A XVIII. kerületi lámpások szeptember 7-én kirándulást szerveztek Vácra, melyhez mi is csatlakoztunk.

Igazi kirándulóidő volt, bár néha szemerkélt az eső, de ez nem zavart bennünket. Örömmel sétálgattunk a Március 15. téren, Vác főterén. Kissé elidőztünk a szökőkútnál, és a belváros tapintható makettjénél, aztán átsétáltunk a Hajózástörténeti Gyűjteménybe.

Magyarország legnagyobb hajókonstruktőre, hajótervező mérnöke, Szabadi Kálmán életmű kiállítása. XX. századi vitorlások, gőzösök, jachtok kicsinyített élethű másolatai keltik életre a tengeri, a balatoni és a dunai hajózást.

Szabadi Kálmán Budapesten született, az MFTR bentlakásos Hajós Otthonában nevelkedett, 1942-től Vácott élt 2010. november 13-án bekövetkezett haláláig. 1942-ben helyezte édesapját az MFRT (Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.) Visegrádról Vácra állomásvezetőnek.

Nagy élmény volt számára, hogy gyermekfejjel láthatta Asbóth Oszkár siklóhajójának, és a Csepelről felszállt Gráf Zeppelin bemutatóját. Pályaválasztását, műszaki érdeklődését befolyásolta egyrészt a család, másrészt a Zeppelin és az Itália nevű léghajók tragédiája. Az átélt események arra ösztönözték, hogy műszakilag képezze magát.

Az élet úgy hozta, hogy formatervező, konstruktőr lett. Először motorkerékpárt, oldalkocsit, robogót, a „Fesztivál” néven jegyzett kisautót, (melynek „szülőhelye” a Váci Dunai Hajógyár volt), buszokat, lakókocsikat tervezett, és csak későbbiek során került kapcsolatba a hajókkal. Terveiről olvashatunk a korabeli szak- és napilapokban (1957,  1960, 1973).

A vízi-szórakozás és a jachtturizmus, valamint az általános, biztonságos vízi közlekedés kiszélesítése érdekében 1969-től jelentős terveket készített. Ilyen volt a Pelikán vízitaxi. Ötletet az adta, hogy négy-öttagú család is kényelmesen motorcsónak-túrákat tehessen. A Rozmár 12 személyre készült árvíz és belvízvédelmi munkahajó. Széchenyi Ödön emlékét idézte a Hableány II. Ez a túrajacht 5 férőhelyre kialakított, 10 személyes motoros vízi jármű.

Ez a hajó arról is nevezetes, hogy gróf Széchenyi Ödön 1867-es nevezetes Budapest-Párizs hajóútjának 110. évfordulójára ismét megtette ezt az utat. Nagyszerű sebességgel haladt, és különösen a Rajnán bizonyította kitűnő hullámtörő-képességét 1200-kp-os hasznos tehervitelével. A Viking: 12 személye tervezett tengerészcsónak vízi cserkészeknek, míg ennek kisebb, 4-6 személyre elképzelt változata a Viking II. a balatoni viszonyokra, mentési feladatokra alkalmas csónak. Ezek mellett tervezett kétszemélyes horgász-halász- vadász célokat szolgáló csónakokat. Ilyenek voltak a Potyka, a Csuka nevezetűek. A tervek sokaságából csak néhányat említettem.

Voltak életében nehéz korszakok, amikor sok kudarc érte. Például hiába tervezett kisautót, és a gyárvezetés is nagy reménységgel nézett a magyar gépkocsigyártás elé, az elképzelésből semmi sem lett, mivel a Zaporozsecnek kellett elsőbbséget biztosítani. Magyarország nem gyárthatott személygépkocsikat.

A legnehezebb időkben is Széchenyi István jelmondatát tartotta szem előtt:

Lenyesik szárnyaimat, lábamon járok; levágják lábaimat, kezemen fogok járni; kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassak.

Szerette volna, ha 115 méter hosszú szállodahajó terve, melyet a 90-es évek elején felajánlott a városnak, megépül Vácott, és a város, a turisztikai látványosság mellett, egy sajátos szállodaformával gazdagodik. Foglalkoztatta a Duna-part rendezésének ügye, és érdeklődéssel fordult a főtéri munkálatok felé. Több fórumon és levélben is kifejtette véleményét a Március 15. tér rekonstrukciójáról. Foglalkoztatta a híd is, amely átszeli majd a Dunát, hogy mennyire lesz képes elviselni a forgalom terhét?

Szabadi Kálmán sokoldalú életútját mindig a tenni akarás, a segítőkészség jellemezte. 1956-tól napjainkig a különböző terveiből, a hajókról készített modelljeiből múzeumnyi mennyiségű anyag gyűlt össze. Érdemes elgondolkodni azon, hogy valamikor hajógyára (vízibuszok) révén (is!) Vác fontos ipari centrum volt, ezért, ha máshol nem is, de itt létjogosultsága van a magyar hajózás múltját őrző állandó kiállításnak.

Bár a kiállítás nem volt akadálymentes, de Papp László lebilincselő előadása feledtette velünk ezt a hiányosságot. Az igazgató úr anekdotázott Matuska Szilveszterről, bemutatta szinte az egész tér kulturális látnivalóit, beszélt Sajdik Ferenchez fűződő barátságáról, és arról, hogy ő javasolta neki, hogy táblaképeket fessen. Ezek a festmények láthatók a Kúria épületében, a Sajdik Ferenc Gyűjteményben.

