Váratlan fordulatok kísérték a klubnapra való készülődés utolsó pillanatait. Adódott kellemes meglepetés is, és olyan is amitől kicsit aggódtunk.

Az időjárás jelentés másodfokú hőségriasztást adott ki, úgyhogy az utolsó telefonos emlékeztetést a klubnapról hosszas gondolkodás után elmulasztottuk a „régebb óta fiatal” tagok körében. Kaptunk még egy-egy bocsánatkérő telefont tagoktól, vendégektől…..hogy közbe jött egy-egy halaszthatatlan kötelezettség…

Természetesen ez a mi lelkesedésünket nem befolyásolta, mivel szép versek hanganyagával, finom süteménnyel és Domoszlai János élő zenélésével a zsebünkben indultunk neki a találkozásnak. A hozzáállásunkat erősítette még az a biztos tudat, hogy a Közösségi Ház kérésünkre megígérte, hogy profi technikát biztosít a hanganyagunknak.

Megérkezvén még az a meglepetés ért minket, hogy egy klimatizált helyiséget kaptunk meg. Megállapítottuk, hogy most egy olyan klubnapot tarthatunk, amire különben sosincs lehetőség. Beszélgethetünk, verseket hallgathatunk élőzene kíséretében.

Természetesen a szolgálati közleményekkel kezdtük a mondandónkat. Nevezetesen a Támogatószolgálat által szervezett Soltvadkerten megrendezendő kedvezményes egyesületi nyári tábor eddig ismert részleteit mondtuk el. Aztán hírül adtuk, hogy nyertünk az önkormányzati pályázaton programjainkra anyagi támogatást. Ezeknek a részleteit későbbi időpontban fogjuk ismertetni, hogy minél több tagunk időbeosztásához tudjunk alkalmazkodni.
És akkor jöttek a versek……. Mindenki átszellemült és felidézte szeretett irodalmi emlékeit.

Arany János Walesi bárdok című versét hallgattuk meg elsőnek Latinovits Zoltán előadásában, így emlékeztünk a költő 200 éves születésnapjáról.

Aztán Melis Gábor előadásában Bertók László: Talán választott városom című versét hallgattuk meg, hogy kortárs költő verse is szerepeljen. A sort Latinovits Zoltán szavalatai folytatták, de közben elkalandoztunk, olyannyira hogy társunk Domoszlai János elszavalta nekünk Ady Endre a Szeretném, ha szeretnének c. versét, ami nagyon szépen sikerült, nem véletlen hisz kiderült, hogy Jana szavalással kezdte koptatni a színpad deszkáit.

Aztán visszakanyarodtunk a hangfelvételekhez. Latinovits Zoltán előadásaiból József Attila A Dunánál című versét hallgattauk meg aztán hogy ne csak komolyakat hallgassunk engedtünk a Youtube sodrásának, ami mindig újabb csemegéket kínált föl és így esett a választás Petőfi Sándor Arany Lacinak című versére Halász Judit előadásában. A sort egyik tagunk kérésére Vörösmarty Mihály Szózat-ával folytattuk szintén Latinovits Zoltán előadásában.

Szárnyaltunk az emlékeink szárnyán és élveztük a klimatizált helyiség komfortját, miközben lelkünket táplálták a csodálatos előadásban elhangzó szebbnél szebb versek.

Megállapítottuk, hogy nagyon fontosak az ilyen rögtönzött szabadon eltöltött együttlétek is.

Kiss Julia és Juhos Róbert
közösségi civilszervezők