Pompás lipicaik, robajló vízesések – Szilvásváradon járt az újpesti klub
Bár az előrejelzés esőt ígért, optimistán vágtunk neki a nagy útnak: az eddigi hőségnél még az eső is jobban hangzott… Nyugodt utunk volt Szilvásváradig, ahol borús, de kellemes idő fogadott.
Utunk első állomása az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad Hajtókocsi-kiállítása, ahol a csoport egyik fele vezetett sétán ismerkedhetett meg a különféle kocsitípusokkal, azok történetével – bár felülni nem lehetett rájuk, körbejárhatóak, megérinthetőek voltak.
Ám az sem búsult sokáig, aki kedvet kapott a sétakocsikázáshoz: a csapat másik fele ugyanis éppen két fogattal járta a környéket, hogy aztán cseréljenek, és az eddigi múzeumlátogatók is felülhessenek a két-két gyönyörű lipicai húzta kocsikra… Mindkét csoport bemehetett az egyik istállóba is, hallgatni a lovak neszezését, érezni a friss széna illatát, óvatosan megérinteni egy-egy bársonyos lópofát a bokszok rácsain keresztül… Végül még lovat is simogathattunk: a 19 éves szürke Favory kanca, Furmint türelmesen, jókedvűen viselte a sok becézést, vakargatást. Ezután a nemrég született csikókat nézhettük meg, akik még az anyakancákkal együtt voltak a karámban; sajnos nem jöttek igazán közel – ám a sok információ és érdekesség, amit a lipicaiakról (és úgy általában a lovakról) hallhattunk, bőven kárpótolt mindenkit a távolságért.
Fakultatív programként egy, a ménes életéről, történetéről szóló 20 perces filmet is megtekinthettünk.
Néhány perces sétával értünk át a Táltos Vigadóhoz, ahol a következő tábla fogadott: „Kedves Vendég! Kérjük, térjen be hozzánk, különben Ön is és Mi is éhen maradunk!” Engedtünk az invitálásnak, és nem bántuk meg – ki-ki választása szerint kapott gulyást vagy vadragulevest, másodikként palacsintával vagy grízes tésztával… Még némi házi limonádé, kávé – és már indultunk is tovább a Szalajka-völgy felé, hogy megnézzük a híres Fátyol-vízesést.
Elérve a kisvasút fatelepi állomását, elérkezett a szabadprogram ideje: mindenki maga választhatott, merre megy, mit néz meg az indulásig hátralévő bő három óra alatt. Akadt itt szuvenírbolt, kürtös fagylalt, frissen sült pisztráng; de felfelé haladva a vízesés felé vadaspark, erdészeti múzeum is. Karnyújtásnyira tőlünk pettyes bundájú dámszarvas-család a párás zöld háttér előtt, hatalmas fák lombjainak halk susogása, harapnivalóan friss levegő, és minden irányból a csobogó víz hangja: a Szalajka-patak zúgói, a Szikla-forrás vízesése, a Nagy-tó… Utóbbi mögött található a híres szalajka-völgyi pisztrángtelep, ahol – nagy szerencsével elcsípve még a nyitvatartási idő utolsó félóráját! – kályhában sült sebes pisztrángot vettünk.
A vágyott Fátyol-vízeséshez végül négy lelkes tagunk jutott fel – leérve aztán kürtös fagylalttal ünnepeltek.
Pompás lipicaik, robajló vízesések – a legkitartóbb tagok a Fátyol-vízesésnél
Szép lassan mindenki visszaért, összegyűlt a csapat – még az időközben enyhe szemerkélésre váltó időjárás sem szegte kedvünket: fáradtan, de élményekkel (és mindenféle finomságokkal) telten szálltunk fel a buszra. Hazautunk szokatlanul csendesre sikerült – a friss, tiszta levegőn töltött nap után sokakat elnyomott az álom…
szilvásvárad Archives - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Pompás lipicaik, robajló vízesések
Pompás lipicaik, robajló vízesések – Szilvásváradon járt az újpesti klub
Bár az előrejelzés esőt ígért, optimistán vágtunk neki a nagy útnak: az eddigi hőségnél még az eső is jobban hangzott… Nyugodt utunk volt Szilvásváradig, ahol borús, de kellemes idő fogadott.
Utunk első állomása az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad Hajtókocsi-kiállítása, ahol a csoport egyik fele vezetett sétán ismerkedhetett meg a különféle kocsitípusokkal, azok történetével – bár felülni nem lehetett rájuk, körbejárhatóak, megérinthetőek voltak.
Ám az sem búsult sokáig, aki kedvet kapott a sétakocsikázáshoz: a csapat másik fele ugyanis éppen két fogattal járta a környéket, hogy aztán cseréljenek, és az eddigi múzeumlátogatók is felülhessenek a két-két gyönyörű lipicai húzta kocsikra… Mindkét csoport bemehetett az egyik istállóba is, hallgatni a lovak neszezését, érezni a friss széna illatát, óvatosan megérinteni egy-egy bársonyos lópofát a bokszok rácsain keresztül… Végül még lovat is simogathattunk: a 19 éves szürke Favory kanca, Furmint türelmesen, jókedvűen viselte a sok becézést, vakargatást. Ezután a nemrég született csikókat nézhettük meg, akik még az anyakancákkal együtt voltak a karámban; sajnos nem jöttek igazán közel – ám a sok információ és érdekesség, amit a lipicaiakról (és úgy általában a lovakról) hallhattunk, bőven kárpótolt mindenkit a távolságért.
