Kép forrása: galleryhip.com

A nyár adott alkalmat bőven arra, hogy fesztiválozzunk, karneválozzunk. A kirakodó standok egymás mellett árulták ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb portékáikat: a faszénen sült kürtös kalács jól megfért a házilag nyújtott rétessel, és a többi gasztronómiai csodával. A színpadokon bandák, együttesek, előadóművészek váltották egymást. A városok képei teljesen átalakultak: sátrak, pavilonok nőttek ki a földből, zsinórokkal, akadályokkal megspékelve az amúgy sem egyszerű látképet. A nyüzsgő tömeg pedig szaladt befogadni az élményeket. Ilyen körülmények között igazi idegenvezetés a vakvezető kutya munkája.

A megszokás  negatív fogalom a vakvezetés kontextusában. Az nem jó, ha egy kutya, parancsok nélkül (tehát pl. irányok, objektumok kerestetése) csak úgy fejből vezeti a gazdáját. A kontaktus, a folyamatos kapcsolat számtalan együtt töltött év után is fontos elemei a közös közlekedésnek. Mégis, egy természetes betanulás, megszokás idővel előkerülhet. Amikor minden reggel majdnem ugyanarra kell mennie a párosnak, akkor kihívásról nem beszélhetünk. A fesztiválok ezeket a rutin utakat tudják gyökerestül át, és felforgatni. Sokszor napokra megváltozhat az addig jól ismertnek vélt belváros látképe, s ilyenkor jöhet aztán igazán elő a vakvezető kutya zsenialitása. A pavilonok, sátrak felszerelése, megépítése ugyanis annyi változással jár, hogy sokszor a járókelők sem tudnak kiigazodni a látottakon. Arra meg pláne nem lehet pontos választ adni, hogy éppen, aktuálisan hol tarthat az építkezés? Csövek, vasak, rudak mindenfelé, autók a járdán, emberek az úttesten. Igazi kavalkád. Ebben a helyzetben a türelem elengedhetetlen a vakvezető irányába, hiszen komoly koncentrációra, feladatmegoldó készségre, és sokszor kreativitásra van szüksége ahhoz, hogy hibátlanul, veszélymentesen megoldja a problémát.

A legtöbbször vagy a munkások, vagy a járókelők rohanva sietnek a „bajba jutott” vak gazdi segítségére. Alap esetben, viszont a legjobb, hogyha a kutyus ki tud bontakozni. Ehhez szükség van néha néhány rossz döntésre. Benne van a pakliban, hogy a kívülálló találna egy sokkal egyszerűbb megoldást is, de fontos, hogy megértsük az ebeknek egyedül kell tudni kontrollálni, koordinálni a helyzetet, hiszen nem mindig lesz segítsége a látássérült gazdinak. Nyilván bizonyos szituációkban elengedhetetlen a beavatkozás, de próbáljunk meg megbízni a négylábúban. A bizalom köteléke miatt a gazdikban nincsen félelem érzet. Pontosan tudják, hogy ebük mindent értük tesz, ráadásul mindent úgy, hogy az a legideálisabb legyen.

A csábítás is óriási az ilyen vásárokban, mert bár komoly, felelősségteljes „munkásokról” beszélünk, azért ne feledkezzünk el róla, hogy a kutyai ösztönök működésbe lépnek. A finom langalló, csülök, vagy éppen lángos illata minket sem hagy hidegen, így talán el tudjuk képzelni micsoda önuralomra van szüksége a hűséges ebnek, miközben maximális koncentrációval kell irányítania gazdáját. Bizony a fentiek nehezítik a vezetők életét, de kellő jutalmazás, dicséret mellett pozitív élményként élik meg a karneváli hangulatot.

Szerző: Horváth Nikoletta

Forrás: kutyabarathelyek.hu