A múzeumban már várt minket Daka Béla nyugalmazott rendőralezredes, aki körbevezetett bennünket. Nagyon érdekes és színes előadást hallhattunk, láthattunk.

Először is a múzeum bemutatásával kezdte a tárlat vezetést. Megtudhattuk, hogy a Rendőrmúzeum jogelődjét, a Bűnügyi Múzeumot 1908-ban alapították. Rudnay Béla főkapitánysága idején az 1890-es években kezdték el gyűjteni a Budapesti Rendőr-főkapitányság lelkes rendőrtisztviselői az érdekesebb bűnjeleket és a rendőrségi relikviákat. Az alapítás évében 1908-ban a Bűnügyi Múzeum a Budapesti Rendőr-főkapitányság épületének Ferenc József téri frontján (mai Széchenyi István tér-Budapest, V. kerület Lánchíd pesti oldala) került kialakításra, melynek első vezetője Dr. Kelety Géza rendőrfogalmazó, későbbi budapesti rendőrfőkapitány-helyettes volt. 1963-ban új helyen (1087 Budapest, Mosonyi u. 9. – volt toloncház), a mai Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet épületében alakították ki a Bűnügyi Múzeumot, amely 1967-ben kapta meg működési engedélyét, mint országos gyűjtőkörű szakmúzeum.

Ebben az épületben a múzeum 1997-ig működött, ahol a múzeum „zártkörű” volt, azaz a múzeumot csak meghatározott körű látogatók (rendőrök, rendőri iskolák hallgatói, önkéntes rendőrök, joghallgatók, orvostanhallgatók stb.) tekinthették meg. A múzeum „zártkörű” jellege a múzeum anyaga, illetve a múzeumnak helyet biztosító objektum védettsége miatt került meghatározásra. 1997 augusztusában a Bűnügyi Múzeum bezárta kapuit, majd 1999. április 26-tól új helyen, új névvel, megújult tartalommal nyílt meg újra a ma már Rendőrmúzeumként ismert intézmény a Mosonyi utca 5. szám alatt. Ettől az időponttól a múzeum teljes kiállítási anyaga nyilvánossá vált, azaz bárki által megtekinthető.

A kiállítás két fő részből, rendőrség-történeti és kriminalisztikai kiállításból áll.

A rendőrség-történeti kiállításban a magyar rendőrség története látható 1848-tól napjainkig. A rendőrség-történeti tárlat tárgyi emlékek (egyenruhák, fegyverek, dokumentumok, oklevelek, plasztikák, kitüntetések, fotók) segítségével kalauzol végig a testület fejlődését bemutató termeken 1848-tól napjainkig. Ebben a kiállítási részben látható a belügyminiszterek arcképcsarnoka is, melyben 1848-tól napjainkig kerültek bemutatásra a belügyminiszterek portréi.

A rendőrség-történeti kiállításban a csendőrség története is helyet kap. Láthattuk a történelemből is híres Matuska Szilveszter biatorbágyi viadukt felrobbantásáról szóló képeket (1931. szeptember 13.), melyekből kiderült, hogy a híd nem robbant fel, csak a vonatsín, amelyen éppen a bécsi gyorsvonat, ami épp akkor haladt át a hídon.

Megtudhattuk, hogy az ujjlenyomatnak milyen fontos szerepe van a bűnügyek vizsgálatában és, hogy már az ókorban is használták. Az ókori népek a személyazonosság igazolására ujjlenyomatos agyagpecséteket használtak.  Ebben a teremben a csendőrség és a rendőrség öltözéke és különböző használati tárgyaik is helyet kaptak. Láthattunk tűzszerész ruhát. Megállapítottuk, hogy nem könnyű öltözet. Kézbe foghattunk bilincset, forgalmat irányító rendőrtárcsát, golyóálló mellényt.

A Rendőrmúzeum kriminalisztikai kiállításában a bűnügyi technikusok, nyomozók, szakértők tevékenységének bemutatása mellett különböző hírhedt bűnügyek láthatóak az 1950-es évektől, melyeket a bűnügyek leírásaival, fotóival, makettekkel, bűnjelek segítségével mutatnak be.

A kriminalisztikai kiállításban található egy 1764-ben készült bűnügyi festmény is, mely a múzeum legrégebbi tárgya. A kiállításban többek között olyan bűnügyek kerültek bemutatásra, melyeket vagy az ügy jellege tesz érdekessé, vagy olyan fokú az érdeklődés az adott bűnügy iránt, amely az ügy bemutatását megkívánja.

A múzeum egyik legkeresettebb jelensége „Kántor” – híres németjuhász fajtájú nyomkövető-kutya – melynek preparátuma szintén a kriminalisztikai kiállítás részét képezi. Kántor pályafutása 1953-ban kezdődött, amikor félévesen Tóth Tiborral kiválasztották egymást, és elkezdték a kísérleti nyomozókutya képzést, amelynek végére kiderült, hogy Kántor kivételes tehetség, és a három hónapos képzést iskolaelsőként végezték el. Első nyomozásuk egy tyúklopási ügy volt, a tipikus bevetések pedig bolti lopások. Volt olyan, hogy másfél napon keresztül követett egy nyomot és ezalatt több mint 100 kilométert tett meg felvezetőjével együtt. Kántor a magyar bűnüldözés történetének legeredményesebb nyomozókutyája volt. Tizenegy éves szolgálata alatt 536 esetben vett rész bűncselekmények felderítésében – 279 alkalommal sikeresen. Munkája során 1,2 millió forintnyi betörésből és lopásból származó értéket szerzett vissza. A jegyzőkönyvek szerint az együtt töltött 11 év alatt 78000 kilométert tettek meg nyomon. 1964-ben egy nyom követése közben aknára lépett, ami halálosan megsebesítette, Tóth Tibor is megsebesítette Sárváron az első, a 2011-es első IPA Nemzetközi Bűnügyi Kutyavezetői Versenyt Tóth Tibor és Kántor emlékének ajánlották. Szamos Rudolf könyvet írt Kántor nyomoz címmel, amiből 1975-ben Kántor címmel televíziós sorozat készült Tuskó nevű fajtársa főszereplésével, akinek preparátuma Kántor mellett van kiállítva.

Tagjainkkal egyetértésben, úgy gondoljuk, hogy egy nagyon érdekes és élményekben gazdag kiállítás részesei lehettünk, amit Daka Béla ny. rendőralezredes színes bemutatója felejthetetlenné tett számunkra. Ajánljuk másoknak is a múzeum meglátogatását, ahol megismerkedhetnek a rendőrség történelmével, a különböző bűnesetekkel és felderítésükkel. Sajnálatunkra a múzeumban tilos fényképezni, de egy közös fényképre – Kántor és Tuskó kutya előtt – engedélyt kaptunk.

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők