A témához M. Pétert hívtuk meg, aki az egyik szállítási cégnél dolgozik. Megtudtuk, hogy különbség van a szemét és a hulladék között. Érdekes példákat hallottunk a témakör különleges megoldásairól. Ezek közül az egyik legérdekesebb az volt, amikor állatokat próbáltak alkalmazni megoldásként, például malacokat. Arról is hallottunk egy történetet, hogy az egyik nagyváros új polgármestere a lakosság kímélése érdekében, kivezette a szelektív hulladékgyűjtést és az milyen negatív következményekkel járt.

Hamar kiderült, hogy a témakörnek van olyan területe, ami látássérült szempontból kihívást jelent. Az ezekről való beszélgetés során megtudtuk, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldása nem csupán a látássérülteknek jelent segítséget, hanem az ép látású embereknek is.

Az egyik ilyen terület a lakosság tájékoztatása. Mivel nem egyetlen cég foglalkozik a lakossági szemétszállítással, ezért szinte cégenként más-más megoldásokat választanak. Van példa arra is, hogy az érintett személy önmaga választhatja ki a számára megfelelő és érthető tájékoztatási formát, ami az ép látású embereknek is könnyebbségnek bizonyult.

Ez egy vak embernél akár azt is jelentheti, hogy egy alkalmazást tölthet le a telefonjára, amelyik hangüzenettel az általános információkat vagy az éppen aktuális teendőket közli. Ez az alkalmazás a kölcsönös kommunikációt is kiszolgálja, így például van lehetőség az évenként egyszer ingyenes lomtalanítás megrendelésére is.

Erre felkaptuk a fejünket, mert kiderült, hogy nem egy olyan település van Magyarországon, ahol nem a szállítással foglalkozó cég jelöli ki az éves lomtalanítás időpontját, hanem mindenki egyénileg jelenti be, hogy mikor van rá szüksége és akkor történik meg. Ezzel a várost ideiglenesen megszálló lomvadászok is eltűntek a településről.

Ha valaki nem tudja kezelni az alkalmazást vagy nincs hozzá megfelelő eszköze, akkor ugyanezeken a helyeken mód van arra is, hogy önmaga határozza meg a tájékoztatás neki megfelelő formáját. Ez lehet általa is olvasható levél vagy az aktuális eseményekről mindig tájékoztató telefonos hangüzenet. Ennek a rugalmas, a lakossági igényekhez alkalmazkodó kommunikációs formáknak természetesen nem csupán a látássérültek veszik hasznát, hanem mindenki más is.

A másik terület a szelektív gyűjtés tényleges módja, vagyis a „mit hova kell dobni?” kérdésre adott válaszok. Nagyon hamar kiderült, hogy a szállítócég kommunikációja még egy ép látású embernek sem mindig egyértelmű. Megtudtuk, hogy a szelektálás módjában akár cégenként is eltérés lehet, vagyis a budapesti módszer nem feltétlenül egyezik meg egy másik magyarországi nagyvároséval. Ezért gyakran történik olyan, hogy aki az egyik városban jól tájékozott, rossz módon használja a szelektív gyűjtőket, mert a másik városban ugyanaz a színkód némileg mást jelent.

Az itt felhozott példa a „PET palack” felirat volt. Létezik olyan cég, amelyik ma sem sorolja bele a kupakot ebbe a kategóriába, de még az ép látású emberekhez sem tudták eljuttatni ez az információt. A felirat alá kihelyezett rajzon hiába nincs kupak az üvegen, ez nem bizonyult elegendőnek. Ezt tapasztalva a cég kiírta az alábbi szöveget: „köszönjük, hogy ide csak palackot dob”, ennek ellenére továbbra is bekerültek a kupakok a gyűjtőbe, mivel a lakosság úgy értelmezte, hogy a kupak is a palackhoz tartozik. Ez jól rámutat arra, hogy a szelektív gyűjtéssel kapcsolatos kommunikáció nem annyira egyszerű. A színkódok helyes dekódolása egy ma is megoldásra váró probléma.

Láthattunk példákat arra vonatkozóan is, hogyan próbálják vakoknak is értelmezhetővé tenni a szelektív gyűjtőket. A braille-felirat nem jöhet szóba egy gyűjtőnél, mert a szemetes környezetében nem kellemes élmény tapogatni. Ezért a gyűjtők nyílását alakították át. A bemutatott példán az üvegek gyűjtője kör alakú, a papírhulladéké lekerekített téglalap, a vegyes hulladéké pedig szögletes négyzet volt. Az érzékelés a kidobásra ítélt hulladékkal történik, nem kell kézzel vagy bottal megérinteni a kukákat.

Az egyes fogyatékossági csoportokhoz való alkalmazkodás, mindig a lakosság újabb és újabb csoportjának jelentett előnyt. A kerekesszékesekhez való alkalmazkodás esetében a gyerekek is nyertesek lettek. Az értelmi fogyatékosok segítettek tömören és egyértelműen kommunikálni, ami a kommunikáció hatékonyságát nagymértékben javította.

A felsorolt példákból megtudtuk, hogy bár a cégeknek komoly kihívás a lakossággal való kommunikáció, ebben éppen a különböző fogyatékos emberek megfelelő kiszolgálása jelentette és jelenti ma is az előrelépést. Ez a fajta figyelem azt is megteremtette, hogy a pozitív esetekben, a vállalati kultúra részévé vált az igényekhez való alkalmazkodás, ami a hatékonyságot és a minőséget is javította. A többségünk talán nem is gondolta volna, hogy ilyen hasznos oldala is létezik a fogyatékos emberek igényeire való figyelésnek.

Végig mindenki szabadon tehetett fel kérdéseket, de olyan sok kérdés került elő, hogy nem maradt idő mindenre. Ezért úgy egyeztünk meg az előadóval, hogy majd szeptemberben folytatjuk.

Lenkai Viki, Neumann Károly