Az Átrium Film-Színház épülete

Ezúttal egy jellegzetes budapesti épületet választottam, az Átrium Film-Színház épületét, amely építészeti jelentőségén túl azért is fontos, mert a színház évadról évadra nagy számban tűz műsorára akadálymentesített előadásokat is.

A fekete-fehér fotón a film-színház épületének 1969-es állapota látható, úgy ahogy az utca embere is megszemlélhette akkoriban. A főbb jegyek változatlanok, de pár apró érdekes részletet felfedezhetünk a fotón: a mozi előtt parkoló fehér Volkswagen bogarat és a Trabantot, az épületen virító Május 1. neonfeliratot, ugyanis ekkoriban már Május 1. mozinak hívták az Átriumot. A fotó nappal készült, az emberek jönnek-mennek az utcán, egy férfi hóna alatt létrát cipel.

De lássuk, hogy hogyan is néz ki ma az Átrium Film-színház!

A Margit körút zsongásába épült fel 1937-ben a híres Kozma Lajos építész tervei alapján a hét emeletes lakóépület, melynek földszintjére már a kezdet kezdetén is mozit, tehát mozgófilmszínházat terveztek. Az épület stílusa letisztult és egyszerű: szürkés kő hatású burkolata van a falaknak, egyforma négyzetes ablakai szalagszerűen futnak egymás alatt, egymás mellett háromszor négy ablak található. Az ablakkeretek vidám, meleg narancssárga színűek. Játékosan megbontják a mértani szigort. Egy-egy lakáshoz íves, pirosas-narancs színre festett korlátós erkélyek is kapcsolódnak. Ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy az épület ugyanolyan lehangoló látványt nyújt, mint a lakótelepek kockatömbjei, de ez mégsem így van. Az apró színes elemek vidámságot, egy kis játékosságot visznek a mértani formák közé.

A bejárat fehér és narancs keretes üvegajtajai fölött íves tető található, az előtető fölött elegáns neon betűkkel olvasható a film-színház neve: Átrium. Éjszaka felkapcsolják a neon betűket, ami eleganciát és valami hollywood-i csillogást ad a mozinak.

A fa borítású lengőajtókon az előtérbe belépve tipikus art deco hangulat fogad minket. Az 1920-as, ’30-as évek irányzatához hű módon a belső térre is a geometrikus formák a jellemzőek. Sok a fém,a tükör és a lámpa. A padló fekete-fehér kockás kőburkolatot kapott, a térben található karcsú négyzetes oszlopok felületét tükrök borítják, a kör alakú oszlopokon apró fekete-fehér mozaik. Ebbe a nagyon mértani és merev fekete-fehér hangulatba hoz egy kis vidámságot a lépcső alatti falfelület narancssárga csempeborítása. Bár sok követ, csempét és fémet használt a tervező, a formák is leginkább négyzetesek, mégsem tűnik barátságtalannak a tér. A belépőt a tér jobb oldalán íves lépcső fogadja, amelyen a karzatra juthatunk fel. A fényárban úszó előteret a lépcső melletti, egész falat betöltő tükör még nagyobbá és ragyogóbbá teszi. A nézőtérbe belépve vörös bársony borítású falak, valamint a földszinten és a karzaton is bársony huzatú székek fogadnak minket, fejünk fölött óriási kör alakú mélyedés, ahonnan mint valami sejtelmes égi fény ragyognak ránk a nézőtér lámpái.

Érdekességek a mozi történetéből:

• Az Átrium Film-színház volt Budapest első mozija, amit direkt hangosfilmek játszására szántak.
• A második világháború alatt több bombatalálat is érte, így az épület igencsak romossá vált a harcok után. A mozi terében, ahol most a színházi előadásokat nézhetjük, a harcok alatt egy ideig mészárszék volt, tehát állatokat vágtak ebben a térben.
• A háború utáni újjáépítést követően Teherán néven mulató is üzemelt itt.
• 2012-től üzemel színház az egykori mozi épületében.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Az Átrium Film-Színház épületéről készült kép forrása a fortepan.hu, készítője Bauer Sándor

Claes Oldenburg: Női fehérneműs pult

Szeretettel üdvözlök mindenkit,

Somogyi-Rohonczy Zsófia művészettörténész és az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület munkatársa vagyok. A következő 40 hétben olyan műalkotásokat (festményeket, szobrokat, fotókat és épületeket) szeretnék bemutatni Önöknek, amelyek Budapest utcáin és terein vagy egy budapesti közgyűjteményben is megtekinthetők.

A Ludwig Múzeum munkatársaként elsőként egy, a jelenlegi állandó kiállításon is látható alkotást szeretnék bemutatni Önöknek és mint művészettörténész nem is tudok nagyon kibújni bőrömből, így az egyes alkotásokról röviden művészettörténeti szempontból is mesélek majd.

Claes Oldenburg 1962-ből származó Női fehérneműspult című munkája előtt egy életnagyságú női fehérneműs pult előtt állunk. A karnyújtásnyira valamivel szélesebb, embermagasságú, éles peremű és csúcsos fényes fekete műanyag pultra halmozva, valamint egy fém állványra és egy lábon álló fogasra akasztva női fehérneműk ismerhetők fel. Stílusuk az ’50-es, ’60-as évek stílusát követi. Van itt kombiné, fűző, harisnyatartó és csúcsos kialakítású melltartó, harisnya és kesztyű is. Bár formájuk alapján be tudjuk azonosítani a különböző női alsóneműket, már látványra is érzékelhető, hogy a megszokottól eltérő ruhadarabokról van szó. Mert milyen minőségek és érzetek jutnak eszünkbe a fehérneműről? Áttetsző, puha, rugalmas, az alakot követő, kényelmes és érzéki. Ezzel ellentétes érzeteink lehetnek Oldenburg művét nézve, hiszen a művész valamennyi ruhadarabot zománcfestékbe mártotta, így akasztotta és halmozta őket egymásra. A festéktől merevvé és viselhetetlenné váltak a fehérneműk. Zöld, piros, kék, fehér, fekete, szürke felületükkel és fröccskölt mintájukkal keményen és mereven függnek a fogasokon. A tárgyak fölött hideg fényű neon függ, ami mozgásunkat érzékelve hirtelen felgyullad. A sokat költöztetett műveknél, főleg ha ilyen sok tárgyból állnak, sokszor előfordul, hogy nem az eredeti, művész által elképzelt felállásban kerülnek ki a tárgyak. A Ludwig Múzeumban is így volt sokáig, pár évvel ezelőtt magának a művésznek a közreműködésével alakították ki a mostani elrendezést. Erről bővebben a Ludwig Múzeum blogján lehet olvasni:

http://ludwigmuseum.blog.hu/2012/03/23/a_fehernemuspult_igaz_tortenete

A svéd származású szobrász a pop art művészeti mozgalomhoz tartozott. A pop art a modern élettől ihletet alkotásaival sokszor kérdőjelezte meg a használati tárgyaink értelmét. Sokszor fordultak munkáikkal a kor híres emberei, szupersztárjai felé (gondoljuk csak a leghíresebb pop art művész, Andy Warhol Marilyn Monroe vagy Elvis Presleyt szériában gyártó festményeire) vagy hívta fel a figyelmet a modern élet sztereotípiáira, csalóka boldogságára. Oldenburg tettével megfosztotta értelmüktől a használati tárgyakat, tehát használhatatlanná tette őket. Áttételesen az érzéki, simulékony, a férfiak álmaiban szereplő nő képe szertefoszlik, lehetőség nyílik egy új nőkép kialakítására.

fotó: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum I Rosta József