984-85-93-as telefonszámon.
Megjelenésedre feltétlenül számítunk!
Abigél és Robi
Újpest közösségfejlesztő mentorai
Karrier, kitartás, kiteljesedés?
Forrás: stephenclarke49.wordpress.com
Ezúton szeretnénk meginvitálni Téged a „Sikeres vakok” című rendezvénysorozatunkra. Olyan példamutató látássérült alkalmazottakkal, egyéni vállalkozókkal és felső vezetőkkel ismerkedhetsz meg, akik történetüket megosztva hasznos tippekkel, tanácsokkal halmoznak el, melyek a jövőben célszerűek és hasznosak lehetnek számodra!
Résztvevőként bátran kérdezhetsz, érdeklődhetsz, vendégeink készséggel állnak majd a rendelkezésedre.
A nyilvános eseményen bemutatkozó látássérültek sikerük titkába avatnak be:
Hogyan érték el sikereiket?
Hova jutottak?
Hogyan birkóztak meg a beilleszkedés nehézségeivel?
Minek köszönhetik a kimagasló fizetést?
A sikeres karrier nem csak egy álom?
Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak, ne habozz, kérdezz bátran, gyere el rendszeres rendezvényünkre, figyelj és tanulj! Ötletet, erőt merítve talán te leszel a következő látássérült, aki beteljesítheti álmait, céljait és sikert sikerre halmozhat!
A további részletekről hamarosan tájékoztatást nyújtunk, kérjük, kísérje figyelemmel híreinket!
A vakoknak nem szánalomra, hanem segítségre van szükségük
Látók és vakok együtt bicikliztek a Balaton körül. Negyedik alkalommal szervezett tandemtúrát egy közhasznú egyesület. A 220 kilométeres távot 5 nap alatt tették meg. A tekerés a látássérülteknek élmény volt, a látó segítőik számára pedig sok tanulsággal szolgált.
Elől egy látó, mögötte egy teljesen, vagy egy részlegesen látássérült ember ült. 5 nap alatt tették meg a 220 kilométeres távot. Végig tekertek, csak a legnehezebb emelkedőkön tolták a kerékpárt. Egy látássérült számára óriási élmény egy ilyen túra:
Érzem a levegőáramlást, vagy hogy beérünk egy erdősávos részbe, ahol frissebb a levegő. Kiérünk valahova, érzem a napsütést, nem beszélve ugye a teljesítményről.
– számol be Péter Zsolt, az egyik résztvevő. A többit pedig folyamatosan meséli neki a kerékpárt irányító párja, Újvári Balázs:
Először nagyon féltem, de szerintem egy-két kilométeren belül belerázódtunk.
A biciklin ülő párok többsége a túra előtt találkozott először, de azt mondják, hogy az itt szerzett ismeretségek sokáig megmaradnak. A szervezők szerint a tandemkerékpározás segít abban, hogy elinduljon a kommunikáció a fogyatékkal élőkkel:
Úgy gondolom, hogy mindenki a hétköznapjaiban egy kicsit bele van temetkezve a mindennapi problémákba. Örüljünk annak, hogy épkézláb emberek vagyunk és tanuljunk.
– fogalmaz Dr.Tálos Marianna, a Mozdulj! Közhasznú Egyesület elnöke.
A résztvevők azt mondják, sokat tanulnak az 5 napos túra alatt, de nem csak nekik, hanem a riporternek is tanulságos: például amikor ösztönösen azt kérdezi nem látó interjú alanyától, hogy mit látott.
Semmi gond, ez olyan, amikor azt mondod, hogy “Te, nézd csak!”, nekem is ugyanúgy mondják, mert ez egy olyan szó, ami beleépült a szókincsembe.
– reagál Zsolt.
Mondtam neki, hogy nézzen hátra, hogy ki jön mögöttünk. Aztán rájöttem, hogy nem.
Kiemelték azokat a növényeket, amelyek a kertben is megtalálhatóak, majd a séta alatt megnézték, megszagolták őket és próbálták együtt felismerni, hogy melyik-melyik.
A kellemes séta alatt volt lehetőség megbeszélni, hogy ki melyiket ismerte már ezelőtt is, illetve melyiket használta már esetleg, valamint arról is szó esett, hogy ki mit tapasztalt utána. A kellemes nap után élményekkel gazdagon tértek haza a résztvevők.
Érzékenyítés az Ady Endre Művelődési ház nyári táborában
2014.07.14.
A nyári tábor többnapos elfoglaltságot jelent az általános iskolás gyermekek számára, melyet Újpest önkormányzata térítésmentesen biztosít az arra pályázó újpesti gyermekek részére, s melyet az Ady Endre Művelődési ház szervez és bonyolít le. A Művelődési ház változatos programokat biztosít a nebulóknak, amik között megtalálható például a saláta készítés, vagy a hulladékból való játék összerakása.
A nap folyamán három csoport 10-13 éves gyermek érkezett hozzánk, összesen 60 fő. A gyerekek kis csoportokba osztva először szemkötőben illatokat ismertek fel, majd dobozba zárt apró tárgyak hangját hallgatták és tippelték meg, hogy mi és mennyi lehet benne. Ezután állatokat, tárgyakat próbáltak felismerni csupán a tapintásukra támaszodva, végezetül pedig egy kis ízélményt is becsempésztünk a programba: gumicukrot, csokis gabonapelyhet ízlelgettek anélkül, hogy látták volna, hogy mi az. A gyerekek nagyon érdeklődőek, ügyesek és együttműködőek voltak. A szembekötővel végzett feladatok után Plank Laci, a VGYKE önkéntese mesélt arról, hogy milyen a kutyával történő közösségi közlekedés látássérültként. A gyerekek jobbnál jobb kérdéseket tettek fel, amikre Laci sorban adta a válaszokat. A beszélgetés után következett a gyerkőcök kedvence: Dömper kutyus. Dömpi mindig és mindenhol “sztár” lesz a gyerekeknél, és természetesen ez most sem volt másként. Laci megmutatta a gyerekeknek, hogy Dömpi hogy hozza vissza a fehérbotját ha Ő esetleg elejtené azt, vagy hogyan viselkedik és fogad szót, amikor dolgozik és rajta van a vezetőhám. Végezetül pedig hogyan változik hatalmas eleven kölyökké amikor a hám végre lekerül róla.
Nagy nyüzsgéssel és új élményekkel gazdagodva búcsúztak csapatunktól a gyerekek.
Eleki Abigél
közösségi mentor
Pörög a fogyatékossággal élők dizájnvendéglője
“Megnyílt Szekszárd legdrágább étterme.” Ezzel a megszokottnak semmiképpen sem mondható nyitószlogennel vajon hová jut egy újonnan induló vendéglő? Ami ráadásul kicsi is, kínálata sem 30 oldalas étlapon sorjázik, kiesik a város fősodrából, rátalálni is alig lehet. A hét éve ezzel az első látásra antireklámmal indult kisvendéglő mindezek ellenére több mint hat éve nyereségesen működik, és egyedülálló az országban. Nem, nem azért mert családbarát, olyan sok van, s még csak nem is azért, mert nagyszerűen főznek (kipróbáltuk), olyan még több van.
Ebben a vendéglőben a felszolgálótól a szakácsokon át a kisegítőkig mindenki valamilyen fogyatékkal él, és így üzemeltetnek már évek óta törzsvendégek hada által látogatott, kapacitását az elmúlt hónapokban megtöbbszöröző sikervállalkozást. Olyat, ami ráadásul úgy nonprofit “üzem”, hogy létfontosságú számára a nyereséges működés, mert saját dolgozói mellett “eltart” egy alapítványt az összes, ilyen vagy olyan szempontból hátrányos helyzetű embert segítő szolgáltatásával és az ehhez szükséges infrastruktúrával együtt.
