Szántó János, a Kárpátaljáról származó református lelkész, fafaragó népművész volt a kiállítás tárlatvezetője, akiről megtudhattuk, hogy autodidakta módon, előbb festészettel kezdett el foglalkozni és mintegy 10 évvel ezelőtt szeretett bele a fafaragásba.

Leginkább keményfából, főként tölgyfából és diófából dolgozik, amit valójában kihívásnak tart, hiszen a puhafát sokkal könnyebb lenne megmunkálni.

A kiállításon munkásságának négy főterülete szerepelt. Egykori vadászként a természet, mindenekelőtt az erdei vadállományt alkotta meg. A háziáldások, illetve a bibliai idézetek egyféle miniatűr néprajzi gyűjtésnek is tekinthetők, ahogyan a zömmel megrendelésre készülő különböző címerek is ilyenek. A látogatók a borosüveg-tartók némelyikét is megcsodálhatták.

A művész, aki egy baleset következtében könyöktől lefelé elvesztette bal kezét, és akinek a képei vallomások Istenhitéről, a természet és az élet szeretetéről, szeretné kifaragni Magyarország teljes vadállományát, későbbiekben pedig paraszti építészet emlékeit.

A különleges kiállítás és a hozzá kapcsolódó tárlatvezetés nagyon felemelő és érdekes élménynek bizonyult. Ezúton is szeretnénk megköszönni a részvételi lehetőséget!