A Betegszervezetek Akadémiája (rövidebb nevén: BETA) olyan előadásokat tart, melyek a betegszervezetek mindennapjait érintik. A májusi összejövetelen a magánszemélyektől való pénzgyűjtés volt a téma. Amint a kulcselőadást tartó Vidor Eszter elmondta, ennek a lényege az, hogy „sokan adnak keveset”. A betegeket képviselő egyesületeknek ez sokszor egy szükségszerű, de sok erőforrást lekötő tevékenysége. Lehet azonban jól és hatékonyan is csinálni, erről tartott nekünk egy dinamikus gyorstalpalót.

Elmondta, hogy közel 25 éves tapasztalata van ezen a téren és alapvetően minden szervezet előtt két út nyílik meg. Vagy az érzelmekre hat, vagy a racionális érveket veszi elő. Azt jól lehet látni szerinte, hogy az érzelmekre nem éri meg hatni, mert az emberek könnyen elveszítik az érzékenységüket a segítségkérésre és a szenvedésre, így csak az elsők nyernek rajta, mindenki más pedig veszít. Ő ezért a racionális utat mutatta be.

Az egyik erőforrástakarékos és ésszerű lépés, hogy csak ott kell kommunikálni, ahol a célcsoportunk van. Ez azt feltételezi, hogy az adományokat gyűjtő szervezet tudja ki a célcsoportja, tudja a létszámukat, a fogyasztási szokásaikat, az értékeiket, az elvárásaikat és nem utolsó sorban azt is, hogy merre érhetőek el.

Az a szervezet aki mindenkire céloz, nem ér el senki, de ezt is nagyon drága áron teszi

– foglalta össze röviden az általános helyzetet.

Több szervezet próbálkozik leveleket küldeni és azokon keresztül adományokat kérni. A sikeresnek tekintett ilyen akcióknál is csak a címzettek 3 százaléka ad valamennyit, de ezt a 3 százalékot a legtöbben nem érik el. A legtöbbször a levélküldés összköltsége meghaladja a szerzett bevételt, de még a nagyon sikeres esetekben is a szerzett adományok fele az adománygyűjtés költségeire ment el.

Az 1 százalékos adománygyűjtési kampányok általános tanulsága, hogy az emberek csak úgy nem adják az 1 százalékot. Minden eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ehhez valamit előzetesen adni kell, szükség van az adójáról rendelkező ember előzetes elköteleződésére. Ezért az adóbevallási időszakra koncentráló kampányok nem hozzák vissza a befektetett erőforrásokat, rendszerint a legpesszimistább reményeket is alulmúlják. Az 1 százalék arra jó, hogy a szervezet mellett már korábban elköteleződők úgy adakozhatnak, hogy nem kell közvetlenül pénzt kiadniuk. Erre nincs értelme külön kampányt építeni.

Az adománygyűjtő dobozok kihelyezése nem garantál semmit sem és nem is feltétlenül egy pozitív üzenet. Ezen a ponton számos példát bemutatott, melyeket az előadása előtti napokon gyűjtött össze.

Innen kezdve arra mutatott példákat, hogyan lehet jól megszervezni egy adománygyűjtést.

Az első feltétel a célközönség és a cél meghatározása. Ki kell mondani mire kell a pénz, számolni kell a marketing költségeivel és pénzt kell fordítani a közreműködők kifizetésére. Ha az adományokat gyűjtők nem kapnak érte pénzt, akkor észrevétlenül rajtuk fog elbukni a kampány. Általában a rendes munkájuk mellett kényszerítik az alkalmazottakat a gyűjtésre, ezért azzal számolni kell, hogy az amúgy sem jól fizető munkájuk megtartása vagy a jutalék ígérete nem elegendő a megfelelő ösztönzéshez. El kell ismerni anyagilag is a többletmunkát, ezt nem lehet kiváltani semmi mással. Előfordulhat, hogy egy szervezet ezen a ponton elakad és azt mondja nincs erőforrása egy adománygyűjtő kampányra, de ez sokkal jobb, mint mégis megpróbálni, kiadni a pénzt és azt tapasztalni, hogy ráfizetéses lett a kísérlet, valamint elveszíteni azok lelkesedését és munkaerejét, akiket belekényszerítettek az értelmetlen kampányba.

