Vera és én ezúttal a szokásos havi három program helyett néggyel próbálkoztunk, hogy kiderítsük: van-e rá igény, érdemes-e újítani. Az érdeklődéssel nem is volt gond, csak sajnos a hó elejére (szept. 8.) beütemezett világzenei koncert elmaradt. Ilyen is előfordul, de nem adjuk fel, jövőre mindenképp megyünk még a Művészetek Palotájába!

Második programunk szokásosan a hónap harmadik keddjén (szept. 15.) megtartott klub volt, ahova nagy örömünkre olyan tagok is ellátogattak, akiket eddig nem üdvözölhettünk körünkben, úgyhogy egy kis ismerkedéssel kezdtünk, ahol mindenki mesélt magáról, családjáról, munkájáról, hobbijáról. Utóbbiból remek ötleteket kaptunk Verával arra, hogy milyen jellegű programokra lenne leginkább igény a jövőben. Mikor már kicsit akklimatizálódott a társaság, egy, a szeptemberi felemás, ködös időjárásban praktikus témáról, a gyógynövényekről, azok gyógyhatásáról és használatuk módjáról beszélgettünk. Majd pedig, – hogy a száraz adatok, információk ne akadjanak a torkunkon -, izgalmas ízű gyógyteákkal kényeztettük magunkat, (citromfűvel, borsmentával, hársfavirággal, csipkebogyóval) mellé pedig gyógycukorkákat kóstolgattunk, ánizs, zsálya, hársfavirág és csipkebogyó ízesítésben. Igyekeztük Verával interaktívvá tenni a játékot, így mindenkinek ki kellett találnia, hogy milyen növényből készült teát iszik és milyen cukorkát eszik épp, ami nem volt könnyű feladat, de nagyon jól szórakoztunk. Az ízlelőbimbók szőnyegbombázását olyan nassolnivalókkal folytattuk, mint például a tagok által hozott fahéjas keksz és körte,  amelyek véleményem szerint remek kombinációt alkottak.

Következő találkozásunk alkalmával egy kulturális időutazáson vehettek részt a tagok az Aquincum Múzeum meglátogatása keretében (szept. 18.). Ezen a programon sajnos nem tudtam részt venni, de Vera elmondása szerint a tárlatvezetés érdekes és látássérültbarát volt, így senki sem bánta meg, hogy eljött.

A hónap utolsó programja pedig szept. 27-én, vasárnap a csokoládé édes-kesernyés, de mindenképpen magával ragadó világába vezetett minket. A Csokoládé Múzeum praliné túráján hódolhattunk az azték istenek eledelének. Hihetetlenül részletes, ízletes tárlatvezetést kaptunk, ahol megismerkedhettünk a Csokoládé Múzeum és a csokoládékészítés történetével, finomabbnál-finomabb csokoládékülönlegességeket kóstolgatva, régi csokiöntő formákat és míves csokoládés dobozokat megérintve. Emellett megnéztünk egy látássérültek számára is jól értelmezhető játékos kisfilmet, ahol többek között a csokoládé gyártási folyamatába is bepillantást nyerhettünk. Elképesztő odafigyeléssel fogadtak minket, a tárlatvezetést Farkas Elemér, a Csokoládé Múzeum alapítója tartotta, aki azzal kezdte a programot, hogy megkérte a többi látogatót, legyenek ránk tekintettel, legyenek türelmesek. Mindenben alkalmazkodott hozzánk, minket külön kínált, narrálta a környezetünkben lévő fontosabb tárgyakat és segített kísérni, ha szükség volt rá. Mindezt úgy, hogy az egyáltalán nem volt zavaró vagy túlzó. A nap végére úgy éreztük magunkat, mint Gombóc Artúr, akinek egy jótündér váltotta valóra minden kívánságát. Verát idézve:

“Ezt az édes élményt kár lett volna kihagyni, sajnálhatja, aki nem volt ott.”

Susovich Erika