“Az isten is felszolgálónak teremtette”
Ebédidőben érkezünk az Ízlelőbe, a szó legszorosabb értelmében igazi családi hangulat uralkodik, s legkevésbé sem az étterem mérete, még csak nem is a gyerekeknek kialakított játszósarok miatt, hanem leginkább a felszolgálóknak, az étterem megnyitása óta folyamatosan ott dolgozó, mozgásában enyhébben korlátozott Krisztinának és Marikának, a kerekes székes felszolgálónak köszönhetően, akik szinte minden vendéget személyesen ismernek, nevükön szólítják őket, és előre meg tudják mondani, hogy az aznapi menüsorból mit fognak választani. De nem teszik, hiszen ez egy vendéglő, ahol a vendég rendel, a szakácsok ezt elkészítik, Marika pedig felszolgálja. “Marikát a kapcsolatteremtő képessége, barátságossága, kommunikációs képessége alapján az isten is felszolgálónak teremtette, leszámítva azt, hogy úgy hozta az élet, hogy éppen kerekes székkel közlekedik” – mondja Mészáros Andrea, aki formálisan az éttermet tulajdonló és működtető Kék Madár Alapítvány ügyvezetője, nem formálisan az Ízlelő kitalálója és mindenes menedzsere.
Az Ízlelő megnyitásában valamelyest a kényszer is szerepet játszott. A vendéglő tulajdonosa ugyanis az a Kék Madár Alapítvány, amely 1997 óta – egy sor más hasonló szolgáltatása mellett – speciális munkaerő-piaci szolgáltatásokkal segíti a fogyatékossággal élőket Tolna megyében – hogy azzá válhassanak, akivé szeretnének. A kezdetben három, majd öt fővel működő alapítvány élete az uniós csatlakozással gyökeresen megváltozott, hirtelen a korábban pénz hiányában meg nem valósuló szolgáltatásokra is lett forrás, minden pályázatuk bejött, “túlnyertük magunkat”, ahogy Andrea fogalmaz. “Ez persze jó volt, de az is világossá vált, hogy a kis, szinte baráti társaságunk ezekhez a méretekhez nem elegendő”, 2005-ben már 28-an dolgoztak az alapítványnál. Egyértelmű volt, hogy külső segítség kell a “túléléshez”, ezért egy szervezetfejlesztő csapat átvilágította az alapítványt, és az derült ki, hogy nagyon pályázatfüggők a finanszírozásban, ami komoly kockázatot jelentett.
Balett-táncosként kezdte az alapítványi vendéglő menedzsere
Ez be is igazolódott, hiszen a korabeli elszámolási rendszer miatt keletkező – bár átmeneti, de súlyos – forráshiányt úgy kellett áthidalniuk, hogy rokonoktól, barátoktól, tagi kölcsönből, voltaképpen mindenkitől, “aki szembejött” szereztek összesen 40 millió forintot. “Ez végtelenül stresszes volt, és akkor elhatároztam, hogy ebbe nem fogok beleőrülni, hanem valami vállalkozási tevékenységbe szeretnék belekezdeni, amiből saját forrásra tehetünk szert, és némi tartalékot is össze tudunk hozni” – mutatja az “alapmotivációt” az ügyvezető. A pályázati célpénzekből tartalékot ugyanis nem lehet képezni.
Persze ezzel együtt tartottak is a vállalkozásditól, hiszen közülük senki sem értett hozzá, senkinek sem volt addig semmiféle ilyen tapasztalata. “Tele voltunk félelmekkel, hiszen egy segítő szervezettől, alapítványtól nagyon is idegen, hogy nyereségorientált vállalkozást működtessen. Én például egy mezei szociálpolitikus, szociális munkás voltam, szóval elég idegen volt ez az egész terület.”