Fakultatív programként egy, a ménes életéről, történetéről szóló 20 perces filmet is megtekinthettünk.
Néhány perces sétával értünk át a Táltos Vigadóhoz, ahol a következő tábla fogadott: „Kedves Vendég! Kérjük, térjen be hozzánk, különben Ön is és Mi is éhen maradunk!” Engedtünk az invitálásnak, és nem bántuk meg – ki-ki választása szerint kapott gulyást vagy vadragulevest, másodikként palacsintával vagy grízes tésztával… Még némi házi limonádé, kávé – és már indultunk is tovább a Szalajka-völgy felé, hogy megnézzük a híres Fátyol-vízesést.
Elérve a kisvasút fatelepi állomását, elérkezett a szabadprogram ideje: mindenki maga választhatott, merre megy, mit néz meg az indulásig hátralévő bő három óra alatt. Akadt itt szuvenírbolt, kürtös fagylalt, frissen sült pisztráng; de felfelé haladva a vízesés felé vadaspark, erdészeti múzeum is. Karnyújtásnyira tőlünk pettyes bundájú dámszarvas-család a párás zöld háttér előtt, hatalmas fák lombjainak halk susogása, harapnivalóan friss levegő, és minden irányból a csobogó víz hangja: a Szalajka-patak zúgói, a Szikla-forrás vízesése, a Nagy-tó… Utóbbi mögött található a híres szalajka-völgyi pisztrángtelep, ahol – nagy szerencsével elcsípve még a nyitvatartási idő utolsó félóráját! – kályhában sült sebes pisztrángot vettünk.
A vágyott Fátyol-vízeséshez végül négy lelkes tagunk jutott fel – leérve aztán kürtös fagylalttal ünnepeltek.
Pompás lipicaik, robajló vízesések – a legkitartóbb tagok a Fátyol-vízesésnél
Szép lassan mindenki visszaért, összegyűlt a csapat – még az időközben enyhe szemerkélésre váltó időjárás sem szegte kedvünket: fáradtan, de élményekkel (és mindenféle finomságokkal) telten szálltunk fel a buszra. Hazautunk szokatlanul csendesre sikerült – a friss, tiszta levegőn töltött nap után sokakat elnyomott az álom…
Támogató Szolgálat és Szilvásvárad – szeptemberi klub Újpesten Kedves Tagjaink, Kedves Kísérők!
Szeretettel hívunk szeptemberi klubunkra, melynek vendége Szabó Pálma Edina, aki a VGYKELouis Braille Támogató Szolgálatának egyik, sok tagtársunk által elismert és kedvelt, rutinos munkatársa. Pálma a Támogató Szolgálat munkájáról fog nekünk mesélni – hogyan dolgoznak, ki és milyen módon veheti igénybe az általuk kínált segítséget.
Csatlakozz hozzánk, hogy közösen vitassuk meg a hallottakat és esetleges kérdéseid! Némi harapnivaló és üdítő mellett pedig ki-ki elmesélheti, mi volt számára a legkülönlegesebb tapasztalás legutóbbi, szilvásváradi kirándulásunkon – így azok is részesülhetnek kicsit az élményből, akik ezúttal nem tudtak velünk tartani.
Várjuk minden kedves tagunkat és kísérőiket!
Időpont: 2023. szeptember 6. 15.00-17.00 óráig.
Helyszín: Újpesti Kulturális Központ: Ifjúsági Ház (1042 Budapest, István út 17-19.) I. emelet, 117. terem (a terem változhat)
2023. augusztusi programunk szervezésekor igyekeztünk jó lóra tenni! A Lipicai ménesgazdaság múzeumában.
Úgy gondoljuk sikerült is. Magyarország méltán híres a Lipicai ménesgazdaságban nevelt lovairól. A ménesgazdaság múzeumában a régmúlt idők lovas kocsijait tekintjünk meg, majd megismerkedünk a ménes történetével is. Vajon milyen történetet fogunk hallani?
A délutáni programon a Fátyol vízesés rabolhatja el szívünket.
A program időtartama előreláthatóan egész nap,
A kirándulás alatt folyamatos szükség lesz kísérő segítségére.
Időpont: 2023. augusztus 29., 07:00-20:00
Találkozó: Újpest-központ Polgármesteri Hivatal előtt az Újpest feliratnál. 07:00-07:15 között
Helyszín: Budapest – Szilvásvárad (Lipicai Lótörténeti Kiállítás és Hajtókocsi Múzeum) – Budapest
Önköltség: 2000 Ft
A csoport maximális létszáma 25 fő, melyet a jelentkezések sorrendjében fogunk feltölteni.
