Az öböl területén már jártunk korábban, tavaly ősszel és akkor megállapítottuk, hogy kellemes kirándulóhely. Akkor főleg a környék előéletére koncentráltunk és megállapodtunk, hogy majd melegebb időszakban vissza fogunk menni.

A nyári kirándulás valóban melegben történt, de a tapasztaltak bőven kárpótoltak érte minket. Közel a hidakhoz, közel a villamosokhoz, egyetemi épületekhez és sok ember munkahelyéhez, valóban a béke és a nyugalom szigete került kialakításra a Duna partján.

A kirándulás a Kopaszi-gát teljes hosszában zajlott le, ami oda-vissza kissé hosszabb volt 4 km-nél. Maga a gát az 1838-as árvíz megismétlődésének elkerülése miatt épült meg az 1870-es évek második felében. 1896-ban vigalmi negyeddé próbálták kialakítani, de az úri közönséget zavarták az azóta sem eltűnő bogarak, így sokáig a horgászok és a vizisportok kedvelőinek helyeként működött. A második világháború után is megmaradt ez a szerepe, de a korszak sajátosságainak megfelelően az egyik partja ipari területté vált. A terület újragondolása az 1990-es években kezdődött és a mai napig sem ért véget.

Amit mi észleltünk, az egy olyan dunaparti környezet, amire nem nagyon számítottunk a kerületünkben. Csendes, barátságos, az elején sok vendéglátóhellyel és hatalmas fákkal szegélyezett sétányon haladtunk. A Duna partvonalát mindkét oldalról szabadon hagyták. A főmederi oldalon is sokféle partszakaszt lehet megfigyelni, mely a ligetes jellegűtől kezdve mindenféle változatot megfigyelhetővé és kipróbálhatóvá tesz. Az öböl menti oldalon is létezik ez a sokszínűség, de kilátóteraszként funkcionáló helyek is kialakításra kerültek.

A gát csúcsán kellemes és tágas piknikező helyet találtunk, mely lehetőségnek mi sem tudtunk ellenállni. Ezen a szakaszon homokos, füves és ligetes partvonalat lehet találni, melynél nem egyszer az emberek mellett szállnak partra a kacsák.

A túrának nagyon örültünk, kellemes meglepetésként ért minket, hogy a forgalmas és zajos újbudai részen egy ennyire elragadó, nyugodt környezet került kialakításra. Sajnos a megközelítése nem könnyű, mivel a gát már nem közelíthető meg hajóval, de jó fél órás sétára van buszmegálló és villamosmegálló is.

Megbeszéltük azt is, hogy kellő számú jelentkező esetében még legalább egyszer el fogunk látogatni a gátra, hátha van még olyan sorstársunk, aki eddig még nem jutott el ebbe a miniatűr Édenbe, de szeretne.

Lenkai Viki és Neumann Károly
közösségi civilszervezők