Az év első klubnapja alkalmából szép számmal jelentünk meg, bár sok társunkat hiányolni kellett a vírusos, csúszós és légszennyezett viszonyoknak köszönhetően. Nagy örömünkre elfogadta a meghívásunkat Domoszlai János tagtársunk, aki a hagyományunknak megfelelően, zenével  teremtett kellemes hangulatot.

Az összejövetelünk rögtön egy meglepetéssel kezdődött, Egyik nagyon kedves tagunk születésnapja alkalmából egy szép tortát hozott nekünk, amit jóízűen elfogyaszthattunk.

A következő programpontunk az Egyesületünkről szólt. A tagsággal járó kedvezményekről beszéltünk, valamint a közeledő adóbevalláskor felajánlható adónak, az Egyesület számára is felajánlható 1%-ról. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy közös érdekünk az Egyesületünket erősíteni létszámban is és anyagilag is. Minél többen vagyunk, annál jobban tudja a vezetőség érvényesíteni a tagság érdekeit.

Folytatásképpen az épp aktuális időszakról beszéltünk, a farsangról, hogy megismerje mindenki a farsanggal kapcsolatos fogalmakat. Elmondtuk, hogy ez az időszak  a vízkereszttől tart, egészen hamvazószerdáig. A vízkereszt napja január 6.-a. A hamvazószerda minden évben más dátumra esik, csak az a biztos, hogy egy szerdai nap. Előtte van a húshagyó kedd, a farsang utolsó napja, mely a farsangtemetés időpontja. Szó szerint eltemették a telet, koporsót készítettek, amit el is égettek a húshagyó kedden, éppen ezért madzaghagyó keddnek is hívtak, a kiürült kamrában üresen árválkodó madzagokra utalva.

Hamvazószerda után indul a vallásos életben a nagyböjt időszaka, amikor is böjtölés és a Jézus halálára való emlékezés miatt, nem szerveznek mulatságokat. A farsang csúcspontja a karnevál, amit a farsang farkának nevezünk. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig terjedő 3 nap, ami nagy mulatságok közepette megrendezett tulajdonképpeni télbúcsúztató. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon ekkor tartják a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.

Kiss Julia és Juhos Róbert
közösségi civilszervezők