Az ügyvezető ekkor azért már túl volt egy jelentősebb pályamódosításon, Pécsen a művészeti szakközépiskolában ugyanis színházi balett-táncosként végzett, így pályafutását a munka világában a Pécsi Színházban kezdte. Ezután még két évadot “vállalt”, felet az ausztriai Bad Ischl teátrumában, majd másfél évig Győrben táncolt. “Győrben már éreztem, hogy nem szeretném ezt az életet élni, sok volt a kiszolgáltatottság, sokkal családcentrikusabban képzeltem az életemet, így váltottam.” Az ELTE Szociológia Intézetben két diplomát is szerzett gyerekbántalmazás és esélyegyenlőség területeken, majd a Tolna megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozott ki bűnmegelőzési koncepciót fiatalkorúak számra, de “nehezen értettük egymást”. A rendőröktől egy gyerekvédelmi asszisztenseket képző magániskolába ment óraadónak, s az iskola tulajdonosa hozta létre a Kék Madár Alapítványt, ahol Andrea harmadmagával kezdte az építkezést. Az alapítók közül már csak ő dolgozik a Kék Madárnál.
A csapágyszereléstől megőrülnének
Miután a vállalkozási lábról nehezen ugyan, de döntöttek – az akkori kuratórium 3-2 arányban szavazta meg –, adódott a kérdés, hogy mibe vágjanak bele, ami el is tartja az alapítvány szolgáltatásait, és persze saját magát is. Mivel az alapítvány fogyatékos és megváltozott munkaképességű embereknek segít, az nem is volt kérdés, hogy a leendő vállalkozásban is ők dolgoznak. Kézenfekvő lett volna a számos, Szekszárd környékén megtelepedett – és akkor jól menő – autóipari beszállítóhoz hasonló profilú, “igazi” termelő vállalkozást indítani, ám az ilyenről azt gondolták, hogy nem tud megfelelni annak az alapértéküknek, amely szerint a fogyatékkal élők olyan munkát végezzenek, amit szeretnének, amihez kedvük van – vagy legalábbis közelít ahhoz. A szalag melletti “csapágyszerelés” pedig éppen hogy elidegeníti őket, nem kerülnek kapcsolatba más emberekkel, csak a csapágyakkal, nem integrál, hanem éppen ellenkezőleg, feltehetően “megőrülnek” tőle.
Fotó:Fekete Norbert
Ezért, bár üzletileg mindenképpen kedvező lett volna, elvetették ezt az irányt, s olyan tevékenységet kerestek, ahol mindenki személyiségének megfelelő munkát tud végezni. A képességekre, nem pedig a hiányokra fókuszáltak. Andrea hollandiai, maastrichti tanulmányai során látott olyan éttermet, amelynek minden dolgozója ilyen vagy olyan fokú értelmi sérült volt. Egyrészt az étterem léte, működésképessége, valamint a menedzsment számára addig alig elképzelhető kreativitása, másrészt a hely hihetetlen népszerűsége el is döntött mindent ebben a kérdésben. Egy étteremben nagyon sok emberrel találkoznak a munkájuk során, nagyon sokféle tennivaló adódik, mindenkinek meg lehet találni azt, ami az erősségeire épít, amiben a leginkább ki tudja élni magát.
A nyitásig 38 millió forintot emésztett fel az Ízlelő létrehozása, ezt még NFT I.-es HEFOP-pályázati pénzből finanszírozták. Az építési és akadálymentesítési munkálatok 20 millió forintot emésztettek fel, a fennmaradó összeget eszközökre és a berendezésre fordították. A korábban egy iskola 3 tantermes napközijeként működő, de akkor már életveszélyes, így eladhatatlan ingatlant – amelynek utcafrontjára az alapítvány irodái költöztek, és a hátsó részében alakították ki a kis éttermet – a város bocsátotta rendelkezésükre ingyenes használatra. Igazából az épület felújításába fektetett összeget lakják le, ez előbb 10 évre volt elegendő, amit később 7 évvel meghosszabbítottak, és évi 1,3 millió forint értékű ráfordítások “ellenében” további évekkel hosszabbodik.