A programra előzetes bejelentkezés szükséges legkésőbb 2023. augusztus 20. 12:00-ig! Kísérőt sajnos csak igen korlátozott mértékben tudunk biztosítani, ezirányú igényeiteket mindenképp jelezzétek, vagy gondoskodjatok saját segítőről. Megértéseteket köszönjük!
Facebookon is megtalálható az esemény, így ott is tudtok informálódni róla ahogyan itt is. Link: https://fb.me/e/37uXXw7ib
Üdvözlettel: Murgács Jánosné és Czagány Izabella
közösségi civil szervező
IV. kerület – Újpest
Elérhetőségek:
Tel: +36 30 498-9033, +36 70 387-5261
Email: ujpest.szervezo@vgyke.com
Újra elmentünk Szilvásváradra, de ezúttal nem a vízfolyások és tavak kialakulásával ismerkedtünk, hanem a településsel és az erdővel.
A programunk azzal kezdődött, hogy sétáltunk egyet a településen és megnéztük a településtörténeti emlékhelyeket. Ezek a helyek annak a környéknek a múltját ismertetik ahol a látogató áll, régi képekkel és részletes leírásokkal. Szinte sarokról-sarokra haladva egyre jobban megismertük és megértettük a települést. A legnagyobb várakozás a református körtemplommal kapcsolatban volt, de amikor a csoportunk meglátta milyen magasra kell felsétálni, akkor megszavaztuk a halasztást. Nem mintha megijedtünk volna a magasságtól, csak a következő állomásunk éppen egy hegyi túra volt, amihez inkább spóroltunk az erőnkkel.
A városi séta után mentünk fel az Istállós-kői barlangba. A barlanghoz vezető út nagyon kellemes, de valóban erőt próbáló volt. Az érezhetően friss levegő és az erdő még korábban nem tapasztalt illatai, bőven kárpótoltak mindenkit az emelkedőkért. Nagyjából fél óra alatt értük el a barlangot. Mivel tágas, levegős és világos volt, ezért jó mélyen be is sétálhattak a merészebb tagjaink.
Néhány méteres kitérőtől eltekintve, onnan kezdve azonban csak lefele haladtunk és Bokros Mátyás szakvezető kalauzolásával mélyedhettünk el az erdő és az ember együttélésének titokzatos világába. Megtudtuk, hogy a környék bizonyos tekintetben őserdő jellegű. Ennek egyik jele, hogy sok kidőlt fát lehet látni, melyek az erdei élőlények közül nagyon soknak létfontosságú. A kidőlt fákon lévő élet sokféle jelét megcsodálhattuk akár tapintással is.
Akik korábban már voltak velünk, azok tudták mi a tengerszem, de most egy másik úton haladtunk és lementünk a partjára is. Meglepő felszíni képződményeket ismerhettünk meg, nem egyet meg is lehetett érinteni vagy akár sétálni is lehetett rajtuk. Többen mondták azt, hogy csak e miatt az élmény miatt már megérte eljönni.
A következő állomásunk a híres vízesés volt, de mivel éppen esküvői fotózás zajlott, nem tudtuk olyan alapossággal megvizsgálni, ahogyan terveztük. A szakvezetőnknek köszönhetően viszont átmentünk egy másik helyre, ahol egy kisebb vízesést csodálhattunk meg. Mivel a hely nem látogatott, így teljesen testközeli élményeket is szerezhettünk! Például az, aki merészebb volt és nem félt a hűvöstől, az megtapasztalhatta a víz sodrását a vízesés előtt és után.
A túra soron következő állomása a helyben kialakított erdészeti múzeum volt, ahol másfél órán át úgy merülhettünk bele az ember és az erdő viszonyát bemutató kiállításba, hogy észre sem vettük mennyi idő telt el. Megismerhettük az erdei faszállítás változásait, a különböző emberi szálláshelyeket az erdőben, valamint a különböző építési módszereket is.
A legnépszerűbb a vízfolyások felhasználását bemutató tárlatrész volt. A kiállításon egy kis patakocska vizét tóméretűre duzzasztották, majd a gáton kialakított zsilippel a vizet egy hatalmas kerékre vezették. Az ilyen módon megforgatott kerék többek között gépeket működtetett, melyek közül többet is megnézhettünk. Ezen kívül számos interaktív bemutatót is kipróbálhattunk, mely a tapintásunknak, a zokni nélküli lábunknak, a hallásunknak és a szaglásunknak adott felejthetetlen élményeket!
Utána megismertük a helyi pisztrángtenyésztés történetét és eszközeit. A korábbihoz képest teljesen más hatások értek minket, mivel a tenyésztés egy másik fázisában voltunk jelen. E miatt azoknak is voltak újdonságok, akik a korábbi túránkon is jelen voltak.
Mivel az időnk nagyon kevés volt az összes nekünk elkészített élmény befogadásához, valószínűleg majd vissza fogunk még térni a városba és a környékére. Mindenesetre szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik nagy lelkesedéssel fogadtak és igyekeztek minket a lehető legtöbb élménnyel megajándékozni minket!