ÁPRILIS

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

1939. március 12.

Az aprólékos műgonddal készített fotón a tavasz hírnöke, egy hóvirág fázósan zárt fehér szirmai bukkannak elő a fűszálak homályosan elmosódó, nedves tengeréből. Az aljnövényzet pontos körvonalai csak a kis virág tövében kivehetők. A háttér is mindössze elkent foltos szürkeség, így kiemelve a lényeget. A kis zöld száron egyébként is lekonyuló ívben növő virág mintha szomorkásnak tűnne a szirmokon legördülő hajnali harmatcseppektől övezve. Közelről látjuk az aprócska növényt, úgyhogy az egyik vízcsepp szinte gombostűfejnyi üveggolyónak látszik a mandulaforma bimbó végében. A valóban csöppnyi üveggolyón, alig észrevehetően egy fűszál tükröződik.

MÁJUS

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

1941. február 25.

Ebben a pár sorban engem leginkább a “fehérlő illat” érzékletes költői képe, szinesztéziája fogott meg. A fotó, amit választottam, a japán cseresznyevirágzás szemet és szívet gyönyörködtető időszakát örökíti meg. Eddig úgy hittem, hogy a cseresznyevirág csak rózsaszín lehet, de ezen a képen a fények különös játékának köszönhetően, fehérbe-hajló egymásba nyúló, dús lombokat látunk. Egy kis mesterséges tó partján állnak a terebélyes, egymás tőszomszédságában viruló, sötét törzsű fák, melyek egy sétányt szegélyeznek. Alkonyodik, de az is lehet, hogy épp hajnal van. A perspektivikus ábrázolásnak köszönhetően a nézőtől távolabb a fák koronája már szinte ráhajlik a tükörsima, mélykék vízfelületre, melyen tökéletes pompájukban látjuk viszont a kócos, rózsaszínes-fehéres lombokat. A tükörképen a fák tövében és a korona közelében, kis fénypontok tűnnek fel, de a parton valahogy mégse látszanak a fények forrásai, mintha a fotós játszana velünk. Ahogy tüzetesebben megvizsgáljuk a részleteket, itt-ott feltűnik a lombok között egy-egy kis lámpa, de, hogy a fák tövében lévő kis fénypontok eredetije hol lehet, arra nem sikerült rájönnöm. Bárhol is legyenek ezek a titokzatos lámpácskák, gyönyörűen megvilágítják az illatos lombokat alulról, vonzva a tekintet. A könnyű cseresznyevirágok kontrasztjaként a nézővel szemközt sötét fenyvesekkel tarkított, kéklő hegyormot látunk, festői az összkép.

JÚNIUS

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.

1941. február 28.

Egy különösen gyönyörű lugas tűnik fel a képen, benne egy kis sétánnyal, melyet frisszöld fű szegélyez. Az építmény árkádos ívét egy masszív farácsozatból alakították ki, de ez csak itt-ott bukkan elő, lévén akácvirágok elképesztő, álomszerű sűrűje borítja, melyek úgy lógnak le hosszan felülről az csendes ösvényre, akár egy gyönyörű hajkorona selymes tincsei. A halvány- és sötétlila virágfürtöket fehérakác menyegzői zuhataga választja el egymástól. A virágfüzérek között beszűrődő napfény csíkokban árnyakat rajzol a sétányra. Ez a kivételes hely, mesebeli békéjével olyan hatást kelt, mintha Tündérország bejárata volna.

A kép egy csodálatos lilaakác-kertben készült, mely Japánban található. Aki szeretne, bővebben az alábbi cikkben olvashat róla:
http://toochee.reblog.hu/csodalatos-japan-lilaakac-kert

Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további élménybeszámolókat, programajánlókat, narrációkat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983