Egyelőre csak ebéd van
Az akkor még inkább egy kis kifőzdére emlékeztető Ízlelő étterem 2007. május 17-én nyitott meg. A nyitásra a fentebb említett, vendégriasztónak tűnő hírverés – amiből persze aztán az is kiderült, hogy a minőségi alapanyagokra és feldolgozásra utalt – ellenére is 38-an jöttek el, ami meg is haladta a vendéglő akkori 6 asztalos, 24 fős kapacitását. Az Ízlelő egyébként – legalábbis menüben – valóban drágább, mint versenytársai: ők 980 forintért adnak menüt, a konkurencia 700 forint körül.
Az étlapon minden irányzat szerepel, de a legfontosabb, hogy egészséges ételeket készítsenek. Nem használnak félkész alapanyagokat, hanem régóta stabil partner helyi termelőktől, illetve fogyatékosokat is alkalmazó gazdálkodóktól vásárolnak, csak télen “szorulnak rá” a nagybani piacra. Napi étlapot visznek, ezen jellemzően kétféle leves, háromféle főétel – egy, ami magyarosnak/hagyományosnak mondható, egy kímélő jellegű és egy húsmentes – szerepel, salátabár is működik, és házi limonádét, napi édességet kínálnak. Legalább két hónapos a “vetésforgó”, azaz ügyelnek ara, hogy két hónapon belül ugyanazt az ételt ne főzzék. Adódik a kérdés, hogy borvidéken működve kapható-e bor, vagy másmilyen alkohol, de a jövedéki termékekkel nem akarnak bajlódni, tehát nincsenek.
“Őket egészen máshogyan kellett tanítani. Az Ízlelő indulásának és működésének kulcsszereplője a Szekszárd-szerte jól ismert és a szakmában nagy névnek számító “Tanár úr”, azaz Kovács János mesterszakács – a budapesti Gundelben, vagy a pécsi Nádorban is főzött –, aki nélkül “a vendéglő nem lett volna az, ami”. Vele egy véletlen hozta össze az Ízlelőt, egy tanítványát kísérte el ugyanis felvételi beszélgetésre, s bár a tanítvány végül nem szegődött el az Ízlelőhöz, a mesterszakács ottragadt, olyannyira, hogy ma is “vezető tanácsadó”, és ő lett az Ízlelő “arca”. Segített kitalálni a koncepciót, beszállt a szükséges eszközök beszerzésébe, a menüsor összeállításába, és legfőképpen betanította a dolgozókat. “Nagyon komoly kihívás volt, mert bár akkor már három évtizede oktattam is a főzés mellett, őket egészen máshogy kellett tanítani, a hallássérült szakáccsal például mindig szemben kell állni és úgy magyarázni – meséli az alapítvány kuratóriumának munkájában is részt vevő Tanár úr, aki éppen egy hagyományos szekszárdi szakács “alkotótábor” résztvevőivel érkezett az Ízlelőbe, “ragaszkodnak hozzá, hogy minden évben legalább egyszer itt ebédeljünk”.
Egyelőre csak ebédet kínálnak, de külön rendezvényeket is bevállalnak 10 fő felett, csak úgy éri meg. Gondolkodtak azon is, hogy legyen vacsora is, azaz nyújtsák meg a nyitvatartást, de a kollégák terhelhetősége ezt egyelőre nem teszi lehetővé. A vendégkör vevő lenne a szombati ebédre is, ez csak akkor éri meg, ha legalább 38 vendég ebédel náluk szombaton. Hétköznap egyébként 82 vendég kell a nullszaldóhoz. A kis étteremben tavaly egy átlagos napon 110 vendég ebédelt, az idei év végre ezt 118-ra szeretnék növelni. Az Ízlelő napi rekordja 358 adag ebéd megfőzése és felszolgálása volt.
