Az avantgárdban nem ritkán összekeveredik képzőművészet és irodalom. Tamkóhoz a képek nyelvén lehet legpontosabban szólni. Egy film segítségével juthattunk közelebb ehhez a különleges világhoz. Nádorfy Lajos operatőr, Tamkó barátja, a kiállításon is látható film egyik alkotója, a Tamkó által 1936-ban megfogalmazott avantgárd művészeti kiáltványról, a Dimenzionista manifesztumról beszélt.

A Nagy Balogh János Kiállítóteremben húsz, különböző korú és különböző technikával, jelrendszerrel dolgozó mai alkotó munkái láthatók, akik Tamkó Sirató Károly képveseire reagálnak, összekötve ezzel a klasszikus avantgárd törekvéseket, napjaink művészeti lehetőségeivel. Ez az összeköttetés a tárlat alapja, hiszen a hypertext fogalma éppen olyan több dimenziós szövegeket jelent, melyben a látogató maga dönthet egy adott történet irányáról, és annak befejezéséről.

„Tamkó Sirató Károly 1905 és 1980 között élt költőnk, akit leginkább onnan ismerünk, hogy gyermekverseit felkapta a Kaláka, ebből született a Bőrönd Ödön és a Tengerecki Pál. Vagy onnan, hogy jógaiskolát alapított. Pedig életművének több érdekes momentuma is volt. A huszonéves Tamkó az 1930-as években Párizsba utazott, hogy francia költő és kiáltványszerző legyen belőle. A feje zsongott az újító gondolatoktól, amiket itthon kevesen értékeltek, de odakint többen rákaptak. Így amikor 1936-ban előállt a Dimenzionista manifesztummal, kis híján világhírű lett. Olyan emberek írták alá a manifesztumot, mint Marcel Duchamp, Kandinszkij, Joan Miró vagy Moholy-Nagy. Ez a bátor, kísérletező kiáltvány a világhír ígéretének bizonyítéka. Terve dugába dőlt. Betegsége miatt a mozgalom elhalt. Tamkón átlépett a történelem. De próbálkozását nem feledjük.”
(Sós Dóra: Tamkó Sirató Károly és a hypertext)

Dimenzionista manifesztum
„Korunk egyik élő és előrevezető művészet-akarata a dimenzionizmus. Öntudatlan kezdetei visszanyúlnak a kubizmusba és a futurizmusba. Kifejlesztéséhez azóta a modern civilizáció csaknem minden kultúrnépe hozzájárult.
Manifesztumunkban ennek a nagy, általános és összegező művészetmozgalomnak lényege és elmélete tudatosul.

A dimenzionizmus életrehívói: egyrészt a modern szellem teljesen új tér és idő koncepciója (geometriai, matematikai, fizikai kifejlesztése Bolyaitól Einsteinen át napjainkban is folyik), másrészt korunk technikai adottságai.
A fejlődés, ez a mindenen áttörő ösztön – a régebbi formákat és a kizajlott lényegeket a kevésbé igényes művészek zsákmányául hagyva – az alkotó művészet úttörőit teljesen új területek felé indította el!

El kell fogadnunk, hogy a tér és az idő nem különböző kategóriák, egymással szembenálló abszolútumok, mint ezt régebben hitték és természetesnek tartották, hanem a nem-euklidészi koncepció értelmében összefüggő dimenziók. Ezt a felfogást ösztönösen érezve, vagy tudatosan magunkévá téve: egyszerre eltűnnek előlünk a művészetek összes régi határai és válaszfalai.

Ez az új ideológia valóságos földrengést, földcsuszamlást idézett elő a művészetek régi rendszerében. Az idetartozó művészeti jelenségeket a “dimenzionizmus” szóval jelöljük. (A művészeteknek ezt a dimenzionista fejlődés-mozgását az “N+1” képlet fejezi ki, mely képlet művészeti vonatkozását a planizmus, a kétdimenziós irodalom elméletében fedeztük fel és általánosítottuk aztán, hogy ezáltal korunk kaotikusnak látszó, rendszertelennek és megmagyarázhatatlannak tűnő művészet-jelenségeit egyetlenegy közös törvényre vezessük vissza a legegyszerűbb módon.)

ÚJ VILÁGÉRZÉSTŐL VEZETVE. A MŰVÉSZETEK EGY ÁLTALÁNOS ERJEDÉSÉN (A Művészetek egymásbahatolása) MOZGÁSBA JÖTTEK ÉS MINDEGYIK EGY ÚJABB DIMENZIÓT SZÍVOTT FEL MAGÁBA, MINDEGYIK ÚJ KIFEJEZÉSFORMÁT TALÁLT A PLUSZ EGY DIMENZIÓ (N+1) IRÁNYÁBAN, utat nyitva az alapvető változás súlyos szellemi következményeinek.

A dimenzionista tendencia kényszerítette, hogy:
I. az Irodalom kilépjen a vonalból és behatoljon a síkba: Kalligrammok, Tipogrammok, Planizmus, Villanyversek.
II. a Festészet kilépjen a síkból és behatoljon a térbe: Festészet a térben. Többanyagú kompozíciók. Konstruktivizmus. Térkonstrukciók. Szürrealista tárgyak.
III. a Szobrászat kilépjen a zárt, mozdulatlan formákból (vagyis az euklidészi térben kialakult formákból), hogy meghódítsa a művészeti kifejezés számára a négydimenziós Minkovszki-féle teret. Mindenekelőtt az úgynevezett “telt szobrászat” felhasadt és bevezetve önmagába a belső terek elemeit, majd a mozgást, így fejlődik: Üreges szobrászat. Nyitott szobrászat. Mozgó szobrászat. Mozgás szobrászat.
IV. S ezután fog kialakulni még egy teljesen új művészet: a Kozmikus Művészet (A Szobrászat Vaporizálása). A négydimenziós, eddig abszolút művészet üres térnek a művészet által való meghódítása. E művészet alapja az anyag nem szilárd, hanem gáznemű állapotban. Az ember ahelyett, hogy kívülről nézné a műtárgyat, maga lesz központja és alanya a műalkotásnak, mely az emberre, mint öt érzékszervű alanyra összpontosított érzékszervi hatásokból áll egy zárt és teljesen uralt kozmikus térben.

Íme legrövidebben összefoglalva a dimenzionizmus lényege. Deduktív a múlt felé. Induktív a jövő felé. Élő a jelenben.”
(artpool.hu)

A film és Mohay Orsolya segítségével mi is közelebb kerültünk ehhez a különleges világhoz. Tamkó Sirató Károlyra a kép- és térkonstrukciókkal a legméltóbb emlékeznünk.

Bernát Zsuzsanna (XlX.) és Kiss Júlia (XVlll.)
közösségi civilszervezők