Természetesen nem hagyhattuk ki a talán legnépszerűbb helyi látványosságot, Sajdik Ferenc életmű-kiállítását, vagyis a Mosolyalbumot sem. Bár ő maga sosem élt Vácon, rokonai és barátai miatt hosszú ideje kötődik a városhoz, ezért nem meglepő, hogy műveinek bemutatóhelyéül is ezt a települést választotta. Mindenki kedvenc mesefigurái, Pom-Pom, Gombóc Artúr és a Nagy Ho-ho-ho-horgász mellett rengeteg más témájú festmény, rajz és karikatúra is található a gyűjteményben, mind Sajdik sajátos, első pillantásra felismerhető stílusában.

A kiállításon lehetőség nyílt ajándéktárgyak vásárlására. Pom-Pomot, Gombóc Artúrt, és a Nagy Ho-ho-ho-horgászt ábrázoló tapintható kulcstartók, illetve hűtőmágnesek közül választhattunk.

Pár perces séta után a Székesegyház épületéhez érkeztünk. A Székesegyház a város ünnepélyes terén, a Konsantin téren áll a monumentális székesegyház, mely épülettömbjével már messziről felhívja magára a figyelmet.

Maga az épület a korabeli francia forradalmi építészet talán egyetlen magyarországi példája, mely követőket nem talált. Főleg klasszicista jegyek figyelhetők meg rajta, de a főhomlokzati oszlopcsoport, az ezek fölött lévő szobrok valamint a lanterna még a barokk szellemiségét tükrözi.

A székesegyház méreteit tekintve kiemelkedő: külső hossza 72 méter, szélessége 34 méter, a kupola 55 méter magas. A süveg nélküli, kőbábos korláttal záródó tornyok 38 méter magasak. A homlokzat előtt található, az oszlopokat közrefogó tornyok háromszintesek, melyek közül az elsőn a lépcsőház, a másodikon a harangok, a harmadikon pedig a tűzzománc, három és fél méteres számlapú, fekete alapon aranyozott, római számokkal ellátott, ütős toronyóra foglal helyet. A toronyórát a Rancz Lajos tulajdonában álló Rancz Első Magyar Toronyóragyár Kft készítette. A főhomlokzat díszes: hat eltérő ritmusú oszloppár által tartott főpárkányon a dóm titulusai olvashatóak, felettük Bechert József váci szobrászmester által alkotott apostolszobrok láthatóak.

A dóm belseje meglepően világos, a katolikus templombelsőkhöz viszonyítva, több helyen is felfedezhetjük a forradalmi építészet jegyeit. A tér a kórustól a szentély felé haladva fokozatosan kitágul, majd a szentélynél összeszűkül. Méreteit tekintve 60 méter széles, 28 méter széles, közel 50 méter magas. Összesen mintegy 5000 személy befogadására alkalmas, az ülőhelyeinek száma 278. A berendezés, illetve a falak freskói későbarokk stílusban készültek. A kórus, a jelentős hangversenyek hangszeréül szolgáló orgonával, a bejárat felett húzódik, és hat korinthoszi oszlopon nyugszik. Az orgonakarzat felett borda nélküli keresztboltozat, majd impozáns kupola, diadalív, ismét keresztboltozat, illetve a szentély fölé boruló félkupola fedi a belsőt. A falakat az egész teremben korinthoszi féloszlopok kísérik.

A főoltárkép Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását, a vizitációt, a kupolafreskó pedig a Szentháromság diadalát ábrázolja. Mindkettőt a kor neves művésze, Franz Anton Maulbertsch alkotta. A szentélykorlát részben a török időkben elpusztult reneszánsz székesegyházból származó eredeti darabokból készült. A dóm alatt altemplom húzódik, ahol három csoportban püspökök, kanonokok és világiak nyugszanak.

Lenyűgözött bennünket a templom szépsége, elmormoltunk egy-egy imát, gyertyát gyújtottunk elhunyt szeretteinkért, és indultunk vissza a Kúria épületébe, utolsó programunkra. A középkori épület a püspöki tanácsadó testület, a káptalan székhelye volt, erről tanúskodik a boltozatos kapu záróköve is. 1770-ből írásos dokumentum tanúsítja, hogy szállóként is működött az akkor már barokk stílusúvá átalakított épület, melyet a későbbiekben tovább alakítottak, jelenleg a homlokzata eklektikus.

A Kúria épületének pincéje kb. 140 négyzetméteres, három hajós helyiség, melynek egy része 1520 körül épült. 2006 óta itt üzemel a Bormúzeum és a Váci Csokizó, valamint megnyílt a Vác Mosolyalbum, ahol Sajdik Ferenc Kossuth- díjas művész karikatúráit tekinthettük meg. Az épület előtt Harangpavilon található, mely minden órában kellemes harangjátékával kedveskedik a téren tartózkodóknak.

Utoljára Váci Curia Borházba látogattunk el. A Borházat a Vig házaspár hozta létre, és üzemelteti. Mi a kellemes mediterrán kerthelyiségben foglaltunk helyet, ahol Vig Gyula megismertetett bennünket a magyar borokkal és az elmúlt évszázad magyar borkultúrájával. Egy érdekességet kiragadok a hallottakból: Megengedhető-e a borivás a némbernek?

Köszönjük a szervezőknek, hogy részt vehettünk ezen a tartalmas programon, ahol valamennyien jól éreztük magunkat, és sok ismerettel, élménnyel lettünk gazdagabbak!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők