Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Pompás lipicaik, robajló vízesések

Pompás lipicaik, robajló vízesések – Szilvásváradon járt az újpesti klub

Bár az előrejelzés esőt ígért, optimistán vágtunk neki a nagy útnak: az eddigi hőségnél még az eső is jobban hangzott… Nyugodt utunk volt Szilvásváradig, ahol borús, de kellemes idő fogadott.

Utunk első állomása az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad Hajtókocsi-kiállítása, ahol a csoport egyik fele vezetett sétán ismerkedhetett meg a különféle kocsitípusokkal, azok történetével – bár felülni nem lehetett rájuk, körbejárhatóak, megérinthetőek voltak.

Ám az sem búsult sokáig, aki kedvet kapott a sétakocsikázáshoz: a csapat másik fele ugyanis éppen két fogattal járta a környéket, hogy aztán cseréljenek, és az eddigi múzeumlátogatók is felülhessenek a két-két gyönyörű lipicai húzta kocsikra… Mindkét csoport bemehetett az egyik istállóba is, hallgatni a lovak neszezését, érezni a friss széna illatát, óvatosan megérinteni egy-egy bársonyos lópofát a bokszok rácsain keresztül… Végül még lovat is simogathattunk: a 19 éves szürke Favory kanca, Furmint türelmesen, jókedvűen viselte a sok becézést, vakargatást. Ezután a nemrég született csikókat nézhettük meg, akik még az anyakancákkal együtt voltak a karámban; sajnos nem jöttek igazán közel – ám a sok információ és érdekesség, amit a lipicaiakról (és úgy általában a lovakról) hallhattunk, bőven kárpótolt mindenkit a távolságért.

Fakultatív programként egy, a ménes életéről, történetéről szóló 20 perces filmet is megtekinthettünk.

Néhány perces sétával értünk át a Táltos Vigadóhoz, ahol a következő tábla fogadott: „Kedves Vendég! Kérjük, térjen be hozzánk, különben Ön is és Mi is éhen maradunk!” Engedtünk az invitálásnak, és nem bántuk meg – ki-ki választása szerint kapott gulyást vagy vadragulevest, másodikként palacsintával vagy grízes tésztával… Még némi házi limonádé, kávé – és már indultunk is tovább a Szalajka-völgy felé, hogy megnézzük a híres Fátyol-vízesést.

Elérve a kisvasút fatelepi állomását, elérkezett a szabadprogram ideje: mindenki maga választhatott, merre megy, mit néz meg az indulásig hátralévő bő három óra alatt. Akadt itt szuvenírbolt, kürtös fagylalt, frissen sült pisztráng; de felfelé haladva a vízesés felé vadaspark, erdészeti múzeum is. Karnyújtásnyira tőlünk pettyes bundájú dámszarvas-család a párás zöld háttér előtt, hatalmas fák lombjainak halk susogása, harapnivalóan friss levegő, és minden irányból a csobogó víz hangja: a Szalajka-patak zúgói, a Szikla-forrás vízesése, a Nagy-tó… Utóbbi mögött található a híres szalajka-völgyi pisztrángtelep, ahol – nagy szerencsével elcsípve még a nyitvatartási idő utolsó félóráját! – kályhában sült sebes pisztrángot vettünk.

A vágyott Fátyol-vízeséshez végül négy lelkes tagunk jutott fel – leérve aztán kürtös fagylalttal ünnepeltek.

Pompás lipicaik, robajló vízesések – a legkitartóbb tagok a Fátyol-vízesésnél

Szép lassan mindenki visszaért, összegyűlt a csapat – még az időközben enyhe szemerkélésre váltó időjárás sem szegte kedvünket: fáradtan, de élményekkel (és mindenféle finomságokkal) telten szálltunk fel a buszra. Hazautunk szokatlanul csendesre sikerült – a friss, tiszta levegőn töltött nap után sokakat elnyomott az álom…

Murgács Jánosné és Czagány Izabella
Közösségi civilszervezők

#aliglátó #gyengénlátó #kirándulás #klubprogram #közösségiklubok #látássérült #Szilvásvárad #Újpest #vak #VGYKE