Narráció 9
| By Szendrei József | 0 Comments
Steindl Imre: Országház
Hátunk mögött hagyjuk a Budai Várnegyedet, de az eheti épületünkkel is kapcsolódunk kicsit még a Mátyás-templomhoz. Az Országház ugyanis neogótikus, illetve eklektikus -azaz több építészeti korszak elemeit elegyítő- építészeti stílusa révén is rokonságot mutat a templommal, míg építészének, Steindl Imrének neve azért is ismerős lehet, mert az ő hívására tért haza Schulek Frigyes Magyarországra.
A Duna pesti oldalának látképét meghatározó épületet mindenki ismeri. Klösz György 1896 körül készített szépiás (barnás árnyalatú) felvétele is ebből a nézetből örökítette meg (1. kép). Lássuk be, szerencsére nem sokat változott az évtizedek során! Az sem véletlen persze, hogy pont itt épült fel a magyar törvényhozás épülete, pont a Királyi várral szemben, ezzel is kifejezve a magyar nemzet önállósági vágyát.
A szinte csipke finomságú kőfaragásokkal díszített épület elegáns megjelenését meghazudtoló méretekkel rendelkezik. A 18000 négyzetméteres alapterülete négy szintre oszlik. Szinte hihetetlen, hogy ötven darab ötemeletes lakóház is elférne benne! A megépítéséhez 40 millió téglát használtak fel, a ház külső falain 90 kőszobor látható és további 162 szobor található bent a Házban. Az itt dolgozók 27 kapun keresztül léphetnek be az épületbe, bent a folyosókon pedig vörös színű szőnyeg fut végig, amelynek a teljes hossza 3 kilométer.
Az ország háza nem lehet akármilyen épület, így nem csoda, hogy Steindl Imre ilyen méltóságteljes és tekintélyes méretű épületet álmodott meg. Az Országház három fő részre oszlik. Középen helyezkedik el a 96 méter magasságú kupola és a főbejárat. Két oldalán az egyenlő magasságú és hosszúságú egykori alsó- és felsőház üléstermének épületrésze található. Ez sem volt véletlen a tervező részéről, ugyanis a népet képviselő alsóház és történelmi felsőház egyenrangúságát akarta ezzel kifejezni.
A kupola, akárcsak a két épületrész tetőzete vöröses, barna színű cseréppel van fedve, amelyen sötét ívek, azaz bordák futnak le függőlegesen. A gömbölyded formájú kupolát egy hegyes tüskére emlékeztető, díszes kidolgozás csúcsdísz zárja le, amely óriási dárdához hasonlóan meredezik az ég felé. Az már történelem, hogy 1950 és 1989 között ezen a csúcsdíszen világított a kommunista rendszer jelképe, egy vörös csillag. Ezt végül csak 1990. januárjában tudták leszerelni, hiszen egy külön állványzatot kellett építeni hozzá, a csúcsdísz alatt végig futó körerkélyről ugyanis nem tudták leszerelni.
A kupola alatt kör alaprajzú elem található -ezt tamburnak hívjuk. Ezen találhatók azok az ablakok, amik a kupola alatti tér megvilágítását biztosítják. Fentről lefelé haladva egyre nagyobb méretű és összetettebb ablakokat figyelhetünk meg. A tető alatt húzódó sávban díszes törpegaléria található, ami egy oszlopokkal határolt árkádsor, itt a bizony szédítő magasságban. Ez alatt következik a rózsaablakokat idéző ablakokkal díszített sáv, míg alatta összetettebb csúcsíves ablakok láthatók. Egy a gótikára jellemző építészeti elemet is megfigyelhetünk itt, méghozzá az épületről kívülről kapcsolódó támoszlopokat. Ezek a kecses, íves kőoszlopok az épülethez kívülről kapcsolódnak, és mint ívesen faragott támasztógerendák tartják kívülről a falakat. A támpilléreknek a gótikában (XIII. század második felétől a XVI. század elejéig) valós feladatuk volt, hiszen a magasra nyúló falakat a megfelelő és biztonságos technika hiányában kívülről kellett megtámasztani, nehogy összeomoljanak.
A kupola két oldalán egy-egy elegáns és támpillérekkel díszített torony magasodik az ég felé, a Mátyás-templom harangtornyát idézve. Az épület egész hosszában, a tornyokkal gazdagon díszített tetőzet alatt ablaksor fut végig, ami alatt egészen a rakpart szintjén oszlopos, boltíves árkád (azaz boltíves folyosósor) látható. Óriási ólomüveggel díszített ablakaival, tetőzetén a tornyokkal, a 2014-es felújítás befejezése után fehéren világító kő burkolatával elegáns várkastély benyomását kelti az épület. Érdekesség, hogy építésénél kikötötték, hogy csak hazai alapanyagokból és magyar mesterek által épülhet fel. Ez a hazafiasság még a dekorációjában is megnyilvánult, hiszen csak Magyarországon honos növényekről mintázott kőfaragványok díszítik.
A reprezentatív Duna-felőli oldalhoz képest nem marad alul a látvány akkor sem, ha a Kossuth-tér felől érkezünk. A 2-es villamos megállójából készített felvételemen (2. kép) jól érvényesül a hatalmas kupola, a tetőzetet meghatározott ritmusban tagoló tornyok, a tetőn körbefutó szinte csipkeszerűen faragott törpegaléria és az ablakok között feltűnő féloszlopok szinte bordáknak tűnő rendszere. A törpegalérián elhelyezkedő, csak a díszítést szolgáló kisebb tornyok, amiket fiatoronynak hívunk. Ezeknek a kisebb tornyoknak gyakorlatilag díszítő és statikai feladatai vannak, bemenni nem lehet. Az embernek furcsa érzete támadhat innen nézve az épületet! Kettős hatása van, ahogy az álmodozásra csábító, meseszerű, aprólékos díszekkel felékesített tető alatt egy szigorú és átgondolt rendben, az oszlopok és párkányok által mintegy négyzetrácsos szerkezetben sorakoznak az íves ablakok. A szemfüles nézelődő az innen látható három ablaksor -tehát három emelet- közül a középsőt furcsának találhatja. Körülbelül fele akkorák ezek az ablakok, mint az őket alulról és felülről keretezők és egyszerű négyzetes formájúak. Szinte jelentéktelenek, hiszen semmilyen dísz nem látható a keretükön. Ez az egyszerűség azzal indokolható, hogy ez egy félemelet! Itt kisebb dolgozószobák, tárgyalók és közlekedőfolyosók kaptak helyet, míg fölötte a főszinten elegánsabb és jóval nagyobb – nyolc méter- magasságú termek kaptak helyet.
Ha szeretnél még több érdekességet megtudni az Országházról, érdemes ellátogatni az Országgyűlési Múzeum Facebook oldalára.
Klösz Györgynek az Országházról készített felvételét a Fortepanról kölcsönöztem. A Fortepan egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol több mint százezer archív fényképet böngészhet és tölthet le az érdeklődő.
Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.109
Somogyi-Rohonczy Zsófia