A második feltétel, hogy a releváns csatornán a saját célcsoportot kell megszólítani, de minden esetekben fontos üzenetekkel. Mindig a megszólított fejével kell gondolkodni.

Ilyen kérdéseket kell feltenni:

• A megszólítottnál van az amit kérünk?
• Módjában áll átadni nekünk?
• Fontos neki a kommunikált célunk?
• Nem kérünk sokat?
• Átlátható a szervezet pénzfelhasználása?
• Hasznosnak fogja magát érezni az, aki adakozik?

A legfejlettebb adománygyűjtési módszer az úgynevezett hibrid adakozás, amit termékalapú vagy szolgáltatásalapú adakozásnak neveznek. Az ilyen esetekben az adakozó kap valamit, amiért cserébe adja az adományát.

Az egyik módja ennek az, amikor egy cég a megvásárolt termékeiből egy fix összeget ad egy szervezetnek. Például amikor egy bizonyos üdítőital megvásárlásakor az ár 25 százalékát a forgalmazó átadja egy szervezetnek és ezt a tényt az ital csomagolásán feltüntetik.

Másik módja ennek az, amikor a szervezet nyújt egy szolgáltatást és adományokkal lehet érte fizetni. Például nyit a betegszervezet egy hajvágószalont vagy bármi olyat, amire egyébként szüksége van az embereknek. Ez lehet állandó üzlet vagy alkalmilag megnyitott kitelepülő stand, kifejezetten csak egy-egy rendezvényre koncentrálva.

Az adományozó rendezvények is lehetnek az adományok forrásai, de csak akkor, ha van egy olyan kialakult kör a szervezet mellett, amelyik erre nyitott. Önmagában csak az, hogy szervezünk egy megadott helyre és időpontra valamit, nem elég. Adakozni kívánó emberek kellenek, akiknek fontos, hogy ott legyenek és támogatni szeretnének minket. Csak erre lehet felépíteni egy jótékonysági árverést vagy vásárt.

Minden esetben fontos, hogy se az adakozó, se az adományokat gyűjtő, se a célcsoport ne legyen megalázva, egyiknek se legyen kényelmetlen és senki se érezze kényszerítve vagy kiszolgáltatva magát. Az adakozónak nyújtott szolgáltatás vagy termék mindig legyen jó minőségű, mert akkor meg lehet ismételni a rendezvényt újra meg újra.

A sok példával illusztrált előadás után sikeres gyakorlatot ismerhettünk meg.

A nekünk bemutatott jó példa az Autistic Art volt, melynek részeként árveréseken értékesítik az autista alkotók műveit. A bevételekből 10 otthont működtetnek, ezekből hatban van alkotást elősegítő foglalkozás. Sok kisebb árverést is tartanak, de van minden évben egy nagy jótékonysági árverésük.

A projektből kinőtt egy mellékprojekt is, jótékonysági kiállításokat szerveznek, melyek mind gazdaságosak. A működési elvük az, hogy nem bíznak semmit sem a véletlenre, hanem egy minőségi márkát építenek. Az alkotókat folyamatosan képzik, hogy egyre jobbak legyenek. A kiállításokon vagy belépődíj van vagy adományláda. Az aukcióikra beengedték a kortárs képzőművészeti alkotásokat is, hogy ne szigetelődjenek el a képzőművészeti szférán belül. Összesen 130 millió forintot tudtak összegyűjteni 8 rendezvényükkel.

Ez a részletesen bemutatott példa is igazolja azt, hogy a racionális, minden részletében gondosan tervezett és mindenkire figyelő adománygyűjtésnek van értelme.

Neumann Károly
közösségi civilszervező