Beszélgetésünk elején elmondtuk a tanulóknak, hogy a látássérültek állapota eltér egymástól, ezért három csoportról volt szó.

A gyengén látók el tudják látni magukat, de ismeretlen helyen nekik is segítségre lehet szükségük. Az alig látók még kevesebbet látnak.

A vak embereknek van szükségük a legtöbb segítségre.

A segítségnyújtás bemutatásához először önként jelentkező diákokat kértünk, utána mi látássérültként megmutattuk hogyan lehet jól segíteni lépcsőnél, zebránál vagy más helyeken.

Kértük, hogy mondják el mi volt a különbség?

Kaptunk jó válaszokat, de azt is megbeszéltük a gyerekekkel, amit nem jól figyeltek meg, vagy nem jól gondolnak. Arról is szóltunk, hogy előfordul, amikor egy vak ember nem kér segítséget, vagy közömbösen elutasítja. Ha igy történik, akkor is figyeljenek arra, akivel legközelebb találkoznak, és fehér bottal közlekedik, mert neki szüksége lehet segítségre. Jól elbeszélgettünk a gyerekekkel.

Vasné Pintér Teréz