Még az építkezés megkezdése előtt, de már a pályázati pénz elnyerése után az ügyvezető telefonon megkereste az ismert, társadalmi vállalkozásokat fejlesztő, amerikai NESsT inkubátorházat, amely elsősorban a feltörekvő országokban segít ilyen vállalkozásokat. Az amerikaiak inkább kétségeiket fejezték ki, hogy egy vidéki kisvárosban, mint Szekszárd, mennyire fogadnak el az emberek egy fogyatékosokkal működő vendéglőt. Persze ezzel együtt is sokat segítettek a koncepció kidolgozásában és a struktúra felépítésében. Az első év végén aztán leesett a NESsT szakértőinek álla: tapasztalataik szerint ugyanis az ilyen vállalkozások a működés harmadik-negyedik éve előtt nem tudnak önfenntartóak lenni, az Ízlelő viszont a nyolcadik hónapban már nyereséget termelt. Tavaly pedig 24 millió forint árbevételre tett szert, ami az adományokkal kiegészítve 4,2 millió forint nyereséget hozott.
Beszállt a MOME is
Az étterem híre rohamosan terjedt, a 24 fős kis étteremben egyre szűkebbnek bizonyult, így elkerülhetetlenné vált a bővítés. A kis étterem arculata is “nagyon igénytelen volt már akkor”, és az esetleges franchise terjeszkedéshez is új arculat kellett. Baráti kapcsolatok révén jutottak el Pataky Dóra tervezőhöz, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) tanárához, aki a tavaly tavasszal kezdődött közös munka során felvetette, hogy szívesen látná az egyetem belsőépítész hallgatói projektjei között a fogyatékos embereket foglalkoztató étterem belső terének tervezését. Az étterem bővítése így bekerült a tavaly őszi félév projektjei közé, s a MOME építész hallgatóinak tervezési feladata lett.
Fotó:Fekete Norbert
Az idén tavasszal befejeződött bővítés során az Ízlelő az irodák helyére, az utcafrontra költözött, s így a teljes ház az övé lett, az alapítvány pedig kettővel odébb a NESsT segítségével megvásárolt ingatlanba költözött. Ez már egy teljesen más étterem volt, csak a legmenőbbekre jellemző vizuális atmoszférával. Áprilisban nyitottak újra 6 hét bezárást követően, a korábbi 24 férőhely után a két új teremben 47+30 vendég tud egyszerre leülni. A bővítés három szakaszára összesen 46 millió forintot költöttek.
Borravaló nincs, adomány van, azt is visszaforgatják
Az étteremben összesen 14-en dolgoznak, közülük egy nem megváltozott munkaképességű, egy pedig az, de nem fogyatékos munkatárs, 30-40 százalékuk értelmi sérült. A kezdetektől náluk dolgozó három szakács – ők hallássérültek – főz Both Sándor mesterszakács felügyelete mellett, nekik három, tanulásban korlátozott munkatárs segíti, a vendégeket pedig a hat, fogyatékkal élő mozgáskorlátozott pincér szolgálja ki – közülük négyen a bővítés nyomán idén nyár elején álltak munkába. Both Sándor helyettese egyben az étterem vezetője is.
Az alapítvány szolgáltatási “ügyfélköre” 500-600, valamilyen fogyatékkal élő ember, velük kerülnek kapcsolatba, s az étterem munkatársait közülük választják ki. Az első csapatot 2006-ban választották ki egy amerikai módszer, a támogatott foglalkoztatás (kidolgozója után Rogers-módszernek is nevezett) módszerével, gyógypedagógus, pszichológus és egy mentor kolléga közreműködésével. A kiválasztás során felmérik a hozzájuk forduló jelentkezők személyiségét, képességeit, motiváltságát, hogy megismerjék az erősségeiket és azt, hogy “mivé szeretnének válni”. Ez utóbbi nagyon fontos a kiválasztás során, hiszen a fogyatékosoknak sokkal szűkebb lehetőségek állnak rendelkezésére álmaik megvalósítására. Az egyik szakács például gyerekkora óta szakács akart lenni, de mindig elutasították, pedig megoldható lett volna, mint ahogy az Ízlelőben sikerült is neki.
