Fotó forrása: www.apollohotel.hu

Az alábbi két idézettel és egy linkkel szeretnénk megköszönni egész éves figyelmüket.

December

A december a latin “decen” (tíz) szóból származik, ugyan is a római naptárban a tizedik hónap volt.
Jól tudjuk, hogy ma már az év tizenkettedik, egyben utolsó hónapja. Régi magyar neve karácsony hava, a székely naptárban pedig Álom havaként szerepel.
December. Ki tudná megmondani, hányféle érzelmet is kelt ez a szó, illetve mennyi mindent foglal magában ez a hónap. Azt hiszem, mindenkinek először az ünnepek jutnak eszébe, hiszen sok jeles nappal búcsúzik tőlünk az esztendő. A gyerekek vidám ünnepe a mikulás nyitja a sort, majd jön a meghitt családi ünnep, a karácsony, végezetül pedig a bohókás-bulizós szilveszter.
Még tisztán emlékszem a decembert jelentő hajdani szánkózások, hóemberépítések, hógolyózások élményére, az egész évben várt disznóvágás izgalmaira, no meg a finom sütemények illatára.
Ma már nem mindig kegyes hozzánk a természet, nem hoz havat a Mikulás – ám akárhogy változik is a világ, a hónap különleges hangulata megmarad. Ünnepi díszbe öltöztetik az utcákat, tereket, mindent betölt az ilyenkor elmaradhatatlan forralt bor csábító szegfűszeges-fahéjas illata,- de a nagy rohanásban mindezt talán észre sem vesszük. Mert sajnos rohanunk, hiszen ez a hónap a hajrá ideje. Igyekezni kell a munkahelyen, aztán meg körbe futjuk a várost a fenyőfáért és a temérdek ajándékért, mert ez a „szokás”.
Közben pedig elfelejtünk rácsodálkozni a szépre, örülni az együttlétnek,- holott már tavaly is megfogadtuk, hogy a következő december más lesz……

Zelk Zoltán: December

Az udvaron vaskalapú
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December

Az ajtóban, a küszöbön
lapul a házőrző eb
nem szereti ő sem a vad
decemberi hideget

Az ablakban cinke kopog.
„ Jó emberek, jó napot,
Nincs eleség az erdőben,
Kérek egypár falatot”

Az ereszről csüng a jégcsap,
A háztető csupa dér-
ha már itt van, azt se bánjuk,
Majd elmegy megint a tél