Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Asztalon a vadállatok

2016. május 11.
A képen az látható, amint a tárlatvezető a tigris állkapcsát mutatja be egy látássérültnek

A program a Múzeum előadótermében került megrendezésre, ahol egy nagy asztal körül foglaltunk helyet. Az éppen tárgyalt vadállatok minden esetben az asztalra kerültek és kézről-kézre adogatva, mindenki megtapinthatta azt, ami éppen szóba került.

A túrát a ragadozók szájában kezdtük el úgy, hogy összehasonlíthattuk a táplálék megragadására és darabolására használt különböző fogazatokat és az azt tartó koponyákat is. Többek között így került asztalra a víziló, a bálna, a tigris, többféle hal és néhány madár. Még arról is kaphattunk interaktív bemutatókat, hogy melyik állat, milyen módon tudja támadásra használni a fogazatát és a koponyáját.

Ha pedig már védekezésről és támadásról volt szó, megismerhettük a tüskés gömbhalat, amely a halála után is képes embert ölni. Nagyon érdekes és izgalmas történeteket hallhattunk erről a titokról és a japán szakácsokról.

Megtudhattuk azt is, hogy a cápa nem mindig támad, csak érdeklődik, de mivel nincsenek kezei, így a szájával kíváncsiskodik, mely felfedezés iránti vágyát mi, emberek, támadásnak gondolunk. Praktikus tanácsokat kaptunk arra vonatkozóan is, hogyan lehet növelni a túlélési esélyeinket, ha esetleg valamikor módunk nyílna egy ilyen ismerkedésre egy cápával.

11ker0428_111ker0428_2

Ezt követően meghallgattuk, hogy miért tud a borzhoz hasonlóan a víziló is veszélyes lenni. Ennek köszönhetően ma már tudjuk, hogy sem a vízilóval szemben megállva, sem pedig mögötte állva,  nem vagyunk biztonságban.

A program utolsó harmadában tigris, hiúz, jaguár és vadmacska bundája került az asztalra. Végül az ajtóban álló nagyméretű medve bundáját és testfelépítését nyílt módunk érzékelni.

Az idő nagyon hamar elment, de mindannyian szívesen maradtunk volna még. Nagyon ritka ugyanis az olyan program, ahol a látássérülést teljes mértékben figyelembe veszik és a Múzeumban ez így volt. Szeretnénk ezúton is megköszönni mind a Múzeumnak, mind Kiss Pál Istvánnak a szívélyes és lelkes fogadtatást!

(A programról ennek a pdf-újságnak a 2. oldalán Tapintható biológia címmel is megjelent a beszámolója)

Lenkai Viki és Neumann Károly