Akkor ötszörös volt a túljelentkezés, mintegy 100 jelöltből választottak ki 18-at, akik aztán részt vettek a hozzávetőleg 14 hónapos éves képzésben. Az Ízlelőben nincs fluktuáció, a hét év alatt összesen három embert “veszítettek el”. Minden munkatárs be van jelentve, az adott szakmában a kistérségben érvényes átlagbér 108 százalékát kapják. A vendéglőben minden kifizetett pénz legális, borravaló nincs, ilyet a kollégák nem is fogadhatnak el. Elfogadhatnak viszont adományt, a megkülönböztetés azért (is) fontos, mert a számviteli szabályok eltérően rendelkeznek a borravaló és az adomány könyveléséről. A vendégek adományai pedig „természetesen” a szervezetet illetik, azaz közösségi célokra fordítják.
“Hatórás, csúsztatott műszakokban dolgozunk, reggel 6-tól 10-ig három hullámban érkeznek a dolgozók” – avat be a logisztikába Both Sándor. A reggeles szakácsok a már előző napon feldolgozott nyersanyagokból kezdik a főzést, és előkészítik a húsokat a sütéshez és a főzéshez. Fél nyolckor érkezik még egy szakács és a konyhai kisegítők, “rájuk oda kell figyelni, a megbeszélt feladatot hiba nélkül elvégzik, de a pluszmunkákért túlzottan nem lelkesednek”. Ők végzik a zöldségek és gyümölcsök másnapi előkészítését. A harmadik hullámban jönnek a felszolgálók, akik délután négyig maradnak, így rájuk hárul az étterem rendbe tétele is. Az étteremben “kézbe vett” összes alapanyag hasznosul, a megmaradtak közül amit lehet, később felhasználják, amit nem lehet, azt pedig egy állatmenhely viszi el.
Fotó:Fekete Norbert
Befektetőt nem várnak, de franchise láncot építenének
Bár az Ízlelő sikere előbb-utóbb felveti a továbblépés kérdését, külső befektető bevonásán egyáltalán nem gondolkodnak, egyelőre szívesebben látják házon belül az éttermet teljes egészében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondanának a terjeszkedésről, élénken vizsgálják egy franchise lánc kiépítésének lehetőségeit. “Már fel is bukkant 3-5 érdeklődő, akikkel akár komolyabban is lehetne tervezni” – mutatja a közeli jövőt Mészáros Andrea. Ehhez persze pénz kellene, az ügyvezető szerint 50-60 millió forint, ami fedezné egy új étterem létrehozásának, akadálymentesítésének, beindításának, a munkatársak képzésének költségeit. Terveik szerint a mostani uniós pályázati vákuum megszűnése után ezt brüsszeli forrásokból finanszíroznák, az új uniós támogatások között ugyanis célzottan szerepel a társadalmi vállalkozások fejlesztése. Kérdés persze, hogy a nemzeti kormányok miként értelmezik ezt, nagyon könnyű nagyon felhígítani a támogatandók körét.
A hálózatot egyelőre csak tervezgetik, egy másik vállalkozási láb kiépítésébe azonban már bele is vágtak: a vendéglőhöz közeli, az alapítvány tulajdonában lévő épületben építenek egy kis műhelyt, ahol helyi termelőktől vásárolt alapanyagokból készítenének konzervtermékeket és csokoládét, itt 4-6 megváltozott munkaképességű embernek tudnának munkát adni. Ebben a projektben is segítenek az amerikaiak: az épület megvásárlásához szükséges 19 millió forint összköltség háromnegyedét kamatmentes hitelként, részben pedig adományként bocsátották rendelkezésre, a többit az alapítvány tartalékaiból állták. A NESsT jellemzően Dél-Amerikában aktív, Európában csak ők kaptak ilyen hitelt. A kölcsönt hat évre kapták, a törlesztésből még két év van hátra.